Fülszöveg:

„Megdöbbent, ​felkavar, magához láncol.” – Anarchia Könyvblog

Fülszöveg:

ALVIN FIGYELEMZAVAROS ÉS UTÁLJA A MATEKOT.Végzős egy budapesti gimiben, egy zűrös osztályban. Szeptemberben új matektanár érkezik hozzájuk Sólyom Szabolcs személyében. A kapcsolatuk Alvinnal nem indul zökkenőmentesen.LEXI MATEKTAGOZATOS ÉS FIGYELEMRE VÁGYIK.Ő a matektanár lánya. Tizenegyedikbe jár két legjobb barátnőjével, de egy új osztálytárs befurakodik közéjük, így a lányok barátsága veszélybe kerül.És akkor még a családja is bonyolult. Lexi egyik kisöccse ADHD-s, és dobolni tanul. Mivel gyerekkorában Alvin is dobolt, Sólyom tanár úr felkéri őt, hogy gyakoroljon a kisfiával. A család gyorsan megkedveli a vadóc külsejű, ám barátságos srácot.

AZONBAN LEXINEK NEM TETSZIK, HOGY A FURA ALVIN MOST KI-BE JÁRKÁL NÁLUK.Ráadásul a céltudatos lánynak mostanában semmi nem jön össze. Amikor a várva várt fellépése a táncos eseményen meghiúsul, Alvin vigasztalja meg. Ekkor a fiú fejében már óriási a káosz, mert Lexi tölti ki a gondolatait, és minden mást hanyagol.A lány mégis attól fél, hogy az ADHD-ja miatt Alvin lelkesedése hamar elmúlik. Szép szavakra vágyik, a fiúnak viszont ez az egyik legnagyobb nehézsége.

ALVIN ALKALMATLANNAK ÉRZI MAGÁT A SZERELEMRE – ÉS ÚGY ÁLTALÁBAN AZ ÉLETRE.Lexi meg akarja őt érteni, de ezúttal nem engedhet a vágyaiból.Lehetséges, hogy valójában ugyanarra van szükségük?

Értékelésem:

Darvas Petra író, már több könyvet tudhat maga mögött, ez azonban mégis más, hiszen egy komoly problémára, az ADHD-ra hívja fel a figyelmet, amit sokan összekevernek a hiperaktivitással. A könyv témájában igen egyedülálló, hiszen még nem olvastam ilyen könyvet. Figyelmet és empátiát vár az olvasótól, ugyanakkor segítő szándékot is nyújthat, ha egy olvasó esetleg hasonló dolgokat észlel magán. Az én figyelmemet is hamar felkeltette ez a regény, hiszen kíváncsi voltam, hogy az ADHD-ról miként lehet megírni egy regény. Biztosíthatlak, fantasztikusan. Ugyanis nem elég, hogy erre a témára felhívja a figyelmet, de még egy apró romantikus szálat is belefűz az olvasó. 

"Attól, hogy másnak is nehéz, még nem számít kisebbnek a te nehézséged." - 291. oldal 

A könyv fő témája az ADHD, de emellett foglalkozik a tényleges tiniként érintő problémákkal, mint a szerelem, a tanulás, a barátok stb. Ez a könyv az ADHD-val élőknek támaszt, a laikusok számára pedig információt nyújthat. Hiszen ténylegesen bemutatja, hogy milyen egy ezzel élő fiatal aki az élete. Én személy szerint mindenkinek ajánlom, mert hacsak egy kicsit is, de mindenki felfedezheti benne saját magát, hiszen minden karakterben megtalálható valaki. Ha nem én, akkor a legjobb barátom vagy akárki más, akire ráismer az olvasó a történet során. Rám személy szerint nem gyakorolt különösebb hatást, bár az tény, hogy informatív volt a könyv, mert van ADHD-s ismerősöm, illetve a párom pszichiátere mesélt a páromnak néhány dolgot erről az állapotról, így pedig még érdekesebb volt olvasni. Mint említettem, ez a könyv mindenkinek szól. Legyél tini, felnőtt, idősebb korosztály. Bár az idősebb korosztály ezeket nemigen tudja hova tenni, mert ők csak azt tudják hangoztatni, hogy "a mi időnkben még nem voltak ilyenek" (megsúgom, de, voltak csak nem volt rájuk figyelve és emiatt szenved a mostani generáció. Köszi, puszi.)

"– Én csak normális akarok lenni.
– Normális vagy. Már ha létezik ilyen." - 218. oldal

 Szerintem a könyvhöz azért valamennyire nem árt tisztában lenni az ADHD fogalmával még ha nem is egy kifejezett szakkönyvről beszélünk, hiszen normál esetben az ember csak elkönyveli ezt az állapotot annak, hogy valaki hiperaktív. Nem. Nem feltétlen csak arról lehet szó. A könyv nyelvezete laza, barátságos, olvasmányos és remek kikapcsolódást nyújtó, legalábbis engem nagyon kikapcsolt olvasás közben. Ha nem olvastam volna el a végén az írói utószót és nem tudtam volna meg, hogy a szerző maga is ADHD-s akkor azt hittem volna, hogy csak rettentően jó kutatómunkát végzett, de így már mindent értek. Szerintem nagyszerűen meg lett írva. 

"Nem menthetik fel azt, aki bántotta őket csak azért, mert megértik." - 209. oldal 

A könyv már a témájától is különleges, hiszen én még a magyar könyvpiacon nem láttam olyan regényt, ami ezzel foglalkozna. Vagy csak én voltam elég figyelmetlen, de akkor szóljatok. Petra rettentően jól megírta a történetet. Barátságos karakterek, jó történetfelépítés és kicsit sem unalmas történet. Egyetlen, ami zavart benne, az a könyvnek a mérete volt. A könyv mint említettem, szerintem egyedülálló eddig a magyar piacon, pont ezért is ad újat az olvasóknak, informálja és kikapcsolja őket. 

"Nemcsak annak kell segítség, akinek mentális problémája van, hanem azoknak is, akik miatta sérültek." - 209. oldal

Összegzés képpen nekem egy fantasztikus élményt nyújtott a könyv, örültem, hogy a kezembe vehettem és el tudtam olvasni, hiszen valahol szükségem volt erre a történetre. Pedig nem vagyok ADHD-s. Pont ezért is mondom, hogy nem csak ADHD-sok találhatják benne meg magukat és azt, amire nekik éppen akkor szükségük van. Bátran olvasd el te is, hidd el nem fogsz csalódni. 

 Fülszöveg:

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.

Értékelésem:

Szép borító, szép élfestés. De vajon a történet is ennyire tetszett?  

Anne L. Green a kortárs magyar romantikus-erotikus irodalom egyik kiemelkedő írója. Soha nem hagyja ki műveiből a forró, igen pikáns jeleneteket, melyek az olvasó érdeklődésének fenntartását is szolgálják. Az Ördögi kísértéssel sincs másképp. A regény egy sötétebb hangulatú, bűnnel és szenvedéllyel teli történet, ami inkább a rosszfiúk kedvelőinek szól. Én azért választottam ezt a könyvet, mert érdekelt a téma és kíváncsi voltam, a szerző hogyan rakja össze ezt az igen komplikált dolgot egyetlen könyvbe. Korábban is olvastam már a szerzőtől, de ez most nem ütötte meg nekem azt a szintet, mint a korábbiak. A főszereplők Reggie Reynolds és Vicky akiket egy kaszinó köt össze. Női főhősünk Vicky erős, de egy megtört múlttal rendelkező karakter, ami a történetben hosszabb-rövidebb ideig említésre is kerül. A férfi főhösünk Reggie már az első oldalakon nem volt szimpatikus. Egy nárcisztikus, egoista személyiségnek jött le, ám ez a véleményem a végén elkezdett leomlani, de még akkor se teljesen. A történet fő iránya a vonzalom és az, hogy Reggie megszerezze magának Vicky-t. De vajon sikerül neki? A történetben a belső vívódások is nagyon szépen papírra vannak vetve, ez különösen tetszett, emellett van egy pont, mikor a múlt traumái nem engedik a továbblépést.

„-… Állandóan a visszapillantóba nézünk, ahelyett hogy az útra koncentrálnánk. Ha valaminek vége szakad, valami más elkezdődik.” - 555. oldal 

A történetre azt mondanám, hogy szenvedélyes, de mégsem annyira, mint én vártam. Számomra elmaradt a folyamatosan építkező erotika, a lehető legváratlanabb helyzetekbe voltak odaszúrva az ilyen jelenetek. Emellett azonban az írónő stílusa igen olvasmányos, amit nagyon szeretek. Vicky belső harcait azonban néhol sablonosnak véltem. Értem mi volt ezzel a szerző célja, egy bizonyos ponton át is jött, de nem nőtt a szívemhez. Reggie vonzereje viszont lehet, hogy más olvasónak hatásos, de nekem nem jött át. Próbálta az írónő a rosszfiú szerepét ráölteni, de én láttam a történetben – és ezt most a történet javára mondom –, hogy neki is megvannak a belső vívódásai. Akárcsak beszéljünk a családjáról, akik megpróbálják eltenni láb alól csak azért, mert nem nekik megfelelően hozott döntést. A mellékszereplőket nem mondanám teljesen „dísznek”, de számomra nemigen volt nagy szerepük. Persze voltak olyan jelenetek, ahol igenis jó és fontos volt a jelenlétük, de ez nem az egész történet során volt így. 

„Aki egyszer fájdalmat okoz, az megteszi újra.” - 84. oldal

A férfi főszereplőnk múltja nem mondható éppen makulátlannak és bűntől mentesnek. Pont ez eredményezi a történet során a családi viszályokat. Hiszen Reggie ki akar szállni mindebből és nem akarja tovább folytatni mindazt, amibe a családja – vagyis inkább csak a testvére és az apja – belerángatták. Az írónő szerintem nagyon jól kezeli az érzelmi és a fizikai határokat egyaránt. Ha viszont visszatérünk Reggie és Vicky kapcsolatára, valahol az ő kapcsolatuk se a tényleges vonzalmon alapul véleményem szerint. Azt viszont biztos állíthatom, hogy ha szereted az ilyen történeteket, akkor egy szenvedéllyel teli történetet kapsz. Más kérdés, hogy én miként látom ezeket, nem kell velem mindenkinek egyetértenie. Habár erotikus irodalomról beszélünk véleményem szerint megmutatkozik a nők túlzott szexualizálása, ami nekem nagyon nem tetszett. Hiszen a nők nem használati tárgyak. Hihetetlen, hogy a 21.században ennek hangot kell adni (ez nem a szerző ellen szól csak egy vélemény). Visszatérve a történetre nekem néhol kiszámítható volt, de a történet végére kialakult történésekre nem számítottam. 

"„Amit elkezdek, azt be is fejezem.” - 57. oldal

Összességében ezt a történetet mindenkinek ajánlom, aki rajong az erotikus-romantikus irodalomért és a sötétebb hangvételért. Remélem ti megtaláljátok benne azt, amit nekem nem sikerült. Hiszen mint tudjuk, nem vagyunk egyformák.

Fülszöveg:

Az ő kapcsolatuk a pokolban köttetett…
A Griffin és a Gallos család generációk óta csatározik a chicagói alvilág irányításáért. Rivalizálásuk mindig is egy valóságos puskaporos hordó volt, ám a helyzet akkor válik robbanásközelivé, amikor Aida, a legkisebb és legzabolátlanabb Gallo testvér belóg egy, a Griffin-kúriában rendezett partira, és akarata ellenére óriási kárt okoz. Hogy elejét vegye a totális háborúnak, a lány apja gyorsan feleségül adja őt Callum Griffinhez, az ír maffiavezér legidősebb fiához és örököséhez.
A rideg, ambiciózus és kegyetlen Callum eltökélt szándéka megszelídíteni konok menyecskéjét. Ám Aidát sem kell félteni, mindent megpróbál annak érdekében, hogy Callumnak ártson. Azonban ez egyre nehezebbnek bizonyul, mert Callum túl jóképű…
Aida a szívét egy páncélszekrénybe zárta. Callum bizonyítani akar.
Az irányításért folytatott küzdelembe vajon melyikük bukik bele elsőként?

 Véleményem:

 Nem tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy ennyire még nem fogtam mellé a borítónak a tippjével. Egész olvasás alatt azon gondolkodtam, mi köze lehet az epernek a könyvhöz. Aztán mindent megértettem és ott kellett egy pár perc szünet. Komolyan? Ennyi? Nem hittem a szememnek.  

"Másrészt pedig, ha a te hibád is lenne, akkor sem érdekelne. Két térdem van, de csak egy húgom."

 No, de a történet. Az egész történet ott kezdődik, hogy a Gallo család belopózik, a riválisainak lakásába, ám mikor a legfiatalabb gyerek Aida fellopózik a palota könyvtárszobájába történik egy kisebb baleset. 

"A bizalom, mint a szerelem esszenciája."

 Ennek okán a Griffin-ek és a Gallo-k egyezséget kötnek, ami nem más, mint Aida keze. Tehát a legfiatalabb gyermeket kényszerházasságra adják a Gallo családnak szimplán egy kampány miatt. De ki mondta, hogy egy kényszerházasságból nem lehet valódi szerelem? Talán lehet, de az is lehet, hogy nem. Ki mondja meg, hogy egy kényszerházasságból nem lehet később valódi szerelem? 

"A bizalom ritkább dolog a szerelemnél."

 Ez a könyv rengeteg kalandot és izgalmat tartogatott az olvasók számára. Ha tehettem volna egyben elolvasom az egészet, de sajnos mindig volt valami, ami megszakította az olvasási élményt. Ám előbb-utóbb mindennek a végére ér az ember. Így tettem én is Aida és Callum történetével. Ez a történet egy humoros, de mégis komoly történet volt

 Fülszöveg:

 

Fülszöveg:

Gyűlölniük ​kellene egymást. Máskülönben garantált a katasztrófa.
A zárkózott, tragikus sorsú Mia gyerekkorában jelen volt gazdag édesapja meggyilkolásánál. Sőt, azt pletykálják, hogy ő az elkövető. Az esetet követő nagy médiafelhajtástól távol tartva édesanyja egy külföldi, kétes hírű bentlakásos vallási intézetbe küldte lányát. Vagy inkább száműzte? Mia a húszas éveiben is még a tragédia spiráljából próbál kievickélni, de egyre mélyebbre süllyed benne, mígnem találkozik édesapja egykori nagy riválisának fiával. Nehéz eldönteni, hogy Sámuel segíthet rajta, vagy egy életre tönkreteheti a súlyos titkokat cipelő lányt.
A laza erkölcsű Sámuel örök lázadó, nagyon úgy tűnik, a harmincas éveire sem nő be a feje lágya. Imádja feszegetni a határokat, meggyőző megjelenésével pedig igen népszerű a hölgyek körében, akikkel előszeretettel játszadozik is. A családi vállalkozás érdekében rákényszerül arra, hogy az ujja köré csavarja a külföldről hazatért csillagvirágszálat, azaz Szendházi Miát. Azt gondolja, hogy a sebzett lelkű lány könnyű préda lesz, de téved, és nagyon úgy fest, hogy az a fránya fegyver fordítva sül el.
Vajon a családi viszályokat is elsöprő szerelemnek garantáltan tragédia a vége?
LAKATOS LEVENTE többszörös Aranykönyv-díjas szerző. Sikerkönyveivel önismereti utazásra csábítja olvasóit. Regényei témaválasztásukban bátrak, ezért gyakran polgárpukkasztóak. A Tönkreteszlek az első, saját kiadójával megjelentett könyve.

Véleményem: 

Valamikor 2017-ben jutottam arra a döntésre, hogy elkezdem Lakatos Leventétől az első könyvemet, a Barbibébi első kiadását. Harminc oldalnál tovább nem jutottam, mert kicsit erős kezdés volt. Most jutottam el oda, hogy ismét folytassam Levente írásait, mégpedig a legújabb könyvével, ami megerősített abban, ideje folytatni és a Barbibébi új kiadását olvasni a régi helyett. 

 Nem bántam meg, mert úgy láttam, hogy egy nagyon jó történetnek a kezdete ez a könyv. Már az első oldalaknál magába szippantott és alig bírtam letenni. Csak olvastam és olvastam, sőt volt olyan, hogy a buszról is a jelző megszólalásakor pattantam le. Ilyet ne csináljatok, nem jó móka. 

 No, de a történet. Ahhoz képest, hogy Lakatos Levente romantikus-erotikus írónak van elkönyvelve, itt nem tapasztaltam olyan durván az erotika megírását, mint a legelső könyvénél, tehát már itt látszik a fejlődés. Kialakította a saját stílusát. Megtanulta az évek során, hogyan kell fenntartani az olvasók figyelmét. Most már értem, miért szeretik ennyire. Letisztult stílusa tényleg magával ragadja az embert. Minden leírt szavát megválogatva, gyönyörűen fogalmazza meg a jeleneteket. 

 Mia és Samu története azonban sablonos, de mégsem az. Meg lehet ezt úgy írni, hogy ne legyen az. Az írónak ez sikerült. A két főszereplő története úgy lett megírva, hogy tényleg nem akarja letenni a könyvet az olvasó. Mintha pillanatragasztóval odaragasztották volna, hogy ne tudd letenni. Legalábbis én így voltam. Bár emlékszem arra, milyen fenntartásokkal kezdtem neki a regénynek, mégis hajtott a kíváncsiság. Most pedig izgatottan várom a következő részt, hogy megtudjam, milyen apró csipkelődések lesznek még a két főszereplő között.

Imádtam olvasni a csipkelődéseiket ahhoz képest, hogy a sorsuk szerintük nem így kellett volna, hogy megírva legyen. Ám mégis így lett. Hiszen a szerelemnek nem lehet parancsolni. A lehető legváratlanabb pillanatban talál rád. Vagy akkor, mikor már lemondtál róla. Hiszen Mia a rend falai között bár rendes életet élhet, mégis egy zárkózott személy, akit lelkileg ronccsá tett az, hogy látta az apja halálát.

A könyv azonban visszatekintéseket is ad az olvasók kezébe, hogy megértsük a történetet. A szerző elmeséli a szereplőkön keresztül, mi is történt a múltban. Ez nagyon tetszett, mert így megismerhette az olvasó a szereplők múltját.

Tehát ha tervezed, hogy nekikezdesz, akkor keríts egy hosszabb idősávot, amikor ráérsz, mert nem fogod tudni letenni a könyvet.

Csak ​akkor tudod meg, milyen erős vagy, ha rákényszerít az élet…

Marina di Natale a kórházban tér magához. Döbbenten látja, hogy a haját leborotválták, a fején húzódó vörös sebhely jelzi, hogy komoly műtéten esett át. Rövidesen világossá válik, hogy nemcsak az egészsége, de az egész élete összeomlott. Majdnem a nulláról kell újrakezdenie, mégsem adja fel, hisz bár a férje elhagyja, a szüleire sosem számíthatott, és a munkáját is gyűlöli, a kislánya megmaradt neki – érte pedig a lehetetlenre is képes.

Gyógyulása után Marina a festői tengerparti kisvárosba, Anzióba költözik a gyermekével. Kis kora óta vonzották az izgalmas ízek, rajongott nagyanyja különleges, rendhagyó süteményeiért, szinte kívülről fújta a recepteket, melyek a világ lenyűgöző tájait idézték, így rövidesen megszületik a fejében a terv egy saját pékségről.

Csakhogy mindez kapcsolatok és elégséges pénz nélkül meglehetősen kilátástalan vállalkozásnak tűnik… Ekkor azonban váratlanul támogatást kap, mintha a sors sietne a segítségére. Szerencséjére vagy szerencsétlenségére megjelenik egy férfi is az életében, de Marina nem bízik benne, ami nem csoda, hisz Domenico nem más, mint a volt férje Franciaországban élő bátyja, akivel ő soha nem találkozott. Úgy tűnik, Domenico di Natale célja az, hogy kihúzza Marinát a magánélete romjai alól…

De vajon mit akar valójában a rejtélyes múltú férfi? És lehet-e bizalmat építeni, ha az ember mindent elveszített, amiben hitt?

R. Kelényi Angelika új regénye egy igazi harcos története, tele vággyal, tervekkel, ízekkel és illatokkal. A Manna Marina egy erős, kitartó nőről szól, akit bár megtépáz a sors, nemegyszer padlóra küld az élet, mégis feláll, összeszedi magát, és a végsőkig küzd az álmaiért.

Véleményem:

Féltem belekezdeni. Féltem, mert bár a fülszöveget elolvasva tudtam, hogy nem a megszokott stílus fog fogadni Angelikától. Mégis tartottam ettől a történettől egy kicsit, de kár volt. Az első oldal után magával ragadott és onnantól kezdve szó szerint alig bírtam letenni. Imádtam a történetet és kíváncsi voltam, mi lesz Marina-val. Oldalról oldalra egyre inkább magába szívott a történet és szívem szerint le se tetten volna, amíg a végére nem érek.

Hiszen a szerző egy olyan történetet alkotott, amibe az olvasó szívesen beleképzeli magát és még nem is mondanám rá azt, hogy teljesen egy másik világ, hiszen mindaz, ami Marina-val történik, bármelyik nővel megtörténhetne. A főhősnő szemén keresztül pedig azt is megtapasztalhattam, hogy milyen a nulláról kezdeni mindent. Mert ezt is meg kellett élnie, bár ezzel nem árultam el túl nagy spoilert. Csodálatos, mi mindent kihozott abból, hogy végre önmagaként élhet a saját gyermekével.

Áh… Ha már gyerek. Adriana. Adriana az a karakter, aki megmutatja az olvasóknak, milyen az, mikor a gyerek úgy nő fel, hogy mindent megkap, amit csak szeretne. Aztán hopp. Eltűnik a varázslat. Adriana is így volt, aztán rájött egy nagyon fontos dologra, amire sajnos az emberek csak ilyen helyzetben jönnek rá: a legkisebb dolgot is értékelni kell.

Ám egy nap betoppan egy rejtélyes idegen a pékség ajtaján. Azonban mi van akkor, ha kiderül, az a rejtélyes idegen a sógorod, akit kitagadott a családja? Mi sülhet ki abból, ha beszélgetésbe elegyedsz vele? Minderre választ kapsz, ha elolvasod a regényt. Nekem az egyik nagy kedvencem lett, nem tagadom. Na meg van benne egy jó sütirecept, amit igyekszem nagyon hamar kipróbálni, mert imádom az édeset. 

Sok mindent megmutat ez a regény az olvasóknak. Sok csodálatos dolgot. Például az apró értékeket. Mert lehet, hogy ami neked van, másnak nincs. Sőt még az is lehet, hogy egyszer neked sem lesz. Ebbe belegondoltál már? Én a történet során nagyon sokszor elgondolkodtam rajta. Főleg, mikor igazán megismerhettük Adriana édesapjának valódi arcát.

Fülszöveg: 

Fülszöveg: 

Leírás:

 A film az amfetamin függőségét mutatja be, valamint azt, hogy mennyire mélyre rántja az embert a drogfüggőség. A szer rabságában élve bekövetkezik egy olyan mélyzuhanás, melyből nagyon nehéz ismét lábra állni. Mindezt, s a felépülés folyamatát egy aggódó édesapa szemszögéből követhetjük nyomon.

Véleményem: 

 Erős. Fájdalmas. Ezekkel a szavakkal tudnám ezt a filmet jellemezni. Mert pontosan tudom, mit élt át a főszereplő. Tudom milyen. Azonban mindezeknek fejében meg kell mondjam, hogy nem a legjobban van megírva a film, hiszen sok "hibát" találtam benne. Az első már a leges legelején feltűnt, hiszen az apja az akarata ellenére akarta elvonóra vinni. Ez az első hiba. Hiszen amíg egy szenvedélybeteg (legyen az szerhasználó vagy bármilyen más függőséget magáénak érző ember) azt nem mondja, hogy "igen, én szeretném letenni" addig ez nem megy. Saját tapasztalat. Én is próbálkoztam úgy pszichiáter segítségét kérni, hogy közben nem volt meg bennem a teljes elhatározás. Nem is lett a terápiának semmi eredménye. Második (nem sokkal utána): "Oké, de csak miattad." - Ezzel a mondattal száll ki Nic a kocsiból az elvonóra érkezve. Itt már éreztem, hogy baj lesz. Nem volt meg benne az elhatározás. Ez nem így megy, hogy "csak miattad". Nem. Nem más miatt kell végigcsinálnod, hanem magad miatt. Azért, mert te akarod. Addig, amíg a függő saját maga nem látja be, hogy segítség kell, addig NEM LEHET rajta segíteni.

 "Érzelmi zsarolás. Ilyen egy függő" - hangzik el a film elején David szájából. Nem. Nem feltétlen ilyen. Hiszen nem mindegy, mitől függ az ember. Lehet, hogy nem is látja szükségét az érzelmi zsarolásnak, anélkül is hozzájut az adott dologhoz. 

Hihetetlen, hogy ez a film valós történeten alapul. Bárcsak lehetőségem lenne egyszer elolvasni a valódi feljegyzéseket, melyeken a könyv is alapszik. Szeretnék egyszer jobban belelátni ennek a szó szerint Csodálatos fiúnak a történetébe. Mert igenis egy harcos. A film végére ezt már megtudtam. Nem sokan képesek azt kimondani, amit ő. Mégha ehhez egy dúrva felismerés is kellett. Egy biztos. Elolvasni el fogom, mert kíváncsi vagyok rá, de megnézni nem biztos, hogy meg fogom még egyszer. Képtelen lennék rá. Ugyan úgy, ahogy egyelőre képtelen vagyok újraolvasni Sam Wilberry: Rush című könyvét. Nem megy. Önmagamat látom benne és nem megy.

Fülszöveg:

A regény igaz történet alapján íródott, és két szálon fut. A lelki bántalmazás és a vágy áll egymással szemben. Az egyik nő esetében megfigyelhetjük az ő küzdelmét egy olyan kapcsolatban, amelyik testi és lelki sebeket ejt rajta.

Létezik-e ebből kiút?

Ha igen, milyen áron?

A másik főszereplő egy viszony érzelmi hullámvasútját járja be. Miként éli meg a titkolt szerelmet?

Képes ellenállni a kísértésnek?

És egyáltalán ezt akarja?

Izgalmas, romantikus thriller a párkapcsolatokról és a női lélek rejtelmeiről.

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

 Ennek a könyvnek nem én vagyok kifejezetten a célközönsége, ennek ellenére, rettentően jó olvasmánynak tartom. Ez egy olyan regény, melynek egyes részei - magam sem tudom, melyikek - valós eseményeken alapulnak. Ez pedig még izgalmasabbá tette számomra az olvasást. Azonban meg kell mondjam, nagyon lesokkolódtam. Néhány évvel ezelőtt már elkezdtem egy hasonló könyvet, Francesca H. Nielk-nek a Daniel c. regényét, ahol egy tizenhét éves fiún keresztül tapasztalhatjuk meg

a családi erőszakot (meg kell mondjam, azóta sem fejeztem be a regényt). Itt pedig a családon belüli erőszak egy másik fajtáját ismerhetjük meg, mikor egy nőt a saját párja, élettársa bántalmaz. Egyik oldal sem könnyű. 

"Előbb-utóbb minden kapcsolatban eljön az a pillanat, amikor meg kell látni a másikat a maga teljes valójában, és tiszta vizet kell önteni a pohárba." - 8.oldal

 A történet két fiatal lány történetét mutatja meg, akik első látásra különböznek, mégis van bennük valami közös. A bántalmazás. A szerző külső szemlélőként mutatja be nekünk olvasóknak a két nő történetét egészen a találkozásukig. A főszereplő az első fejezetben megismerkedik... Most nyert értelmet a regény utolsó mondata. NIKOLETTA!!!! Szóval: Az első fejezetben a főszereplő találkozik John-nal, mert talál az utcán egy különleges színű rózsát. Itt kezdődik minden. A sráccal randizni kezdenek, majd járni kezdenek. Ez a kapcsolat azonban nem tart sokáig John régimódisága miatt. Hiszen John az a fajta férfi, aki elvárta, hogy a nő, akit szeret meleg étellel várja haza a munkából, mosson, főzzön, takarítson. 

"A felismert hibáink segítenek jobb és bölcsebb emberré válni." - 43.oldal

 A történetben az írónő visszavezeti az olvasót odáig, mikor a két főszereplő megismerkedik. Mind a ketten rettentő nehéz utat jártak be a magánéletükben, így van egy közös pontjuk. Tartani a másikban a lelket. Nehéz erről a könyvről úgy beszélni. Hiszen Sonja is egy olyan férfi mellett akarta keresni a boldogságot és a rózsaszín köd általi bódulatot, aki csak egy tárgynak tekinti a nőket. Azt azonban elsőre nehéz lenne megállapítani, hogy melyikük volt "könnyebb" helyzetben, de mégis inkább azt mondom, hogy Jane rosszabb helyzetben volt. Hiszen őt megverték, kizárták a lakásából, megfenyegették az ismerősét és lelki terrorban tartották őt. Mindezt egyetlen személy. 

"...azt a fájdalmat megérteni, amit valaki sosem élt át, rendkívül nehéz." - 113.oldal

 Aztán, mikor végre egyenesbe kerül Jane élete Sonja segítségével és talál egy munkahelyet, amit szeret is (na, de nem csak a munkahelyet). Ekkor jön egy lehetőség, hogy asszisztensi pozícióból előrébb léphessen. Azonban jön egy mindenre elszánt, pökhendi, nagyképű munkatárs, Edward, aki szó szerint akármit megtesz az előreléptetése érdekében. Szó szerint mindent. Azt azonban hozzátenném, hogy ez a történet két fajtáját mutatja be a férfinak. A bántalmazó férfit, aki csak az erejét akarja fitogtatni és a gyávát, aki nem szereti a feleségét, de nem válik el tőle, inkább megcsalja. Én csak fogtam a fejem, mert minden könyvben valamelyik férfikarakterrel biztos, hogy találkozunk. A másik, ami szemet szúrt, az a belső monológok jelzésének hiánya volt. Mert azokat legtöbb esetben dőlt betűvel szokták jelölni. Azonban egy idő után megszoktam. Én azonban csak egyet mondanék a végére. Minden ott végződik, ahol elkezdődött. 

"Szétnézett a járókelőkön. Mindenki rohant, intézte a feladatait. Öltönyben, kosztümben, valaki melegítőben, de egy közös dolog volt az összes emberben, mindenki álarcot viselt, és nem lehetett tudni, mit hordoznak a szívükben, lelkükben. Mindenki rejteget valamit magában." - 122.oldal

Fülszöveg:

Lila Cerullo és Elena Greco tűz és víz. Lila fiús, robbanékony, erőszakos, parancsolásra született, Elena lágy, odaadó, szorgalmas, figyelmes és önfeláldozó. Jobban nem is különbözhetnének, sorsuk mégis egy életre összefonódik az 1950-es évek poros nápolyi udvarain. Hol elválaszthatatlan barátnők, hol fékezhetetlen szellemi riválisok. Nem tudnak se egymással, se egymás nélkül élni, kiegészítik, inspirálják egymást; egyikük sem lenne a másik nélkül az, aki. Mindketten egy szegénységgel küszködő, büszke, erőszakos férfitársadalomban próbálnak a maguk módján boldogulni, előrébb jutni, a lehető legnagyobb függetlenséget kivívni.

A Briliáns barátnőm, melyben Lila és Elena gyermek- és kamaszkorát ismerjük meg, egy négykötetes regényfolyam, a Nápolyi regények első része. Elena Ferrante gazdag érzelmekkel és lenyűgöző intelligenciával ábrázolja két főszereplője személyiségfejlődését, és a mindent felülíró szeretetet és csodálatot, mely évtizedeken át táplálta és mélyítette barátságukat.

Fülszöveg:

Egy ​év telt el az Iskolák Országos Versenye óta. A Szirtes tavalyi győzelme után a gimi összes diákja beadta a jelentkezését a következő évi megmérettetésre. Kocsis igazgatón hatalmas a nyomás: melyik négy diákja lehet képes a címvédésre amellett, hogy nem roppan össze a negatív kritikák, kommentek súlya alatt, ami az interneten és a táborban éri őket? Az igazgató úgy dönt, ezúttal nem a tanulmányi versenyeken jeleskedőket választ… A tizenhét éves Major Sára tehetséges táncos, azonban egy balul sikerült buli után kirakták a csapatából, a történtek miatt pedig megbélyegzetté vált az iskolájában. Éppen ezért ő is meglepődik, amikor Kocsis igazgató esélyt ad neki, és beválogatja a Szirtes Gimnázium csapatába, hogy három hasonló sorsú társával részt vegyen az Iskolák Országos Versenyén.

A négy név bejelentése nem kis meglepetést és felháborodást kelt a tanulók körében, az igazgató azonban bízik a megérzéseiben és a csapatában, így minden negatív reakció ellenére elindítja a Szirtes színeiben Major Sárát, Felcser Vivient, Fehér Rajmundot és Pap Dominiket.

A Bízz bennem az Iskolák Országos Versenye 2. trilógiájának első része.

Véleményem: 

 A kiválasztott négy tanuló pedig a lehető legzűrösebb diák, akik csak hírből ismerik egymást. Őket azonban az egész iskola ismeri. Még el se indultak, de már elkönyvelte az összes diák őket úgy, hogy amint odaérnek, már jöhetnek is vissza. Kocsis azonban mégis bízott bennük és lehetőséget adott nekik a bizonyításra. Lehetőséget arra, hogy megmutassák, igenis jók valamire és nem csak a bajt csinálják. Őket azonban kezdetektől fogva egy dolog érdekli: Ki lesz a kísérőtanáruk? Ennek azonban kezdetektől fogva nem örülnek és bevallom őszintén én se tettem volna, sőt ha olyan kedvem van otthagyom az egészet, de a végére egész jól kijöttek, mert rájöttek, hogy a kemény és szigorú tanár mögött azért lakozik egy ember is. 

"...egy hamis barátságnak a szép emlékei is hamisak." - 253. oldal

 Mielőtt azonban elindulnak a táborba az olvasóknak lehetőségük van megismerni Sára családját is. Az öccse kezdetektől fogva a kedvencem lett és azt kívánom, bárcsak lenne egy ilyen öcsém, mint amilyen Milán. Laura ugyanis arra is nagy hangsúlyt fordított ebben a regényében, hogy ne legyen minden szereplője átlagos, hanem legyen egy - csúnyán fogalmazva - fogyatékossággal élő karakter is a történetben. Milán - avagy, ahogy Sára hívja, Milu - ugyanis siket. Ez igazság szerint nekem egészen addig fel sem tűnt, míg a mekibe nem értek, ahol az egyik mögöttük álló lány rájukszólt, hogy menjenek előrébb, Sára pedig elárulta, hogy a testvére siket. És nem, nem csak ezért lett a kedvencem Milán. 

"Nem kitörölni akarjuk a múltat, mert azt már nem lehet. Mi csak magunk mögött akarjuk hagyni, és továbblépni." - 406. oldal

No, de kanyarodjunk is vissza a versenyhez. A verseny napján induláskor senki nem várja őket az épület előtt, bár ők erre számítottak is, így nem érte őket váratlanul. Viszont ez legalább remek lehetőség volt arra, hogy megismerjék egymást. Az azonban itt már ténylegesen meglátszott, hogy egyikőjük sem kedveli a fizikatanárukat. Bár én se szívlelném, ha a cuccaim között turkálna. A busz megérkezésével azonban azonnal beindult a fantáziám, de erről majd később. Amikor megérkeztek a táborba, mint győztes csapat egyből ki lesznek taszítva, hiszen ez egy verseny, mindenkinek az a célja, hogy a tavalyi nyerteseket minél előbb eltüntesse a versenyből. Na és itt volt az, ahol a fantáziám végérvényesen szárnyra kelt. Azt hiszem túl sok LMBTQ-t olvasok. Ugyanis eddig minden LL csoportba azt találgatták, hogy Sára és Rajmund vajon összejönnek-e (nem áll módomban spoilerezni, nyugodtan olvasd tovább) addig én simán összeraktam Dominikot és Rajmundot. Ugyanis van egy jelenet akkor amikor megérkeznek, hogy a leges leghátsó padra ülnek és úgy foglalták el a helyeket, hogy Rajmund és Dominik egymás mellé került. Egy olyan könyvben félreértelmezhetetlen szituáció lett volna, de hát na. De ez a kis fantáziám a továbbiakban is kísértett (pl, amikor egy csapatfeladat után újabbat kaptak, holott mindenki szívesen aludna és Dominik rekedt hangon szólt ki Sárának... khm... Befejeztem. :D) Komolyra véve a szót. Én is elgondolkodtam, hogy Sára vajon Dominikkal vagy Rajmunddal illene össze. Igazság szerint az első rész alapján nem nagyon tudnám megmondani, de bármi is lesz, én örülni fogok. 

 Azt viszont külön imádtam a történetben, mikor az első feladat reggelén törték a fejüket, hogy a többi csapat vajon mit gondolhat, mi lesz a feladat, Sára pedig lazán leolvassa a szájukról. A többiek meg semmit nem értenek. Vagyis azt nem, hogy ezt mégis, hogyan csinálta. Nekem valamiért szívmelengető volt ez a rész, mert tudtam, előbb-utóbb úgyis kiderül. Az azonban csak a második feladatnál kezd látszódni, hogy kezd összekovácsolódni a csapat, mert Dominik figyelmessége megmentette őket a kieséstől. 

 Sok érdekes és izgalmas témát érint ez a könyv és az is kiderül, hogy ki milyen keresztet hordoz magán és ennek mi a valóság alapja és mi csak mendemonda. Példának okáért ott van Sára balhéja. Utolsó szóként pedig hozzátenném: Bár nem függővéges a történet, de az olvasó így is azt érzi, hogy most azonnal kell neki a második kötet. :D Tapasztalat.  

Fülszöveg:

A kötet két kisregényt tartalmaz, mindkettő komoly, társadalmilag fontos témát érint.

Homokszemek:

Judit szereti a gyerekeit. Különösen az idősebb fia, Boti áll hozzá nagyon közel, éppen ezért éri villámcsapásként, amikor a fiú bevallja neki, hogy meleg. Judit reakciója szakadékot váj közéjük, amivel egyikük sem tud mit kezdeni. Vajon elveszítik egymást? Judit képes lesz megbirkózni a démonaival, és Boti ki tudja várni?

Virágszirmok:

Jácint élete maga a pokol, bár erről senki sem sejt semmit. Ő és a húga, Lili apjuk terrorjában élnek, amiből nem látnak kiutat. Jácint azonban megismer egy férfit, aki úgy tűnik, értelmet adhat az életének…

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK ÉS A KIADÓNAK A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

Előzetes figyelmeztetés: Az értékelés picit spoileres, ami nem szokásom, de lehetetlen spoiler nélkül beszélni róla.

Homokszemek:

Ez a történet... Nem is tudom igazán, hogy hol kezdjem. Alig találok szavakat. Az első három szó, ami eszem bejut erről a történetről az a szeretet, a titkolózás és az elfogadás. Mert tényleg ez a három szó írja le leginkább ezt a történetet.

"Egy jó pszichológus talán rádöbbentené a fiát, hogy ez csak valami furcsa lázadás." - 12. oldal

 A történetbe ott csöppenünk bele mi olvasók, hogy Judit a fodrásznál ül és a gondolataiba mélyed. Itt még nem tudtam, hogy milyen jelentőséggel lesznek bennem a történet során azok a kérdések, melyeket a megjelenés előtt tettem fel az írónőnek. Ugyanis az interjúban kérdeztem az írónőtől, hogy kell-e a történethez papírzsepi. Véleménye szerint: nem. Nekem később kellett volna. Hiszen érdekes volt egy szülő szempontjából végignézni, milyen is egy coming out. Hogy mit él meg egy anya, amikor megtudja, hogy a fia vagy a lánya más. Egy kicsit azonban magamat láttam Botiban. Hiszen az én családom sem fogadta el, mikor bevallottam, hogy más vagyok.

"A vallomás óta kereste benne a fiát, és megőrjítette, hogy nem találja. Egy idegent látott, akit nem ismer, mert akit ismerni vélt, nem létezett, legalábbis nem úgy, ahogy ő évekig hitte…" - 21. oldal

 A másik, amit megkérdeztem az interjúban a szerzőtől, hogy a pszichológiai részét milyennek látja ennek a történetnek. Ő nem szeretett volna válaszolni erre a kérdésre, én viszont megállapítottam: igenis van ennek pszichológiai háttere. Mégpedig maga az, hogyan megy keresztül Judit ezen az egészen. Hiszen ennek a lelki része nem kis dolog mind a gyermek, mind a szülő részéről.

"– Eszemben sincs bántani. Nem dönthetek arról, hogyan éld az életed. Ahogy abban sem hiszek, hogy az ilyesmi választható. Gondolom, nem hírtelen jött hóbortról van szó." - 26. oldal

 Amikor azonban Judit megkérdezi Botit, mióta tudja, akkor mintha összeomlott volnaaz anya. Ennél a jelenetnél merült fel bennem először az a gondolat, hogy milyen kár, hogy az írónő nem írta meg Boti szemszögét is. Viszont jobban belegondolva... Valamit az olvasók fantáziájára is kell bízni (még akkor is, ha engem egész történet alatt az izgatott, Boto hogyan éli meg ezt az egészet). Innentől kezdve próbálta megtalálni a lehetőséget, hogyan lehetne „visszaváltoztatni” Botit. Cikkeket olvasott folyamatosan, de mindenhol falakba ütközött, míg végül rá nem jött: időt kell adnia magának.

"– Sosem fogod elfogadni, ugye?
Judit úgy érezte, megfullad a zárt térben. Miután meggyőződött róla, hogy nem jön másik autó, gyorsan kiszállt, és a táskáját is kivette. Megkerülte a kocsit, majd a hátsó ajtónak támaszkodott, Boti mellett. A fiú végül értette a célzást, megállt mellette, némán figyelte, ahogy rágyújt.
– Úgy érzem, nem ismerlek – kezdett bele Judit óvatosan, aztán feladta, úgy döntött, teljesen őszinte lesz. – Volt egy fiam, és nem találom.
– Ezt most nem értem.
Judit elmosolyodott. A fűszálakat bámulta a lábuk előtt, ahogy hajladoznak az éppen feltámadó szellőben, miközben próbálta megfogalmazni, mit érez, anélkül, hogy megbántaná a fiát.
– Nem az vagy, akinek hittelek – mondta, Boti pedig ingerülten felsóhajtott mellette.
– Csúcs. És ezzel mit kezdjek?
A fiú hangjába kiábrándultság vegyült, annyira elveszettnek tűnt, hogy Judit legszívesebben magához ölelte volna, de nem volt biztos benne, hogy ez most megfelelő pillanat.
– Mutasd meg, ki vagy valójában!
Judit maga is megdöbbent, amint a szavak elhagyták a száját. Még csak át sem gondolta, egyszerűen kikívánkozott belőle, mielőtt felfoghatta volna. Boti azonban nevetni kezdett.
– Miért, kíváncsi vagy rá?" - 75. oldal

 Judit azonban az a fajta női karakter, aki nem szereti a változásokat. Még a fodrásznál sem szeretett volna más színt a hajába, vagy egy fokkal hosszabb, esetleg rövidebb hajat. Ezért nem fogadja el a fiát sem, hiszen kizökkenti az eddig megszokottból. Azt hiszi, ez is egy probléma, amit meg kell oldania, egészen addig, míg a férje rá nem ébreszti az ellenkezőjére.

"Sajnálta Botit, és utálta, hogy ezeket a harcokat egyedül kellett megvívnia." - 79. oldal

 Így aztán egy idő után Juditnál egyre inkább elfogadást tapasztalhatunk, de ez néha meginog a történet során egy bizonyos pontig és elkezd megbékélni a fia melegségével. Egyik alkalommal elmennek Botival a tóhoz, ahova régen jártak és beszélgetnek, hogy jobban megismerje a fiát, hiszen ezen kis apróság miatt sok mindenből kimaradt.

"– Az időt nem állíthatod meg." - 90. oldal

 Nehéz megállapítani, mikor is jön el Juditnál az a pont, mikor már elfogadja a fiát. Én ennek a pontnak talán azt mondanám, amikor a boltban egyszer meghall egy mögötte álló párt, akinek a férfi tagja elkezd szidni egy meleg énekest, akinek a legújabb száma éppen akkor megy a rádióban. De úgy őszintén, tényleg nem tudom biztosra. Döntsétek el ti, ha elolvassátok.

"– Anya, bármennyire akarod, ez nem múlik el." - 129. oldal

 Tapasztalatból mondom, hogy ezt sokáig nem lehet titkolni, főleg nem az egész család elől. Botinak sem sikerült, hiszen szépen lassan az apukája, utána pedig a két testvére is tudomást szerzett róla. Én megmondom őszintén, imádtam a reakciójukat. Mind a hármukét másért. Judit reakciója pedig a végére forrt ki igazán.

"– Hogyan tartson az ember távolságot attól, akivel mindig együtt akar lenni?" - 149. oldal

 Ha már a végéről esett szó. Én a történet elején azt mondtam az írónőnek, hogy én csak annyit remélek, hogy a történet végén nem lesz hiányérzetem és nem fogom azt érezni, hogy kimaradt valami. Hát... Nem is éreztem. Könnyekig hatódtam az igaz, hiszen az utolsó oldalon lezajló párbeszéd tényleg könnyfakasztó volt. Ez a történet olyan sebeket szakított fel, amik már majdnem beforrtak. De egy percig se bántam.

Virágszirmok:

 A Virágszirmok című történet azonban teljesen más. Jácint és Lili története úgy gondolom, hogy egy olyan keretet kapott, ami bármelyik olvasóval megtörténhet. Ugyanis ebben a történetben egy bántalmazott testvérpárt ismerhettünk meg, Jácintot és Lilit. Mindketten édesapjukkal élnek, az édesanyjuk elköltözött a férje agresszív viselkedése miatt. Meg kell mondjam nem csodálom. Lili egyáltalán nem tud hova menekülni, apja azonban nem nyúl hozzá (csak néha), mert szerinte egy lánynak szépnek kell lennie. De azért csinált vele egyet és mást a múltban, amit a történetből ti is megtudhattok. Jácint azonban megtalálta a mentsvárát. Egy férfit, aki boldoggá teszi a hatalmas korkülönbség ellenére. Csakhogy a férfi semmit nem tud róla. Vajon ez így is marad?

 A történetben egy csomó olyan témát érint az írónő, amit szinte sírva olvastam végig, hiszen az én családom sem tökéletes. Örültem, hogy olvastam, mert ahogy a mondás tartja, minden jó, ha a vége jó.

 

Ti olvastátok már? Ha igen, hogy tetszett? Meséljetek a kommentrészlegben.

1.Miben más a Homokszemek, mint az eddigi regényeid?

Szinte mindenben. Kezdve azzal, hogy a kötet nem egyetlen regényt tartalmaz, hanem két kisregényt.

A Homokszemek más szemszögből, más hangnemben, más stílusban, de talán még más szóhasználattal is íródott. Egy nagyon új tapasztalat számomra. És persze az LMBTQ vonal is másképpen jelenik meg, egy szülő - gyermek kapcsolaton keresztül láthatjuk.

A Virágszirmok az egyik legsúlyosabb történet, amit valaha írtam, úgyhogy lehetséges, hogy akadnak majd, akik meglepődnek rajta.

2. Mennyire volt nehéz és mennyire volt más megírni ezt, mint az előző hármat?

Általában hamar elkészülök egy-egy regénnyel, a Homokszemek esetében viszont volt egy hosszabb leállás. Még 2018-ban kezdtem el, aztán félretettem, és egy évvel később fejeztem be. Más volt maga az írása is, sokkal lassabban ment, odafigyelősen, nem csak ömlött belőlem, mintha megnyitottam volna egy csapot, mint a többi esetében. Judit nagyon más karakter, ráadásul ez inkább családregény, nem romantikus történet, ami az általános írói közegem.

A Virágszirmok rekordidő alatt készült el, két-három hét alatt, de eléggé szétszedte a lelkivilágom. Egyébként minden történetet más megírni, mint a többit, legalábbis esetemben. Persze vannak sémák, amik körül mozgok, de igyekszem, hogy valamiben mindig eltérjenek. Itt leginkább abban térek el, hogy pont a lényeges dolgokat nem „látjuk”, hanem csak a következményeiket. Ez szintén egy nagyon újfajta megközelítés volt annak ellenére, hogy szeretek „elhallgatásból indulni”, és lassanként megmutatni dolgokat.

3. Miért pont egy anya szemszögéből írtad? Hisz bármely' más családtag szemszögéből írhattad volna.

Őszintén? Fogalmam sincs. Talán azért, mert egy családban az anya szerepe vízválasztó. Általában legalábbis az anyák viszik a vállukon a családot, szóval ha ő kizökken, akár minden darabjaira is hullhat. Viszont igazad van, bármely más családtag szemszöge is fontos lehet. Én egyszerűen az anyát választottam, vagy ő engem, ki tudja. :)

4. Mire számíthat az olvasó, mikor kinyitja a könyvet? (Célzok ezalatt arra: kell papírzsepi?)

Ez nagyon az olvasó ingerküszöbétől függ. Azt hiszem, talán nem ártana a biztonság kedvéért készíteni egy csomag papírzsebkendőt hozzá. Arra mindenképp számíthat, hogy az eddigi könyveimtől valami nagyon eltérőt kap, de remélem, ez egyáltalán nem baj. :)

5. A kiadó oldalán néhány nappal ezelőtt megosztásra került egy idézet a könyvből, melynek a vége a következő 2 mondat (a párbeszédből) a főszereplő, Judit fia szájából: "- Mutasd meg, ki vagy valójában!

- Miért, kiváncsi vagy rá?"¹

Judit mennyit fog érzékelni abból az útból, míg a fia odáig jut, hogy ténylegesen önmaga legyen?

A történet azzal indul, hogy Boti megmutatja magát. Inkább az a kérdés, Judit mikor fogadja el.  Azt hiszem, Boti az egész kisregény folyamán őszinte. Az utat keresik egymáshoz, ez benne a lassú folyamat.

6. Boti számára a párkeresés ezalatt az idő alatt mennyire lesz bonyolult? Mennyire látunk majd bele az életébe?

Pont annyira látunk bele, mint az anyja. :P

7. Azt vettem ki az előbbi válaszodból, hogy Boti egy külön kisregényt megérne. Tervezel ilyet?

Hm. Egészen eddig ez eszembe sem jutott. De én egyébként is leszoktam már a tervezésről, úgysem az lesz, amit én akarok… :D Szóval ki tudja, még az is lehetséges.

8. Talán fogalmazhatnék úgy, hogy az LMBTQ témán belül ezzel a regénnyel egy fél lépéssel kiléptél a komfortzónádból, hiszen nem a "meleg főszereplő" jellemző erre a könyvre. Tervezel más irányba is lépni, mást kipróbálni írás terén? (Pl: Fantasy, sci-fi stb)

Valóban így van, eléggé kiléptem vele a komfortzónámból, egy kicsit féltem is tőle, hogy menni fog-e. De nagyon élveztem, és egyébként is szokásom feszegetni a saját határaim. Na meg néha másokét. :D Viccet félretéve, várható még tőlem, hogy ilyesmit csináljak. Fantasyt jelenleg is írok, az online olvasható is az oldalamon.

9. Na és a másik kisregény? Annak mi a miértje? Miért írtad meg?

Nálam a szó szoros értelmében véve nincsenek miértek. Nem döntöm el előre, hogy erről vagy arról írni szeretnék. Egyszerűen megjelenik a fejemben, és nem szabadulok, míg meg nem írom. A kiadásának már inkább van oka. Egyszerűen, hallgatunk arról, hogy ilyen történetek a valóságban is léteznek. Ez pedig súlyos problémákat szül.

10. A regényt pszichológiai oldalról nézve min megy keresztül az anya? (Lelkileg)

Hm, ez egy elég összetett kérdés. Nem vagyok pszichológus, úgyhogy erről inkább sejtéseim vannak. Azért jó esetben egy anya mindig a gyermeke boldogságát tartja szem előtt, de akad, hogy valakinek túl határozott, és sokszor akár eltérő gondolata van arról, hogy a gyermeke mitől boldog. Azt hiszem, az elvárások sokasága az, ami megnehezíti esetenként a szülő-gyermek kapcsolatot. Az elvárások elengedése valahol felé egy gyászfolyamattal. Meglátni, mégis ki igazából a gyermek, és miben tér el attól, akinek mi akarjuk nevelni. Aztán jöhet az elfogadás.

11. Jövőre mik a tervek?

A tervekkel tényleg hadilábon állok, de folyamatban van most több történetem, egyelőre az a kérdés, melyik élvezzen elsőbbséget. Van egy újabb coming outhoz kapcsolódó regényem, ahol a szereplők dinamikája nagyon elragadott, de akad olyan kisregényem, amiben szintén ugyanez fog meg. Nem merek semmit ígérni, úgyhogy meglepetés lesz. Még nekem is. :D

Megjelenés várható időpontja: 2020. november 29.

Rendelés ITT

¹Erről az idézetről volt szó:

“– Sosem fogod elfogadni, ugye?

Judit úgy érezte, megfullad a zárt térben. Miután meggyőződött róla, hogy nem jön másik autó, gyorsan kiszállt, és a táskáját is kivette. Megkerülte a kocsit, majd a hátsó ajtónak támaszkodott, Boti mellett. A fiú végül értette a célzást, megállt mellette, némán figyelte, ahogy rágyújt.

– Úgy érzem, nem ismerlek – kezdett bele Judit óvatosan, aztán feladta, úgy döntött, teljesen őszinte lesz. – Volt egy fiam, és nem találom.

– Ezt most nem értem.

Judit elmosolyodott. A fűszálakat bámulta a lábuk előtt, ahogy hajladoznak az éppen feltámadó szellőben, miközben próbálta megfogalmazni, mit érez, anélkül, hogy megbántaná a fiát.

– Nem az vagy, akinek hittelek – mondta, Boti pedig ingerülten felsóhajtott mellette.

– Csúcs. És ezzel mit kezdjek?

A fiú hangjába kiábrándultság vegyült, annyira elveszettnek tűnt, hogy Judit legszívesebben magához ölelte volna, de nem volt biztos benne, hogy ez most megfelelő pillanat.

– Mutasd meg, ki vagy valójában!

Judit maga is megdöbbent, amint a szavak elhagyták a száját. Még csak át sem gondolta, egyszerűen kikívánkozott belőle, mielőtt felfoghatta volna. Boti azonban nevetni kezdett.

– Miért, kíváncsi vagy rá?” (Hajnal Kitti: Homokszemek)