Noel's Bookland: Sam Wilberry

Fülszöveg:

Túlléphetünk-e egy kapcsolaton, ami az életet jelentette számunkra? Meddig lehet parancsolni a szívnek?
Ábel nem találja önmagát az űrben, ami Alex után maradt.
Minden róla szól, képtelen szabadulni az emlékétől, fogva tartja. Igyekszik egy új életritmus szerint élni, lefoglalja magát, betáblázza a hétköznapjait. Egyszóval: túlél. Aztán váratlanul jön valaki, aki mellett úgy érzi, ismét van értelme a boldogságát kutatni…
A múlt vissza-visszaköszön rá. Vajon le lehet-e zárni a legerősebb szerelmet?

KÖSZÖNÖM

Véleményem:

Mikor belekezdtem a regénybe olyan volt, mintha Alex szemén keresztül nézném az eseményeket, melyek nélküle történnek. Aztán történt "valami" és ez teljesen megváltozott. Akkor már Ábel szemén keresztül láttam és éltem meg az eseményeket. Furcsa volt. Furcsa volt visszaeső szenvedélybetegként egy ilyen útról olvasni, amelyet ez a könyv végigvezet. Azonban meg kell mondjam, maga a csoda. A kitartás, amit a szerző megmutat a szereplőkön keresztül. Az akarat.

"Azt, hogy függő vagyok, nem egyszerű kiölni magamból – talán lehetetlen is."

11. oldal

Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy már nem függő. Feltettem magamnak a kérdést olvasás közben: "Vajon mi volt az a pont, ahol egy függő azt mondja, hogy nem csinálja már tovább?" Választ kaptam a kérdésemre. Egy olyan kielégítő választ kaptam a kérdésemre, ami a földhöz vágott. Az utolsó fejezetet sírva olvastam végig, mert hihetetlen volt számomra. Köszönöm a szerzőnek, hogy megírta ezt a regényt. Kemény olvasmány volt, de közel sem annyira, mint a Rush. Viszont hálás vagyok, hogy meg lett írva. Alex az a személy, aki én nem vagyok. Hiszen nem minden függő olyan erős, hogy nemet tudjon mondani. Kell egy mélypont ahhoz, hogy ezt megtedd. Alex-nél megvolt. Még
nekem is fájt, mikor elolvastam azt a részt.

"– Borzasztó lehet a szenvedélybetegség- […]"

159.oldal

Sírtam, zokogtam, mosolyogtam, nevettem. Érzelmi hullámvasúton vitt át a könyv. Nem egyszer hagytam üzeneteket az írónak, oldalszámot megjelölve, hogy éppen hol hagytak nyomot a könnycseppjeim a papíron.

"– Most mi másabb?
– A gyógyulás.
– Miért?
– Mert most én is akarom."

188. oldal

Pedig Ábel tényleg próbált továbblépni. Igaz, kellett neki egy baráti löket, de tovább akart lépni. Ám a sors egy olyan dolog, ami mindig közbeszól. Most milyen jól tette, nem igaz?

9/30/2022 No megjegyzés

Fülszöveg:

„Néma buborékok szállnak az ég felé. Ezernyi színárnyalat rezeg bennük, pedig átlátszóak. Nem hazudnak, mégis megmutatják, mi minden rejlik bennük, ha jó irányból nézed őket. Csupasz, színekbe öltözött, illékony illúziók.”

Hisszük, hogy az emberi sokszínűség végtelen.
Ebben a kötetben megpróbáltuk a szivárvány minél több színét felvonultatni, a témákat és az LMBTQ+ betűit tekintve is. Egyaránt szerepelnek benne könnyed hangvételű és komolyabb írások, így mindenki megtalálhatja a számára legkedvesebbet.

Akadnak történelmi ihletésűek, például két lány szerelme a háborús Magyarországon, vagy egy előkerült napló két férfi tiltott szerelméről a deportálások árnyékában. Jelenkori történeteink pedig leginkább a coming out, az ismerkedés, a kapcsolati válság, a szülőkkel való viszony, valamint a transzneműség témáit járják körbe.

Véleményem:

Ez a kötet egytől egyig olyan novellákat tartalmaz, mely mind-mind ugyan olyan kölönleges. Mindegyik történetben megvan a szép. Ám mégis mindenki tud kedvencet, kedvenceket választani. Hiszen ez a kötet nem csak az LMBTQ mozaikszó M betűjét vette célba, hanem a B és a T betűt is. Például egyenesen nagy kedvencem lett Sam Wilberry két novellája a Valódi nő és a Hervadt virágok. Mert ebben a két novellájában érintette a transzneműeket. A megfogalmazása pedig gyönyörű volt.

"Azt mondtam, mire meglesz a pénz a helyreállító műtétre, visszajövök. Bár könnyítene a folyamaton, nem akartam külföldön kés alá feküdni. Irreális félelmek szorongattak. Attól tartottam, egy idegen országban halok meg." - 91. oldal [Sam Wilberry: Valódi nő]

"[…] Hol a fiatalságunk, Anna?
– A marhavagonokon. Egyre messzebb tőlünk." - 84. oldal [Sam Wilberry: Hervadt virágok]

Erdős Alex két novellája közül a Szivárványos esernyő tetszett nagyon. Amilyen egyszerű, olyan barátságos és egyedi volt. Pedig csak egy sétát írt le a szerző a novellájában. Egy egyszerű pride felvonulást, ahol elkezdett szakadni az eső.

"Hirtelen eltűntek a rá záporozó esőcseppek. Ösztönösen nézett először felfelé, az óriási, szivárványszínű esernyőre, csak utána pillantott balra, a mellészegődő, vidáman mosolygó – jobb kifejezés híján – srácra. Huszonöt év körüli lehetett, filigrán, vagy egy fejjel magasabb nála, tehát olyan százkilencven centi. Fiúnak tűnt, bár a körme szivárványosra volt festve, rózsaszín, mélyen kivágott pántos-rojtos felsőt, és fehér, bő szárú nadrágot viselt. Ehhez képest a csillámos szemhéjfesték szinte már szolidnak tűnt." - 22. oldal [Erdőss Alex: Szivárványos esernyő]

Hajnal Kitti négy novellája közül több kedvencem is akad, mégis mind más ok miatt. A legnagyobb kedvencem azonban mégis a Bögrék című novellája volt. Olyan szép. A történet egy látszólag gyűjtögető mániás srácról szól, aki megszállottan gyűjtögeti a bögréket és egyet sem hajlandó kidobni, pedig már egy egész konyhaszekrény azzal van tele. Mikor ezt a párja a fejére olvassa, elmegy (a párja) addig pedig ő egy olyan lépést tesz meg, amire nem számítottam és olvasás közben tátogtam, mint a kishal. Megható volt és tanulságos. Ne a felszínről ítéljünk. Nézzünk a dolgok mögé.

"Ismerem ezt a mosolyt. Valami nagyon feldobta, akkor ennyire lelkes. Pakolászik kifelé a szatyorból, közben dudolászik. Maga a megtestesült boldog nyugalom." - 63. oldal [Hajnal Kitti: Bögrék]

Ebben a kötetben azonban egy új szerzőt is köszönthettek az olvasók Sophie Anne személyében, akinek ebben a kötetben két novellája volt olvasható. Az egyik az Otto volt. Az Ottoval kapcsolatban felhívnám minden leendő olvasó figyelmét, hogy LEGALÁBB EGY CSOMAG SZÁZAS PAPÍR ZSEBKENDŐ SZÜKSÉGES AZ OLVASÁSHOZ! A másik novellája az Első randi pedig az Amish bibliának egyfajta előnovellája. No, de visszatérve az Ottora. Zsepi. Soook zsepi. Tényleg. Nem vagyok sírós típus, de ide kell. Főleg az utolsó oldalakhoz. Szívet tépő volt olvasni. Mondjuk én személy szerint szívesen elolvasnám a naplórészeket egy történetbe foglalva, ami kifejezetten róluk szól és arról, hogyan élték meg a munkatábort, ahova szimplán azért küldték őket, mert melegek.

"Ránézésre imádta a kitűzőket, és sikerült is úgy elrendeznie mindet, hogy marha jól mutattak. A szivárványok után egyből egy rakat könyvet láttam “Csak még egy fejezet” felirattal, amit néhány kis színes virág vesz körbe. Azt hiszem, ezzel a kelleténél jobban megnyert, még csábítóbbá vált számomra, pedig már előtte is úgy gondoltam, hogy eszméletlen vonzó." - 174. oldal [Sophie Anne: Első randi]

"1939. július 12.
Ezt a naplót Otto vette nekem, amikor látta rajtam, mennyire félek. Azt mondta, amikor nincs mellettem, írjam le a gondolataim, és engedjem is el őket. Ne hagyjam, hogy felemésszenek, hogy uralkodjanak rajtam. Ezek csak félelmek, nem a valóság." - 141. oldal [Sophie Anne: Otto]

Tira Nael novellája a Negyvenkét hónap egy laza történet...nek indul. Ez a történet bemutatja, hogy mi van, mikor a szerelem már nem olyan mint régen. Illetve mi van akkor mikor egy halálos betegség kapujában döntésre kényszerülsz: Vagy éled az utolsó hónapjaidat hazugságban csak azért, hogy megóvd a családod vagy lépsz egy lépést és boldogan éled le azokat a hónapokat. Te melyik mellett döntenél? Vajon a főszereplő, hogy döntött?

"Vannak dolgok, amire az ember nem akar emlékezni. Ha olyasvalakitől kapod a legsúlyosabb sebeket, akit a legjobban szeretsz, arra nem akarsz gondolni." - 203. oldal, Tira Nael - Negyenkét hónap

Betty Forester novellája pedig egy laza bulit ír le, ahol a főszereplő elmegy a barátnőjével egy buliba és összefut az exével illetve az exe párjával, akit szintén ismer. Aranyos és bájos történet, örömmel olvastam. Simán el tudnék képzelni belőle egy könyvet (ha valamiről lemaradtam valaki sikítson).

5/13/2022 No megjegyzés

3/30/2022 No megjegyzés

Pride Month 2021: From Taylor Swift To Ananya Pandey, Celebrities All Over The World Voice Their Support For LGBTQ+ Community – ScoopBuddy – News, Happenings, Updates, and More

Sam Wilberry: Rush

No igen. Ezt a történetet a mai napig emlegetem, pedig nem a legjobbkor olvastam. Fájdalmas, főleg, ha azonosulni tudsz valamelyik szereplővel. Én Alex-szel tudtam. Nem pont a droggal, de így voltam. A megjelenés óta tologattam ezt a kötetet, mert valahogy nem éreztem rá késznek magam. Vajon miért akkor vettem a kezembe, mikor a legnagyobb mélyponton voltam? Azóta is ezt kérdezem magamtól. Viszont alapjában véve egy fantasztikus történet és rettentő szívbemarkoló (és nem mellesleg furdal a kíváncsiság, hogy mi lett Alex-szel. Mert voltam olyan *** és belefutottam egy spoilerbe, amit az írónak meg is írtam csak szerencsétlenségemre mindezt a fotós instámmal tettem meg, utána meg azon töprengtem, vajon tudja-e, hogy én vagyok). Alex története tényleg egy hiteles történet, ami azért is volt furcsa számomra, mert az íróról tudtam vagyis gondoltam, hogy nem él vele. Aztán választ is kaptam a kérdésemre egy interjúban (az értékelésemet ITT találod az interjút pedig ITT találod)

Hajnal Kitti: Falak:

Ez a könyv számomra nagyon sokat jelent, de ezt az író is tudja. Ennek a regénynek a bemutatóján született meg a fejemben a második nagy történetem vázlata. Ezt a történetet nagy örömmel olvastam, mikor végre a kezembe vehettem, jó érzés volt megismerni a két főszereplő történetét. Jó volt olvasni, hogy nem minden a rózsaszín ködből állt és az is érdekes volt, hogy az író igyekezett átvezetni az olvasót a következő részhez, ami Patrik szemszögéből íródott. Legalábbis nekem egy-két elejtett mondat nagyon ilyen hatást keltett és az első részt befejezve alig vártam, hogy megismerjem Patrik történetét. (az értékelésemet ITT találod)

David Ebershoff: A dán lány

Ez a történet... A többség tudja, mennyit jelent nekem. Akik olvasták róla az értékelésemet tudják, ki vagyok. Tudják, miért jelent nekem Lili története annyit, amennyit. Ez a történet a film után olvasva olyan volt, mint egy villámcsapás. Teljesen más volt a könyv és a film. A filmből egy csomó jelenetet (egy két létfontosságú jelenetet is) kihagytak, ami viszont a könyvben nagyon szépen le volt írva és ki volt fejtve. Például azt is, hogy akkor most mi van Lilivel. Mert a mai napig vannak viták, hogy Lili interszexuális vagy trasznemű volt-e. A könyv erre is választ ad. (az értékelésemet ITT találod)

Sam Wilberry: Csillagvizsgáló

A Csillagvizsgáló egy rettentő aranyos, de mégis komoly történet egy fiatal fiú életéről, aki elvesztette édesanyját. Odavan a csillagászatért és erre a regényben a szerző sok utalást is tesz. Őszintén szólva amennyire vékony a könyv, annyira élvezetes. (az értékelésemet ITT találod)

Becca Prior: A tanítvány

Ez volt az a történet, amire már a megjelenésének évében felfigyeltem, de akkor még nem nagyon mertem ilyeneket olvasni, mert hát anyám vette a könyveimet, hogy nézne már ki, ha egy homofób szülőt kérnék meg arra, hogy ugyan vegye már meg. Aztán megszereztem és elolvastam. Jelenleg a várólistámon ott van a harmadik rész. Valamikor hozzájutok. Idő kérdése. Egyébként maga a történet egy tanár-diák szerelemről szól, ami néhány évvel ezelőtt nagy divat volt a netes írók és írópalánták körében. Ez a történet is ott indult, de ahhoz képest engem nagyon magával ragadott. (az értékeléseimet ITT és ITT találod találod)

Hayden Moore: Üvegkalitka

Erről a könyvről nagyon nehéz beszélni, mert pont abban az időszakban olvastam, mikor minden összeomlott körülöttem. Ennek ellenére viszont hatalmas kedvenc lett és mai napig hálát adok az írónak, hogy lehetőséget adott arra, hogy mint olvasó a kezembe vehessem a kötetet és megismerjem a történetet. Szívbemarkoló, fájdalmas, de ugyanakkor gyönyörű a történet. (az értékelésemet ITT találod)

Hajnal Kitti: Homokszemek

A Homokszemek két történetből áll, én az első novellát sorolnám a "kedvenc" kategóriába, melyről a kötet a címét kapta. A Homokszemekben egy meleg fiú édesanyjának Juditnak a szemén keresztül ismerjük meg a történetet. Azt, hogy ő hogyan bírkózik meg azzal, hogy a fia más, hogyan próbálja elfogadni. Azonban még mindig ott a nagy kérdés: Elfogadja vagy sem a történet végére? Bátran ajánlom mindenkinek legyen szülő vagy gyerek. Tanulságos. (az értékelésemet ITT találod)

Bálint Erika: Adj esélyt!

Na ez az a történet, amiről fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan került a polcomra. Tényleg. Mintha amnéziás lettem volna és ennek a történetnek a polcomra kerülése az így a sötétbe merült. De ez nem lényeg, mert elolvastam és imádtam. A történet nagyon szép és nagyon jól megírt viszont nagyon fájdalmas. Legalábbis nekem az volt. Főleg a vége.

Sam Wilberry: Égből hulló versek

Te jó ég. Ezt majdnem kihagytam. Pedig ez a történet annyira aranyos. Adott egy főszereplő Sebő a vers és a költészet megszállottja. A színjátszó csoportban kapnak egy nyári páros feladatot, hogy egy színdarabbal kell foglalkozniuk és a sulikezdésnél beszélni róla. Hát szegény Shakespeare jól elfelejtődött, amíg minden más előtérbe került... (az értékelésemet ITT találod)

7/02/2021 No megjegyzés

Fülszöveg:

Tükörképek.

Ezt jelentik a szép versek Sebő számára.

A vers lélegzet. Szívdobbanás. Ritmus.

Titokzatosság, akár a világ, amely körülveszi…

Drámaszakkörre jár, a nyárra kiadott projekt pedig több meglepetést tartogat, mint hitte. Renével a szünidő alatt párban kell parafrázist készíteniük az aktuálisan feladott irodalmi mű egy tetszőlegesen választott részletéből. Ahogy az idő múlik, Sebő egyre intenzívebb érdeklődést mutat René iránt. Visszatérő álmot lát róla, melyet eleinte nem tud megfejteni…

Vajon van bármiféle jelentősége az álmoknak?

A válasz után kutatva szembe kell néznie önmagával, édesapja történetével, és a szerelemmel.

Számít-e bármilyen szabály, ha szeretni akarunk?

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK

AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

Véleményem:

Bloggeri pályám kezdetén nem is gondoltam volna, hogy egy szerzővel ilyen mély baráti viszonyt lehet kialakítani, mint amit én "létrehoztam" a Szivárványálom könyvek szerzőivel. Közülük is inkább Sammel, hiszen ő az, akivel az első könyvbemutatója óta vele vagyok. (igaz, ő a Rush-t tekinti első könyvének, de ez mellékes). Aztán telt az idő, én olvastam a könyveiket, majd nem is olyan régen pittyegett a messengerem. Sam kérdezte, nem lenne-e kedvem és időm elolvasni az Égből hulló verseket. Válasz: Hogy a fenébe ne? És nem csak azért, mert élveztem, hogy elsőként olvashatom, hanem azért is, mert még mindig hatalmas megtiszteltetés, mikor valaki ennyire megbízik bennem, hogy megkér, írjak róla én elsőként.

"Hogyan szabad szeretni? Egyáltalán: van beleszólásunk?" - 99. oldal

Ám mindezek mellett rettentően vártam és várom a könyvnek a megjelenését, hiszen a szerzőtől eddig
és most is csak fantasztikus, igényes könyveket kaptam kézhez. Hosszú idő után ez volt az első olyan történet, ami annyira magával rántott, hogy még reggeli és ebéd közben is olvastam.Azonban ezúttal egy teljesen más, ugyanakkor egy ugyanolyan színvonalas műnek lehettem részese. Ezúttal René és Sebő történetét ismerhetik meg az olvasók, akik a dráma szakkörön egy olyan a Rómeó és Júliával kapcsolatos feladatot kapnak. Megfordult a fejemben: Ez vajon az univerzum (vagy inkább Sam) jelzése lett volna számukra? Talán. A történet kezdetén Sebő, a főszereplő betegeskedik (igen, nyáron) épp ezért otthon fekszik, de ennek ellenére René eljár hozzá és csinálják a feladatot.

"– Neked mi a legnagyobb félelmed, Sebő?

– Hogy egyszer tudomást szerzek a legnagyobb félelmemről. Mert amíg nem ismerem, nagyjából minden rendben van.

– Én attól tartok, nyom nélkül fogok eltűnni a világból – fordította el a fejét." - 121. oldal

Ahogy egyre jobban kerültem beljebb a történetben egyre jobban meg akartam ismerni Sebőt és renét egyaránt. Aztán elhangzott a történetben a következő mondat: "Mert ő is szerette" - Ez volt az a mondat, amikor Renéről még többet akartam tudni. Ugyanakkor az is csodálatra méltó volt számomra, ahogy a szerző Sebő szemén keresztül leírja Renét. Egyszerűen csodálatos. Már a könyv elején érezhető, hogy ez nem barátság lesz. Legalábbis számomra érezhető volt. Kíváncsi leszek a ti véleményetekre.

"– Szeretnék egy listát készíteni azokból a versekből, amelyek elárulják, ki vagyok. Hogy ha kérdést kapok, elég legyen kijelenteni egy költemény címét, és azt mondani, minden kiderül belőle.

– Szeretném elolvasni az összes olyan verset – mosolyodtam el. – Akkor igazán tudhatnám, ki vagy. És ismerhetném az összes titkodat." - 150. oldal

Azonban mindezek ellenére, hogy Sebő szemén többet megtudhat az olvasó Renéről még mindig Sebő az, akinek nagyobb részben látja az életét. Ő az, akinek megismerheti az olvasó a családját. Sebő

Renéről még azt se tudja, hogy hol lakik, így aztán az olvasó is csak annyit tud meg, amennyit az író a szeme elé tár. A szerző ugyanakkor az ifjúsági vonal mellett ezúttal is megemlít a regénybe komoly témákat, melyekről nem árt beszélni és tudomásul venni, hogy vannak, léteznek ezek a problémák, dolgok. Ilyen például az alcheimer kór, a halál, a mozgássérültek vagy éppen az alkoholizmus leküzdése. Habár igaz, hogy ezek közöl nem mindet érinti huzamosabb ideig a könyv (nem fogom elárulni melyiket, érdekes felfedezés volt számomra is), de szerintem elég ennyi. Elég, ha ennyit beszélünk róla.

"Számít-e bármilyen szabály, ha az ember szeretni próbál?" - 160. oldal

Na meg az első szerelem. Ez a legfőbb vonala a történetnek. Az első szerelem, az első csók. Minden ami ezzel jár. Sebő gondolatain keresztül ismerhettük meg ezeket az eseményeket is (és azt is, hogy minden mással foglalkoznak a nyári szünet nagy részében csak a feladattal nem), melyek a versek hatására sokkal érettebbnek hatnak a koránál (igaz, egyszer rákérdeztem a szerzőnél, mennyi idősek pontosan).

"– Ne félj vállalni azt, aki vagy – súgta." - 196. oldal

Összességében azt kell mondanom, hogy ez a könyv egy rettentően hangulatos, kikapcsoló olvasmány, amelyben a szerző hozza a tőle megszokott stílust és történetet, de mégis újat mutat az olvasónak. Ha most hasonlítgatni akarnék, akkor Samet Leiner Laurához hasonlítanám, hiszen ő az, aki az ifjúsági témakörben írja minden regényét, de még most is tud új és izgalmas történettel szolgálni az olvasónak. Sam pont ugyanez. Igaz, ennek a könyvnek a végén lett egy apró szívrohamom, aztán lejjebb görgettem és rájöttem, hogy van még egy oldal, ami azt rejtette, ami nekem ahhoz kellett, hogy ne legyen függővéges. Úgyhogy megnyugodtam. Már a vége miatt megérte elolvasni.

4/20/2021 2 megjegyzés

Hogyan jött a Rush ötlete?

Érdekes története van. Budapesten a 4-es 6-os villamoson utaztam, amikor felfigyeltem egy srácra. Kitűnt a tömegből, könyékig feltűrt pulcsival, halvány hegekkel a karján. Egy gördeszkára támaszkodott. Rajtafelejtettem a tekintetem, de csak napokkal később fogalmazódott meg bennem egy novella lehetősége. Végül regénnyé alakult, ehhez viszont alaposan át kellett írni, formába önteni.

Mennyi kutatómunkát igényelt a történet?

Nem keveset, hiszen bele kellett bújnom egy függő bőrébe; nekem, aki sosem élt tudatmódosító szerekkel. Hihetetlenül nagy segítségül szolgált egy blogoldal, amit egy fiatal srác vezetett. A heroinról írt, a szenvedélybetegségről, hogyan éli meg, mikét dolgozza fel. Hogy mennyire nehéz egy láthatatlan börtön falai között tengődni, és sosem tudni, mit hoz a jövő... Mert az eltűnik, elmossa a narkó. Ezen kívül néhány tanulmányt is olvastam, podcastet hallgattam. Leginkább az érdekelt, milyen érzéseket vált ki a szer, erre kerestem a választ, hogy a jelenetekben a tőlem telhető legjobban ábrázolhassam.

Miért gondoltad, hogy ezt nem novellába, hanem egy teljes regénybe szeretnéd megírni?

A történet megkövetelte. Az a típusú sztori, amit képtelenség lenne egyetlen novellában jól átadni, így döntöttem a regény mellett. Végül egy duológia lett belőle, melynek a második kötete, a Flash, remélhetőleg hamarosan megjelenik.

Miért pont heroin?

Megsúgta a karakter. Emlékszem, hogy megszületett a jelenet, amiben erről van szó, a vallomás Alextől... Én is meglepődtem, nem csak Ábel.

Komolyra fordítva a szót: érdekelt ez a világ, abból a szempontból, hogy milyen nehézségekkel, küzdelmekkel jár.

Mennyi időbe telt megírni?

Erre viszonylag nehezen tudok válaszolni, mert voltak szünetek, és közben megírtam egy másik regény első változatát is. Tisztán nagyjából fél év lehetett.

Mi volt a mondanivalód ezzel a regénnyel?

Figyelmeztetés, hogy ne ítéljünk elsőre, mert a legnehezebb sorsokban is rejlik érték, és egy függő is lehet érző lelkű, értékes ember.

A jövőben tervezel más szintén komoly témával foglalkozó regényt alkotni?

Igen, tervben van. Szeretnék új témák felé is mozdulni az LMBTQ vonalon belül, de ezekről még egyelőre nem szeretnék bővebben beszélni.

Következő regény?

Jelenleg a Flash-en dolgozom, ez lesz a következő megjelenés, ami tőlem várható.

3/30/2020 No megjegyzés

Fülszöveg:

Zámori Alex vagyok. Álomutazó.

Régen ráébredtem már, a valóság úgy szívás, ahogy van…

Folyamatosan kísértenek a múlt árnyai, de én elmenekülök előlük.

Menthetetlen vagyok.

Heroinfüggő.

A régi életem emléke teljesen elhomályosul. Már csak az addiktív keresés éltet. Az, hogy rövid időn belül minél több szerhez jussak…

Azonban egy átlagos pesti délutánon berobban az életembe Garay Ábel.

Csak egy véletlen találkozásnak köszönhetem, hogy megismerem, de az a nap mindkettőnk életét átírja…

Garay Ábel a nevem. Alex előtt minden a festésről szólt.

De hamar a rabjává válok, és nem akarom elengedni.

Én vagyok a képkeret, ő pedig a vászon.

Esélyt kapok, hogy boldoggá tegyem. El akarom hitetni vele, hogy mindig lehet jobb! De ő csak álmodozó festőnek gondol, aki rendületlenül hisz a csodákban.

Talán nehezebb lesz a bizalmába férkőznöm, mint azt elsőre gondoltam…

Két fiú, akik küzdenek önmagukkal, a belső démonaikkal, és a társadalom ítélkező szörnyeivel…

Vajon Ábel megmenti Alexet?

És vajon mi jelenti Alex számára a szerelmet?

Ábel vagy a heroin?

Véleményem:

Néma könnyek. Ezek folytak láthatatlanul az arcomon, miközben olvastam ezt a regényt. A megjelenés óta ott ült a polcomon. Nem mertem hozzányúlni, habár azt soha nem értettem teljesen, hogy miért. Alex miatt. Hiszen Alexel van egy közös pontunk. A függőség. Avagy szebb nevén nevezve: szenvedélybetegség. Bár teljesen más dologról beszélünk az én esetemben, mint nála, de amiket a szerző leírt ugyan az játszódik le bennem is. Az utolsó harminc oldalt csillogó szemekkel olvastam és éreztem, hogy a könnyeim igenis utat akarnak törni maguknak.
Nem volt egy könnyű olvasmány, meg is

értem, miért kerülgettem eddig. Habár Alex és Ábel találkozása igazán tündérmese szerű volt. Bár én ezt a sztorit még akkor ismertem meg, mikor még csak novellákból állt, akkor is csak a felét olvastam. A végét nem mertem. Fantasztikus történetet alakított belőle a szező. Szívetmelengető, romantikus és fájdalmas. Hiszen egyikőjük élete sem könnyű. Alex és Ábel is a családjából fakadó sebeket őriz. Ha valaha nekifogsz ennek a regénynek és ugyanolyan érzékeny lélek vagy, mint én (vagy olyan, mint Alex) akkor egy nagy adag türelem és minimum két százas papírzsepi kell a könyvhöz.
A vége pedig... Minden lehetséges opció megfordult a fejemben csak ez nem. Bár a sokkos állapotból, amit az előző oldalakon olvasottak okoztak, kellett egy kis idő, hogy felfogjam. A regény olvasása közben azonban nem egyszer gondolkodtam el azon, hogy ha nem ismerném a szerzőt száz százalékig biztos lennék abban, hogy saját tapasztalatból írta. Hisz annyira valósághű.
Rémisztő. Ez az, amit továbbra is mondani tudok. Rémisztő és csodálatos.

Kedvenc idézetek:

"Kívülállóként könnyű bölcs tanácsokat osztogatni. De valamiben létezni, valamit megélni sokkal nehezebb. Az ember gyakran olyasmiről szónokol, amit hasonló helyzetben talán ő maga is képtelen lenne betartani. Kívülről minden egyszerűbbnek tűnik. A dolgok azonban összetettebbek."

22. oldal

"Néha jobb megtagadni a múltat, és beletörődni a jelenbe."

58. oldal

"A szeretet olyan, mint egy mag. Valakitől kapjuk, és onnantól rajtunk múlik, mihez kezdünk vele. Tápanyagdús termőföldbe ültetjük és gondozzuk, vagy hagyjuk kiszáradni?"

119. oldal

"Már nem ő irányította saját magát, hanem a függősége."

354. oldal

"– Az ember gyakran önmagával veszi fel a harcot – nyomta el a cigarettát. – De számtalanszor előfordul, hogy nem mi győzünk. Ez a legjelentősebb dolog, amit az elmúlt két évben megtanultam. Amire mai napig rájövök. Nincs olyan, hogy teljes kontroll. Az agy néha elborul, és a belső berögződések irányítanak."

453. oldal

3/28/2020 No megjegyzés

Fülszöveg:

“Nem csak egy Univerzumban létezünk, hanem mi magunk is azok vagyunk.”

Édesanyja váratlan halála kifordítja a négy sarkából Aaron világát. A fiú létrehoz egy blogot, ahol kiírhatja a fájdalmát, ahol önmaga lehet, és szép lassan felépül egy olyan közösség, akiknek mindent elmondhat.

Lehet-e az írott szó valódi gyógyír? Milyen út vezet az önmegvalósításig?

A blogbejegyzéseken keresztül Aaron lelke legyezőként nyílik ki, és mutatja meg az érzéseit, a gyászt, a félelmeket, a kimondatlan titkokat. És amikor rátalál a boldogság, csak egyetlen feladata van: megőrizni azt.

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Vélemény:

Egy újabb csodát köszönhetünk a szerzőnek. Rövid volt, lehetett volna még tovább írni, sőt lehetett volna máshogy írni, de nem. Így volt jó, így volt tökéletes. Sam Wilberry az új könyvében egy átlagos tizenöt éves kisfiú útját mutatja be. Azt, hogyan bírkózik meg a gyásszal, a halál gondolatával, hogyan talál rá újra a szerelem és a többi ehhez társuló dolog.
Az elején, mikor Aaron apja közli a fiaval, hogy hozzájuk költözik az új barátnője rettenetesen tudtam utálni. Mármint az apját. Hiszen én úgy gondolom, nem csak oda kellett volna lökni neki, hanem beszélni vele erről. Hiszen az apa naponta tanúja

volt annak, hogy a fia két év elteltével is milyen nehezen viseli az édesanyja halálát. Teljesen meg tudtam érteni Aaront még akkor is, ha ez egy fajta lázadás volt nála.
Nekem volt egy pár olyan momentum a könyvben, mikor a Kszi, Simon című film, valamint a Simon és a homo sapiens-lobbi című könyv jutott eszembe. Hiszen Aaron és Tony szintén a neten ismerkedtek meg.
Élveztem olvasni, bár véleményem szerint lehetett volna hosszabb. Azonban ez ebben a kivitelezésben - értem ezalatt a blogbejegyzéses formát - nem volt lehetséges. Szerintem, ha tényleges fejezetre lett volna bontva a könyv, akkor jobban ki lehetett volna dolgozni. Jobban le lehetett volna írni Aaron életét, azt, hogy ő hogyan küzd meg a gyásszal, lehetett volna visszaemlékezéseket írni. Ez blog formában azonban nem lett volna valósághű, hiszen az ember nem szívesen osztja meg az egész életét az interneten.
A szerző bemutatta, hogyan jön rá egy tinédzser arra, hogy ő más. Röviden, de szépen leírta az olvasóknak az érzéseket, érzelmeket, röviden: egy tinédzser lelkivilágát. Jó volt újra tizenöt éves kisgyereknek lenni, akkor is, ha ehhez egy fiú bőrébe "kellett" bújnom.
A naplóforma - avagy a könyvhöz hűen blogforma - közel sem áll messze tőlem, hiszen egy ideig én is olyan formában írtam a történeteimet. Vannak dolgok, amiket így lehet a legjobban leírni, viszont a naplóforma nem egy túl nagy terjedelmű. Vagyis én még nem túlzottan láttam olyat, hogy egy naplóbejegyzés tíz-tizenöt oldal.
Szeretettel és nagy izgalommal várom a szerző további műveit, illetve ha késznek érzem rá magam, elolvasom a Rush című kötetét is. Az is egy külön történet, hogy azt miért nem szeretném elkezdeni, de arról se most, sem később nem szeretnék bővebben írni.

Kedvenc idézetek:

"Ha valaki megérint, felkavar és megmozgatja a lelkivilágod és a szíved, az apró tulajdonságok felröppennek, és bátran hírdetik: ez vagyok én, csak ez. Nem tudsz fiú helyett lányt szeretni. Sem fordítva. A szeretet néha olyan hírtelen történik, hogy nem lehet rendszerbe foglalni, sem keretek közé szorítani."

138. oldal

"Tudatosan eldöntheted, hogy ma piros pulcsit veszel fel az amúgy kétszer szebb kék helyett, amelyik a kedvenced, de nem árt a változatosság. Tudatosan eldöntheted, hogy heti egyetlen tábla csokoládét eszel, nem pedig napi egyet. Dönthetsz a hajad színéről, a cipődről és a ruháidról, de nem dönthetsz arról, ami úgy alakul ki, hogy rejtett tudományát te magad sem ismered egészen."

153. oldal

"Meleg vagyok. Ez miért nem eredendően elfogadott? Miért vannak olyanok, akik gyűlölik? Miért vetik meg a szeretet sokszínűségét?"

182. oldal

"Az internet a huszonegyedik század heroinja."

187. oldal

"Másnak lenni nem bűn – szabadság."

239. oldal

"Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy megvan mindened, hanem hogy veled vannak azok, akik számítanak."

250. oldal

12/30/2019 No megjegyzés

12/11/2019 No megjegyzés

Fülszöveg:

Kedves Olvasó!
A Szivárványálom könyvek sorozat első kötetét tartod a kezedben.

Ezt a verses- és novelláskötetet azért találtuk ki, hogy egy kicsit megismerkedhess szerzőinkkel, és az első regényeiket úgy tudd a kezedbe venni, hogy már találkoztál a nevükkel és a stílusukba is betekintést nyertél.

Reméljük, elnyeri a tetszésed ez a kis kedvcsináló, és a továbbiakban is bizalmat szavazol a kiadványainknak.

A kötetben olvashattok egy bónusznovellát Hajnal Kittitől is.

KÖSZÖNÖM A KIADÓNAK ÉS A SZERZŐINEK
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

Nagyon meglepett, amikor megláttam, hogy a kiadó az előre bejelentett köteteken kívül készül egy meglepetéssel, ami nem más, mint egy novellával, verssel és egypercesekkel teli novella a kiadó eddigi három (plusz egy meglepetés) szerzőnek a tollából.
Meg kell mondjam, minden novellát, verset és egypercest élveztem. Habár Sam stílusa nem mutatott nekem semmi újat (Még! Ne kiabáljuk el. Ott van még a Rush.), akkor is bátran mondhatom, hogy élvezettel olvastam a novelláit, egyperceseit. Amiben viszont ő is váratlan volt számomra, az a vers volt. Imádtam a verseket a kötetben. Mindenkiét egytől egyik, bár volt egy-kettő, amit szívem szerint folytattam volna még. :) Például Kitti novellája, ami egy negyven év felé közeledő férfi coming out-ját mutatja be. Nagyon tetszett, ahogy fogalmazott.
Mégis úgy érzem, hogy ezt a kötetet nem most kellett volna elolvasnom, de közel sem bántam meg. Hiszen ez a kötet - legalábbis, ahogy én éreztem - főleg a szomorúságot képviselte. Ennek ellenére pedig imádtam és bátran ajánlom nektek is. A szerzők írásai egytől egyig különlegesek, mind a szívemhez nőtt. Bár bevallom, volt egy-két pillanat, amikor nem tudtam, ki kicsoda. :D
Én csak remélni tudom, hogy még többet olvashatok majd a szerzőktől és ez a kötet megmutatta nekem, hogy Bettytől és Tirától sincs félni valóm írások terén, mert fantasztikus a stílusuk. Már-már költői.

Ha kedvet kaptál, hogy megrendeld, akkor a blogom jobb felső sarkában találsz egy megrendelő linket. Siess, mielőtt elfogy. Kihagyhatatlan élmény.

Kedvenc idézeteim:

(csak a novellákból/egypercesekből választottam kedvenceket, mert a verseket nem akarom teljes egészében kirakni az oldalra)

Sam Wilberry egyperceseiből:
Csendfelhő: "A világot színek, érzések és formák alkották. És hogy miért csendfelhőkön üldögéltünk? Mert megvoltak ugyan a saját gondolataink, nem tudtunk összefogni és együttesen megszólalni. (27.oldal)

Másképp: "Ha melletted döntök, azzal a valaha volt legalaposabb gyilkosságot követem el. Mert úgy oltom ki valaki más életét, hogy egyetlen nyomot sem hagyok magam után. Nem viselkedhetek Istenként. Többé már nem. (33.oldal)

Betty Forester novelláiból:
Új hajnal: "Szomjas volt, a mosdóba is ki kellett volna mennie, de az agya hiába közvetítette az utasítást, a végtagjai nem engedelmeskedtek. Csatát vívtak a gondolatai és az érzései. Az egyetlen, amiben egyetértettek, a szüntelenül ömlő könnyek. Még az agya sem akarta elapasztani őket. Így zuhant valami kimerült, álmatlan, felszínes alvásba." (117.oldal)

6/24/2018 No megjegyzés

Tegnap szerencsém volt eljutni Sam Wilberry csoporttalálkozójára, amit gyanítom nem utoljára tartottunk, hisz a csapat nagyon élvezte. Új barátságok is szövődtek, az eddigiek pedig csak egy átlagos találkát ejtettek.

Amikor elindultam már majdnem felrobbantam, mert nem tudtam, merre kell menni. Google a barátunk - gondoltam. Addig nem is volt gond, míg le nem szálltam a hetes buszról. Innen hova? - fordult meg fejemben a kérdés. Mázli, hogy tudtam segítséget kérni. El is irányítottak a helyre, ahol a teraszon keresgélve nem találtam meg a csapatot, így ráírtam Sam-re. Idézem az üzenetét:

"Hátra nézz."

"Itt hátul."

"A székeknél."

"Előre gyere."

Odafordultam: "Jaaa". Tipikus szőkenő vagyok, amilyennek valójában hisznek "minket". Engem azonnal letámadtadtak a "Mit kérsz inni?" kérdéssel. Maradtam a kólánál, mert oké, hogy három hónap múlva tizennyolc vagyok, de nem iszok annyit.

Aztán megkaptam a novellát, ami elméletileg benne lesz a kötetben is, ezért nem olvasom el, de örülök, hogy megvan. Majd akkor. Sam a novellájából keveset nyomtatott, így nekem nem jutott. Viszont így se bánkódtam túl sokáig, mert amikor hazaértem, már fent volt a csoportba. Mondanom sem kell, hogy imádtam, de mázli, hogy nem volt a közelemben, amikor a végére értem. Nem tudom, mit csináltam volna.

Na, de vissza az eseményre. Mindenről szó esett. Larry-ről, Ariana (a Lélekcseppek kötet "vendégszerzője") novellájáról, írásáról, és stílusáról, Sam párjáról, a(z) One Directionról... Túl sok mindenről. Nem lehet egy bejegyzésben felsorolni, főleg nem ilyen hal aggyal.

Amikor elindultunk majdnem mindenki ugyanarra ment, így az út felét majdnem együtt tettük meg, aztán amikor elértük a buszról a négyes metrót, már csak négyen maradtunk. Onnan leszállva pedig még a többiek kitalálták, hogy üljünk le kajálni,

nekem meg volt időm, így maradtam, plusz ott volt egy karnyújtásnyira az egyes villamos. Csak az volt a poén, hogy amikor elindultunk írtam anyumnak, hogy elindultam, a Puskástól pedig szintén küldtem egy üzenetet, hogy leálltunk enni. Nem értette, mert számításai szerint már otthon kéne lennem. Bakker. Barátokkal mit csinál az ember? Beszélget. Nem?

No, mindegy, beszélgettünk egy ideig, aztán elindultam haza és békében olvastam tovább.

Összességében tényleg nagyon jó volt, hiszen ezeken a találkozókon mindig egy nagyon jó csapat tud összegyülni. Akik valóban segítenek egymásnak, ha kell és a legfontosabb, hogy nagyon jól elvagyunk. Én csak őszintén remélem, hogy nem ez lesz az utolsó. Örültem, hogy megismertem Ariana-t egy picit közelebbről. Az írását is izgatottan várom. Na, de talán a megjelenésen majd talán jobban lehetőségem lesz erre, mint most.

5/27/2018 1 megjegyzés

5/15/2018 No megjegyzés

Sophie Anne: Amish Biblia

Hajnal Kitti: Harmónia

Tira Nael (szerk.): Buborékok

Sam Wilberry: Égből hulló versek

Hajnal Kitti: Homokszemek

Tira Nael: Moments

Sam Wilberry: Flash

Hajnal Kitti: Főnix

Erdőss Alex: Kereszttűzben

Hajnal Kitti: Hinta

Sam Wilberry: Csillagvizsgáló

Hajnal Kitti: Falak

Tira Nael (szerk.): Lélekcseppek

Sam Wilberry: Rush

MEGRENDELÉS (most megjelenés előtt kedvezményes áron, mindössze 2080 forintért megvásárolható az alábbi linkre kattintva):

Most olvasom:

Üdv itt!

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

Címkék

Blog Archive