Fülszöveg: 

Mikor kezdődik már az ő szerelmi története?

A fanficmegszállott Georgia még sosem volt szerelmes, sosem csókolózott, még csak bele sem zúgott senkibe, soha. De örök romantikusként biztos benne, hogy egy nap meg fogja találni az Igazit.

Amikor elkezdi az egyetemet, készít egy tervet, hogy miként találhat rá a szerelemre. Ám a tettei fájdalmat okoznak a barátainak, így felteszi magának a kérdést, miért tűnik olyan könnyűnek a romantika mások számára, míg neki nem az.

Új címkéket aggatnak rá – aszexuális, aromantikus –, és ezek miatt Georgia még inkább elbizonytalanodik az érzéseiben.

Az a sorsa, hogy szeretet nélkül éljen? Vagy mindvégig rossz dolog után kutatott? Ebben az önazonosságról és önelfogadásról szóló bölcs, együttérző és szellemes történetben Alice Oseman csúcsformában tündököl, miközben Georgia és a barátai felfedezik, hogy az igaz szeretet nem korlátozódik a romantikára.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Véleményem: 

 Georgia története nem átlagos. Georgia szexualitása nem megszokott. Hiszen nincs róla beszélve. Pedig az aszexualitás egy fontos dolog és kell, hogy beszéljünk róla. Habár én személy szerint nem vagyok érintett, de az LMBTQ közösségen belül rengeteg aszexuális és aromantikus ember van, akik pont úgy járnak, mint Georgia, pont azért, mert erről a szexuális irányultságról nincs szó a médiában. 

 Történetünk ott kezdődik, hogy Georgia egyetemre készül. Barátaival Jason-nel éd Felipa-val együtt készülnek erre a nagy és új kalandra. Már a kollégiumba érkezéskor a két barát megismerkedik egy lánnyal. Ő Rooney. Georgia szobatársa. Négyütők barátságában lesznek hullámvölgyek, de bátran mondhatom, hogy ez a barátság egy olyan dolog, amire mindenki vágyik az egyetemi évei alatt. Mindezek után bekerül a képbe Sunnil, az iskola Pride Egyesületének elnöke és segíti Georgia-t, hogy ki tudjon igazodni saját magán, vagyhai szebben hangzik: megtalálja ki is ő valójában. 

"Add a barátságaidnak a varázslatot, amit egy románcnak adnál. Mert ők éppolyan fontosak." - 298. oldal

 Az egész történet a felnőttévállásról, az úton kereséséről, barátságokról és elengedésről szól. Ugyanis Georgia-nak el kellett engednie egy valamit. Mégpedig azt, hogy ő soha nem lesz olyan, mint a többi felnőtt. Szerintem ez így nagy gyönyörű gyönyörű történet lett és kíváncsian várom az írónő további könyveit is. Hiszen eddig mindegyik egy-egy fontos témát boncolgatott és ez szerintem a jövőben sem lesz másképp. Hiszen mindig van miről beszélni, mert nagyon sokáig a szőnyeg alá lettek söpörve ezek a dolgok. 

 "Mindannyiunknak el kell játszanunk a szerepünket ebben a rohadt világban." - 114. oldal