Fülszöveg: 

Sally Porter az élet kellemetlen helyzetei ellen azzal védekezik, hogy elveszíti öntudatát. De ezzel nincs vége a dolognak. Mikor újra magához tér, új helyzetben találja magát. Az idő továbbhaladt, és ő nem tud róla számot adni. Olyasmikre próbálják emlékeztetni, amiket tudtával nem követett el. Otthon olyan holmikat talál, amelyeket soha esze ágában sem volt megvásárolni. És amiket a férje összehazudott róla a válóperi tárgyaláson! Hogy hetekre eltünedezett, hogy hajlamos az erőszakra, hogy félmeztelenül táncolt egy mulatóban... El tudja ezt képzelni, dr. Ash? 

Igen, a pszichiáter el tudja képzelni. Ismeri ezt a betegséget, de szemtől szembe csak most találkozik vele először. Ez a többszörösen hasadt személyiség esete. A jámbor, félénk Sallyben négy további én lakozik, még saját nevük is van. Bella tömény érzékiség, Nora merő intellektualistás, Derry csupa jóindulat, Jinx pedig - tőle isten óvjon, ő maga a megtestesült agresszivitás. Ezeket a gyerekkorban lehasadt, önálló életre kelt személyiségdarabokat kellene szép sorjában visszaolvasztani a helyükre - létrehozni Sally valódi, gazdag, sokrétű személyiségét. A küzdelemnek dr. Ash számára is nagy a tétje. Ő is válságban van, belsőleg belerokkan a hivatásába, kiégett, házassága tragédiába torkollt. Sally esete a próbakő: meg tud-e újulni, képes-e még valódi együttérzésre? Meg tudja-e tehát egymást gyógyítani orvos és betege? 

Értékelésem: 

Ez a történet nagyon hasznos volt számomra. Sally története végigvezette az egész harcot a disszociatív személyiségzavarral. Erről a betegségről nem sokat hallani, hiszen az orvostudomány se elég fejlett még. Legalábbis nem mindenki. Mint a történetben, a való világban is van sok dr. Ash. Viszont ennek a betegségnek két véglete van az orvosok részéről: vagy skizofréniával keverik vagy ténylegesen törődnek vele (a harmadik és leggyakoribb eset, hogy lepasszolnak másik orvosnak, mert nem elég fejlettek ehhez - amit nem csodálok.

"...mindannyiunknak megvan a saját pokla." - 116.oldal

 Megmutatta a folyamatot az orvoshoz fordulástól egészen a végleges fúzióig. Nagyon hasznos volt Sally útja, sokban magamra ismertem, ami nagyon megrémisztett pláne, amikor a könyv befejeztével ránéztem a könyvbe ragasztott cetlikre, amik szintén sokról árulkodtak. Bár azok inkább az olyan részeket jelzik, ahol magamra ismertem a történet folyamán. 

"- Amíg az ember kutat, mindig van reménye a változásra. Az életet nem szabad eldobni. Akármilyen rosszra fordulnak is, akármilyen feketének látszanak is a dolgok, nem szabad feladni." - 149.oldal

"Életünk során mindnyájan elveszítünk dolgokat és embereket, és ez elszomorít minket. Nekem hozzá kell segítenem magát, hogy elég erős legyen, hogy belekapaszkodjon az életbe és ne szégyellje a könnyeket. Az ember sír, amikor megszületik." - 243.oldal 

Mi az a disszociatív személyiségzavar?

A) Az identitás felbomlása, melyre 2 vagy több személyiségállapot jellemző és amelyet egyes kultúrákban a megszállottság élményével írnak le. Az identitás felbomlása az énérzet és a hatóképesség érzésének kifejezett megszakadásával jár, melyet az affektus, viselkedés, tudatosság, memória, percepció, kogníció és/vagy szenzoros működések ezzel összefüggő megváltozása kísér. Ezek a tünetek mások által is megfigyelhetők vagy a személy maga is beszámol róluk.
B) A mindennapi személyes események vagy traumák felidézésében keletkező űr. 

Forrás

 Mi az a skizofrénia?

Maga a “szkizofrénia” szó görög eredetű, szó szerinti fordításban „hasadt elmé”-t jelent.   Ez azonban nem azonos a köznyelvben használt „többszörös személyiséggel” vagy „tudathasadással”, szkizofréniában a különböző mentális funkciók (pl. gondolkodás, érzelmi élet, viselkedés) közötti „hasadásról” lehet inkább beszélni.

