Fülszöveg:

A fájdalomból erő fakad

Kiliána

Betörtek az érintetlen szigetünkre, fegyverekkel támadtak ránk. Alakváltókat fogtak el, köztük engem is. Elraboltak. Bezártak. Kínoztak.

Soha többet nem fogom felvenni az emberi alakomat!

Egy alakváltó párduc kiszabadít. Vagy újra foglyul ejt? Nem tudom, mit akar tőlem. De ő is vágyik rám…

Meg kell szöknöm!

Ezel

Németország hegyes-völgyes tájai kedveznek a Szövetségnek. A levegő remek, az emberek befogadnak minket. Leginkább azért, mert fogalmuk sincs róla, hogy bármikor átváltozhatunk egy vadállattá.

Békében élünk, ameddig a kígyó alakváltók vezére hergelni nem kezd minket. Az a baj a csúszómászókkal, hogy végtelenül alattomosak.

Viszont a nagymacskák imádnak játszani, akár velük is.

A kígyóvezérnek van egy „ékszere”, akit kiszabadítok egy sötét pincéből. Ezzel akarom provokálni. De arra nem számítok, hogy egy gyönyörű, viszont elvadult jaguár alakváltót mentek meg, aki nem hajlandó felvenni az emberi formáját. Pedig válaszokra van szükségem tőle.

Ráadásul a bennem élő párduc azonnal reagál rá: meg akarom szerezni magamnak!

Emma ZR első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent, gyönyörű éldekorált könyve egy szenvedéllyel túlfűtött fantasy.

 KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Értékelés:

Emma ZR az Álomgyár egyik új szerzője, aki a Megtörve című könyvével mutatkozott be a kiadónál. A könyv műfajában inkább fantasy, vagyis urban fantasy, hangulata pedig inkább lassú, de pont azért élvezetes és izgalmas. Szenvedéllyel túlfűtött fantasy, alakváltós, misztikus hangulatú történet. Kiliána egy a sok fogságba esett alak váltó közül, azonban az ő története azért is különleges, mert ő magasan mindennapi. Hiszen a haját, hogy a jaguárok "általános" színét viselné, a természet fehér bundával áldott a meg. Kiliánat a fogva tartója rendszeresen kínozta és bántalmazta, ezért amikor Ezel kiszabadítja, sok nehézségen kell keresztül menniük, mire oda jutnak, ahol a végén tartanak. 

"Ha két rezgés összekötődik, az élet nem választhatja el, te az enyém, én a tiéd.” - 7. oldal 

Kiliána karaktere nagyszerűen felvázolta a sérültséget, a traumatizáltsángot és mind azt ami ezzel jár. Ez a történet nem csupán fantasy hanem egy olyan történet, ami felhívja az emberi - vagy állati - traumákra és sérelmekre a figyelmet, ugyanis ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Kiliána egy fájdalommal és kiszolgáltatottsággal küzdő főhös, aki visszanyerheti erejét: a párduc belső ösztönei szimbolikus szerepel bírnak a történet során. Ezzel szemben Ezel a kígyó alakváltók vezetője erővel és árulása a fenyeget. Ugyanis végig azt hallgatjuk a történet során, hogy Ezel ki akarja magának sajátítani Kiliánát, míg Kiliánától csak a végén hallhatjuk ugyan ezeket a szavakat. A történet egy csomó szenvedélyes leírással van megtűzdelve, borzongást keltő atmoszférával. A hangulata és a nyelvezete nekem nagyon bejött, imádtam minden sorát, aki látta a csillagozásomat molyon, megkérdőjelezheti ezt a mondatomat, hiszen három és fél csillagot adtam a történetre. Ez azonban csak azért történt, mert Ezelt nagyon nem bírtam a történet elején-közepén, valamint az elején nekem ténylegesen nagyon lassan akart beindulni. Annak ellenére viszont egy nagyszerű olvasási élményt nyújtott, nem bántam meg, hogy a kezembe vettem. (Na meg hangulatom se nagyon volt akkor a fantasy-hez)

"Változik a világ, mi is váltottunk, talán ez a jövőnk, olyanok leszünk, mint az emberek. Érdekekre alapozott kapcsolatokat kötünk." - 131.oldal 

Nekem személy szerinte ténylegesen nagyon tetszett, a történet egyedi világgal bír, erős karakterekkel, izgalmas intrikákkal, érzékletes stílussal. Egyes olvasók számára azonban túzsófolt lehet a mitológiai felépítés, vagy a romantikus feszültség dominanciája. Ezt a történetet főleg az alakváltós, dark fantasy-t kedvelőknek ajánlom, hiszen ők találhatják meg benne a számukra megfelelő történetet. A Megtörve egy erős vizuális és érzelmi hatású fantasy, amelyben a fájdalomból erő válik, és az identitás kérdése izgalmasan bontakozik ki. Ajánlott mint azoknak, akik szeretik, ha a fantázia mély érzelmi alapokra épül és egyedi megjelenésű könyvet tarthatnak a kezükben. 

