Megtörténhet, hogy átéled életed legrosszabb napját, és ki kell találnod, hogyan tovább. Clementine West számára a megoldást a munkájába való teljes beletemetkezés jelenti. Egy könyvkiadó sajtósaként gyakorlatiasan éli az életét, nem törődve az imádott nagynénjétől, Analeától tanult butaságokkal – például, hogy az életet jelentéssel kell megtölteni, vagy hogy kergesse a holdat. Clementine inkább két lábbal áll a földön, és óvja a szívét. Az elmúlt hat hónapban sikerült is neki.

Aztán amikor beköltözik néhai nagynénje lakásába, és váratlanul egy idegent talál a konyhában – egy kedves tekintetű, délies akcentussal beszélő férfit, aki rajong a citromos pitéért –, meginog gondosan kitalált menekülési stratégiája. Ugyanis van valami a férfiban, aminek korábban képtelen lett volna ellenállni. És könnyen lehet, hogy most sem lesz képes.

Csakhogy a férfi a múltban él. Egész pontosan hét évvel korábban. Clementine pedig hozzá képest hét évvel előrébb a jövőben.

Hallotta a nagynénjétől, hogy a lakás egy hurok az időben, ahol egybefolynak a pillanatok, akár az akvarell színei. Ahogy azt is, hogy a szerelemben nem az idő számít – hanem az időzítés.

Clementine pedig attól tart, hogy hét évvel elkésett.

Értékelésem: 

Ashey Poston könyve egy könnyed, időutazós történet. Ez a könyv műfaját tekintve inkább a mágikus realizmus kategóriába sorolható, de valahogy mégis kiemelkedik onnan. Egy olyan történetet foghattam a kezemben, ami egy könnyed, érzelmes, időcsavaros történet, ami egyaránt foglalkozik a gyásszal, reménnyel és a szerelemmel is. 

"A szeretteink néha egy történet közepén hagynak el minket. Olykor búcsú nélkül távoznak." - 307.oldal 

Clementine egy kiadó sajtósaként dolgozik, közben azonban gyászolja a nagynénjét, aki váratlanul elhunyt, majd örököl tőle egy különleges lakást. A lakás ugyanis egy időhurkot rejt, amelyben a főhős a múltban élő férfival találkozik – pont hét évvel eltérő idősíkban. A történet során több kulcsszimbólum is fellelhető, ilyenek például a idő, az emlékek, a gyász feldolgozása és az újrakezdés is. Ezek olyan témák, amikről kell beszélni. 

"Szerintem – mondta végül, gondosan megválogatva a szavait – semmi sem tart örökké. Sem a jó, sem a rossz. Ezért kell keresni a boldogság forrását, és a lehető legtovább ott kell maradni." - 294.oldal

A főhősünk kezdetben pragmatikus, menekülésként használja a munkáját, azonban idővel rájön, hogy ez nem a jó út és ideje lenne hallgatnia a szívére is és nem csak a karrierjének élni. Erre pedig egy váratlan ajándék döbbenti rá. Iwan pedig egy lelkes, szenvedélyes, szakácsként éli mindennapjait, rajong a citromos pitéért, jelenléte pedig lehetőséget ad Clementine-nak az önfeltárásra és a gyász feldolgozására. Clementine pedig ekkor szembesül a változás lehetőségével. De vajon él is az alkalommal?

"Ki mondja meg, mikor dolgoztál már érte eleget? Ha akarsz valamit, meg kell próbálnod. Te vagy önmagad legfőbb szövetségese." - 177.oldal 

Könnyed, romantikus, mégis megható, időnként nosztalgikus vagy melankólikus történetet tarthat az olvasó a kezében, amivel a mágikus realisztikus elemekkel együtt megtartják az egyensúlyt. Felépítése átlátható, jól struktúrált, nincsenek túlzóan bonyolult cselekményszálak – összeszedett és könnyed olvasmány. A kiadói közeg pedig egy hiteles keretet biztosított a történet számára realisztikus munkahelyi és személyes elemekkel megtűzdelve. 

"A szeretteink néha egy történet közepén hagynak el minket. Olykor búcsú nélkül távoznak. Az is előfordul, hogy parányi dolgokban velünk maradnak. Egy musicalről őrzött emlékben. A parfümjük illatában. Az eső neszeiben, a kalandvágy viszketésében, a reptérterminálok közötti határvonalak iránt ébredő sóvárgásban." - 304. oldal 

A gyász és a veszteség kezelése Clementine részéről hitelesen lett ábrázolva. Gyásza reális és megindító, az új lakás öröklése kapcsán azonban új perspektívába kerültek a nagynénjével kapcsolatos emléke. A főhősünk megtanul elengedni, bízni, elengedni a múltat – ez azonban egy nagyon mély érzelmi utazást biztosított számára. A regény megkérdőjelezi, hogy az idő múlása akadály vagy próba a szerelem számára, ami szerintem egy nagyon szép szál lett a történet során. 