A szkizofrénia ún. spektrumbetegség, azaz különböző súlyosságú, változatos tünetekkel járó betegségek csoportját foglalja magában. A leggyakrabban észlelt tünetek érintik a gondolkodást, érzékelést, figyelmet, az érzelmi-akarati életet, a viselkedést ; ezekhez gyakran társulnak jelentős szociális és foglalkozási zavarok is.

----

A szkizofrénia kialulásában genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. A világon minden társadalomban, kultúrától függetlenül a népesség mintegy 1%-át érinti. A rokonságban előforduló megbetegedés esetén a veszélyeztetettség a rokonsági fokkal arányosan nő. A szkizofrénia kialakulásával összefüggésbe hozható környezeti tényezők közé tartozik pl. a lakókörnyezet, a droghasználat és születés előtti stressz hatása. Kábítószerek közül elsősorban a kannabiszt (marihuána, fű stb) hozzák  összefüggésbe a szkizofrénia kialakulásával.

Forrás

FONTOS: NE A SZÉTTÖRVE CÍMŰ FILMET VEGYÉTEK ALAPUL, MERT AZ EGY TORZ KÉPET MUTAT ERRŐL AZ EGÉSZRŐL

Jonah sosem gondolta volna, hogy létezik egy olyan lány, mint Vivi.
Vivi nem sejtette, hogy Jonah hoz fényt az életébe.
Egyikük sem gondolta, hogy ilyen nyaruk lesz… hogy olyan nyár lesz, ami felülírhatja a jövőjüket.
Egy lebilincselő történet egy új szerelemről, régi sebekről, és a mélyben fortyogó erőkről… két fiatalról, akik rájönnek arra, hogy ha a megfelelő emberrel, a megfelelő időben „ütközöl”, az mindörökre megváltoztat.

Véleményem:

 Bevallom ez a könyv egy a környezetemben fontos szerepet betöltő ember miatt került a kezembe, illetve amiatt, hogy az ő diagnózisa megegyezik a főszereplő lány állapotával. 

 Ugyanis a mai napig alig van beszélve a mentális betegségek fontosságáról és érdekesnek tartottam, hogy találtam ebben a témában egy olyan könyvet, ami nem szakkönyv és érthetően is írja le az állapotot. Nem betegség, állapot. Bár betegségnek is fel lehet fogni. Kinek, hogy könnyebb.  Én ezt is és a sajátomat is egy állapotnak fogom fel, nem betegségnek. Természetesen vannak a rosszabb napjaim, amikor viszont inkább betegségként tekintek rá, mintsem állapotra. Habár két külön diagnózisról beszélünk az én esetemben és Vivi (a könyvben szereplő lány) esetében.

 Bár a vicc az, hogy a könyvben szó szerint nincs leírva, hogy Vivi bipoláris, nekem mégis leesett az első hipomániás epizódja után. Ám azt még mindig nem tudom megérteni, hogy azokban a filmekben/sorozatokban/könyvekben, amelyekben a bipoláris zavart mutatják be, miért csak a mániás epizódra helyezik a hangsúlyt? A depressziós fázisokról, illetve a kevert fázisról is ugyanolyan fontos beszélni. Hiszen ha egy olyan fiatal kezébe kerül a könyv, aki frissen diagnosztizált, pont nem csak arról akar olvasni, ami jó és boldog (pláne nem úgy, hogy minden ilyen tartalomban a főszereplő csak úgy elszórogatja a gyógyszereit és nem veszi be. Nekem ilyen eszembe se jutna - és nem is jut a sajátommal se). 

 Maga a történet egy nyári kalandról szól, ahol Vivi megismerkedik egy sráccal, akinek nem is tűnik fel, hogy a lánnyal minden rendben egy bizonyos pontig, ott azonban már nem nagyon van miről beszélni. Egyedül a végére mondhatnám azt, hogy ott van néhány értelmes és jól megírt sor egy ilyen állapottal rendelkező ember számára. 

 Összességében amúgy ha úgy olvasod, hogy nem nagyon tudsz semmit a bipoláris zavarról, akkor még élvezhető is lehet. Csak ha mindezek után utánaolvasol... Akkor egy picit csalódni fogsz a könyvben. Azonban én senkinek nem mondom, hogy olvassa vagy ne. Mindenkinek az egyéni döntése. Egy biztos. A szerző próbálta nagyon habos-babos regénynek megírni. De nem rossz próbálkozás.