Abban ​nincs semmi különleges, hogy egy milánói férfi, bizonyos Andrea Rigo, aki éppen felfüggesztett nyomozóként tengeti unalmas napjait, csomagot kap a postástól. Az már inkább furcsa, hogy a pakkot másnak szánták, neki ez azonban egyáltalán nem tűnik fel. Hogy miért? Mert a címzett Rigó Andrea, egy magyar vendégmunkás nő, aki diplomás létére két műszakban dolgozik, és tíz házszámmal odébb lakik. Ő nagyon is hiányolja, és felkerekedik, hogy kiderítse: hova került a küldemény… Mi lesz ebből?!

Semmi komoly – vagy épp túlságosan is?

Mennyire kavarhat be két egyéjszakás szerető, ha kávéházas?

És ami a legfontosabb: meg lehet-e menteni a Földet a totális kipusztulástól és a gépek rémuralmától?

Robin O’Wrightlynál, a narrációs szatíra meghonosítójánál ismét elgurult a pirula: az Andrea & Andrea című romantikus-erotikus sci-fi-krimi-paródia így született meg. Az író két énje a kiborulás szélére juttatja még a főhősöket is…   

18+ Kedves kiskorú embertársam! Ebben a kötetben csupa olyat olvashatnál, amit már egyébként is tudsz. Szóval ez nem érdekes, és nem is neked szól! Bocsi! Passzold le szépen anyuéknak! Köszi! 

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK

AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET  

Véleményem: 

Ez... Mi volt? Pillanat, mindjárt visszajövök. 

××××

  Na, itt vagyok. Amikor a szerző megkérdezte, nem lenne-e kedvem elolvasni valamelyik regényét azok közül, melyek a könyvfeszten' debütálnak. Megörültem a lehetőségnek, mert sokat hallottam a szerzőről, így aztán rögtön két regénye közt is vacilláltam. Az egyik az Erelem (Eszetlen szerelem) volt, a másik pedig ez. Bevallom őszintén, amikor elkezdtem a regényt, furcsa érzések voltak bennem. Sokszor csak fogtam a fejem, hogy itt most mi van, de aztán a szerző mindenről felvilágosított. Ami nekem abból leesett: furcsa egy könyv. Viszont maga a történet nagyon tetszett. Tetszett ahogy a két Andrea csipkelődött egymással, és mégis milyen jól megtalálták a hangot egymással. 
 Aki nem hallott volna még a szerzőről, annak csak annyit mondok, hogy ne rémüljön meg a könyv felépítése miatt. Én ezt pont elkövettem, kezdve ott, amikor megláttam, hogy nincsenek benne fejezetek, folytatva ott, hogy néha kiszakítja az olvasót a történetből és leírja azokat, amiket szerinte gondolunk egy-egy rész után. Vagyis nálam többnyire így volt. Kivéve, amikor valami olyasmit írt, hogy "Kösz, most magamra öntöttem a kávém.", mert amikor azt olvastam már pont este volt és ágyban voltam. Azon kívül pedig minden betalált. A furcsa felépítésétől eltekintve tetszett a regény és örülök, hogy nem lett függővége, hanem végig vitte a történetet.  
 Amikor mondjuk a közepe/vége felé átment sci-fibe azért haraptam. Tök jó sztori volt, miért kellett ezt a szálat belevinni? Bár így utólag megnézve egész jó kis sztori lett így is. A szerző stílusával kapcsolatban azt gondoltam az elején, hogy nem fogom megszokni, de a végére már fel se tűnt. Eddig még nem olvastam ilyen regényt, de... Nem szeretném túlzásba vinni. Maga a történet írtó jó volt, de a sok csillag, meg ez az egész, ahogyan megírta, valahogy nem jött be. A csillagokat mondjuk egy idő után megszoktam, de szerintem simán ki lehetett volna írni. Ez attól függ, kik a célközönség. 
 A másik, amit először furcsálltam, hogy miért ugyan az a neve a két főszereplőnek. Első gondolatom: A szerző biztos nehezen tud megjegyezni neveket. :D Aztán ez megváltozott arra, hogy csak a poén kedvéért. Mondanom sem kell: bejött. Sokat röhögtem a könyvön, attól függetlenül, hogy ilyen rövid. 
 A végén pedig a novella, amit a szerző külön hozzácsatolt, ami a sztori után pár évvel játszódik. Az is nagyon tetszett különösen, hogy a két időutazónk, akiket nem kedveltem először, egészen közel húztak magukhoz.

Kedvenc idézet(ek):

"– Amúgy mi bajod lenne egy randival?
– Semmi, csak most nem akarok komoly kapcsolatot – legyintett a nő. „Pasival pláne, a csajokra meg nem bukom… Kutya, macska, tengerimalac
jöhet."

Kedvenc karakter(ek):

Andi: 

Kedveltem, mint karakter, egész jókat mulattam rajta.

Borító: 

Bocsánat, de ez most nem. Nem tudtam összerakni, mit akart szimbolizálni. A kirakós megoldás viszont bejött,