"Élvezd az esőt! Soha nem tudhatod, lesz-e rá több alkalom." - 249. oldal 

Az időcsavaros, romantikus történet izgalmas, friss alapot ad a történet számára. A karakterek jól kidolgozottak, szerethetőek, Clementine különösen empatizálható, Iwan pedig egy izgalmas, energikus figura. A történetben van fájdalom, de a remény kárpótolja az olvasót, lírai, romantikus és érzékeny egyszerre. 

"Az ember nem szokta megjegyezni a jelentéktelen részleteket, hisz nem gondolja, hogy utoljára hallja valakinek a hangját, utoljára látja a mosolyát, utoljára érzi az illatát." - 195. oldal 

Egyes olvasók egyszerűnek találják a cselekményt, hiányolják a kompromittáltabb történetvezetést én azonban úgy vagyok vele, hogy nem hiányzik. Ennek a történetnek nem ez kellett. Aki ilyen történetet akar olvasni, annak csak azt tudom mondani, hogy ez nem az ő könyve. A második fele a történetnek azonban meg kell említenem, hogy nekem fura volt, hiszen a férfi és a két különböző időbeli verziójával való párhuzamos ismerkedés kicsit zavaros volt számomra. Ám az értékelésem végéhez közeledve ténylegesen csak azt tudom mondani, hogy ha valaki nem kedveli a mágikus realizmust vagy a könnyed romantikus történeteket, akkor ez nem az ő történetük.

"Ha akarsz valamit, meg kell próbálnod. Te vagy önmagad legfőbb szövetségese." - 180. oldal 

Összegzés képpen annyit írnék, hogy egy karakterközpontú, könnyed, romantikus történetet kapott az olvasó egy kis időutazós szállal feltúrbózva. Azonban a vicces témák mellett előkerülnek a komolyak is, mint a gyász, az önismeret, a változás. Szóval ajánlom mindazoknak, akik szeretik a finom csavarokkal rendelkező történeteket nem kevés humorral.

Fülszöveg: 

A ​fiatal és gyönyörű Avril Hart a nagyapjától megörökölt temetkezési vállalatot vezeti. Úgy gondolja, tudja merre tart az élete. Azonban hamar sötét titkokkal átszőtt árulások hálójában találja magát, amikor a meggyilkolt bátyja, Arlo után kezd nyomozni.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

P. C. Harris új könyvének egyik főhőse Oliver egy igen komoly traumának a túlélője, hiszen tűzoltóként megszegett egy igen komoly parancsot és felfüggesztették a szolgálat alól. Emellett pedig egy igen komoly PTSD-vel is küzd. Másik főszereplőnk Avril pedig egy temetkezési vállalatot vezet 25 éves létére, melyet a nagyapja hagyott rá. Mikor elkezdtem olvasni elsőre izgalom, feszültség, együttérzés és kíváncsiság kezdett el vegyülni bennem. Aztán ezek csak fokozódtak egészen az utolsó lapig.

Maga a cselekmény rettentően jól meg volt írva, hiszen izgalmas és fordulatokkal teli történetet tarthattam a kezeim között, melynek egy percig sem bánom az elolvasását. Vannak ilyen történeteim az évben, de ez nem tartozott közéjük. A szerző nagyon figyelt arra, hogy fent tartsa az olvasó figyelmét. Egy percre sem untatott, minden oldalával csak azt éreztem, hogy kell a következő és az azután következő egészen a végéig. Habár most az olvasási statisztikám nem ezt mutatja az állapotom miatt, de higgyétek el, hogy így volt. A múlt néhai megjelenése nagyon jól hatott a történet dinamikájára, hiszen ezzel csak még izgalmasabb és pörgősebb lett a történet.

A főszereplők szerintem nagyon hitelesen voltak bemutatva, ráadásul egy mindennapi problémával. Megmutatta a történet azt, hogy nem minden lehet tökéletes és emellett egy fiktív szállal rávilágított arra is, hogy semmi sem tökéletes és nem feltétlen minden tiszta és becsületes. Hiszen a történet is rengeteg felfedésre váró titkot tárt a főszereplők elé. Ezekkel ilyen-olyan módon pedig az olvasó is tudott azonosulni. A történet trauma ábrázolása még egy nagy kedvenc részem volt a történetben, mert bár nem kifejezetten erről szólt a történet, örültem, hogy erről is szó volt benne. Azonban nem annyi, mint amennyit szerintem a történet megérdemelt volna. Szerintem jobban is ki lehetett volna fejteni az egész PTSD témát Oliver szemszögénél. Azt viszont nagyon szerettem, hogy szembenézett a múltjával és tűzoltóként folytatta tovább az életét.

Mint említettem a történet számtalan témát dolgoz fel. Ilyenek a traumák, a PTSD, a bizalom kérdésköre vagy csak egy egyszerű dolog, az emlékezet. A mindennapi dilemmák és a belső harcok is szépen meg vannak jelenítve, bár szerintem ez is kaphatott volna nagyobb hangsúlyt.

