Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Noel's Bookland

 Fülszöveg:

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.

Egy napon azonban szembesül a visszautasítással, amikor Victoria Sawyer szemrebbenés nélkül fordít neki hátat. Abban a pillanatban, ahogy Reggie belenéz Vicky haragos, igéző zöld szemeibe, a játszma elkezdődik. Gyors, szenvedélyes, spontán és kíméletlen módon kívánja leigázni vágyai tárgyát. A csábítás hazai terep számára, és bármire képes, hogy minden megkezdett partiból nyertesen kerüljön ki. Egy olyan játszma veszi kezdetét kettőjük között, aminek a kimenetele azonban még előtte is homályos.

Reggie-t sokként éri, hogy az ő életét is egy felsőbb hatalom befolyásolja. Rá kell ébrednie, hogy ő sem mindenható. Azok a dolgok ugyanis, amelyek a felismeréshez vezető úton fontossá válnak számára, mint az egészség, a szabadság, a szerelem és a boldogság, pénzzel nem megvásárolhatók. Kemény leckét kap a barátságról, megbocsátásról, és arról, hogy az élet törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Értékelésem:

Szép borító, szép élfestés. De vajon a történet is ennyire tetszett?  

Anne L. Green a kortárs magyar romantikus-erotikus irodalom egyik kiemelkedő írója. Soha nem hagyja ki műveiből a forró, igen pikáns jeleneteket, melyek az olvasó érdeklődésének fenntartását is szolgálják. Az Ördögi kísértéssel sincs másképp. A regény egy sötétebb hangulatú, bűnnel és szenvedéllyel teli történet, ami inkább a rosszfiúk kedvelőinek szól. Én azért választottam ezt a könyvet, mert érdekelt a téma és kíváncsi voltam, a szerző hogyan rakja össze ezt az igen komplikált dolgot egyetlen könyvbe. Korábban is olvastam már a szerzőtől, de ez most nem ütötte meg nekem azt a szintet, mint a korábbiak. A főszereplők Reggie Reynolds és Vicky akiket egy kaszinó köt össze. Női főhősünk Vicky erős, de egy megtört múlttal rendelkező karakter, ami a történetben hosszabb-rövidebb ideig említésre is kerül. A férfi főhösünk Reggie már az első oldalakon nem volt szimpatikus. Egy nárcisztikus, egoista személyiségnek jött le, ám ez a véleményem a végén elkezdett leomlani, de még akkor se teljesen. A történet fő iránya a vonzalom és az, hogy Reggie megszerezze magának Vicky-t. De vajon sikerül neki? A történetben a belső vívódások is nagyon szépen papírra vannak vetve, ez különösen tetszett, emellett van egy pont, mikor a múlt traumái nem engedik a továbblépést.

„-… Állandóan a visszapillantóba nézünk, ahelyett hogy az útra koncentrálnánk. Ha valaminek vége szakad, valami más elkezdődik.” - 555. oldal 

A történetre azt mondanám, hogy szenvedélyes, de mégsem annyira, mint én vártam. Számomra elmaradt a folyamatosan építkező erotika, a lehető legváratlanabb helyzetekbe voltak odaszúrva az ilyen jelenetek. Emellett azonban az írónő stílusa igen olvasmányos, amit nagyon szeretek. Vicky belső harcait azonban néhol sablonosnak véltem. Értem mi volt ezzel a szerző célja, egy bizonyos ponton át is jött, de nem nőtt a szívemhez. Reggie vonzereje viszont lehet, hogy más olvasónak hatásos, de nekem nem jött át. Próbálta az írónő a rosszfiú szerepét ráölteni, de én láttam a történetben – és ezt most a történet javára mondom –, hogy neki is megvannak a belső vívódásai. Akárcsak beszéljünk a családjáról, akik megpróbálják eltenni láb alól csak azért, mert nem nekik megfelelően hozott döntést. A mellékszereplőket nem mondanám teljesen „dísznek”, de számomra nemigen volt nagy szerepük. Persze voltak olyan jelenetek, ahol igenis jó és fontos volt a jelenlétük, de ez nem az egész történet során volt így. 

„Aki egyszer fájdalmat okoz, az megteszi újra.” - 84. oldal

A férfi főszereplőnk múltja nem mondható éppen makulátlannak és bűntől mentesnek. Pont ez eredményezi a történet során a családi viszályokat. Hiszen Reggie ki akar szállni mindebből és nem akarja tovább folytatni mindazt, amibe a családja – vagyis inkább csak a testvére és az apja – belerángatták. Az írónő szerintem nagyon jól kezeli az érzelmi és a fizikai határokat egyaránt. Ha viszont visszatérünk Reggie és Vicky kapcsolatára, valahol az ő kapcsolatuk se a tényleges vonzalmon alapul véleményem szerint. Azt viszont biztos állíthatom, hogy ha szereted az ilyen történeteket, akkor egy szenvedéllyel teli történetet kapsz. Más kérdés, hogy én miként látom ezeket, nem kell velem mindenkinek egyetértenie. Habár erotikus irodalomról beszélünk véleményem szerint megmutatkozik a nők túlzott szexualizálása, ami nekem nagyon nem tetszett. Hiszen a nők nem használati tárgyak. Hihetetlen, hogy a 21.században ennek hangot kell adni (ez nem a szerző ellen szól csak egy vélemény). Visszatérve a történetre nekem néhol kiszámítható volt, de a történet végére kialakult történésekre nem számítottam. 

"„Amit elkezdek, azt be is fejezem.” - 57. oldal

Összességében ezt a történetet mindenkinek ajánlom, aki rajong az erotikus-romantikus irodalomért és a sötétebb hangvételért. Remélem ti megtaláljátok benne azt, amit nekem nem sikerült. Hiszen mint tudjuk, nem vagyunk egyformák.

6/19/2025 No megjegyzés

Fülszöveg:

Mit áldoznál fel a szerelemért?

Egész életemben csak egy dologra vágytam: egy kedves, vicces és helyes srácra, aki meglátja az embert a plusz kilók mögött, és úgy szeret, ahogy vagyok.

Most belépett az életembe ez a srác: Kristófnak hívják. Ő az, akiről mindig is álmodoztam. Órákon át tudok vele beszélgetni, úgy csókol meg, hogy attól megőrülök, és mindig képes mosolyt csalni az arcomra. Mellette keltem életre igazán.

A könyvekben, amiket fordítok, itt jönne el a happy end. Hát, az én életemben a szerelem egy lehetetlen döntéshelyzettel párosul, amiben az egészségem a tét…

Szívszorítóan őszinte történet arról, hogy mi történik, ha a szív harcba száll az ésszel.

Mélyedj el benne!

Fülszöveg:

Rácz-Stefán Tibor a történeteivel mindig is el tudott engem varázsolni onnantól kezdve, hogy először
kezembe vettem az első regényét, a Fogadj el!-t. Ezt a történetet is ahhoz hasonlítanám csak nem az iskolás szemszögből. Hiszen itt is egy túlsúlyos főszereplőt ismerhetünk meg. Ő Csongor. Csongor azonban választás elé kényszerül. Vagy úgy éli tovább az életét, ahogy eddig és akkor idejekorán meghal vagy belekezd a fogyókúrába ezzel esélyt adva magának egy hosszú és boldog életre. Azonban közbeszól egy nagyobbnak látszó tényező: a szerelem. Ugyanis Csongor megismerkedik az izmos borítómodell jellegű sráccal, akivel azonnal elrabolják egymás szívét. Egyetlen gond csupán az, hogy Kristófnak csak az a testsúly jön be, amit Csongor akkor magán visel. Mi lesz most? Szerelem vagy egészség a fontosabb? Te hogy döntenél?

"A coming out nehéz dolog. Ha te döntesz mellette, ha nem."

99. oldal

Én megmondom őszintén engem ez a történet minden csodálatos részével padlóra vágott. Hiszen amellett, hogy megmutatta, milyen csodálatos az, mikor egy vékony srác beleszeret egy teltebb fiúba, a szemünk elé tárta azt is, amikor a külső fontosabb a léleknél. Ez az, ami engem igazán padlóra vágott és a könyv is majdnem a szoba sarkában végezte, hiszen nem tudtam elhinni, hogy miért vannak így kódolva egyes emberek. Mi az, ami miatt ilyenek. Hiszen egy embernek nem a testét, hanem a lelkét kell nézni.

A keménysége és a határozottsága mögött ott egy megsebzett srác, aki csak szeretni akar.

127. oldal

Mindenesetre, mikor az utolsó oldal utolsó betűjéhez értem csak ültem. Képtelen voltam felfogni az olvasottakat. Még most is nehéz. Mindenkinek ajánlom ezt a regényt, mert egy kicsit mindenki magára találhat. Ki itt, ki ott.

11/10/2022 No megjegyzés

Fülszöveg: 

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Véleményem: 

Évek óta csücsül a polcomon. Soha nem mertem eddig nekikezdeni, mert féltem. Féltem, hogy nem lesz annyi zsebkendőm hozzá. Az egész történet alatt nem sírtam. Kivéve az utolsó tíz-húsz oldalt, amit esti műszakban olvastam végig a sziget fesztiválon kint a szabad levegőn, miközben mentek körülöttem az emberek. Izgalmas volt. Egy ember oda is jött megkérdezni olyan éjjel három körül, hogy minden rendben van-e. Éppen akkor fejeztem be a könyvet és kicsit sokkos állapotban voltam. Mint mindig, most is előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna a könyvet. Ám most annyival volt másabb, hogy a filmet pár évvel ezelőtt láttam és nem nagyon emlékeztem rá. Ezért is volt akkora élmény számomra a könyv. Érdekes volt olvasni Hazel világlátását és életfelfogását. Érdekes volt megismerni a körülötte élők élettörténettét. Gondolok itt Van Houten-re és az ő történetére. Arra, hogy miért született meg az a könyv, amit írt. Arra, hogy miért döntött úgy, ahogy. 

 Ám pont ezért is ért váratlanul a vége. Mert már nem emlékeztem a filmre. Műszak közepén befejeztem a könyvet és csak küszködtem a sírással. Egyáltalán nem erre számítottam. Tudtam, hogy

nem lesz egy happy ending story, de... Akkor is. Ez olyan igazságtalan. 

 Most viszont, hogy pár év tologatás után elolvastam a könyvet azt hiszem ideje lesz újranézni a filmet, mert szeretném összehasonlítani a kettőt. Azonban biztos vagyok abban, hogy a könyv egy nagyon mély nyomot hagyott bennem (mint a Sziget fesztivál. :D) 

 Bár így utólag azért elgondolkodtam. Mi lett volna, ha... Igen, tudom, sok ilyen kérdés van. De szerintetek mi lett volna, ha minden fordítva történt volna? (szóismétlésért sorry) Mármint Augustusssal kapcsolatban (no spoiler)

8/20/2022 No megjegyzés

Fülszöveg:

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?

Lilla már évek óta a halál árnyékában él.

Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.

Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…

Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.

Nem is sejti Lilla sorsát.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.

