Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Noel's Bookland


Fülszöveg:

Tiéd a választás

Fanni, egy fiatal, ambiciózus lány, aki hiszi, hogy sikeres életet élhet, amiért érdemes megküzdenie. Azonban a sors váratlan fordulatai miatt megváltozik a boldogságról alkotott képe.

Amikor Dominik, a magabiztos és lehengerlő vállalkozó belép az életébe, egy csillogó, ígéretekkel teli világ kapuja tárul ki előtte. Szinte szárnyal a karrierje. De a siker valóban egyenlő a boldogsággal?

Fanni megismerkedik a szabad szellemű Olivérrel. A hedonista szépfiú különös
érzelmeket ébreszt a lányban, aki hiába vonzódik hozzá, valami mégis taszítja benne.

Fanni megreked. A szálak összekuszálódnak, a lányt a választás terhe egyre inkább feszíti belülről. Ráébred, a döntések jelentős következményekkel járhatnak. A jövője a tét, de merre induljon tovább?

Anne L. Green Szentendre színes kavalkádjába csábít minket, ahol az élet írja a forgatókönyvet, de a végszó az olvasóé.

 KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

Anne L. Green neve mára már összemosódott a romantikus-erotikus műfajjal és ez ebben a regényben sincs másképp. A regény bátran olvasható, hiszen egy önálló kötetről beszélünk, hiszen ha az olvasó a könyv végére ér tudni fogja, nem kell folytatás. A szerző ezen regényét erős női karakter és szenvedélyes románc jellemzi (na meg idegesítő férfi karakter, de hát az alap). Mikor elsőre megláttam már a borítóval teljesen magával ragadott, majd elolvastam, hogy ez az első olyan regény, ahol mi olvasók döntünk arról, hogyan alakuljon a főszereplő sorsa és ez felkeltette az érdeklődésem. Azonban amennyire csábítónak tűnt annyira stabilan és határozottan mondom, hogy nem szeretnék ilyen regényt olvasni. Ugyanis én pont azért szeretem a könyveket, mert nem az én fantáziám, hanem az íróé. Maga a borító is azonban egy kellemes, nyugodt kikapcsolódásra hívja az olvasót.

„Csak a testünket szégyelljük, pedig a legtöbbnek az agyát vagy éppen a lelkét kellene.” - 56. oldal

Na, de hogy miről is szól? Főszereplőnk Fanni Magyarország egyik turistaközpontjában, Szentendrén él. Boldogan éli egyedül a barátai társaságában az életét, mígnem beköszön az életébe Dominik, a sármos vállalkozó, aki persze azonnal meg akarja kaparintani magának Fannit, amint meglátja a munkahelyén. Nem sokkal később egy baráti társaságnak

köszönhetően Fanni megismerkedik Olivérrel, a hedonista szépfiúval. De vajon tényleg igaz a mondás? Nem minden arany, ami fénylik? Anne L. Green nagyon jól érezte, hogy melyik az a pont, ahol választás elé kell állítania az olvasóját. Ám az, hogy jól döntesz-e csak a legvégén derül ki. Bevallom őszintén, tényleg izgalmas volt így olvasni a regényt. Emellett azonban a regény mélyebb mondanivalókat is hordoz magában. Olyanokat, mint például a múltbeli sebek, az újrakezdés vagy a bizalom kérdésköre. Örültem, hogy ezekre is nagy hangsúly lett fektetve egy ilyen vékony regényben. A legfontosabb szerintem – legalábbis engem ez fogott meg nagyon – a gyászfeldolgozás kérdése. Ugyanis a regényben van egy ezzel kapcsolatos gyönyörű jelenet. Szerintem ha azon az úton mész végig mint én, te is elolvashatod, melyikre gondolok.

„Ideig – óráig hibáztathatjuk a sorsot a minket ért szerencsétlenségek miatt, ám egy idő után muszáj talpra állni, és továbbmenni az úton.” - 279. oldal 

A könyv a szórakoztatás mellett, mint említettem olyan fontos témákra helyezi a hangsúlyt, mint a megbocsátás, a gyászfeldolgozás, az újrakezdés és a döntéseink súlya. Valamint egy nagyon fontos kérdésre keresi a választ: Mindig van visszaút? 