A szerzőnek a stílusát nagyon szeretem, ebben a történetben sem csalódtam stílus és írásmód szempontjából sem. A történet a maga rövidsége mellett gördülékeny, olvasmányos nyelvezettel bír. A nyomasztó, feszültséggel teli, de ugyanakkor emberi hangulatkeltéseiről nem is beszélve. Elbeszélésmódjában a már megszokott váltott szemszöget tapasztalhattuk ismét, ami azért jó – és én is azért szeretem jobban –, mert így mind a két főszereplőnek (sőt egy-egy fejezet erejéig még Arló, Avril bátyja) szemszögét is élvezhetjük. Ezzel megtudva azt, mit hogyan élt meg a másik – avagy éppenséggel, hogy mi történt a múltban.

Összegzésként tehát egy gördülékeny, izgalmas történetet foghat az ember a kezében, ha ezt az olvasmányt választja, ami a humor mellett komoly témákat és mély mondanivalókat tartogat. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnek a szerzőtől olvasni, másod sorban pedig azoknak, akik szeretik a pszichothrillereket és érdeklődőknek a trauma-történetek iránt.

Fülszöveg:

Te ​képes lennél megölni a legjobb barátodat?

Képzeld el, hogy az új diáktársad egy gyilkos a világ egyik vezető felsőoktatási akadémiáján, ahova csak a legkiváltságosabbak kerülhetnek be. A Carnivora Akadémia előkészítője látszólag egy elit iskola, de hamar kiderül, a falai között évek óta szunnyadó, szörnyű titkok rejtőznek.
Egy nap érkezik egy rejtélyes üzenet, melyben sötét játékra invitálnak. Felelsz vagy mersz?
Habár mindenki megveti és kerüli a kitaszított diákot, a sors fintora, hogy neked szükséged lesz a segítségére. A játék és a nyomozás alatt közel kerülsz a gyilkoshoz, és ráébredsz, hogy talán mégsem ő a tettes.
Vajon mi történhetett öt évvel ezelőtt az akadémia falai között? A múlt árnyai kísértenek, és hirtelen mindenki gyanússá válik. De vajon tényleg bízhatsz valakiben, aki a megtévesztés és az érzelmek manipulálásának mestere?
Egy múltban elkövetett gyilkosság.
Egy titkos társaság.
Rejtélyek.
És elfojtott vágyak, melyek akár a vesztedet is okozhatják.
A játék nem engedi, hogy kiszállj, és amikor kiderül az igazság, megsemmisítő pusztítást mér majd rád.

Diana Hunt a dark romance műfajain belül alkot, azt is mondhatnánk, hogy a dark romance egyik koronázatlan királynője. Történetei sokszor provokatív jellegüek, ugyanakkor a pszichológiai mélységükkel tabudöntögetők. Prédák háza egy sötét, bezártságra épülő regény, ahol a félelem és vágy összefonódik. Azért választottam jelen olvasmányomnak ezt a regényt, mert amit eddig olvastam tőle az egy picit más vonalúbb volt, kíváncsi voltam, hogy a szerző hogyan állja meg a helyét egy ilyen történetben. A történet alapszituációja egy iskola, ahova nagyon sok ember szeretne bekerülni, ám mindez keveseknek sikerül. Főszereplőnk Elizabeth sikeresen bejutott a Carnivora Akadémiára. Már csak két dolga van: jól teljesíteni, ezáltal elérni, hogy bent maradjon. Az első nap azonban már a kiközösítés határára lép, ahogy bemegy az osztályterembe. Hiszen ott egyetlen diák mellett van hely, aki nem más, mint az, aki megölte a legjobb barátját. De ez igaz? Vagy tényleg valós, amit William állít? Tényleg ártatlan lenne? Vigyázz, mert ebben az iskolában semmi és senki nem az, aminek látszik. 

309.oldal

A főhősünk Elizabeth a történet során vajon a túlélő vagy az áldozat szerepét tölti be? Ugyanakkor ott a másik főszereplőnk Wiliam. Rá melyik igaz? A főszereplőinknek a történet során érzékelhető a személyiségfejlődésük, amit nagyon értékeltem és pont emiatt is volt az, hogy szinte faltam az oldalakat. A regény központi kérdése, hogy vajon meddig lehet elmenni a túlélésért? A végsőkig? Vagy van egy határ? És mi történik, ha a hatalom megszokássá válik? A regény alaphangulata sötét, nyomasztó, de erotikával fűtött. Nem mondom egy szóval se, hogy én ezt egy percig is bántam. Nagyon jó hangulatot adott a történetnek. A történet kiemelt témái a kontroll és a behódolás, a mentális és fizikai túlélés, valamint a trauma feldolgozása vagy szőnyeg alá söprése.

"A jelenünk és a jövőnk a múltbeli döntéseinkből következik. A múlt megértéséhez fel kell tárni a meghatározó eseményeket." - 59.oldal 

A regényben a karakterábrázolás is szót kell, hogy kapjon, hiszen az is egy nagyon fontos eleme a történetnek. Hiszen, ha a szereplők nincsenek jól ábrázolva, ott veszett ügy a történet. A főszereplők karakterfejlődése mint említettem látványos. Áldozatból túlélővé válik, a férfi karakterek pedig… Nem mindenki olyan, amilyennek látszik. Azonban azt meg kell hagyni, hogy az emberi gyengeség, ami igenis valós egy életben, remekül van ábrázolva. 

