Ugye milyen hamar elment 2017? Nem? Mindez alatt pedig mennyi könyv került megjelenésre és egyes könyvmolyok polcaira, onnan pedig olvasásra. Kíváncsi vagyok: Nektek hány könyvet sikerült elolvasnotok 2017-ben? Nekem huszonhárom könyvet, plusz még van három, ami az óévből átjött velem az újévbe. Azokat pedig tudjátok is, hogy micsodák. Na, de akkor mutatom is, amiről a címben is beszéltem: Mely öt (plusz egy) könyv volt a kedvencem tavaly?

1. Baráth Viktória: Első tánc

Nekem ez a könyv hatalmas kedvencem lett, ugyanakkor nagyok is voltak az elvárásaim, mivel ez az írónőnek az első regénye volt. Hát, mit ne mondjak, nem csalódtam, mint ahogy ezt az értékelésemben is leírtam. Az értékelésemért kattints ide.

2.  Tabitha Suzuma: Forbidden - Kimondhatatlan

A másik hatalmas nagy kedvencem, még annak ellenére is, hogy "pont jókor" olvastam. Azért tettem idézőjelbe, mert valakinek a halála kellett ahhoz, hogy én bele tudjam magam temetni ebbe a könyvbe. Bár nem biztos, hogy az kellett hozzá. Ezt majd idén meglátjuk, ha újraolvasom. Az értékelésemet itt találod a könyvről. 

3. Baráth Viktória: A Főnök

Azért választottam ezt a könyvet harmadiknak, mert annak ellenérte, hogy az első regényét nagyon szerettem. Ez egy teljesen más téma, épp ezért ennél is úgy voltam, mint az első regényénél. Ha így a kettőt összevetem, nálam ez a vonal jobban bejött. (SPOILER: R.I.P. Ryan :'()

4. M.G. Brown: Kavargó rózsaszirmok

 Itt nagyon furcsa volt az, hogy hogyan is akadtam rá a regényre, ugyanis nem molyon, de még csak nem is Facebookon, hanem instagrammon kezdtem el beszélgetni a szerzővel, ahol szóba került a könyve, mert láttam egy képet, ahol még írja, erre mondta, hogy ha érdekel a könyv, akkor szívesen küld belőle egy példányt. A fülszöveg után őszintén szólva persze, hogy szerettem volna elolvasni. No, lám, mi lett a vége. Tessék, Hajni, ezt tényleg megérdemelted. :* Remélem idén a második része is benne lesz a listában. :) Az értékelésemet itt találod róla.  

5. Sam Wilberry: Cage

Drága, ezt képtelen voltam kihagyni. Köszönöm szépen, hogy megkerestél vele. Nem csalódtam benned. Az elsőkönyveseket különösen szigorúan veszem értékelés terén, de képtelenség volt erről rosszat írni. Kívánom, hogy a második rész is ilyen jó legyen. Na, meg, hogy hozzuk végre össze az interjút. 

 Most komolyan, tényleg fantasztikus volt a könyv. Csak ajánlani tudom. De csak akkor, ha szereted ezt a témát. Az értékelést itt olvashatod. 

+1. Simone Elkeles: Perfect Chemistry - Tökéletes kémia

Ez volt az a könyv, amire úgy találtam rá, hogy kiírtam egy Facebook csoportba, hogy írjanak nekem olyan könyveket, amikben szerepet kap a spanyol nyelv. Így találtam rá erre a csodára. Komolyan csak imádni tudom. Komolyan, ez nálam a luxennel egy helyen van. Mind a kettőt egyformán imádom. Akarom mondani, Te amo Perfect Chemistry. Az értékelésemet itt olvashatod róla. 

  Sajnos kevesen ismerik ezt a sorozatot - legalábbis ahogy én látom - pedig több mondani valója van, mint eddig bármelyiknek és pár rabutémát - köztük a homoszexualitást, a drogokat és az iszlám vallást is - döntöget a "vászonra vitt" sorozat, amit őszintén megmondok, néztem volna még tovább, nem csak négy évadot. Nekem ez kevés volt, annak ellenére, hogy
másodszor néztem meg. Viszont még így is találtam benne újat. 

 Mindegyik évadnak más a főszereplője. Először nem tudtam, miért, de aztán valamelyest sikerült választ találnom erre a kérdésemre. 

 Az első évadot nem tudtam nagyon helyretenni. Ott ugye Eva és Jonas volt a két főszereplő. Hogy ők mit akartak jelképezni azt nem tudom. 

 A második évad egyértelműen a drogokat. A harmadik Isak és Even párosával a
homoszexualitást, ami szerintem nagyon kellett ebbe a történetbe, hiszen kell erről beszélni. Nem szükséges, hanem kell. Sokan le fognak hordani ezért, de szerintem erről nem csak kellene, de igenis kell beszélni tizenöt-tizenhat éves korunkban a gyerekkel, vagy esetleg ha ő fut bele olyan sorozatba, amiben erről van szó, az is valamilyen szinten megfelel.

És azt, hogy ezt nyíltan felvál- lalják egy külön meglepetés a mai világban.

 Azért van szükség erre, mert ha a gyerek 15-16 évesen azt veszi észre, hogy az egyik azonos nemű társa iránt érez valamit, akkor ne álljon ott, mint bálám szamara, hogy "Most mi a franc történik?" 

 Az utolsó évad viszont nem véletlenül lett Sanáé, akit a mai társadalomban sokan elítélnek, mert muszlim. Viszont nagyon sok bölcsességet mond, amiből nem csak a tinik, de a felnőttek is tanulhatnak.

 Nekem ez a sorozat nagyon sokat jelentett nagyon élveztem minden egyes évadát. Hiszen most néztem meg másodszorra, és gyanítom nem utoljára. Mondjuk az már egy másik kérdés, hogy kinek melyik a kedvenc évada. Nekem egyértelműen a harmadik.

 Őszintén sajnálom, hogy nem lett és ahogy nézem nem is lesz a tévében magyar szinkronnal ez a sorozat, hiszen akkor talán többen is megnéznék, vagy ha a tv-s megoldás nem is, akkor szinkronizálva
feltehetnék a netre. Viszont a feliratos is jó, amit én néztem, mert így legalább nem csak tanulnak, de olvasnak is a gyerekek. Úgyis manapság kilencven százalékuk a telefonba van belebújva. 

 Összességében: Nem bántam, hogy Facebookon az egyik csoportban rátaláltam erre a sorozatra és elkezdtem nézni, mert baromi érdekes volt minden egyes évadban belepillantani egy-egy szereplő mögé. Hogy mi van a felszín alatt. Hogy a srácok miért kezdenek el drogozni. Hogy Isak, hogyan jön rá, hogy meleg, hogy sana pokerface arca mögött valójában egy érző lélek van. Öröm volt erre a sorozatra rátalálni. 

Egy jó kis mozizás nem árt, igaz?!

Car szinte minden pillanatot megragad, hogy a folyamatosan otthonülő,
begyepesedett meleg barátját kirángassa a négy fal fogságából. Louis
Richardson eléggé zárkózott. Amolyan jó fiú. Szereti a jazzt, a forró kakaót,
a Disney meséket… Egyszóval mindent, ami kissé eltér a megszokottól.

Egy bizonyos este azonban mindent felforgat…

A mozivásznon a tökéletes férfi mintaképe jelenik meg előtte.
Mr. Adams tehetsége felülmúlhatatlan. Vajon akkor is érdeklődni
fog Lou, ha megismeri Harry életét? Mi az igazság?

Egy leplezetlenül erotikus regény, amit érdemes elolvasni,
ha egy kis kikapcsolódásra vágysz.

A kötet a szerző első regénye.

Vélemény:

Mivel a történet mondhatni három részből áll, így gondoltam, én is elosztom. Viszont a két novellából csak egyet értékelek. Nos.

1. Novella: A behódolt

Ez a novella nekem őszintén nagyon tetszett, bár semmi köze nincs a regényhez, mégis elnyerte a tetszésem. Az történet lényegében arról szól, hogy van egy a harmincas éveiben járó pasas Ricardo, akinek van egy... Hát, nem is tudom, hogy hívnám... Talán a rabszolga a legjobb szó. Szóval van egy rabszolgának, aki tulajdonképpen csak arra szóltál, hogy a vágyait teljesítse.
 Többet nem mondok erről, mert akkor az egészet elmesélném. Még talán annyit, hogy ahogy kivettem a történetből Nicolas (a rabszolga) 15 éves volt, amikor megismerte a férfit.

Kedvenc idézetek a novellából:

"- Egy álszent világában nem túl jó őszintének lenni, Nick. Nem támogatom, hogy felvállalt, sőt... Szerintem... - sóhajtott egy nagyot, és a kezével meglátogatta a kivasalt, szőke fürtjeit, amelyek mézkönnyűen olvadtak szét az ujjai között. - Szerintem rácezedheted magad, hogy a lányokat szeresd.
  - Ez ostobaság! Nem így megy, anya - védekezett Nick, mire a nő eltátotta a száját, és valami gúnyos beszóláson gondolkodott, de egyetlen találó mondat se ötlött a fejébe. Inkább csak hallgatott, szó nélkül bámulta a fiát, aki vette a bátorságot - a személyes félelmeit félretéve -, hogy megnyíljon neki. - Melegnek lenni egyáltalán nem leányálom, sőt, meg kell találni a megfelelő társadalmi réteget, ahol elfogadnak, megbecsülnek és tisztelnek. Azt hiszed, én választottam? Hogy mindez az én "szórakozását" szolgálja? Hogy ez egy rejtett vágyam volt? Koránt sem!"

A regényről:

Atya. Úr. Isten. Mikor jön a második rész? Remélem mihamarabb, mert én megőrülök, hogy ez lett a vége. De miért???
 Na jó. Összességében, mint kivehetzétek ebből a két sorból egyszerűen imádtam a regényt. Imádtam a szereplőket, az író stílusát, az írás módját és magát a történetet.
 Én alapból szeretem az ilyen regényeket, úgyhogy, amikor megkeresett és rákérdezett, hogy lenne-e kedvem elolvasni az első két fejezetet és elmondta, milyen a témája... Gondolkodás nélkül igent mondtam. És nem bántam meg. Ahogy azt sem, hogy megvettem és elolvastam a teljeset. Alig várom a következő (és ha jól tudom, egyben utolsó) részét a regénynek.)
 Maga az író a bemutatón említette, hogy az ő életéből pár dolog visszaköszön a sorok között a könyvben. Azt hiszem én megtaláltam mindent, és teljesen megértem. Át tudtam élni a regény és ezzel egy fantasztikus élménnyel gazdagodtak. Ráadásul egy első könyves író fantáziájából.
 Bátran mondhatom, hogy nem ez lesz az utolsó regény, amit olvasok tőle.
 Korábban még nem ismertem az írásait, de most szerintem fel fogom kutatni őket.
 Konkrétan miközben olvastam a regényt a közepe felé olyan érzésem volt, mintha egy nagyon jó Harry Styles fanfictiont olvasnék. Valahol benne is maradt egyszer Louis Tomlison-nak a neve. Azon mondjuk nagyot nevettem. De jó értelembe, félre ne értsétek. :)
 Őszintén, én nem voltam One Direction fan és ma is csak egyszer-kétszer hallgatom Harry-t, de nem utálom. Viszont szerintem ha ez a könyv olyan tizennégy évesen került volna a kezembe (természetesen nem ilyen szókimondó fogalmazással), akkor lehet, hogy megváltozott volna előbb a véleményem és nem mentem volna anyám véleménye után.
 Na, mindegy is. Összességében: HOL A MÁSODIK RÉSZ? 

Kedvenc idézet(ek):

"A délután javarésze elrepült az olvasással. A szavak mindig mentsvárat nyújtottak számomra, és a legédesebb kikapcsolódást ígérték."

„A szemed becsukhatod, hogy ne lásd, amit nem akarsz látni, de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezd, amit nem akarsz érezni.”

Néha a szerelem dönt helyetted

Fülszöveg: 

Vélemény: 

 NEM! NEM, NEM, NEM ÉS NEM!!! HOGY LEHET... Hogy lehet így vége egy könyvnek?
 Az eleje nem indul rózsásan, a közepe fantasztikus a vége pedig... Kész vége. Meghaltam.
 A végére teljesen megértettem, hogy miért a rázós könyvek kategóriájába sorolták. Nem csak azért, mert a testvérszerelem témáját boncolgatja. Nem csak azért, amilyen a főszereplő családnak az élete. Hanem a vége miatt is.
 Én őszintén, minden hazugság nélkül megmondom, hogy éjjel háromkor ott bőgtem a konyhában, amikor befejeztem. Nem bírtam tovább. Fantasztikusan lett megírva ez a regény, csak gratulálni tudok az írónőnek. 🙂 Az volt az érdekes, hogy én sokszor nem is úgy tekintettem rájuk, mint egy olyan családra, akit elhagyott az anyjuk, mert minden nap a sárga földig issza magát. Nem, hanem egy olyanra, ahol van egy kamaszgyerek (természetesen Kit) és két kisebb (Tiffin és Willa), na meg a szülők (Lochan és Maya).
 Én magam két szóval tudnám jellemezni a könyvet: érzelmi hullámvasút.
A karakterfejlődés is hatalmas volt, de ez főleg Lochenen látszott meg, aki egy félénk fiúból lett normális beszélő (nem antiszociális) ember. A végén pedig megkaptam azt a választ, amit az elején kerestem. Miért lett ilyen Lochan? Hát azért, mert valami sokk érte. Mint ahogy a rendőr kapitányságon is.
 Hallottam néhány olyat, hogy nem tetszett nekik a regény, meg ilyenek. Az szerintem azért volt, mert nem megfelelő idegállapotban olvasták. Én viszont pont beletaláltam. Pont akkor olvastam, amikor a legnagyobb katyvaszok borították be az életemet. És így teljesen át tudtam érezni a történetet.
 A másik, amin még meglepődtem, hogy ennek a regénynek a családi háttere az elmenne pszichológia tankönyvnek. De nem? Ha a tragédiákat nézzük: az alkoholista anyát, aki inkább lelép a stricijéhez, csak ne kelljen otthon lennie. Az öt "árván" maradt kisgyereket. A két "felnőttet. Szerintem egy pszichológusnak is nagyon sok kérdés merül fel a fejében a könyv olvasása közben. Na, még egy gyereknek.
 Egyszerűen nem tudom hova rakni ezt a könyvet. Baromi nagy igazságokat mond ki a regény. Hogy sok ilyen helyzet van, mégsem vállalják fel, pont a törvények miatt.
 Jó vérfertőzés. Bevallom, nekem sem tetszik a gondolat, meg most így leírva kicsit lesokkolódtam. De akkor is. Tetszik, nem tetszik, ez is egyfajta szerelem. Ugyanúgy, ahogy a homoszexualitás. Az is egyfajta tabutéma a mai világban. De azt végképp nem értem miért.
 Nekem a történetben az anya szerepe (és gondolom mindenki másnak is). Annyiban volt jelentős, hogy volt egy anyjuk, aki hébe-hóba adott nekik pénzt, hogy ne haljanak éhen. Ennyiben ki is merült. Ezzel az írónő azt is bemutatta a gyerekeknek, hogy milyen egy igazán rossz szülő. Olyan, aki nem törődik a gyerekeivel. Hogy a sorsára hagyja őket.
 Bevallom, hogy amikor elkezdtem olvasni a történetet úgy voltam vele, hogy ez a történet is (mint mindegyik) kiszámítható lesz és happy end. Aha. A nagy fenét. A történet olvasása közben két véglet volt előttem a jó és a rossz. És én mindig a rosszra gondoltam, de még annál is rosszabb lett. Én mondjuk arra sem számítottam, hogy az anyjuk annyira be fog rúgni, hogy képes lesz Lochan fejéhez vágni, hogy csak azért dolgozik, hogy a "nem kívánt gyerekeit" ellássa.

A fiú szereplőnk karakterében vettem észre először azt, hogy elkezd valamit érezni a húga iránt, aztán nemsokára Mayában is felfedeztem ugyan ezt.

Gondolom, hogy mindenki, aki nem olvasta még ezt a regényt úgy van vele, hogy csak azt látja, hogy mi a témája ennek a regénynek. De nem. Ebben sokkal több van, mint maga a témaválasztás. Sokkal több. Érzelem és pszichológia.

Kedvenc idézetek: 

Kedvenc szereplő(k):

Lochan, mert... Egyrészt azért, mert egy két ponton felfedeztem benne az általam megalkotott fiú főszereplőt, másodrészt pedig azért, hogy így kiáll a családjáért.

Kedvenc jelenetek: 

Borító: 

Szerintem pontosan jelképezi a történetet. Mármint az, hogy nincs semmi más a borítón, csak egy szögesdrótból alkotott szív. Ennél jobb borítót szerintem nem lehetett volna találni. Letisztult, mégis kifejezi a történet lényegét. A tiltott és kimondhatatlan szerelmet.

Extra: 

 A testvér szerelemre vonatkozó törvények a btk-ban: