Igazság szerint elöször minden írónál a kezdetre vagyok kíváncsi. Hogy jött egyáltalán maga az ötlet, hogy írni kezdj?

Lehet közhelyes lesz picit, de gyerekkorom óta találok ki történeteket. Amióta megtanultam írni-olvasni, gyakorlatilag azóta írok 

Közhelyesnek közhelyes, de ez az igazság. Na és akkor rá is térnék az első regényedre. Honnan jött az ötlet?

Igazából egy írásgyakorlattal kezdődött, az adta az ihletet a Fearless-hez. Rövid novellabol lett, amiben egy nőt bántalmazott a férje.

Miért pont ezt a témát választottad?

Úgy gondolom, fontos téma. Az írás során mindig is igyekeztem törekedni arra, hogy olyasmiről meséljek, amivel foglalkozni kell, még ha sokan próbálják is eltusolni, vagy épp megosztja az embereket.

Azonban... A bántalmazott női szál az csak az egyik. Mi a helyzet a történetben szereplő LMBTQ szállal? Az miért került bele. (Félreértés ne essék, no homofóbia. Én is a közösséghez tartozom)

Tudom. Nem probléma. A történeteimben így, vagy úgy, valamilyen formában mindig előkerül az LMBT szál. Ez is egy olyan téma, ami foglalkoztat. Szerencsére ma már egyre többen mernek erről írni, de én nem azért csinálom. Egyszerűen közel áll hozzám, és szeretek olyasmiről (is) írni, amit valamennyire ismerek.

Már az elején tudtad, mi lesz a történet vége, vagy közben alakult ki?

Mikor belekezdek egy történetbe, általában az eleje és a vége is megvan. Ugyan előfordulhat, hogy közben még variálok rajta, de nagyjából követem az irányt.

Ugye ott van a borítón, hogy első rész, melyből következtethető, hogy lesz folytatás. Mikor várható, illetve hogy folytatódik a történet?

Az elején úgy voltam vele, hogy egyfajta spin-offként fog folytatódni... El is kezdtem dolgozni rajta, viszont aztán elakadtam, és másba fogtam bele. Egyelőre várat magára az ihlet.

Ismerős érzés. Pedig úgy olvasnám tovább. 

Ki a kedvenc karakter a történetből és miért?

Ez egyszerű, Freya. Valahogy az ő karaktere áll hozzám legközelebb, talán azért, mert egy önálló, erős nő.

Az eddig kapott visszajelzéseid alapján mit gondolsz a történet fogadtatásáról?

Szerencsére úgy vettem észre, hogy pozitív, és ennek nagyon örülök. 

Első könyv alapján azt vettem észre, hogy szereted a kiszámíthatatlan dolgokat történetek terén. Ez igaz?

Igen. Mint olvasó is szeretem, ha meglepnek. De, azért nem mindig készülök váratlan csavarokkal...

Ha már olvasás. Milyen regényeket szoktál olvasni?

Hm... Szeretem a New adult könyveket, és a krimit, thrillert. Olykor a fantasy-t.

Kedvenc?

Ez viszont már nehéz kérdés. Nem igazán tudnék egyet kiemelni.

Akkor hosszú a lista úgy látom. Írás terén további tervek?

Mindenképp szeretném még megjelentetni valamelyik regényemet. Legjobb lenne bekerülni valamelyik nagyobb kiadóhoz.

Például? Melyik kiadó a "nagy álom"?

Talán nem nagy meglepetés, ha azt mondom, hogy a Könyvmolyképző. 

Az minden szerzőnek egy nagy álom. Ám náluk igen magas a mérce. 

Tanács kezdő íróknak? Illetve üzenet az olvasóidnak?

Nem nagyon szeretek tanácsot adni. Az olvasóknak pedig köszönöm, hogy érdeklődnek a történet iránt, és a biztató szavakat! 

Hogyan jött a Rush ötlete? 

Érdekes története van. Budapesten a 4-es 6-os villamoson utaztam, amikor felfigyeltem egy srácra. Kitűnt a tömegből, könyékig feltűrt pulcsival, halvány hegekkel a karján. Egy gördeszkára támaszkodott. Rajtafelejtettem a tekintetem, de csak napokkal később fogalmazódott meg bennem egy novella lehetősége. Végül regénnyé alakult, ehhez viszont alaposan át kellett írni, formába önteni.

Mennyi kutatómunkát igényelt a történet?

Nem keveset, hiszen bele kellett bújnom egy függő bőrébe; nekem, aki sosem élt tudatmódosító szerekkel. Hihetetlenül nagy segítségül szolgált egy blogoldal, amit egy fiatal srác vezetett. A heroinról írt, a szenvedélybetegségről, hogyan éli meg, mikét dolgozza fel. Hogy mennyire nehéz egy láthatatlan börtön falai között tengődni, és sosem tudni, mit hoz a jövő... Mert az eltűnik, elmossa a narkó. Ezen kívül néhány tanulmányt is olvastam, podcastet hallgattam. Leginkább az érdekelt, milyen érzéseket vált ki a szer, erre kerestem a választ, hogy a jelenetekben a tőlem telhető legjobban ábrázolhassam.

Miért gondoltad, hogy ezt nem novellába, hanem egy teljes regénybe szeretnéd megírni?

A történet megkövetelte. Az a típusú sztori, amit képtelenség lenne egyetlen novellában jól átadni, így döntöttem a regény mellett. Végül egy duológia lett belőle, melynek a második kötete, a Flash, remélhetőleg hamarosan megjelenik.

Miért pont heroin?

Megsúgta a karakter. Emlékszem, hogy megszületett a jelenet, amiben erről van szó, a vallomás Alextől... Én is meglepődtem, nem csak Ábel.

Komolyra fordítva a szót: érdekelt ez a világ, abból a szempontból, hogy milyen nehézségekkel, küzdelmekkel jár.

Mennyi időbe telt megírni?

Erre viszonylag nehezen tudok válaszolni, mert voltak szünetek, és közben megírtam egy másik regény első változatát is. Tisztán nagyjából fél év lehetett.

Mi volt a mondanivalód ezzel a regénnyel?

Figyelmeztetés, hogy ne ítéljünk elsőre, mert a legnehezebb sorsokban is rejlik érték, és egy függő is lehet érző lelkű, értékes ember.

A jövőben tervezel más szintén komoly témával foglalkozó regényt alkotni?

Igen, tervben van. Szeretnék új témák felé is mozdulni az LMBTQ vonalon belül, de ezekről még egyelőre nem szeretnék bővebben beszélni.

Következő regény?

Jelenleg a Flash-en dolgozom, ez lesz a következő megjelenés, ami tőlem várható.

1. Hogyan jött egyáltalán az ötlet, hogy elkezdj történeteket írni?

Ez egy nehéz kérdés, nem vagyok benne biztos, hogy tudok rá rendesen válaszolni. KIlencéves korom óta kisebb-nagyobb megszakításokkal írok. Emlékeim szerint unatkoztam napköziben, és meguntam, hogy fákat rajzoljak.