"Annyira vágyok a szerelemre, akár egy betegségre." - 237. oldal 

A történet erotikai szálát viszont voltak olyan helyek, ahol nem értettem, aztán mégis. Hiszen a történetben az erotika, a szexuális vonzalom egyfajta manipulációs eszköz egyes karakterek részéről. Az intimitás mértéke kezdetben nem igazán, de aztán a szereplők akaratán kívül egyre többször van jelen. A cél viszont mint említettem nem az, aminek lennie kéne. Egyoldalú dominancia jellemzi ezeket az együttléteket és semmi változatosságot nem tapasztaltam. A könyv nyelvezete nyers, de mégis szépen van megfogalmazva, nem száraz szöveg. Pont olyan, amilyet egy mai fiatal felnőtt vagy tini szívesen olvas. Ugyanakkor a szerző nagyszerűen ért ahhoz, hogyan és mikor érzékeltesse az olvasóval a hátborzongató jeleneteket. Ezért is imádtam olvasni és kérdés sem volt, hogy az első befejeztével azonnal nekikezdek a másodiknak. A történetben még különösen tetszett az, hogy bár a történet Elizabeth szemszögéből lett az olvasók elé tárva, fekete lapon itt-ott egyes szereplők is hallatják a hangukat és mesélnek el hiányt pótló dolgokat. Ezáltal pedig a szerző szándékosan fokozta az olvasó izgalmát. Hiszen a történet beli feszültségeket se egyszerre zúdította rá az olvasóra, hanem szépen apránként eloszlatva. 

"A szerelem nem egy döntés, a szerelem az, amikor elveszíted az eszed. Ezt nem lehet befolyásolni." - 145. oldal

Az író rettentően jól ért ahhoz, hogy egy könyvben sok igenis fontos témát érintsen és itt nem csak a tabutémák bátor, de provokatív feldolgozására szeretném fektetni a hangsúlyt, hanem mindenre. A szexuális dolgokra, a család, valamint a bizalom kérdésére. Ám ez csak pár dolog mindabból, amit ez a történet tartalmaz. A történet ugyanis tele van az olvasó érzelmi határait feszegető jelenetekkel, amiket be kell valljak, én rettentően élveztem, hiszen ez is egyfajta feszültségkeltés volt. A történet szerintem méltó lezárást kapott. Olyat, ami után az olvasó azt mondja „Úr isten, ez meg mi volt?! Kell a második rész.” (megtörtént események alapján) Számomra teljesen kielégítő volt a lezárás, kíváncsi voltam, hogy a második rész milyen izgalmakat tud nekünk még tartogatni.

"Ha tudnám, hogy a szerelem méreg, én akkor is élvezettel innám meg. Te leszel a végzetem, mert bármit megtehetsz velem." - 153. oldal 

Minden tininek és fiatal felnőttnek ajánlanám, de szerintem még a felnőttek is megtalálhatják benne az izgalmat, ha szeretik a sötét és provokatív történeteket. Nekem ez a könyv egy jó történet és az izgalom mellett megmutatta, hogy nem szabad mindenkiben megbízni. Eddig is eléggé bizalmatlan voltam az emberek felé, de ez a történet megmutatta, hogy tényleg nem nagyon lehet bízni az embertársainkban, mert senki sem az, akinek látszik.

 Fülszöveg:

Fülszöveg: 

 Ám mindezek mellett rettentően vártam és várom a könyvnek a megjelenését, hiszen a szerzőtől eddig
és most is csak fantasztikus, igényes könyveket kaptam kézhez. Hosszú idő után ez volt az első olyan történet, ami annyira magával rántott, hogy még reggeli és ebéd közben is olvastam.Azonban ezúttal egy teljesen más, ugyanakkor egy ugyanolyan színvonalas műnek lehettem részese. Ezúttal René és Sebő történetét ismerhetik meg az olvasók, akik a dráma szakkörön egy olyan a Rómeó és Júliával kapcsolatos feladatot kapnak. Megfordult a fejemben: Ez vajon az univerzum (vagy inkább Sam) jelzése lett volna számukra? Talán. A történet kezdetén Sebő, a főszereplő betegeskedik (igen, nyáron) épp ezért otthon fekszik, de ennek ellenére René eljár hozzá és csinálják a feladatot. 

 Azonban mindezek ellenére, hogy Sebő szemén többet megtudhat az olvasó Renéről még mindig Sebő az, akinek nagyobb részben látja az életét. Ő az, akinek megismerheti az olvasó a családját. Sebő

Renéről még azt se tudja, hogy hol lakik, így aztán az olvasó is csak annyit tud meg, amennyit az író a szeme elé tár. A szerző ugyanakkor az ifjúsági vonal mellett ezúttal is megemlít a regénybe komoly témákat, melyekről nem árt beszélni és tudomásul venni, hogy vannak, léteznek ezek a problémák, dolgok. Ilyen például az alcheimer kór, a halál, a mozgássérültek vagy éppen az alkoholizmus leküzdése. Habár igaz, hogy ezek közöl nem mindet érinti huzamosabb ideig a könyv (nem fogom elárulni melyiket, érdekes felfedezés volt számomra is), de szerintem elég ennyi. Elég, ha ennyit beszélünk róla. 

