Egy drogfüggő és egy művész srác szerelméről ír Sam Wilberry az új regényében
Alex és Ábel története tényleg egy nagyon nagy öröm volt számomra, különösen, hogy ilyen a témája. Ami még számomra mindig is érdekes volt az íróknál, az, hogy egy egyszerű cselekményről képesek akár egy egész fejezetet, vagy egy egész könyvet megírni. Sam is így írta meg Rush-t, amit az interjúmban még A 4-es 6-os utasa novella sorozatként olvashattatok.
A szerző bejelentése szerint novemberre várható a kötet, (bár a moly.hu 2019-et ír) akkor már minden lelkes olvasó a kezében tarthatja. Én szívből kívánom Neki, hogy sikeres legyen írás terén (ennél is sikeresebb, pedig most sincs kevés olvasója).
Ahogy olvastam a történetet nem egyszer futott át az agyamon, hogy milyen lehetett ezt a könyvet megírni, miknek, és hogy nézett utána. Nagyon sok kutatómunka lehet mögötte és ez látszik is.
Az első könyvében is imádtam a stílusát és most is, ebben a regényben. Úgy fogalmaz, hogy az megfogja az olvasóit (az már csak egy bónusz, hogy nagyon kedves is velü(n)k).
A borító nekem nagyon tetszett - és nem csak azért, mert én lepleztem le, ilyen egoista nem vagyok - a fülszöveg és a történet már csak egy bónusz. Na, meg a várható oldalszám, amit molyon olvastam. Sokkal több, mint a Cage volt. Több oldal az egyenlő a hosszabb és több élménnyel.
Nagyon várom a regényt és hogy megint beszélgessek a szerzővel, ezúttal ezt a regényt kivesézve (előre félek).
ITT előrendelheted a regényt.
ITT megtalálod a borítóleleplezésem
Kedvcsináló idézetek:
"Levegő után kaptam. Belekapaszkodtam a karjába, próbáltam
visszafojtani a könnyeimet, és kicsit lehiggadni.
– Ez nem… nem igaz. Én – vettem egy mély levegőt – értékellek.
– Értékelsz? – Úgy köpte a szót, mintha méreg lenne, amit a
szervezete visszautasít. Bárcsak a heroinnal is így tenne!
– Igen. Értékellek."
×××
"- Mióta?
– Egy éve.
Zsebre dugta a kezét, és a távolba révedt, a kriptaszerű feketeség falát
kémlelve a magasba nyúló épületek között.
– És milyen érzés?
Alex felvonta a szemöldökét. Kicsit gúnyosan, mintha némán
kinevetne.
– Mintha bennem élne… – sóhajtotta. A szeme könnybe lábadt,
cseresznyepiros, elnyílt ajkát kemény vonallá préselte. – Egy szörnyeteg…
A részemmé vált. Mardos. Felzabál. De akkor is vágyom rá. – Alex egész
testében reszketett."
8 megjegyzés
Na, én most akarom ezt a könyvet elolvasni! Kérem ide! :D
VálaszTörlésEgyetértek. Én is kérem. 😂😂
TörlésKedves Virág!
TörlésNagyon örülök, hogy a történet elnyerte a tetszésedet! Számítok Rád is a megjelenés pillanatában! ❤
Puszi,
Sam xx
Volt szerencsém olvasni belőle és elmondhatom, hogy csodálatos lesz. Olyan leírásokat használ, hogy úgy érzi az olvasó, mintha ő is ott lenne a szereplőkkel a helyszínen. És az érzések olyan tárházába enged bepillantást, hogy együtt örülünk és szenvedünk a főhősökkel. Nagyon várom, hogy a kezemben foghassam majd! LBGK
VálaszTörlésEgyetértek veled. ❤❤
TörlésKedves Girl New!
TörlésHihetetlenül sokat jelent – pont a születésnapom napján –, hogy egy ilyen végtelenül kedves, ösztönző és dicsérő hozzászólással leptél meg engem! Igyekszem a lehető legtöbb munkát belefektetni, hogy a kötet szereplői méltó módon kiteljesedjenek, a történet elnyerje a végleges formáját, és végül a Ti kezetekben landoljon! ❤
Köszönöm a szép szavakat! Csodás hétvégét!
Üdvözlettel,
Sam Wilberry
——————
szerző, mWave Kft.
Laura, Neked köszönöm a szüntelen támogatásod, a lelkesedésed és az ösztönzésed, ami nélkül sokkal kevesebb erőm lenne! Te, Ti mutatjátok meg nekem, hogy megéri küzdeni! Megéri, bármennyire is nehéz… Ezért köszönettel tartozom!
VálaszTörlésPuszi,
Sam ❤
Az ilyen dolgokhoz mindig több ember kell. Az író és az olvasó. Az, hogy megírtad és elénk tártad, tajtad múlott. Mi csak kitartással és izgalommal várjuk a következő regényed (és az utána következőket is).
Törlés