A hegy nem ereszt.
És megbosszulja, ha nem tartod tiszteletben az akaratát.

Micah szenvedélyes hegymászó és boldog családapa, férjével két kisfiút nevelnek. Bár nyilvánvalóan aggódnak érte, támogatják legújabb Everest-expedíciójában is. Ez az út azonban másképp alakul, mint kéne. Bár Micah-nak sikerül, a csapatát ért tragédia feldúlja az életét.

Vajon lehetséges-e a visszatérés az Everestről, vagy Micah lelke örökre ottragadt a hófedte hegycsúcson?

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

A FAIRBOOKS KIADÓNAK

Értékelésem:

   Sophie Anne: Everest című regénye idén került a könyvpiacra a FairBooks Kiadó gondozásában, és ha csak egy mondatot írnék a könyvről, annyi lenne: Megérte kiadni ezt a könyvet. Műfaját tekintve inkább romantikusnak mondanám mintsem drámának, bár az is volt benne bőven.

 Történetünk részletes visszaemlékezésekből áll, hiszen Micah a pszichiáterének számol be részletesen az Everesten történtekről, mely mondhatni úgy, megváltoztatta az életét. A történet fő szála Micah és az ő családja. Micah ugyanis imád hegyet mászni, ezúttal pedig megígéri férjének, hogy ez lesz az utolsó. Hiszen már két gyerekre kell vigyázniuk, akiknek ők jelentik az életet. Az egész könyv egy érzelmi hullámvasút, szinte minden fejezeten szétbőgtem a fejem. Tetszett, hogy Micah is meg akart gyógyulni, még ha ehhez az is kellett, hogy egy szakembernek teljesen elmesélje, mi is történt vele ott a helyen, illetve utána. Merthogy nem volt egyedül. A történet pont úgy zárult, ahogy én azt vártam, de mire eljutottam a végéig, addigra nem kevés zsepi ment a kukába.

 A történet amellett, hogy alaposan megsiratja az olvasót igen komoly témákat dolgoz fel. Ilyen például a depresszió, a PTSD, a gyász és ehhez hasonló komoly dolgok. Belőlem érzelmek sokaságát váltotta ki. Egyik pillanatban nevettem, aztán már a szememet töröltem a könnyektől.

 Nyelvezetileg könnyen olvasható, letisztult, de azért néhol szókimondó, ami nekem nagyon tetszett és szerintem pont ez kellett a történetnek. Hangulatilag viszont egy melankolikus, feszült történet tárult az olvasó elé. Ez pedig a lassabb tempójához tökéletesen illik. Legalábbis én nagyon szerettem. Ami nekem még nagyon tetszett, hogy a mesélés miatt néha ugrált a könyv a múlt és a jelen között, de úgy, hogy mindig lehetett érzékelni, hol tart a történet. 

 Micah a történet során hatalmas változáson ment keresztül és fogalmazhatni úgy, nagyon büszke voltam rá. Mellékszereplők közül aki kiemelhető az egyetlen ember, aki Micah-n kívül túlélte... Tényleg nem lehet ezt ép elmével kibírni. Szerintem az ő karaktere is teljesen valósághűre sikeredett. 

 Nehéz lenne egy-egy dolgot kiemelni a történetből, ami különösen tetszett. Az egész könyv úgy, ahogy van. A fiatal felnőtt korosztálynak ajánlanám, mert ők az a korosztály, akik már megértik azt, amiről ez a könyv szól és azt, amit üzenni akar. Bennem személy szerint hatalmas ürességet hagyott. Kitépte a lelkemet a könyv és eldobta. 

Mikor felkerül Budapestre, retteg attól, hogy el fog bukni, épp ezért jegyezte el a menyasszonyát: hogy ellen tudjon állni a kísértésnek.

De vajon amit érez, az tényleg bűn?

Először a szobatársával, Jocóval kialakuló kapcsolata üt rést a vágyai útjába épített falon, aztán megtudja Tamásról, az egyik egyetemi oktatójáról, hogy vallásos és meleg. Miközben vele egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Ádám lassan ráébred, hogy a fal mögött a szabadság várja.

Csakhogy a félelemtől és a szégyentől nem lehet ilyen könnyen megszabadulni, és elég egyetlen mondat, hogy Ádám törékeny lelki békéjét felborítsa, ez pedig beláthatatlan következményekkel jár.

Egy történet a hitről, ami túlélte az egyházat.
A szerelemről, amit nem lehet kiimádkozni.
És a szabadságról, amiért néha meg kell halni – legalább egyszer, hogy újra élni tudj.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

A FAIRBOOKS KIADÓNAK  

Értékelésem:

 Erdőss Alex: Keresztre feszítve című könyve idén jelent meg és bevallom őszintén engem nagyon megfogott a fülszövegével, mert a regény amellett hogy vallási témájú, igen mély mondani valókat hordoz. Az én figyelmemet bevallom őszintén a fülszöveg azonnal felkeltette, aztán voltam olyan szerencsés, hogy el is tudtam olvasni. Bár mikor nekiálltam volt bennem egy olyan érzés a fülszöveg után, hogy a könyv hasonló lesz, mint az Imák Bobbyért című film. Nem tévedtem sokat.  

"– Félek – súgta Ádám. – De már nem a kárhozattól. Hanem attól, hogy nélküled kell léteznem." - 188. oldal 

 A könyv Ádámról szól egy meleg fiúról, aki egy mélyen vallásos család gyermeke. A fő motívumok a hit, szenvedés, a belső küzdelmek és a lelki útkeresés. Ám felmerül a kérdés: A szerző vajon mit akar átadni az olvasónak? Őszinte, tabu feszegető történet csodálatos köntösbe bújtatva.  

"[…] szerette volna hinni, hogy Isten olyan, amilyennek Tamás ismeri, hogy kegyes és megbocsátó, hogy minden teremtményét szereti, akkor is, ha bűnös, és nem olyan, amilyennek ő látta egész életében." - 182. oldal 

 A szerző stílusát inkább közvetlennek mondanám és nekem pont ezért is tetszett annyira. Olvasmányos és elgondolkodtató egyszerre. A könyv nagyon erősen kivesézi és mondhatni úgy, kiforgatja a bibliát, ami nekem nagyon tetszett a történet során. A könyv rövid fejezetekből áll, szóval, ha egyszerre nincs sok időd olvasni, akkor szerintem nagyon jó választás tud lenni (bár azért van egy két hosszabb fejezet is). A követhetőségével sincs probléma, nagyon könnyen le tudja kötni egy ember figyelmét.

"– Látnod kéne most a mosolyodat – szólt lágyan Péter. – És nem lennének többé kétségeid." - 168. oldal 

 Nagyon sok rész volt, ami engem nagyon meghatott, aki látta instán a posztomat az tudja, mennyit jelöltem benne. Szerintem ez a könyv felkerült az éves kedvenceim közé. Nekem a könyv személy szerint elgondolkodtató kérdéseket adott és ez nagyon jó volt, hiszen nyomot hagyott bennem az, amit olvastam.  

"– Mit súg a szíved?
– A szívem éppen meg van bolondulva, és legszívesebben most azonnal felhívná, miközben az eszem azt mondja, hogy Ádámnak időre van szüksége." - 168. oldal 

 Szerintem érdemes elolvasni, ha szereted a sírós, romantikus történeteket. Mert nekem a lelkemet kitépte. Pont ezért is ajánlanám mindenkinek. Szó szerint. Pont azért ajánlanám, mert mindenkinek szól. Csak így tudjuk megérteni egy ember belső világát. 

Málna egy átlagos középiskolás lány. Volt. Amíg csak egy nagy csalódás után már semmi más nem érdekli, csak az, hogy mit mutat a mérleg. Egy idő után nem fontosak sem a barátok, sem a suli, csakis a kalóriák és a dekagrammok. Óriási, bő, fekete cuccokban jár, és folyton fázik. Pulcsiban alszik.
Bencze Blanka még maga is az érettségi előtt áll, pontosan látja korosztályának problémáit, beszéli a nyelvüket, ezért is lett első regénye a Rólad – Neked Könyvek első darabja. Fanyar humorral, pontosan ábrázolja az anorexiát, a testképzavart, a családokban tátongó űrt, miközben mesélő stílusa magával ragad, és talán a végén mégis minden elindul valamerre jó felé.

Véleményem: 

Bencze Blanka Pulcsiban alszom című könyve 2018-ban jelent meg, majd mindezek után két utánnyomásra is került sor. A regény maga az ifjúsági regény kategóriába tartozik, amiből bár én már rég kinőttem, most azonban azért választottam mégis ezt, mert a könyvnek egy nagyon fontos téma áll a középpontjában, amely nem más, mint az egyik leghalálosabb evészavar, az anorexia. 

"Ha elmondanám, mi zajlik bennem, kiröhögne mindenki." - 48. oldal

Maga a könyv Málnáról egy gimnazista lányról szól, aki egy nap meglátja a legjobb barátnőjét a pasijánál kicsit félreérthetetlen szituációban és Málna ennek hatására teljesen összeomlik. Beleesik az evészavar spiráljába és a történet során az ezzel való megküzdését követhetjük nyomon. Azonban számomra nem volt túl valid ez ez egész, de majd lentebb kifejtem. Málna megismerkedik egy osztálytársával, akivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz, azonban barátságnál több nemigen lesz köztük. Vagy mégis? Segít Málnának megküzdeni magával és a démonaival, persze ezt már csak gondolom, mert nem igazán volt kifejtve a regényben. 

"A serdülő kor szar, és felnőni szívás." - 11. oldal

A főszereplőnél számomra tetszett az, hogy nem a tiniregényekben megszokott hisztis főhőst kaptuk, hanem egy kicsivel talpraesettebb lányt. Legalábbis én így láttam, elfogadom, ha valakinek más a véleménye. A mellékszereplők is jól ki voltak dolgozva ahhoz képest, hogy a szerző első regényéről beszélhetünk. Én az elején teljes mértékben tudtam azonosulni Málnával, hiszen 70%-ban hasonlókon megyek keresztül, mint ő. 

"Túlságosan ragaszkodunk ezekhez a régi bevett szokásokhoz. Ha szülinap van, akkor torta is van, ha húsvét van, akkor sonka és kalács, ha karácsony, akkor bejgli. A lényeg, hogy mindig a zabálás legyen a központban. Elég elszomorító, hogy mindenkinek az életében ennyire központban van az étkezés. Az evést nem energiaszerzésre kéne használnunk? Most meg ott tartunk, hogy konkrètan minden ünnepünket egy bizonyos ételhez fűzzük. Néha azt kívánom, bárcsak egyfajta étel létezne, valami teljesen semleges ízű, mint például a víz, és abból mindenki egyénileg tudná, hogy mennyit kell ennie, amikor éhes. Akkor nem lenne ez az egész molekuláris gasztronómia, vagy mi a szösz, és az elhízás sem lenne népbetegség." - 126. oldal

A regény nyelvezete teljesen átadja, hogy a szerző sem sokkal idősebb a főszereplőnél, teljesen jól eltalált nyelvezettel lett megalkotva a történet, ami nekem nagyon tetszett és így még inkább átjött az egész, könnyen olvashatóvá tette. Maga a hangulat az elején egy kicsit nyomottabb a témája és Málna küzdelmei miatt, azonban ez nem úgy lett megalkotva, ahogy én azt vártam. 

"Nem számít, milyen a stílusod, hogy néz ki az arcod, egy a lényeg: minél alacsonyabb legyen a BMI-d. Jelenleg az életem csak a számokról szól, szerintem az élet matematika. Sajnos egyikben sem vagyok jó, nagyon sokszor érzem úgy, hogy haszontalan vagyok. Én nem sportolok, nem tudok énekelni, hangszeren sem játszom, és ötletem sincs, mi lesz velem a jövőben. Ha megkérdezné valaki, mi szeretnék lenni, ha felnövök, azonnal rávágnám rezzenéstelen arccal, hogy vékony." - 10. oldal 

A történet üzenete valamilyen szinten átjön, de nem úgy, ahogy szerintem a szerző akarta, hiszen magának a könyvnek szerintem az lett volna a fő üzenete, hogy ha ezzel a betegséggel küzdesz is, nem vagy egyedül, azonban engem inkább triggerelt a könyv, nem is kicsit. Nem kevés számot említett benne a szerző, ami szerintem egy anorexiával vagy bármilyen más evészavarral küzdőnek nem éppen jó. De beáldoztam magam, elolvastam. Azt nem mondom, hogy nem zuhantam még mélyebbre az evészavaromban, de hát ez van. Számomra viszont nem hagyott nagyon semmi tanulságot a könyv, lehet, hogy más másképp lesz. 

"Teljesen egyedül érzem magam. Egy dolog maradt, amit tudok kontrollálni az életemben: az éhezés. Én ebben vagyok jó, meg a fogyásban." - 6. oldal 

A regény nyelvezete teljesen átadja, hogy a szerző sem sokkal idősebb a főszereplőnél, teljesen jól eltalált nyelvezettel lett megalkotva a történet, ami nekem nagyon tetszett és így még inkább átjött az egész, könnyen olvashatóvá tette. Maga a hangulat az elején egy kicsit nyomottabb a témája és Málna küzdelmei miatt, azonban ez nem úgy lett megalkotva, ahogy én azt vártam.

Személyes véleményként viszont rengeteg mindent tudnék hozni és most érkeztem el az értékelésem azon pontjához, hogy ezeket leírjam, mint ahogy azt ígértem fentebb. Számomra azért nem volt túl valid, mert ugye Málna megismerkedett ezzel a sráccal, oké. Megtudhattuk, hogy ez a srác vegán és huss el is kezdett „felszívódni” az anorexia, vagyis nem teljesen, de hogy nem azt a vonalat vitte, amivel kezdte. Valamint nekem hiányzott az, hogy nem ismertük meg Málna belső világát. Az anorexiások általában szabályok szerint élnek, vannak fear- és comfort foodjaink, de Málnánál ezt valahogy hiányoltam. Hogy nem volt leírva mit érez és gondol. Pedig az igen fontos momentuma lett volna a könyvnek. Illetve számomra az sem volt valid, hogy fél év alatt lefutott ez az egész. Oké. Nem mindenki jut el a kórházig, de a történet egész elején azt olvashatjuk, hogy a belső „irányítója” parancsolgat neki, aztán ez is eltűnik egyről a kettőre. Nekem ez nem áll össze. Ajánlanám azoknak, akik valamennyire szeretnék megérteni egy anorexiás belső világát, azonban nem ajánlom azoknak, akik evészavarral küzdenek, hiszen nagyon triggerelő és SOOOK benne a szám. 

Pulcsiban aludni NEM MENŐ.

Megtörténhet, hogy átéled életed legrosszabb napját, és ki kell találnod, hogyan tovább. Clementine West számára a megoldást a munkájába való teljes beletemetkezés jelenti. Egy könyvkiadó sajtósaként gyakorlatiasan éli az életét, nem törődve az imádott nagynénjétől, Analeától tanult butaságokkal – például, hogy az életet jelentéssel kell megtölteni, vagy hogy kergesse a holdat. Clementine inkább két lábbal áll a földön, és óvja a szívét. Az elmúlt hat hónapban sikerült is neki.

Aztán amikor beköltözik néhai nagynénje lakásába, és váratlanul egy idegent talál a konyhában – egy kedves tekintetű, délies akcentussal beszélő férfit, aki rajong a citromos pitéért –, meginog gondosan kitalált menekülési stratégiája. Ugyanis van valami a férfiban, aminek korábban képtelen lett volna ellenállni. És könnyen lehet, hogy most sem lesz képes.

Csakhogy a férfi a múltban él. Egész pontosan hét évvel korábban. Clementine pedig hozzá képest hét évvel előrébb a jövőben.

Hallotta a nagynénjétől, hogy a lakás egy hurok az időben, ahol egybefolynak a pillanatok, akár az akvarell színei. Ahogy azt is, hogy a szerelemben nem az idő számít – hanem az időzítés.

Clementine pedig attól tart, hogy hét évvel elkésett.

Értékelésem: 

Ashey Poston könyve egy könnyed, időutazós történet. Ez a könyv műfaját tekintve inkább a mágikus realizmus kategóriába sorolható, de valahogy mégis kiemelkedik onnan. Egy olyan történetet foghattam a kezemben, ami egy könnyed, érzelmes, időcsavaros történet, ami egyaránt foglalkozik a gyásszal, reménnyel és a szerelemmel is. 

"A szeretteink néha egy történet közepén hagynak el minket. Olykor búcsú nélkül távoznak." - 307.oldal 

Clementine egy kiadó sajtósaként dolgozik, közben azonban gyászolja a nagynénjét, aki váratlanul elhunyt, majd örököl tőle egy különleges lakást. A lakás ugyanis egy időhurkot rejt, amelyben a főhős a múltban élő férfival találkozik – pont hét évvel eltérő idősíkban. A történet során több kulcsszimbólum is fellelhető, ilyenek például a idő, az emlékek, a gyász feldolgozása és az újrakezdés is. Ezek olyan témák, amikről kell beszélni. 

"Szerintem – mondta végül, gondosan megválogatva a szavait – semmi sem tart örökké. Sem a jó, sem a rossz. Ezért kell keresni a boldogság forrását, és a lehető legtovább ott kell maradni." - 294.oldal

A főhősünk kezdetben pragmatikus, menekülésként használja a munkáját, azonban idővel rájön, hogy ez nem a jó út és ideje lenne hallgatnia a szívére is és nem csak a karrierjének élni. Erre pedig egy váratlan ajándék döbbenti rá. Iwan pedig egy lelkes, szenvedélyes, szakácsként éli mindennapjait, rajong a citromos pitéért, jelenléte pedig lehetőséget ad Clementine-nak az önfeltárásra és a gyász feldolgozására. Clementine pedig ekkor szembesül a változás lehetőségével. De vajon él is az alkalommal?

"Ki mondja meg, mikor dolgoztál már érte eleget? Ha akarsz valamit, meg kell próbálnod. Te vagy önmagad legfőbb szövetségese." - 177.oldal 

Könnyed, romantikus, mégis megható, időnként nosztalgikus vagy melankólikus történetet tarthat az olvasó a kezében, amivel a mágikus realisztikus elemekkel együtt megtartják az egyensúlyt. Felépítése átlátható, jól struktúrált, nincsenek túlzóan bonyolult cselekményszálak – összeszedett és könnyed olvasmány. A kiadói közeg pedig egy hiteles keretet biztosított a történet számára realisztikus munkahelyi és személyes elemekkel megtűzdelve. 

"A szeretteink néha egy történet közepén hagynak el minket. Olykor búcsú nélkül távoznak. Az is előfordul, hogy parányi dolgokban velünk maradnak. Egy musicalről őrzött emlékben. A parfümjük illatában. Az eső neszeiben, a kalandvágy viszketésében, a reptérterminálok közötti határvonalak iránt ébredő sóvárgásban." - 304. oldal 

A gyász és a veszteség kezelése Clementine részéről hitelesen lett ábrázolva. Gyásza reális és megindító, az új lakás öröklése kapcsán azonban új perspektívába kerültek a nagynénjével kapcsolatos emléke. A főhősünk megtanul elengedni, bízni, elengedni a múltat – ez azonban egy nagyon mély érzelmi utazást biztosított számára. A regény megkérdőjelezi, hogy az idő múlása akadály vagy próba a szerelem számára, ami szerintem egy nagyon szép szál lett a történet során. 

"Élvezd az esőt! Soha nem tudhatod, lesz-e rá több alkalom." - 249. oldal 

Az időcsavaros, romantikus történet izgalmas, friss alapot ad a történet számára. A karakterek jól kidolgozottak, szerethetőek, Clementine különösen empatizálható, Iwan pedig egy izgalmas, energikus figura. A történetben van fájdalom, de a remény kárpótolja az olvasót, lírai, romantikus és érzékeny egyszerre. 

"Az ember nem szokta megjegyezni a jelentéktelen részleteket, hisz nem gondolja, hogy utoljára hallja valakinek a hangját, utoljára látja a mosolyát, utoljára érzi az illatát." - 195. oldal 

Egyes olvasók egyszerűnek találják a cselekményt, hiányolják a kompromittáltabb történetvezetést én azonban úgy vagyok vele, hogy nem hiányzik. Ennek a történetnek nem ez kellett. Aki ilyen történetet akar olvasni, annak csak azt tudom mondani, hogy ez nem az ő könyve. A második fele a történetnek azonban meg kell említenem, hogy nekem fura volt, hiszen a férfi és a két különböző időbeli verziójával való párhuzamos ismerkedés kicsit zavaros volt számomra. Ám az értékelésem végéhez közeledve ténylegesen csak azt tudom mondani, hogy ha valaki nem kedveli a mágikus realizmust vagy a könnyed romantikus történeteket, akkor ez nem az ő történetük.

"Ha akarsz valamit, meg kell próbálnod. Te vagy önmagad legfőbb szövetségese." - 180. oldal 

Összegzés képpen annyit írnék, hogy egy karakterközpontú, könnyed, romantikus történetet kapott az olvasó egy kis időutazós szállal feltúrbózva. Azonban a vicces témák mellett előkerülnek a komolyak is, mint a gyász, az önismeret, a változás. Szóval ajánlom mindazoknak, akik szeretik a finom csavarokkal rendelkező történeteket nem kevés humorral.

„Megdöbbent, ​felkavar, magához láncol.” – Anarchia Könyvblog

Fülszöveg:

ALVIN FIGYELEMZAVAROS ÉS UTÁLJA A MATEKOT.Végzős egy budapesti gimiben, egy zűrös osztályban. Szeptemberben új matektanár érkezik hozzájuk Sólyom Szabolcs személyében. A kapcsolatuk Alvinnal nem indul zökkenőmentesen.LEXI MATEKTAGOZATOS ÉS FIGYELEMRE VÁGYIK.Ő a matektanár lánya. Tizenegyedikbe jár két legjobb barátnőjével, de egy új osztálytárs befurakodik közéjük, így a lányok barátsága veszélybe kerül.És akkor még a családja is bonyolult. Lexi egyik kisöccse ADHD-s, és dobolni tanul. Mivel gyerekkorában Alvin is dobolt, Sólyom tanár úr felkéri őt, hogy gyakoroljon a kisfiával. A család gyorsan megkedveli a vadóc külsejű, ám barátságos srácot.

AZONBAN LEXINEK NEM TETSZIK, HOGY A FURA ALVIN MOST KI-BE JÁRKÁL NÁLUK.Ráadásul a céltudatos lánynak mostanában semmi nem jön össze. Amikor a várva várt fellépése a táncos eseményen meghiúsul, Alvin vigasztalja meg. Ekkor a fiú fejében már óriási a káosz, mert Lexi tölti ki a gondolatait, és minden mást hanyagol.A lány mégis attól fél, hogy az ADHD-ja miatt Alvin lelkesedése hamar elmúlik. Szép szavakra vágyik, a fiúnak viszont ez az egyik legnagyobb nehézsége.

ALVIN ALKALMATLANNAK ÉRZI MAGÁT A SZERELEMRE – ÉS ÚGY ÁLTALÁBAN AZ ÉLETRE.Lexi meg akarja őt érteni, de ezúttal nem engedhet a vágyaiból.Lehetséges, hogy valójában ugyanarra van szükségük?

Értékelésem:

Darvas Petra író, már több könyvet tudhat maga mögött, ez azonban mégis más, hiszen egy komoly problémára, az ADHD-ra hívja fel a figyelmet, amit sokan összekevernek a hiperaktivitással. A könyv témájában igen egyedülálló, hiszen még nem olvastam ilyen könyvet. Figyelmet és empátiát vár az olvasótól, ugyanakkor segítő szándékot is nyújthat, ha egy olvasó esetleg hasonló dolgokat észlel magán. Az én figyelmemet is hamar felkeltette ez a regény, hiszen kíváncsi voltam, hogy az ADHD-ról miként lehet megírni egy regény. Biztosíthatlak, fantasztikusan. Ugyanis nem elég, hogy erre a témára felhívja a figyelmet, de még egy apró romantikus szálat is belefűz az olvasó. 

"Attól, hogy másnak is nehéz, még nem számít kisebbnek a te nehézséged." - 291. oldal 

A könyv fő témája az ADHD, de emellett foglalkozik a tényleges tiniként érintő problémákkal, mint a szerelem, a tanulás, a barátok stb. Ez a könyv az ADHD-val élőknek támaszt, a laikusok számára pedig információt nyújthat. Hiszen ténylegesen bemutatja, hogy milyen egy ezzel élő fiatal aki az élete. Én személy szerint mindenkinek ajánlom, mert hacsak egy kicsit is, de mindenki felfedezheti benne saját magát, hiszen minden karakterben megtalálható valaki. Ha nem én, akkor a legjobb barátom vagy akárki más, akire ráismer az olvasó a történet során. Rám személy szerint nem gyakorolt különösebb hatást, bár az tény, hogy informatív volt a könyv, mert van ADHD-s ismerősöm, illetve a párom pszichiátere mesélt a páromnak néhány dolgot erről az állapotról, így pedig még érdekesebb volt olvasni. Mint említettem, ez a könyv mindenkinek szól. Legyél tini, felnőtt, idősebb korosztály. Bár az idősebb korosztály ezeket nemigen tudja hova tenni, mert ők csak azt tudják hangoztatni, hogy "a mi időnkben még nem voltak ilyenek" (megsúgom, de, voltak csak nem volt rájuk figyelve és emiatt szenved a mostani generáció. Köszi, puszi.)

"– Én csak normális akarok lenni.
– Normális vagy. Már ha létezik ilyen." - 218. oldal

 Szerintem a könyvhöz azért valamennyire nem árt tisztában lenni az ADHD fogalmával még ha nem is egy kifejezett szakkönyvről beszélünk, hiszen normál esetben az ember csak elkönyveli ezt az állapotot annak, hogy valaki hiperaktív. Nem. Nem feltétlen csak arról lehet szó. A könyv nyelvezete laza, barátságos, olvasmányos és remek kikapcsolódást nyújtó, legalábbis engem nagyon kikapcsolt olvasás közben. Ha nem olvastam volna el a végén az írói utószót és nem tudtam volna meg, hogy a szerző maga is ADHD-s akkor azt hittem volna, hogy csak rettentően jó kutatómunkát végzett, de így már mindent értek. Szerintem nagyszerűen meg lett írva. 

"Nem menthetik fel azt, aki bántotta őket csak azért, mert megértik." - 209. oldal 

A könyv már a témájától is különleges, hiszen én még a magyar könyvpiacon nem láttam olyan regényt, ami ezzel foglalkozna. Vagy csak én voltam elég figyelmetlen, de akkor szóljatok. Petra rettentően jól megírta a történetet. Barátságos karakterek, jó történetfelépítés és kicsit sem unalmas történet. Egyetlen, ami zavart benne, az a könyvnek a mérete volt. A könyv mint említettem, szerintem egyedülálló eddig a magyar piacon, pont ezért is ad újat az olvasóknak, informálja és kikapcsolja őket. 

"Nemcsak annak kell segítség, akinek mentális problémája van, hanem azoknak is, akik miatta sérültek." - 209. oldal

Összegzés képpen nekem egy fantasztikus élményt nyújtott a könyv, örültem, hogy a kezembe vehettem és el tudtam olvasni, hiszen valahol szükségem volt erre a történetre. Pedig nem vagyok ADHD-s. Pont ezért is mondom, hogy nem csak ADHD-sok találhatják benne meg magukat és azt, amire nekik éppen akkor szükségük van. Bátran olvasd el te is, hidd el nem fogsz csalódni. 

Fülszöveg:

Tiéd a választás

Fanni, egy fiatal, ambiciózus lány, aki hiszi, hogy sikeres életet élhet, amiért érdemes megküzdenie. Azonban a sors váratlan fordulatai miatt megváltozik a boldogságról alkotott képe.

Amikor Dominik, a magabiztos és lehengerlő vállalkozó belép az életébe, egy csillogó, ígéretekkel teli világ kapuja tárul ki előtte. Szinte szárnyal a karrierje. De a siker valóban egyenlő a boldogsággal?

Fanni megismerkedik a szabad szellemű Olivérrel. A hedonista szépfiú különös
érzelmeket ébreszt a lányban, aki hiába vonzódik hozzá, valami mégis taszítja benne.

Fanni megreked. A szálak összekuszálódnak, a lányt a választás terhe egyre inkább feszíti belülről. Ráébred, a döntések jelentős következményekkel járhatnak. A jövője a tét, de merre induljon tovább?

Anne L. Green Szentendre színes kavalkádjába csábít minket, ahol az élet írja a forgatókönyvet, de a végszó az olvasóé.

 KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

Anne L. Green neve mára már összemosódott a romantikus-erotikus műfajjal és ez ebben a regényben sincs másképp. A regény bátran olvasható, hiszen egy önálló kötetről beszélünk, hiszen ha az olvasó a könyv végére ér tudni fogja, nem kell folytatás. A szerző ezen regényét erős női karakter és szenvedélyes románc jellemzi (na meg idegesítő férfi karakter, de hát az alap). Mikor elsőre megláttam már a borítóval teljesen magával ragadott, majd elolvastam, hogy ez az első olyan regény, ahol mi olvasók döntünk arról, hogyan alakuljon a főszereplő sorsa és ez felkeltette az érdeklődésem. Azonban amennyire csábítónak tűnt annyira stabilan és határozottan mondom, hogy nem szeretnék ilyen regényt olvasni. Ugyanis én pont azért szeretem a könyveket, mert nem az én fantáziám, hanem az íróé. Maga a borító is azonban egy kellemes, nyugodt kikapcsolódásra hívja az olvasót.

„Csak a testünket szégyelljük, pedig a legtöbbnek az agyát vagy éppen a lelkét kellene.” - 56. oldal

Na, de hogy miről is szól? Főszereplőnk Fanni Magyarország egyik turistaközpontjában, Szentendrén él. Boldogan éli egyedül a barátai társaságában az életét, mígnem beköszön az életébe Dominik, a sármos vállalkozó, aki persze azonnal meg akarja kaparintani magának Fannit, amint meglátja a munkahelyén. Nem sokkal később egy baráti társaságnak

köszönhetően Fanni megismerkedik Olivérrel, a hedonista szépfiúval. De vajon tényleg igaz a mondás? Nem minden arany, ami fénylik? Anne L. Green nagyon jól érezte, hogy melyik az a pont, ahol választás elé kell állítania az olvasóját. Ám az, hogy jól döntesz-e csak a legvégén derül ki. Bevallom őszintén, tényleg izgalmas volt így olvasni a regényt. Emellett azonban a regény mélyebb mondanivalókat is hordoz magában. Olyanokat, mint például a múltbeli sebek, az újrakezdés vagy a bizalom kérdésköre. Örültem, hogy ezekre is nagy hangsúly lett fektetve egy ilyen vékony regényben. A legfontosabb szerintem – legalábbis engem ez fogott meg nagyon – a gyászfeldolgozás kérdése. Ugyanis a regényben van egy ezzel kapcsolatos gyönyörű jelenet. Szerintem ha azon az úton mész végig mint én, te is elolvashatod, melyikre gondolok.

„Ideig – óráig hibáztathatjuk a sorsot a minket ért szerencsétlenségek miatt, ám egy idő után muszáj talpra állni, és továbbmenni az úton.” - 279. oldal 

A könyv a szórakoztatás mellett, mint említettem olyan fontos témákra helyezi a hangsúlyt, mint a megbocsátás, a gyászfeldolgozás, az újrakezdés és a döntéseink súlya. Valamint egy nagyon fontos kérdésre keresi a választ: Mindig van visszaút? 

„A múlt döntésein már nem változtathatunk, ám a jövőnk még rejtegethet új lehetőségeket.” - 349. oldal 

A történetben a karakterábrázolás igen jelentőségteljes szereppel bír, hiszen a végén mi olvasók választjuk ki, ki mellett kössön ki Fanni. Fanni az elején egy picit gyávább női karakternek tűnt nekem, de aztán rájöttem, hogy nem olyan gyáva, mint látszik. Megállja a helyét a helyzetekben, amiket a sors elé rakott. A két férfi főszereplőnket ahogy megismerjük őket mindenki máshogy látja, hiszen nem vagyunk egyformák. Mindenkinek mások a preferenciái. Azonban pont a

„Ha te magad sem hiszed, hogy győzhetsz, ergo eleve vesztesként indulsz, ne is számíts győzelemre!” - 249. oldal 

Mindenkinek ajánlom, aki egy könnyed kikapcsolódásra és izgalmas helyek felfedezésére vágyik (ha olvassátok a történetet, meg fogjátok benne találni a Fantázia Lángosozót. Mindenképpen menjetek el oda. No meg szerepel a regényben a Levendula fagyizó, azt se hagyjátok ki, ha már nyár van). Nálam kellemes és nyugodt érzéseket hagyott maga után a történet annak ellenére is, hogy nem éppen jól döntöttem. Te hogy döntenél?

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.

Értékelésem:

Szép borító, szép élfestés. De vajon a történet is ennyire tetszett?  

Anne L. Green a kortárs magyar romantikus-erotikus irodalom egyik kiemelkedő írója. Soha nem hagyja ki műveiből a forró, igen pikáns jeleneteket, melyek az olvasó érdeklődésének fenntartását is szolgálják. Az Ördögi kísértéssel sincs másképp. A regény egy sötétebb hangulatú, bűnnel és szenvedéllyel teli történet, ami inkább a rosszfiúk kedvelőinek szól. Én azért választottam ezt a könyvet, mert érdekelt a téma és kíváncsi voltam, a szerző hogyan rakja össze ezt az igen komplikált dolgot egyetlen könyvbe. Korábban is olvastam már a szerzőtől, de ez most nem ütötte meg nekem azt a szintet, mint a korábbiak. A főszereplők Reggie Reynolds és Vicky akiket egy kaszinó köt össze. Női főhősünk Vicky erős, de egy megtört múlttal rendelkező karakter, ami a történetben hosszabb-rövidebb ideig említésre is kerül. A férfi főhösünk Reggie már az első oldalakon nem volt szimpatikus. Egy nárcisztikus, egoista személyiségnek jött le, ám ez a véleményem a végén elkezdett leomlani, de még akkor se teljesen. A történet fő iránya a vonzalom és az, hogy Reggie megszerezze magának Vicky-t. De vajon sikerül neki? A történetben a belső vívódások is nagyon szépen papírra vannak vetve, ez különösen tetszett, emellett van egy pont, mikor a múlt traumái nem engedik a továbblépést.

„-… Állandóan a visszapillantóba nézünk, ahelyett hogy az útra koncentrálnánk. Ha valaminek vége szakad, valami más elkezdődik.” - 555. oldal 

A történetre azt mondanám, hogy szenvedélyes, de mégsem annyira, mint én vártam. Számomra elmaradt a folyamatosan építkező erotika, a lehető legváratlanabb helyzetekbe voltak odaszúrva az ilyen jelenetek. Emellett azonban az írónő stílusa igen olvasmányos, amit nagyon szeretek. Vicky belső harcait azonban néhol sablonosnak véltem. Értem mi volt ezzel a szerző célja, egy bizonyos ponton át is jött, de nem nőtt a szívemhez. Reggie vonzereje viszont lehet, hogy más olvasónak hatásos, de nekem nem jött át. Próbálta az írónő a rosszfiú szerepét ráölteni, de én láttam a történetben – és ezt most a történet javára mondom –, hogy neki is megvannak a belső vívódásai. Akárcsak beszéljünk a családjáról, akik megpróbálják eltenni láb alól csak azért, mert nem nekik megfelelően hozott döntést. A mellékszereplőket nem mondanám teljesen „dísznek”, de számomra nemigen volt nagy szerepük. Persze voltak olyan jelenetek, ahol igenis jó és fontos volt a jelenlétük, de ez nem az egész történet során volt így. 

„Aki egyszer fájdalmat okoz, az megteszi újra.” - 84. oldal

A férfi főszereplőnk múltja nem mondható éppen makulátlannak és bűntől mentesnek. Pont ez eredményezi a történet során a családi viszályokat. Hiszen Reggie ki akar szállni mindebből és nem akarja tovább folytatni mindazt, amibe a családja – vagyis inkább csak a testvére és az apja – belerángatták. Az írónő szerintem nagyon jól kezeli az érzelmi és a fizikai határokat egyaránt. Ha viszont visszatérünk Reggie és Vicky kapcsolatára, valahol az ő kapcsolatuk se a tényleges vonzalmon alapul véleményem szerint. Azt viszont biztos állíthatom, hogy ha szereted az ilyen történeteket, akkor egy szenvedéllyel teli történetet kapsz. Más kérdés, hogy én miként látom ezeket, nem kell velem mindenkinek egyetértenie. Habár erotikus irodalomról beszélünk véleményem szerint megmutatkozik a nők túlzott szexualizálása, ami nekem nagyon nem tetszett. Hiszen a nők nem használati tárgyak. Hihetetlen, hogy a 21.században ennek hangot kell adni (ez nem a szerző ellen szól csak egy vélemény). Visszatérve a történetre nekem néhol kiszámítható volt, de a történet végére kialakult történésekre nem számítottam. 

"„Amit elkezdek, azt be is fejezem.” - 57. oldal

Összességében ezt a történetet mindenkinek ajánlom, aki rajong az erotikus-romantikus irodalomért és a sötétebb hangvételért. Remélem ti megtaláljátok benne azt, amit nekem nem sikerült. Hiszen mint tudjuk, nem vagyunk egyformák.

Jonah sosem gondolta volna, hogy létezik egy olyan lány, mint Vivi.
Vivi nem sejtette, hogy Jonah hoz fényt az életébe.
Egyikük sem gondolta, hogy ilyen nyaruk lesz… hogy olyan nyár lesz, ami felülírhatja a jövőjüket.
Egy lebilincselő történet egy új szerelemről, régi sebekről, és a mélyben fortyogó erőkről… két fiatalról, akik rájönnek arra, hogy ha a megfelelő emberrel, a megfelelő időben „ütközöl”, az mindörökre megváltoztat.

Véleményem:

 Bevallom ez a könyv egy a környezetemben fontos szerepet betöltő ember miatt került a kezembe, illetve amiatt, hogy az ő diagnózisa megegyezik a főszereplő lány állapotával. 

 Ugyanis a mai napig alig van beszélve a mentális betegségek fontosságáról és érdekesnek tartottam, hogy találtam ebben a témában egy olyan könyvet, ami nem szakkönyv és érthetően is írja le az állapotot. Nem betegség, állapot. Bár betegségnek is fel lehet fogni. Kinek, hogy könnyebb.  Én ezt is és a sajátomat is egy állapotnak fogom fel, nem betegségnek. Természetesen vannak a rosszabb napjaim, amikor viszont inkább betegségként tekintek rá, mintsem állapotra. Habár két külön diagnózisról beszélünk az én esetemben és Vivi (a könyvben szereplő lány) esetében.

 Bár a vicc az, hogy a könyvben szó szerint nincs leírva, hogy Vivi bipoláris, nekem mégis leesett az első hipomániás epizódja után. Ám azt még mindig nem tudom megérteni, hogy azokban a filmekben/sorozatokban/könyvekben, amelyekben a bipoláris zavart mutatják be, miért csak a mániás epizódra helyezik a hangsúlyt? A depressziós fázisokról, illetve a kevert fázisról is ugyanolyan fontos beszélni. Hiszen ha egy olyan fiatal kezébe kerül a könyv, aki frissen diagnosztizált, pont nem csak arról akar olvasni, ami jó és boldog (pláne nem úgy, hogy minden ilyen tartalomban a főszereplő csak úgy elszórogatja a gyógyszereit és nem veszi be. Nekem ilyen eszembe se jutna - és nem is jut a sajátommal se). 

 Maga a történet egy nyári kalandról szól, ahol Vivi megismerkedik egy sráccal, akinek nem is tűnik fel, hogy a lánnyal minden rendben egy bizonyos pontig, ott azonban már nem nagyon van miről beszélni. Egyedül a végére mondhatnám azt, hogy ott van néhány értelmes és jól megírt sor egy ilyen állapottal rendelkező ember számára. 

 Összességében amúgy ha úgy olvasod, hogy nem nagyon tudsz semmit a bipoláris zavarról, akkor még élvezhető is lehet. Csak ha mindezek után utánaolvasol... Akkor egy picit csalódni fogsz a könyvben. Azonban én senkinek nem mondom, hogy olvassa vagy ne. Mindenkinek az egyéni döntése. Egy biztos. A szerző próbálta nagyon habos-babos regénynek megírni. De nem rossz próbálkozás.

 Fülszöveg:

Fülszöveg:

Ashley Hall, a fiatal lakberendező szerelméért két pasi is rivalizál, a jóképű Cameron és a nem kevésbé vonzó Ridge.
Míg az egyikük becsületesen játszik, addig a másikuk nem riad vissza a tisztességtelen eszközöktől sem.
Miközben ők Ashley szívéért versengenek, a lány családját súlyos csapás éri. Ashley-nek egyszerre kell megküzdenie a családi tragédiával, egy mogorva ügyféllel és a zűrzavarral, amit az álnok udvarló okoz.
Végül kiderül az igazság és a tisztességgel játszó fél elnyeri Ashley szívét. Ám a boldog befejezés csak álom marad. Fájó emlékek bukkannak fel a múltból, és egyre nyugtalanítóbb események zavarják meg mindennapjaikat. És amikor a meghittnek ígérkező hétvége végül rémálommá válik, már nem marad semmi kétség, valaki komoly fenyegetést jelent számukra. Az életük veszélybe kerül és csak magukra számíthatnak a havas hegyekben megbúvó, mindentől elzárt kis faházban.

 Véleményem: 

 Ez most nem az én történetem volt.  Ugyanúgy, ahogy az előző értékelésem olvasmánya sem. Valahogy nem akart jól indulni az újév olvasás téren. Ettől függetlenül viszont nem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen maga az elképzelés nekem nagyon tetszett. Az elején. Aztán viszont szinte mindig tudtam, mi után mi fog következni és ez így nem volt nagy élvezet számomra. Jó, oké, a végén történteket nem tudtam megjósolni, de azon kívül mindent. Ez a történet most nem nekem lett szánva, ettől függetlenül nem olyan biztos, hogy végleg félredobom és nem olvasom el a folytatását, mert mint mondtam, maga az elképzelés igenis tetszett. Szerintem jobban is meg lehetett volna írni, ám ez már csak az én véleményem. Ettől függetlenül viszont én még mindig azon a véleményen vagyok, hogy minden könyv hozzánk tesz valamit. Ezzel a könyvvel is gazdagabb lettem. 

 Az viszont tényleg nagyon tetszett, hogy éreztem a történetben szereplő karaktereknél a fejlődést. Nem csak az volt, hogy álltak ott egy helyben és csak voltak. Hanem tényleg változtak, fejlődtek, tanultak. Jobbá tették saját magukat. Ugyanúgy, mint mi valódi emberek az életünk során. 

 Habár véleményem szerint nem volt eléggé kifejtve a történet, akadtak benne kedvenc részeim. Például a faházas jelenet a végén, amire az előbb azt mondtam, hogy a végét tényleg nem tudtam megjósolni. Ez így is volt. Ott került a helyére az utolsó puzzle darab. Ott raktam össze, hogy akkor most ki kicsoda és ki, hogy van. Már csak ezért is tovább fogom olvasni (egyszer) a történetet, hogy megtudjam, mi lesz ezután.