"Senki nem akar elveszteni olyat, aki fontos számára. Ezért nem veszítik el egymást sohasem a társak: meghalnak a másikkal" - 359.oldal

Fülszöveg: 

A  ​vámpírkirály meghalt…

Szóval most menekülnöm kell a mániákus utódja elől, méghozzá egy súlyosan sebesült vámpírherceggel, akit etetni kell, és egy szobalánnyal, aki totál bele van zúgva. És én még azt hittem, hogy nincs rosszabb a szüreti játéknál…

Fülszöveg:

Amélia ​azt hitte, ebben az évben az érettségi lesz számára a legnagyobb megpróbáltatás.
A kamaszlány élete azonban darabokra hullik, nevelőszülei balesetével. Nem sejti, milyen különleges családba kerül amikor a nagybátyja, Roland magához veszi. Ő és a fia egy titokzatos Intézetben dolgoznak, ahol gyakran megfordulnak a férfi örökbefogadott gyerekei, Damien és Lucienne is. Első látásra mind hétköznapinak tűnnek, ám idővel egyre több misztikus apróság jelenik meg körülöttük.
Vajon mit kutat Roland az intézetben, és miért figyeli néha Améliát a szeme sarkából?
Damien hogy tud mindig a legjobbkor feltűnni?
Lucienne-nek tényleg nincs választása a jövőjével kapcsolatban?
A család barátja és az intézet biztonságiőre Patrik miért akar ennyire jóban lenni Améliával?
De a legfontosabb kérdés a lány számára mégis az, hogy vajon mit is tehetett az apja, amiért Roland ekkora hévvel gyűlöli?
Amélia gyanítja, hogy Roland veszedelmes titkokat rejteget előle, de nem marad ideje válaszok keresgélésére, mert az idő gyorsabbnak bizonyul nála. Családja és élete darabokra hullik, és csak egyet tud biztosan: egy olyan ősi történetbe csöppent, ami legalább olyan idős, mint maga a Föld. 

Véleményem: 

 Egy újabb könyv a kedvenceim között. Hosszú idők után olvastam végre egy olyan fantasy-t, ami nem volt túltolva különleges elemekkel, mint például világépítés, sárkányok, démonok és ehhez hasonló dolgok. Bár ezeket is nagyon szeretem, de azért jól tud esni néha egy könnyedebb fantasy. Ez tökéletes volt erre. 

"– Mi van? – Damien hangja elvékonyodott. – Na jó Lu. Egy nap maximum egy csillagjegyes
teóriát tud befogadni az agyam. Maximum!" - 118. oldal

 Történetünk ott kezdődik, hogy a fiatalon árván maradt Amélia végre családra talál a nagybátyja és annak családja személyében. Azonban mikor odakerül még csak fogalma sincs, milyen titkokat rejtegetnek előle (míg meg nem tapasztalja, hogy az egyik fogadott testvére ledobja a másikat az erkélyről). Azonban mindezek nem maradnak sokáig titkok és Amélia egyre kíváncsibb lesz, míg végül Roland el nem végeztet rajta egy pár vizsgálatot. Ez a vizsgálat és az Intézet azonban sok kérdést felvet. 

"[…] az álmok csupán ki nem mondott érzésekből fejlődött gondolatok, amelyek éjszaka látogatnak meg minket." - 316. oldal

 Tényleg árván maradt Amélia? Na és ha már Amélia: Tényleg árván maradt a lány? Sok kérdés volt bennem az olvasás közben és még több a könyv végén. Szóval, ha belekezdtek a könyv olvasásába - amit NAGYON ajánlok -, akkor előtte szerezzétek be az összes kötetet és ne legyetek olyan hülyék, mint én, aki csak az első részt vette meg, mondván, hogy úgyis kibírom a második részig. NEM! Nem bírom ki. Ebben a könyvben annyi izgalom és kérdés rejtőzik, hogy az valami fantasztikus. Imádtam a testvérek kapcsolatát és azt, ahogyan befogadták Améliát. Vajon milyen kalandokat tartogatnak még a következő részek? Na és a legfontosabb: Mi lesz Améliával?

Fülszöveg:

Fülszöveg:

Cadie Gerwulfé az egyik legveszélyesebb adottság a világon. Ám addig, amíg viseli a kesztyűt, nincs mitől félni.
Amikor Herr Wulf megkéri Alaskát és Igort, hogy vigyázzanak egy napig különc unokagyerekére, a fiúk ijedtség nélkül mondanak igent. Elvégre mi baj lehet egy dacos tizenhat évessel?
Ám a dolgok gyorsan visszájukra fordulnak, amikor kiderül, hogy Cadie-nek esze ágában sincs együttműködni a két idegennel, akiknek a nyakába sózták.
Alaska és Igor számára megelevenedett rémálom kezdődik, halálból visszatért szeretteikkel, hús-vér tükörképekkel és démoni bestiákkal, amikor védencük lehúzza a kesztyűjét, és olajra lép. Csak egy dolgot tudnak biztosan: Cadie nem juthat ki az Impériumba, mert akkor mindennek vége.
De ezt megakadályozni egy megelevenedett rémálomban, ahol mindenki ellened játszik, nem a legkönnyebb feladat.

 Gabi Bagolyváros sorozatát nagyon megszerettem. Egyedi, sajátos felépítésű világ, melyben az ember hamar megtalálja a helyét. Az első rész után úgy voltam vele, hogy mindenképpen tovább szeretném olvasni. Erre idén kerítettem sort, talán sikerül is befejeznem a sorozatot. 

 Ez a kötet azonban más volt, mint amire számítottam. Nem csak azért, mert teljesen kizökkentem a bagolyváros világából, hanem azért, mert itt egy teljesen új karaktert ismertetett meg velünk az olvasó. Ennek ellenére viszont hamar megtaláltam és felvettem a sztorinak a fonalát, onnantól kezdve pedig faltam a sorokat, míg arra nem eszméltem, hogy nincs több oldal. Nincs több oldal. VISZONT! Van még két rész. 

 Cadie karaktere nekem nagyon tetszett. Szépen megformált, másoknak unszimpatikus karakter lenne. Én bírtam. Őt és a felfordulásokat, amiket okozott. Mert nem kevés volt belőle az tuti. Tényleg jobb, ha rajtamarad az a kesztyű. Ne kísértsük a sorsot.

Mindezen felfordulások ellenére viszont sokat nevettem a történeten. Gabi hozta azt a formáját, melyet az első rész után elvártam tőle. Humoros, megfogja az olvasó figyelmét az első oldaltól az utolsóig. Bizony vannak olyan napok az ember életében, mikor semmi másra nincs szüksége. Én éppen egy ilyen időszakban olvastam. A Bagolyváros szereplői a legrosszabb napodon is megnevettetnek. 

Egy biztos. Cadie karaktere nagy kedvencem lett és nehéz lesz felülmúlni. Tehát én innentől kezdve csak sodródok az árral és kíváncsian várom, mit tartogat a maradék két rész. Valamikor az évben sort kerítek rájuk.

Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

Véleményem:

 Mint tudjátok, nem nagyon olvasok fantasy-t. Nem is nagyon szeretem. Ez a történet viszont nagyon tetszett. Annyira, hogy amint befejeztem a történetet ráírtam a szerzőre, hogy a második részt is elkérjem. Szóval amint lesz lehetőségem, folytatom a történetet, mert van egy kérdés, amire az első részben nem kaptam választ és nagyon érdekelne. Viszont a szerző biztosított róla, hogy a négy (!!!) rész alatt mindenre választ fogok kapni.  

 A legnagyobb kérdés ugyanis, amire a választ kerestem az az volt: Milyen kapcsolat lehet Christopher és Megaira között? Végig volt egy tippem, de nem merem beleélni magam, mert lehet, hogy nem az, de ha igen, akkor nagyon fogok örülni (mert a történet vége felé az egyik karakternek volt egy elszólása, ami a gyanúmat egyre jobban felélesítette). A történet maga viszont tényleg zseniális. Egy percig nem untatott, mindig figyelemmel kísértem, mikor mi történik. A végén pedig... Nem volt több sor. Én pedig csak néztem magam elé... Pedig nincs függővége. Legalábbis nekem nem tűnt annak. 

 Maga a történet ugye arról szól, hogy a végzős éveinek "utolsó" napjait taposó Megaira elmegy a legjobb barátjával Tony-val egy múzeumba, ahol meglát egy tört. Érdekes vonzás alakul ki közte és a fegyver között, azonban maga se tudja miért. Aztán olyat cselekszik, amihez nekem biztosan nem lenne bátorságom. Megszerzi. Bár azt nem árulom el hogyan, mert akkor nem tartogatna semmi meglepetést. Ám azt, hogy mi is ez a fegyver és miért érzett a főhősünk ekkora vonzást, az csak később derül ki. 

Kalandokkal, izgalmakkal megtűzdelt történet. Szépen lassan halad előre a történet, Megaira megkapja a meghívót (tiszta Harry Potter basszus :D ), aztán belecsöppenünk az új életébe. Azonban mint minden iskolában itt is vannak idegesítő tanárok. Jelen esetben Christopher. Azonban már az elejétől kezdve fura volt. Nagyon sokat törődött Megairával és végig erre kerestem a választ, hogy miért. Hihetetlen gondoskodást, emellett kellő szigort és nevelést mutatott a karaktere a főhősünkkel szemben. 

 Emellett viszont elmondhatom, hogy a végére minden karakterről elmondhatom, hogy szerettem őket. Kit ezért, kit azért. Köszönöm a szerzőnek, hogy olvashattam a történetet és Petrának, a Mert olvasni mindig jó bloggerének, hogy létrehozta a kihívást melynek keretében olvastuk ezt a könyvet.

 Gary szerint a lány, aki az előbb pattant ki a szomszédos ágyból, legalább annyira nem illik ebbe a középkori környezetbe, mint ő. Aggasztó a helyszín: szokatlan időjárás, furcsa növények, titkolózó, szorongó emberek. Ráadásul ott van velük egy néma, csuklyás fickó, na meg az a barátságtalan fiú is. Aztán újabb lány érkezik a világukból, akinek már sokkal jobban tetszik Navatlon városa és a királyi kastély. Végül nincs más választásuk, elindulnak az erdei úton egy elátkozott várban nyugvó mágikus kőért, a gloxánért. Annak varázsereje az egyetlen, mely megvédheti a népet a gyilkos tűzmágustól, őket pedig hazajuttathatja. Vagy nem.

 Véleményem:  

 Maga a történet azonnal belopta magát a szívembe, mert az első oldalaktól kezdve izgalmakkal teli kalandnak néztem elébe. Egy dolog volt, ami nem tetszett. Azonban ennyire ne siessünk előre. Miről is szól a történet? A történetben három fiatalt Emmát, Garyt és Lora-t ismerhetjük meg, akik egy ismeretlen helyen találják magukat és nem emlékeznek, hogyan kerültek oda. Ami azonban még furább volt nekik, hogy mind a hárman más-más anyanyelvvel élnek, mégis megértik egymás beszédét. Hogyan lehetséges ez? Innen kezdődik a történet. Sok mindent megtudhatunk, például azt, hogy Gary regényt akar írni az itt átélt napjainak történéseiből vagy azt, hogy eltünt az apja, ennek azonban a történet során még lesz szerepe a történetben, ami különös izgalommal fent tartotta a figyelmemet. 

 A fiatalok próbálják kideríteni, miért kerültek oda ami még ennél is fontosabb, hogyan jutnak majd haza. A történet azonban sok kérdést magával hordoz a történet során nem csak a szereplőknek, hanem nekünk, olvasóknak is. Hová tűnt Gary apja? Miért reagálnak úgy a körülöttük lévő dolgok a Földről

"Elárulom neked, hogy nem az iskolai eredményeid határozzák meg, milyen ember vagy."

 Azonban ahogy egyre inkább haladtam a vége felé bennem egy kérdés motoszkált: Ha visszakerülnek a saját világukba vajon emlékezni fognak, mi történt velük odaát? Erre persze választ is kaptam, de ha kíváncsiak vagytok rá, derítsétek ki magatok. Én egy kérdésre keresem a választ: Mi lesz a második részben? Remélem Gary vonalát jobban kifejti a szerző. Bár bevallom sokat nevettem a végén. :D  

Véleményem: 

 Erről a történetről még soha nem hallottam. Egészen addig, amíg Petra, a Mert olvasni mindig jó blog bloggere el nem indított egy Olvassunk hazait 2022-ben kihívást egy kisebb csapattal. Ennek a lényege, hogy 2022-ben mind a tizenkét hónapjában tizenkét magyar szerzőtől olvasunk. Ennek a kihívásnak az első szerzője nem más, mint Aurora P. Hill és a könyve a Csillagos ösvényen. 

 Mikor nekikezdtem a könyvnek fura volt. Nem szoktam fantasy-t olvasni, nem is az én világom, de ez valahogy első alkalommal megfogott. Talán azért, mert nem érződött annyira a leges legelején, hogy az írónő egy tényleges törpékkel és orkokkal teletűzdelt sztori volt az egész, hanem szépen fokozatosan vitt bele egy olyan fantasy világba, ami még egy olyan embernek se "zavaró", aki nem szokott fantasyt olvasni (mint én). Úgyanis ez a történet úgy kezdődik, hogy külső szemlélőként (E/3) megismerjük Gabrielát, aki egy árvaház falai között éli mindennapjait, mert szülei kiskorában lemondtak róla. Az intézet gondozói nem tudják biztosra megmondani, hogy Gabriela mikor született csak nagyjából tudták meghatározni, mikor megtalálták. Az ő szemén keresztül megismerjük a világát, az intézeten belüli dolgokat. Mindent úgy ismerünk meg, ahogyan ő látja azt. Aztán jön a támadás, mikor is találkozik a hős megmentőjével, Asliossal. De vajon ki ő? Hogy kerül oda? Az idegen fiú azonban egy számára idegen nyelvet beszél, amit először nem, de aztán egész hamar megért. A "titokzatos idegen" egy idő után magával viszi történetünk főhősét. Innentől kezdett érdekes lenni a történet és innentől keltette fel igazán az érdeklődésemet. Vitt magával a történet, kíváncsi lettem, mi fog történni a következő, majd az azt követő oldalon. 

 Sok meglepetést okoz a történet az olvasóknak is. Mosolyt, izgalmat, néhol-néhol könnyeket. Izgalmat például a végén, vagy éppen mosolyt akkor, mikor Gabriela először találkozott Frenával, Serbenia "istennőjével" (ahogy Gabriela hívja). De volt olyan is, mikor szöget ütött a fejemben egy jelenet, mely magával vonszolt egy kérdést. Erre pedig az egész történet alatt kerestem a választ. Ez a kérdés pedig a következő: Miért hasonlít ennyire Frena és Gabriela? 

 Imádtam a történetet, imádtam, hogy ennyi érzelmet tudott kiváltani belőlem. Várom, hogy olvassam a következő részt, majd az azután következőt. Ennyire még soha nem tetszett fantasy regény.

 Fülszöveg: 

Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hat éves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől.
Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… sem otthon.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért,hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni…
és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.

És akkor most lássuk a borítót:

Jegyezd elő ITT Tedd kíváságlistára ITT

Idézetek a könyvből:

„– Akkor hát mit kívánsz?
Meghajolt. – Egy táncot.
– Micsoda?! – meredtem rá hitetlenül. – De hiszen megpróbáltál megölni.
– Technikai értelemben, Puckot próbáltam megölni. Te történetesen éppen ott voltál.”

„– Na, most ugye elmondhatom, hogy „én megmondtam”…
Gyilkos pillantást vetettem rá. Csak merje folytatni!
Lehervadt a vigyor az arcáról. – …de nem mondom. – Összepréselte a száját, hogy elfojtsa a nevetést. – Mivel ez… helytelen volna.”

„– Bravó! – szólalt meg Kacor, és lenézett ránk Rideg Tom melléről. – A Téli herceg és Oberon tréfamestere egyezséget köt. Itt a világ vége.”

A szerzőről:

Julie Kagawa a Vastündérek- és az Éden-sorozat sikerszerzője. A sacramentói születésű írónő dolgozott már könyvesboltban, volt állatidomár, imád olvasni, festeni, kertészkedni, és jártas a harcművészetekben is. Jelenleg Louiseville-től nem messze, Kentuckyban él a férjével és egy rakás háziállattal. További információkat tudhatsz meg róla a www.juliekagawa.com oldalon.