Noel's Bookland: Ludányi Bettina

Fülszöveg:

„Megdöbbent, felkavar, magához láncol.” – Anarchia Könyvblog

Te mit tennél, ha a saját emlékeidben sem bízhatnál?
Sophia Santillo látszólag nyugodt és egyhangú életet él Nápolyban, ám a felszín alatt megannyi szörnyű titkot őriz. A csontig hatoló fájdalom és rettenet még annyi év után is uralja életét. Egészen addig, amíg nem találkozik a sármos üzletemberrel, Nico Bellonival. Vajon a férfi méltó lesz rá, hogy a lány megossza vele riasztó múltját?
Sophia biztos abban, hogy soha többé nem kell szembenéznie a szörnnyel, aki tönkretette az életét, ám egy telefonhívás minden reményét lerombolja: bántalmazója újra szabad. Hiába szentelt éveket arra, hogy feldolgozza a történteket, minden újra összeomlik körülötte. Főleg, miután fény derül a valódi igazságra.
Ki a titokzatos szörnyeteg, és mi köze a lányhoz? Mi zajlik egy pszichopata fejében, és hogyan lesz egyáltalán valakiből gyilkos? Milyen mértékben befolyásolja a környezetünk, hogy mivé válunk?
Ludányi Bettina legújabb regénye megmutatja, hogy nem hihetsz a szemednek és nem bízhatsz az emlékeidben. Egy izgalmakkal, titkokkal és kérdésekkel teli világba kalauzolja el az olvasót, ahol semmi sem valódi, semmi sem igaz. Csupán egy hazugság része. Egy meghasadt valóság.
Húzd ki magad, szegd fel az állad és küzdj! Különben összetör a valóság.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

Értékelésem:

Ludányi Bettina magyar kortárs író, főként a pszichothrillerek és a romantikus krimik világában találja meg saját magát. A Meghasadt valóság című könyve még 2018-ban került a magyar könyvpiacra az Álomgyár Kiadó gondozásában, de ennyi idő alatt nagyon sok ember kedvence lett. Elvárásaim nemigen voltak a könyvvel kapcsolatban, mikor nekikezdtem, habár ezen kívül még csak egy könyvét olvastam a szerzőnek, ami viszont nem pszichothriller. Be kell vallanom, hogy ennél a könyvnél megtettem azt, ami nemigen szokásom, borító alapján ítéltem. Ám meg kell mondjam, nem csalódtam. Egy kicsit sem. A történetünk főhőse Sophia és Nico. Sophia egy bátornak látszó csaj, azonban ő is mélyen hordozza magában a sebeket hordoz magában. Nápolyban él, szüleivel nemigen tartja a kapcsolatot a múlt sérelmei miatt, egy nap azonban felbukkan Nico és mindent felforgat. Igenám, megjelenik Nico, oké,... de nem sokkal később felbukkan az a személy is, akit a legjobban várt volna. Sophiának ugyanis van egy bátyja, aki disszociális személyiségzavarban, ismertebb nevén pszichopátiában "szenved". Azért írtam idézőjelbe, mert a köztudattal ellentétben ennek a betegségnek is van egy spektruma és nem mindegy, ki hol helyezkedik el. Persze ténylegesen vannak azok a pszichopaták, akikre ráhúzható a "gyilkos" és egyéb jelző, azonban vannak köztük jól funkcionálóak is, akik remekül tudják élni a mindennapjaikat. Éppen ezért a könyv főbb témája a pszichológiai feszültség, identitásválság, traumafeldolgozás és az emberi kapcsolatok.

"Az érzelmeknél jobban csak a gyerekeket utáltam, és míg az előbbi kezdett megváltozni, addig az utóbbira nem láttam egy csepp esélyt sem." - 178. oldal

A könyv stílusa és nyelvezete gördülékeny, nagyon könnyen olvasható. Izgalommal és feszültséggel megtűzdelt történet, amit minden olvasó örömmel vesz a kezébe. Hangulata néhol borzongató, izgalmakkal teli, hiszen egy percig sem untatja az olvasót. A történet pörgő cselekményekkel van tele, de nem annyira, hogy mindezeket ne tudja követni az olvasó. Mondhatnám úgy is: kellemesen pörögnek az események. A főhős fejlődése könnyen követhető, de nem olyan látványos, mint ahogy azt eddig néhány regényben megszokhattam. A mellékszereplők nem igazán kapnak fontos szerepet, kivéve persze Sophie testvérét, bár ő se nagyon lényegesen. Az emberi kapcsolatok a történetben ugyanúgy fontos szerepet játszanak, hiszen ott van például a főszereplőnk kapcsolata a szüleivel vagy éppen a barátaival, de ne menjünk olyan messzire, elég csak a testvéréig mennünk.

