Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Noel's Bookland

Fülszöveg:

Az ő kapcsolatuk a pokolban köttetett…
A Griffin és a Gallos család generációk óta csatározik a chicagói alvilág irányításáért. Rivalizálásuk mindig is egy valóságos puskaporos hordó volt, ám a helyzet akkor válik robbanásközelivé, amikor Aida, a legkisebb és legzabolátlanabb Gallo testvér belóg egy, a Griffin-kúriában rendezett partira, és akarata ellenére óriási kárt okoz. Hogy elejét vegye a totális háborúnak, a lány apja gyorsan feleségül adja őt Callum Griffinhez, az ír maffiavezér legidősebb fiához és örököséhez.
A rideg, ambiciózus és kegyetlen Callum eltökélt szándéka megszelídíteni konok menyecskéjét. Ám Aidát sem kell félteni, mindent megpróbál annak érdekében, hogy Callumnak ártson. Azonban ez egyre nehezebbnek bizonyul, mert Callum túl jóképű…
Aida a szívét egy páncélszekrénybe zárta. Callum bizonyítani akar.
Az irányításért folytatott küzdelembe vajon melyikük bukik bele elsőként?

 Véleményem:

 Nem tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy ennyire még nem fogtam mellé a borítónak a tippjével. Egész olvasás alatt azon gondolkodtam, mi köze lehet az epernek a könyvhöz. Aztán mindent megértettem és ott kellett egy pár perc szünet. Komolyan? Ennyi? Nem hittem a szememnek.  

"Másrészt pedig, ha a te hibád is lenne, akkor sem érdekelne. Két térdem van, de csak egy húgom."

 No, de a történet. Az egész történet ott kezdődik, hogy a Gallo család belopózik, a riválisainak lakásába, ám mikor a legfiatalabb gyerek Aida fellopózik a palota könyvtárszobájába történik egy kisebb baleset. 

"A bizalom, mint a szerelem esszenciája."

 Ennek okán a Griffin-ek és a Gallo-k egyezséget kötnek, ami nem más, mint Aida keze. Tehát a legfiatalabb gyermeket kényszerházasságra adják a Gallo családnak szimplán egy kampány miatt. De ki mondta, hogy egy kényszerházasságból nem lehet valódi szerelem? Talán lehet, de az is lehet, hogy nem. Ki mondja meg, hogy egy kényszerházasságból nem lehet később valódi szerelem? 

"A bizalom ritkább dolog a szerelemnél."

 Ez a könyv rengeteg kalandot és izgalmat tartogatott az olvasók számára. Ha tehettem volna egyben elolvasom az egészet, de sajnos mindig volt valami, ami megszakította az olvasási élményt. Ám előbb-utóbb mindennek a végére ér az ember. Így tettem én is Aida és Callum történetével. Ez a történet egy humoros, de mégis komoly történet volt

7/30/2024 No megjegyzés

Fülszöveg:

Amikor az életed a tét

Sophia, a fiatal és céltudatos lány úgy nőtt fel, hogy nem ismerte az édesanyját. Csupán egy magyarázkodó levél maradt neki emlékül, és egy nyom, miszerint a nő Las Vegasban él. Sophia így a bűn városába költözik, hogy felkutassa a családi gyökereit, ott azonban falakba ütközik. Unalmas munkát vállal, mellette viszont, amikor leszáll az éj, a lány élete megtelik izgalommal és kalanddal.

Amikor segítségre van szüksége, alkut köt Viktor Makszimovval, az éjszakai klubok és kaszinók urával. Sophia távol akarja tartani magát a zűrös múltjától, ám ekkor még nem is sejti, hogy a férfi mekkora veszélyt jelent a számára.

Mit tehetünk, ha az érzelmeink veszik át az uralmat felettünk? Engedhetünk a csábításnak, ha a gyönyör mellé gondok is társulnak?

Baráth Viktória ismét a sötét oldalra kalauzolja olvasóit egy olyan történetben, amelyben sosem tudhatod, mit rejt a következő oldal.

Véleményem: 

Újabb érzelmi hullámvasút. Bár nem tudom,

min csodálkozok, hiszen nem csak Viki könyveitől, de az általam olvasott eddigi Álomgyáras könyvek 90%-a ezt váltotta ki belőlem. Ez azonban mégis más volt. Más volt, mert voltak elképzeléseim, mire számíthatok. Amikor elkezdtem a regényt akkor – mint mindig most is – kérdések keringtek bennem a könyvvel kapcsolatban. Az első ilyen kérdés az volt, hogy: „Vajon Sophia véghez tudja vinni azt, amiért küzdött, dolgozott?” Ez a kérdés azonban a harmincadik oldal tájékán dalakba ütköztetett, viszont mikor már azt mondtam volna, hogy „hát ebből elég lett volna egy novella”, akkor jöttek az újabb és újabb izgalmak és kérdések. Tehát egy percre sem unatkoztam.

"De ha mást nem, azt megtanultam ezalatt az idő alatt, hogy sosem maradhatunk a földön, még akkor sem, ha láncokkal kötnek minket oda. Fel kell állnunk, és tovább küzdenünk, mert a sírás semmit sem old meg." - 47. oldal

 A történet számunkra ott kezdődik el, hogy Sophia kettős életet él. Nappal egy kis kávézószerű helyen dolgozik, éjszaka meg próbál a szülei nyomára bukkanni és plusz pénzhez jutni (megjegyzem nem éppen a legjobb módszert választva). Az egyik kaszinós kalandja során egy az olvasók által

(akik olvasták A főnök sorozatot – megjegyzem, ezt a kötetet anélkül ne kezdje el senki) megismert szereplő, Rick bukkan fel, akit én már a főnök sorozatban is nagyon szerettem, tehát örültem, mint majom a... Na, de itt jön egy érdekes gondolat. Mit is keres ott Rick? Végig a főszereplőnk nyomára akart bukkanni az örökség és egyéb dolgok elrendezése miatt. Kíváncsi lennék arra, ti hogyan reagálnátok ilyen helyzetben? Egy biztos: Sophia az ajánlat meghallgatása után gondolkodóba esik, nem is kicsit, azonban sajnos vagy nem, de a magánéleti gondjai nem engedik sokáig gondolkodni. Ami belegondolva nem is nagyon baj, mert egész jól kijönnek a későbbiekben. Azt viszont maga se tudja, hogy valóban meg akar-e többet tudni az anyjáról.

"– (…) Azokban a körökben mindig akad valaki, akinek könnyen bele tudsz köpni a levesébe." - 185. oldal

 Bár az ember először kapásból azt hinné, hogy Sophia abból keresi éjszakánként a pénzt, azonban ha tovább olvassuk a történetet a homlokunkra csapunk és azt mondjuk „a szentségit, de hülye voltam”. Hiszen végig egyetlen cél lebeg a szeme előtt és nem engedi veszni hagyni. Megvan az oka annak, amiért ő éjt nappallá téve dolgozik. Ez pedig könnyeket csalt a szemembe. Közben az örökségének a további részeire is fény derül a pénzen kívül, így egy kicsit mondhatni belekóstolhat a gazdagok életébe, habár ahogy láttam elég nehéz megszoknia, melyet meg is értek. No, de itt jön egy újabb bonyodalom: Sophia megismerkedik az egyik kaszinóban a tulajjal, akinek az öccsével gabalyodnak a dolgok, azonban mikor Sophia azt hinné, hogy a Viktorral való első csúfos találkozás után már nem látják egymást... Láss csodát, mégis. De még hogy. Nagyon megdöbbentem, holott a fülszövegből számítottam rá, hogy az nem az utolsó találkozásuk lesz. Idővel azonban a szerelmi szálak itt is megfordulnak, aminek a könyv vége felé örültem is meg nem is.