Mi születik abból, ha harmincnégy kezdő író egy közös cél érdekében írásra adja a fejét? Mi az, ami megmozgatott és cselekvésre késztetett ennyi elmét?
A világon számos olyan ember él, aki magán viseli a társadalom előítéleteit, sztereotípiáit.
Az írók a történeteken keresztül bepillantást engednek ezen sorsokba, élettörténetekbe és tragédiák fondorlatos szövevényébe.
A kötetben szereplő témák: Mentális betegségek és személyiségzavarok, introvertáltság, LMBTQ, tudatos gyermektelenség és hajléktalanság. A novellák főhősei szemén keresztül megismerhetjük, milyen az életük úgy, hogy egy kicsit mások, mint a többiek.

Megjelenés időpontja: 2021. január 20

De mi is az a KIC?

Közösségi Írók Céhe

A világ kezdő írói mind telve vannak kreatív energiával, mégis a legtöbben félbehagyják, fiókba teszik, esetleg szégyellik műveiket. Csoportunk arra vállalkozik hogy egy közösségbe gyűjtse ezt a sok kreatív energiát, és kézzel fogható eredményre juttassa.

Segít önbizalmat önteni a kétkedő tehetségekbe, megszervezni a nálunk alkotott művek megjelenését.

A Stigma antológia az első ilyen alkotás, melyet csapatunk írói és a vezetők önkéntes munkája hozott létre.

Itt csatlakozhattok hozzánk

KÖSZÖNÖM AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET TÓTH GYŐZŐNEK

Véleményem: 

  A Stigma egy olyan novelláskötet, melynek novellái komoly témákat dolgoznak fel, mint ahogy a fülszövegben is olvasható és bár ezek mind-mind rövid történetek, nagyon jól ki vannak dolgozva. A novellákat külön veleményeztem, habár egyiket se hosszan, hiszen nem akarok oldalakon át tartó bejegyzést írni. 

Pengő Edit: A lány, aki esőerdőt nevelt a szobájában

Ez a novella megismerteti az olvasókkal egy fikusz (igen, jól olvasod, egy növényről papolok) életét. A történet során végigkövethetjük a gondolatait, habár az "ő" szemszögéből nem sok mindent lát az olvasó, a szerző mégis sejteti mikor mi történik. Célzok itt a novella végére, amikor is a fikusz nem értette, hova tűnt a gazdája. 

Majcher Artúr Bendegúz: Őszülni vágyik mindig a nyár

Ebben a történetben egy fiú életét ismerhettük meg. A történet egy felolvasóesten kezdődik. A főszereplő fiú megismer egy lányt, majd elmennek inni. Minden jól megy, míg a lány el nem kezdi kérdezgetni a családjáról, az anyjáról. Ezután vált világossá: Semmi nem az volt, aminek látszott. (Ez után kezdtem érezni, hogy a következő pár novella és ez összekapcsolódik)

Alex L. Hooper: A hercegnő és a béka

Ebben a novellában az előző történetnek egy másik karakterét Ashley-t ismerhettük meg, aki a pszichológus barátnőjével érkezik egy eseményre. Azonban meglátja a barátnője egyik páciensét és onnantól egy érdekes történet veszi kezdetét. Ebben a történetben főstzerepet játszott a személyiségzavar, ami külön izgalmas volt számomra. 

Szabó Cintia: Tulajdonképpen senki

Ez a novella egy lelkileg instabil lány életét vetítette az olvasók elé, aki elmegy a barátnőjével egy buliba, de nem mondhatnánk, hogy élvezi, így aztán hamar lelép. A buszmegállóban találkozik egy rejtélyes idegennel. Vajon ki ő és miért említésre méltó?

Papp Zsuzsi: Inverz testkép

Ennek a novellának a főszereplője egy testképzavaros lány. Azonban ő a sokak által ismert anorexiának nem annak a "fajtájában" szenved, hogy kövérnek látja magát, hanem pont ellenkezőleg. Ez is egy érdekes téma. Örültem, hogy olvashattam róla. 

Barbara Liney Woods: Végpont

Daria Shelby éppen a leánybúcsúján bulizik a barátnőivel, mikor váratlan telefont kap, mely szerint vőlegénye egy szerencsétlen balesetben életét vesztette. Ez a történet olyan témákat karolt fel, mint például: halál, gyász feldolgozás (mely nem mindig sikerül).

Broklynn Lee: Cassé

Ennek a történetnek szintén a gyászfeldolgozás és a pszichés problémák állnak a középpontjában ugyan úgy, mint az előző történetben, azonban mégis más. 

Kovács Kelemen Zoltán: Pite

Ebben a novellában a bipoláris zavar játszik főszerepet. A történetet egy fiú szemszögén keresztül láthatjuk, aki éppen bosszútáll egy férfin, amiért elütötte Pite nevű macskáját, a leírások szerint még mosolygott is (mármint a férfi, miközben elütötte a macskát). Végigkövethetjük, ahogy "igazságot szolgáltat", ugyanakkor azt is látjuk, hogy minden ilyen esetet másnapra elfelejt. Ennek a betegségnek is rémisztő a pszichológiája, de rettentően érdekes. 