"…amikor belemerültem az olvasásba, a szívem szabadon szárnyalt egy másik világban, és egy pillanatra megmenekülhettem abból a pokolból, ahol éltem." - 22. oldal

Az a kérdés, hogy mennyire sikerült pszichológiai mélységekbe mennie a történetnek, nem vitatott. Vitathatatlanul azt mondom, hogy nagyon is sikerült, hiszen pont emiatt egy percre sem tudtam letenni a könyvet. Ugyanis a fogalom, hogy "valóság" a könyvben elgondolkodtató, hiszen az egész történet, ahova a vége kifut, elgondolkodtató, hiszen a valóságban nemigen történnek meg ilyenek. Legalábbis itthon biztos nem, külföldön lehetséges. A könyv a műfaj sajátosságaiban remekül megállja a helyét, nagyon átjön a történet és beleilleszthető mind a thriller, mind a pszichodráma fogalmába. Mindezek mellett erős karakterábrázolás és kiváló hangulatteremtés jellemzi a könyvet, aminek kifejezetten örültem, hiszen emiatt volt igazán élvezhető a könyv. A fordulatokról pedig ne is beszéljünk.

"Mindig azt mondtam, hogy sose fogadj el tanácsot másoktól, én azonban mégis adnék egyet: húzd ki magad, szegd fel az állad és küzdj!" - 11. oldal

A történet során nincsenek kiszámítható és túlírt részek, pont megfelelően hozta az elvárásaimnak a dolgokat. Egyes karaktereket - inkább a mellékszereplőket, de néhol a főszereplőket is - kidolgozatlannak éreztem, de ez csak egy mellékes dolog. A lezárás azonban ténylegesen fantasztikus volt, megdöbbentett a vége. Imádtam minden sorát. Ezt a könyvet főleg a pszichothriller kedvelőinek ajánlom, hiszen ők találhatják meg benne azt a hangulatot, amit igazán keresnek, de persze bárki másnak is, hiszen semmi sem késő, bármikor rá lehet kapni egy új műfajra, nem igaz?

8/11/2025 No megjegyzés

Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?

Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kaptam hozzá, hogy én is írjak egyet. Csak hobbi szinten a magam szórakoztatására. Aztán egy barátnőm feltette nekem a kérdést: nem gondolkodtál még a könyvkiadáson? Addig eszembe sem jutott, utána pedig az lett minden vágyam.

Hogyan született az első könyved?

Az egész egy álommal kezdődött: megálmodtam az előszót. A lányt a kihallgatószobában, a nyomozót, aki ott ül az aktája felett. Aztán továbbgondoltam, és végül kikerekedett Az egyetlen menedék. Sokan olvasták mielőtt kiadattam, rengeteg tanácsot kaptam, amiért azóta is hálás vagyok. Nagyon szeretem Ana és Nate történetét, így nincs kizárva egy bővített kiadás.

Az egyetlen menedék szándékosan egy részes lett, vagy esetleg a későbbiekben tervezel folytatást? (Avagy marad az, hogy bővített kiadást kapunk?)

Direkt lett egy részes. Egyébként nem szeretem a folytatásos regényeket. Többet is olvastam már, köztük nagyon jókat, de nem a szívem csücskei. Így nem is nagyon tervezek folytatásos regényt. A negyedik történetemnél érzem azt, hogy abban több van. Talán az két részes lesz.

Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább. Örülök, hogy az első részt túlélték a szereplők. Ki tudja, mi történne velük ezután. :D

Szerintem a Mennem kell így jó, ahogy van. :) Az az ötleted, hogyan jött?

Volt egy nem túl jó időszakom még két éve, amit szerettem volna magam mögött hagyni. Egy munkatársnőmmel Barcelonába utaztunk egy hosszú hétvégére, ami kellőképp helyretett. Akkor jutott eszembe, hogy ha tehetném, oda is költöznék. Aztán már azt gondoltam: meg is tehetem! Egy karakteren keresztül. Így született meg Bella.

Ő kezdetben egy nyápic volt, mert a saját érzéseim vetítettem ki rá, de szerencsére képes volt megerősíteni a saját személyiségét. Hiszen a munkája miatt nem lehet egy érzékeny picsa. Aztán a többi adott volt: kellett egy férfi főszereplő, aki pont olyan akaratos, mint ő. Ó, és persze nem hiányozhatott a tanulság sem. Hiszen sok emberrel azért találkozunk az életünk során, mert meg kell tanulnunk tőlük valamit. Erre Bella is rájött végül.

A következő regényedre mikor számíthatunk?

Október elején.

Röviden esetleg lehet valamit tudni róla?

Ez egy pszichológiai thriller egy kis romantikával és erotikával. Nápolyban fog játszódni, ami szintén az egyik kedvenc városom, a főhősnő pedig a kissé flegma, kissé bunkó, de azért szerethető Sophia Santillo. Az ő történetét ismerhetjük meg: hogyan lett az, aki, és milyen titkokat őriz. Elég komoly témát boncolgat a regény, hiszen kitér a pszichopatákra (kik ők, miért viselkednek úgy, ahogy, mi áll a személyiségzavar hátterében), illetve a manipulációra és a Freud által boncolgatott elfojtásra is.

Miért pont pszichothriller?

Mert szeretem ezt a műfajt. Horror, thriller, pszichothriller a kedvenc hármasom. Nálam egy sima romantikus művel nem lehet megugrani a lécet. Plusz akartam egy olyan könyvet, amely mindenkit átver. Ennyit elárulhatok róla. :)

Miket tervezel még a jövőben?

Két romantikus krimit még biztosan. A többit meg egyelőre még homály fedi.

Mit lehet rólad tudni? Milyen író is vagy te?

Olyan író vagyok, aki nem egyszerűen szórakoztatni akar, hanem tanulságot, erőt és kitartást adni az olvasóknak a karaktereken keresztül. Noha nem hétköznapi helyzetben vannak, mégis nagyon sok hasznos tanácsot fogalmaznak meg, amit az egész életre rá lehet húzni. Az írói énem alatt pedig egy olyan lány rejtőzik, aki sokáig nem tudta, kicsoda valójában. Évekig kerestem önmagam, ám az írás ebben is segített. Rájöttem, hogy szeretem a kihívásokat, az új kalandokat és az új tájakat. Ezért, amikor tehetem, utazok.

Hova utazol szívesen?

Nagyjából bárhova. Olaszországot bármikor szívesen körbejárnám akár többször is.

Ha nem írsz, mivel foglalkozol szívesen?

Szívesen olvasok, sorozatozok, utazom, ha van rá lehetőségem, vagy a párommal, illetve a családommal töltöm az időt.

Miből szoktál ihletet meríteni a történeteidhez?

Nem szoktam "meríteni". Az általában jön magától. Egy város, egy helyzet, egy film, egy mondat, bármi ki tudja hozni.

Ha most azt mondanám, képzeld el magad tíz év múlva, hogyan látnád magad?

Hú, ez jó kérdés. Sosem gondolkodtam még ezen. A jövő annyira kiszámíthatatlan, és a legváratlanabb dolgokat tudja produkálni. Inkább annyit mondok: remélem, hogy tíz év múlva már sikeresnek mondhatom magam az élet minden területén. Bár nekem már az is nagyon nagy szó, amit idáig elértem. Hálás vagyok minden jó dologért, ami velem történt, de főleg a kitartásomért.

Mit tanácsolsz a kezdő íróknak, illetve mit üzensz az olvasóidnak?

A kezdő íróknak azt tanácsolom, hogy csak akkor kezdjenek bele ebbe, ha elég tökösek és kitartóak. Nem egyszerű boldogulni, befutni, de kitartással minden álmuk valóra válhat. Ellenkező esetben csalódni fognak.
Az olvasóimnak pedig azt üzenem, hogy tartsák nyitva a szemüket, amikor a harmadik regényt olvassák.

7/25/2018 No megjegyzés

Most olvasom:

Üdv itt!

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

Címkék

Blog Archive