„A múlt döntésein már nem változtathatunk, ám a jövőnk még rejtegethet új lehetőségeket.” - 349. oldal 

A történetben a karakterábrázolás igen jelentőségteljes szereppel bír, hiszen a végén mi olvasók választjuk ki, ki mellett kössön ki Fanni. Fanni az elején egy picit gyávább női karakternek tűnt nekem, de aztán rájöttem, hogy nem olyan gyáva, mint látszik. Megállja a helyét a helyzetekben, amiket a sors elé rakott. A két férfi főszereplőnket ahogy megismerjük őket mindenki máshogy látja, hiszen nem vagyunk egyformák. Mindenkinek mások a preferenciái. Azonban pont a

regény tematikája miatt lehet, hogy nekem a romantikus szál a végére annyira nem állt össze. Vagyis összeállt csak nem úgy, ahogy ténylegesen szerettem volna, mert mint említettem, itt én döntöttem. Azonban bármelyik oldalról beszélünk a kapcsolati dinamikát egyik fél felől sem éreztem, bármennyire is igyekeztem meglátni.   Anne L. Green szerintem a megszokott stílusát hozta, azonban mégis valami mást mutatott ezzel a regénnyel az olvasóinak. Az azonban kétség kívül elmondható a történetről, hogy gördülékeny és érzelemdús. Efelől kétségem sincs. A jelenetek nagyszerűen épülnek egymásra, fenntartják az olvasó figyelmét. Egy percig sem unatkoztam. Imádtam a karakterfejlődést a történet során, hiszen ennél fontosabb nemigen van egy történet során. Véleményem szerint akkor igazi egy történet, ha a karakterfejlődés érzékelhető az olvasó számára. 

„Ha te magad sem hiszed, hogy győzhetsz, ergo eleve vesztesként indulsz, ne is számíts győzelemre!” - 249. oldal 

Mindenkinek ajánlom, aki egy könnyed kikapcsolódásra és izgalmas helyek felfedezésére vágyik (ha olvassátok a történetet, meg fogjátok benne találni a Fantázia Lángosozót. Mindenképpen menjetek el oda. No meg szerepel a regényben a Levendula fagyizó, azt se hagyjátok ki, ha már nyár van). Nálam kellemes és nyugodt érzéseket hagyott maga után a történet annak ellenére is, hogy nem éppen jól döntöttem. Te hogy döntenél?

6/20/2025 No megjegyzés

 Fülszöveg:

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.

Egy napon azonban szembesül a visszautasítással, amikor Victoria Sawyer szemrebbenés nélkül fordít neki hátat. Abban a pillanatban, ahogy Reggie belenéz Vicky haragos, igéző zöld szemeibe, a játszma elkezdődik. Gyors, szenvedélyes, spontán és kíméletlen módon kívánja leigázni vágyai tárgyát. A csábítás hazai terep számára, és bármire képes, hogy minden megkezdett partiból nyertesen kerüljön ki. Egy olyan játszma veszi kezdetét kettőjük között, aminek a kimenetele azonban még előtte is homályos.

Reggie-t sokként éri, hogy az ő életét is egy felsőbb hatalom befolyásolja. Rá kell ébrednie, hogy ő sem mindenható. Azok a dolgok ugyanis, amelyek a felismeréshez vezető úton fontossá válnak számára, mint az egészség, a szabadság, a szerelem és a boldogság, pénzzel nem megvásárolhatók. Kemény leckét kap a barátságról, megbocsátásról, és arról, hogy az élet törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Értékelésem:

Szép borító, szép élfestés. De vajon a történet is ennyire tetszett?  

Anne L. Green a kortárs magyar romantikus-erotikus irodalom egyik kiemelkedő írója. Soha nem hagyja ki műveiből a forró, igen pikáns jeleneteket, melyek az olvasó érdeklődésének fenntartását is szolgálják. Az Ördögi kísértéssel sincs másképp. A regény egy sötétebb hangulatú, bűnnel és szenvedéllyel teli történet, ami inkább a rosszfiúk kedvelőinek szól. Én azért választottam ezt a könyvet, mert érdekelt a téma és kíváncsi voltam, a szerző hogyan rakja össze ezt az igen komplikált dolgot egyetlen könyvbe. Korábban is olvastam már a szerzőtől, de ez most nem ütötte meg nekem azt a szintet, mint a korábbiak. A főszereplők Reggie Reynolds és Vicky akiket egy kaszinó köt össze. Női főhősünk Vicky erős, de egy megtört múlttal rendelkező karakter, ami a történetben hosszabb-rövidebb ideig említésre is kerül. A férfi főhösünk Reggie már az első oldalakon nem volt szimpatikus. Egy nárcisztikus, egoista személyiségnek jött le, ám ez a véleményem a végén elkezdett leomlani, de még akkor se teljesen. A történet fő iránya a vonzalom és az, hogy Reggie megszerezze magának Vicky-t. De vajon sikerül neki? A történetben a belső vívódások is nagyon szépen papírra vannak vetve, ez különösen tetszett, emellett van egy pont, mikor a múlt traumái nem engedik a továbblépést.

