Pam vagyok, és ez egyáltalán nem az én történetem.

Nem bírtam már elviselni, hogy a legjobb barátnőm letargiában éli az életét egy rosszul sikerült kapcsolat miatt. Lépnem kellett, erre pedig csak egyetlen megoldást láttam. Átvettem az irányítást Sam szerelmi élete felett, hogy havonta legalább egyszer kimozduljon a lakása fogságából, és végre tovább tudjon lépni. Pasik széles választékát szállítottam le neki egy-egy randi erejéig, remélve, hogy ha az igazit nem is találja meg köztük, kiszakad a rátelepedő depresszióból, és újra elkezdi élni az életét. Legjobb barátnőjeként, kötelességem minden segítséget megadni neki, a magam nem feltétlen kedves módján.

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

Ez volt a harmadik regényem a szerzőtől és meg kell mondjam, nem csalódtam benne. Ugyan azt kaptam, mint amit eddig megszoktam. Humoros, eseménydús sorokat, amik visznek magával és nem tudom letenni. Rövid kis izgalmas történetek, melyeket örömmel olvastam. Egy gyorsabb tempóval akár egy nap alatt elolvasható regény.

"– Ne dumálj bele a felnőttek életébe! – löktem meg a vállát vigyorogva.
– Nem fog ártani, ha mással is beszélsz,
nemcsak azokkal, akiket Pam kipecáz a Tinderről.
– Itt vagy nekem te.
– Én foglalt vagyok, drágám, szóval hajrá,
cserkészd be!" - 75. oldal

 Na, de miről szól maga a történet? Őszintén szólva, mielőtt belekezdtem, fogalmam sem volt, miről is szólhat egyáltalán. Hiszen a cím alapján csak egy szerencsétlen csajra lehet asszociálni, aki nekifog randizni. Meg kell valljam, jobb volt, mint amire számítottam. Azonban ne higyjük azt, hogy a főszereplő saját kútfőjéből találta ki, hogy „na, én akkor mostantól minden hónapban randizok egy pasival, hátha megtalálom az igazit”. Nem. Ehhez drága barátnője kellett, mert drága főhősünk Samantha, avagy Sam olyannyira bele van fásulva a szerelmi bánatba, hogy eszébe se jutna ilyesmi. Ugyanis a barátnője, Pamela előáll egy olyan ötlettel, hogy minden hónapban randizzon egy pasival egy éven keresztül. Ezt azonban Sam nem feltétlen tartja jó ötlenek, de Sam csak tovább erősködik és felregisztrál a nevében egy társkeresőre. Bár meg kell mondjam nem mindig kedveltem Pam-et. Néha az volt az érzésem, hogy túl rámenősen akar barátot szerezni Samnek. Pedig ő csak azt akarta, hogy legyen az, aki régen volt.

"– A pisztolyok hatékonysága sokat romlik, ha nincs bennük lőszer." - 114. oldal

 Egyszer pedig kifogott egy meleg srácot randipartnernek. Azon egyszerre röhögtem és találtam aranyosnak, hiszen utána tök jó barátságban maradtak. Azonban ennek a pasinak, avagy nevezzük nevén, Cameronnak sem volt egyszerű élete, mert mint kiderült ő csak azért próbál randizgatni lányokkal, hogy a családja előtt elrejtse melegségét... Az hogy sikeresen vagy sikertelenül, azt majd meglátjátok, ha elolvassátok a könyvet.

"Soha ne azzal törődj, hogy mások mit mondanak rólad." - 134.oldal

 Aztán nem sokkal utána jött a második szimpatikus szereplőm Oliver, a rendőrsrác, aki egyből úgy állított be a csaj lakására,

"– Halló – emeltem végül óvatosan a fülemhez a kagylót.
– Na végre, azt hittem ,ár soha nem érlek el.
– Pam?
– Nem, a Jézuska, persze, hogy én vagyok." - 77. oldal

 Ezután pedig csak olvastam, olvastam, majd az egyik fejezet elején megpillantottam egy kutya képét, alatta, hogy Milo. Mondom: Na, ez már megint milyen randipartner lehet. Szerintem mindenkinek egy kutya vagy egy nyomi srác jutott eszébe. Aha... Nem véletlen szerepel a moly adatlapjában az LMBTQ címke. Én, mikor megláttam, szó szerint azt hittem, hogy egy kutyával randizik. Hát... Nagyot tévedtem, de jót nevettem.

"– Akkor keresd meg! Ne várj arra, hogy hirtelen elkap az ihlet. Ülj le a géped elé, és kezdj írni! Bármiről, akármiről. Csak írj!" -105. oldal

 A vége azonban mindent vitt. Imádtam, hiszen amellett, hogy Sam rátalált önmagára, valóra is váltotta az egyik „álmát”, melyre az egyik randipartnere hívta fel rá a figyelmét. Ezáltal pedig egy szép kis epilógust kaptunk, melyben a már megjelent könyvbemutatóján vagyunk. Azonban ott terem egy nem várt vendég. De vajon ki az?