"Eddig azt hittem, hogy ő az a tipikus „a legyet is röptében” pasi, de most rá kellett jönnöm, hogy a zord külső valóban egy érző szívet rejt." - 267. oldal

 Mivel Sophia-nak kellett egy stabil munkahely, így Viktorhoz könyörgi be magát, azonban ennek is megvan az oka, melyről én most nagyon szépen hallgatok, mert nem akarok semmit elkotyogni, ez azonban iszonyú nehéz. A meglepetések azonaban továbbra is érnek minket, hiszen az írónő engedi sejtetni az olvasónak, hogy Ana és Viktor ismerték egymást. Újabb kérdés: Honnan? Vagy például: Kicsoda David?

"Mert ez a legtisztább módja annak, hogy kifejezzük az egymást iránti érzelmeinket, hiszen a szavak sokszor hazudnak, de a tettek önmagukért beszélnek." - 289. oldal

 Nem várt fordulatként azonban a főszereplő szemszögén keresztül átélhetjük, hogy mikor azt hinné minden egyenesbe jött az életében

és minden elrendeződni látszik, akkor jön egy újabb fordulat és egy feladat, amit meg kell oldani. Viszont mikor azt hinné, elvesztette mindazt, amiért küzdőtt éveken keresztül mint egy égi jel minden megoldódik, ez pedig mosolyt csalt az arcomra. Hm... Vajon kinek a keze lehet a dologban?

"Az élet is hasonlóképpen működik. Csak várunk és várunk, hátha nyertesnek hoz ki minket a sors által megpörgetett kerék. Azt mondják, aki nem kockáztat, az nem is nyerhet. Én azonban szívesen kimaradnék néha egy-két körből." - 293. oldal

 Amikor azonban Sophia elutazik Viktorral Monte Carlóba már sejtettem, hogy itt valami nem lesz renden és... Láss csodát: a sejtésem beigazolódott. Hisz semmi jó nem sülhet ki egy titokzatos pasiból, akinek a fél családja a jachton van és végig az „üzletről” akarnak beszélgetni... Azonban – szokták mondani – minden jó, ha a vége jó, bár véleményem szerint máshogy is be lehetett volna fejezni, de így is tökéletes végszót kapott a történet. Olyannyira, hogy az utolsó három oldalon néztem, hogy „ez most mi a fene volt?” Amikor elkezdtem nem tudtam eldönteni, hogy én hogyan fogok viszonyulni a könyvhöz, mert mindenki azt írta, kéne neki folytatás és bár a szerző állítása szerint nem tervez, A főnök után szerintem reménykedhetünk, hogy ez is kap egyet. Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam.

Van, aki már olvasta? Nektek mi a véleményetek?

12/03/2020 No megjegyzés

Fülszöveg:

Suzanne ​Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…

Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?

„A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem” – adja meg a választ Osho, és e tantétel igazságát nem is bizonyíthatná hitelesebben e könyv.

BORSA BROWN lélektani folyamatokat is boncolgató, letehetetlen regénye feltárja, milyen pokoli mélységekbe és paradicsomi magasságokba juthat férfi és nő, ember és ember kapcsolata.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

 Véleményem:

Van az a mondás, mely szerint „Nem minden arany, ami fénylik”. Meg kell, hogy mondjam, eddig nem sűrűn tapasztaltam az életemben ehhez hasonló dolgokat, most azonban legalább olvashattam ilyen történetről. Susanne és Massimo története ezen a mondaton alapul. Hiszen mikor megismerték egymást egyből egymásba szerettek csak éppen azt nem tudták, milyen is a másik. Avagy... hogy ki is a másik.

"Egy perccel ezelőtt úgy ölelt, mintha én lennék vágyai netovábbja, most pedig úgy viselkedik velem, akár egy idegennel." - 35. oldal

 A fülszöveg alapján és amiket eddig hallottam, tisztában voltam vele, hogy nem lesz egy könnyű és átlagos történet. A könyv végére érve azonban a sejtésem bebizonyosodott. Egyáltalán nem egy habos-babos szerelmi történetről van szó. Bár, hogy őszinte legyek, nem is vártam azt. Talán pont ezért is kezdtem bele. A Borelli család „oroszlánját” végre jobban megismerhettem, ugyanis a Sapho duológiában kíváncsivá tett a karaktere. Hát nem csalódtam. Ha a gyermeki hiúságomat engedtem volna szárnyalni, akkor sajnáltam volna Susannét. Azonban egy cseppet sem sajnáltam. Hiszen ha szeretünk valakit, akkor olyannak fogadjuk el, amilyen. Nem? Susanne meg végig hisztizett és próbált ellenszegülni és „szabályt szegni”.

"Szerintem azoknak az embereknek vannak a legnagyobb belső harcaik, akik kívülről sziklaszilárdnak tűnnek." - 115. oldal

 A történet kezdetén Susannét egy látszólag


céltudatos lánynak ismertem meg, aki mint minden ember dolgozik. Azonban a főnökével több is van köztük mint főnök-alkalmazott viszony, ami az elején kicsit érdekes volt számomra azért, mert tisztában lehetett volna egy ilyen kapcsolatnak a következményével. Aztán... Jött a koccanás. Susanne első pillanatban elvarázsolta Massimo-t és már első pillanatban fellángolt köztük az a bizonyos tűz. Illetve jobban visszagondolva inkább az utána történt eseményeknél érzékelhető inkább az érzelmek kialakulása, mikor Susanne felkeresi Massimot a kártérítés miatt. Massimo pedig már az első pillanatbab szerelmes lesz és képtelen féken tartani magát. Szóval... Már itt is lesz egy és más. Azt viszont – hátha még nem olvasta valaki – nem áll szándékomban elmondani, mikor és melyik jelenetben, na meg hányadik oldalon.

"– Nem leszek az ellenséged, csak akkor, ha azzá teszel!" - 218. oldal

 A kapcsolatuk szépen lassan kezd kialakulni, minden rendben folyik, Susanne megismerkedik Massimo szüleivel, akikkel elsőre nem nagyon találja meg a közös hangot. Egészen addig minden jól megy, amíg Susanne el nem kezdi sejteni, majd később rá nem jön, kicsoda is valójában Massimo. Kíváncsi leszek, hogy ez a később milyen irányba fog változni. Vagyis inkább másképp fogalmaznék: Kíváncsi vagyok, mit tartogat a második és a harmadik rész, hiszen az első rész végén majd’ kiugrott a szemem a döbbenettől.

"Massimo nem csupán egy álarcot visel, hanem rengeteget, én pedig sosem tudhatom, melyik van éppen az arcán. Minden énjével azonosulni tud, talán a szerelmes férfit is csak eljátsza." - 243. oldal

 Ámbár ha már ilyen sokat fecsegek Massmoról azt sem felejtem el megemlíteni, hogy véleményem szerint általa jobban megismerhető az a világ, amiben ők élnek. A Sapho duológiából ezt hiányoltam a leginkább. Itt megismergettem (nagyjából) a felépítését a Cosa Nostrának, bár azzal is tisztában vagyok, hogy nem minden úgy van, ahogy itt le van írva. Elevenen él bennem az a jelenet, melyben Massimo ezen veszekedett Susannéval, amikor ő a „maffia” kifejezést használta rájuk. Ez pedig egy majdnem egész napos, avagy egész délutános beszélgetést eredményez, majd végül Susanne tudomást szerez néhány dologról.

"Én ugyanolyan felelősséggel tartozom a kiejtett szavakért, mint ő a brutalitásáért." - 393. oldal

Na és végül Susanne (ha már Massimoról is szót ejtettem). Számomra egy kicsit negatív karakter volt. Hisztis. Nem értem miért nem tudott a fenekén ülni és betartani a szabályokat, melyeket Massimo felállított csupán annak érdekében, hogy ő életben maradhasson. De nem-nem, ő ment a saját feje után.

 A Saphoban Massimo azt mondta csak egyszer ütötte meg Susanne-t. Hát... Bárhogy számolom, ez nem egy volt. De nyolcvan százalékban mindnek megvolt az oka, így nem panaszkodom, hisz egy nagyszerű történetet olvashattam az írónő tollából (ismét). Várom, hogy kezembe vegyem a folytatást.


10/04/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:

Szerelem és megtorlás a bűn kapujában.

Umberto Sapho, a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának vezére, alapos leckét kap. Nemcsak arra jön rá, hogy a hatalom ingatag, mindennap meg kell érte harcolni, hanem arra is, hogy a szíve az egyik legnagyobb ellenségéhez húzza.

Lia Dortella, a nyomozónő, elérheti azt, amit már gyerekkorában kitűzött célként. Apró lépések választják el a lelki békéjétől, de az érzéseivel nem tud harcba szállni.

Mindenkinek megvan a maga fegyvere, és nem fél használni a másik ellen… De megtanulják, hogy „Aki háborúba kezd, annak két sírt kell ásnia!”

Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
 A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

  Borsa Brown Sapho című duológiájának nagyon vártam a folytatását, hiszen kíváncsi voltam, mit tud még csavarni rajta az írónő. Habár nekem a történet már az első résszel is egy kerek egész volt, most rájöttem, hogy igenis jó, hogy jött egy második része. Hiszen itt is további csavarok és nem várt fordulatok, történések fogadtak, amiket körömrágós-izgalommal fogadtam.

"Mindenki döntését becsülöm, és ő úgy döntött, hogy jó lesz. Segítek neki jónak maradni."
80. oldal 

 Az írónő stílusát Az arab című sorozatának első részével ismertem meg és azzal magához láncolt egy életre, hiszen lekötött és nem engedett el. No hát a Sapho első és most a második részével sem voltam másképp. Alig bírtam letenni. Tudjátok, van az a kép, ahol egy ember olvas és rajta van a felirat „Csak még egy oldalt”. Ez a könyv pont ilyen volt. Olvastam utazás közben, itthon, hiszen karantén volt, épp csak annyira tettem le, hogy elmenjek mosdóba vagy enni egy pár falatot. Na meg persze aludni és néha a családdal játszani. Habár az olvasásával egy kicsit várnom kellett hiszen előbb anyám akarta végigolvasni. Mondjuk... Az elég hamar megvolt. Borsa a könyveiben mindig ellentéteket fűz össze, így kreálva bonyodalmat és fájdalmat a történetben.

"Sosem a halál fáj, vagy az, hogy egy mocsok pokolra jut, hanem az, hogy történt valami, ami visszafordíthatatlan, és ami már örökre az agyam egyik rejtett polcán fog heverni."
104. oldal

 Maga a történet egy kicsit ugrott az első rész végét követően, ami számomra azt jelentette, hogy a két könyv közt eltelt időt az írónő az olvasókra bízza. A második részben történt cselekmények viszont számomra sokkal lendületesebbek és izgalmasabbak voltak. Volt, amire számítottam és megesett olyan, amit még csak nem is gondoltam volna. Például, hogy Lia képes olyan emberekben is kárt okozni, akik "közel" állnak hozzá. Bár az ő karakterét az első részben is nagyon bírtam, hiszen egy erős kitartó karakter, aki ha kigondol valamit, akkor elindul az úton és egyenesen megy a cél felé, amíg el nem éri azt. Akárcsak Umberto.

"Egykor ő is jó ember volt, és mindketten keressük az elveszett énünket."
193. oldal

 Amikor a végére értem a történetet minden kérdést megválaszoltnak tekintettem, hiszen számomra egy kerek egész történet alakult ki a végére. Izgalmas volt olvasni, habár Massimo történetét még nem vettem a kezembe. Viszont így is értettem az egész történetet és nem volt vele baj. Ezután viszont szerintem összemelegedem Massimoval is. Kíváncsi vagyok, hogy vajon az a történet mennyire lesz kalandokkal teli. Bár, ahogy az írónőt megismertem... Az lesz. Tehát... Jöjjön egy újabb kaland. Ez itt most lezárult, de egy cseppet sem bánom. Végtelenül izgalmas történetnek lehettem tanúja.

"Sokszor látunk dolgokat, ami mögött egészen más van." 445.oldal

6/20/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:


Ana ​Moreno élete darabjaira hullott. Miután mindent és mindenkit elvesztett, aki számára fontos volt, az otthonát is kénytelen elhagyni. Az albuquerque-i alvilág királynője immár csak egy kis tijuanai kocsma tulajdonosa. Jóval szerényebben él, de ebben a nehéz helyzetben is megtalálta a boldogságot: új barátokat szerzett, jótékonykodik, és úgy tűnik, a magánéleti gondjai is megoldódni látszanak. Azonban egy nap betoppan hozzá egy rég nem látott ismerős. Ana csak úgy szabadulhat meg a múltja sötét foltjaitól, ha elfogadja a férfi ajánlatát. Ehhez viszont kockára kell tennie a saját életét.

Begyógyulhatnak valaha a fájó sebeink? Jóvátehetjük a múltban elkövetett bűneinket? Képesek vagyunk megbocsátani a megbocsáthatatlant? Hogyan léphetünk ki egy olyan világból, ami egykor a részünké vált?

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Baráth Viktória A főnök című regényének folytatásában Mexikóba kalauzol minket, ahol a jót és a rosszat csak egy vékony vonal választja el. Ezt a határt pedig nagyon könnyű átlépni.



KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT


Vélemény: 

 Azt hiszem ez a rész most sokkolt... Jobban, mint az első. Arra a kérdésre pedig, hogy szükség volt-e erre a második kötetre, én csak egy határozott "IGEN"-nel felelnék. Kellett. Kellett, hiszen sok mindenre válszt kaptunk.
 Viki ezzel a kötettel ismét egy hullámvasútra ültetett fel minket. Egy gyönyörű, ám sokszor fájdalmas és bosszanró hullámvasútra. Imádom a stílusát, azt, ahogyan fogalmaz. Könnyű, de mégis olyan, amit mindenki szeretettel olvas. A főnök első része után az olvasótábora szinte azonnal elkezdte nyúzni egy második részért, és most láss csodát, itt van. 
 Maga a törtenet az előzőnrk a folytatása. Itt azt láthattuk első körben, Ana hogyan is boldogul úgy, hogy elvesztette a régi életét. Elvesztette a szerelmét, a birodalmát... Mindenét. Csak Rick és egy kis kocsma maradt neki. 
 Egészen a könyv negyedéig, ahol a szerző csinált egy hatalmas fordulópontot. Ennél a pontnál én úgy voltam, hogy szegény könyv akarva-akaratlanul is repült a kezemből, annyira megdöbbentem. Innentől kezdve pedig megintcsak kalandos Ana Moreno élete, hiszen újra visszacsöppen a régi életébe. Ami azt jelenti, hogy egy megbízás kapcsán drogot kell csempésznie. Itt jön rá valójában, ki is ő és mit is szeretne a továbbiakban az élettől. 
 Megmondom az őszintét, ha megkérdeznék, hogy melyik a kedvencem a két rész közül, nem tudnék választani. Bár a második részből a vége, ami nagyon nagy kedvenc lett. Szerintem ez a kötet kökéletes kiegészítés volt. Köszönjük Viki. 