„-… Állandóan a visszapillantóba nézünk, ahelyett hogy az útra koncentrálnánk. Ha valaminek vége szakad, valami más elkezdődik.” - 555. oldal 

A történetre azt mondanám, hogy szenvedélyes, de mégsem annyira, mint én vártam. Számomra elmaradt a folyamatosan építkező erotika, a lehető legváratlanabb helyzetekbe voltak odaszúrva az ilyen jelenetek. Emellett azonban az írónő stílusa igen olvasmányos, amit nagyon szeretek. Vicky belső harcait azonban néhol sablonosnak véltem. Értem mi volt ezzel a szerző célja, egy bizonyos ponton át is jött, de nem nőtt a szívemhez. Reggie vonzereje viszont lehet, hogy más olvasónak hatásos, de nekem nem jött át. Próbálta az írónő a rosszfiú szerepét ráölteni, de én láttam a történetben – és ezt most a történet javára mondom –, hogy neki is megvannak a belső vívódásai. Akárcsak beszéljünk a családjáról, akik megpróbálják eltenni láb alól csak azért, mert nem nekik megfelelően hozott döntést. A mellékszereplőket nem mondanám teljesen „dísznek”, de számomra nemigen volt nagy szerepük. Persze voltak olyan jelenetek, ahol igenis jó és fontos volt a jelenlétük, de ez nem az egész történet során volt így. 

„Aki egyszer fájdalmat okoz, az megteszi újra.” - 84. oldal

A férfi főszereplőnk múltja nem mondható éppen makulátlannak és bűntől mentesnek. Pont ez eredményezi a történet során a családi viszályokat. Hiszen Reggie ki akar szállni mindebből és nem akarja tovább folytatni mindazt, amibe a családja – vagyis inkább csak a testvére és az apja – belerángatták. Az írónő szerintem nagyon jól kezeli az érzelmi és a fizikai határokat egyaránt. Ha viszont visszatérünk Reggie és Vicky kapcsolatára, valahol az ő kapcsolatuk se a tényleges vonzalmon alapul véleményem szerint. Azt viszont biztos állíthatom, hogy ha szereted az ilyen történeteket, akkor egy szenvedéllyel teli történetet kapsz. Más kérdés, hogy én miként látom ezeket, nem kell velem mindenkinek egyetértenie. Habár erotikus irodalomról beszélünk véleményem szerint megmutatkozik a nők túlzott szexualizálása, ami nekem nagyon nem tetszett. Hiszen a nők nem használati tárgyak. Hihetetlen, hogy a 21.században ennek hangot kell adni (ez nem a szerző ellen szól csak egy vélemény). Visszatérve a történetre nekem néhol kiszámítható volt, de a történet végére kialakult történésekre nem számítottam. 

"„Amit elkezdek, azt be is fejezem.” - 57. oldal

Összességében ezt a történetet mindenkinek ajánlom, aki rajong az erotikus-romantikus irodalomért és a sötétebb hangvételért. Remélem ti megtaláljátok benne azt, amit nekem nem sikerült. Hiszen mint tudjuk, nem vagyunk egyformák.

6/19/2025 No megjegyzés

 Fülszöveg:

Amikor ​egy életen át őrzött titok felszínre kerül, az mindent megváltoztat
Katie és Daniele életének fonala a köztük lévő ellentétek dacára egymásba fonódott. Szerelmük gyökere mélyre nyúlik, de megpróbáltatásaiknak közel sincs még vége. Szembe kell nézniük az Allegrinik titkainak béklyóival és a birtokot fenyegető rosszakarókkal. Daniele a nyomás hatására kitörésre készül. Úgy dönt, megméretteti egy neves borversenyen a Toszkána vérét. Kétségek gyötrik ugyan a sikert illetően, hiszen jól tudja, bárhogyan végződik a verseny, az egész életük megváltozik. Ha nyernek, a dicsőségnek hála határ a csillagos ég, ám ha veszítenek, a birtok jövőjét és az Allegrinik nevét örökre megbélyegzik, de jól tudja, az az egyetlen helyes döntés, ha a szívét követi.
A Toszkán rejtély a Hatalom, mámor, Toszkána-sorozat befejező része, amelyben az írónő váratlan helyzetekkel és a tőle már megszokott csavarokkal borzolja fel az olvasók kedélyeit. A történet előrehaladtával felmerül a kétely, vajon a szerelem beérik-e a legsötétebb időkben is.

Véleményem: 

 Ide is el kellett egyszer jutnom. A sorozat befejező kötete. Hihetetlen, mik nem történetek ebben a részben. Sokszor az volt az érzésem, hogy az írónő egy részbe akarta az össze megválaszolatlan kérdést, de aztán rájöttem, ez pont így volt jó. A végén csak fogtam a fejem. 

"Tudtad, hogy egy szerelmes férfi átlagosan nyolc másodpercig nézi azt a nőt, aki nagyon tetszik neki?" - 143. oldal

 Hiszen tényleg mindenre választ kaptam és minden úgy alakult, mint én olvasó reméltem. Anne a sorozaton keresztül bevezetett minket egy csodálatos világba, melyből nemigen akar szabadulni az ember. Legalábbis én nem akartam. Olvasás közben tényleg olyan volt, mintha Katie és Daniele személyén keresztül Toszkánába csöppentem volna. Fantasztikus élmény volt olvasni minden egyes mondatot, mely a papírra volt vetve. Remélem, hogy Bianca történeténél is ezt fogom érezni. 

"Lehet, hogy a te utad nem sima, aszfaltozott szupersztráda volt, de nem is az út minősége a lényeg, vagy a kátyúk és a rögök, amelyeket már magad mögött hagytál, hanem hogy hová vezet az az út." - 366. oldal

 Ő volt a másik kérdőjel bennem a történet leges-legelejétől fogva. Mi lesz vele? Hogyan alakul az élete a Sergio-val történtek után? Ezekre és még sok más kérdésre kerestem a választ.

"Sokszor érzi úgy az ember az élete során, hogy habár ő minden tőle telhetőt megtett, valahogy mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy megtervezi. Rengeteg útkereszteződés, alagút és útvesztő kavarog előttünk, és mi olykor hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni a célt. Csak későn eszmélünk, hogy már nem is abba az irányba tartunk, amerre elindultunk." - 369. oldal

 Összességében kaptunk az írónőtől egy csodálatos regényt fantasztikus szereplőkkel és még annál is lehengerlőbb helyszínnel. Azt hiszem felírom a bakancslistámra, hogy el akarok menni Toszkánába. Ki tart velem?

12/15/2022 No megjegyzés

Fülszöveg:

Soha ​ne add fel az álmaidat, tűnjön bármilyen végtelennek is az út…

Katie és Daniele, leküzdve a köztük lévő kulturális és ízléskülönbséget, szenvedélyes viszonyba keverednek egymással. Ám a váratlan viszontagságoknak és a köztük zajló csatározásoknak koránt sincs vége, mert valaki igyekszik folyamatosan megkeseríteni az Allegrini Birtok és a szerelmesek életét.

Habár úgy tűnik, Daniele Katie-nek hála kilábal a válságból, olyan családi titkokkal szembesül, amelyek hatására megkérdőjelezi önmagát és az addig biztosnak hitt világát. Ahogy gyülekeznek felettük a sötét fellegek, úgy válik a napsütéses toszkán birtok is egyre titokzatosabbá.

A Toszkán örökös a Hatalom, mámor, Toszkána-sorozat második része, amely egy festői helyszíneken játszódó humoros, olasz intrikákkal, érzékiséggel fűszerezett folytatás, amelyben az írónő varázslatos módon tárja elénk a lenyűgöző toszkán tájat és annak húsvér lakóit. Bizonyosságot kapunk a történet által, hogy a föld nem csupán érték, ahogy a bor sem csak egy alkoholos ital.

Véleményem:

Alig vártam, hogy olvassam a folytatást, hiszen az első rész olyan csavarokat tartalmazott, ami után akarva, akaratlanul is vártam, hogy magamhoz tudjam venni a folytatást. Ez most jött el. A második rész azonban még nagyobb fordulatokat tartalmazott, mint az első. Te jó ég, mi lesz még itt? 

"A múlt tanított meg, hogy a jelenben bölcsebben tervezzem meg a jövőmet." - 210. oldal

 A történet ott folytatódott, ahol az első rész befejeződött. Ugyanúgy próbálták kideríteni, mi lehet az,
aki mindenáron próbál az életükre törni? Ha igen, akkor ki az és mit akar? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, közben pedig sok-sok más is történt a történetben. A végéhez érve pedig újabb kérdések fogalmazódtak meg a fejemben, amire csak remélni tudom, hogy választ kapok a befejező kötetben. 