Cain Godrich: Hogyan lettem Szürke

Erről a novelláról elsőként a Szellemekkel suttogók jutott eszembe. A főszereplő éppen költözik és megtalálja a régi naplóját. Ebből a naplóból olvashat az olvasó részleteket és a lány emlékeit, melyeket a naplórészletekhez még hozzáfüzött. Egy lány, aki az osztálytársai és a családja irányából is kitaszítottnak, egy fekete báránynak érezte magát. Vajon tényleg létezik ilyen? 

Szinayné Rigó Éva: Egy óvónő élete

Ebben a novellában egy fiatal óvónéni életét követhetjük végig és a karriere iránt való rajongását. Azt, ahogyan megpróbál segíteni az egyik kislánynak az óvodában, akit a szülei próbálnak teljesen más irányba kényszeríteni, mint amerre ő szeretne menni. Út közben pedig megismerjük a lakótársát is, de róla keveset tudunk meg a történet során annak ellenére, hogy szinte végig jelen van a történetben. 

Surányi Gabriella: Apa dolgozik

 Ezt a novellát egy iskolás kislány szemén keresztül láthatjuk, akit az osztálytársai, a szülei, sőt még az osztálytársai szülei is furcsának tartanak, kivéve egy embert, Rékát. Ő a főszereplőnk egyetlen barátja, a többieknek megtiltják a szülei, hogy bármit is kérdezzenek a lánytól, ami szerintem nagyon szomorú, pláne ha belegondolunk, hogy a gyermekkor egy nagyon fontos szakasza az életnek. Az egyetlen, akivel a főszereplőnk meg tudná osztani a gondolatait az az édesapja, de nagyon elfoglalt és nem akarja soha megzavarni. 

Bodnár Gina: A láthatatlan

A láthatatlan című novella egy férfi szemszögéből láttatja az eseményeket, mely során megmagyarázza az író a címnek a jelentését. Rövid, de annál tartalmasabb történet egy férfiről, aki elmeséli, hogyan is lett "láthatatlan" az emberek számára már egészen kicsi korában. Érdekes és izgalmas kis novella volt, tetszett az írónő stílusa, de ez nem az a novella volt, amit még simán tudtam volna folytatni.

Lekli Medárd: TK30879 M10

 Ez a novella nagyon jól bemutatja a mai tinik gonoszságát és a irányukba vetülő társadalmi elvárásokat a kortársaik szemében. Hiszen ez a novella egy olyan fiúról szól, aki egy olyan osztály tagja, mely arról híres, hogy aki egy kicsit is más és nem a bulizós, piálós stb. fajta, azt kiközösítik az osztályból. Így van főhősünk is, csakhogy ő inkább felvesz egy álarcot és azt mutatja az osztály tagjai felé, hogy olyan, mint ők, holott nem. Ő nem a bulizós, piálós fajta tinik közé tartozik. Ő az a fajta tini, aki szabadidejében nem szeretne mást csinálni csak bezárkózni a szobájába és olvasni. Teljes mértékben meg tudtam érteni. A novella címe pedig csak az utolsó mondatban nyer értelmet.

Szili Petra: Hinta a víz fölött

 Innen kezdődött a novelláskötet azon része, amit már nagyon vártam. Innentől olvashatóak az LMBTQ történetek. Úgy gondolom, hogy a novelláskötet ezen részének ez a novella egy remek kezdete volt. A történet egy lányról szól, aki mindenáron a kedvenc hintáját szerette volna tökéletesen lerajzolni csakhogy az sosem sikerült. Az egyik ilyen próbálkozás alkalmával összefutott az egyik szomszéd utcában lakó lánnyal, aki éppen beszélni akart vele. Hogy miért? Olvasd el és megtudod. -

Papp Vera: Angyal a Sziklánál

Ebben a novellában egy a Szikla kórházban dolgozó sebésznőről, Annáról olvashatunk, aki egy fárasztó nap után éppen hazafelé tart a leharcolt lakásába, mikor a házától nem messze megpillant egy nőt eszméletlenül. Minden szépen ment, ők ismerkedtek, aztán egyszercsak megjött Alíz (a másik lány) gonosz mostohája. Kajak, mintha a hófehérkébe csöppentem volna. :D Aztán egyszercsak a gonosz mostohának köszönhetően egy szempillantás alatt a munkatáborban találja magát. Mindezt azért, mert boldog mert lenni egy lánnyal és ez nem tetszett a másik fél mostohájának. Aztán egy szép napon, mikor végre szabad lett azzal kell szembesülnie, hogy minden megváltozott. Lakásából kilakoltatták, Alízról pedig semmi hír. De ismeritek a mondást: Minden jó, ha a vége jó...

Czipó Petra: Kedves Dominik!

