Mennyi láthatatlan szál köt minket össze a többi emberrel: családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel. A legtöbbször nem is vagyunk tudatában a kapcsolatainknak. És talán a magány abból keletkezik, amikor ezek a láthatatlan szálak összegabalyodnak, és úgy érezzük, képtelenek vagyunk megmozdulni.

Egy ilyen elmagányosodás történetét meséli el Puskás Ágota – egy gyermek- és kamaszkor kálváriáját a bizonyítási kényszer, a testképzavar és a meg nem értettség Bermuda-háromszögében.

De egyúttal megmutatja azt is, hogy van kiút: őszinte egymás felé fordulásnak hívják a varázslatot.

Hogyan formálja az önképedet a család, a barátok, a társadalom – és a szám, amit nap mint nap a mérlegen látsz? A Jól nézel ki, fogytál? egy fiatal nő, Panni felnövés- és önkeresés-története. Gyerekkori traumák, edzői megalázások, családi feszültségek és mérgező szerelmek kísérik útját, miközben évekig evészavarok és önutálat árnyékolják be az életét. Ez a könyv mégis többről szól, mint a fájdalomról: egy olyan utazást mesél el, amelyre akarva-akaratlanul szinte minden nő jegyet vált. Egy utazást, amely végül a legfontosabb felismeréshez vezet: hogyan tanuljuk meg szeretni és elfogadni önmagunkat. A könyv talán közelebb visz hozzá, hogy az elérjük ezt a vágyott célt.

Értékelésem:

 Puskás Ágota: Jól nézel ki, fogytál? című regénye idén jelent meg a Libertine gondozásában, majd a könyvfesztiválon robbant. Hiszen a könyv nagyon fontos témákat helyezett a középpontjába. Ilyen például a testkép, az evészavarok és az önelfogadás problémái a mai társadalomban. Én azért választottam ezt a regényt, mert kíváncsi voltam. Ugyanis, mikor megjelent a könyvfesztiválon az ott látott képektől kicsit felhúztam magam. Hiszen a Libertine standjánál volt egy tükör, amire a könyv címe volt ráírva és először nem értettem, majd utána néztem a könyvnek és kíváncsi lettem, vajon mit tud mutatni egy evészavarosnak egy olyan könyv, ami az evészavarról szól. 

"Aznap véresen hagytam a vécét, apám vette észre, ez undorító, visszhangzott a mellékhelyiségben, majd szólt anyámnak, kezdj ezzel valamit, nézd, mit csinált. Anyám szó nélkül letakarította, tessék, most már használhatod, mondta apámnak.
Ezen a ponton beletörődtem, hogy havonta egyszer gyűlölöm a világot, gyűlölöm a testemet, gyűlölöm a női létet, gyűlölöm a nagylány létet, gyűlölök mindent és mindenkit. Undorító vagyok. Kislány akartam lenni újra, gyermek, fájdalmak nélkül." - 122. oldal 

 A történet egyáltalán nem mondható szexistának, azonban felveti azt a kérdést, hogy mire mondja valakire azt a másik, hogy "jól nézel ki". A testkép- és étkezési zavar, illetve a megfelelési kényszer nagyon fontos témája a könyvnek és már csak ezért is érdemes elolvasni, hiszen a mai társadalomban  a média hatására nagyon sok ember (férfi és nő egyaránt) küzd valamilyen étkezési- és testképzavarral. Illetve van még egy nagyon fontos dolog a történeten: az önelfogadás.  

"Az esti fogmosásnál a hasamat néztem a tükörben, még laposabb volt, de korgott, már kezdett komfortos lenni az éhség érzése." - 117. oldal 

 A könyv stílusában közvetlen, őszinte, gyakran személyes hangvételt véltem felfedezni, ami különösen tetszett, hiszen így még inkább bele tudta magát élni az olvasó a történetbe. Azonban fontos kiemelni, hogy a könyv realisztikus karakterábrázolással bír, könnyen olvasható és mély érzelmi hatásokkal bír. Emellett viszont a humor és az irónia is fontos szerepet ölt a történetben. 

"Mikor már nagyon fájt, hátraléptem két lépést, nem néztem bele a tükörbe, nem akartam látni magam, nem akartam látni, hogy mit tettem, hideg vízzel megmostam az arcomat, és bekentem Vera kamillás terstápolójával." - 111. oldal 

 Belőlem nagyon mély érzéseket váltott ki, hiszen át tudtam valamennyire érezni Panni helyzetét. Azért mondom azt, hogy "valamennyire", mert ahány anorexiás, annyi féle út.  Mindenkit más vitt bele, más miatt küzd ezzel a betegséggel. Panni is, én is. Számomra az egész történet elgondolkodtató volt, aminek különösen örültem, mert ez eredményezte azt, hogy a végén egy kerek egész történetet kaptam. A könyv azt taníthatja másnak, hogy nem kell valakire hallgatnunk, aki rossz megjegyzéseket tesz. Inkább le kell onnan lépni. Bátran ajánlom 13 éves kortól ezt a regényt olyan olvasni vágyó fiataloknak, akik valaha is elgondolkodtak azon, hogy vajon "elég vékony vagyok-e?" 

" … mert tudtam hogy anyámat nem érdekli az úszásom, csak az, hogy ne legyek kövér. A te fajtádnak muszáj mozognia, visszhangzottak a szavai a fejemben." - 95. oldal 

 A mai világban, ahol szinte mindent a média ural, különösen fontos ez a könyv. Hiszen gondolj bele. Görgeted a facebookot, az instagramot, a tiktokot. Hány "tökéletes" alakú modell és színész jön veled szembe? Sok. Nekem személy szerint nem tudott annyit segíteni a könyv, mert az én anorexiám teljesen máshonnan gyökerezik. Azonban ha te hasonló problémákkal küzdesz ajánlom, hogy olvasd el ezt a regényt.