Mi a jobb?

Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?

Éld meg a csodákat!

KÖSZÖNÖM A KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓNAK 
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

 Véleményem:

 Nehéz. Egy szóval így tudnám leírni ezt a könyvet. Rettentően nehéz olvasmány annak ellenére, hogy az elejétől fogva tudod, mi lesz a vége. Ám azt, hogy az eleje és a vége között mi történik csak akkor tudja meg az ember, ha elolvassa a könyv összes lapját. Én megtettem. Elolvastam. Nem volt könnyű. Főleg, hogy a születéskori betegségem miatt, melyet az előző értékelésemben említettem nagyon sokáig küzdöttem a halálfélelemmel. Aztán én is beláttam, hogy nincs miért, mert „egyszer mindenkiért eljön” (Lillát idézve). Na meg nyilván volt más oka is, de most nem rólam szól ez a bejegyzés, hanem erről a csodálatos, azonban végtelenül nyomasztó könyvről egy csodálatos író tollából.

"Egy biztos. Nem fogja megérni az orgonák virágzását." - 28. oldal

 A történetet ott kezdhetjük el megismerni, amikor Lilla már a kórházban van egy jóideje, azonban a tizennyolcadik születésnapja után nem sokkal meghoz egy nagyon fontos döntést, mely egy illúzióba rángatja őt egy kis időre. Tehát egy olyan gyógyszer szedése mellett dönt, ami


elmúlasztja a fájdalmakat, de hamarabb elhozza a halált egy haldokló számára. Lilla apukája azonban nem tud megbékélni a lánya döntésével, sem azzal, hogy el akarja hagyni a kórházat. Bár nem is csodálom, hiszen én se repesnék a boldogságtól, ha a feleségem után a lányomat is elveszteném. Ezidágig az apa mindent megtett, hogy életben tartsa Lillát. Különböző kemoterápiás kezelésekre és kísérleti tesztekre jártak, hogy megmenthessék az életét. A lány azonban már rég megbékélt a sorsával.

"– Az tesz valakit jó fotóssá, ha bármilyen készülékkel profin tud dolgozni." - 129. oldal

 

Lilla nagy terve, hogy ennek a gyógyszernek (melyre a szerző is felhívta a figyelmet, hogy csak kitalált) a segítségével teljesítse a bakancslistáját, mely sikerül is és végre nekiláthat. Ezt azonban az édeaapja nem nézi túl jó szemmel és a nagyobbik lányát okolja azért, mert Lilla ki akar menni a kórházból az utolsó heteire.

"Annyi éve küzdök a betegséggel, volt időm megtanulni azt, hogy nem kell félni a haláltól. Egyszer mindenkiért eljön, ez az, ami elől senki nem tud elmenekülni.

Én csak egyet tehetek: hogy élek! Amíg megtehetem." - 235. oldal

 Hazaérkezésének napján este egy üstököst néz az égen, ennek köszönhetően pedig megismerkedik Noellel a fotós sráccal. Hát mit ne mondjak... A szerző ennél jobban nem is írhatott volna bele a regénybe. Az egyik az, hogy a srác fotózik, a másik... A másikat még hagyjuk. Majd elmesélem kicsit később.

"Élni akarok! Élni, nevetni, boldog lenni. Amíg ki nem huny a szememben a fény." - 236. oldal

 Lilla bakancslistáján olyan dolgok


szerepelnek, ami nekünk ép és egészséges embereknek átlagos egyszerű dolgoknak tűnnek. Ám Lilla számára nem azok. Olyan dolgokra gondolok, mint pl: „kibékíteni aput és Edinát”, „Elmenni szánkózni”, „Hóembert építeni”. Ezek nekünk mind-mind átlagos dolgok, melyeket szinte bármikor megcsinálhatunk. De Lillának majdhogynem csak egy hónapja van. A lány a bakancslistája nagy részét a szomszéd sráccal teljesíti, hiszen ezalatt a kis idő alatt remek barátságot kötnek. Vele megy el például szánkózni.

"– Drága Lillám! Szeretünk, el se hiszed, mennyire, de… – mondja apu, és ahogy homlokon puszil, érzem a borostáját. – Pihenj csak. Épp eleget harcoltál már. Pihenj, Prücsök." - 246. oldal

 Azonban miközben ő teljesíti a bakancslistáját és igyekszik úgy tölteni a napjait, hogy az jó legyen és méltó a nagykönyvhöz a család egy másik tagjával szintén zajlanak az események. Egyik nap felhívja Edina Lilit skype-on és elmeséli, hogy rátalált a szerelem, azonban nem egészen olyan formában, mint azt egy ember elképzelné. Éppen ezért Lillának a bakancslistáján kívül azt a feladatot is teljesítenie kellett, hogy a nővére elfogadja önmagát és a szexualitását, hogy végre rátaláljon a szerelem. Személy szerint nekem az az egyik kedvenc jelenetem annak ellenére, hogy a két testvér kapcsolatát nem az írja le leginkább, hanem az, mikor egy hétvégét együtt töltenek. Aztán... Lilla bakancslistájára még olyan dolgok is kerültek, mint a korizás, vagy a legjobb barátnője szalagváltója. Na és az egyik legjobb pont a bakancslistáján: Az első csók. Csak az volt fájdalmas amilyen helyzetben és amilyen szavakkal lezajlott ez az egész. Nehéz volt könnyek nélkül elolvasni. Vagyis... Ezt még könnyű volt. Lilla utolsó perceit a családdal és az utolsó utáni fejezetet (Noel levelét) már nehezebb volt könnyek nélkül kibírni.

 Ha egyetlen kedvenc jelenetet kéne mondanom az a legutolsó, amikor Lilla a családja körében van. Olyan szép, mégis annyira szívbemarkolóan fájdalmas, hogy nehéz lenne értelmesen leírni. Imádtam minden sorát. Amire igazán megtanított és ami a fő mondanivaló volt a történetben számomra: Élj a pillanatnak, mert nem tudhatod, hogy lesz-e holnap. 

10/25/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:

Dávid sikeres úszó volt, aki egy szerencsétlen baleset következtében megsérült, és már csak árnyéka önmagának. Mindenki a visszatéréséről faggatja, ő azonban hallgat.
Lili egy fiatal lány, aki az élet nehézségeivel néz szembe, miközben haldokló barátnőjét segíti át élete utolsó pár hónapján.
Mindkettőjüket megtörte az élet, de egy véletlennek köszönhetően találkoznak. Talán a nagybetűs Sors akarta így, vagy csupán a véletlen műve lenne? Vajon két összetört szív képes meggyógyítani és kiegészíteni egymást?

Vélemény:

A történet egy első könyves fiatal lány tollából született, mely eredetileg blogregénynek indult. Azonban meg kell mondjam: kár lett volna csak egy blogon őrizgetni. A netes változatát ugyan nem olvastam, viszont annál jobban vártam, hogy valamilyen módon bele tudjam vetni magam a sorokba, ha megjelenik. Amikor elkezdtem olvasni egyből kíváncsivá tett a történet, hiszen bár a fülszöveg figyelem felkeltő volt, nem árult el részleteket a történetről. Azonban ebben a mondatomban semmi hátsó szándék nincs. Pont ez volt a jó, hiszen azok az információk, melyek szerepeltek benne, elegendőek a figyelem felkeltésére.

"…el kell fogadnom magam olyannak, amilyen vagyok. Csak kitartó munkával érhetem el a sikert, önkínzással nem." - 83. oldal

 A történet során Lili és Dávid szemszögéből végig követhetjük, hogyan lesz egy balesetből szerelem. Imádtam a civakodásaikat olvasni főleg a méretkülönbségek miatt. Hisz nekem valahogy egész történet alatt így álltak a méretkülönbségek: Dávid 190 cm, Lili pedig 160-165 körül. Tehát el lehet képzelni már a történet elején, mikor az első találkozás megtörténik, hogy mik lehetnek a későbbiekben. Ezek után szépen lassan megismerjük a többi szereplőt is. Adrián oldaláról például a testvérét Adriánt, aki nálam néha nagyon kihúzta a gyufát és legszívesebben megfojtottam volna. Főleg amikor húzta a bátyja agyát.  Vagy amikor az orvosi rendelő majdnem közepén kezdett el vitatkozni a testvérével a nemi életükről. Lili oldaláról pedig első sorban megismerhettük É-t, a legjobb barátnőjét és az édesanyját (aki véleményem szerint egy gonosz boszorka) és az apját is (no comment). Na meg ott volt még drága, édes lakótársa, aki annyival kihúzta nálam azt a bizonyos gyufát, mikor közölte Lilivel, hogy költözhet. Hát mondom, nagyon cuki vagy... Vagy ha már az édesannyáról szót ejtettem akkor megemlíteném, hogy én majdnem megőrültem tőle. Oké, aláírom. Én is félteném a lányomat, hogy újra visszaesik az anorexiába. DE NEM ENNYIRE! Katasztrófa volt, amit ez a nő művelt. Lili éppen rosszabb napjait élte és kicsit lefogyott, erre magához akarja láncolni. Hát álljon már meg a menet... Jó befejeztem.

"Ha valamit az ember sokáig elfojt, az előbb vagy utóbb a felszínre tör. Így voltam én is az úszással. Újra ott akartam lenni a medencében. A testem vágyott vissza a vízbe, megmutatni az embereknek, hogy én vagyok a legjobb úszó. Igazából nem mások ellen versenyeztem, hanem az első helyért. Hiszen ha én voltam az élen, csak magamat kellett legyőznöm már. Mindig egyre jobb és jobb akartam lenni, kívántam az adrenalin jutalmát." - 203. oldal

 A történet során egy csomó olyan kalandnak lehettem tanúja, ami izgalmasabbnál is izgalmasabbá tette a regényt. Bár véleményem szerint jobban ki lehetett volna fejteni dolgokat, például Dávid szemszögéből a múltban történteket, de a reményem, hogy ezt a második részben meg is kapjuk, egyáltalán nem veszett el. Így volt jó a történet. Kisebb-nagyobb hibákkal, de sok-sok vicces pillanattal. Csak egy példa: Cucli a törpemalac. Imádtam. Ha kedvenc szereplőt kéne választanom, őt mondanám, hiszen olyan aranyos és vicces pillanatokat generált a történetbe. Vagy például Adrián és a biciklizés. Fogram a fejem a nevetéstől.

"Dávid bólintott egyet, majd szorosan átölelt, ami a méretbeli különbségünk miatt először kissé furcsa volt.
– Ez tök olyan, mintha egy kertitörpét ölelgetnék.
– Hé! Nem én tehetek arról, hogy ilyen pici maradtam – kértem ki magamnak.
– Jóból keveset adnak.
– Igaz – vigyorodott el, ettől máris jobb kedvem lett." - 215. oldal
7/06/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:

Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?

Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképpen távol kéne tartania magát, hiszen már a léte is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk Egyre közelebb hozza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnak a távolságból... Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szìvük?