 Drága Petra! Nem ismerlek személyesen, de remélem egyszer megadatik ez az alkalom is és a szemedbe mondhatom, melyet most érzek: köszönöm. Köszönöm, hogy megírtad ezt a novellát, hiszen tudva, tudatlanul, de könnyeket csaltál a szemembe. Néma könnyeket. Hiszen én se az vagyok, akit az emberek kívülről látnak, ugyanúgy, ahogy Dominik sem. Őszintén megmondom, el tudnék ebből a történetből képzelni egy hosszabb történetet is, de nem vagyok akaratos, ennyi is elég. Hiszen ez csak egy kis levél, mégis annyi mindent elmesélt kettőjükről. 

Friewald Ruben: Ringlispíl

 Ez a novella a német királyi család egyik tagjának Ludwig Viktor von Österreich szemszögéből íródott, aki első meglátásaim szerint a királyi család fekete bárányának számít. Ott csöppenünk bele, hogy Viktor a szobájának ablakából nézi a megrendezett bált vagy nem is tudom igazán, minek nevezhetném. Egyszer csak meglát egy szőke hajú fiút, aki a ringlispílt irányítja. Aztán egyre csak előrébb haladva a történetben egyszer csak megakadtam az egyik sornál, hiszen eszembe jutott valami, ami az előző novellából kiindulva megfordult a fejembe. Ugyanis az előző novellából kiindulva egy transznemű férfit emlegetett a levél írója, itt pedig a főszereplőnk női ruhákat tart magánál és abban a jelenetben, melybe mi olvasóként belecsöppenünk éppen a tükör előtt beszélget saját magával képzelve azt, hogy ő a császárnő, a vele szemben álló egyed pedig egy lovag. A családi bonyodalmak pedig csak ezután jönnek. Ebből kifolyólag pedig olyan a történet vége, amilyen.

Julia RedHood: A lámpás

 Ebben a novellában egy szerencsétlen meleg fiúról olvashatunk és a családja, valamint az osztálytársai miatt elszenvedett gyötrelmeiről. A homofóbia nagy szerepet játszik ebben a regényben. Azonban, mikor megjelenik egy váratlan idegen az éj leple alatt minden megváltozik. Vajon ki az és mit akar? Ez a történet sem feltétlen pozitív kimenetelű, de hogy mire is értem ezt, azt fedezzétek fel ti.

Andy T. Miller: A vágy csapdájában

 Egy fiú, aki figyeli a körülötte élőket és próbál láthatatlan maradni. Próbál a környezetétől elvárt életet élni, tehát azt színlelni, hogy a lányokat szereti. Azonban egyszer ráveszi magát és elmondja az édesanyjának. Ő azonban nem mondhatni, hogy jól fogadja, sőt egyenesen hibáztatja azért, mert meleg. Az apja irányából ugyanezt a reakciót kapja, sőt, ő még meg is fenyegeti, hogy ha ez igaz, akkor kitapossa a belét és elássa. Bár ez egy kicsit durva, de szerintem nem elképzelhetetlen. 

Shadow: Anyák

 Ebben a történetben egy leszibikus párt és a kislányukat ismerhetjük meg. A történet kezdetekor az egyik szülő egy orvosi rendelőben várakozik a kislányával, várva a sorsdöntő eredményre, mely élet és halál között dönt. Mindezért pedig a sorsot hibáztatják és az író stílusából valamiért úgy érzem, mintha ebben a magyar kormány hibáztatása is benne lenne (amit teljes mértékben meg tudok érteni). Ez a történet megmutatja azt, milyen a szülőknek azzal szembesülni, hogy talán elvesztik a gyermeküket. Szomorú és fájdalmas téma. 

M. Z. Chapelle: Duna-parti elágazás

Ebben a novellában egy felnőtt férfi életét követhetjük végig, pontosabban az emlékeit az első fiújával Marcellel, akivel a Citadellánál randizott. Főhősünk szerető, elfogadó családban nőtt fel, ezért a családi körben való coming outtal nem volt problémája az élet azonban belökte a mély vízbe, mikor fel kellett költöznie Budapestre középiskolába. Azoban az első randijuk alkalmával meglátott egy "kisembert", aki minden randijukat keresztülhúzta. Telik múlik az idő és egyszercsak a jelenbe csöppenünk, amikor is főhősünk a Lánchídon állva forgatja a jegygyűrűjét. Itt derül ki, hogy a főszereplőnk próbál hazudni magának. De vajon sikerül? Ki az a rejtélyes alak, aki már az első randijánál felbukkant és mi a szerepe?

S. A. Locryn: Merre tovább?

Ebben a novellában egy olyan fiúról olvashatunk, akinek nem jó a viszonya a családjával, helyette párja családjának körében lel szerető szülőkre. Azonban egy váratlan alkalommal e-mailt kap a nővérétől, ami teljesen megváltoztatja a dolgokat. 

S. Fischer: Kíváncsi süket fülek

Ez a novella egy házas negyvenes évei körül járó nőről szól, aki úgy érzi, teljesen boldog gyerek nélkül. Éppen egy bevásárlás közben azonban összefut egy volt iskolatársával, akivel beszélgetésbe elegyednek. Vajon meggondolja magát ettől a beszélgetéstől?

