Igazság szerint elöször minden írónál a kezdetre vagyok kíváncsi. Hogy jött egyáltalán maga az ötlet, hogy írni kezdj?

Lehet közhelyes lesz picit, de gyerekkorom óta találok ki történeteket. Amióta megtanultam írni-olvasni, gyakorlatilag azóta írok 

Közhelyesnek közhelyes, de ez az igazság. Na és akkor rá is térnék az első regényedre. Honnan jött az ötlet?

Igazából egy írásgyakorlattal kezdődött, az adta az ihletet a Fearless-hez. Rövid novellabol lett, amiben egy nőt bántalmazott a férje.

Miért pont ezt a témát választottad?

Úgy gondolom, fontos téma. Az írás során mindig is igyekeztem törekedni arra, hogy olyasmiről meséljek, amivel foglalkozni kell, még ha sokan próbálják is eltusolni, vagy épp megosztja az embereket.

Azonban... A bántalmazott női szál az csak az egyik. Mi a helyzet a történetben szereplő LMBTQ szállal? Az miért került bele. (Félreértés ne essék, no homofóbia. Én is a közösséghez tartozom)

Tudom. Nem probléma. A történeteimben így, vagy úgy, valamilyen formában mindig előkerül az LMBT szál. Ez is egy olyan téma, ami foglalkoztat. Szerencsére ma már egyre többen mernek erről írni, de én nem azért csinálom. Egyszerűen közel áll hozzám, és szeretek olyasmiről (is) írni, amit valamennyire ismerek.

Már az elején tudtad, mi lesz a történet vége, vagy közben alakult ki?

Mikor belekezdek egy történetbe, általában az eleje és a vége is megvan. Ugyan előfordulhat, hogy közben még variálok rajta, de nagyjából követem az irányt.

Ugye ott van a borítón, hogy első rész, melyből következtethető, hogy lesz folytatás. Mikor várható, illetve hogy folytatódik a történet?

Az elején úgy voltam vele, hogy egyfajta spin-offként fog folytatódni... El is kezdtem dolgozni rajta, viszont aztán elakadtam, és másba fogtam bele. Egyelőre várat magára az ihlet.

Ismerős érzés. Pedig úgy olvasnám tovább. 

Ki a kedvenc karakter a történetből és miért?

Ez egyszerű, Freya. Valahogy az ő karaktere áll hozzám legközelebb, talán azért, mert egy önálló, erős nő.

Az eddig kapott visszajelzéseid alapján mit gondolsz a történet fogadtatásáról?

Szerencsére úgy vettem észre, hogy pozitív, és ennek nagyon örülök. 

Első könyv alapján azt vettem észre, hogy szereted a kiszámíthatatlan dolgokat történetek terén. Ez igaz?

Igen. Mint olvasó is szeretem, ha meglepnek. De, azért nem mindig készülök váratlan csavarokkal...

Ha már olvasás. Milyen regényeket szoktál olvasni?

Hm... Szeretem a New adult könyveket, és a krimit, thrillert. Olykor a fantasy-t.

Kedvenc?

Ez viszont már nehéz kérdés. Nem igazán tudnék egyet kiemelni.

Akkor hosszú a lista úgy látom. Írás terén további tervek?

Mindenképp szeretném még megjelentetni valamelyik regényemet. Legjobb lenne bekerülni valamelyik nagyobb kiadóhoz.

Például? Melyik kiadó a "nagy álom"?

Talán nem nagy meglepetés, ha azt mondom, hogy a Könyvmolyképző. 

Az minden szerzőnek egy nagy álom. Ám náluk igen magas a mérce. 

Tanács kezdő íróknak? Illetve üzenet az olvasóidnak?

Nem nagyon szeretek tanácsot adni. Az olvasóknak pedig köszönöm, hogy érdeklődnek a történet iránt, és a biztató szavakat! 

Olivia két éve rettegésben él; két éve, mióta belépett egy házasságba, melyre kizárólag a körülmények kényszerítették. Férje megalázza, testileg-lelkileg is csak gyötri, és a fiatal lány úgy érzi, elveszett számára a remény. Aztán egy nap Mitch közli, hogy elutaznak; a cél Colorado, és azon belül a Fearless, mely egyszerre menedék, és egy hely, ahol nem maradnak többé titkok. Kiderül, hogy Mitch nem egészen az, akinek Olivia hitte, és a lánynak is választania kell: a tét a saját szabadsága, és egy új, nem várt szerelem, amely tragédiával is végződhet.

Véleményem: 

 Ez a könyv utazókönyvként érkezett hozzám. Azóta vártam, hogy megismerhessem a történetet, mióta megjelent és most végre elérkezett. Én tipikusan az az ember vagyok, akiben olvasás közben kérdések vetülnek fel és azokra keresi a választ. Ez most sem volt másképp hiszen végig a kérdésekre kerestem a választ a történet megismerése mellett. Mi vitte őket a Fearlessbe? Kicsoda valójában Mich? Mit keres a moly.hu-s adatlapban az LMBT cimke? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestem a választ, amik miatt sokszor még éjfélkor is olvastam.  

 A történet az első oldal első sorától kezdve magáhozláncolt és nem eresztett. Megismertette velem egy olyan lány történetetét, akit kényszerítettek a szeretetre. Azonban mégis megtalálta a boldogságot. Megtalálta azt az embert, aki úgy tudja szeretni, ahogy szeretné. Én pedig megtaláltam a kérdéseimre a választ. Na meg meglepetésekből sem volt hiány. Egyet tanácsolok nektek, ha elolvassátok a könyvet. Ne kezdjetek el az elején azon gondolkodni, mi lesz a vége. Tuti nem az lesz, amit elsőre gondolnál. 

 Összességében annyit mondanék, hogy élveztem Olívia és Mitch történetét a Fearless-ben. Kíváncsisággal ismertem meg a történetüket, na meg Olivia szinte egyből a szívembe lopta magát egyetlen mondatával. Mégpedig azzal a mondatával, amikor megemlítette, hogy szeret fozózni. Onnantól kezdve jó barátok lettünk. Mondjuk addig is csíptem. 

Kedvenc idétet: 

"A legjobb házasságot is az egymás iránti gyűlölet tartjaössze."

38. oldal

"– Minden nőnek meg kéne tanulnia bánni a fejszével."

119. oldal

"Szeretni kockázatos, a szívedet kockáztatni mindig nagy őrültség..."

198. oldal

 Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok. Na, hát most én megmondom az őszintét. Én soha nem olvastam el egy kötelezőt sem. Vagyis ezzel a kijelentéssmmel egy kicsit hazudnék, mert A kőszívű ember fiait húsz oldalig elolvastam. Bár az igaz, hogy a mai napig csak annyira emlékszem, hogy meghalt valaki. Viszont így utólag visszanézve volt pár izgalmas és igen tanulságos kötelező olvasmányunk. Például ilyen a Lassie, ami igenis szórakoztat és tanít is, valamint ilyen még A Pál utcai fiúk. Ennek is hatalmas tanulsága van és erre is csak most jöttem rá, tizenhét éves fejjel. 

 Na, de a mai bejegyzésem igazából arról szólna, hogy én miket tennék bele a kötelező olvasmányokba a 21.századi könyvek közül. Ugyanis szerintem, ha ezek közül lenne valamelyik kötelező olvasmány, mint például egyes sulikban Leiner Laura Szent Johanna Gimi c. sorozatának első része.

1. Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el

  Bár 18+ és szivárványkör van az elején, de nagyon is megtanít sok mindenre. Például arra, hogy hova vezethet a hazugság. Számomra ez a könyv sok mindent tanított. Valamint a saját énem felvállalásában is nagy szerepet játszott. Szerintem ezért is lenne nagy hatással a 15-16 éves korosztályra. Ugyanis ez az a kor, ahol elő szoktak jönni az ilyen gondolatok. Ebből kiindulva pedig természetesen kötelező olvasmányként kilencedik osztályba sorolnám. 

2. Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens lobbi

A főhősnőnk egy kemény újságíró, egy igazi kopó, aki nem fél a veszélyes helyzetektől sem, ha így lebuktathat egy-két mocskos bűnözőt. Korábban is voltak már összetűzései az alvilággal, de az élet a jövőben sem lesz túl kegyes hozzá. Azért érkezik Barcelónába, hogy új életet kezdjen (a múltban ért sérelmek, és egy csúnya szakítás után), de a hírneve még a spanyol városba is elér. Több kétes alak is megkörnyékezi, ám csak az egyikükbe szeret bele. Érzelmek, bonyodalmak, titkok, hazugságok egy izgalmas és veszélyes vázra felfűzve.


Vélemény:

 Kezdjük ott, hogy a történet elejétől, a végéig úgy játszadozott velem, hogy úgy néztem ki, mint egy EKG jel. Természetesen csak belülről.
 Annak ellenére, hogy én a kéziratot olvastam, nagyon magával ragadott a történet. Bár volt benne pár hiba, ami természetes, hiszen az ember nem veszi észre írás közben a hibáit, csak hosszú idő után, amikor visszaolvassa. Viszont pont erre jó az íróknak, ha bloggerekkel bétáztatják a kéziratot. Én most ezért nagyon hálás voltam Bettinek, hogy nekem is odaadta a kéziratot. Ugyan az első regényét még nem olvastam, de már tudom, hogy be kell szereznem, mert fantasztikus a stílusa.
 A hibák alatt ne óriásiakra gondoljatok, mert semmi olyanról nem volt szó. Csupán vesszőhibák, melléütések és egy-egy betű kihagyása volt az, ami hibának számított ebben az esetben. Viszont meglepően kevés észrevehető volt. Őszintén megmondom, alig várom, hogy beszerezzem.
 Maga a történet hozzám nagyon közel állt, mivel - ti még nem tudjátok, de - imádom Spanyolországot, azon belül Barcelona a kedvenc városom. Pont ezért, amint megláttam, miről szól azonnal jelentkeztem előolvasásra. Hülye lettem volna kihagyni. Na, szóval. A történetünk fő helyszíne úgy Barcelona, ahova Bella elutazik, mert szeretné elfelejteni a volt barátját. Ez idővel sikerül is, de semmi sem úgy alakul, ahogy tervezi, ugyanis újságíróként mindig vonzza a bajt, ezáltal nincs - vagyis van, de alig - oldal, ahol nem keveredik bajba. De no spoiler. Aztán pedig felbukkan egy rejtélyes férfi. Na, de vajon ki ő?

Az üres hely, a borító helye.

Szerintetek lesz valami köze a főszereplőnkhöz, vagy mi a fészkes fenéért kerül ő oda? Ezután a főszereplőnk rejtéjesen mindig belebotlik, és így a harmadik-negyedik találkozásukkor már te is megkérdezed magadtól: "Ez vajon véletlen volt"?
 Maga a történet néhol egy kis krimivel megfűszerezett, romantikus, humoros regény, melyet nagyon jól sikerült megalkotnia a szerzőnek. Annak ellenére is, hogy szegény telefonomat egyszer-kétszer majdnem ledobtam az emeletről, amikor a drágalátos "férfink" felbukkant. Amikor viszont Betti behozta a szerelmi háromszöget (vagy legalábbis nekem annak tűnt), azzal együtt pedig egy kicsit krimis irányba vitte a történetet, annak egyszerre örültem, és őrültem meg tőle. Annyira elkaptam már ezt a romantikus szálat a könyvben, hogy nem akartam felvenni a maffia vonalát is. Kicsit későn sikerült megtenni, viszont nagyon is élveztem ennek ellenére is a regényt, mert egy izgalmas világba vezetett el. Viszont az a szerelmi háromszög (ami lehet, hogy csak nekem tűnt annak, na, de mindegy) nagyon bökte a csőrömet.
 Annyit viszont megjegyeznék nektek, hogy már csak a vége miatt is megéri elolvasni. Imádtam a végét, viszont nektek nem akarok spoilerezni. Egy dolgot sajnálok csak, mégpedig, hogy szerintem nem olyan véget kapott, amit nem muszáj folytatni. Pedig ha lenne folytatása, szívesen olvasnám azt is. Ezt mondom úgy, hogy még az első sincs kint.
 Mivel én általában a könyvekben valamiért mindig a cím okát keresem, így ennél a könyvnél sem tettem másképp. Bár megvallom az őszintét, nem volt nehéz dolgom. Az első fejezettől az utolsóig, ott volt a szemem előtt a válasz.

Kedvenc karakterek:

Bella: Hihetetlen mekkora karakterfejlődésen ment át a történet alatt. Imádtam a kezdetektől fogva.

Eric: Ahhoz képest, hogy az egész történet alatt a belsőm gyakorlatilag EKG jelként nézett ki miatta... Imádtam.

Unszimpatikus karakterek:

Tulio: Ő volt az egyetlen, aki végig bökte a csőrömet, viszont nem mondok semmit.

Kedvenc idézetek:

Szándékosan olyan részeket írtam csak, amik nem árulnak el cselekményt, de nekem nagyon tetszik.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Tudom, hogy nem ostoba, hisz egy kicsit minden író átadja magát a könyveknek. Nála alapból úgy éreztem, nyitott könyv vagyok a számára, ha elolvassa a regényemet, összerakja a képet a fiatal lányról, aki sosemlehetett teljes."

"Felnéztem a hatalmas fákra, és körbefordultam a porban. Mindenhol turisták álltak és a szökőkutat fotózták. Régen én is egyike voltam az újonnan érkezőknek, de akkorra már az otthonomnak éreztem a várost; minden egyes madarat, minden egyes hullámot és pezsgést."

"Nincs mentség, nincs megbocsájtás és nincs engedékenység. Elegem volt abból, hogy az emberek úgy gondolják, hogy simán átgyalogolhatnak rajtam."

 Valamennyire mondhatom, hogy idén is tartalmas évet zártam itt a blogon. 27 értékelés és az idei évben, pont ma lépte át a blog a 66.000 megtekintést, amit borzasztóan köszönök. Remélem ez továbbra is így fog.

 Egyszer sem gondoltam volna, hogy meglesz ez a szám. Ha a most olvasott három könyvet, plusz azt az egy előolvasásra kapott kéziratot nem számolom, amit most olvasok, akkor is gyönyörűen zártam az évet. 

 Legalábbis közel 8.000 oldallal szerintem merhetem ezt mondani. Idén is nem egy számtalan könyves esemény - könyvmegjelenések, könyvfesztivál, könyvhét stb. - volt, ami színessé tette a hétköznapjaimat, valamint közönségtalálkozókkal és dedikálásokkal is gazdagodott az élménytáram. 

 Egy dedikálást kivéve, de azzal úgy vagyok, hogy jövőre megpróbálom mégegyszer. Nagyon remélem, hogy sikerül. 

 Plusz mostmár zömében ti is végig tudjátok követni, hogy miket olvasok, ámde ne legyünk ennyire elbízva, mert ki tudja, mi fog becsúszni az olvasásaim közé, ami nincs a listába. 

 A könyves találkozókon találkozhattam nem egy blogger ismerősömmel, például Zsófival, a Molyrágta sorok bloggerinájával, Hikarival, az írásaim tárháza főszerkesztőjével, Annával, a Lap lap után bloggerével, Ashley-vel, az Ashley értékel blog írójával és termēszetesen Barbimat sem hagyhatom ki a sorból, aki az egyik kedvenc blogomat, a Kitablar névre hallgató blogot vezeti. Örültem, hogy találkozhattam veletek, na meg persze pár szerző ismerősömbe is sikerült "belefutnom", aminek nagyon örültem. 

 Remélem jövőre is legalább ilyen jó, és tartmas, ha nem jobb és tartalamassbb lesz az évem. Természetesen nektek is ezt kívánom csajok, na meg persze a blogom olvasóinak is sikerekben gazdag boldog új évet kívánok. 

Az ember azt hinné, hogy egy űrállomáson nem unalmas az élet. Ez igaz lehet, ha felelősségteljes a munkaköröd, esetleg egy erre járó űrhajó legénységéhez tartozol. De ha a takarító és karbantartó személyzet tagja vagy… az nem túl izgalmas. Max élete ebben az egyhangú, de nyugodt mederben folyik egészen addig, míg meg nem ismeri Lydiát. A lánynak köszönhetően belekeveredik a Xendonon dúló polgárháborúba, ami több fájdalmat okoz, mint azt valaha is képzelte volna. A békés élet és a kalandok közt egyensúlyozva nehéz döntéseket kell meghoznia, melyek akár az életébe is kerülhetnek.

Vélemény: 

 Már régóta el szerettem volna olvasni ezt a regényt és április elsején úgy hozta a sors, hogy meg is kaptam a szerzőtől. Na, de milyen keretek között kaptam meg. Április elsején megrendezésre került az első Író *Blogger* Olvasó találkozó, ahol bloggerek ültek le beszélgetni írókkal és az írók ez alapján kiválasztottak két személyt, aki a beszélgetés közben szimpatikus volt neki. Nálam az egyik ilyen ennek a könyvnek a szerzője volt.
 A könyvről röviden annyit, hogy amikor először megláttam nem a borítója, hanem a címe fogott meg. Ami azért furcsa, mert az emberek kilencven százaléka először a borítót látja meg, aztán a címet, végül pedig elolvassa a fülszöveget - vagy nem.
 Maga a történet amilyen rövid, olyan izgalmas. Amikor először megláttam a címet egyből az fordult meg a fejemben, hogy nem lehet valami izgalmas egy űrállomás-takarítónak az élete. Hát tévedtem. Nagyon is az. A történet főszereplőjét Max-et/ot a mindennapi életében ismerjük meg, míg végül egy nap meg nem vádolják a királyi család megölésével. Itt persze majdnem azt hittem, hogy vége lesz a sztorinak, de aztán ránéztem az előttem álló oldalszámokra és mondtam magamnak: Még közel sincs vége. És milyen jól tettem, hogy nem raktam vissza a polcra!
 A sztorit nem szeretném teljes egészében elmondani, szeretném, ha úgy élnétek át ezt a kalandot, hogy nem mondtam el minden.

Kedvenc szereplő:

Lydia. Ő volt az egyetlen olyan karakter, aki szimpatikus volt. Erős, bátor, nem nyavajgott egyszer sem. Ilyennek kéne lennie minden nőnek. 

Fülszöveg:

Egy lánynak háromfajta srác létezik az életében. Az egyik az, aki miatt azt fogja hinni, hogy a hiba benne van, és sosem lesz elég jó senkinek. A második az, aki a csillagokat is lehozná neki, de mégsem lobbant lángra benne semmilyen tüzet. És lesz a harmadik, aki nem lesz tökéletes, aki nem meseszerűen bukkan majd fel, hanem akkor, amikor már lemondtál róla. Akivel a tökéletlen dolgok is tökéletesek lesznek, akivel a percek éveknek tűnnek, akire a szívét minden félelem nélkül, bármikor rábízhatja.

Véleményem:

 Bevallom, már nagyon régen olvastam a könyvet, de még ma is tisztán emlékszem, hogy nagyon szerettem

 A story egy lányról szól, aki egy egy éjszakás kalandból kifolyólag utálja azt a fiút, akivel aznap aludt, így mindent megtesz, hogy ne lássa őt, de aztán kiderül, hogy a barátnője ismeri azt a "fiút" és így... Hááát. Hogy is mondjam? Kicsit kiakad. Legalábbis én így láttam. 

 Nagyon kedveltem a történetet és magát az írót is. A végén meg is kérdeztem az írónőtől, hogy nem lesz-e folytatása, annyira tetszett a történet, de mivel (SPOILER) happy end lett a vége, így nem nagyon lehetett volna tovább folytatni. Helyette viszont megjelent azóta két újabb könyve.
 Nekem az egész történetből a kedvenc karakterem a főszereplő lány, na, meg a fiú, aki a barátja lesz.
 Aki nem olvasta a könyvet, szerintem azzal se fogok ezzel túl sokat spoilerezni. Az egyik kedvenc részem az egész történetben az volt, amikor azt hiszem sítáborba voltak és ott volt Adam a barátnőjének a rokona és a lányok belopóztak a szobájába, hogy elolvassák, mit is írt Adam, (a könyv végén megtudjátok, mi az, ha elolvassátok) de hirtelen meghallják, hogy jönnek a fiúk, ezért bebújnak a szekrénybe.

Könyv: Veréb Emese: Segítség, már megint egy gyökérrel járok!
Kiadó: Colorcom Media
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 192
ISBN: 9786158016001

A Happy End után fülszövege:

Négy évszak években fülszövege:
Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.

 Ha nem tudod, milyen az, az érzés, amikor összetörik a szíved, (bár szerintem olyan nincs) akkor mindenképp olvasd el, mert nagyon aranyos történet, aranyos, kedves szereplőkkel és megnevettető címmel. 

Ha elnyerte a tetszésedet a könyv bátran rendeld meg, mert nem fogod megbánni. 

Tőlem maga a könyv ötből öt csillagot kap, mert egy tényleg nagyon jól megírt történet és annak ellenére is lehet érteni, hogy nem vagy egy idős a szereplőkkel. :)