2. Hogyan jött a gondolat, hogy egyáltalán az olvasók elé tárd az írásaid és kiadasd őket?

Még általánosban volt egy barátnőm, akivel egymásnak írtunk nagyon gagyi szerelmes sztorikat. Aztán verseket írtam egy plátói szerelmhez Ezeket mind csak a barátaim látták. Utána felkeveredtem egy meleg történeteket tartalmazó oldalra, és ott kezdtem publikálni. Jóban lettem az adminnal, ő ösztönzött, hogy megosszam a történeteket. Utána ez mániává futotta magát. Aztán jött egy páréves kihagyás, mással kötöttem le magam, és amikor újra írni kezdtem, a saját oldalam mellett Merengőre töltötte fel a sztorikat. A kommentek, vélemények nagyon hajtottak, egyre többet írtam. Aztán találkoztam Tirával, aki ráncba szedte az írásmódom, majd némi pályázgatás után a kiadóhoz kerültem.

3. Na és hogyan jött a Falak ötlete és
miért pont ez a cím?

Úgy, ahogy nálam általában jönnek az ötletek: egyszerűen csak megjelent a fejemben, aztán elkezdtem leírni. Nem volt konkrétan sztori, csak a szereplő és a gondolatai. Lassan formát öltött. A cím pedig szimbolikus: Áron falak közé zárja magát és az érzéseit, ezeket pedig le kell rombolnia ahhoz, hogy önmaga lehessen.

4. És mi a helyzet Áron baráti körével?

Áronnak nem igazán vannak barátai. Egyedül az egyik munkatársával, Anitával van jóban. Nem igazán barátkozik, mert nehéz úgy jóban lenni valakivel, hogy nem őszinte. Sem magával, sem mással. Ezért is akkora sokk számára Márk és a csapata. Látja, hogy így is lehet, és ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy végre képes nyitni kifelé.

5. Ha már szóba jött Márk. Vele mi a helyzet barátok, illetve élet terén?

Hűha, az a baj, hogy spoiler nélkül nehéz. Amiről a Falakban nincs szó, arról a Hintában igen. Megpróbálom anélkül, hogy lelőném a lényegi dolgokat. Márk egy nagyon összetett srác. Kívülről laza, jó fej, szexcentrikus, de ha az ember jobban megismeri, rájön, hogy egyébként neki is nagyon erős harcai vannak. Mindenért saját maga küzdött meg: a lakásért, a kocsiért, a családja elfogadásáért viszont évek óta nem sikerül. A párkapcsolataiban pedig ő sem találja a helyét, a könyv elején legalábbis egyáltalán nem jó irányba halad.

6. Minden ember azt hinné, hogy ez egy egyszerű szerelmes sztori, ha elolvassa a fülszöveget és az itt-ott fellelhető írásokat. Szerinted ez így igaz? Tényleg egy egyszerű szerelmi sztori?

Én általában azt szoktam rá mondani, hogy ez egy egyszerű történet. Áron egy egyszerű srác. Aztán mindig megkapom az olvasóktól, hogy ez igenis bonyolult, meglepetésekkel teli történet. A mindennapokra épül, ugyanakkor útkeresés is, szerintem ezért egyszerre egyszerű és bonyolult.

7. Az az ötlet miért jött létre, hogy megírd a Hintát ráadásul Patrik szemszögéből? 

Őszintén szólva Patrik már a Falak írása közben is nagyon megragadott. Szerettem a csendjét és a kedvességét, bár tudtam, mi húzódik mögötte. Aztán láttam, hogy az olvasókra is ilyen hatással van, szóval úgy döntöttem, megmutatom őt is kicsit jobban.

8. Következő regény?

Már elkészült. Igazság szerint tavaszra terveztük a megjelenést, de a járványhelyzet sajnos közbeszólt. Főnix a címe, és egy tanár-diák kapcsolatról szól, rendhagyó módon azonban nem a szerelmük kezdetéről.

9. Bővebben esetleg tudsz mesélni a törtenetről vagy még titok? 

Annyira nem titok, az első fejezet olvasható is volt.
A főszereplők, Jake és Noah, lassan három éve alkotnak egy párt. Még akkor jöttek össze, amikor Jake Noah tanítványa volt, és a különórák alatt közelebb kerültek egymáshoz. A regény kezdetén azonban több problémával is küzdenek, a kapcsolatuk romokban, és az a kérdés, képesek-e megmenteni a szerelmüket.

Köszönöm az interjút. Hajnal Kitti regényei ITT megvásárolhatóak

Első kérdésként az érdekelne, hogy miért pont az írás mellett döntöttél?

Nem hiszem, hogy ez valaha is tudatos döntés volt. Egyszerűen csak olyasmivel akartam tölteni a szabadidőmet, amit élvezek, az olvasás és az írás pedig mindig is ilyen volt. Talán hatéves lehettem, maximum hét, amikor megírtam az első történetemet, egy mesét, amit aztán az általános iskolában rövidebb novellák követtek.

Ha már írás. Miért pont meleg erotika?

Minden történetet úgy írok, hogy először megjelenik a karakter, akinek azonnal látom minden fontosabb tulajdonságát. Tudom a nevét, és pontosan értem, mit miért tesz. Aztán figyelni kezdem, és közösen jövünk rá, mi az ő meséje, hogy alakul az ő története. Még egyetemre jártam, amikor David Williams és Corey Rossdale megjelentek. Fel-alá bicikliztek egy zsákutcában. Eleinte fogalmam sem volt, hogy szerelmesek lesznek. Nagyjából négy-öt napig úgy írtam, hogy én sem tudtam, mi fog történni, miért dühös David, miért fél... Aztán, mire megszületett az Üvegkalitka első verziója, szerencsére kiderült. Tehát nem szándékosan írtam melegregényt. Egyszerűen csak megtörtént.

Ha már Üvegkalitka. Érdekes a témaválasztás. Miért pont két ennyire eltérő karakterről, illetve miért erről a témáról írtál? (Témát illetően a családon belüli erőszakot értem.)

Corey és David eltérő karakterek lennének? Tényleg? Nem lehet, hogy csak a két narrátor, vagyis maga a két fiú látja így? Mindketten sokat láttak, sokat szenvedtek, megvan a  maguk keresztje, mindkettejük apja törést okozott az életükben és sebeket. Egy iskolába járnak, nagyjából azonos hatások érik őket. Bár tény, hogy az anyagi helyzetük nagyon különböző, ahogy a családi hátterük is. Corey szeretetben nő fel, David, mondjuk így, terrorban. De ezt leszámìtva szerintem hasonlóak. Ezért is értik meg ilyen jól egymást, ezért illenek egymás életébe.
Azt pedig, hogy miért a családon belüli erőszak lett a regény fő témája, Davidtól kellene megkérdeznem. Zárkózott fiúként láttam magam előtt, aki állandóan hosszú pulóverekben és nadrágokban rejtegette magát, és nekem is csak napokkal később lett nyilvánvaló, hogy kék-zöld foltok vannak a karjain, a lábain. Onnan egyértelmű volt, hogy ő egy bántalmazott gyerek. És ha már így alakult, mindenképpen írni akartam róla, mert annyira gyakori a való életben is, hogy a gyerekek szégyellik magukat a bántalmazó szülő miatt, titkolják a dolgot, azt hiszik, hogy ez valamilyen módon az ő bűnük, valamiért kiérdemelték. Meg akartam mutatni egy ilyen fiú életén keresztül, hogy milyen nehéz segíteni, és főleg jól segíteni. Jókor avatkozni közbe, stb.

Milyen célból gondoltad azt, hogy ezt az olvasók kezébe szeretnéd adni? Persze, ha egyáltalán volt vele bármilyen célod.

Nem volt "népnevelő szándékom", ha erre vagy kíváncsi, és nem akartam felnyitni senki szemét. Egyszerűen csak meg akartam írni ezt a történetet, és reméltem, hogy lesz, aki elolvassa. De ha már olvassák, nyilván szerettem volna, ha az, aki kézbe veszi, egyrészt lát egy szép, bimbózó szerelmet, ami kicsit kirepíti a saját hétköznapjaiból, másrészt kap egy olyan történetszálat, ami elgondolkoztatja. A visszajelzések alapján az Üvegkalitkával mindkettő sikerült, és ennek nagyon örülök. Illetve nagyon hálás vagyok az olvasóimnak, hogy a nehéz téma ellenére kézbe vették a regényt, és végigkísérték a fiúkat ezen az úton.

Hát az elgondolkodtatás rész sikerrel járt. Na meg a megsiratás is. Találkoztál már olyan személlyel, akiben akár könnyeket, akár másfajta érzelmeket váltottak ki a karaktereid és a történet? (Tőlem elvonatkoztatva.)

Igen. Nagyon sokan már azzal viccelődnek, hogy zsepivel készülnek, amikor leülnek olvasni. De vannak más emlékezetes üzenetek a sírósakon felül is. Többen elmesélik a saját történetüket. A Csendkirálynál és az Üvegkalitkánál is kaptam nagyon megrázó leveleket, amiket én is megkönnyeztem. Kamaszként szerzett égési sebeiről mesélt egy lány, egy másik a depressziójáról. Volt, aki az abuzív apjáról írt, és később hosszan beszélgettünk. Azt hiszem, az a legcsodálatosabb abban, hogy írok, hogy megismerhetem ezeket az embereket, és talán ők is engem a történeteimen keresztül.

Gondoltad volna, hogy ez lesz abból, hogy elkezdesz írni?

Nem. A legvadabb álmaimban sem, és még most is nehéz elhinnem. De ettől csak még különlegesebb az egész. Végtelenül szerencsés vagyok, mert azzal foglalkozom a szabadidőmben, amit szeretek, és ez másokat is szórakoztat.

Ha már szabadidő. A "civil környezeted", hogyan reagált, amikor megtudták, hogy írsz, és azt, hogy mit?

A civil környezetem egy részével együtt dolgozom, a másik része pedig nem is tudja, hogy írok. Értelemszerűen, akikkel együtt dolgozom, ők a kezdetektől támogattak. Olvasószerkesztettek nekem, tanácsokat adtak, hallgatták a vég nélküli kínlódásomat, ha valami nem úgy sikerült, ahogy akartam. Nagyon hálás vagyok azért, hogy mellettem állnak.

A másik, ami még a szabadidőhöz kapcsolódna (csak istennek nem tudtam egybeolvasztani a két kérdést): Mit csinálsz, amikor nem írsz, de nem is dolgozol?

Leggyakrabban olvasok. Máskor sorozatokat nézek, vagy ha arra van szükségem, hogy kiürítsem a fejem, akkor ostoba horrorfilmeket darálok egymás után. Utazom, ha van kivel és van időnk is rá. Sportolás címszó alatt úszni járok, de van egy kutyám is, aki rengeteg időt és energiát igényel.

Ezekből mennyire merítesz ihletet? Vagy van más ihletforrásod?

Igyekszem saját ötletekből dolgozni, és nem meríteni olyasmiből, amit olvasok vagy nézek. De ez nyilván lehetetlen. Egyrészt nincs az a könyv, amit ne írtak volna már meg, másrészt nyilván minden, amit látok vagy éppen hallok, az hat rám. Viszont érdekesen működik az ihlet. Ha véletlenül bele is futok valamibe, ami megragad, az sosem egy adott regény vagy sorozat főszereplője, hanem a százhuszonharmadik mellékszereplő félmondata a 293. oldalról vagy a tizedik évad huszonkettedik részéből, ami másoknak fel se tűnik, de bennem mégis elindít valamit. Szerencsére az ismerőseim által meséltekkel is így vagyok. Sosem róluk írok, vagy arról, amit elmondtak, hanem annak egy apró szeletét gondolom tovább, és fordítom át teljesen mássá.

A másik, ami még homály számomra, az a kiadási sorrend. Ha jól értelmezem, akkor az Üvegkalitka volt az első regényed, amit megírtál, mégsem az jelent meg először. Miért van ez?

Az Üvegkalitka egy kezdetleges verzióját írtam meg sok évvel ezelőtt, majd félretettem, mert nem voltam elégedett vele. Aztán más dolgokba kezdtem, és valahogy el is felejtődött. Amikor ismét elővettem, hogy átdolgozom, akkor ki is adták. Semmilyen titokzatos ok nincs emögött. Egyszerűen csak annyi, hogy az ÜK akkor még nem volt készen, a Nem játék viszont igen. Aztán hamarabb írtam meg a Csendkirályt, minthogy újra kézbe vettem volna David történetét.

Ha jól látom akkor te sem az a sima "habos-babos sztori" író vagy, hanem viszonylag nehéz/nem mindennapi témákhoz nyúlsz a könyveidben. Miért? Például vegyük Adamet a Nem játékból, avagy a frissen megjelent Nem játékszerből, amely annak a folytatása.

Hát, Adam története tényleg nem habos-babos. De remélem azért nem is túl nyomasztó. Igyekeztem úgy megírni, hogy olvasható, élvezhető legyen. De az tény, hogy általában nehezebb témákhoz nyúlok. Olyasmikhez, amikről én magam is olvasnék, ha más írná. Szeretem, ha van dráma egy történetben. Ha vannak nehéz döntések. Ha nem fekete és fehér, hanem minden árnyalat képviseltetve van.

Továbbiakban is ilyen történeteket tervezel az olvasók kezébe adni?

Ez egy érdekes kérdés, mert a válasz nem feltétlenül rajtam múlik. Akármit is döntök el, a történet egy idő után szabadon alakítja magát. Jelenleg egy sokkal könnyedebbnek induló regényt írok, amit eredetileg viccesnek és kicsit rózsaszínebbnek terveztem, de már most látszik, hogy sokkal mélyebbek a szereplők, és sötétebb a múltjuk, mint eredetileg hittem. Szóval ez a sztori sem lesz az a tipikus könnyű olvasmány, de azért igyekszem tényleg szórakoztatóra, kicsit lazábbra írni, mint a Nem játékszert.

Erről az új történetről lehet valamit tudni?

Egyelőre még nem szeretnék túl sokat elárulni róla, csak annyit, hogy hetek óta próbálom beleásni magam a párbajtőrvívás rejtelmeibe. Egyelőre nehezen megy. De a főszereplőm rendkívül csinos fehérben a páston, szóval igyekeznem kell. Vagyis, nem is csinos, hanem jóképű, bár ez nem látszik a sisak alatt, és szexi, és gyönyörű, és egyébként mindig nyer. Ezt csak azért mondom, ha a csinosat kikérné magának később. Vagy, ha a másik főszereplő kérné ki magának, hogy ilyet nyilatkoztam. Sosem lehet tudni. Ezek elég heves vérmérsékletű fiúk.

Mit üzennél az olvasóidnak, avagy a leendő olvasóknak?

Azt, hogy legyenek nagyon nyitottak, olvassanak minél többet, (ne csak engem, de ha lehet, azért persze engem is) írjanak értékeléseket, vagy üzenetet az íróknak, és bátran kezdeményezzenek beszélgetést! És persze azt is üzenném nekik, hogy köszönöm, hogy itt vannak, és lehetővé teszik nekem (nekünk), hogy írjak (írjunk).
Illetve itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem a newkids Kiadónak az eddigi támogatást, és Becca Priornak, hogy mindig hitt bennem, akkor is, amikor én  magamban már rég nem.

Köszönöm szépen a szerzőnek, hogy időt szánt rám és beszélgetett velem. 

Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?

 Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kaptam hozzá, hogy én is írjak egyet. Csak hobbi szinten a magam szórakoztatására. Aztán egy barátnőm feltette nekem a kérdést: nem gondolkodtál még a könyvkiadáson? Addig eszembe sem jutott, utána pedig az lett minden vágyam.

Hogyan született az első könyved?

 Az egész egy álommal kezdődött: megálmodtam az előszót. A lányt a kihallgatószobában, a nyomozót, aki ott ül az aktája felett. Aztán továbbgondoltam, és végül kikerekedett Az egyetlen menedék. Sokan olvasták mielőtt kiadattam, rengeteg tanácsot kaptam, amiért azóta is hálás vagyok. Nagyon szeretem Ana és Nate történetét, így nincs kizárva egy bővített kiadás.

 Az egyetlen menedék szándékosan egy részes lett, vagy esetleg a későbbiekben tervezel folytatást? (Avagy marad az, hogy bővített kiadást kapunk?)

 Direkt lett egy részes. Egyébként nem szeretem a folytatásos regényeket. Többet is olvastam már, köztük nagyon jókat, de nem a szívem csücskei. Így nem is nagyon tervezek folytatásos regényt. A negyedik történetemnél érzem azt, hogy abban több van. Talán az két részes lesz. 

Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább. Örülök, hogy az első részt túlélték a szereplők. Ki tudja, mi történne velük ezután. :D

 Szerintem a Mennem kell így jó, ahogy van. :) Az az ötleted, hogyan jött?

 Volt egy nem túl jó időszakom még két éve, amit szerettem volna magam mögött hagyni. Egy munkatársnőmmel Barcelonába utaztunk egy hosszú hétvégére, ami kellőképp helyretett. Akkor jutott eszembe, hogy ha tehetném, oda is költöznék. Aztán már azt gondoltam: meg is tehetem! Egy karakteren keresztül. Így született meg Bella.

Ő kezdetben egy nyápic volt, mert a saját érzéseim vetítettem ki rá, de szerencsére képes volt megerősíteni a saját személyiségét. Hiszen a munkája miatt nem lehet egy érzékeny picsa. Aztán a többi adott volt: kellett egy férfi főszereplő, aki pont olyan akaratos, mint ő. Ó, és persze nem hiányozhatott a tanulság sem. Hiszen sok emberrel azért találkozunk az életünk során, mert meg kell tanulnunk tőlük valamit. Erre Bella is rájött végül.

A következő regényedre mikor számíthatunk?

Október elején.

Röviden esetleg lehet valamit tudni róla?

 Ez egy pszichológiai thriller egy kis romantikával és erotikával. Nápolyban fog játszódni, ami szintén az egyik kedvenc városom, a főhősnő pedig a kissé flegma, kissé bunkó, de azért szerethető Sophia Santillo. Az ő történetét ismerhetjük meg: hogyan lett az, aki, és milyen titkokat őriz. Elég komoly témát boncolgat a regény, hiszen kitér a pszichopatákra (kik ők, miért viselkednek úgy, ahogy, mi áll a személyiségzavar hátterében), illetve a manipulációra és a Freud által boncolgatott elfojtásra is.

Miért pont pszichothriller?

 Mert szeretem ezt a műfajt. Horror, thriller, pszichothriller a kedvenc hármasom. Nálam egy sima romantikus művel nem lehet megugrani a lécet. Plusz akartam egy olyan könyvet, amely mindenkit átver. Ennyit elárulhatok róla. :)

Miket tervezel még a jövőben? 

 Két romantikus krimit még biztosan. A többit meg egyelőre még homály fedi.

Mit lehet rólad tudni? Milyen író is vagy te? 

 Olyan író vagyok, aki nem egyszerűen szórakoztatni akar, hanem tanulságot, erőt és kitartást adni az olvasóknak a karaktereken keresztül. Noha nem hétköznapi helyzetben vannak, mégis nagyon sok hasznos tanácsot fogalmaznak meg, amit az egész életre rá lehet húzni. Az írói énem alatt pedig egy olyan lány rejtőzik, aki sokáig nem tudta, kicsoda valójában. Évekig kerestem önmagam, ám az írás ebben is segített. Rájöttem, hogy szeretem a kihívásokat, az új kalandokat és az új tájakat.  Ezért, amikor tehetem, utazok.

Hova utazol szívesen?

Nagyjából bárhova. Olaszországot bármikor szívesen körbejárnám akár többször is.

Ha nem írsz, mivel foglalkozol szívesen?

 Szívesen olvasok, sorozatozok, utazom, ha van rá lehetőségem, vagy a párommal, illetve a családommal töltöm az időt.

Miből szoktál ihletet meríteni a történeteidhez?

 Nem szoktam "meríteni". Az általában jön magától. Egy város, egy helyzet, egy film, egy mondat, bármi ki tudja hozni.

Ha most azt mondanám, képzeld el magad tíz év múlva, hogyan látnád magad?

 Hú, ez jó kérdés. Sosem gondolkodtam még ezen. A jövő annyira kiszámíthatatlan, és a legváratlanabb dolgokat tudja produkálni. Inkább annyit mondok: remélem, hogy tíz év múlva már sikeresnek mondhatom magam az élet minden területén. Bár nekem már az is nagyon nagy szó, amit idáig elértem. Hálás vagyok minden jó dologért, ami velem történt, de főleg a kitartásomért.

Mit tanácsolsz a kezdő íróknak, illetve mit üzensz az olvasóidnak?

 A kezdő íróknak azt tanácsolom, hogy csak akkor kezdjenek bele ebbe, ha elég tökösek és kitartóak. Nem egyszerű boldogulni, befutni, de kitartással minden álmuk valóra válhat. Ellenkező esetben csalódni fognak.
Az olvasóimnak pedig azt üzenem, hogy tartsák nyitva a szemüket, amikor a harmadik regényt olvassák. 

1. Miért döntöttél úgy, hogy megírod a regényt? 

2. A címet, hogyan találtad ki? 

3. Hogyan született meg benned Henryék története? 

4. Hány részesre tervezed? 

5. Miért pont ebbe a korszakba és nem korábbra helyezted az első részt? 

6. Henry és George között hány év különbség van? 

7. Henryt a történetben nagyon a kalandvágy hajtja. Téged is? 

Imádok utazni. Az írás mellett a másik nagy szenvedélyem. Ezért is járja Henry akarva akaratlanul is a világot. De nem csak ebben hasonlít rám. Ahogy egyre jobban kiismerem (mert mindig mutat újat), rá kell jönnöm, hogy ijesztően sok a közös vonásunk.

 

8. Mi a célod a sorozattal? 

 Mikor elkezdtem  a férfi oldalt, már akkor tudtam, hogy a női oldalt is meg fogom írni. Szerintem mint az életben is minden történetnek két oldala van, és ahhoz, hogy egy egész és kerek történetet kapjon az olvasó, illetve, hogy megértse, hogy mi miért történt, ahhoz mind a két főszereplőt meg kell hogy értse. Sok esetben a Harag ébredésében nem lehetett tudni, hogy Jess miért úgy viselkedik ahogy, miért hozott olyan döntéseket amiket meghozott, viszont a Halálos vonzódásban ezekre is fény derül.

Mivel ez egy tükörregénynek mondható, így az írásának a 90%-ban támaszkodnod kellett az első részre. Mennyire volt nehéz?

 Nagyon az volt. Nem engedhettem a fantáziámat szárnyalni, mert keretek közé voltam szorulva. Ha nem tükörregény lett volna, akkor azt hiszem egy teljesen más történet kerekedett volna ki a végére. Különösen arra kellett odafigyelnem, hogy ami mind a két könyvben szerepel azon ne nagyon változtassak, illetve Jess érzéseit írjam le és ne Nathanét. Erre a szerkesztőm is többször felhívta a figyelmem. Az volt a baj, hogy mikor ugyan azt a részt kellett megírnom a Halálos vonzódásba, mint ami már benne volt a Harag ébredésében, akkor elkezdtem hirtelen Nathan szemszögéből irni és nehéz volt nem vele azonosulnom. Ez tipikusan olyan volt számomra, mint amikor elkezdesz olvasni egy könyvet, akkor Te is beleképzeled magad valamelyik karakter személyébe. Nehéz utána szabadulni.

Mennyire volt nehéz megírni azokat a jeleneteket, amikor Jessicával valami szörnyűség történt?

Inkább azt volt nehéz megírni, hogy Jess miként éli meg. Szerintem nehezebb érzéseket leírni, mint kitalálni valami olyan dolgot, amit senkinek sem kívánnék.

 Mi játszódott le benned, amikor leraktad az utolsó pontot?

Őszintén? Nagyon sokáig hiányoztak a karakterek, és nehéz volt elengednem őket. Bár ez minden könyvem után így volt. Itt talán azért volt egy picit mégis más, mert  nem egy szokványos véget kellett megírnom. Itt nincs Happy and mikor leteszed a könyvet.

Ha már felhoztad a "nincs happy and" témát. Írtál valaha olyan történetet, aminek happy and volt a vége?

Igazából az összes regényem végét szerettem, mert szerintem mindegyiknek meg volt a maga szépsége.

Jessica személyisége mennyire hasonlít rád?

 Azt hiszem semennyire. Ha mondhatom két teljesen különböző személyiségek vagyunk. Nehéz is volt megírni és átélni a kényességét, az elkényeztetett viselkedését. Nem arról van szó, én is feláldoznám magam a szeretteimért, de én azért rafkósabb vagyok :) Velem nem lehetett volna olyan dolgokat megtenni, amit Jessel igen.

Jessnek az egyész törtenete már akkor kialakult benned, amikor Nathan szemszögét írtad, vagy az csak később jött? Gondolok itt az apjára, meg a múltjára.

 A múltja csak később jött, ahogy elkezdtem írni a kéziratot. Az apja már megvolt a Harag ébredésénél is.

Igen, megvolt valóban, csak nem olyan részletesen, mint ahogy Jess szemszögéből láthatjuk. Az apjához való viszonyulását ugye már az első részben is leírtad. Miért döntöttél úgy, hogy Jessnek meg kell tudnia az igazat?

Igazából Mikor Jess apja a bíróságra kerül, a lány akkor tudja meg az igazat Nathanról. Nyilván a levél azért kellett, hogy Nathan leirhasson minden olyan dolgot, amit el akart mondani Jessnek, de félt attól, hogy úgy sem hallgatta volna meg őt. Tehát igazából maga a történet hozta úgy, hogy megtudta, nem én akartam.

A következő regényed milyen témában fog íródni?

 Igazából szerintem a romantikus kaland regények közé fog tartozni, ami a múltban játszódik.

Lehet már tudni róla, mikor fog megjelenni?

 Ha minden igaz, akkor Október és november közt, de ez nem csak rajtam múlik.

Miről fog szólni?

 Az 1820-as években, Angliában játszódik, ahol feltűnik egy idegen lány. Többet nem szeretnék róla elárulni. A regényben kiderül, hogy ki is ez a lány igazából, hogy honnan jött, és természetesen mi lesz vele és a szerelmével.

Milyen céllal jött az írás az életedbe?

A férjem mondta, hogy próbáljam meg. Ha már kész a kézirat, akkor ne az asztalfiókban tartsam. Igy elküldtem többek között az Álomgyár Kiadónak is, ahonnan aztán Péter (kiadóvezető//Tulajdonos) megkeresett.

 Miért álnéven kezdtél írni?

 Mert ameddig csak lehetett, titokban akartam tartani. Leginkább a családom előtt. A szüleim csak akkor tudták meg, hogy az Egy igaz szerelem története című regényt én írtam, mikor megjelent. Meg akartam őket lepni, ami azt hiszem sikerült is. :)  Illetve nem akartam, hogy ne írónőként  gondoljanak rám az ismerőseim, mert attól, hogy ezt a szakmát választottam, ugyan az az ember maradtam. Aztán a férjem egyszer azt mondta, hogy  "miért ne tudhatná meg mindenki, hogy Te vagy Katie Francoise? Legyél rá büszke és ne titkold!" Végül beláttam, hogy igaza van és " felvállaltam".  Mára már a saját Facebook oldalamon is ki van írva ez a név.

 Tehát egyszer talán a saját neved alatt fogod már írni a regényeidet?

 Szerintem nem. Mindenki ezzel a névvel ismert meg, már nem változtatok rajta.

 Írás terén mik a terveid a jövőben?

 Amíg az látom, hogy az emberek szeretik a regényeimet, (függetlenül attól, hogy szoktam kapni negatív kritikát) az  biztos, hogy nem fogom abbahagyni. Nagyon sok olyan történet van a fejemben, amiket egy nap szeretnék viszont látni a boltokban könyv formájában.

 Mit üzensz a már meglévő, illetve a leendő olvasóidnak?
 Először is szeretném megköszönni, hogy a mai világban MEGVESZIK a könyveket (és nem csak az enyémeket) nem pedig illegálisan szerzik be. Köszönöm a támogatásukat és a bizalmukat felém, mert olvassák a történeteimet. Remélem soha nem fogok nekik csalódást okozni! Akik pedig még csak most kacérkodnak a gondolattal, hogy valamelyik regényemmel megismerkedjenek azt üzenem, hogy hajrá, nehogy lemaradjanak egy jó kis történetről! 

1. Miért kezdtél el írni? 

Az alkotás – legyen szó írásról vagy rajzolásról – gyerekkorom óta a mindennapjaim része. Mindig is szerettem világokat alkotni, tovább gondolni egy kérdést. Idővel megpróbáltam nemcsak a fejemben megélni a képeket, hanem úgy leírni, ahogy én láttam őket. Ez a nehezebb része, leülni és papírra vetni a gondolatokat. Ez egy folyamatos lecke az alázatról, a türelemről és a kemény munkáról.    Rengeteget tanultam a nyelvről, másokról és önmagamról. Ezért kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, hiszen mindamellett, hogy kikapcsol, tanít is.

2. Hogy jött az első megjelent regényed, az Osztálykép ötlete?

Szerettem volna egy erős hangulatú, őszinte ifjúsági regényt írni. Először a nyitójelenetet láttam magam előtt, a falgrafikás fiúöltözőt, Leventét és Ákost, a rúzst és a döbbenetet – ezzel mutatkozott be az Osztálykép, és később minden sorral, minden fejezettel többet mesélt az iskoláról,
a gyászról, az erőszakról és az elfogadásról.

3. Mesélj egy kicsit magadról! Ki is vagy te?

Író, blogger, álmodozó, tanár és diák. Imádok olvasni és új világokat megismerni, rajongok a Harry Potter-sorozatért, a Scott Pilgrim-képregényekért és a Star Wars filmekért. Szeretem az esőt, a ködöt, a parkokat, a buszmegállókat és a tömegközlekedést. Ezek éppúgy megihletnek és megnyugtatnak, mint az elalvás előtti tíz percek és az írás.

4. Mi késztetett rá, hogy beküld a [bekezdés]-pályázatra?

Két dolog, az elhatározás és a kíváncsiság. Elhatározás, hogy elinduljak egy nyílt pályázaton, és ezzel többet tanuljak önmagamról és másoktól, és kíváncsiság, mert érdekelt, milyen szinten állok, miben kell még erősödnöm. Miközben szerkesztettem és megosztottam másoknak az Osztályképet, rábukkantam a [bekezdés]-pályázatra a Moly.hu oldalon. Szimpatikus volt a kiírás, tetszett a mentorprogram és a fejlődés lehetősége. Ezért is küldtem el a regényemet a pályázatra. 

5. Miket tervezel a továbbiakban írás terén?

Jelenleg gyűjtöm az ötleteket, feljegyzem őket egy füzetbe, hogy tovább gondoljam őket. Figyelek, olvasok és igyekszek a pihenésre is kellő időt fordítani, hogy újabb lendülettel folytassam az elkezdett vagy szerkesztésre váró történeteket. Van ugyanis egy szerelemgyerekem, Pandóra arcai munkacímen fut, és már csak azért is közel áll hozzám, mert ő törte meg a jeget, ez volt az első, önálló világú regényem. Terveim között van a szerkesztése, a cselekmény átgondolása.

6. Maga az, hogy belevitted az LMBTQ+ témát, miért fordult meg a fejedben?

Keveset beszélünk a közvetlen valóságunk kérdéseiről, a kisebbségekről, noha a társadalmi sokszínűség körbevesz minket. Az irodalom – jelenesetben a kortárs ifjúsági regények – szerepe abban fontos, hogy a könyvekben megismert szemléletek által az olvasók toleránsabbá és elfogadóbbakká válhatnak más társadalmi csoportokkal szemben. Ezért is lényeges az LMBTQ-szál, értelmez és ismertet, új nézőpontot hoz a történetbe.

7. A Könyvfesztiválon debütál a regényed. Milyen fogadtatást vársz?

Nem tudom, hogy milyen fogadtatása lesz a regénynek, de bízok benne, hogy az olvasók nyitottak lesznek és kialakul egy párbeszéd.

8. Megbántad, hogy beküldted a műved? 

A lehető legjobb döntés volt beküldeni az Osztályképet a pályázatra, örülök, hogy így tettem. A Twister Media Kiadó mindenben támogat és segíti a munkámat. Rengeteget tanulok tőlük.

9. Mit üzensz azoknak a leendő olvasóidnak, akik tervezik elolvasni a regényed?

Először is azt, hogy köszönöm. Hálás vagyok az érdeklődésükért, és remélem, hogy az Osztálykép adni fog nekik egy útravalónyi gondolatot.

Köszönöm az interjú lehetőségét!

Szeretettel,

Emma

Az Osztálykép egy LMBT ifjúsági történet a felnőtté válásról, a gyászról, az emberi gonoszságról és az elfogadásról.

Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

Az Osztálykép elsősorban az útkereső kamaszokhoz szól, de bárkit elgondolkodtat, aki nyitott az őt körülvevő színes világ mozzanataira, az első szerelemre, csalódásokra és újrakezdésekre.

Mi késztetett arra, hogy írj?

Szüleim jóvoltából széles spektrumú ARTibiotikummal oltott vagyok. :) Ez azt jelenti, hogy apukám reneszánsz ember volt elhunytáig, anyukám pedig billentyűguru a mai napig is. Kettejük közül ugyan csak apukám írt könyvet, de már nálam is látni lehetett, hogy előbb fogtam ceruzát és tollat, mint iskolatáskát. Egész életemen végigkísért ez, hogy hiába kerülgetem, de csak írni fogok egyszer, mert amúgy is grafomán vagyok.

Mit jelent számodra az írás?

Az önkifejezést leszámítva túlélés, ezáltal nagyon sok nehéz időszakon juthattam át úgy, hogy kibírtam beleőrülés nélkül. Jó, hazudtam, a beleőrülés meglett, de legalább életben maradtam. :D

Milyen stílus az, amiben te a regényeidet írod? Mert mint észrevettem, nem hétköznapi.

Nem, ez valóban nem, ahogy én sem vagyok az. :) Ezt mások sem tudták jobban meghatározni: Robin O'Wrightly-stílus. Nincs rá jobb szó. :D Egyébként úgy néz ki, hogy anyja helyett anyja lehetek egy jellegzetes stílusnak is, amit narrációs szatírának neveztem el. Az Erelem vagy az Andrea & Andrea ebben íródott. Eddig még nem találtam a létezésére hasonlót a magyar irodalomban, ettől függetlenül simán lehet, hogy van már, és akkor maximum a "meleg vizet" sikerült feltalálnom. Azért nekem már jó, mert "lezuhanyozhatok ebben a meleg vízben", és élményemet megoszthatom másokkal is, hogy "nem vagyok büdös". :) Viccet félretéve: nincs még egy ilyen, mert belőlem is csak egy van. Mindenki szerencséjére. :D

Az Andrea és Andrea története, hogyan jött?

Ez egy nagyon vicces sztori, örömmel mesélem el. Mint mindenki, hozzám is járnak reklámszemét levelek, ezeket én arra használom, hogy a feladók neveiből szereplők nevei lesznek, ha arra érdemesek. Egyszer azonban engem címeztek félre, mivel az eredeti nevem Borbála - de így csak az hív, aki azonnal meg akar halni -, ők ezt Kedves Borbéla formában írták. Ezt posztoltam poénból a Face-re, hogy Bor Béla lettem. A barátnőm, aki Andi, rögtön reagált, hogy ez most coming out? Mondom, röhögsz, röhögsz, de a te nevedet Olaszországban meg férfiak hordják. Elvonultunk röhögni. Visszajött, és addigra megírtam: vajon milyen lehet, ha egy magyar Andrea és egy olasz Andrea összejön? Kommentelt: most köpte ki a cigijét, mert neki is eszébe jutott, és röhögőgörcsöt kapott. Mondtam neki, ezt a romisztorit meg kéne írni, de én kihagyom. Mire ő: nem, te megírod. Mert kijön, aminek ki kell jönni. Egy szó mint száz: megírtam. 15 nap alatt sikerült, rekordgyorsasággal. Andi lett a hivatalos múzsám. :)

Először azt hittem, hogy csak rossz a memóriád. Miért pont Olaszországban játszódik a sztori?

Azt mondtam már, hogy rossz a memóriám? Várj... Miről is beszéltünk? :D (Rémes a memóriám, de azért ennyire nem. Viszont imádok a nevekkel játszani.) Olaszország Andrea Rigo, a milánói nyomozó miatt játszódik Olaszországban, és mert szeretem, mint helyszínt. Sajnos csak 5 napig lehettem Trentóban, napra pontosan húsz évvel ezelőtt, de nagyon élveztem. Remélem, még eljutok abba az országba. Itálián keresztül pedig egy külföldre rekedt hazánk lányát is szerettem volna bemutatni, izgalmasabb kihívás kint élni, mint itthon, bárki bármit mond.

Előre eltervezted, hogy ez a sztorid sci-fi lesz, vagy csak úgy jött?

Igazság szerint a narrációs szatíra stílusban íródó paródiáimat mindig spontán lineáris formában írom. Azaz, ahogy jön, úgy jön. Nyilván vigyázok a logikai bakikkal, de nincs szoros szinopszis. Szeretem röptetni a szereplőimet. Azért az fontos, hogy mivel a cselekmény és a jellemrajz nagyon reális a szereplők szemszögéből, én szeretem megcsavarni valami fantáziahasogató dologgal, például sci-fivel a valóságot. Annyi minden van, ami egy kaptafára mehet a történetekben, ez így nem lesz unalmas, sokadszori sztori. Kell bele valami, ami felrázza a könyvet és az olvasót is. Na jó, meg az írót! :D Ugyanis ez nagyon szuper agymunka, mindig kitalálni, merre mennek a szereplők, hova jut a történet, ha belerakunk ezt is, azt is. Én is izgulhatok írás és újraolvasás közben. Valószínűleg azért van ez a gondolkodásmódom így, mert nekem azt mondták, bármi lehetek, így aztán tényleg bármi is lettem.

Rólad, mint a mű szerzőjéről, mit érdemes tudni?

2015-ben publikáltam az első könyvem, de csak 2017 óta vagyok főállású, hivatásos író. Civilben kétgyerekes családanya, de én is elég gyerekes vagyok, szóval velem együtt már hárman vagyunk, és ha a férjem is beszáll, az négy. Viccet félretéve, több személyiséggel rendelkezem, de ennek inkább szakmai oka van. Ugyanis az eredeti foglalkozásom grafikus, így a Szabó Borka-énem illusztrálja a Robin O'Wrightly-énem könyveit. De szerkesztőként, lektorként és korrektorként is tevékenykedem. Komplett könyvkiadást végig tudok vinni (nyomdám nincs, azt kivéve), és ez magával hozta azt is, hogy a saját könyvtáramat is magam menedzseljem. Szeretem ezt a sokrétűséget, apámtól láttam és kedveltem meg, valószínűleg. Persze az írásaim is tükrözik, egyelőre még nincs két egyforma zsáner. Összesen ötöt adtam ki eddig. Közöttük van nem humoros is, hanem elgondolkodtató, megható vagy épp sokkoló regényem is. Illetve ifjúsági tudományos fantasy regénysorozatba is belekezdtem, most jött ki ennek is az első része.

Mit jósolsz, mekkora sikere lesz a könyvednek az olvasók körében?

Amit eddig látok, az pozitív. Megmondom őszintén, az első könyvemnek nem jósoltam sokat, és meglepődtem, mert sokan olvasták, és többen értették és szerették, mint gondoltam volna. Az Andrea & Andreánál is pozitív megdöbbenésem van eddig, és remélem, ez csak folytatódni fog. :)

Ennél a stílusnál leszeretnél maradni, vagy esetleg átmész valamikor olyanba, amit többen ismernek?

Ez csak egy stílusom a sok közül. A narrációs szatíra stílusú paródiáim ilyenek, ez a lelkük. Ilyen az Erelem (eszetlen szerelem), ami három részes lesz és az Andrea & Andrea. A többi könyvemben (az Emlékkönny - Egy igen-zet története, a #Wetoo - Kettős kereszt címűekben és a Tripiconi sztori-sorozatban) már inkább igazodom a fősodri irányzatokhoz, de nyilván benne hagyom a lenyomatomat, hiszen én írom őket. :)

A karakterek, hogyan születnek meg a fejedben?

Általában ők is hasonlóan fogannak meg, mint maga az ember, egyszer csak találkozik két agysejt, vagy elmeszikra, és az alatt fejlődnek igazából, ahogy írom. Őket én is úgy ismerem meg, ahogy alakul a történet. Vannak persze olyan könyveim, ahol valós személyekről mintáztam a szereplőket, de ilyen nincsen a narrációs szatíráimban. Rigó Andrea és Andrea Rigo mindketten a fejemből kipattanva, a papíron (monitoron) fejlődtek ki és születtek meg a végére. Hagytam őket nőni, mint a virágot, csak öntözgettem szavakkal, ötletekkel őket.

Csak egy kötetet terveztél belőle?

Eredetileg igen, hiszen az volt a feladat: hozzunk benne össze két hasonnevű, de különnemű humán entitást. Ennek ellenére igény támadt folytatásra, mivel engem is érdekelne, hogy Tonióval és Leonával, a két másik főszereplővel mi a helyzet? Honnan jöttek és merre jutottak, azon túl, ami a könyvben van? Én persze már tudom, és jól meg is fogom írni. :)

Tonionak és Leonának csak az volt a céljuk, hogy beleavatkozzanak Andreáék jövőjébe?

Igen. De ez is egy nemes cél, tekintve, hogy miért tették.

Miket szeretnél elérni az írásban? Mik a céljaid vele?

Hamar rájöttem, milyen pára az élet, mert az elmúlásommal én is eltűnök. A könyveimben tovább fennmaradok, sőt, még az apám-anyám is fennmaradhat, ha úgy akarom, mert megírom őket is (sőt megírtam, tehát már úgy lesz). A betű túlél mindent, így benne én is.

Mit üzensz az olvasóidnak, akik tervezik beszerezni valamelyik regényedet a könyvfeszten?

Azt, hogy szeretettel várom őket az Imádom a Könyveket standján, a Millenáris B épület galériáján, a G4-en, április 21-én, 17-18 óra között a dedikálásomra. A könyveim pedig egész idő alatt 19-22 között ugyanott lesznek elérhetőek. Elfogyás esetén a Mogul Kiadónál lehet megrendelni is.

Hogyan jött egyáltalán Brooke története?

Eredetileg ez nem könyvnek indult. Az Egy űrállomás-takarító naplóját igyekeztem befejezni, még 2016 decemberében, de valahogy nem akarta az igazságot. Kipróbáltam, hogy sikerül-e bebikázni az ihlet gépet úgy, hogy írásgyakorlatként firkálok valamit. Ez az írásgyakorlat lett végül a Brooke alapja.

Tehát nem kiadásra tervezted a kezdetkor. Hogy szántad végül rá magad?

Nemhogy nem kiadásra, de még csak nem is könyvnek. Eredetileg csak arra szolgált, hogy tudjak írni. Csak aztán Brooke elszabadult, kialakult a fejemben a története, így már muszáj volt megírnom.

Miért pont egy kómában lánynak a gondolatairól írtál?