Palcsó László: Csak egy beszéd

Mint ahogy a címe is mutatja, ez a novella csak egy beszédről szól. Egy beszédről, melyet egy férfi tart, akinek nincs gyereke. Épepn ezért pont erről tartja az előadását. Érdekes novella volt, én úgy gondolom, hogy fontos üzenettel: Nem kötelező gyermeket szülni. Nem kötelező szülőnek lenni csak azért, mert a világ ezt várja el. Ha kötelességünknek érezzük és nem szívből nevelünk gyereket, annak rossz vége lehet.

Surányi Gabriella: A gyermektelen anya

Ez a novella nagyon érdekes volt, mert az eddigiekhez még csak hasonlítani sem lehetett. Ebben a novellaban egy nőnek az eddigi múltját, az emlékeit olvashattuk úgy, mintha a főszereplő maga hozzánk az olvasókhoz beszélne. Érdekes egy meglátás.

Tom Bone: Én, John

Jaj... Hát... Az utolsó pár mondatig egész kis bájos történet volt. Aztán ezt hírtelen vissza is szívtam. Mert semmi nem az volt, aminek látszott. A történet egy börműves férfiról szól, aki randizott egy lánnyal, majd nem sokkal később a férfi lakásán folytatják a beszélgetésr. Aztán az író úgy dönt, hogy bevezet minket a férfi munkásságába. Mázli, hogy nem vagyok félős (legalábbis nem annyira), mert ezt a novellát este olvastam.

Kucsora Zsolt: Miért nem?

Ez a novella egy férfiról szól, aki a haverjával egy Porsche-ban utazik, illetve mikor a történet elkezdődik éppen elkapják őket gyorshajrás miatt. Igazság szerint ez a történet nem volt olyan izgalmas, mint az eddigiek, mégsem mondom azt, hogy halálra untatott, mert akkor hazudnék.

L. J. Wesley: Karma

Nem csalódtam az íróban. Hozta a formáját. Megutatott egy olyan történetet az olvasóknak, ami elmeséli, hogyan lehet magasról nagyot esni. Bár amikor elkezdtem, nem tudtam, hova is akart kilyukadni a szerző, de a végére hozta azt a történetet, amit vártam tőle. 

Vasvári Tamás: Narratívák

 Ez a novella két szemszögből íródott. Jess a hajléktalan és Tom egy fotós járókelő. Egy véletlen találkozásnak köszönhetően pedig egy barátság veszi kezdetét. Pedig egyikük sem számított erre, de hát őszintén, ki számítana?

Takács Dóra: Bella

Ez a novella sem volt egy könnyű olvasmány. Egy lány az árvaházi évei után munkátkap egy újságnál, ami megszünik, így idővel a lakását is elveszti, így az utcára kényszerül. Ám ahogy szokták mondani minden rossz után jó következik. Hát itt is így lett, de azt senki nem garantálja, hogy ez így is marad. 

Molnár Regina: Károly bácsi

Ez a novella végtelenül aranyos kis történetet takar. Adott egy kamasz kislány, aki szabadidejében időseknek segít vagyis a történetben csak egynek. Ő Károly bácsi. Károly bácsi egy idős, kerekesszékes hajléktalan. Ebben a történetben azonban már szerepet kapott a koronavírus is, hűen a mostani időkhöz. A lány szülei megtiltják a lányuknak, hogy találkozzon a bácsival, míg tart a vírus... De hát, hogy is mondják? Minden jó, ha a vége jó. 

Tóth Győző: Átlagosan különleges

Ebben a novellában egy olyan hajléktalan férfiról olvashat az olvasó, aki hazalátogatott a családjához, mikoris szembesült vele, hogy az édesanyja meghalt, végleg nem maradt semmije. Az ottani pap próbál neki segíteni, de ezt vajon elfogadja? Mi lesz vele a továbbiakban?

Jáger Dorottya: A földön

 Igen elgondolkodtató egy novella. És habár nem kifejezetten a hajléktalanság a témája, igazán illik ebbe a tömbbe. A főszereplő egy lány, aki kizárja magát a lakásából, így meg kell várnia lakótársait, hogy bejusson. Ezidő alatt pedig összefut a gondnokkal, akivel mély beszélgetésbe elegyednek, ami sok mindenre ráébreszti a fiatal lányt. 

Németh Tünde: Én is érzek

 Ez a történet megmutatta az olvasóknak az emberi gonoszságot. Megmutatta azt, hogy milyen, mikor az emberek, aki lakásban laknak jó vagy viszonylag jó körülmények között mennyire le tudnak nézni egy hajléktalant. Tanulságos volt és szerintem sok olvasó szemét fel fogja nyitni. 

Vasvári Tamás: A szabadság fogságában

Ez a novella a látszólagos szabadságot vetítette az olvasók elé. Azt, amikor látszólag szabad az ember, mégis a saját börtönében él. Se munka, se határidő, se költségek... Csak az utca és a szabadság. De vajon tényleg jó ez így? Ez a történet ezekre a kérdésekre ad választ az olvasóknak.