A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, perzselő szenvedélyről szól, sajátos formában. A vonzalom, az önmarcangolás, a beismerés és a beteljesülés fázisait mindkét főszereplő szemszögéből láthatja az olvasó, betekintést nyerve abba, mi játszódik le egy fiatal fiú lelkében, aki ráébred, hiába futott eddig a lányok után, most mégis egy férfi iránt táplál eddig soha nem tapasztalt, olthatatlan vágyat.

A tanítvány tabukat döntöget, kendőzetlenül tárja az olvasó elé a szexuális beteljesülés legintimebb részleteit is, de bebizonyítja, a szerelem azonos neműek között is lehet ugyanolyan elsöprő, mint férfi és nő között. A szerző az elsőkönyves Becca Prior, aki nem megbotránkoztatni, hanem szórakoztatni szeretné olvasóit, és elvinni egy olyan világba, amely ugyan rengeteg embert érdekel, mégis nagyon ritkán merünk beszélni, sőt olvasni is róla.

Véleményem: 


 Sokan csak egy szóval szokták jellemezni ezt a regénysorozatot, amivel az első rész elolvasása után egyet is értek. De kicsit sem bánom, hogy a kezembe került és elolvastam (közel másfél évvel, miután hallottam róla). Ez a szó, amivel a regényt jellemzik, nem más mint a: pornóregény.
 Igen. Tényleg az. Viszont jó. tehát nem olyan, mint például az árnyalat-trilógia (amit még nem olvastam, de nagyjából tömény erotikára számítok), ahol csak a szexről olvasunk (ismerőseim mondataiból következtetek). Tény és való, hogy Becca részletes leírásokat ad nekünk mindenről, (szó szerint MINDENRŐL) viszont olyan szinten, hogy aki elolvassa a regényt az élvezze is (a többségnél ez így is van).
 Nekem már az elején leesett, hogy ez a regény valószínűleg egy Larry fanfiction szerű írás, bár ez aligha volt hatással arra, hogy olvasom, vagy nem, de öröm volt egy ilyet olvasni. Hiszen én most csöppentem bele a(z) One Direction korszakba (és nem akarok kiszakadni).
 Természetesen ennek a regénynek is megvannak a hibái, amiket most nem sorolnék fel, annak ellenére, hogy nincs belőle sok. (bár azt a hibát csak lehet, hogy én érzem, de nekem néhol picit érdekes volt a fogalmazás és voltak olyan mondatok is, amik akárhányszor olvastam, nem álltak össze) Egy a lényeg: izgalmas volt a cselekmény. Izgalmas volt olvasni a karakterek fejlődését és azt, hogyan alakul a kettőjük kapcsolata.
 Maga a cselekmény egy 17 éves gimnazista srác életét mutatja be. Harry Miles a nagy nőcsábász. Aha. Akkor, hogy kerül a professzor... SPOILERESŐ!! Na jó, nem. :D
 Az egyetlen, amit nem értettem, az-az, hogy hogyan ZH-zhatnak, amikor még csak 11.-es gimnazisták. Bár nem tudom, hogy ez külföldön, hogy működik, de amikor ezt olvastam, a szemöldököm tett egy kört a plafonra, majd vissza.
 Na, de mégis. Hogyan került oda Lewis (nem Louis). Nem árulok el spoilert azzal, ha elmondom: ott fog tanítani az iskolában. A regény végig izgalmas, az írónő egy percig sem hagyott unatkozni, Annyira tetszett az első, hogy örülök, amiért jövő hónap 15.-én lesz a születésnapom, hiszen így be tudom szerezni a második részt és valahova besuvasztani a listába (Listarombolás. Bocsi.)
 A szereplők olyanok voltak, hogy egyikkel sem találtam a közös hangot teljesen. Harry-vel és Lewis-sel is csak egy közös pontom volt. Hogy mégis mi az? KÁVÉÉÉ!!!
 Apropó kávé. Használati utasítás a könyv olvasásához: NE olvasd evés közben (bár nem tudom ki az az elvetemült, aki rajtam kívül olvas evés közben). Illetve, ha zavar, hogy megbámulnak, akkor SE orvosi rendelőben, SE tömegközlekedésen.