 Szóval bátran ajánlom, hogy kezdj bele (az első részbe), ha szereted a kalandokat, izgalmakat, melyben van egy kis szerelem.


Kedvenc idézetek:

"A boldogság, úgy tűnik, nem nekem való."

106. oldal

"A hazugság is egyfajta megcsalás, csak nem testi, hanem lelki."

109. oldal

"Egy férfiak által uralt világban élünk, épp ezért össze kell tartanunk."

170. oldal

"Van, hogy egy kis időre félre kell tennünk a negatív gondolatokat, hogy utánna újult erővel nézhessünk szembe a problémákkal. A lelkünknek is szüksége van egy kis pihenésre. A munka helyett inkább a szép emlékeket idézzük fel, és azokat, amikor jól éreztük magunkat."

252. oldal

"Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, de az egészen biztos, hogy utána már semmi sem lesz olyan, mint régen."

285. oldal

Kedvenc szereplők:


Rick: 

Rick az első rész végén lett a kedvencem, ez pedig csak fokozódott. Van benne valami, amit nem tudok megmagyarázni, hogy micsoda. Talán az, ahogy bánik Ana-val.


Ana:


Ana eddig is nagy kedvencem volt, de most méginkább. Ugyanazt a határozott, erős nőt kaptuk vissza, akit az első részben megismertünk. 
3/02/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:

Vágy és bosszú a bűn kapujában.

Umberto Sapho a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának oszlopos tagja. Apja halálával megörökli a bűntől csöpögő birodalmat. Próbál hű maradni a régi Don értékeihez, de olyan kalamajkába keveredik, amiből talán sosem tud majd kimászni.

Lia Dortella a taorminai kapitányság csinos, ám felettébb kusza magánélettel megáldott nyomozónője. A szicíliai maffia tönkretette az egész életét, egy cél vezérli: bosszút állni mindenért.

Ám a céljai egyszer csak bilinccsé válnak…

Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT


Vélemény:

 Nagy örömmel töltött el, mikor megláttam, hogy megjelenik a Sapho, de nagyon örültem neki, hiszen szerettem volna elolvasni a történetet. A történet maga sok részen lebilincselt és magával tartott, ám azt sem tagadom, hogy voltak unalmasabb részek is a könyv folyamán, ám még azok is élvezhetőek voltak. A végét pedig egyszerűen nem tudtam felfogni. Szerintem nagyon is függővége van, amit én nagyon nem szeretek. Hol a második rész?
 A bemutató után már neki is kezdtem a könyvnek, ami azért is volt érdekes, mert egy másik olvasásba is benne voltam. Viszont egyáltalán nem.zavart közbe, így örömmel olvastam a megjelenés napjától tegnapig.
 Maga a történet Lia-ról egy századosról és Umberto-ról a Cosa Nostra család egyik fejéröl szól. Tipikus macska-egér játék volt kettőjük (egy kis szexel keverve). Néhol azonban számomra már unalmas volt olvasni ezt a kergetőzést. A könyven mind a két szereplő szemszögét és múltját megismerhettük részletesen. Megismerhettük Lia családját és az ő múltját, valamint Umberto életébe is jobban bele láttunk.
 Azonban, mikor a végén végre kiderült, hogy ki kinek a kicsodája (no spoiler), akkor már nagyon örültem, a vége meg... Én függővégnek tekintettem, hiszen szerintem nem kerek és lezárt. Ettől függetlenül azonban nagyon tetszett a vége is.
 Összességében továbbra is állíthatom, hogy imádom Borsa műveit. Valamint azt mindenképp meg kell említenem azoknak, akik szemezgetnek a könyvvel, hogy ennek a könyvnek van kapcsolata a Maffia-trilógiával, hiszen az ott megismert Massimo is szerepet kap benne, ám nem feltétlen szükséges annak a trilógiának az ismerete. Tapasztalat, hiszen én sem olvastam még. Örültem, hogy olvashattam és örömmel várom a májust, (juhé töriérettségi!) hogy olvassam a folytatást. Kíváncsi vagyok, mi a történetük vége.

Kedvenc idézet(ek):

"– Akkor veszel nekem lovat?
Ja! Hogy a lónál tartunk!
– Feleségül ne vegyelek? – borzolok bele a hajába, mire ő visítva üvölti:
– Deeeeee!"

22. oldal

"Egész életemben a határozottságom tett azzá, akivé. Persze annak születtem, akinek, oda, ahova, de a határozottságot sosem kellett tanulnom."

53. oldal

"Nevetni, miközben a lelked sír. Megtanultam."

162. oldal

"-(…) Inkább zárlak fogdába, mint hogy zokogjak a sírod fölött."

469. oldal
2/26/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:

Mikor ​elrabolják, Brian Hayes pontosan abba az életbe csöppen, amit mindig is szeretett volna elkerülni. Bár apja az alvilág koronázatlan királya, Bry eddig azon volt, hogy ő más emberré váljon, és megfeleljen halott édesanyja egykori elvárásainak. 
Az élet azonban mindig tartogat meglepetéseket, és a leggondosabb számításba is hiba csúszhat. Briannek fel kell idéznie a gyermekkorában tanultakat, ha túl akarja élni a borzalmakat. Arra azonban nem lehet felkészülni, hogy épp akkor éri utol a szerelem, mikor a puszta léte is veszélybe kerül. Pláne arra nem, hogy a fogvatartója lesz a szíve választottja. 
Elrablója, Jake Harris egy jelentéktelen alak, aki az öccse életéért cserébe elvállal egy munkát, de arról fogalma sincs, mibe keveredik. Mikor szembesül a zord valósággal, és rájön, hogy nemcsak a testvére, hanem a saját biztonsága is veszélybe kerül, olyan döntést hoz, amivel mindkettejük életét kockára teszi. Csakhogy nincs választása…

Ez azonban nem csak egy egyszerű krimi. Sokkal inkább az emberi természet sokszínűségéről szól, és arról, hogy a múltbeli események mennyire meghatározzák mostani döntéseinket. 
Brian és Jake szerelme, sorsuk nem várt fordulatai, az őket körülvevő világ történései rengeteg izgalommal és érzelemmel töltik meg az oldalakat. 
Becca Prior már megszokott, szókimondó stílusában, rengeteg erotikával, humorral és akcióval fűszerezett története egy olyan világot mutat be, ahol a rosszfiúk is lehetnek szerethetők. 
Azoknak ajánljuk, akik nyitottak a meleg-erotikára, és szeretik az feszültséggel teli, gyorsan pergő jeleneteket.

Vélemény:

 A Stockholm szindróma nekem a második könyvem volt az írónőtől. Hasonlóan imádtam, mint az első tőle olvasott regényt, mely a Tanítvány első része volt. A könyvet azonban mondanom sem kell, a legjobbkor olvastam el. Családi veszekedések közepette, amikor rám is rám akarták aggatni ezt a jelzőt. Ettől függetlenül azonban élvezzem Jake és Brian történetét. 
 Már az eleje, az elrablása pillanata izgalmasan indult, onnantól kezdve pedig nem volt megállás. Az írónő hozta a saját szókimondó formáját és megmutatta azt, milyen, mikor valaki nem a testbe és az arcba, hanem a lélekbe szeret bele. Csodálatos szerelemnek lehettem tanúja és bár csak fikció, örülök, hogy a részese lehettem. Egyetlen percre sem untatott a regény, mindig vártam, mi fog történni a következő és az azt követő oldalakon.
 Az első oldalaktól kérdezgettem magamtól, hogy ennek vajon miért nincsen második része. Az utolsó oldalon azonban megkaptam rá a választ. Nem is baj, hiszen így kerek ez a történet, ahogy és amilyen hosszúsággal megíródott. Kezdetekben, mikor Briant elraboltatták már ott feljött bennem az izgalom, hogy "Vajon miért?" Aztán valamikor erre is választ kaptam. A végére egyetlen kérdés sem maradt bennem. Azt pedig külön imádtam a történetben, hogy az írónő a testvéri kapcsolatot ilyen jól kidolgozta. Értem ez alatt például, hogyan mennyire összekötötte őket az, amikor Mike kórházba került vagy amikor az öccse megtudta, hogy Jake meleg.
 Egy fantasztikus könyvet kaptunk a kezünkbe mi, olvasók. Biztos vagyok benne, hogy elevenen fog élni továbbra is az emlékeimben ez a történet (tekintve, hogy már öt hete befejeztem és csak most írtam meg az értékelést).

Kedvenc idézet(ek):

"- Akkor összecsomagoltatok - mondta Brian, és megcsókolta a vállára simuló kezet.
- Jól van. De a bilincset se hagyjuk itthon! - súgta a fülébe Jake, és apró puszit nyomott az arcára.
- Tudod, hogy anélkül is örökre a rabod vagyok - válaszolta Bry, szürke szemeivel
pásztázva az imádott vonásokat. - Azt hiszem, a Stockholm-szindróma nálam már sosem múlik el."
442.oldal

"– Már nincs sok hátra! – füllentette, mert nem akarta, hogy a fiú is elkeseredjen.
– Nem sietek sehova – válaszolta J, és igyekezett megszorítani a párja kezét.
Brian lehajolt, gyengéden puszilgatta a homlokát, és halkan suttogott neki:
– Nagyon szeretlek! Ha ott leszünk, csak pihenünk napokig. Etetlek, mint egy fiókát, és addig szeretgetlek, míg halára nem unod.
– Az soha nem fog bekövetkezni! – súgta vissza J, és felemelte a fejét, hogy a szájára is kapjon egy apró kis csókot."

248. oldal
5/10/2019 No megjegyzés
Nálad hogyan jött az írás?

Általános iskolában kezdtem. Már akkor is nagyon sokat olvastam, de mindig úgy éreztem, hiányzik valami a könyvekből. Úgy értem, hogy aminek tetszett a romantika vonala, abban nem volt elég izgalom stb. Ezért kezdtem el írni. Olyan történetet akartam, amibe benne van minden, amit én szeretek. Aztán annyira megszerettem, hogy nem tudtam abbahagyni.

És hogy jött az első regényed ötlete?

Megálmodtam az előszó töredékét. Aztán napokig azon agyaltam, és végül kiírtam magamból. Utána egy kicsit lenyugodtam, de jött az ötlet, hogy felépíthetnék köré egy történetet. Én azt szoktam mondani, hogy nem véletlenül történnek velünk bizonyos dolgok. És az álom sem volt véletlen.

A második hamarosan megjelenő regényed mennyiben tér el az elsőtől?

Az első egy romantikus krimi, ahol egy nyomozás és a szerelmi szál áll a középpontban. A második regényemben is ott vannak ezek a vonalak, de nem olyan intenzíven. Inkább a szerelmi szál, önmagunk megtalálása és az akció a meghatározó. Ebben sokkal több a városleírás is, a turistacsalogató helyek bemutatása. Több hangsúlyt fektettem a tanácsokra is. Ha az olvasó jól figyel, levonhatja belőle a maga tanulságát úgy, hogy az számára is hasznos lehet.

Mi alapján találod ki, hogy melyik városban játszódjanak a történetek? Barcelóna például, hogy jött a Mennem kellben?

Az egyetlen menedéknél nem fektettem túl nagy hangsúlyt a városra. Aztán megtanultam, mennyire fontos. Azért lett Barcelona mert közel áll a szívemhez. Volt egy rossz időszakom, és én is ugyanazt csináltam, mint a főhősnő: repülőre ültem. Én ugyan csak három napot voltam akkor a városban (másodjára jártam ott), de hatalmas felüdülés volt és nagyon sokat segített. Akkor nekem a menekülést jelentette, így egyértelmű volt, hogy Bellának is azt jelenti.

Tanultad is a nyelvet? Mert ugye sokszor írsz spanyol kifejezéseket a történetbe.

Nem :) Utánanéztem. Angolul tudok csak, és egy kicsit olaszul.

Továbbiakban milyen vonalon szeretnél maradni írás terén?

Fogalmam sincs. Eléggé csapongó vagyok minden téren. Nem szeretek egy vonalat követni, és kiszámíthatatlan az ízlésem. A harmadik, már készülő történet sokkal keményebb lesz, mint a korábbi kettő. Nagyon szeretem ezt a horror, pszichothriller zsánereket, úgyhogy nagy álmom, hogy ebben a műfajban ki tudjak teljesedni. De soha nem lehet tudni, mit hoz a holnap. :)

Az a történet mennyire állt már össze a fejedben?

A történetek akkor állnak össze teljesen, amikor leteszem a pontot a végükre. Nagyon sokszor van, hogy eltervezek valamit, de valahogy nem úgy alakul.
Jelen esetben van egy alap elképzelésem, de szeretem, amikor a történet alakítja magát. Sosem volt abból gondom, hogy nem rendelkeztem konkrét tervvel. Szeretem, ha a képernyőn spontán alakulnak a dolgok.
Egyelőre megvan a főszereplő, a város, az első nagy találkozás és a fő probléma. Ennyi.

Mekkora terjedelemre tervezed?

Egy minimum karakterszámot szoktam magamnak belőni, ami általában 450 000 leütés, szóközökkel együtt. Ezt is a második történetnél vezettem be, és ott működött. Túl is léptem. Itt is ez a cél.

Írás terén nagyjából már megvalósítottad gondolom a céljaidat. Na, de a regényírással vannak komoly terveid vagy az csak hobbi?

Á, mindig van hova fejlődni. Minden nap azon vagyok, hogy tanuljak valami újat. Nagyon szeretek történeteket kitalálni, és persze örülnék, ha komolyabban is foglalkozhatnék vele, de nem ez a legfőbb terv. Ha hobbi marad, akkor az marad. Nekem az a lényeg, hogy élvezzem és szeressem csinálni. Az pedig megvan.

Benned és a Mennem kell főszereplőjében, Bellában mennyi közös van?

Hm, ez jó kérdés. Lássuk csak. Túl sok közös nincs. Újságíróként dolgozom, de nem olyan rovatban, ahol ő. Emellett nagyon szeretek utazni, jártam Barcelónában, jártam Nápolyban és a Vezúvon is, ahogy ő. Az ő életét is meghatározza az írás, ahogy az enyém, és ő is túl sokat gondolkodik, ahogy én. :D

Tehát te nem keresed a bajt, ahogy ő. :D A történet végét szándékosan ilyen rózsaszínre álmodtad meg?

Nem, én nem keresem xD
Igen. Az egyetlen menedék vége kicsit homályosra sikeredett, hogy ne mondjak túl sokat. Persze, ha az olvasó továbbgondolja, egyértelmű, de nekem úgy tűnik, hogy sokan nem akarnak gondolkodni. Így ennek teljesen nyilvánvaló és romantikus véget akartam írni.

Ami még a legjobban érdekel és ki szerettelek volna kérdezni ezzel kapcsolatban, az a drága testvérpárosunk a könyvben Eric és Christopher. Nekik miért adtál ilyen fajta szerepet a könyvben? Mármint a műkincs kereakedelemre gondolok.

Nem akartam, hogy Eric az a rosszfiú legyen, akit a nő majd megváltoztat. Nem akartam, hogy megváltozzon. Mégis akartam egy olyan férfikaraktert bele, aki benne van a piszkos ügyekben, és ez hatással van valahogy Eric-re. Így jött a testvérpár ötlete. Meg hát kellett valaki, aki egy kicsit megkavarja a... kulimászt. A műkincs kereskedelem pedig onnan jött, hogy nem akartam drogot. Nagyon sok könyvben erről olvasni, és inkább más vizekre eveztem. Műkincs kereskedelemről még nem olvastam (persze biztos vannak ilyen történetek is), ezért esett erre választásom.

A kutatómunka, hogy zajlott?

Ha kutatómunkát végzek, inkább külföldi oldalakat keresek meg az adott témával kapcsolatban. Jelen esetben néhány dolognak utána kellett néznem a városról és a műkincs kereskedelemről is. Ez mindig hosszadalmas, mert szeretem több oldalról is körüljárni az adott infót. Sajnos nem mindenhol lehet megbízható adatokat találni.

Mikorra várható a Mennem kell megjelenése?

Tavaszra szeretném, de pontos dátum még nincs. Egyelőre ott tart a folyamat, hogy hamarosan átjavítom még egyszer a kéziratot, majd keresek egy szerkesztőt.

Azoktól akik megveszik a könyved mennyire szokták visszajelzést kapni?

Olyan 70%-ban azért érkeznek visszajelzések. Van, hogy a szüleimen keresztül (sokan vették meg a faluból, ahol lakom), volt olyan, hogy leszólítottak a boltban, mikor hazamentem a szüleimhez, molyon jeleztek vissza néhányan, de sokan szoktak üzenetet is írni.

Tehát majdnem mindenki visszajelzést ad, aki elolvasta. Mit üzensz az olvasóidnak, illetve azoknak az embereknek, akik gondolkodnak az eddig megjelent és a jővőben megjelenő regényeid beszerzésében?

Ez nekem hatalmas lépés volt, így az élmény is óriási. Ezért hálás vagyok minden jelenlegi és jövőbeli olvasómnak. Azért hoztam létre a saját csoportomat is, hogy minél jobban megismerhessem őket, megismerhessük egymást. Köszönöm tehát nektek a sok elismerést, a gratulációkat és az érdeklődést. Ezekkel mind boldogságot csempésztek a napjaimba.
1/24/2018 No megjegyzés
 
A történet dióhéjban: 

A főhősnőnk egy kemény újságíró, egy igazi kopó, aki nem fél a veszélyes helyzetektől sem, ha így lebuktathat egy-két mocskos bűnözőt. Korábban is voltak már összetűzései az alvilággal, de az élet a jövőben sem lesz túl kegyes hozzá. Azért érkezik Barcelónába, hogy új életet kezdjen (a múltban ért sérelmek, és egy csúnya szakítás után), de a hírneve még a spanyol városba is elér. Több kétes alak is megkörnyékezi, ám csak az egyikükbe szeret bele. Érzelmek, bonyodalmak, titkok, hazugságok egy izgalmas és veszélyes vázra felfűzve.


KÖSZÖNÖM AZ ÍRÓNŐNEK 
AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

Vélemény:

 Kezdjük ott, hogy a történet elejétől, a végéig úgy játszadozott velem, hogy úgy néztem ki, mint egy EKG jel. Természetesen csak belülről.
 Annak ellenére, hogy én a kéziratot olvastam, nagyon magával ragadott a történet. Bár volt benne pár hiba, ami természetes, hiszen az ember nem veszi észre írás közben a hibáit, csak hosszú idő után, amikor visszaolvassa. Viszont pont erre jó az íróknak, ha bloggerekkel bétáztatják a kéziratot. Én most ezért nagyon hálás voltam Bettinek, hogy nekem is odaadta a kéziratot. Ugyan az első regényét még nem olvastam, de már tudom, hogy be kell szereznem, mert fantasztikus a stílusa.
 A hibák alatt ne óriásiakra gondoljatok, mert semmi olyanról nem volt szó. Csupán vesszőhibák, melléütések és egy-egy betű kihagyása volt az, ami hibának számított ebben az esetben. Viszont meglepően kevés észrevehető volt. Őszintén megmondom, alig várom, hogy beszerezzem.
 Maga a történet hozzám nagyon közel állt, mivel - ti még nem tudjátok, de - imádom Spanyolországot, azon belül Barcelona a kedvenc városom. Pont ezért, amint megláttam, miről szól azonnal jelentkeztem előolvasásra. Hülye lettem volna kihagyni. Na, szóval. A történetünk fő helyszíne úgy Barcelona, ahova Bella elutazik, mert szeretné elfelejteni a volt barátját. Ez idővel sikerül is, de semmi sem úgy alakul, ahogy tervezi, ugyanis újságíróként mindig vonzza a bajt, ezáltal nincs - vagyis van, de alig - oldal, ahol nem keveredik bajba. De no spoiler. Aztán pedig felbukkan egy rejtélyes férfi. Na, de vajon ki ő?
Az üres hely, a borító helye.
Szerintetek lesz valami köze a főszereplőnkhöz, vagy mi a fészkes fenéért kerül ő oda? Ezután a főszereplőnk rejtéjesen mindig belebotlik, és így a harmadik-negyedik találkozásukkor már te is megkérdezed magadtól: "Ez vajon véletlen volt"?
 Maga a történet néhol egy kis krimivel megfűszerezett, romantikus, humoros regény, melyet nagyon jól sikerült megalkotnia a szerzőnek. Annak ellenére is, hogy szegény telefonomat egyszer-kétszer majdnem ledobtam az emeletről, amikor a drágalátos "férfink" felbukkant. Amikor viszont Betti behozta a szerelmi háromszöget (vagy legalábbis nekem annak tűnt), azzal együtt pedig egy kicsit krimis irányba vitte a történetet, annak egyszerre örültem, és őrültem meg tőle. Annyira elkaptam már ezt a romantikus szálat a könyvben, hogy nem akartam felvenni a maffia vonalát is. Kicsit későn sikerült megtenni, viszont nagyon is élveztem ennek ellenére is a regényt, mert egy izgalmas világba vezetett el. Viszont az a szerelmi háromszög (ami lehet, hogy csak nekem tűnt annak, na, de mindegy) nagyon bökte a csőrömet.
 Annyit viszont megjegyeznék nektek, hogy már csak a vége miatt is megéri elolvasni. Imádtam a végét, viszont nektek nem akarok spoilerezni. Egy dolgot sajnálok csak, mégpedig, hogy szerintem nem olyan véget kapott, amit nem muszáj folytatni. Pedig ha lenne folytatása, szívesen olvasnám azt is. Ezt mondom úgy, hogy még az első sincs kint.
 Mivel én általában a könyvekben valamiért mindig a cím okát keresem, így ennél a könyvnél sem tettem másképp. Bár megvallom az őszintét, nem volt nehéz dolgom. Az első fejezettől az utolsóig, ott volt a szemem előtt a válasz.

Kedvenc karakterek:

Bella: Hihetetlen mekkora karakterfejlődésen ment át a történet alatt. Imádtam a kezdetektől fogva.

Eric: Ahhoz képest, hogy az egész történet alatt a belsőm gyakorlatilag EKG jelként nézett ki miatta... Imádtam.

Unszimpatikus karakterek:

Tulio: Ő volt az egyetlen, aki végig bökte a csőrömet, viszont nem mondok semmit.

Kedvenc idézetek:

Szándékosan olyan részeket írtam csak, amik nem árulnak el cselekményt, de nekem nagyon tetszik.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Tudom, hogy nem ostoba, hisz egy kicsit minden író átadja magát a könyveknek. Nála alapból úgy éreztem, nyitott könyv vagyok a számára, ha elolvassa a regényemet, összerakja a képet a fiatal lányról, aki sosemlehetett teljes."

"Felnéztem a hatalmas fákra, és körbefordultam a porban. Mindenhol turisták álltak és a szökőkutat fotózták. Régen én is egyike voltam az újonnan érkezőknek, de akkorra már az otthonomnak éreztem a várost; minden egyes madarat, minden egyes hullámot és pezsgést."

"Nincs mentség, nincs megbocsájtás és nincs engedékenység. Elegem volt abból, hogy az emberek úgy gondolják, hogy simán átgyalogolhatnak rajtam."
1/22/2018 No megjegyzés
Mikor kezdtél el írni?

Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem bele az irodalomba. Aztán egy jó időre lankadt ez a figyelem, vitt az élet el tőle. A saját szórakoztatásomra írtam meg "A maffia ágyában" című regényt, de a barátnőm is elolvasta. Az ő biztatására küldtem el kiadóknak. Máig áldom őt! Üzenem: Adrienn! Imádlak!

Mikor és miből jött "Az Arab" ötlete?
 
Sosem gondolkodom témákon. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy fejlövésszerűen jön, sokszor már akkor, amikor még az előző könyvön dolgozom. "Az Arab" témára semmiképpen sem buzdított a mai politikai helyzet, hiszen mire az ideért, a könyv már készen volt. Igaz, technikai okok miatt várni kellett a kiadásával. Le kellett zárnom előtte a maffiát. Csak az az oka, hogy Szaúd-Arábiáról írtam, hogy a legelzártabb, vahhabita országot kerestem az iszlám tekintetében.

Hogyan tudtad ennyire hitelesen megírni?  
 

Nyilván egy ilyen könyvet nem lehet megírni erős kutatómunka nélkül, és az is fontos volt, hogy a kutatómunka ne egyvalamire koncentrálódjon. Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek. Voltak, akik betekintést engedtek az életükbe, meséltek, felnyitották a szememet. Nekik örökké hálás leszek, mert ők voltak a legnagyobb segítőim.

Miért pont az arab kultúráról írtál?
Mert sokat tudunk róla, mégis keveset. Meg akartam mutatni, hogy egy éremnek nem csak egy oldala van, sőt, talán nem is csak kettő. Elfogulatlanul, egyenesen akartam bemutatni, és meg akartam benne mutatni az embert.

Mit tervezel még a jövőben?
 
Rengeteg könyv van még a fejemben. Most, hogy az arab sorozatot lezártam, úgy gondoltam beiktatok egy kis könnyedséget, ami mégis rámutat egy társadalmi problémára a maga Borsás stílusában.  Ezt a nők imádni fogják, mert mindenki magára ismer majd.  Ennek a címe: "A férj prostija". Vigyázat! A cím becsapós! ;) Ezután ismét egy trilógiával jövök majd, ami már nem lesz olyan mulatságos. Gyalázat trilógia lesz a neve, és az első kötet címe az lesz, hogy : "Gyalázat és hit".

Hogyan tudod összeegyeztetni a magánéletedet és az írást?

Semennyire sem különbözöm a többi nőtől, úgyhogy ezt a kérdést a többi nőnek is föl lehetne tenni. Talán csak azért volt nehéz, mert hobbinak indult, és nehéz volt agyban átlépnem ezt a határt. Szembesíteni kellett az egész családot vele, hogy ez innentől nem csak szórakozás, hanem kemény munka is.

Hogyan formáltad meg a karakterek jellemét?

Bár sok író vitatkozik velem, én továbbra is azt vallom, hogy egy könyvet mindig a karakterek viszik el a hátukon. Lehet bármilyen szuper a történet, ha a szereplőket nem lehet szeretni vagy utálni, akkor nem fog kötődni hozzá az olvasó. És lehet egy egyszerűbb történetet is úgy megírni, hogy a karakter miatt feledhetetlen legyen. Ennek alapján építem a karaktereimet.

A későbbi műveidben tervezel visszanyúlni ehhez a kultúrához?

 
Nem tervezem, de azt sem mondom, hogy soha. Nem tudhatom, mit hoz a jövő. 

Szerinted, ha egy ott élő ember elolvasná, mit szólna hozzá?
Olvasták arabok, akik hálásak nekem, amiért így, elfogulatlanul írtam róluk. Na persze más itt olvasni, és más kérdés, hogy megjelenhetne-e arab országban. Egyértelműen nem. Sok benne az erotika, a nyers, durva fogalmazás. Mindent összefoglalva azonban, eddig minden arab, aki olvasta, csak pozitívan reagált.

Mit adott neked az írás, ami azelőtt nem volt? (Az olvasóidon kívül, persze.... :))
Adott mindent és semmit. Ugyanaz vagyok, aki voltam, és ezt az igaz barátaim tudják. Hitet adott. Hinni mindenben, amit szeretne az ember, még akkor is, ha eleinte falakba ütközünk. Hit abban, hogy megvan a saját utunk, csak rá kell lelni. Nekem 38 éves koromban sikerült. És persze csodálatos ajándék, hogy megtapasztalhatom, micsoda emberek vannak a világon. Szeretettel vesznek körül, és ez épít engem. Ez a sok szeretet arra is megtanított, hogy ki tudjam zárni a negatív embereket.

"Az Arab fia" megjelenésén mit szóltál hozzá, hogy akkora sor állt? Meddig dedikáltál?

23.15-kor írtam alá az utolsót. Boldog voltam és nagyon fáradt. Hatalmas megtiszteltetés, hogy ennyien eljöttek. A visszajelzések alapján sejtettük, hogy sokan lesznek, de ez felülmúlta a várakozásainkat. Az egésznek inkább az a lényege, ahogy lezajlott. Valaki 4 órát várt, mégis mosolyogva huppant mellém a fotelba. Na és ami még elképesztőbb, hogy a sorban állás közben barátságok szövődtek. Fél füllel hallottam sokszor: „Akkor írj rám. Örülök, hogy megismertelek.”  Szólt ez az előttük, mögöttük állónak. Ez volt igazán szívet melengető!

Számítottál rá az elején, hogy ekkora siker lesz?
 
Bízok a könyveimben, hiszen ha nem így lenne, nem is írnék. Inkább az volt kérdés bennem, hogy az olvasók megtalálják-e benne az üzenetet. Azt kell mondjam, nekem vannak a legcsodálatosabb olvasóim, mert nem csalódtam. Minden embernek más a tanulság, és ez így jó. Az első könyvemnél nem voltak illúzióim, jót nem hallottam a könyvpiacról. Első könyvesként nagyon nehéz, főleg hátszél nélkül. Mi, a kiadóval, mindent az olvasókkal együtt, közösen értünk el. Nem övezett minket botrány, fölösleges allűr, nem fordultunk arra, amerről süt a nap. Erre vagyok büszke.

Egy gonosz kérdés. Ha kedvenc szereplőt kéne választanod "Az Arab"-ból, kit választanál?
 
Ez tényleg gonosz kérdés. Akik ismerik az életemet, tudják, hogy "Az Arab szeretőjé"-ben van benne a lelkem leginkább. Annak a megírása egy megtisztulás volt. Kiírhattam magamból mindent, ami nyomta a lelkemet, így Csilla volt a legnagyobb segítségem. Ennek ellenére tőle búcsúztam sietve, magam miatt.

Melyik kötetet érzed leginkább magadénak, és miért?

Hát erre nagyjából ugyanaz a válasz, mint az előző. Talán annyit mondanék, hogy "Az Arab" című kötet megírásához kellett a legnagyobb kutatómunka, abban van a legtöbb munkám. Ez hozta meg az áttörést is. Megosztó, de ez nem baj, mert vagy szeretik, vagy utálják. Közömbösség nincs a könyv kapcsán, és ez jó. És azt sem tagadom, hogy "Az Arab" hozott össze olyan emberekkel, aki előrébb vittek engem.

Mit üzensz az olvasóidnak?
 
Olvassanak továbbra is. Ne bánkódjanak, amiért elbúcsúztunk az arab sorozattól, mert higgyék el, fantasztikus karakterek élnek még az agyamban, és alig várják, hogy szóhoz jussanak.

11/01/2017 No megjegyzés


Fülszöveg:

Valóban ​te irányítod a saját életedet? 

Ana Moreno békésen él Albuquerque leggazdagabb negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik az esküvőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, amikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni.
Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja? Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket?
Baráth Viktória, az Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az alvilág rideg valóságát.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT
AZ ÁLOM GYÁR KIADÓNAK
Vélemény:


Kicsit féltem ettől a könyvtől a témája miatt, viszont rá kellett jönnöm, hogy nincs mitőlfélnem. Baromi jó a történet. Másodjára sem csalódtam az írónőben. Fantasztikus a fantáziája, a humora, és az ahogy megfogalmazta a történetet. Egyszerűen imádom. Mint az előző könyvénél, most is magával ragadó volt a sztori, egyedül csak a téma volt az, ami miatt először kételkedtem benne. De a félelmem alaptalan volt. A végére tartogatott három olyan csavart is, amitől az államát a padlóról kellett összeszedem.
 Maga a történet ugye Anáról szól (irónikus 😂), aki azt hiszi, hogy az élet arról szól, hogy csak csettintünk egyet és mindent megkapunk. Aha. Egészen addig, amíg el nem rabolja egy drogkereskedő banda, akik fogva tartják. Néhány hónap múlva dzépen, lassan kezdi visszakapni az életét. Vagyis nem a régit, de hasonlót. És mondanom sem kell, hogy több lesz itt, mint egyszerű rab-fogvatartó kapcsolat. De olvassátok el és mindent megtudtuk. Viki engem ezzel a történetével is az ujja köré csavart. Minden volt benne, ami nekem teszik. Romantika, erotika, fordulatok. Imádtam. Ezek után már nem várom tűkön ülve, hogy mi lesz a következő műve. Minek? Amit Viki alkot az úgyis fantasztikus.
 Viszont ezen a történeten érződött (legalábbis nekem), hogy Viki egy kicsit kilépett a komfort zónájából és egy egészen más témába nyúlt bele. Nekem a droggal elég negatív emlékeim vannak, ezért is nem éreztem magamhoz annyira közel, mint az Első táncot, de ezt is nagyon szerettem. Ryan egy szerethető karakter volt, ugyan úgy, ahogy Ana is. Két karakter volt az egész történetben, akik végig szúrták a szememet. Az egyik Frank volt, mégpedig azért, mert, ha az elején nem rabolták volna el Anát, akkor ugyanúgy átverné és megcsalá, így pedig megkapta a végére a méltó büntetést. Legalábbis szerintem. A másik pedig Nicky volt. Fiú, de idegesített a csaj. Végig átverte Ryant, titokban üzletelt másnak a területén. Úgy gondolom, hogy még is érdemelte, amit kapott.

Kedvenc idézetek:

"- Esta la puta es la loca! - üvöltötte a pasi.
 - Tu madre es la puta, cabrón! - vágtam vissza."

54.oldal

"Oldalra fordulva láttam meg Ryant, amint éppen egy plafonról lelógó bokszzsákot püföl. Természetesen egy szál rövidnadrágban, félmeztelenül, mert miért ne büntessen még egy kicsit az univerzum?"

176.oldal

"Valamiért a pasik veszélyeztetve érzik a férfiasságukat, ha egy nővel kell tárgyalniuk, főleg akkor, ha a nő van magasabb pozícióban. Előbújik belőlük a pökhendi seggfej énjük, mintha ezzel felülkerekedhetnének, de szerintem csak szánalmasan festenek tőle."

275.oldal


Borító:

Első látásra megfogott. Bár nem emiatt olvastam el a könyvet, de a borítót is imádtam. Tökéletesen kifejezte a történet lényegét. 



7/11/2017 No megjegyzés
Older Posts

Most olvasom:

Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • Borsa Brown: Az arab
    Fülszöveg: Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő kö...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...

Címkék

2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó Aurora P. Hill B. E. Belle Bakos R. Laura Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna Betty Forester Borsa Brown Bálint Erika Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Darvas Petra Dawn Silver Diana Hunt Dopamin Könyvkiadó Dream válogatás Elena Ferrante Elle Kennedy Emma ZR Erdőss Alex Farkas Anett Freida McFadden Fumax Kiadó Főnix Könyvműhely Gabo Könyvkiadó Gabriella Eld Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L&L L.J. Wesley LMBT LMBTQ LOL Lakatos Levente Leiner Laura Ludányi Bettina M. L. Eperke Magnólia Kiadó Maxim Könyvkiadó Náray Tamás P.C. Harris Papp Dóra Park Kiadó R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor Sam Wilberry Sarah Dessen Sebők Aida Szivárványálom könyvek sorozat Tira Nael Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna Zakály Viktória Zubor Rozi adaptápció aszexuális baleset barátság bestseller betegség borítóleleplezés család családon belüli erőszak dark romance dedikálás ellentétek erotika fantasy filmajánló gyász halál igaz történet alapján interjú képregény maffia mentális betegség pszichothriller recenzió szerelem szórakoztató tabu történelmi regény Álomgyár Kiadó

Blog Archive

  • ▼  2025 (21)
    • ▼  szeptember (1)
      • Hogyan lettem könyvmoly? - egy eddig nem mesélt tö...
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (1)
    • ►  június (7)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2024 (21)
    • ►  december (7)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (6)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates