Megtörténhet, hogy átéled életed legrosszabb napját, és ki kell találnod, hogyan tovább. Clementine West számára a megoldást a munkájába való teljes beletemetkezés jelenti. Egy könyvkiadó sajtósaként gyakorlatiasan éli az életét, nem törődve az imádott nagynénjétől, Analeától tanult butaságokkal – például, hogy az életet jelentéssel kell megtölteni, vagy hogy kergesse a holdat. Clementine inkább két lábbal áll a földön, és óvja a szívét. Az elmúlt hat hónapban sikerült is neki.

Aztán amikor beköltözik néhai nagynénje lakásába, és váratlanul egy idegent talál a konyhában – egy kedves tekintetű, délies akcentussal beszélő férfit, aki rajong a citromos pitéért –, meginog gondosan kitalált menekülési stratégiája. Ugyanis van valami a férfiban, aminek korábban képtelen lett volna ellenállni. És könnyen lehet, hogy most sem lesz képes.

Csakhogy a férfi a múltban él. Egész pontosan hét évvel korábban. Clementine pedig hozzá képest hét évvel előrébb a jövőben.

Hallotta a nagynénjétől, hogy a lakás egy hurok az időben, ahol egybefolynak a pillanatok, akár az akvarell színei. Ahogy azt is, hogy a szerelemben nem az idő számít – hanem az időzítés.

Clementine pedig attól tart, hogy hét évvel elkésett.

Értékelésem: 

Ashey Poston könyve egy könnyed, időutazós történet. Ez a könyv műfaját tekintve inkább a mágikus realizmus kategóriába sorolható, de valahogy mégis kiemelkedik onnan. Egy olyan történetet foghattam a kezemben, ami egy könnyed, érzelmes, időcsavaros történet, ami egyaránt foglalkozik a gyásszal, reménnyel és a szerelemmel is. 

"A szeretteink néha egy történet közepén hagynak el minket. Olykor búcsú nélkül távoznak." - 307.oldal 

Clementine egy kiadó sajtósaként dolgozik, közben azonban gyászolja a nagynénjét, aki váratlanul elhunyt, majd örököl tőle egy különleges lakást. A lakás ugyanis egy időhurkot rejt, amelyben a főhős a múltban élő férfival találkozik – pont hét évvel eltérő idősíkban. A történet során több kulcsszimbólum is fellelhető, ilyenek például a idő, az emlékek, a gyász feldolgozása és az újrakezdés is. Ezek olyan témák, amikről kell beszélni. 

"Szerintem – mondta végül, gondosan megválogatva a szavait – semmi sem tart örökké. Sem a jó, sem a rossz. Ezért kell keresni a boldogság forrását, és a lehető legtovább ott kell maradni." - 294.oldal

A főhősünk kezdetben pragmatikus, menekülésként használja a munkáját, azonban idővel rájön, hogy ez nem a jó út és ideje lenne hallgatnia a szívére is és nem csak a karrierjének élni. Erre pedig egy váratlan ajándék döbbenti rá. Iwan pedig egy lelkes, szenvedélyes, szakácsként éli mindennapjait, rajong a citromos pitéért, jelenléte pedig lehetőséget ad Clementine-nak az önfeltárásra és a gyász feldolgozására. Clementine pedig ekkor szembesül a változás lehetőségével. De vajon él is az alkalommal?

"Ki mondja meg, mikor dolgoztál már érte eleget? Ha akarsz valamit, meg kell próbálnod. Te vagy önmagad legfőbb szövetségese." - 177.oldal 

Könnyed, romantikus, mégis megható, időnként nosztalgikus vagy melankólikus történetet tarthat az olvasó a kezében, amivel a mágikus realisztikus elemekkel együtt megtartják az egyensúlyt. Felépítése átlátható, jól struktúrált, nincsenek túlzóan bonyolult cselekményszálak – összeszedett és könnyed olvasmány. A kiadói közeg pedig egy hiteles keretet biztosított a történet számára realisztikus munkahelyi és személyes elemekkel megtűzdelve. 

"A szeretteink néha egy történet közepén hagynak el minket. Olykor búcsú nélkül távoznak. Az is előfordul, hogy parányi dolgokban velünk maradnak. Egy musicalről őrzött emlékben. A parfümjük illatában. Az eső neszeiben, a kalandvágy viszketésében, a reptérterminálok közötti határvonalak iránt ébredő sóvárgásban." - 304. oldal 

A gyász és a veszteség kezelése Clementine részéről hitelesen lett ábrázolva. Gyásza reális és megindító, az új lakás öröklése kapcsán azonban új perspektívába kerültek a nagynénjével kapcsolatos emléke. A főhősünk megtanul elengedni, bízni, elengedni a múltat – ez azonban egy nagyon mély érzelmi utazást biztosított számára. A regény megkérdőjelezi, hogy az idő múlása akadály vagy próba a szerelem számára, ami szerintem egy nagyon szép szál lett a történet során. 

"Élvezd az esőt! Soha nem tudhatod, lesz-e rá több alkalom." - 249. oldal 

Az időcsavaros, romantikus történet izgalmas, friss alapot ad a történet számára. A karakterek jól kidolgozottak, szerethetőek, Clementine különösen empatizálható, Iwan pedig egy izgalmas, energikus figura. A történetben van fájdalom, de a remény kárpótolja az olvasót, lírai, romantikus és érzékeny egyszerre. 

"Az ember nem szokta megjegyezni a jelentéktelen részleteket, hisz nem gondolja, hogy utoljára hallja valakinek a hangját, utoljára látja a mosolyát, utoljára érzi az illatát." - 195. oldal 

Egyes olvasók egyszerűnek találják a cselekményt, hiányolják a kompromittáltabb történetvezetést én azonban úgy vagyok vele, hogy nem hiányzik. Ennek a történetnek nem ez kellett. Aki ilyen történetet akar olvasni, annak csak azt tudom mondani, hogy ez nem az ő könyve. A második fele a történetnek azonban meg kell említenem, hogy nekem fura volt, hiszen a férfi és a két különböző időbeli verziójával való párhuzamos ismerkedés kicsit zavaros volt számomra. Ám az értékelésem végéhez közeledve ténylegesen csak azt tudom mondani, hogy ha valaki nem kedveli a mágikus realizmust vagy a könnyed romantikus történeteket, akkor ez nem az ő történetük.

"Ha akarsz valamit, meg kell próbálnod. Te vagy önmagad legfőbb szövetségese." - 180. oldal 

Összegzés képpen annyit írnék, hogy egy karakterközpontú, könnyed, romantikus történetet kapott az olvasó egy kis időutazós szállal feltúrbózva. Azonban a vicces témák mellett előkerülnek a komolyak is, mint a gyász, az önismeret, a változás. Szóval ajánlom mindazoknak, akik szeretik a finom csavarokkal rendelkező történeteket nem kevés humorral.

„Megdöbbent, ​felkavar, magához láncol.” – Anarchia Könyvblog

Fülszöveg:

ALVIN FIGYELEMZAVAROS ÉS UTÁLJA A MATEKOT.Végzős egy budapesti gimiben, egy zűrös osztályban. Szeptemberben új matektanár érkezik hozzájuk Sólyom Szabolcs személyében. A kapcsolatuk Alvinnal nem indul zökkenőmentesen.LEXI MATEKTAGOZATOS ÉS FIGYELEMRE VÁGYIK.Ő a matektanár lánya. Tizenegyedikbe jár két legjobb barátnőjével, de egy új osztálytárs befurakodik közéjük, így a lányok barátsága veszélybe kerül.És akkor még a családja is bonyolult. Lexi egyik kisöccse ADHD-s, és dobolni tanul. Mivel gyerekkorában Alvin is dobolt, Sólyom tanár úr felkéri őt, hogy gyakoroljon a kisfiával. A család gyorsan megkedveli a vadóc külsejű, ám barátságos srácot.

AZONBAN LEXINEK NEM TETSZIK, HOGY A FURA ALVIN MOST KI-BE JÁRKÁL NÁLUK.Ráadásul a céltudatos lánynak mostanában semmi nem jön össze. Amikor a várva várt fellépése a táncos eseményen meghiúsul, Alvin vigasztalja meg. Ekkor a fiú fejében már óriási a káosz, mert Lexi tölti ki a gondolatait, és minden mást hanyagol.A lány mégis attól fél, hogy az ADHD-ja miatt Alvin lelkesedése hamar elmúlik. Szép szavakra vágyik, a fiúnak viszont ez az egyik legnagyobb nehézsége.

ALVIN ALKALMATLANNAK ÉRZI MAGÁT A SZERELEMRE – ÉS ÚGY ÁLTALÁBAN AZ ÉLETRE.Lexi meg akarja őt érteni, de ezúttal nem engedhet a vágyaiból.Lehetséges, hogy valójában ugyanarra van szükségük?

Értékelésem:

Darvas Petra író, már több könyvet tudhat maga mögött, ez azonban mégis más, hiszen egy komoly problémára, az ADHD-ra hívja fel a figyelmet, amit sokan összekevernek a hiperaktivitással. A könyv témájában igen egyedülálló, hiszen még nem olvastam ilyen könyvet. Figyelmet és empátiát vár az olvasótól, ugyanakkor segítő szándékot is nyújthat, ha egy olvasó esetleg hasonló dolgokat észlel magán. Az én figyelmemet is hamar felkeltette ez a regény, hiszen kíváncsi voltam, hogy az ADHD-ról miként lehet megírni egy regény. Biztosíthatlak, fantasztikusan. Ugyanis nem elég, hogy erre a témára felhívja a figyelmet, de még egy apró romantikus szálat is belefűz az olvasó. 

"Attól, hogy másnak is nehéz, még nem számít kisebbnek a te nehézséged." - 291. oldal 

A könyv fő témája az ADHD, de emellett foglalkozik a tényleges tiniként érintő problémákkal, mint a szerelem, a tanulás, a barátok stb. Ez a könyv az ADHD-val élőknek támaszt, a laikusok számára pedig információt nyújthat. Hiszen ténylegesen bemutatja, hogy milyen egy ezzel élő fiatal aki az élete. Én személy szerint mindenkinek ajánlom, mert hacsak egy kicsit is, de mindenki felfedezheti benne saját magát, hiszen minden karakterben megtalálható valaki. Ha nem én, akkor a legjobb barátom vagy akárki más, akire ráismer az olvasó a történet során. Rám személy szerint nem gyakorolt különösebb hatást, bár az tény, hogy informatív volt a könyv, mert van ADHD-s ismerősöm, illetve a párom pszichiátere mesélt a páromnak néhány dolgot erről az állapotról, így pedig még érdekesebb volt olvasni. Mint említettem, ez a könyv mindenkinek szól. Legyél tini, felnőtt, idősebb korosztály. Bár az idősebb korosztály ezeket nemigen tudja hova tenni, mert ők csak azt tudják hangoztatni, hogy "a mi időnkben még nem voltak ilyenek" (megsúgom, de, voltak csak nem volt rájuk figyelve és emiatt szenved a mostani generáció. Köszi, puszi.)

"– Én csak normális akarok lenni.
– Normális vagy. Már ha létezik ilyen." - 218. oldal

 Szerintem a könyvhöz azért valamennyire nem árt tisztában lenni az ADHD fogalmával még ha nem is egy kifejezett szakkönyvről beszélünk, hiszen normál esetben az ember csak elkönyveli ezt az állapotot annak, hogy valaki hiperaktív. Nem. Nem feltétlen csak arról lehet szó. A könyv nyelvezete laza, barátságos, olvasmányos és remek kikapcsolódást nyújtó, legalábbis engem nagyon kikapcsolt olvasás közben. Ha nem olvastam volna el a végén az írói utószót és nem tudtam volna meg, hogy a szerző maga is ADHD-s akkor azt hittem volna, hogy csak rettentően jó kutatómunkát végzett, de így már mindent értek. Szerintem nagyszerűen meg lett írva. 

"Nem menthetik fel azt, aki bántotta őket csak azért, mert megértik." - 209. oldal 

A könyv már a témájától is különleges, hiszen én még a magyar könyvpiacon nem láttam olyan regényt, ami ezzel foglalkozna. Vagy csak én voltam elég figyelmetlen, de akkor szóljatok. Petra rettentően jól megírta a történetet. Barátságos karakterek, jó történetfelépítés és kicsit sem unalmas történet. Egyetlen, ami zavart benne, az a könyvnek a mérete volt. A könyv mint említettem, szerintem egyedülálló eddig a magyar piacon, pont ezért is ad újat az olvasóknak, informálja és kikapcsolja őket. 

"Nemcsak annak kell segítség, akinek mentális problémája van, hanem azoknak is, akik miatta sérültek." - 209. oldal

Összegzés képpen nekem egy fantasztikus élményt nyújtott a könyv, örültem, hogy a kezembe vehettem és el tudtam olvasni, hiszen valahol szükségem volt erre a történetre. Pedig nem vagyok ADHD-s. Pont ezért is mondom, hogy nem csak ADHD-sok találhatják benne meg magukat és azt, amire nekik éppen akkor szükségük van. Bátran olvasd el te is, hidd el nem fogsz csalódni. 

Fülszöveg:

Tiéd a választás

Fanni, egy fiatal, ambiciózus lány, aki hiszi, hogy sikeres életet élhet, amiért érdemes megküzdenie. Azonban a sors váratlan fordulatai miatt megváltozik a boldogságról alkotott képe.

Amikor Dominik, a magabiztos és lehengerlő vállalkozó belép az életébe, egy csillogó, ígéretekkel teli világ kapuja tárul ki előtte. Szinte szárnyal a karrierje. De a siker valóban egyenlő a boldogsággal?

Fanni megismerkedik a szabad szellemű Olivérrel. A hedonista szépfiú különös
érzelmeket ébreszt a lányban, aki hiába vonzódik hozzá, valami mégis taszítja benne.

Fanni megreked. A szálak összekuszálódnak, a lányt a választás terhe egyre inkább feszíti belülről. Ráébred, a döntések jelentős következményekkel járhatnak. A jövője a tét, de merre induljon tovább?

Anne L. Green Szentendre színes kavalkádjába csábít minket, ahol az élet írja a forgatókönyvet, de a végszó az olvasóé.

 KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

Anne L. Green neve mára már összemosódott a romantikus-erotikus műfajjal és ez ebben a regényben sincs másképp. A regény bátran olvasható, hiszen egy önálló kötetről beszélünk, hiszen ha az olvasó a könyv végére ér tudni fogja, nem kell folytatás. A szerző ezen regényét erős női karakter és szenvedélyes románc jellemzi (na meg idegesítő férfi karakter, de hát az alap). Mikor elsőre megláttam már a borítóval teljesen magával ragadott, majd elolvastam, hogy ez az első olyan regény, ahol mi olvasók döntünk arról, hogyan alakuljon a főszereplő sorsa és ez felkeltette az érdeklődésem. Azonban amennyire csábítónak tűnt annyira stabilan és határozottan mondom, hogy nem szeretnék ilyen regényt olvasni. Ugyanis én pont azért szeretem a könyveket, mert nem az én fantáziám, hanem az íróé. Maga a borító is azonban egy kellemes, nyugodt kikapcsolódásra hívja az olvasót.

„Csak a testünket szégyelljük, pedig a legtöbbnek az agyát vagy éppen a lelkét kellene.” - 56. oldal

Na, de hogy miről is szól? Főszereplőnk Fanni Magyarország egyik turistaközpontjában, Szentendrén él. Boldogan éli egyedül a barátai társaságában az életét, mígnem beköszön az életébe Dominik, a sármos vállalkozó, aki persze azonnal meg akarja kaparintani magának Fannit, amint meglátja a munkahelyén. Nem sokkal később egy baráti társaságnak

köszönhetően Fanni megismerkedik Olivérrel, a hedonista szépfiúval. De vajon tényleg igaz a mondás? Nem minden arany, ami fénylik? Anne L. Green nagyon jól érezte, hogy melyik az a pont, ahol választás elé kell állítania az olvasóját. Ám az, hogy jól döntesz-e csak a legvégén derül ki. Bevallom őszintén, tényleg izgalmas volt így olvasni a regényt. Emellett azonban a regény mélyebb mondanivalókat is hordoz magában. Olyanokat, mint például a múltbeli sebek, az újrakezdés vagy a bizalom kérdésköre. Örültem, hogy ezekre is nagy hangsúly lett fektetve egy ilyen vékony regényben. A legfontosabb szerintem – legalábbis engem ez fogott meg nagyon – a gyászfeldolgozás kérdése. Ugyanis a regényben van egy ezzel kapcsolatos gyönyörű jelenet. Szerintem ha azon az úton mész végig mint én, te is elolvashatod, melyikre gondolok.

„Ideig – óráig hibáztathatjuk a sorsot a minket ért szerencsétlenségek miatt, ám egy idő után muszáj talpra állni, és továbbmenni az úton.” - 279. oldal 

A könyv a szórakoztatás mellett, mint említettem olyan fontos témákra helyezi a hangsúlyt, mint a megbocsátás, a gyászfeldolgozás, az újrakezdés és a döntéseink súlya. Valamint egy nagyon fontos kérdésre keresi a választ: Mindig van visszaút? 

„A múlt döntésein már nem változtathatunk, ám a jövőnk még rejtegethet új lehetőségeket.” - 349. oldal 

A történetben a karakterábrázolás igen jelentőségteljes szereppel bír, hiszen a végén mi olvasók választjuk ki, ki mellett kössön ki Fanni. Fanni az elején egy picit gyávább női karakternek tűnt nekem, de aztán rájöttem, hogy nem olyan gyáva, mint látszik. Megállja a helyét a helyzetekben, amiket a sors elé rakott. A két férfi főszereplőnket ahogy megismerjük őket mindenki máshogy látja, hiszen nem vagyunk egyformák. Mindenkinek mások a preferenciái. Azonban pont a

„Ha te magad sem hiszed, hogy győzhetsz, ergo eleve vesztesként indulsz, ne is számíts győzelemre!” - 249. oldal 

Mindenkinek ajánlom, aki egy könnyed kikapcsolódásra és izgalmas helyek felfedezésére vágyik (ha olvassátok a történetet, meg fogjátok benne találni a Fantázia Lángosozót. Mindenképpen menjetek el oda. No meg szerepel a regényben a Levendula fagyizó, azt se hagyjátok ki, ha már nyár van). Nálam kellemes és nyugodt érzéseket hagyott maga után a történet annak ellenére is, hogy nem éppen jól döntöttem. Te hogy döntenél?

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.

Értékelésem:

Szép borító, szép élfestés. De vajon a történet is ennyire tetszett?  

Anne L. Green a kortárs magyar romantikus-erotikus irodalom egyik kiemelkedő írója. Soha nem hagyja ki műveiből a forró, igen pikáns jeleneteket, melyek az olvasó érdeklődésének fenntartását is szolgálják. Az Ördögi kísértéssel sincs másképp. A regény egy sötétebb hangulatú, bűnnel és szenvedéllyel teli történet, ami inkább a rosszfiúk kedvelőinek szól. Én azért választottam ezt a könyvet, mert érdekelt a téma és kíváncsi voltam, a szerző hogyan rakja össze ezt az igen komplikált dolgot egyetlen könyvbe. Korábban is olvastam már a szerzőtől, de ez most nem ütötte meg nekem azt a szintet, mint a korábbiak. A főszereplők Reggie Reynolds és Vicky akiket egy kaszinó köt össze. Női főhősünk Vicky erős, de egy megtört múlttal rendelkező karakter, ami a történetben hosszabb-rövidebb ideig említésre is kerül. A férfi főhösünk Reggie már az első oldalakon nem volt szimpatikus. Egy nárcisztikus, egoista személyiségnek jött le, ám ez a véleményem a végén elkezdett leomlani, de még akkor se teljesen. A történet fő iránya a vonzalom és az, hogy Reggie megszerezze magának Vicky-t. De vajon sikerül neki? A történetben a belső vívódások is nagyon szépen papírra vannak vetve, ez különösen tetszett, emellett van egy pont, mikor a múlt traumái nem engedik a továbblépést.

„-… Állandóan a visszapillantóba nézünk, ahelyett hogy az útra koncentrálnánk. Ha valaminek vége szakad, valami más elkezdődik.” - 555. oldal 

A történetre azt mondanám, hogy szenvedélyes, de mégsem annyira, mint én vártam. Számomra elmaradt a folyamatosan építkező erotika, a lehető legváratlanabb helyzetekbe voltak odaszúrva az ilyen jelenetek. Emellett azonban az írónő stílusa igen olvasmányos, amit nagyon szeretek. Vicky belső harcait azonban néhol sablonosnak véltem. Értem mi volt ezzel a szerző célja, egy bizonyos ponton át is jött, de nem nőtt a szívemhez. Reggie vonzereje viszont lehet, hogy más olvasónak hatásos, de nekem nem jött át. Próbálta az írónő a rosszfiú szerepét ráölteni, de én láttam a történetben – és ezt most a történet javára mondom –, hogy neki is megvannak a belső vívódásai. Akárcsak beszéljünk a családjáról, akik megpróbálják eltenni láb alól csak azért, mert nem nekik megfelelően hozott döntést. A mellékszereplőket nem mondanám teljesen „dísznek”, de számomra nemigen volt nagy szerepük. Persze voltak olyan jelenetek, ahol igenis jó és fontos volt a jelenlétük, de ez nem az egész történet során volt így. 

„Aki egyszer fájdalmat okoz, az megteszi újra.” - 84. oldal

A férfi főszereplőnk múltja nem mondható éppen makulátlannak és bűntől mentesnek. Pont ez eredményezi a történet során a családi viszályokat. Hiszen Reggie ki akar szállni mindebből és nem akarja tovább folytatni mindazt, amibe a családja – vagyis inkább csak a testvére és az apja – belerángatták. Az írónő szerintem nagyon jól kezeli az érzelmi és a fizikai határokat egyaránt. Ha viszont visszatérünk Reggie és Vicky kapcsolatára, valahol az ő kapcsolatuk se a tényleges vonzalmon alapul véleményem szerint. Azt viszont biztos állíthatom, hogy ha szereted az ilyen történeteket, akkor egy szenvedéllyel teli történetet kapsz. Más kérdés, hogy én miként látom ezeket, nem kell velem mindenkinek egyetértenie. Habár erotikus irodalomról beszélünk véleményem szerint megmutatkozik a nők túlzott szexualizálása, ami nekem nagyon nem tetszett. Hiszen a nők nem használati tárgyak. Hihetetlen, hogy a 21.században ennek hangot kell adni (ez nem a szerző ellen szól csak egy vélemény). Visszatérve a történetre nekem néhol kiszámítható volt, de a történet végére kialakult történésekre nem számítottam. 

"„Amit elkezdek, azt be is fejezem.” - 57. oldal

Összességében ezt a történetet mindenkinek ajánlom, aki rajong az erotikus-romantikus irodalomért és a sötétebb hangvételért. Remélem ti megtaláljátok benne azt, amit nekem nem sikerült. Hiszen mint tudjuk, nem vagyunk egyformák.

Jonah sosem gondolta volna, hogy létezik egy olyan lány, mint Vivi.
Vivi nem sejtette, hogy Jonah hoz fényt az életébe.
Egyikük sem gondolta, hogy ilyen nyaruk lesz… hogy olyan nyár lesz, ami felülírhatja a jövőjüket.
Egy lebilincselő történet egy új szerelemről, régi sebekről, és a mélyben fortyogó erőkről… két fiatalról, akik rájönnek arra, hogy ha a megfelelő emberrel, a megfelelő időben „ütközöl”, az mindörökre megváltoztat.

Véleményem:

 Bevallom ez a könyv egy a környezetemben fontos szerepet betöltő ember miatt került a kezembe, illetve amiatt, hogy az ő diagnózisa megegyezik a főszereplő lány állapotával. 

 Ugyanis a mai napig alig van beszélve a mentális betegségek fontosságáról és érdekesnek tartottam, hogy találtam ebben a témában egy olyan könyvet, ami nem szakkönyv és érthetően is írja le az állapotot. Nem betegség, állapot. Bár betegségnek is fel lehet fogni. Kinek, hogy könnyebb.  Én ezt is és a sajátomat is egy állapotnak fogom fel, nem betegségnek. Természetesen vannak a rosszabb napjaim, amikor viszont inkább betegségként tekintek rá, mintsem állapotra. Habár két külön diagnózisról beszélünk az én esetemben és Vivi (a könyvben szereplő lány) esetében.

 Bár a vicc az, hogy a könyvben szó szerint nincs leírva, hogy Vivi bipoláris, nekem mégis leesett az első hipomániás epizódja után. Ám azt még mindig nem tudom megérteni, hogy azokban a filmekben/sorozatokban/könyvekben, amelyekben a bipoláris zavart mutatják be, miért csak a mániás epizódra helyezik a hangsúlyt? A depressziós fázisokról, illetve a kevert fázisról is ugyanolyan fontos beszélni. Hiszen ha egy olyan fiatal kezébe kerül a könyv, aki frissen diagnosztizált, pont nem csak arról akar olvasni, ami jó és boldog (pláne nem úgy, hogy minden ilyen tartalomban a főszereplő csak úgy elszórogatja a gyógyszereit és nem veszi be. Nekem ilyen eszembe se jutna - és nem is jut a sajátommal se). 

 Maga a történet egy nyári kalandról szól, ahol Vivi megismerkedik egy sráccal, akinek nem is tűnik fel, hogy a lánnyal minden rendben egy bizonyos pontig, ott azonban már nem nagyon van miről beszélni. Egyedül a végére mondhatnám azt, hogy ott van néhány értelmes és jól megírt sor egy ilyen állapottal rendelkező ember számára. 

 Összességében amúgy ha úgy olvasod, hogy nem nagyon tudsz semmit a bipoláris zavarról, akkor még élvezhető is lehet. Csak ha mindezek után utánaolvasol... Akkor egy picit csalódni fogsz a könyvben. Azonban én senkinek nem mondom, hogy olvassa vagy ne. Mindenkinek az egyéni döntése. Egy biztos. A szerző próbálta nagyon habos-babos regénynek megírni. De nem rossz próbálkozás.

 Fülszöveg:

Fülszöveg:

Ashley Hall, a fiatal lakberendező szerelméért két pasi is rivalizál, a jóképű Cameron és a nem kevésbé vonzó Ridge.
Míg az egyikük becsületesen játszik, addig a másikuk nem riad vissza a tisztességtelen eszközöktől sem.
Miközben ők Ashley szívéért versengenek, a lány családját súlyos csapás éri. Ashley-nek egyszerre kell megküzdenie a családi tragédiával, egy mogorva ügyféllel és a zűrzavarral, amit az álnok udvarló okoz.
Végül kiderül az igazság és a tisztességgel játszó fél elnyeri Ashley szívét. Ám a boldog befejezés csak álom marad. Fájó emlékek bukkannak fel a múltból, és egyre nyugtalanítóbb események zavarják meg mindennapjaikat. És amikor a meghittnek ígérkező hétvége végül rémálommá válik, már nem marad semmi kétség, valaki komoly fenyegetést jelent számukra. Az életük veszélybe kerül és csak magukra számíthatnak a havas hegyekben megbúvó, mindentől elzárt kis faházban.

 Véleményem: 

 Ez most nem az én történetem volt.  Ugyanúgy, ahogy az előző értékelésem olvasmánya sem. Valahogy nem akart jól indulni az újév olvasás téren. Ettől függetlenül viszont nem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen maga az elképzelés nekem nagyon tetszett. Az elején. Aztán viszont szinte mindig tudtam, mi után mi fog következni és ez így nem volt nagy élvezet számomra. Jó, oké, a végén történteket nem tudtam megjósolni, de azon kívül mindent. Ez a történet most nem nekem lett szánva, ettől függetlenül nem olyan biztos, hogy végleg félredobom és nem olvasom el a folytatását, mert mint mondtam, maga az elképzelés igenis tetszett. Szerintem jobban is meg lehetett volna írni, ám ez már csak az én véleményem. Ettől függetlenül viszont én még mindig azon a véleményen vagyok, hogy minden könyv hozzánk tesz valamit. Ezzel a könyvvel is gazdagabb lettem. 

 Az viszont tényleg nagyon tetszett, hogy éreztem a történetben szereplő karaktereknél a fejlődést. Nem csak az volt, hogy álltak ott egy helyben és csak voltak. Hanem tényleg változtak, fejlődtek, tanultak. Jobbá tették saját magukat. Ugyanúgy, mint mi valódi emberek az életünk során. 

 Habár véleményem szerint nem volt eléggé kifejtve a történet, akadtak benne kedvenc részeim. Például a faházas jelenet a végén, amire az előbb azt mondtam, hogy a végét tényleg nem tudtam megjósolni. Ez így is volt. Ott került a helyére az utolsó puzzle darab. Ott raktam össze, hogy akkor most ki kicsoda és ki, hogy van. Már csak ezért is tovább fogom olvasni (egyszer) a történetet, hogy megtudjam, mi lesz ezután. 

Marion ​megpillantja a legjobb barátnője bátyját, a széles vállú, szőke, kék szemű Tomot, és azonnal beleszeret. Amikor a fiatalember leszerel a katonaságtól, úgy dönt, hogy rendőr lesz, Marion pedig, aki épp megszerezte pedagógusi diplomáját, eltökéli, hogy megszerzi magának a fiút. Képtelen elismerni, hogy bizonyos jelek szerint nincs minden rendben, belevág a házasságba, és biztosra veszi, hogy a szerelme mindkettejüket átsegíti a nehézségeken.

Csakhogy Tomnak van egy másik élete is, és akad egy másik személy, aki ugyanilyen ellenállhatatlanul vágyik a szerelmére. Patrick, a Brighton Museum kurátora szintén belebolondult az ő rendőrébe, és egy addig ismeretlen világot tár fel Tom előtt. Azonban egy olyan korszakban, amikor a „kisebbségeket” mind a társadalom, mint a törvény megbélyegezte, az a biztonságos megoldás, ha a rend őre elveszi a tanítónőt. A két szerelmesnek osztoznia kell Tomon, míg végül az egyikük nem bírja tovább, és mindhármuk élete tönkremegy.

A gyönyörűen elbeszélt, fájdalmas, tragikus történetet két narrátor, Marion és Patrick bontja ki. Mindketten az életük középpontjában álló férfiról írnak, elvesztegetett évekről, jobb sorsra érdemes szerelemről, meghiúsult reményről, egy olyan korról, amikor Anglia nagy változások előtt állt, ám közben még mindig oly sok minden volt lehetetlen.

Bethan Roberts mély, gyötrelmes, ám mégis gyengéd regényt írt, amellyel bizonyítja, hogy a legizgalmasabb fiatal írók között van a helye.

Vélemény:

 Szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de nem ment. Magával a történettel nem is lett volna komolyabban bajom, de a három főszereplő halálra idegesített. Szerencsétlen könyv a földön, a fal mellett, mindenhol landolt már annyira idegesítettek a szereplők. Különösen Patric karaktere, akinek a monológjai és a lírai leírásai a sírba kergettek. Rosszabb volt szerintem, mint a Gyűrűk urában a sok oldalon át susogó fa (nem olvastam a Gyűrűk urát, csak édesanyám mesélte és ezek után van egy olyan érzésem, hogy nem is akarom elolvasni a történetet). 

 Maga a történet két szereplő elmesélései alapján tárul az olvasók elé. Ez a két szereplő pedig nem más, mint Patric és Marion. A történet a múlt és a jelen között ugrál, ami kifejezetten érdekes volt a történet folyamán. Legalább volt egy kis nyugtom is két agyroham között, mikor épp a fiatal Marion vagy az ifjú Patric kergetett őrületbe a hülyeségeivel. 

 Az azonban megdöbbentett, hogy akkor se voltak sokkal másabbak a nők, mint ma. Ugyan olyan manipulatív és kétszínű karakternek alkotta meg a szerző Mariont, mint amilyen nők ma is léteznek néhol. Számomra pl az a jelenet teljesen kiakasztó volt, mikor felmentek a csúszda tetejére és Marion rájött Tom gyengepontjára. Azt hittem ott taposom szét a könyvet. Képes volt más félelmeinek örülni és örömködni, hogy "jaj, lesz mivel irányítanom és akkor végre elérhetem, hogy belém szeressen". Mert Marion érezte. Marion pontosan tudta, hogy az ő házasságuk csak kényszer. Már akkor. Csak azt nem értem, hogy akkor miért vártak ennyi ideig. Oké, hogy Tom az egész történet alatt olyan, mint egy ki***zott kartonbábú, amit úgy lehet mozgatni, ahogy akarsz, de akkor is. Ez azért így nem.

 Sebaj, nyugi, a végére értem. A könyvnek se esett komoly baja. Összességében maga a történet jó lehetett volna csak nem volt jól megírva. Ám kell ilyen is. Azonban sajnos azt kell mondjam, hogy amennyire tetszett a film, annyira utáltam a könyvet.

Amikor ​egy életen át őrzött titok felszínre kerül, az mindent megváltoztat
Katie és Daniele életének fonala a köztük lévő ellentétek dacára egymásba fonódott. Szerelmük gyökere mélyre nyúlik, de megpróbáltatásaiknak közel sincs még vége. Szembe kell nézniük az Allegrinik titkainak béklyóival és a birtokot fenyegető rosszakarókkal. Daniele a nyomás hatására kitörésre készül. Úgy dönt, megméretteti egy neves borversenyen a Toszkána vérét. Kétségek gyötrik ugyan a sikert illetően, hiszen jól tudja, bárhogyan végződik a verseny, az egész életük megváltozik. Ha nyernek, a dicsőségnek hála határ a csillagos ég, ám ha veszítenek, a birtok jövőjét és az Allegrinik nevét örökre megbélyegzik, de jól tudja, az az egyetlen helyes döntés, ha a szívét követi.
A Toszkán rejtély a Hatalom, mámor, Toszkána-sorozat befejező része, amelyben az írónő váratlan helyzetekkel és a tőle már megszokott csavarokkal borzolja fel az olvasók kedélyeit. A történet előrehaladtával felmerül a kétely, vajon a szerelem beérik-e a legsötétebb időkben is.

Véleményem: 

 Ide is el kellett egyszer jutnom. A sorozat befejező kötete. Hihetetlen, mik nem történetek ebben a részben. Sokszor az volt az érzésem, hogy az írónő egy részbe akarta az össze megválaszolatlan kérdést, de aztán rájöttem, ez pont így volt jó. A végén csak fogtam a fejem. 

 Hiszen tényleg mindenre választ kaptam és minden úgy alakult, mint én olvasó reméltem. Anne a sorozaton keresztül bevezetett minket egy csodálatos világba, melyből nemigen akar szabadulni az ember. Legalábbis én nem akartam. Olvasás közben tényleg olyan volt, mintha Katie és Daniele személyén keresztül Toszkánába csöppentem volna. Fantasztikus élmény volt olvasni minden egyes mondatot, mely a papírra volt vetve. Remélem, hogy Bianca történeténél is ezt fogom érezni. 

 Ő volt a másik kérdőjel bennem a történet leges-legelejétől fogva. Mi lesz vele? Hogyan alakul az élete a Sergio-val történtek után? Ezekre és még sok más kérdésre kerestem a választ.

 Összességében kaptunk az írónőtől egy csodálatos regényt fantasztikus szereplőkkel és még annál is lehengerlőbb helyszínnel. Azt hiszem felírom a bakancslistámra, hogy el akarok menni Toszkánába. Ki tart velem?

Csak ​akkor tudod meg, milyen erős vagy, ha rákényszerít az élet…

Marina di Natale a kórházban tér magához. Döbbenten látja, hogy a haját leborotválták, a fején húzódó vörös sebhely jelzi, hogy komoly műtéten esett át. Rövidesen világossá válik, hogy nemcsak az egészsége, de az egész élete összeomlott. Majdnem a nulláról kell újrakezdenie, mégsem adja fel, hisz bár a férje elhagyja, a szüleire sosem számíthatott, és a munkáját is gyűlöli, a kislánya megmaradt neki – érte pedig a lehetetlenre is képes.

Gyógyulása után Marina a festői tengerparti kisvárosba, Anzióba költözik a gyermekével. Kis kora óta vonzották az izgalmas ízek, rajongott nagyanyja különleges, rendhagyó süteményeiért, szinte kívülről fújta a recepteket, melyek a világ lenyűgöző tájait idézték, így rövidesen megszületik a fejében a terv egy saját pékségről.

Csakhogy mindez kapcsolatok és elégséges pénz nélkül meglehetősen kilátástalan vállalkozásnak tűnik… Ekkor azonban váratlanul támogatást kap, mintha a sors sietne a segítségére. Szerencséjére vagy szerencsétlenségére megjelenik egy férfi is az életében, de Marina nem bízik benne, ami nem csoda, hisz Domenico nem más, mint a volt férje Franciaországban élő bátyja, akivel ő soha nem találkozott. Úgy tűnik, Domenico di Natale célja az, hogy kihúzza Marinát a magánélete romjai alól…

De vajon mit akar valójában a rejtélyes múltú férfi? És lehet-e bizalmat építeni, ha az ember mindent elveszített, amiben hitt?

R. Kelényi Angelika új regénye egy igazi harcos története, tele vággyal, tervekkel, ízekkel és illatokkal. A Manna Marina egy erős, kitartó nőről szól, akit bár megtépáz a sors, nemegyszer padlóra küld az élet, mégis feláll, összeszedi magát, és a végsőkig küzd az álmaiért.

Véleményem:

Féltem belekezdeni. Féltem, mert bár a fülszöveget elolvasva tudtam, hogy nem a megszokott stílus fog fogadni Angelikától. Mégis tartottam ettől a történettől egy kicsit, de kár volt. Az első oldal után magával ragadott és onnantól kezdve szó szerint alig bírtam letenni. Imádtam a történetet és kíváncsi voltam, mi lesz Marina-val. Oldalról oldalra egyre inkább magába szívott a történet és szívem szerint le se tetten volna, amíg a végére nem érek.

Hiszen a szerző egy olyan történetet alkotott, amibe az olvasó szívesen beleképzeli magát és még nem is mondanám rá azt, hogy teljesen egy másik világ, hiszen mindaz, ami Marina-val történik, bármelyik nővel megtörténhetne. A főhősnő szemén keresztül pedig azt is megtapasztalhattam, hogy milyen a nulláról kezdeni mindent. Mert ezt is meg kellett élnie, bár ezzel nem árultam el túl nagy spoilert. Csodálatos, mi mindent kihozott abból, hogy végre önmagaként élhet a saját gyermekével.

Áh… Ha már gyerek. Adriana. Adriana az a karakter, aki megmutatja az olvasóknak, milyen az, mikor a gyerek úgy nő fel, hogy mindent megkap, amit csak szeretne. Aztán hopp. Eltűnik a varázslat. Adriana is így volt, aztán rájött egy nagyon fontos dologra, amire sajnos az emberek csak ilyen helyzetben jönnek rá: a legkisebb dolgot is értékelni kell.

Ám egy nap betoppan egy rejtélyes idegen a pékség ajtaján. Azonban mi van akkor, ha kiderül, az a rejtélyes idegen a sógorod, akit kitagadott a családja? Mi sülhet ki abból, ha beszélgetésbe elegyedsz vele? Minderre választ kapsz, ha elolvasod a regényt. Nekem az egyik nagy kedvencem lett, nem tagadom. Na meg van benne egy jó sütirecept, amit igyekszem nagyon hamar kipróbálni, mert imádom az édeset. 

Sok mindent megmutat ez a regény az olvasóknak. Sok csodálatos dolgot. Például az apró értékeket. Mert lehet, hogy ami neked van, másnak nincs. Sőt még az is lehet, hogy egyszer neked sem lesz. Ebbe belegondoltál már? Én a történet során nagyon sokszor elgondolkodtam rajta. Főleg, mikor igazán megismerhettük Adriana édesapjának valódi arcát.