Ez volt talán a legelborultabb dolog, amit éppen ki tudtam találni. És az írásgyakorlathoz mindenképpen valami elborultat akartam. Valamit, ami nem hétköznapi, ami megmozgatja a fantáziám. Elvégre ez az egész gyakorlat lényege.

Így megjelenés előtt mit jósolsz? Szerinted tetszeni fog az olvasóidnak? Mert azért valljuk be, teljesen más, Mint Max története.

Jósolni elég nehéz, de szerintem igen (és az eddigi vélemények is ezt mutatják). Max története eléggé réteg zsánerben készült, ezzel szemben Brooke előtt egy szélesebb közönség áll. Bízom benne, hogy megtalálja a közönségét.

Szélesebb közönség alatt, mit értesz?

Sokkal többen olvasnak new adult könyveket, főleg ha kicsit romantikus, van benne némi erotika stb, mint a sci-finek azt a változatát, amiben Max készült.

Miket tervezel még a jövőben (írás terén)?

Írás terén a jövőben. Hát, most egy pályázatra kéne megírnom egy kisregényt, a sztori meg is van, de még nem állt rá az agyam. Utána még nem tudom melyik sztorimat veszem elő. Megírtam már úgy 30 oldalt egy krimiből, valószínűleg az lesz a kiválasztott, de kb előlről kezdem teljesen.

Ahogy nézem, nem tervezel egy stílusnál maradni. Jól látom?

Se stílusnál, se zsánernél. Nem szeretném egyrészt, hogy "beskatulyázzanak", másrészt mindenben ki szeretném próbálni magam

Az olvasóidnak mit üzensz, akik tervezik esetleg a Könyvfesztiválon megvenni a Brooke-ot? Valamint: Hol találnak meg?

Egyrészt, hogy igyekezzenek, nehogy elfogyjon :P 

Viccet félretéve, érdemes lesz most megvenni a könyvet, ugyanis jó ideig nem lesz újra akciós. Ezenfelül, ha a nyomda is úgy akarja, akkor minden egyes könyvhöz ajándék lemosható tetoválást is adok, hogy együtt legyünk menők.

Korlátozott darabszámban poszter és energia ital is kapható lesz a könyv mellé, a borító grafikájával, szóval lesz minden, mint a búcsúban.

Az egész könyvfesztivál ideje alatt kint leszek, ha a B épület galériáján, az Imádom a Könyveket standjánál járnak, jó esély van rá, hogy belém botlanak. Szombaton 2-3 között főleg, hisz' akkor lesz a dedikálásom. Nem kell félni tőlem, nem harapok.

 Idegileg lemerültem, és keresni kellett valamit, amitől hasznosnak érzem magam. Én ezt választottam, bár soha egy sort sem írtam azelőtt.

 2. Hogyan jött magának a sztorinak az ötlete?

 Nem tudom pontosan. Csak az első mondatom volt meg. A többi jött utána.

 3. Már az első oldalak után tudtad, hogy ennek lesz folytatása, vagy ez csak a végén "fogalmazódott" meg benned?

 Sosem tervezek folytatást. Arról írok, amiről épp szeretnék. Ha folytatásra gondolnék már az elején, akkor gúzsba kötne a muszáj.

 4. Tehát sosem tervezel előre. Van valami valóságalapja, vagy valamennyit merítettél a könyvhöz a körülötted lévő világból?

 Sosem tervezek az írásban előre. Nincs semmi valóságalapja, viszont a körülöttem élőktől lopok tulajdonságokat, ahogy mások is.

 5. A harmadik könyved is nemsokára megjelenik. Arról mesélsz egy kicsit?

 A harmadik könyvem szorosan kapcsolódik az elsőhöz, csak épp a főszereplőkből mellékszereplők, a mellékszereplőkből főszereplők lettek. A sztori onnan folytatódik nagyjából, ahol  a Szerelem hirdetésre véget ért. Viszont úgy írtam meg, hogy nem kell hozzá elolvasni az elsőt, csak ha valaki részletesebben kíváncsi az előzményekre.

6. Ha tehetnéd, és egy napra átvehetnéd valamelyik szereplőd helyét, melyi lenne az, és miért?

Lívia, mert... Talán a személyisége miatt, talán azért mert kifogta az aranyhalat... Nem is tudom. Egy olyan karaktert alkottam meg a személyében, aki bármelyikünk szeretne lenni.

 7. Ha valaki olyan, mint én, hogy a könyv szerzőjéről is szeret pár információt tudni, azoknak mesélnél egy kicsit magadról is?

 Tök átlagos nő vagyok. Emellett anya, feleség, gyermek, unoka, barátnő, és még sorolhatnám... Két gyönyörű lányom van. Vidéken élünk, és dolgozunk. A három végzettségem közül (kereskedelem-marketing, tanító megspékelve egy ének szakkal, műkörömépítő) én az elsőt választottam. A családom 1830 óta ezzel foglalkozik a községben. Ebbe nőttem bele, ráadásul élvezem, hogy emberek között mozoghatok. A könyveimből pedig azt hiszem kiderül, hogy a család számomra az első.

 A fülszöveg magáért beszél. Ennél többet nem nagyon szeretnék elárulni. Pörgős, humoros, romantikus történet, amit ezerszer jobbnak érzek az első regényemnél, de gondolom ez annak tudható be, hogy az ember folyton fejlődik és tanul. Mindenki fedezze fel magának Lívia és Thomas kalandos, fordulatokkal teli kapcsolatát. 

9. A humoros vonalon szeretnél maradni, vagy esetleg áttérsz más műfajokra is? Például krimi, vagy fantasy.

 Még ezt sem tudom. Lételemem a humor, úgyhogy ha nagy véletlenül áttérnék más műfajra, a humort nem tudnám kihagyni. Mondjuk a poénokat osztó vámpírok, szellemek, zombik, vagy épp gyilkosok az én szereplőimként érdekesen mutatnának.

10. A borítók általában, hogy születnek a könyveidhez?

 Azok már akkor a fejemben motoszkálnak, mikor az utolsó sorokat írom, aztán elküldöm az elképzelésemet fotókkal együtt. A kiadónál összehoznak valamit, és addig csiszolgatjuk, amíg olyan nem lesz, amilyet szeretnék.

12. Neked általában mennyire tetszik az első végeredmény?

Ez nagyon változó. 

12. Mondjuk például az első három könyved borítóját, amit eddig megterveztek, volt olyan, hogy ez nem tetszik?

 Persze. És ha ilyen van, jó alaposan odakötözöm magam a karóhoz, ahonnan nincs az az ember, aki elmozdít.

13. Olyan volt már, hogy a sztoriba kötöttek bele?

Nem. Olyan soha. 

14. Kezdő íróként neked milyen volt azt megélni, hogy a kezedben tartottad az írásodat?

 Hatalmas élmény. Megkönnyeztem. Boldog voltam és rémült.

15. Mi vitt rá egyáltalán, hogy beküld a kiadóhoz?

 Addig noszogatott anya és a férjem, míg nem volt más választásom.

16. Hogyan jött az írói álneved?

 J keresztnév, K vezetéknév, Smith egy fordítás eredménye. 

17. Mit tanácsolsz kezdő íróknak, akik úgy vannak, mint te? Hogy ott van egy fantasztikus kézirat a fiókukban, de nem merik a nagyvilág elé tárni. (hisz téged is noszogatni kellett)

 Hogy ne kapkodjanak a kiadó kivàlasztásakor, de bátran lépjenek.