"Egyet azonban ne felejts el soha: Isten, még ha úgy is tűnik, soha nem fordít senkinek hátat!" - 316. oldal

 Tetszett Katie kitartása és küzdeni akarása. Hiszen mikor más azt mondta, hogy adja fel, ő akkor is ment tovább. Vajon ki mondta neki, hogy adja fel? A szülei? Igen, ők is. De ki még? És ő miért mondta? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben a könyv végén, mikor még nem derült ki az egyik legnagyobb kérdésre a válasz. Tetszett, mikor Daniel a pappal beszélgetett. Az volt az egyik kedvenc jelenetem. Mindennél többet mondott. A vége viszont mindent vitt, hiszen az volt az a pont, mikor
szívem szerint azonnal a kezembe vettem volna a folytatást, de nem tudtam. Nem tudtam, mert a havi kötelezőm várt rám. Viszont kétségetek ne legyen, az lesz a következő olvasmányom, hiszen május második hetéig még mindig tart a Toszkána kihívás, amit Anne L. Green indított. 

"Érted a lelkemet is eladnám. Ha te lennél maga az ördög, akkor sem mondanék le rólad." - 384. oldal

 A történet maga vicces, fordulatokkal teli. Egy percre nem untatott. Imádtam itt is a szerző humorát és hogy beszélteti a szereplőit. Nem csak üres, semmitmondó sorokat ír le, hanem élettel tölti meg a lapokat. Ezt pedig imádom. Soha nem unatkozom, ha az ő könyveit olvasom. 

4/09/2022 No megjegyzés

Fülszöveg:

Veszteség ​nélkül nincs változás, de vajon a szerelem rá tud venni arra, hogy fejest ugorjunk az ismeretlenbe?

Cathlyn Keyes élete gyökeresen megváltozik, amikor egy csúnya szakítás után vőlegénye elől egy toszkán borbirtokra menekül átgondolni a jövőjét. Katie első pillantásra beleszeret a lankás, hullámzó dombokkal, magasba törő tujasorokkal, napfényben fürdőző szőlőtőkékkel és az este ezüstös fényébe burkolózó rusztikus kőépületekkel tarkított toszkán tájba… és nem csak a tájba. Hamarosan megismeri a sármos Danielét, aki felvillantja előtte a változás lehetőségét.
Daniele Allegrini évek óta azért küzd, hogy megmentse a családi birtokot a csődtől. Mindene a szőlő és a borkészítés, de be kell ismernie, az értékesítés kegyetlen versenyt diktáló világa távol áll tőle. A mindent irányítani akaró, olasz mentalitása miatt nehezen viseli a birtokra érkező okoskodó, makrancos és makacs Katie-t, aki elhatározza, hogy segít Danielének kilábalni az anyagi válságból.
A Toszkána vére a Hatalom, mámor, Toszkána-sorozat első része, amelyben az írónő egy vakmerő, olasz utazásra invitálja az olvasóját. Ez a könyv olyan, mint egy különleges bor: ínycsiklandó, nemes és mámorító, megfűszerezve egy kis pikantériával. Ha belekóstolsz, garantáltan még többre vágysz majd. A történet a Toszkána örököse című kötetben folytatódik.

Véleményem:

 Ismét egy izgalmas utazás végére értem. Cathy és Daniele története izgalommal és váratlan fordulatokban volt gazdag, azonban nem is lett volna igazi szerelmes regény, ha nem úgy kezdődött volna, mint amire már az elkezdése előtt számítottam. Ugyanis az ő történetüket is az "utálatból szerelem" címszóval tudnám illetni. Azonban ez nem feltétlen baj, mert mindegyik máshogy van megírva, de ezekben a sztorikban vannak jók és rosszak is. Nekem ez kifejezetten tetszett. A felépítése különösen. 

"– Ha egy nő valóban értékes, akkor nem egyszerű, és ha ilyen könnyen hagynám magam megfélemlíteni, nem érdemelném meg őt." - 419. oldal

 Hiszen a történet elején Cathy még a Amerikában van, ahol marketingesként dolgozik a saját cégében és éppen egy étteremtulajnak segített helyrehozni az étterem forgalmát. A történet viszont ott kezd igazán beindulni, mikor Cathy szakít a völegényével (be kell valljam, a dolog, ami miatt szakítottak nem volt túl szép, én Cathy helyett sokkal durvább dolgot tettem volna). Akkor ugyanis a Bűnös viszonyo sorozatból megismert William szó szerint leitatja a lányát "búfelejtés" címszóval. Aztán pedig jön a várva várt utazás. 

"– Cathlyn Keyes – vágtam bele. – Te vagy a legidegesítőbb, legkiállhatatlanabb nő, akivel valaha is összehozott a sors." - 391. oldal

 Meg kell mondjam, mikor Cathy Olaszországba érkezett fogalmam se volt róla, hogyan fog ez a két jómadár találkozni, amikor viszont megtudtam, koppant az állam a padlón (a vonat padlóján, mert vonaton jutottam el addig a részig). Azonban az "utálatból szerelem" idősáv egyre jobban érzékelhető és mindez csodálatosan van megírva. 

"– […] ha egy férfi igazán szeret egy nőt, a csillagokat is lehozná neki az égről." - 339. oldal

 Eddig nem olvastam rossz történetet az írónőtől és most se. Megnevettetett, elgondolkodtatott, csodás helyekre vezetett. Szó szerint volt olyan jelenet, amikor majdnem feküdtem a földön a röhögéstől. Remélem, mihamarabb tudom olvasni a második részt is. 

12/07/2021 No megjegyzés

Itt van az ősz, itt van újra... És már el is múlt. Tartalmas év, tartalmas hónap. Arról nem is beszélve, hogy ez a hónap is telis-tele volt izgalmasabbnál-izgalmasabb olvasnivalókkal, aminek nagyon örültem. Az első olvasmányom, melyet az őszi évszak köreibe sorolhatok Gabriella Eld: Talpig feketében című regénye volt. Nagyon rég szerettem volna már elolvasni ezt a regényt, de valahogy soha nem úgy jött ki a lépés, hogy be tudjam szerezni. A könyvhéten viszont végre beszereztem, majd elolvastam és nem bántam meg. Vagyis de, mert nincsenek nálam a folytatások, de majd azt is beszerzem. Viszont így is találtam magamnak könnyen egy következő olvasmányt, ami Borsa Brown: A kezdet című könyve volt. Izgatottan vártam, hogy végre elolvassam, azonban a nagy izgalom ellenére rettenetesen lassan haladtam a regénnyel (olyannyira lassan, hogy emiatt elküldtek a kiadótól, de erről majd az évzáróban ejtek pár szót, ha úgy találom jónak, bár azt leszögezném, hogy nem haragszom senkire, nem hibáztatok senkit). A lassúságom oka viszont nem a történet unalmassága miatt volt, mert ezt a jelzőt nem tudnám a könyvre ragasztani. Nem volt unalmas egy percig sem. Csak nehéz úgy olvasni ezt a könyvet, hogy közben mindent látsz magad előtt. Még "azt a bizonyos jelenetet is" (erről bővebben írtam az értékelésemben nektek). Borsa könyve után pedig egy olyan világba utaztam, ahol most én is lennék, ha a családom meghallgatott volna. Következő olvasmánynak ugyanis Czank Lívia: Szép, zárt világ

című csodálatos képekkel teletűzdelt albumát vehettem a kezembe, melyen keresztül az írónő képekkel és szövegekkel egyaránt bevezeti az olvasót a balettiskola "kulisszáiba". Imádtam ezt a könyvet, letenni alig akartam. Csak egy bánatom volt: utazás közben nem tudtam olvasni. De ezen kívül tényleg elmondhatom, hogy egy olyan könyv került ezzel a polcomra, amit a jövőben többször is a kezembe fogok venni és elolvasni. Azonban minden véget ér egyszer, így ennek a könyvnek az olvasása is. Gyorsan kellett kerítenem egy másikat, ez pedig nem más volt, mint Anne L. Green: Toszkána vére című regénye. Itt a lassúságom oka pedig szimplán az időhiány és más különböző magánéleti dolgok voltak. 

 Na, de vajon a tél és az újév mit fog tartogatni?

11/30/2021 No megjegyzés
Fülszöveg:

A szerelem lehet erősebb, mint a családi kötelék?
Ian Bryton nem az én súlycsoportom. Igazi nehézfiúnak tűnik a képek alapján, de meg kell hagyni, állati jó pasi. Imádom a csibész mosolyú, dögös szívtiprókat. Ha pedig még bomba testük is van, néhány szexi tetoválással, na annak már tényleg nehezen tudok ellenállni. Nem tehetek róla, bukom az ilyen fazonokra. Izgalmasak, érzékiek, férfiasak és veszélyesek.
A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green megírta a lázadó Maya Cross érzéki, humoros, ám szívszorító történetét. A kötetből megtudhatjuk, mi történik, ha egy olyan pasi keveredik a családba, aki már első ránézésre is igazi rosszfiú, akit semmi más nem érdekel, csak a csajok, a pia, a tetkói és a több száz lóerő a lába közt. Vagy talán mindez csak a látszat?




KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
 A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem: 

 Kezdeném az értékelésemet az Elfojtott indulatok "nulladik részével", ami egy novelláskötet Alex Cross lányának, Mayának a szemével nézve. Végigkísérhetjük a tinikorát és a felnőtt életét mindezt egyetlen negyvennégy oldalas novellába sűrítve. Megtapasztalhattuk, hogy Alex milyen féltékeny apa, ugyanakkor abba is bepillantást nyerhettünk, hogy Maya hogyan találja meg a szerelmet annak az embernek a személyében, akit úgy hívnak: Ian Bryton. Szerintem egy aranyos kis "felvezetése" volt a "nagy kötetnek" és örültem, hogy olvastam, mert már hiányzott Anne L. Green stílusa.

"De tudtam, hogy ezt a csatát nekem is meg kell vívnom, mert ha ha nem teszem, az egész életem az általam csodált két férfi bűvkörében élem le, amiből ritkán származik egyenrangú, mindkét fél számára kielégítő kapcsolat." - 8. oldal

 No és itt jön az, hogyan született a novella folytatásaként egy teljes kötet. Anne L. Green-től ez volt a második regényem. Habár én az első regénye óta követtem őt és a munkásságát, valamiért nem nagyon mertem belekezdeni a regényeibe. Aztán egyszercsak nekikezdem a Törékeny vonzerőnek. Ugyan nem az volt az első könyve, de kezdésnek nekem tökéletes volt. Aztán egy hosszú kihagyás és most, mikor láttam, hogy jön az új könyve elolvastam miről szól azonban a fülszöveg utolsó sorainál megakadtam, mikor láttam, hogy a Cross család történetéhez kapcsolódik. Azonban a szerző megnyugtatta a hozzám hasonló olvasókat és velük együtt engem is, hogy attól még ez a regény és a folytatása is különálló regényként is megállja a helyét, habár nem árt, ha tisztában vagy vele, ki kicsoda. Én bár nem olvastam Adam történetét, tehát az Elvarratlan szálakat (de ez után szerintem azzal folytatom), de tudtam, kicsoda Adam, így értettem a történetet, hiszen úgy lett megírva. A Cross családból ebben a kötetben engem egy valaki idegesített egyetlen jelenet erejéig, mégpedig Aiden. Oké, értem én, hogy féltette a testvérét (Maya születésnapjának jelenetében), de attól még nem kellett volna (véleményem szerint) ilyen dúrván vélekednie Ian-ről. Csupa előítélet volt abban a jelenetben, amit nem tudtam magamban helyretenni. Idegesített, mert meg sem próbálta megismerni és lerombolni az előítéletek alapján épített falakat. A végére azonban teljesen megváltozott a véleményem és az egyik kedvenc karakterem lett. 

"Hiába épültem fel, hiába küzdöttem végig az utolsó verejtékemmel is a hosszas kezeléseket, az orvosok soha többé nem engedtek hivatásos sportolóként a ringbe. Akkor tapasztaltam meg, milyen elveszíteni valamit, ami addig az életedet jelentette." - 42. oldal

 Ian Bryton és Maya Cross történetét először egy novellában volt olvasható, mint ahogy azt fentebb is említettem, melynek egy része bele is került a könyvbe prológusként. A könyv első fejezetét ebből az okból kifolyólag Ian kapta meg. Már itt bepillantást nyerhettem az ő világába és az ő "titkos életébe", amit a Maya-val való találkozás sem fog megrengetni. Kivéve egy dolgot, hiszen rájön nem egy, nem két dologra. Na ezért is jó a könyv. Megmutatta nekem és szerintem minden eddigi olvasónak, hogy nem feltétlen jó az, hogyha tartozol valahová. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy azok, akiket az ember sok éven keresztül a barátjának/haverjának hisz... Nem feltétlen az. Ezzel most nem szeretnék semmi spoilert elárulni, de bennem ez nagyon mély nyomot hagyott a történet során. Hiszen a Hell's Angels tagjai mindig haverként/bajtársként tekintettek Ianre, azaz, ahogy ők emlegették Hammerre, azonban... Ez tényleg barátság? Tényleg ilyen egy bajtárs? Sok kérdést felvetett bennem ez a jelenet. Azonban Ian nem teljesen olyan, amilyennek megismerjük az első jelenetekben. Nem feltétlen az a macsó rosszfiú. Hiszen minden férfinak van valami érzékeny pontja, a férfiak sem kőszívűek. Azonban neki sincs a történet során és a visszaemlékezésekből megtudva nem is volt könnyű élete. Folyamatosan küzdenie kellett. Küzdenie az apja elismeréséért. Megmutatja az olvasónak meddig képes elmenni egy nőért, az írónő leírja az érzéseit, melyen keresztül megismerhetjük az igazi Ian Brytont. Azoban az is felmerült bennem a történet során, amikor Maya kérte Iant, hogy hagyja abba, amit csinál (a boxot), hogy... Ezt könnyű mondani. Nézzük meg egyszerűen Ian szemszögéből. Nem ilyen egyszerű. Az én gondolataim szerint neki ez egy menekülőút volt, egy újabb lehetőség, hogy visszakapja a régi életét. Hogy visszatérhessen a box világába. Ezt nem lehet olyan könnyen elereszteni. 

"– Soha ne adj semmit, hogy megtarts valakit, aki még arra sem képes, hogy kimondja, hogy szeret (…)" - 95. oldal

 Azonban Maya Crossról se feledkezzünk meg. Őt az olvasók egészen kiskorától megismerhették, én csak annál a tizenhat éves kicsi lánynál kezdtem, akit féltett az apja minden pasitól, aki csak az ő hercegnője közelébe ment. Anne L. Green eredetileg egy rossz fiú-jó kislány szálat vezet fel a történetben, mígnem szép lassan megismerjük a férfit, aki elrabolta Maya szívét. 

"Egy igaz harcosnak egy idő után már nem fájnak az ütések, megtanulja elviselni a fájdalmat" - 193. oldal

 Mivel a könyv megjelenése előtt olvastam az Elfojtott indulatok novellát, amit az írónő beleépített a történetbe, így az első tizennyolc oldalt, ami a prológus volt, kapásból átugrottam és az első fejezettel kezdtem. Viszont a prológusban nem az egész novella van benne, így a történet során itt-ott akadtak ismerős részek, de örömmel olvastam újra őket, főleg a kedvenc jelenetemet, mikor Ian lemászott Maya szobájának ablakából. Az nagy kedvenc jelenetem lett a történet során. A végéről nem is beszélve. Mindenre számítottam csak erre nem. Az utolsó fejezetek és oldalak hol nevetést, hol könnyeket csaltak elő belőlem. Mindenféle vég lejátszódott a fejemben, de ilyen nem. 
 Izgatottan várom a folytatást, kíváncsi leszek, mit tud még kihozni a történetből az írónő. 

💀💀💀

Na és utolsó szóként egy nyereményjátékkal érkeznék azon ALG olvasók számára, akik még nem szerezték meg a könyvet, de szeretnék elolvasni.
Ehhez nem kell mást tenned, mint megválaszolni egy kérdést. 



Mi a neve az Elfojtott indulat című regény női főszereplőjének?

a. Greta
b. Maya
c. Aria

Megoldásokat itt, a blog komment részlegébe várom, máskülönben sajnos nem fogadom el.


Sorsolás: augusztus 23.


7/22/2020 8 megjegyzés
Older Posts

Most olvasom:

Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • Borsa Brown: Az arab
    Fülszöveg: Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő kö...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...

Címkék

2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó Aurora P. Hill B. E. Belle Bakos R. Laura Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna Betty Forester Borsa Brown Bálint Erika Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Darvas Petra Dawn Silver Diana Hunt Dopamin Könyvkiadó Dream válogatás Elena Ferrante Elle Kennedy Emma ZR Erdőss Alex Farkas Anett Freida McFadden Fumax Kiadó Főnix Könyvműhely Gabo Könyvkiadó Gabriella Eld Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L&L L.J. Wesley LMBT LMBTQ LOL Lakatos Levente Leiner Laura Ludányi Bettina M. L. Eperke Magnólia Kiadó Maxim Könyvkiadó Náray Tamás P.C. Harris Papp Dóra Park Kiadó R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor Sam Wilberry Sarah Dessen Sebők Aida Szivárványálom könyvek sorozat Tira Nael Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna Zakály Viktória Zubor Rozi adaptápció aszexuális baleset barátság bestseller betegség borítóleleplezés család családon belüli erőszak dark romance dedikálás ellentétek erotika fantasy filmajánló gyász halál igaz történet alapján interjú képregény maffia mentális betegség pszichothriller recenzió szerelem szórakoztató tabu történelmi regény Álomgyár Kiadó

Blog Archive

  • ▼  2025 (21)
    • ▼  szeptember (1)
      • Hogyan lettem könyvmoly? - egy eddig nem mesélt tö...
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (1)
    • ►  június (7)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2024 (21)
    • ►  december (7)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (6)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates