„Néma buborékok szállnak az ég felé. Ezernyi színárnyalat rezeg bennük, pedig átlátszóak. Nem hazudnak, mégis megmutatják, mi minden rejlik bennük, ha jó irányból nézed őket. Csupasz, színekbe öltözött, illékony illúziók.”

Hisszük, hogy az emberi sokszínűség végtelen.
Ebben a kötetben megpróbáltuk a szivárvány minél több színét felvonultatni, a témákat és az LMBTQ+ betűit tekintve is. Egyaránt szerepelnek benne könnyed hangvételű és komolyabb írások, így mindenki megtalálhatja a számára legkedvesebbet.

Akadnak történelmi ihletésűek, például két lány szerelme a háborús Magyarországon, vagy egy előkerült napló két férfi tiltott szerelméről a deportálások árnyékában. Jelenkori történeteink pedig leginkább a coming out, az ismerkedés, a kapcsolati válság, a szülőkkel való viszony, valamint a transzneműség témáit járják körbe.

Véleményem: 

Ez a kötet egytől egyig olyan novellákat tartalmaz, mely mind-mind ugyan olyan kölönleges. Mindegyik történetben megvan a szép. Ám mégis mindenki tud kedvencet, kedvenceket választani. Hiszen ez a kötet nem csak az LMBTQ mozaikszó M betűjét vette célba, hanem a B és a T betűt is. Például egyenesen nagy kedvencem lett Sam Wilberry két novellája a Valódi nő és a Hervadt virágok. Mert ebben a két novellájában érintette a transzneműeket. A megfogalmazása pedig gyönyörű volt. 

 Erdős Alex két novellája közül a Szivárványos esernyő tetszett nagyon. Amilyen egyszerű, olyan barátságos és egyedi volt. Pedig csak egy sétát írt le a szerző a novellájában. Egy egyszerű pride felvonulást, ahol elkezdett szakadni az eső.

 Hajnal Kitti négy novellája közül több kedvencem is akad, mégis mind más ok miatt. A legnagyobb kedvencem azonban mégis a Bögrék című novellája volt. Olyan szép. A történet egy látszólag gyűjtögető mániás srácról szól, aki megszállottan gyűjtögeti a bögréket és egyet sem hajlandó kidobni, pedig már egy egész konyhaszekrény azzal van tele. Mikor ezt a párja a fejére olvassa, elmegy (a párja) addig pedig ő egy olyan lépést tesz meg, amire nem számítottam és olvasás közben tátogtam, mint a kishal. Megható volt és tanulságos. Ne a felszínről ítéljünk. Nézzünk a dolgok mögé.

 Ebben a kötetben azonban egy új szerzőt is köszönthettek az olvasók Sophie Anne személyében, akinek ebben a kötetben két novellája volt olvasható. Az egyik az Otto volt. Az Ottoval kapcsolatban felhívnám minden leendő olvasó figyelmét, hogy LEGALÁBB EGY CSOMAG SZÁZAS PAPÍR ZSEBKENDŐ SZÜKSÉGES AZ OLVASÁSHOZ! A másik novellája az Első randi pedig az Amish bibliának egyfajta előnovellája. No, de visszatérve az Ottora. Zsepi. Soook zsepi. Tényleg. Nem vagyok sírós típus, de ide kell. Főleg az utolsó oldalakhoz. Szívet tépő volt olvasni. Mondjuk én személy szerint szívesen elolvasnám a naplórészeket egy történetbe foglalva, ami kifejezetten róluk szól és arról, hogyan élték meg a munkatábort, ahova szimplán azért küldték őket, mert melegek.  

Tira Nael novellája a Negyvenkét hónap egy laza történet...nek indul. Ez a történet bemutatja, hogy mi van, mikor a szerelem már nem olyan mint régen. Illetve mi van akkor mikor egy halálos betegség kapujában döntésre kényszerülsz: Vagy éled az utolsó hónapjaidat hazugságban csak azért, hogy megóvd a családod vagy lépsz egy lépést és boldogan éled le azokat a hónapokat. Te melyik mellett döntenél? Vajon a főszereplő, hogy döntött? 

Betty Forester novellája pedig egy laza bulit ír le, ahol a főszereplő elmegy a barátnőjével egy buliba és összefut az exével illetve az exe párjával, akit szintén ismer. Aranyos és bájos történet, örömmel olvastam. Simán el tudnék képzelni belőle egy könyvet (ha valamiről lemaradtam valaki sikítson).