Vélemény: 

Egyetlen kifejezést tudnék mondani erre a regényre, mégpedig azt, hogy: ez nem más, mint egy modern, kiszínezett Rómeó és Júlia sztori. Szép kis hipe-ot kapva, de ez közel sem rossz. A történet maga tényleg gyönyörű, a könyvben szereplő halálesetkor pedig szerintem mindenkinek sírni volt kedve. Ám néztem egy-két videót a film és a könyv között egy CF-es lánytól, aki azért elmondta, hogy ez nem teljesen így van, ahogy leírták a regényben. Attól függetlenül viszont egy végtelenül csodálatos és megható sztorit sikerült alkotnia az írónőnek.
 A könyv ugye a Cisztás Fibrózis (röviden: CF) nevű tüdőbetegségre hívja fel a figyelmet Stella és Will szemén keresztül. Az egész történetet Stella "első kórházi napjától" követhetjük nyomon, amikor is egy kis megfázás szerűséggel bekerül a kórház osztályára, ahol mindenki jól ismeri őt. Ott van Poe a legjobb barátja, aki szintén CF-es, na meg a nővérek. Ám majdnem vele egy napon bekerül a kórházba Will és minden a feje tetejére fordul. A karakterváltozások nagyon érzékelhetőek, hiszen látni lehet azt, hogy Stella miként tereli Will-t jó irányba, aki nem csinálta addig a kezeléseit, mert már feladta az életet és csak élvezni akarja az életet. Stella azonban... Ő pedig teljesen az ellentétje lett az akkori önmagának. Fogalmazhatnánk úgy: lázadó lett.
 A vége azonban a történetnek csodálatos. Hiába tudtam mi a vége, (mert már láttam a filmet) tudtam azt, hogy az adaptációkból a végét mindig lefaragják és nem teszik bele az eredeti befejezését a történetnek. Meglepő és csodálatos vége lett a történetnek. Olyannyira, hogy mikor az utolsó mondathoz értem csak kerestem a további oldalakat, hogy van-e még folytatás. Ám nem volt. Stella és Will története nem boldog, de még csak nem is szomorú. Inkább a kettő között. Azonban Így még csodálatosabb, hiszen a történetnek kerek lezárása van, tehát ha valaki szeretné, akkor a fejében tovább gondolkodhat Stella és Will további történetén. Ki tudja! Lehet hogy mind a ketten megtalálták az igaz szerelmet és jó barátok maradtak. Stella-t pedig Abby-ék odafentről figyelik őket...

Kedvenc idézet(ek):

"Elegem van abból, hogy anélkül élek, hogy tényleg élnék. Elegem van abból, hogy akarok dolgokat. Sok minden nem lehet a miénk."

159. oldal

"– Ő volt a legjobb barátom, és soha nem öleltem meg!"

213. oldal

"Megjelenik egy értesítés a képernyőn az alkalmazásától, szól, hogy vegyem be a délelőtti gyógyszereimet. Rámosolygok a táncoló gyógyszeres üvegre. Olyan, mindegy hordozható Stella, ami mindig velem van. Átnéz a vállam felett, emlékeztet, hogy csináljam a kezeléseket. Emlékeztet a több idő fontosságára."

263. oldal
10/20/2019 No megjegyzés
Fülszöveg: 

Semmi kétség, az Iskolák Országos Versenye tizenegy napja több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző egy teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel semmivé vált, és a piros csapat teljes értékű tagjaként minden tehetségét és tudását arra használja, hogy elnyerje a Szirtes Gimnázium számára az áhított kupát. A győzelemig azonban hosszú még az út, és Szirtes-csapat tagjai hamar megtanulják, hogy ezen a vetélkedőn sem a feladatok, sem a versenyzők nem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen ismerősből hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból futó ismeretség…
Az Emlékezz rám az Iskolák versenye-trilógia harmadik része. 

Vélemény: 

Ezzel a kötettel lezárult az Iskolák Országos Versenye (avagy, ahogy Hanna nagyija mondaná: Iskolák Országos Viadala) trilógia. Sok jó és kevésbé jó pillanatot éltünk meg Hannával, Lórival, Zsombival és Bernadett-tel együtt. Tanúi lehettünk a veszekedéseiknek, Hanna depresszív gondolatainak, amikor visszarepült a múltba. Tanúi lehettünk annak, hogy hogyan lehetnek barátokból ellenségek és hogyan lehet ez ugyan így fordítva is.

A három kötet során sok mindennek lehettünk szemtanúi Hanna depresszív gondolatain kívül. Szemtanúi lehettünk hogy Zsombi hogyan nyílik meg és talál igaz barátokat, hogy Lórinak mekkora szíve is van, hogy Bernadett mindig ott van a másiknak, ha kell. Hannának nagyon sokat segített, jóban és rosszban mellette állt. 
 Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ez az első Leiner Laura könyv, melynek az utolsó három fejezetét végigbőgtem. Végig velük izgultam, várva, hogy mi lesz a vége, hiszen bármennyire is kiszámítható egy LL kötet, attól még ott van bennünk az izgalom. Na igen. Kiszámíthatóság... Azt hiszem bátran mondhatom, hogy Laura lépést tart az olvasóival és "velünk együtt nő fel". Hiszen egyre érettebbek a főszereplői. Hannának nagyon korán kellett megtanulnia, hogyan is kell magáról, illetve az édesapjáról gondoskodni. Korán kellett felnőnie, ami nem feltétlenül rossz, de nem is feltétlenül jó. Mindenkinek más volt a tanulság ebben a sorozatban, azonban szerintem egyet mindenki megtanult: ne hanyagoljuk el a szeretteinket. Hiszen bármikor járhatunk úgy, mint Hanna az anyukájával. Mondom ezt én... Viszont én nem feltétlen hanyagolom el a családomat, ahogyan azt Hanna tette a gépes játékok miatt. Ám nem hibáztatom én sem, ugyanúgy, ahogy Hanna anyukája sem tette, hiszen minden tininek van egy ilyen korszaka, mikor mindennel el van foglalva, csak éppen a családját hanyagolja el. 
 Drága főszereplőnk erre azonban kicsit későn jött rá. Viszont az IOV-nak hála arra is ráébredt, hogy lehetséges, ez kellett ahhoz, hogy olyan legyen, amilyen mostanra lett. Na meg, hogy rátaláljon a szerelem. Kornél. Az a fiú, akire még én is azt mondom, hogy megéri várni. A csapatok pedig.... Az arany csapat olyan, amilyen, a sárgák szintén, rajtuk kívül pedig csak a sötétzöldek és a feketék voltak a kedvenceim. 

Kedvenc szereplők: 

Hanna:Sok mindent tanulhatott tőle az olvasó a történet folyamán. Nagyon megkedveltem, mert szembenézett a múltjával és megmutatta az olvasóknak, hogy semmi sem lehetetlen. 

Kornél: Hát, ő szerintem minden olvasónak a kedvence, tipik Leiner Laura könyv főszereplő. 

Hanna nagyija: Kész voltam a nénitől. Imádtam. Különösen, a beszólásait, na meg amikor a lehető legfurább helyzetekben hívta fel Hannát. (pl: a fodrásztól)

Róbert: Tudom, egyesek nem túlzottan tudják ezt megérteni. Ám azért került most ő is ide, mert a történetnek ő is egyfajta "főszereplője" volt és a beszólásain néha nagyokat nevettem. Na meg az arany csapattal szembeni türelmén. Na meg szerintem csak én voltam az egyetlen, aki amikor a  szimpátiaszavazásos jelenetnél amikor az arany csapattal mesélt hirtelen elképzelte az ő történetét is egy picit más aspektusban. :D (Hm... Lehet egyszer megírom....) 

Kedvenc idézetek: 

"– Rendben. Ami pedig Mátét illeti. Van egy tervem – tettem hozzá.
– Megölöd, és a hulláját elásod a Bükkben? – kérdezte a nagyi, mire megrökönyödve hátrahőköltem.
– Mi? Dehogy. Azt akartam mondani, hogy legyőzöm, bármi áron.
– Ja igen, ez sokkal jobb, amit mondasz. Én pedig azt hiszem, ma már nem iszom több szörpöt – hajolt előre, és letette a poharat az asztalra."

24. oldal

"Talán ez a legszebb része az IOV-nak. Hogy olyan diákok kerültek össze, akik a hétköznapokban soha nem alkothatnak egy társaságot, sőt még a közösségiken sem jelölnék egymást ismerősnek, vagy követnék a másikat. Sok világ találkozása volt ez, a verseny előrehaladtával pedig, ahogyan csökkent a létszám, már senki nem válogatott barátokat, elfogadta, hogy azzal tölti az időt, aki még ott van."

132. oldal

"– Tegnap, miután berontottak érted a kommandósok és elvittek a feladatra, kérésednek megfelelően felhívtam a kajakos fiút.
– Mi??? Nem azt kértem, hogy hívd – lepődtem meg teljesen."

312. oldal

"Várták ezt, másfél éve várták. Nem egy hülye képet a hülye oldalamon. Hanem, hogy visszatérjek. Hozzájuk, magamhoz, és úgy általában az életemhez."

447. oldal

10/12/2019 No megjegyzés


Fülszöveg:

Egy baleset, ami mindent megváltoztat. Brooke emlékek nélkül a saját testének börtönébe kerül. A kezelések hatására lassan visszatérő emlékei meggyötrik a lelkét. Vajon miként viseli ezt az időszakot? Ugyanaz az ember lesz, aki volt? Van még bármiféle jövő Brooke számára?

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK
AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

Véleményem:

 Hékás, Laci! Erről nem volt szó. Kérek még pár oldalt. Méééég. Most. Na, de viccet félretéve. Az író egy humoros, de mégis tragikus és egy picit elborzasztó történetet csepegtetett ki a tollából. Ami iszonyúan rövid, de sebaj. Így is jó. Amikor megláttam a "VÉGE" feliratot, majdnem megszólaltam, hogy "Itt nem lehet vége". Na! Laci. Egy második részt is kérek. Tudom, hogy nem vagy romantikus alkat, de kíváncsi vagyok, mi történt Brooke-ékkal. 
 Maga a történet annyiról szól, hogy Brooke egy rejtélyes balesetben megsérül és hónapokig tartó kómába esik. Onnantól kapcsolódunk bele a történetbe, hogy már se az elején, se a végén nincs akómának. Olyannyira, hogy magában bizonygatja az orvosoknak, hogy, "de igen, én ébren vagyok". Aztán pedig egy másik orvos átviszi a magánklinikájára, bebizonyítva ezzel, hogy ő igenis tud gyógyítani az ő módszereivel. 
 Ami viszont ténylegesen meglepett egyrészt az, hogy mi volt a múltjában, amiért a jelenben is küzdenie kellett, másrészt meg, hogy kivel jött össze. Na, nekem emiatt is hiányzott a végéről valami. Legalábbis nekem.
 Furcsa volt magának a könyvnek a felépítése, mert egy idő után két fejezet között mindig emlékeket írt az író, amik Brooke fejében utat törtek magának.
 A másik pedig, amit élveztem, amikor au exének odavávja, hogy már így is sokat volt nála, a pasi meg nem érti, honnan tudja. De többet nem mesélek. Zárom a szám.

 A szerző ezzel a művével engem száz százalékosan megvett. Jobban imádtam, mint az Egy űrállomás takarítóját. Nem néztem volna ki belőle, hogy tud ilyet írni. Ezek szerint mégis. Remélem, mégtöbb ilyen történetet kapunk, mert tényleg fantasztikus a fantáziája. 
 Bátran ajánlom nektek, hogy a könyvfeszten szerezzétek be. Nem bánjátok meg. 

Kedvenc karakter(ek):

Brooke: Imádtam a csajt, eltekintve a kóma előtti életéről. Imádtam a humorát. 

Borító:

Fura. Ezzel a szóval tudnám illetni. Tetszik is, meg nem is. Egy egy képrészlet tetszik, van, ami pedig nem, összerakva, pedig csak ennyit mondok: fura. 
4/01/2018 No megjegyzés


Fülszöveg:


Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.


Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye. 
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

SPOILER MENTES RÉSZ!

Nos. Mit is mondhatnék. Imádtam. Egyszerűen nem bírtam letenni. Szívesen olvastam volna tovább. Miért lett vége? A történetet szerintem már a könyvmolyok 90%-a ismeri, de aki nem, annak röviden összefoglalom.
 Ugye van a főszereplőnk Maddy (becses nevén Madalin), aki tizennyolc éves és tizenhat éve nem volt kint az utcán, mert akkor meghalnak. De egy nap megismerkedik az új szomszéd sráccal, Ollyval, akivel különös kapcsolatba kerülnek. Viszont nem élhet így egyikőjük sem normális életet ebből a szempontból, mert Maddy nem mehet ki az utcára, Ollynak pedig csak két alkalommal engedték meg, hogy átmenjen Maddyhez. Összességében nekem nagyon tetszett, csak számomra Maddy karaktere nem volt túl valósághű, csak a vêgén.

SPOILER!

 Mert akkor már szembe mert szállni az anyjával és visszaszólni neki, mint egy átlagos tini.A másik pedig, ami miatt szegény könyvet a mellettünk lévő patakba hajítottak volna, az, az anya volt. Hogy tehetett ilyet a saját lányával? Csak azért ne ismerje meg a világot, mert a férje és a fia meghaltak egy balesetben, egy hülye kamionos miatt? Tényleg elkellett neki az a pszichológus.

Kedvenc szereplő:


Olly és Maddy.
Olly: Mert... Erre soha nem lehet igazán magyarázatot adni. Mégis... Ollynak volt valami, ami más eddig olvasott könyveim főszereplőiben nem. Bátorság. Nem félt semmitől. Legalábbis én úgy értékeltem abból, ahogy az apjával mondhatni, szembeszállt.

Maddy: Mert annak ellenére, amit az anyja csinált és elhitetett vele tizenhat éven keresztül (aki olvasta és egy kicsit számol, az érti, miért tizenhat) az egy ideig tűrhető, de én idáig nem bírtam volna ezt az egészet.

Kedvenc idézet: 

"Több könyvet olvastam már, mint te"

Első mondat

"Madeline: Először kém vagyok, aztán már szellem!
Olly: nem vagy szellem? akkor mesebeli királylány. melyik? Hamupipőke? ha kijössz tökké változol?"

57.oldal

"Olly: mondj valamit, bármit. valami viccesen. 
Madeline: Oké. Mi történik a Porscheval, a baleset után?
Olly: mi?
Madeline: Por se lesz belőle."

63.oldal

"Van, hogy a megfelelő indokkal teszünk valamit, van, hogy az indok helytelen, és van, hogy lehetetlen megállapítani a különbséget.

187.oldal

"- Szerintem a poggyászkiadó szalag az élet tökéletes metaforája - közli Olly, aki az egyik használaton kívüli szalagon ül.
(...)
  - Erre mikor jöttél rá? - kérdezem.
 - Most, az előbb."

205.oldal

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akinek az egész élete egy nagy hazugság volt."

297.oldal

"AZ ŰR

Olyan univerzum, amely egy szempillantás alatt jön létre, és egy szempillantás alatt el is tűnik."

298.oldal

"A sofőr az antikvárium előtt tesz ki. Belépek az üzletbe (Régi könyvek kicsiny boltja), és azonnal tudom, hogy sok időt fogok itt tölteni."

325.oldal

Kedvenc jelenet:

Amikor Olly és Maddy Hawaii-ra mennek. Az nagyon aranyos jelenet volt. Kivéve a második fele.

Borító:

Nekem jobban tetszik, mint a filmes borító. És valamennyire kivehető belőle a történet is. De én még mindig annak a híve vagyok, hogy a történet és a sztori a lényeg.
6/20/2017 No megjegyzés


Fülszöveg:


Ambrose ​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta
a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

ELŐSZÖR IS MEG SZERETNÉM KÖSZÖNNI A KIADÓNAK A PÉLDÁNYT!

Vélemény:

Nem... Nem tudom, mit mondjak erről a könyvről. Egy biztos: Ha azt kérnék, hogy fogalmazzam meg egy szóban az egész regényt, biztos, hogy nem tudnám. Nem. Nen tudnám, mert ez a könyv nem egyszerűen csodálatos. Ez a történet egyszerre csodálatos, szívbemarkoló és szomorú. Nem hiába szeretik ennyien. Viszont ha te még nem olvastad, akkor olvasd el.
 Maga a történet tipikus olyan sztori, amivel ma már dunát lehetne rekeszteni, de ebben mégis van valami különleges. Bailey karaktere egy olyan szálat ad hozzá a történetet, melybe csak beleszeretni lehet.
 A többi karakter pedig minden regényben megtalálható, csak más formában. Nézzük csak:
Ambrose: Tipikus szépfiú, aki az elején észre sem veszi a lányt, majd rájön, milyen is ő valójában.
Fern: Béna, picit alacsony, csúnya kislány, aki szerelmes a nagymenő sportolóba.
Rita: A kicsit szerencsétlen barátnő, aki először rossz társat választ.
Becker: A rosszfiú, aki csak halássza kifelé a csajokat, akik csak arra kellenek, hogy az ágyba vigye őket.

Kedvenc idézet:

"Legyél önmagad, kovácsolj előnyt a hátrányaidból, és kerekedj felül az ellenfeleiden."
221.oldal

"Mi a jó a repülésben, ha nincs senki a zsinór másik végén?"
254.oldal

" - Mit akarsz tőlem, Ambrose? - zokogta Fern a tenyerébe. Ambrose megragadta a lány csuklóját, mert látni akarta az arcát.
 - A testedet akarom. A szádat. A vörös hajadat. A nevetésedet akarom, és a grimaszaidat. A barátságodat akarom, és azt, hogy megoszd velem a bölcsességeidet. Shakespeare-t akarom, Amber Rose regényeit és a Bailey-vel közös emlékeiteket. És azt akarom, hogy velem gyere.
Fern leengedte a kezét az arca elől, és bár még nedves volt a szeme a sírástól, elmosolyodott, és belemélyesztette a fogát az alsó ajkába. A könnyes szem és a mosolygó száj különösen elbűvölő párost alkottak, és Ambrose nem tudta megállni, hogy ne hajoljon oda Fernhez, ne harapjon bele óvatosan az alsó ajkába, és ne szabadítsa ki a foga szorításából. Gyengéden megcsókolta, de aztán elhúzódott, mert szerette volna folytatni a beszélgetést.
 - Csak attól félek, hogy amikor legutoljára rábeszéltem valakit, hogy jöjjön velem egy olyan helyre, ahová amúgy nem ment volma, tragédia lett a dologból. - Ambrose az újja köré csavarta Fern egyik hajtincsét, és elmélázva lebiggyesztette a száját.
 - Azt akarod, hogy veled menjek az egyetemre? - kérdezte Fern.
 - Valami olyasmi.
 - Valami olyasmi?
 - Szeretlek, Fern. És szeretném, ha hozzám jönnél.
 - Tényleg? - sikoltott Fern.
 - Tényleg. Fern Taylornál nem találok jobbat.
 - Tényleg nem? - sikkantott a lány.
 - Tényleg nem. - Fern hitetlenkedő arckifejezése láttán Ambrose nem tudta megállni nevetés nélkül. - És ha hozzám jössz, életem hátralévő részét azzal fogom tölteni, hogy boldoggá tegyelek, és ha már nem bírod elviselni a fejemet, megígérem, hogy énekelek neked valamit.
 Fern nevetni kezdett, de olyan hangon, mintha csuklana.
 - Igen vagy nem? - tette fel a fiú komolyan a végső kérdést, és megfogta Fern kezét.
 - Igen."
355.-356.oldal

Kedvenc jelenet: 

(AKI NEM OLVASTA MÉG, ANNAK EGY KICSI SPOILER)

Amikor kiderült, hogy nem Rita, hanem Fern írta a leveleket és miután beszélt Ambrose-val leül a padra. Erre Ambrose odamegy hozzá és odaadja neki a leveleket és mobdta, hogy tartsa meg.


***
Amikor Ambrose megkéri Fern kezét. (Utolsó idézet.) 

Kedvenc karakter:

Bailey. Szerintem egy nagyon pozitív és kitartó karakter. Sokat tanulhat tőle az ember.

Borító:

Nem illik annyira a történethez, de nekem nagyon tetszik. ☺
5/16/2017 No megjegyzés
Older Posts

Most olvasom:

Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • Borsa Brown: Az arab
    Fülszöveg: Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő kö...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...

Címkék

2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó Aurora P. Hill B. E. Belle Bakos R. Laura Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna Betty Forester Borsa Brown Bálint Erika Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Darvas Petra Dawn Silver Diana Hunt Dopamin Könyvkiadó Dream válogatás Elena Ferrante Elle Kennedy Emma ZR Erdőss Alex Farkas Anett Freida McFadden Fumax Kiadó Főnix Könyvműhely Gabo Könyvkiadó Gabriella Eld Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L&L L.J. Wesley LMBT LMBTQ LOL Lakatos Levente Leiner Laura Ludányi Bettina M. L. Eperke Magnólia Kiadó Maxim Könyvkiadó Náray Tamás P.C. Harris Papp Dóra Park Kiadó R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor Sam Wilberry Sarah Dessen Sebők Aida Szivárványálom könyvek sorozat Tira Nael Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna Zakály Viktória Zubor Rozi adaptápció aszexuális baleset barátság bestseller betegség borítóleleplezés család családon belüli erőszak dark romance dedikálás ellentétek erotika fantasy filmajánló gyász halál igaz történet alapján interjú képregény maffia mentális betegség pszichothriller recenzió szerelem szórakoztató tabu történelmi regény Álomgyár Kiadó

Blog Archive

  • ▼  2025 (21)
    • ▼  szeptember (1)
      • Hogyan lettem könyvmoly? - egy eddig nem mesélt tö...
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (1)
    • ►  június (7)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2024 (21)
    • ►  december (7)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (6)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates