Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Noel's Bookland

 

 Mindenki más. Mindenkiben más érzések vannak az év utolsó napjával kapcsolatban. Egy kicsit olyan, mintha a halálos ágyunkon feküdnénk. Tudom, ez most morbid, de nem? Annyi különbséggel, hogy az új év még lehetőséget ad arra, hogy amit eddig elrontottunk, azt megjavítsuk és ne csak megbánjuk, hogy "áh, így történt, nem tudok rajta változtatni". 

 Az idei év számomra sok mindent tartogatott, leginkább magánéleti téren. Kezdtem ott az évet, hogy márciusban felkerestem a háziorvosom és elkezdtem pszichiáterhez járni, de a vele való kapcsolatomat hagyjuk. Ennek eredményeként májusban elmentem a SOTE pszichoterápiás osztályának első interjújára, ahol amint megemlítésre kerültek a szuicid gondolataim, egyből eredményezett egy két órás zárt osztályt, amíg át nem szállítottak a Nyírő ambulanciájára. Itt egy éjszakán át várakoztam egy nővel, aki azóta se tudom, hogy került oda, meg egy másikkal, aki végül a zárton között ki (bár nem csodálkozom rajta, azon annál inkább, hogy a kiengedésem előtt egy héttel, láttam őt a nyílt osztályon). 

 No, de mi történt az alatt, amíg én a nyílt osztályon voltam? Nagyon sokat beszélgettem a pszichológusommal, foglalkozásokra jártam, olvastam. Nagyjából ez ki is tette a napjaimat. Volt néhány betegtársam, akikkel beszélgettem is és jó ismeretségeket kötöttünk, de nyilván ez nem erről szól. Ezidő alatt elkezdődött a gyógyszerbeállításom, amire a kijövetelem után 5 nappal allergiás lettem. Szuper. Meg kellett várni a következő konzultációt a pszichiáterrel, aki a tüneteimre azt mondta "áh, ez nem vészes". De az. Úgyhogy egy kisebb "hiszti" árán felírta a jelenlegi gyógyszerem, ami jelen pillanatban úgy néz ki, használ. Szóval igen. Kiengedtek a Nyírőből egy érzelmileg labilis személyiségzavar diagnózissal, azzal cseppet se törődve, hogy a szuicid gondolataim még ott voltak. 

 Mindezek után tovább zajlott az élet, az olvasásba is igyekeztem visszarázódni, de mindezek után csak még több szar jött. Elmentem egy pót első interjúra a SOTE-ra, ahol július 17.-i befekvésre kaptam időpontot. Nagyon szuper - gondoltam. Valahogy kibírtam, magam se tudom, hogy hogyan. 

 Amikor azonban befeküdtem, nagy reményekkel kezdtem neki a terápiának, majd a kezelőorvosom a második héten megjegyezte, hogy nálam teljesen más irányba halad a terápia. És itt követte el a legnagyobb hibát. Nem mondta, hogy szakítsuk félbe. Azóta is "szenvedek" ennek a következményeitől. Felerősödtek a disszociációim és a derealizációim, ami nemigen jelent jót. Szóval elmentem a Nyírő pszichoterápiás osztályának első interjújára. December 13.-án. Akkor azt mondta a terapeuta, hogy lehetséges, hogy csak márciusban kerülök sorra. De a fiataloknak nincsenek problémáik. Á, dehogy. 

 Na, de hogy a pozitív részéről is essen szó az évemnek. Először is ott volt a Könyvhét, ahol sok-sok dedikálással lettem gazdagabb, még olyannal is, akire nagyon vártam, de erről a Könyvheti beszámolóban olvashattok. 

Aztán tartogatott az év még egy Álomgyár raklapvásárt, ahonnan sajnos üres kézzel jöttem haza, no meg rá egy hétre egy M. L. Eperke dedikálást. Mindezek után a szeptember egy Anne L. Green szülinapja alkalmából rendezett író-olvasó találkozóval kezdődött szeptember negyedikén. Nagyon élveztem és tényleg nem bántam egyetlen percét se, habár nem voltam a legjobb állapotban. Aztán huszadikán eljött az, amire tavaly óta vártam. A Bars and Melody koncert. Sokan akik követnek instán tudhatják, mit jelentenek nekem. Történt a következő: indulás előtt elszakadt a táskán. Indulni kellett, így sietve a géptáskámat kaptam fel. Úgy voltam, majd lerakom a ruhatárba. A nagy lószart. Az egyik énekes megkérdezte, nem szeretnék-e fotózni a koncerten. Úgyhogy koncert után még állhattam neki retusálni. Majd jött a könyvfeszt Simon Marci, Marie-Aude Murail dedikálással. A Könyvfeszten nem aktívkodtam annyira,  

 A novemberem egy újabb Bars and Melody fotózást tartogatott, ezúttal Hamburgban. Rendesen be voltam szarva, főleg, hogy nagy késéssel indult a vonat, nekem meg el kellett érni a csatlakozást. Visszafele meg rossz vonatra szálltam. Seeemmi baj. 

 December 30.-án pedig hozzám került egy kismacska, ezzel boldogítva az életem. Bár egyelőre csak alszik. 

Úgyhogy izgatottan és reménykedve várom a jövő évet. Sokat várok tőle.

12/31/2024 No megjegyzés

 

Jövőre 2025-ben tervezek indítani egy olvasó klubbot a #szabadirodalom jegyében, ahol mindenki azt olvas, amit szeretne. Szó szerint. 

 Az egész úgy fog zajlani, hogy lesz havi egy közös könyv, amit mindenki elolvas (persze csak, ha szeretne) és lesz havi egy találkozó, tervek szerint a Massolit nevű kávézóban itt, Pesten. Ezt a havi egy közös könyvet instán fogjuk megszavazni, mert a tiktokon egyelőre korlátozottak a lehetőségeim. 

Januári közös könyv: 


Velem tartotok?

12/16/2024 No megjegyzés

Fülszöveg:

Amélia ​azt hitte, ebben az évben az érettségi lesz számára a legnagyobb megpróbáltatás.
A kamaszlány élete azonban darabokra hullik, nevelőszülei balesetével. Nem sejti, milyen különleges családba kerül amikor a nagybátyja, Roland magához veszi. Ő és a fia egy titokzatos Intézetben dolgoznak, ahol gyakran megfordulnak a férfi örökbefogadott gyerekei, Damien és Lucienne is. Első látásra mind hétköznapinak tűnnek, ám idővel egyre több misztikus apróság jelenik meg körülöttük.
Vajon mit kutat Roland az intézetben, és miért figyeli néha Améliát a szeme sarkából?
Damien hogy tud mindig a legjobbkor feltűnni?
Lucienne-nek tényleg nincs választása a jövőjével kapcsolatban?
A család barátja és az intézet biztonságiőre Patrik miért akar ennyire jóban lenni Améliával?
De a legfontosabb kérdés a lány számára mégis az, hogy vajon mit is tehetett az apja, amiért Roland ekkora hévvel gyűlöli?
Amélia gyanítja, hogy Roland veszedelmes titkokat rejteget előle, de nem marad ideje válaszok keresgélésére, mert az idő gyorsabbnak bizonyul nála. Családja és élete darabokra hullik, és csak egyet tud biztosan: egy olyan ősi történetbe csöppent, ami legalább olyan idős, mint maga a Föld. 

Véleményem: 

 Egy újabb könyv a kedvenceim között. Hosszú idők után olvastam végre egy olyan fantasy-t, ami nem volt túltolva különleges elemekkel, mint például világépítés, sárkányok, démonok és ehhez hasonló dolgok. Bár ezeket is nagyon szeretem, de azért jól tud esni néha egy könnyedebb fantasy. Ez tökéletes volt erre. 

"– Mi van? – Damien hangja elvékonyodott. – Na jó Lu. Egy nap maximum egy csillagjegyes
teóriát tud befogadni az agyam. Maximum!" - 118. oldal

 Történetünk ott kezdődik, hogy a fiatalon árván maradt Amélia végre családra talál a nagybátyja és annak családja személyében. Azonban mikor odakerül még csak fogalma sincs, milyen titkokat rejtegetnek előle (míg meg nem tapasztalja, hogy az egyik fogadott testvére ledobja a másikat az erkélyről). Azonban mindezek nem maradnak sokáig titkok és Amélia egyre kíváncsibb lesz, míg végül Roland el nem végeztet rajta egy pár vizsgálatot. Ez a vizsgálat és az Intézet azonban sok kérdést felvet. 

"[…] az álmok csupán ki nem mondott érzésekből fejlődött gondolatok, amelyek éjszaka látogatnak meg minket." - 316. oldal

 Tényleg árván maradt Amélia? Na és ha már Amélia: Tényleg árván maradt a lány? Sok kérdés volt bennem az olvasás közben és még több a könyv végén. Szóval, ha belekezdtek a könyv olvasásába - amit NAGYON ajánlok -, akkor előtte szerezzétek be az összes kötetet és ne legyetek olyan hülyék, mint én, aki csak az első részt vette meg, mondván, hogy úgyis kibírom a második részig. NEM! Nem bírom ki. Ebben a könyvben annyi izgalom és kérdés rejtőzik, hogy az valami fantasztikus. Imádtam a testvérek kapcsolatát és azt, ahogyan befogadták Améliát. Vajon milyen kalandokat tartogatnak még a következő részek? Na és a legfontosabb: Mi lesz Améliával?

12/13/2024 No megjegyzés

 Fülszöveg:

Összeesküdtek ellened vagy valóban kezded elveszíteni az eszed?

Nathalie maga mögött hagyta a múltat. Egy új kapcsolatnak esélyt adva tiszta lappal indított. A férfi nyugalmat hozott az életébe, ám azt mindenki elől titkolja, hogy az elmegyógyintézet falai közti borzalmak nem múltak el benne nyomtalanul. A paranoia nem hagyja nyugodni, úgy érzi, valaki megint követi őt…

„Hiányoztam? Megígértem, hogy visszatérek.”
A félelme egynap megelevenedik és az élete rémálommá válik. Nincs más választása, a túléléshez el kell merülnie a sötétségben.

Készen állsz a félelemre?
Egy sötét, mindent elpusztító szerelemre?
Készülj fel a valódi őrületre!

Diana Hunt következő regénye, a nagy sikerű sorozat második része egy sötét, romantikus thriller, mely egyszerre szól szenvedélyes szerelemről, és egy nő harcáról, aki érveit eldobva keresi a kiutat az őrületből.

Vélemény: 

 Azt hiszem új kedvenc szerzőt avattam. Mi volt ez a könyv? A történet folytatódott, ezúttal már lerántva a leplet férfi főszereplőnkről. De mi van akkor, ha ez az egész csak egy kitaláció volt és ez az egész nem is történt meg? Történt ugyanis, hogy főszereplőnk Nathalie éli az életét, majd egy kórházi ágyon tér magához egy pszichiátriai intézményben. 

"A felszínes szar kapcsolat, amit néhány napra cukormázba forgattak, ettől még ugyanaz a


romhalmaz marad." - 44.oldal

Ám mivel ő végig kitart az igaza mellett, hogy ő Dr. Nathalie Lawson, így a lehetőségeihez mérten nyomozásba kezd. Furábbnál furább dolgok derülnek ki az intézet falai között. Vajon ez egy jól kigondolt terv volt? Egy bosszú? Úgyanis Nathalie épp egy kapcsolatból kilépve találta magát ebben a helyzetben. De hogy ki is volt az a pasi és milyen szerepe volt a történetben, arról nem árulok el semmit. 

"– Nem minden történetnek keli boldog befejezéssel véget érnie – válaszolom könnyedén.
– Nem kell minden történetben szerelemnek lennie.
– De aki nem szeret, az nem is él igazán." - 193. oldal

Ez a történet számos fordulattal és izgalommal áll az olvasók elé. Egy percig nem bántam meg, hogy elolvastam. Sőt. Örülök neki és nagyon várom a harmadik részt, hiszen kíváncsi leszek ennek a résznek a vége után, hogy mit tud még ez a könyv tartogatni. Hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy egy apró mondatnak ekkora jelentősége lesz a végén. Figyelj minden apró részletre, ha elolvasod a könyvet. Én szóltam.

12/09/2024 No megjegyzés

 Fülszöveg: 

„Megöltem Winklert, mégis ártatlan vagyok.”
Conor Fostert egy brutális gyilkosság helyszínén fogják el. Testét ellepi az áldozat vére, a késen lévő ujjlenyomat tökéletesen egyezik az övével.
Állítása szerint a tettes Lenard. Lenard Axe, nem más, mint elméjének a másik lakója.
Szabadságát ugyan elveszti, de börtön helyett a Bridewood elmegyógyintézet foglya lesz.
Dr Nathalie Lawson vállát súlyos teher nyomja.
Megállapítani, hogy valaki többszörös személyiségzavarban szenved, vagy mesteri színjáték kíséretében csupán hazudik, embert próbáló feladat.
Főleg, ha a doktornő gondolatait más is leköti. Ami eleinte csak furcsa, majd rémisztő érzéseket kelt benne.
Az új beteg és a hátborzongató események között párhuzamot vonni őrültség lenne.
Vagy talán mégsem?

 Véleményem:

 Mi volt ez a könyv? De komolyan. Úr isten. Számítottam rá, hogy ütni fog, na de hogy ekkorát? Hát ezt nem gondoltam volna.Történetünk ugye ott kezdődik, hogy Nathalie, a Bridewood elmegyógyintézet egyik orvosa kap egy új beteget, akit egy ember meggyilkolásával vádolnak, ám ő mindenáron azt állítja, nem ő, hanem a másik személyisége tette. Itt jön Nathalie feladata, hogy megállapítsa, hogy ténylegesen disszociatív személyiségzavarról beszélhetnek Conor esetében vagy egy nagyon jól felépített színjátékról.

 A disszociatív személyiségzavar egy ritka, ám súlyos pszichiátriai állapot, amelyben az egyénben több, elkülönült identitás vagy tudatállapot alakul ki. A „disszociatív” jelentése többszörös. Ezeket altereknek is szokás nevezni. Ezek az alterek különböző személyiségek és mindegyik más-más módon éli meg és érzékeli a világot. Mások az érzéseik, az emlékeik és az identitásuk.

A disszociatív személyiségzavarban szenvedő egyén élete összetett lehet, abból kifolyólag, hogy a különböző személyiségek eltérő módokon befolyásolják egymás és az érintett életét is. A különböző személyiségek nem feltétlenül tudnak egymásról, illetve általában van egy „fő” személyiség, amelyik a legdominánsabb.

 A köztudatban a disszociatív személyiségzavart gyakran a skizofréniával
azonosítják, ami részben a filmiparnak is köszönhető. Azonban fontos kiemelni, hogy két különböző kórképről van szó, melyek terápiája is eltérő! (Forrás)

"A szörnyeket nem az ágyad alatt kell keresned. Ők a fejedben várakoznak szép csendben." - 94. oldal

 Innentől kezdődik a történet és a talányok sorozata. Nathalie tipikusan az az ember, aki még a munkáját is hazaviszi, így kerül szóba legjobb barátnőjével az új betege, aki innentől kezdve úgy tekint erre, mint valami érdekes témára. Drága főszereplőnk ugyanis elől hagyta Conor aktáját. Ezután ismerjük meg csak igazán főszereplőinket, nevezetesen Conort, Lenard-ot és Nathalie-t. Kalandos út volt, ami a végéhez vezetett. Faltam a lapokat. (bevallom őszintén, nehéz róla spoiler nélkül mesélni, mert év végén kicsit megcsúsztam az értékelésekkel és már mind a két részt olvastam. 

"A kíváncsiság és az izgalom felülírja a józan ész tanácsait." - 183. oldal

Egy szónak is száz a vége. Ha kíváncsiak vagytok a történetre, akkor olvassátok el. Higgyétek el, megéri. Én amint befejeztem az elsőt, kezdtem a másodikat, mert tátva maradt a szám a végén (apró spoiler: a második végén még inkább és a harmadik résznek még nyoma sincs).

12/08/2024 No megjegyzés

Fülszöveg: 

Mikor kezdődik már az ő szerelmi története?

A fanficmegszállott Georgia még sosem volt szerelmes, sosem csókolózott, még csak bele sem zúgott senkibe, soha. De örök romantikusként biztos benne, hogy egy nap meg fogja találni az Igazit.

Amikor elkezdi az egyetemet, készít egy tervet, hogy miként találhat rá a szerelemre. Ám a tettei fájdalmat okoznak a barátainak, így felteszi magának a kérdést, miért tűnik olyan könnyűnek a romantika mások számára, míg neki nem az.

Új címkéket aggatnak rá – aszexuális, aromantikus –, és ezek miatt Georgia még inkább elbizonytalanodik az érzéseiben.

Az a sorsa, hogy szeretet nélkül éljen? Vagy mindvégig rossz dolog után kutatott? Ebben az önazonosságról és önelfogadásról szóló bölcs, együttérző és szellemes történetben Alice Oseman csúcsformában tündököl, miközben Georgia és a barátai felfedezik, hogy az igaz szeretet nem korlátozódik a romantikára.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Véleményem: 

 Georgia története nem átlagos. Georgia szexualitása nem megszokott. Hiszen nincs róla beszélve. Pedig az aszexualitás egy fontos dolog és kell, hogy beszéljünk róla. Habár én személy szerint nem vagyok érintett, de az LMBTQ közösségen belül rengeteg aszexuális és aromantikus ember van, akik pont úgy járnak, mint Georgia, pont azért, mert erről a szexuális irányultságról nincs szó a médiában. 

"A szerelem mindent tönkretesz." - 306. oldal

 Történetünk ott kezdődik, hogy Georgia egyetemre készül. Barátaival Jason-nel éd Felipa-val együtt készülnek erre a nagy és új kalandra. Már a kollégiumba érkezéskor a két barát megismerkedik egy lánnyal. Ő Rooney. Georgia szobatársa. Négyütők barátságában lesznek hullámvölgyek, de bátran mondhatom, hogy ez a barátság egy olyan dolog, amire mindenki vágyik az egyetemi évei alatt. Mindezek után bekerül a képbe Sunnil, az iskola Pride Egyesületének elnöke és segíti Georgia-t, hogy ki tudjon igazodni saját magán, vagyhai szebben hangzik: megtalálja ki is ő valójában. 

"Add a barátságaidnak a varázslatot, amit egy románcnak adnál. Mert ők éppolyan fontosak." - 298. oldal

 Az egész történet a felnőttévállásról, az úton kereséséről, barátságokról és elengedésről szól. Ugyanis Georgia-nak el kellett engednie egy valamit. Mégpedig azt, hogy ő soha nem lesz olyan, mint a többi felnőtt. Szerintem ez így nagy gyönyörű gyönyörű történet lett és kíváncsian várom az írónő további könyveit is. Hiszen eddig mindegyik egy-egy fontos témát boncolgatott és ez szerintem a jövőben sem lesz másképp. Hiszen mindig van miről beszélni, mert nagyon sokáig a szőnyeg alá lettek söpörve ezek a dolgok. 

 "Mindannyiunknak el kell játszanunk a szerepünket ebben a rohadt világban." - 114. oldal


12/07/2024 No megjegyzés

Fülszöveg:

Lehull ​a Fátyol

Kiszakítottak a gyűjtők karámaiból, eladtak a vámpíroknak, majd az óceánon át az Alfa Birodalomba küldtek – nos, nem épp így terveztem eltölteni a hetemet.

Na jó, igazság szerint az első felét beterveztem. De arra számítottam, hogy a vérfarkasoknak adnak el, hogy meg tudjam menteni a barátomat, Jordant a halálnál is rosszabb sorstól. Ehelyett a vérszívóknál kötöttem ki. És hogy milyen itt? Eddig nem túl fényes. Fűzőbe tuszkoltak, és úgy átalakítottak, mintha a Bridgerton egyik szereplője lennék, mindezt azért, hogy részt vegyek a szüreti játékon. Kicsit olyan, mint A nagy Ő, csak a 19. században játszódik, ahol a férfiak mind vámpírok – megbololndítva egy kis Nyerd meg az életed hangulattal.

A célom – amellett, hogy a testemben lévő lyukak számát a jelenlegi normán belül tartom – több, mint a túlélés. El akarok menekülni erről a lehetetlen helyről, hogy megtaláljam a vérfarkasok területére vezető utat és hazavigyem Jordant.

Ehhez nem árt képben lenni a politikai intrikákkal.

Sok fegyverem nincs egy szuperéles hajtű, a megkérdőjelezhető bájom és az irracionális mennyiségű optimizmusom mellett, de teljes gőzzel készülnek a tervek, hogy kijutassam innen magamat és a barátomat.

Jobban mondva ez így volt egészen addig, míg a vámpírhadsereg tábornoka és gyönyörű szeme lángra nem lobbantott, mert azóta azon gondolkodom, hogy talán mégsem akarok én annyira elszökni.

Talán nem is lenne olyan rossz, ha szereznék pár pluszlyukat…

„Shannon Mayer New York Times bestsellerszerző Alfa-sorozatának első kötete csodálatos élfestett kiadással felejthetetlen kalandokat és őrjítően perzselő pillanatokat ígér.”

„Csordultig van akcióval, intrikával és természetfeletti rosszfiúkkal. Alig várom, a folytatást!” – Christine Gael, USA Today bestsellerszerző

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

 Mi volt ez a könyv? De komolyan. Az elejétől a végéig beszippantott és csak úgy faltam az oldalakat. Nagy világépítésre nyilván nem lehet számítani, mert egy 336 oldalas könyvről beszélünk. Ám ennek ellenére a spicy és a fantasy rajongók mind megtalálhatják benne a nekik tetsző dolgokat. Én is így voltam vele. Emlékszem egyik nap olvastam, majd így este ránéztem a lapokra, hogy nem ugrottam-e át pár oldalt. 

"A baj általában nem akkor jelentkezik, amikor a világ készen áll rá." - 281.oldal

 Nem igazán szeretem a vámpíros/vérfarkasos történeteket, de ez nagyon ott volt. Ténylegesen vitt magával a történet, na meg az se egy utolsó szempont, hogy végre nem egy nyafogós főszereplőt kaptunk. Bár miért is kaptunk volna, mikor Sienna saját maga akart ebbe a világba kerülni, hogy megmentse legjobb barátját, Jordant. Ám mint ahogy ismerjük ezeket, nem minden úgy alakul, ahogy tervezzük. Sienna se úgy tervezte a történéseket, hogy a vámpírok királynőjének udvarába kerül, mert megveszi őt a tábornok. A tábornok, aki nem kevés éjszakán át kísértette az álmait. Azt meg végképp nem, hogy beleszeret a tábornokba. De hogy ezek után mi történik...

"– Néha az a részlet lesz a legfontosabb, amit mindenki… jelentéktelennek tart." - 278. oldal

 A könyv egy csomó váratlan fordulatot, izgalmas eseményt adott az olvasónak lapról lapra pörgetve. Én pedig csak kapkodtam a fejem. Alig várom, hogy februárban a kezembe vegyem a második részt és folytatódjon Sienna és Dominic történetét.



12/06/2024 No megjegyzés

Fülszöveg:

Boldogan élünk vagy boldogtalanul?

Ki az, aki a boldogságunkat irányítja? Olykor csupán néhány meghitt percre vágyunk, egy csepp magányra, máskor pávaként tetszelgünk, hogy valaki figyeljen ránk és el ne engedje a kezünket.

Nők ma és a múltban. Vajon mi változott? A megaláztatás, a megbecsülés, a szeretni vágyás, a lazaság, amivel elrejtjük félelmeinket, kishitűségünket? Kiszolgáltatottak vagyunk? Túl sok kompromisszumot kötünk a szerelemben? Félünk a megbélyegzéstől, a társadalmi elvárásoktól?

Az írónő novellái és versei sodró erővel és érzelemmel mutatják be a szerelem különböző aspektusait, némi iróniával megfűszerezve, az abszurd megfogalmazástól sem visszariadva. A hús-vér karakterek szinte kilépnek a lapok közül, hogy megmutassák magukat, vagy megmutassanak minket saját magunknak.

R. Kelényi Angelika sajnálatos módon 2023-ban eltávozott, így korábbi írásait most a család beleegyezésével publikáljuk.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

Véleményem: 

 Mikor megláttam, hogy jön ez a könyv, könnybe lábadt a szemem. Vártam, de valahol mégsem. Azon a napon, mikor elveszítettük Angelikát, valahol az írásai által egy egészen más világot is elvesztettünk. Például Caroline Wood világát és életét, aminek a végét már soha nem tudjuk meg. 

"Megértettem, hogy akkor öregszik látványosan az ember, ha nincs mit várnia."

No, de a könyv: Kaptunk egy csodálatos könyvet, ami tele volt szebbnél szebb, de szomorúbbnál szomorúbb novellákkal és versekkel. A versekről néhol meg lehetett saccolni, hogy Angelika melyik időszakában írhatta azt az adott verset. 

"Sors. Így neveztem ezt a magas intelligenciát, amelyhez az emberi elme fel sem ér."

 Tényleg csodálatos kötetet kaptunk, a novellák habár mind negatív véggel érnek véget, de mind egyaránt érdekes. Illetve azt hiszem egy történet van, ami nem. Azonban az a baj, hogy erről a könyvről nem lehet spoiler mentesen írni. Csodálatos versek egy csodálatos írónő hagyatékaként. 

"Az ember társas lény, nem szeret egyedül élni, kivételt képeznek ez alól persze a remetetípusú magányos farkasok és a bolondok."

 Szóval egy a lényeg. Ha akarsz egy csodálatos könyvet a kezedben tartani, akkor vedd meg, olvasd el. Hidd el, nem bánod meg.

11/22/2024 No megjegyzés

 Fülszöveg:

Amikor ​a szerelem a jégnél is keményebb és a pokolnál is forróbb.

Sally Dannison egy vérbeli újságíró, akinek a karrierje az első. Pökhendi főnöke se tántoríthatja el attól, hogy a legjobb legyen a szakmájában. Egy nap azonban olyan feladatot bíz rá, amelyhez semmi kedve nincs. Interjú egy arrogáns hokicsillaggal. Aki mellesleg szintén nem örül ennek a riportnak.

Josh Nickerson élsportoló, akinek egyetlen célja és hivatása, hogy újabb Stanley-kupához juttassa csapatát. A hokinak köszönhetően nők ezrei rajonganak érte, de a felkínálkozó lehetőségek közül csupán néhányuk ágyában hajszolja az élvezeteket. Komolysága és keménysége kikezdhetetlen, Sally azonban mégis talál rajta fogást.

Találkozásuk olyan sorsszerű robbanás, amely mindkettőjük lelkét felperzseli. Amikor útjaik újra és újra keresztezik egymást, arcpirító szenvedéllyel vesznek elégtételt egymástól, és ez további bonyodalmat okoz mindkettőjük számára.

Vajon melyikük ravaszabb játékos a saját maga pályáján?

P. C. Harris erotikus-romantikus regénye megannyi izgalmas és érzelmes pillanatot ígér. A két főszereplő izzó vággyal teli kapcsolata pedig a leghűvösebb szíveket is felolvasztja.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:  

 P. C. Harris új könyve ismételten lenyűgözött. Imádtam a fogalmazást, a humort, a történetet. Valamikor még beleolvastam Wattpadon, de volt egy olyan megérzésem, hogy ez a történet meg fog jelenni könyv formájában és nem olvastam tovább. 

"– Aranyhajúdnak neveztél.
– Igen.
– Miért?
– Mert beindulok tőle, ha magaménak tudhatlak." - 243. oldal

 Amikor viszont ténylegesen a kezem közé vettem és újra nekiálltam, megint magával ragadott. P. C. Harris gyorsan olvasható, humoros nyelvezettel ír, nagyon várom a következő kötetét. Maga a történet ott kezdődik, hogy a főszereplő nő Sally egy újságíró, aki azt a feladatot kapja, hogy készítsen egy interjút a híres hokissal, Josh Nickersonnal. Ám ez nem megy épp olyan egyszerűen, mint ahogy azt Sally elképzelte. Ugyanis Josh nem hajlandó interjút adni. Sally pedig nem adja fel egykönnyen. Innen indul egy macska egér harc, amit élvezet volt olvasni.

"– A volt főnökömre emlékeztetsz.
– Na, ne mondd, szivi.
– Sok bennetek a közös. Mind a ketten feleslegesen vesztek egy dolgot. Levegőt." - 245. oldal

 Nagyon sokat nevettem ezen a történeten és aztán már csak azt vettem észre, hogy elfogytak a lapok. Miért volt ilyen vékony ez a könyv? Szerettem volna, ha még folytatódik, de sajnos nem így lett. Pedig nagyon szórakoztató volt tényleg. Imádom az írónő humorát, imádtam a főszereplők közti civakodást és az egyre jobban erősödő kémiát.

9/25/2024 No megjegyzés

 Fülszöveg:

Pokolian ​indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Méghogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén.

Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében.

Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell.

Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Sejtelmük sincs, hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy Davis elveszítse a munkáját?

Véleményem: 

 Kellett egy kis idő, mire rávettem magam ennek az értékelésnek a megírására. Nem azért, mert unalmas volt vagy nem tudtam, mit írjak. Szimplán azért, mert lelkileg egy nagyon megterhelő könyv volt. Fun fact, hogy a SOTE pszichoterápiás osztályán olvastam Dennis és Davis történetét. 

"Csak ne felejtsd el, hogy elég a mának a maga baja."

22. oldal

 Az elején szinte csak Dennisnek az életéről olvashatunk, nagyon szépen beleviszi az olvasót
abba, hogy ki is ő és mi ez pontosan. Néhol sírtam is, de szerintem a könyvem oldalainak jelölése nagyon sokat árulkodik arról, mennyire magával ragadott a könyv. Néhol voltak idegesítő karakterek (például Nat, akitől sokszor a falra tudtam volna mászni), de ez hozzátartozik egy jó könyvhöz, nem igaz?

"…Valaki olyannal akarok lenni, akit érdekel, hogy mi van velem."

452. oldal

 Dennis és Davis története nem mindennapi és bevallom őszintén pont ezért tartottam ettől a könyvtől. Mert a transzneműség egy rohadt nehéz téma. Amikor az intim jeleneteket írta le az írónő szinte a körmömet rágtam. Ez a könyv volt az, amit nem normális olvasóként olvastam végig, hanem egy olyanként, aki ebben benne van.

"Sosem érdekeltek a sebhelyeid. Nem érdekelnek a sajátjaim sem. Ezek azt bizonyítják, hogy élünk."

291. oldal

 Aztán ott van még Dennis családi háttere, ahol szintén fogtam a fejemet és összetettem a két kezem, hogy az én családom nem jutott idáig. Na meg Davis múltja, a folyamatos rémálmai (amibe bepillantást nyerhettünk a vége felé, nem kívánom vissza azokat a sorokat).

 Ez a könyv tényleg a szívemhez nőtt és nehéz volt elengedni. Hiszen magyarul nagyon kevés az ezzel foglalkozó regény (ami jól meg is van írva).

 

9/06/2024 No megjegyzés

Fülszöveg:

Az ő kapcsolatuk a pokolban köttetett…
A Griffin és a Gallos család generációk óta csatározik a chicagói alvilág irányításáért. Rivalizálásuk mindig is egy valóságos puskaporos hordó volt, ám a helyzet akkor válik robbanásközelivé, amikor Aida, a legkisebb és legzabolátlanabb Gallo testvér belóg egy, a Griffin-kúriában rendezett partira, és akarata ellenére óriási kárt okoz. Hogy elejét vegye a totális háborúnak, a lány apja gyorsan feleségül adja őt Callum Griffinhez, az ír maffiavezér legidősebb fiához és örököséhez.
A rideg, ambiciózus és kegyetlen Callum eltökélt szándéka megszelídíteni konok menyecskéjét. Ám Aidát sem kell félteni, mindent megpróbál annak érdekében, hogy Callumnak ártson. Azonban ez egyre nehezebbnek bizonyul, mert Callum túl jóképű…
Aida a szívét egy páncélszekrénybe zárta. Callum bizonyítani akar.
Az irányításért folytatott küzdelembe vajon melyikük bukik bele elsőként?

 Véleményem:

 Nem tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy ennyire még nem fogtam mellé a borítónak a tippjével. Egész olvasás alatt azon gondolkodtam, mi köze lehet az epernek a könyvhöz. Aztán mindent megértettem és ott kellett egy pár perc szünet. Komolyan? Ennyi? Nem hittem a szememnek.  

"Másrészt pedig, ha a te hibád is lenne, akkor sem érdekelne. Két térdem van, de csak egy húgom."

 No, de a történet. Az egész történet ott kezdődik, hogy a Gallo család belopózik, a riválisainak lakásába, ám mikor a legfiatalabb gyerek Aida fellopózik a palota könyvtárszobájába történik egy kisebb baleset. 

"A bizalom, mint a szerelem esszenciája."

 Ennek okán a Griffin-ek és a Gallo-k egyezséget kötnek, ami nem más, mint Aida keze. Tehát a legfiatalabb gyermeket kényszerházasságra adják a Gallo családnak szimplán egy kampány miatt. De ki mondta, hogy egy kényszerházasságból nem lehet valódi szerelem? Talán lehet, de az is lehet, hogy nem. Ki mondja meg, hogy egy kényszerházasságból nem lehet később valódi szerelem? 

"A bizalom ritkább dolog a szerelemnél."

 Ez a könyv rengeteg kalandot és izgalmat tartogatott az olvasók számára. Ha tehettem volna egyben elolvasom az egészet, de sajnos mindig volt valami, ami megszakította az olvasási élményt. Ám előbb-utóbb mindennek a végére ér az ember. Így tettem én is Aida és Callum történetével. Ez a történet egy humoros, de mégis komoly történet volt

7/30/2024 No megjegyzés

 Fülszöveg:

A gimi utolsó évének első napján…

Minden megváltozik. Sal egészen idáig biztosan tudta, hol a helye az őt örökbe fogadó, meleg apukája mellett és a szerető mexikói-amerikai családjukban. De most váratlanul kísérteni kezdi a múltja, és az életét felforgató események következtében a legjobb barátjával, Samanthával együtt kénytelen szembenézni a hit, a veszteség és a fájdalom kapcsán felmerülő kérdésekkel.

Sal verekedni kezd, mindent megkérdőjelez, és már nem is tudja, ki ő valójában. De ha nem az, akinek hitte magát, akkor ki ő?

Benjamin Alire Sáenz, az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában díjnyertes írója lenyűgöző, sokrétű történetet sző szeretetről, identitásról, elveszített és megtalált családokról.

Véleményem: 

 Régóta várakozott ez a könyv a polcomon. Múltkor gondolkodtam, mit is olvassak következőleg, aztán megakadt a könyv gerincén a szemem. Nem is emlékeztem, mikori könyv ez, de a fülszöveget elolvasva tudtam, hogy ez lesz a következő.  

"Talán ebből áll az élet:
csinálsz egy cikket, aztán egy cakkot, aztán még többet cikkezel és cakkozol."

 Az egész történetet Sal meséli el, egy örökbefogadott srác, akinek meleg apja miatt néha-néha hallgatnia kell a beszólásokat. Azonban ezzel a megküzdéssel nincs egyedül, hiszen ott  vannak mellette a barátai, akik közül Samantha inkább olyan, mintha a testvére lenne. Érdekes kis olvasmány volt, néhol megrázó, könnyeket előcsalogató, egy másik részen pedig megnevettető jelenetekkel. Örültem, hogy a kezemben foghattam és felkerülhetett az olvasmányaim közé ez a könyv. Azonban egy valami miatt mégis egy fél csillaggal kevesebbet adtam, mint öt. Ez pedig nem más volt, mint az, hogy az eleje nehezen akart beindulni, de ezen viszonylag gyorsan túllendült a sztori és egyre izgalmasabb lett. A végére pedig egy igazi kincs, amit több embernek kéne ismernie. 

"Néha teret kell hagynunk másoknak, még ha ugyanabban a szobában vagyunk is."

 Ebben a könyvben szó van szerelemről, betegségről, halálról, családról, barátságról és sok-sok más szívmelengető témáról, mindez egyetlen könyvben. Nagyon nagy értéket nyújtott ez a regény nekem és szerintem az eddigi többi olvasónak is. Örültem, hogy olvashattam és neked is szívből ajánlom, ha szeretnéd megpillantani egy a felnőtté válás küszöbén álló fiatal srác küzdelmét a mindennapokban.

7/29/2024 No megjegyzés
Fülszöveg:

Emlékeznünk ​kellett volna, hogy a lélek nincs hozzászokva a boldogsághoz.

Nick,

hat éve már, hogy nem láttalak, nem hallottam felőled. Ez nem szemrehányás, nem is lehetne az, hiszen mindenféle magyarázat és búcsú nélkül én hagytalak el azon az éjszakán… Esélyt sem adtam arra, hogy visszatarts. Azt hittem, nem vagyok elég jó neked? Megijedtem, hogy nem vagy tökéletes te sem? Lehet…

Hat éve menekülök előlünk. Most, miután egy rohadt félfamentes papírból megtudtam, hogy el akarsz válni, szembe kellett néznem mindezekkel. Talán ki kell gyomlálni a múltunkat, hogy kiderüljön, van-e jövőnk. Ideje megtudnunk, hogy a sziklakertben is nőhet-e virág…
(Még) a feleséged, Blanka

A festői spanyol szigeten álló, a világ leggazdagabbjainak fenntartott luxusszállodába gyakornokként érkező Blanka nem sejtette, hogy munkába állásával ekkorát fordul az élete. Azt meg végképp nem, hogy ennél nagyobbat csak akkor fog, amikor hat évvel később egy rejtélyes végrendelet miatt visszatér a szigetre.
Zakály Viktória regénye humorral fűszerezett lírai érzékenységgel meséli el egy önmagát kereső fiatal magyar nő és a jóképű, ámde zárkózott skót vikomt nem mindennapi szerelmi történetét, kettőjük önismereti utazását.

ZAKÁLY VIKTÓRIA, író, két kisfiú édesanyja. Mensa-tag és tudja, hogy milyen mentális jelenség a szinesztézia. 2012-ben megjelent első könyve óta sokat változott. Akárcsak regényeinek szereplői, ő is bejárta a nagybetűs felnőtté válás kacskaringós ösvényeit.

 KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

A DOPAMIN KÖNYVKIADÓNAK

 Véleményem: 

  Unalmasan indult a könyv, aztán a közepe felé kezdett felfelé ívelni a sztori, ám még a végén se mondtam 100%-ra, hogy ez a könyv kedvenc lesz. Nem utáltam, de nem is szerettem annyira, mint vártam. Az egész történet úgy van megírva, mint egy levél, melyet a főszereplő nő ír a férjének, akivel éppen válni készülnek. Ez már nekem nagyon furán jött ki, hiszen egy 372 oldalas levelet gondolom senki se szeretne kapni. Kivéve, ha az nem egy könyv, de na. 

"– […] Mindketten hordozunk sérelmeket a gyerekkorunkból, amiket máig nem sikerült megemészteni. […]" - 287. oldal

 Az egész könyv két idősíkon keresztül mutatja be a történetet. Múlt és jelen. Érdekes volt végigolvasni a történetet azonban néhol kicsit vonatottnak éreztem. Az egész történet Blanka szemszögéből van írva, aki fiatal szállodamenedzser. Végig azt szemlélhettük, hogy Blanka élete hogyan lyukadt ki egészen a gyakorlatától odáig, hogy megvalósította a nem létező álmát. Értékes könyv, hiszen nekem nem kevés jelölő cetlim fogyott el, melyek az "élet nagy dolgai" és a "kedvenc idézeteim" kategóriákat jelölték. 

"Ugye tudod, hogy nincs fontosabb, mint a család? Ne hagyd, hogy bármi is elterítsen az utadról." - 249. oldal

 Blanka története és családja álomszerű. Ott segítenek neki, ahol tudnak. A legnagyobb bajban rohantak és segítettek neki. Ámde ott van két fogadás, ami olyan dolgokba hajtja bele Blankát, amit nem is gondolt volna. Például ez a két fogadás. Amiből az egyiknek csak a végén lesz értelme. 

"Hibázom, talán néha észre se veszem, hogy mit, és azt sem tudom, hogyan tegyem jóvá, de mindig előrelépés, és próbálom nem újra elkövetni azt a hibát. De az nem segít, ha a fejemre olvassátok, és az sem, ha megpróbáljátok ti kijavítani. Mindig nem fogtok tudni takarítani utánam, és a hibáimat lesni. El kell engednetek." - 241. oldal

 Olyan titkokat és mély érzelmeket tartogat ez a könyv, a maga műfajában tényleg nagyon nagy értékeket hordoz. Vajon tényleg létezik ez a bizonyos második esély? Egy részem szerette olvasni. Neked is bátran ajánlom, ha szereted a hasonló jellegű regényeket.  

7/10/2024 No megjegyzés

Fülszöveg:

Liza ​szinte összeroppan kényszer szülte kapcsolatának béklyói alatt.

Az aranykalitka egyre szűkebb számára, a boldogság lehetőségétől is megfosztottan semmire sem vágyik jobban, mint hogy visszakapja szabadságát. Az összeomlás peremén egyensúlyozva egy botrányos éjszakát követően úgy dönt, hogy külföldre utazik.

A kormánypárt új szóvivője, Szentesy Igor veszélyesen mélyre merül a politikai hazugságok feneketlen tengerében. A férfi, a válófélben lévő elnök jobbkezeként számtalan külföldi útra hivatalos, ami éppen kapóra jön a számára: idegen nők ágyában hajszolt élvezetekkel vesz elégtételt darabokra tört szívéért.

A politikai érdekek által szétválasztott páros útjai egy görögországi este keresztezik egymást. A kettejük között fellángoló szenvedély újabb fájdalmat szít vagy ezúttal kegyelmet gyakorol felettük a sors?

A kétszeres Aranykönyv-díjas Lakatos Levente hatalmas sikernek örvendő Szigor című regénytrilógiának második kötetében érdek és érzelem ismét összecsap.

Arcpirító erotika és gyilkos hatalmi játszmák csipetnyi humorral megszórva – lépj be Szigor világába!

Véleményem: 

 Levente esküszöm kicsinál. Mi volt megint ez a rész? Fordulat fordulatot követett, én pedig csak kapkodtam a fejem, hogy mikor mi történik. 

"Egy embert nem lehet megmenteni saját magától" - 222.oldal

 Ebben a részben minden volt. Szex, szelem, barátság, halál... Na jó, nem spoilerezek. Ezek után nem merem még egyszer komolyan leírni a "Mi történhet még?" kérdést, hiszen tuti, hogy lesz valami. Csak kapkodtam a fejem. Igornál pedig az a karakterfejlődés, amin a két regény alatt eddig végigment, az valami nagyszerű. Hihetetlen változásokon ment keresztül. Mind érzelmileg és máshogy is. Na meg Liza is, hiszen nála is érzékelhető a karakterfejlődés csak nem olyan intenzíven, mint Igornál. De maga a könyv... Szívem szerint már most folytatnám a harmadik résszel, de két gond van:

1) Nincs meg.

2) A páromnak megvan, de nem lakom nála. :D 

"...bármilyen rossz is gyötri az embert, minden kérdésben maga dönt a sorsa felől." - 267.oldal

 Na, de sebaj. Addig gondolkodom azon, mi a jó fene várhat rám ezek után a harmadik kötetben. Bár tudom giccses, de én ezek után már csak jóra számítok. Hiszen azzal a halálesettel nagyon sok kérdést nyitva hagyott a szerző. Nagyon remélem, hogy azokra a kérdésekre is választ fogok kapni. 

 Megérte idáig halogatni. Liza és Igor története kíváncsi vagyok, hova fog kilyukadni. 

7/05/2024 No megjegyzés
Fülszöveg:

Vajon ​a szerelem kibír ennyi tébolyult fordulatot?

Mia azt hiszi, hogy egy életre elegendő traumát szerzett, amikor gyerekkorában végignézte édesapja meggyilkolását. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Keményen dolgozott azon, hogy kikerüljön a reflektorfényből, ám egy váratlan tragédia hatására – ha védeni akarja magát és a barátait – muszáj volna a nyilvánosság elé állnia. Aztán az események sodrásában lelepleződő hazugságok hatására azon kapja magát, hogy már abban sem lehet biztos, ki is ő valójában. Mindezek mellett saját vágyai is próbatételek elé állítják, nem csoda, ha néha úgy viselkedik, mint egy tébolyodott.

Sámuelt mindenki az élet császárának hiszi, de hiába állnak sorban az utána epekedő nők, nem tud másra gondolni, mint Miára. A pimasz vadász egy csapásra megszelídül, és miközben húgának, valamint a családi vállalkozásnak igyekszik segíteni kikeveredni a slamasztikából, még a féltékenység mardosó érzésével is meg kell küzdenie. És ebben a csatában nem feltétlenül ő áll nyerésre. Ráadásul amikor elhatározta, hogy kideríti, milyen titkokkal terhelt a családja múltja, egészen biztosan nem volt felkészülve a súlyos válaszokra…

A regény felnőtt olvasóknak íródott

Véleményem: 

Hát ez a könyv tényleg TÉBOLYODOTT!

"Meddig észszerű küzdeni valaki olyanért, aki folyton faképnél hagy?" - 24. oldal

Nagyon szépen volt végigvezetve minden egészen a tébolyig, aztán a vége... A legnagyobb téboly. Az utolsó oldalon azonban, mikor a "folytatás következik" szavakat olvastam, csak a fejemet fogtam. MI JÖHET MÉG???

"Mennyi elfojtott érzés rejtőzik egy-egy magukra húzott álarc mögött…" - 200. oldal

Mia és Samu története olyan fordulatokat vett ebben a részben, amikre az első rész után nem is számítottam. Az eleje pedig... Mi volt ez a kezdés? De komolyan...

"Te a saját életedért vagy felelős, már csak azért is, mert ha saját magadat nem óvod meg, másokat sem tudsz." - 220.oldal

 A történet maga egy tragédiával, nevezetesen egy tűzesettel kezdődik. Mia a helyszínre siet, hogy a saját szemével is lássa az eseményeket. Az egész könyvet ez a tragédia, illetve az utána való, megoldásra váró feladatokkal. Na meg ott van Samu. Ám Samu mellett még más is megjelenik Mia életében. De ki ő és milyen kapcsolat fogja Miához fűzni?

"A lényeg az, hogy szerintem a boldogság egyik kulcsa, ha nem azt nézzük, mit vehetünk el a másiktól, hanem azt, hogy mit adhatunk neki." - 65. oldal

Egy biztos. Fogalmam sincs, mi lesz a folytatásban. Olyan dolgok derülnek ki a történet során, amikre oké, hogy az olvasó, de a SZEREPLŐ se számított. Mi volt ez a rész? És ami még jobb kérdés: MI VOLT EZ A VÉG? 

"Az elvárások először megszokássá, majd a részünkké válnak." - 41. oldal

 A Miával történt fordulatok se okék. De Ella? És Samu? Meg úgy mindenki. Még mindig nem józanodtam ki a könyv hatása alól.

 

6/27/2024 No megjegyzés
 
 
 Itt egy újabb, a múltban már felmerült kérdés. Akkor választ adtam rá, azonban úgy érzem, megint magyarázatra szorul.  
 Szóval, kezdjük tavaly decembertől, hogy értelmet nyerjenek a januári események valamennyire. Decemberben a karácsonyt édesanyáméknál töltöttem vidéken, majd a párommal szilvesztereztem, azonban mikor hazajöttem december 27.-én valami elképesztően mély depresszió kezdett eluralkodni rajtam. Újév napjától egészen január 4.-ig egy falatot se ettem, csak ittam és szinte semmit se beszéltem. Olyan szinten üvöltöttek a gondolataim, hogy majd megőrültem. Majd jött a fordulópont, ami egy kicsit visszarántott a valóságba. Láttam, amint a párom bántja magát. Rányitottam a fürdőbe és azt a pillanatot senkinek se kívánom. 
 Innentől kezdve valahogy teljesen megváltoztam. Bezárkóztam, nem nagyon osztottam meg semmit a párommal. Most is küszködök vele, hogy inkább kimondjam és veszekedjünk az őszinteségem miatt, minthogy még egyszer ez legyen. 
 Mindezek után márciusban elkezdtem pszichiáterhez járni. Azt hagyjuk, hogy milyen én csak boszorkaként emlegetem, ezzel szerintem mindent elárultam. Jelen pillanatban éppen egy új szakember keresésében vagyok, ami kicsit nehéz, mindjárt elmesélem, miért. 
 Majd április 18.-ra volt időpontom a Semmelweis egyetem Pszichoterápiás Osztályának felvételére, ahol a szuicid gondolataimra reagálva elküldtek egy másik orvoshoz és miután vele is beszélgettem, felvittek a zártra, ahol két óra várakozás után át is hoztak a lakhelyem szerinti pszichiátria ambulanciájára, ahol este közölte a doki, hogyha másnap reggelre is abban az állapotban leszek, mint jelenleg, akkor a nyíltra helyeznek. Így is történt. Elkezdték nekem beállítani a gyógyszert, amit korábban már felírt a pszichiáterem, de - szépen kifejezve - basztam szedni, mert nem tájékoztatott a mellékhatásokról meg úgy semmiről (off: a kórházból való kikerülésem után öt nappal lettem allergiás a gyógyszerre. Aki szemfüles volt, az ki is szúrhatta instán, hogy kórházban voltam. Három hét után hazaengedtek a két lábamon egy érzelmileg labilis személyiségzavar (magyarul: borderline) diagnózissal, még csak azt se mondva, mit tanácsolnak, hogyan, s miként dolgozzak tovább a pszichiáteremmel. Ekkor vettem a kezembe ismét Kneszl Beáta Carmen: Én a megbélyegzett - Borderline testközelből című regényét. Még mindig nem folytattam.
 Ott akkor már kezdtem visszatalálni a korábbi önmagamhoz, viszont teljesen csak most sikerült. Mármint olvasás és minden egyéb társas esemény terén. Bevallom áprilisban még azt se tudtam, vajon részt tudok-e venni majd egyáltalán a könyvhéten (csak, hogy egy eseményt mondjak). Annyira féltem mindentől és mindenkitől, hogy még a lakásból is akartam kimozdulni. Most kerültem oda, hogy már kezdek hasonlítani arra, aki január előtt voltam. Nem tudom, mi történt január harmadikán (azon a bizonyos dolgon kívül), de nem is biztos, hogy szeretném. 
 Egyet tudok. Végre kaptam egy normális gyógyszert, ami nagyon úgy néz ki, hogy hat és jövő hónap közepén végre megyek a SOTE-ra, hiszen pótoltuk a beszélgetést és ezúttal egy diagnózis tudatában egyszerűbben ment a beszélgetés. Bízom benne, hogy segíteni fog a terápia és innentől kezdve minden csak jobb lesz. Azonban belegondolni is borzalmas, hogy január harmadikán már azon gondolkodtam, hogy kitől hogyan köszönjek el. Mondhatok én emberekre jót és rosszat (tudnék bőven), de az szerintem nem a bejegyzés része lenne. Hiszen senkinek nem akarom a munkáját leszólni. 
 Összességében tehát ennyi minden történt, most már úgy ahogy jól vagyok, gyógyulok és megyek előre. Igaz, vannak rosszabb napjaim, lesznek is, de minden meg lesz oldva.
6/19/2024 No megjegyzés
  Na hát ebben a pár napban is nagyon sok minden történt. Kezdve ott, hogy csütörtökön nem voltam kint, csütörtökön csak futólag voltam, pénteken kimentem szétnézni, de igazán csak szombaton és vasárnap indultam neki. Így nézett ki a naptáram:
 
Június 14., Péntek:
11.00 - Ebisawa Asuya dedikálás
 Ide igazság szerint csak azért mentem, mert a pótanyum emiatt jött fel Pestre és akkor márösszefutottam vele is.
12.00 - Tóth Tamara dedikálás
Ezután én átszaladtam pár standdal arrébb Tóth Tamarához köszönni és beszélni pár szót. Bár ebből a "pár szóból" az lett, hogy... Hogy a pótanyám utánam jött, majd kaptam tőle egy könyvet és egy irtó aranyos Grogu-s könyvtokot, amit azóta is előszeretettel rakok a könyvemre. 
 
 Ez a nap igazság szerint könyves szempontból ennyi volt, én se nagyon vágytam többre. Bevallva az őszintét ezek után elmentünk mekizni, utána mindenki ment a saját dolgára. Mindezek után jött a szombat.
 
Június 15., Szombat:

13.00 - Riley Baker dedikálás
Ez volt az a dedikálás, amit részben a párom miatt ejtettem meg. Megvan neki a Túl vagyok leszek rajtad című könyve, amit dedikáltatni szerettem volna neki, meg ha már ott jártam, akkor aláírattam az én egyik könyvemet tőle, amit még a polgári nevén, Veréb Emeseként írt. Bár a dedikálásról nagyon nem nyilatkoznék, mert felhúzta az agyam, mikor áttették a dedikálást A pontból B-be, mert minden standot elállt a sor (szó szerint) és amikor átirányítottak minket boldog boldogtalan előzött mindenkit. Jelentem 2 órát álltam sorba.
Ezek után volt egy kis üresjáratom, mert Laura dedikálásáról már lemondtam, hisz délután egykor már állt a sor. Végül Levente azt mondta, hogy menjek, álljak be a sorba, majd megkeres, mikor zárnak (de azért figyelmeztetett, hogy már a híd lábánál van a sor vége). Nos hát... Akkorra kerültem sorra, mikor elindult, majd meglátott és megszólalt "elfelejtettem, majd gyere oda holnap" (hozzáteszem, ő se kérdezi meg a nevem). A másik amit megjegyeznék: Laura dedikálásán 5 órát álltam sorba.
Mindezek után hulla fáradtan és fájó (na meg a telepakolt sporttáskától kék-zöld-lila foltokkal tarkított) lábbal értem haza és szó szerint bedőltem az ágyba úgy, ahogy voltam. Legalábbis leültem. Szellemileg még ép voltam annyira, hogy egy kicsit olvassak. 
 
Június 16., Vasárnap

Utolsó nap 9.52-kor álltam, vagyis inkább ültem be a sorba, mert akkor még viszonylag kicsi volt, de már akkor is én voltam a 6. ember, aki ott ült. Megjegyzem egykor kezdődött a dedikálás. Ott ültem tehát 3 óra 8 percet, legalábbis ültem volna, ha Laura nem kezdte volna kicsit korábban így 13 órakor már végeztem is. Így el tudtam menni aláíratni Leventével az elmaradt példányokat (amik közül véletlen egyet összecseréltem a párommal, így a párom kapott egy, az én nevemre dedikált könyvet). Illetve egyet elfelejtettem odaadni neki. Mindezek után megszólalt, hogy "Hoztam neked valamit". Mondom úr isten, mit csináltam. Kiderült, hogy semmit, csak egy bögrét adott, amiből az volt az utolsó. Innen is nagyon szépen köszönöm, habár nem tudom, miért kaptam, de az az egy biztos, hogy a szöveget csak utána olvastam el. Nem tudom, hogy ez egy célzás akart lenni részéről vagy mi, de találó. Valami hasonlót szoktam én is mondani a páromnak néha, mikor összekapunk. 
 Ezek után pedig összefutottam a párommal, aki jött egy előadásra, de előtte még elugrottam vele Leventéhez, hisz még volt időnk az előadásig. Az előadás után én még visszaugrottam, mert észrevettem, hogy a Vörös nincs dedikálva (a Szigor első részét akkor még nem vettem észre), utána pedig szép lassan elindultunk kajálni, majd haza. Az utána lévő történések már a magánéleti problémáimhoz tartoznak, de a délutánt azt úgy, ahogy van, kitörölném a francba. Legalábbis azt a részét, miután elhagytuk a könyvhét területét.

 Ilyenkor azért jól tud esni, hogy azért ilyen nagy nevek is, mint Levente vagy Laura már közelebbi olvasóként köszöntenek, szinte mint egy barátot. Az más kérdés, hogy mindez mennyi munkának köszönhető. Mert mint tudjuk, a könyvmoly csak olvas, de egy könyves tartalomgyártó mögött ennél több van. Köszönöm mindenkinek, akivel összefuthattam. Egy élmény volt. Találkozunk szeptemberben.
 
6/18/2024 No megjegyzés

Fülszöveg:

A ​népszerű e-könyv sorozat alapján

Az egykoron kicsapongó életű Liza és vőlegénye, a fényes politikai karrier előtt álló Sándor a kívülállók szemében tökéletes álompárnak tűnik, ám színlelt boldogságukat kínos titkok tartják egyben. Mikor a lány egy félreértés folytán találkozik egy sármos idegennel, aki darabokra töri a testi és érzelmi nélkülözés miatt már megrepedt álarcát, a botrány elkerülhetetlen. Vajon Liza képes kiköszörülni a csorbát, vagy az édesapja politikai hírnevével együtt a saját jövőjét is beszennyezi?

Szentesy Igor vagy ahogy a barátai hívják, Szigor keresett reklámszakember, a kormányzó párt újonnan felfogadott propagandistája. Kreativitása, komolysága és keménysége előtt nem csak a politika zárt ajtói, de a női combok is sorban kitárulnak. Ritkán mosolyog, utálja az ellenkezést, de imádja heccelni a sorsot.

Liza és Szigor őrült vágyaktól hajtva félelmetes játszmába kezd, de vajon melyikük a dörzsöltebb játékos ezen az erotikus sakktáblán? Mennyit érnek a titkok? Te képes lennél gyilkolni értük?

Az Aranykönyv-díjas Lakatos Levente a Bomlás, a Szeress jobban!, és számos egyéb sikerkönyv szerzője eddig e-könyvben kiadott népszerű sorozata vadonatúj részekkel kiegészítve végre papírkötésben is a rajongók kezébe kerülhet.
Figyelem, a politikai zsarolással, érzelmi játszmákkal és buja jelenetekkel fűszerezett történet néhol egészen szókimondó!

Értékelésem:

 Régóta halogattam ezt a regényt. Bár valahol megértem saját magam, mert azért valljuk be 15 évesen kézbe venni a Barbibébi első kiadását és elolvasni az első két oldal történéseit durva volt. Huszonhárom éves fejjel (na jó, 22 voltam, mikor elolvastam az első Lakatos Levente könyvemet) folytatni merten a könyveit. Így került most a kezembe a Szigor első kötete, amit a beszerzése után szintén nagyon kerülgettem, de mindenképp tudtam, hogy el szeretném olvasni, mert kíváncsi voltam, mit szeretnek benne az emberek. Hát... Választ kaptam. Igaz, Levente célközönsége inkább a cisz heteró nők körére kiterjeszthető, de én is élveztem. Pedig én egyik se vagyok. De annyira beszippantott és magával ragadott az első oldalaktól kezdve az utolsóig, hogy az valami hihetetlen. 

 Az első regényéhez (amit fentebb említettem, arra a kiadásra célzok) ég és föld Levente stílusa. Sokkal kifinomultabb és letisztultabb. Egy erotikus jelenetet simán meg tudott úgy írni egy férfi szemszögéből, hogy az egy tipikus könyvbeli férfi szereplőé legyen, mégse durva. Nem mellesleg pedig nem tolja az olvasó arcába a 18+ jeleneteket, hanem csak annyit ír le, amennyit a jelenet megkíván. 

 Nem egyszerű könyv, az egyszer biztos. Ténylegesen magával ragadja az olvasót. Minden fejezetben és minden oldalon történik valami olyan, ami miatt az olvasó csak lapoz és lapoz. Aztán hirtelen azt veszi észre, hogy „hoppá, túl vagyok a felén” (saját tapasztalat).

 Liza és Igor története nem átlagos. Liza egy politikai fejes lányaként és egy miniszterjelölt ál-menyasszonyaként, míg Igor az ellenséges párt egyik emberének szerepében van jelen a történetben. Már izgalmas a felállás. 

 Ez a könyv hatalmas titkokat és sok fájdalmat, na meg érzelmet rejt a lapokban a sorok mögé rejtve. Nagyon szerettem Liza és Igor történetét. A néha előforduló csipkelődéseiket, a velük járó izgalmat és sok vicces pillanatot. Ténylegesen olvastatta magát a könyv. Ha tehettem volna, szerintem egy nap alatt kiolvasom az egészet. De hát sajnos az olvasásért nem fizetnek. Pedig valljuk be, jó lenne egy ilyen munka, nem?

 A történet elején Lizával indulunk, aki elkíséri egy barátnőjét a leánybúcsújára, ahol a táncosfiúk között felbukkan egy rejtélyes idegen, avagy ha úgy jobban tetszik. Hisz minden azzal egy hecceléssel kezdődött. Akkor Lizának még fogalma sem volt, mibe keveredett. Csak a telefonját akarta visszakapni, ami súlyos titkokat őriz, akárcsak ő maga.

Azonban az első rész egy olyan „fordulattal” (ha nevezhető annak) zárul le, ami után én egyből kezdtem volna a második részt, de közben hívogatott Levente új regénye is, így inkább annak kezdtem neki. Ám nagyon remélem, hogy a második részben választ kapok néhány dologra, ami még érdekelne. 

 Összességében annyit mondhatok, hogy talán kellett az idáig való halogatás. Talán most lettem kész erre a könyvre. Mostanra tudtam egy olyan véleményt alkotni, ami tényleg megállja a helyét és én is értelmesen össze tudom rakni. Hiszen ha megértem a történetet és élvezem, akkor egy jó és érzés lesz olvasni és írni is róla. Így voltam én is. Még a könyvhéten is olvastam minden szabad pillanatomban (majdnem még menet közben is). Szóval alig várom, hogy nekikezdjek a második résznek. Te pedig, ha még nem olvastad, csak ajánlani tudom. Merj belevágni, mert szerintem úgy fogsz járni, mint én. Higgy nekem, én se hittem el, mielőtt olvastam.

6/18/2024 No megjegyzés

Fülszöveg:

Jonah sosem gondolta volna, hogy létezik egy olyan lány, mint Vivi.
Vivi nem sejtette, hogy Jonah hoz fényt az életébe.
Egyikük sem gondolta, hogy ilyen nyaruk lesz… hogy olyan nyár lesz, ami felülírhatja a jövőjüket.
Egy lebilincselő történet egy új szerelemről, régi sebekről, és a mélyben fortyogó erőkről… két fiatalról, akik rájönnek arra, hogy ha a megfelelő emberrel, a megfelelő időben „ütközöl”, az mindörökre megváltoztat.

Véleményem:

 Bevallom ez a könyv egy a környezetemben fontos szerepet betöltő ember miatt került a kezembe, illetve amiatt, hogy az ő diagnózisa megegyezik a főszereplő lány állapotával. 

 Ugyanis a mai napig alig van beszélve a mentális betegségek fontosságáról és érdekesnek tartottam, hogy találtam ebben a témában egy olyan könyvet, ami nem szakkönyv és érthetően is írja le az állapotot. Nem betegség, állapot. Bár betegségnek is fel lehet fogni. Kinek, hogy könnyebb.  Én ezt is és a sajátomat is egy állapotnak fogom fel, nem betegségnek. Természetesen vannak a rosszabb napjaim, amikor viszont inkább betegségként tekintek rá, mintsem állapotra. Habár két külön diagnózisról beszélünk az én esetemben és Vivi (a könyvben szereplő lány) esetében.

 Bár a vicc az, hogy a könyvben szó szerint nincs leírva, hogy Vivi bipoláris, nekem mégis leesett az első hipomániás epizódja után. Ám azt még mindig nem tudom megérteni, hogy azokban a filmekben/sorozatokban/könyvekben, amelyekben a bipoláris zavart mutatják be, miért csak a mániás epizódra helyezik a hangsúlyt? A depressziós fázisokról, illetve a kevert fázisról is ugyanolyan fontos beszélni. Hiszen ha egy olyan fiatal kezébe kerül a könyv, aki frissen diagnosztizált, pont nem csak arról akar olvasni, ami jó és boldog (pláne nem úgy, hogy minden ilyen tartalomban a főszereplő csak úgy elszórogatja a gyógyszereit és nem veszi be. Nekem ilyen eszembe se jutna - és nem is jut a sajátommal se). 

 Maga a történet egy nyári kalandról szól, ahol Vivi megismerkedik egy sráccal, akinek nem is tűnik fel, hogy a lánnyal minden rendben egy bizonyos pontig, ott azonban már nem nagyon van miről beszélni. Egyedül a végére mondhatnám azt, hogy ott van néhány értelmes és jól megírt sor egy ilyen állapottal rendelkező ember számára. 

 Összességében amúgy ha úgy olvasod, hogy nem nagyon tudsz semmit a bipoláris zavarról, akkor még élvezhető is lehet. Csak ha mindezek után utánaolvasol... Akkor egy picit csalódni fogsz a könyvben. Azonban én senkinek nem mondom, hogy olvassa vagy ne. Mindenkinek az egyéni döntése. Egy biztos. A szerző próbálta nagyon habos-babos regénynek megírni. De nem rossz próbálkozás.

6/13/2024 No megjegyzés
Newer Posts
Older Posts

Most olvasom:

Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • Borsa Brown: Az arab
    Fülszöveg: Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő kö...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...

Címkék

2017 2018 2019 2020 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó B. E. Belle Bakos R. Laura Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna Betty Forester Borsa Brown Bálint Erika Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Dawn Silver Dream válogatás Erdőss Alex Fumax Kiadó Gabo Könyvkiadó Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L&L L.J. Wesley LMBT LOL Leiner Laura Ludányi Bettina Maxim Könyvkiadó Papp Dóra R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor Sam Wilberry Sebők Aida Szivárványálom könyvek sorozat Tira Nael Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna bestseller filmajánló interjú recenzió szerelem szórakoztató történelmi regény Álomgyár Kiadó

Blog Archive

  • ►  2025 (12)
    • ►  június (7)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  január (1)
  • ▼  2024 (21)
    • ▼  december (7)
      • Viszlát 2024! Helló 2025!
      • Szabadon olvasunk? Egy olvasóklub az elfogadás jeg...
      • M. L. Eperke: Az Ősi erők gyermekei
      • Diana Hunt: Őrület határán
      • Diana Hunt: Őrületbe kergetsz
      • Alice Oseman: Loveless - Szerelem nélkül
      • Shannon Mayer: Taken by Fate - Elragadva
    • ►  november (1)
      • ELŐOLVASÁS - R. Kelényi Angelika: Amit még elmondanék
    • ►  szeptember (2)
      • P. C. Harris: Blokkolj, ha tudsz!
      • S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei
    • ►  július (4)
      • Sophie Lark: Brutal Prince
      • Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen log...
      • Zakály Viktória: Emlékeznem kellett volna
      • Lakatos Levente: Szigor - A pillangók ébredése
    • ►  június (6)
      • Lakatos Levente: Tébolyodott
      • Miért tűntem el (megint)?
      • Ilyen volt a könyvhét (2024)
      • Lakatos Levente: Szigor - A tiltás gyönyöre
      • Emery Lord: Amikor összeütköztünk
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates