Mi vár az út végén? Szerelem vagy halál?

Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át.

Asarella tizenöt éves volt, amikor látta, hogy a külvilágiak meggyilkolják a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője, a Fátyol őre, ám ezt titkolja.

Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta.

De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra?

Szüksége van egy kísérőre.

Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés neki az emberek között minden nap, ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét.

Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal?

És ki küldte a titokzatos levelet?

Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki tudja, talán a legtöbbet akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz…

A történet a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye.

Engeded, hogy az ellenség megbabonázzon?

A szerzőről: 

1981. február 2-án született Budapesten, majd nem sokkal utána szüleivel Pécsre költözött. Itt végezte a tanulmányait, majd férjhez ment, három kislány édesanyja.
A legelső novelláit gimnáziumban írta angol nyelvű pályázatokra, majd 2008-ban a fanfiction oldalak felfedezésekor kezdett újra az írással foglalkozni. Fejlesztette magát, írástechnikával foglalkozó könyveket és angol nyelvű folyóiratot olvasott, elvégzett írókurzusokat is.
Első regénye, az Arany és ónix a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve.

Előrendelhető itt Kívánságlistára tehető itt

Azonban hoztunk a borító mellé pár idézetet is a regényből:


#1

„Asarella szíve nagyot dobbant, és érezte, amint melegség árad szét mellkasában, majd feljebb kúszik a nyakán, egészen az arcára.
Nem szabad, Rell! Ne engedd, hogy egy külvilági megbabonázzon! Ők az ellenségeid, a szüleid gyilkosai.”

#2

„– És… és vissza kellene állítanod a varázst, hogy ne haraphassam meg újra a feleségemet.
Kimondta. Megtette. Ez a legkevesebb, amit Asarelláért tehet, hogy ne sodorja újra életveszélybe.
Mármint… a hazajutása miatt.”

#3

„Ez a melegség, ami a szíve környékéről indult, és terjedt szét egész testében, és fonta át minden egyes porcikáját, akár a vadrózsa, szerelem lenne? Akkor, amit Nara iránt érzett, mi volt? Mert egyértelműen nem hasonlít a kettő egymáshoz…”

A tizenhat éves Mia, a Nyírségből származó szegény lány prostitúcióra kényszerül. Panka, a jómódú budai vállalkozók hasonló korú lánya emberkereskedők karmai közé kerül. A két lány közös kálváriája egy nyolcadik kerületi garzonban kezdődik. A rabságban mély barátság szövődik közöttük, Mia el is határozza, hogy megszökteti Pankát, még mielőtt elvinnék őt külföldre. Az események azonban nem várt fordulatot vesznek, így Mia hamarosan az üldözöttek listájára kerül.

Szurovecz Kitti izgalmas, megdöbbentő története bár fikció, megtörtént eseményeken alapul. Vajon milyen a hazai emberkereskedelem és a szervezett prostitúció? Honnan szerzik be a lányokat? Milyen esélye van egy nagyon szegény és egy tehetős fiatalkorúnak ugyanolyan körülmények között? Mi történik, ha megromlik az egészségük, vagy felmerül egy váratlan probléma? Van bármiféle kiút? Ki lehet szállni? Ki segíthet?

Vélemény:

Megrázó, döbbenetes, emellett izgalmas, szórakoztató. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a könyvet, amit ma fél kettőkor fejeztem be. Addig nem voltam hajlandó lefeküdni, míg a végére nem érek. Mit ne mondjak, kár volt, ám jó értelemben. Olyan fordulatokat tett a szerző a könyv végére, amire nem számítottam és a nemlétező körmömet is lerágtam.
 A könyv a nyolcadik kerületi prostitúciót mutatja be két tizenhat éves fiatalon Mián és Pannán keresztül, akik teljesen eltérnek egymástól.
 Mia belekényszerült ebbe a helyzetbe, hiszen szegény családból származik. Neki nem igazán volt más választása, hiszen a családjának muszáj volt pénzt szereznie, hogy ne haljanak éhen. Ám a későbbiekben számára minden hiábavalónak tűnt és csak a testvéreiért való küzdelem tartja benne a lelket...
 Panna azonban akarata ellenére kerül bele ebbe az egészbe, mert rosszkor volt rossz helyen. Minden lehetséges módon próbál szabadulni, azonban rá kell jönnie, hogy csak segítséggel sikerülhet.
A könyv mindent megemlít és boncolgat, ami ilyen helyzetben csak szóba jöhet a két lánynál. Például azt, hogy egy ilyen munkától hogyan lesz valaki drogos, vagy a Stockholm szindróma témáját Mia szemén keresztül.
 Érdekes és hátborzongató könyvnek lehettünk tanúi. Örültem, hogy a kezembe vehettem. Ezek után pedig a szerző további művei sem fognak elmaradni.

Kedvenc idézetek: 

"Legszívesebben mindent eldugnék a világ elől, ami csak egy kicsit is jelzi, hogy lány vagyok."


"Az emberek ruhátlanul jönnek a világra úgy, hogy semmijük nincs. Mindent a szüleiktől kapnak. Már akik szerencsések. Panka, meg a többiek. Nekem semmi se jutott. Ki dönt arról, hova születünk? Hogy milyen a bőrünk színe? Hogy mit kapunk azoktól, akik a sors jószándéka vagy bosszúja miatt a szüleink lesznek? Az élet kurvára igazságtalan"


"Ha mégis igaz, amit Zolika mondott róla, hogy fű alatt valójában az elrablásomhoz asszisztált, akkor Oscar-díjat érdemel. Vagy inkább Oszkár-díjat. Milyen morbid gondolat!"



"- Lehet, hogy egyszer majd meglátogatom a börtönben - mondom, és látom ám a Panka arcán, hogy ez nem tetszik neki.
 - De miért?
 - Hátha szüksége van valamire most, hogy bezárták. Amikor én így voltam, ő is hozott nekem dolgokat...
  - Azt azért ne felejtsd el, hogy ő volt az, aki bezárt - mutat rám a Panka, majd igen nagyot sóhajt. - Úgy látszik, már kialakult nálad a Stockholm-szindróma.
 - Az meg mi? - kérdezem.
 - Amikor valaki megszereti a fogva tartóját és ragaszkodni kezd hozzá - magyarázza"

Elég bátor vagy új útra lépni?

A kissé neveletlen Ene hercegnő szabadságot szeretne, és szívesen elmenekülne a rá váró kötelezettségek elől. Míg Mena az egyetlen ember, akit az istenek mágikus hatalommal ruháztak fel. Ő inkább lenne hercegnő, mint magányos volur.

Egy politikai gond miatt a testvérpárnak veszélyes vidékre kell utaznia: egy néphez, akiket a királyi családjuk igázott le.

Lehet, nemcsak fegyveres fenyegetés les rájuk, hanem a szívükre is veszély leselkedik?

Ray nehéz családi titkokat hurcol. Harcokat vállal a csőcselék szórakoztatására, hogy húgáról gondoskodni tudjon. Ám egy nap nem lapulhat tovább, dühe új útra viszi.

Kein csak az élvezeteket és a dicsőséget hajszolja. De eljön a nap, amikor dönteni kell a saját, és a családja sorsa között.

A mágia valamelyik fiút a volur társának szánja.

De vajon melyiket? Ki az, akitől felragyog a volur ereje?

Egyikük sem tervezte, hogy szerelemre, barátokra, titkokra és intrikára lel.

Miközben mind a négyen a saját céljaikért küzdenek, talán a legfontosabbat kell feláldozniuk ahhoz, hogy megmenthessék a szeretteiket és a világukat.

A könyvek szeretete terelt az írás felé. Ha nem akadt a polcomon olvasatlan könyv, a meglévő meséket továbbképzeltem, újakat alkottam, és ez által az írás titkos szenvedélyemmé vált. Mára megrögzött könyvvásárló lettem. A táskámban mindig lapul egy regény, és akármilyen hosszú volt egy nap, az olvasásra mindig szakítok időt. 

Hobbiíróként többféle zsánert kipróbáltam a saját szórakozásomra, de a mesék iránti rajongásom sosem szűnt, nem nőttem ki a hercegnők, lovagok és boszorkányok világát. Így tudatosult bennem, hogy a fantasy az én világom, ahol a klasszikus meseelemeket rejtő történeteket a felnőttek számára is izgalmassá és élvezhetővé lehet tenni. 

Az írásaimmal szórakoztatni szeretnék, olyan könyveket alkotni, amik kalandosak, fordulatosak, és egy esős délután képesek elfeledtetni az olvasóval a hétköznapokat.

No, de akkor lássuk a borítót, ami szerény véleményem szerint meseszép.

Ha pedig még ittmaradtatok, jöjjön egy kis belepillantás a könyvbe: 

#1

„– Sem egy hercegnő, sem Nebessen következő uralkodója nem dudorászhat munka közben, mint egy egyszerű paraszt.

Pedig le merném fogadni, a földmunkások is ugyanazt csinálják az árnyékszéken, mint én, szóval nem igazán látom a különbséget.

– Akkor talán a krumpliföldeken kéne hímeznünk – morgom.

Anyám szobormerev arcát fürkészem, de mintha meg se hallotta volna, folytatja a hímzést. Egyszerre bámulatos, és rémisztő. Sokszor merengek azon, egyáltalán vannak-e érzései, hiszen most sem méltat válaszra, csak folytatja a varrást.”

#2

„Egyszer egy öreg kocsmáros azt mondta nekem, mindig a vég a legszebb, mert akkor már tudjuk, mit veszítünk. Igaza volt. Kezdem piszkosul érezni, hogy mit hagyok magam mögött.”

#3

„– Mi a jó benne? Mármint a fegyverekben és a harcban – nyelek egyet.

Eltöprengve leteszi a lábához a kancsót, és megborzolja a haját, amitől még inkább gyönyörűnek tűnik.

– Én irányítom a testem, és nem kell holmi etiketthez kötve pukedlizni, táncot járni vagy karót nyelten ülni, hanem figyelni és résen lenni – magyarázza teljes átéléssel. – Az ellenfél minden rezdülésének jelentősége van, amit értelmezni kell, és gyorsan reagálni. A szívem olyankor hevesen ver, és utána boldog vagyok, még ha alulmaradok, akkor is.

– Mint amikor szeretkezel – vágom rá gondolkodás nélkül.”

Elijah kényszerből vállalja el az aktmodell szerepét egy mesterkurzuson.

Leonard Chambers, a sikeres festő ugyanis köztudottan seggfej.

Arrogáns, beképzelt és elviselhetetlen.

Mégis annyira vonzó, hogy Ely az első pillanatban beleszeret.

Csakhogy a férfi tartós kapcsolatban él, Elijah pedig rejtőzködik.

El kell titkolnia a másságát, mert a nevelt fia gyűlöli a melegeket.

Ráadásul mindketten mást akarnak: Leon futó kalandot, Ely életre szóló szerelmet.

Becca Prior új sorozatának első kötetében ismét helyet kap a romantika, a bizsergetően nyers erotika és a humor is.

A tanítvány sorozat és a Stockholm-szindróma szerzőjének új trilógiája is tartogat meglepetéseket.

Vélemény:

 Meg kell mondjam Becca Prior ezzel a könyvével is nagyot alkotott. A tanítvány sorozattól teljesen eltérő történetvilág, de mégis ugyan az, hiszen a szerző stílusa semmit sem változott. Ugyan az a szókimondó stílusa maradt meg Becca-nak, mint amit megismertem A tanítvány első és második részében, azonban ez a sorozat most nem feszeget tabu témákat, ezért is voltam rá kíváncsi. No meg azért is, mert a fülszöveg alapján kíváncsi voltam, milyen lesz belülről a történet. Mit ne mondjak... Többet kaptam, mint amire gondoltam volna. Tele volt a könyv meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal. És a vége... Jaj... Azt hiszem elvonási tüneteim lettek már az utolsó fejezetnél, hiszen tudtam, hogy nincsen nálam a második rész. Jaj... Már msot szenvedek. Alig várom, hogy nekikezdjek a második résznek és belepillantsak a következő párosunk életébe.
 Maga a történet egy festőről és egy cipőboltos fiúról szól, aki a történet elején lesz a festő modellje. Leonard, a festő arról híres a köreiben, hogy a párját fűvel-fával (általában a modelljeivel) megcsalja. Ez alól Ely sem kivétel. Ám valamiért ő mégis más Leon számára, mint az eddigiek. Voltak pillanatok a regény olvasása közben, amikor egy-egy szereplőt fel tudtam volna négyelni annyira idegesített, de nem akartam a könyvön kitölteni a haragomat, hiszen nem saját példány (az valahova felszívódott).
 Miközben olvastam a regényt rájöttem, hogy nem szabad a pletykáknak és különféle mende-mondáknak hinni, hiszen lehet, hogy nem is olyan az ember, mint azt állítják róla. Erre egy nagyon jó példa volt számomra Leon, akit a média egy beképzelt, egoista, szexmániás egyénnek akar beállítani, ám Elijah-nak megmutatta a valódi énjét. Azt, hogy ő teljesen az ellentétje annak, amit állítanak róla.
 Pontosan ezért imádtam a jelenetet. Na meg persze az írónő folyamatosan ismertetett meg velem újabbnál újabb karaktereket, akiket még csak elképzelni sem tudtam volna. Ott van például Ink, aki egy nagyon érdekes, de annál izgalmasabbnak tűnő személyiség, no meg Russel. Russel volt a történet folyamán az a személy, aki ott volt Elijah mellett, ha szükség volt rá és mindig segített neki.
 Ám ami a két "új" karakteren kívül meglepett az Ely fogadott fia Heath volt. Tisztában voltam vele már a történet elején, hogy mi történt vele és hogy miért gyűlöli a melegeket, de valamiért mégsem tudtam megérteni. Csak akkor értettem meg igazán, amikor egy picivel bővebben megismerhettük a bántalmazásának cselekményeit. Onnantól kezdve (na jó, nem teljesen onnantól) pedig ő lett a kedvenc karakterem. Mekkorát fordult a kocka... Hihetetlen mi minden nem történt egy év alatt. Hiszen annyi időbe telt, míg elolvastam a követ, ám ez egy hosszabb történet lenne.
 Remélem mihamarabb a kezembe velehetem a másodikat. 

Vélemény:

 Bálint Erika ebben a művében csodálatosan bemutatta, milyen is egy olyan 21. századi családnak az élete, akik sokkal inkább a "szegény" kategóriába tartoznak. Ám a bonyodalmi szál ennél is érdekesebb, hiszen ott volt Adorján, az apa, aki évekkel ezelőtt kisgyerekként látta még a fiát, hiszen elhagyta a feleségét, méghozzá egy férfi miatt. Azzal azonban semmi baj nem lenne a történetben, hogy az egyik főszereplőnk homoszexuális, hiszen ma már ez teljesen elfogadott (kivéve pár ember számára). A párjával Ákossal ellentétben ő titkolja a másságát, ami egyrészről érthető, hiszen sikeres orvos, másrészről azonban érthetetlen, hiszen úgyse kerülhetne az állásába.
 Azonban Adorján életébe jön egy időzített bomba, mikor is kiderül, hogy halálos beteg. Innentől fogva végig azon van, hogy találkozzon a fiával.t
 Összességében "boldog" vége van a történetnek. Már ha más is azt az oldalát nézi, amit én néztem. Ám azt bevallom, hogy az utolsó két-három fejezetet megsirattam. Így aztán nagyon gyorsan kerestem egy olyan könyvet következő olvasmánynak, amiről nem üvölt, hogy meg fog benne halni valaki.
 Ami igazán megfogott a könyvben az az volt, hogy nem kettő, hanem három szemszögből láthattuk a történetet. Megismerhettük az ő szemszögükből a múltat és a jelent, ami egy külön izgalom volt.
 Az egyetlen, ami zavart a történetben az az E/3-as írásmód volt, de a könyv negyedére már ráállt az agyam, ám ha nem tette volna, akkor is élvezetes marad a regény.

Kedvenc idézetek: 


"Nem kerestem ezeket a kalandokat, sőt, küzdöttem ellenük. Azt akartam hinni, hogy az ember nemcsak ösztönlény. Hogy képes az akaratával uralkodni a vágyain. De meddig lehet élni az alapvető szükségletek nélkül? Meddig lehet ellenállni a szomjúságnak vagy az éhségnek?"



"…az emberek a múlt színeit sokszor átsatírozzák, feketére vagy fehérre, attól függően, milyen eseményeket sodor a hátán múló idő. És megváltozik az emlékekhez kapcsolódó érzésük is."