Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Noel's Bookland

Fülszöveg: 

A ​fiatal és gyönyörű Avril Hart a nagyapjától megörökölt temetkezési vállalatot vezeti. Úgy gondolja, tudja merre tart az élete. Azonban hamar sötét titkokkal átszőtt árulások hálójában találja magát, amikor a meggyilkolt bátyja, Arlo után kezd nyomozni.

A múltban elkövetett kegyetlen gyilkosság sötét felhőként lebeg Portland szigete fölött.

Oliver, a sziget számkivetettje tíz év után visszatér szülővárosába. Nehéz szívvel, hisz Arlo halálával ő a legjobb barátját veszítette el. A közösség sem várja tárt karokkal, ugyanis kételkednek az ártatlanságában.

Avril úgy érzi, már senkiben sem bízhat. A vonzó külsejű Oliver azonban olyan váratlan lehetőséget kínál a lány számára, amelyre nem mondhat nemet. Amúgy is viharos érzéseit tovább korbácsolja a férfi jelenléte.

Minél közelebb kerül Avril és Oliver az igazsághoz, annál nagyobb veszély fenyegeti őket.

Megbízhatnak igazán egymásban? Hiszen a régmúlt sötét titkokat rejt. Lehet közös jövőjük?

P. C. Harris erotikus-romantikus regénye megannyi rejtélyt és izgalmat ígér. A vágy lángjai pedig csak úgy felperzselik majd az olvasókat.

A történetet valós események ihlették.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

P. C. Harris új könyvének egyik főhőse Oliver egy igen komoly traumának a túlélője, hiszen tűzoltóként megszegett egy igen komoly parancsot és felfüggesztették a szolgálat alól. Emellett pedig egy igen komoly PTSD-vel is küzd. Másik főszereplőnk Avril pedig egy temetkezési vállalatot vezet 25 éves létére, melyet a nagyapja hagyott rá. Mikor elkezdtem olvasni elsőre izgalom, feszültség, együttérzés és kíváncsiság kezdett el vegyülni bennem. Aztán ezek csak fokozódtak egészen az utolsó lapig.

Maga a cselekmény rettentően jól meg volt írva, hiszen izgalmas és fordulatokkal teli történetet tarthattam a kezeim között, melynek egy percig sem bánom az elolvasását. Vannak ilyen történeteim az évben, de ez nem tartozott közéjük. A szerző nagyon figyelt arra, hogy fent tartsa az olvasó figyelmét. Egy percre sem untatott, minden oldalával csak azt éreztem, hogy kell a következő és az azután következő egészen a végéig. Habár most az olvasási statisztikám nem ezt mutatja az állapotom miatt, de higgyétek el, hogy így volt. A múlt néhai megjelenése nagyon jól hatott a történet dinamikájára, hiszen ezzel csak még izgalmasabb és pörgősebb lett a történet.

A főszereplők szerintem nagyon hitelesen voltak bemutatva, ráadásul egy mindennapi problémával. Megmutatta a történet azt, hogy nem minden lehet tökéletes és emellett egy fiktív szállal rávilágított arra is, hogy semmi sem tökéletes és nem feltétlen minden tiszta és becsületes. Hiszen a történet is rengeteg felfedésre váró titkot tárt a főszereplők elé. Ezekkel ilyen-olyan módon pedig az olvasó is tudott azonosulni. A történet trauma ábrázolása még egy nagy kedvenc részem volt a történetben, mert bár nem kifejezetten erről szólt a történet, örültem, hogy erről is szó volt benne. Azonban nem annyi, mint amennyit szerintem a történet megérdemelt volna. Szerintem jobban is ki lehetett volna fejteni az egész PTSD témát Oliver szemszögénél. Azt viszont nagyon szerettem, hogy szembenézett a múltjával és tűzoltóként folytatta tovább az életét.

Mint említettem a történet számtalan témát dolgoz fel. Ilyenek a traumák, a PTSD, a bizalom kérdésköre vagy csak egy egyszerű dolog, az emlékezet. A mindennapi dilemmák és a belső harcok is szépen meg vannak jelenítve, bár szerintem ez is kaphatott volna nagyobb hangsúlyt.

A szerzőnek a stílusát nagyon szeretem, ebben a történetben sem csalódtam stílus és írásmód szempontjából sem. A történet a maga rövidsége mellett gördülékeny, olvasmányos nyelvezettel bír. A nyomasztó, feszültséggel teli, de ugyanakkor emberi hangulatkeltéseiről nem is beszélve. Elbeszélésmódjában a már megszokott váltott szemszöget tapasztalhattuk ismét, ami azért jó – és én is azért szeretem jobban –, mert így mind a két főszereplőnek (sőt egy-egy fejezet erejéig még Arló, Avril bátyja) szemszögét is élvezhetjük. Ezzel megtudva azt, mit hogyan élt meg a másik – avagy éppenséggel, hogy mi történt a múltban.

Összegzésként tehát egy gördülékeny, izgalmas történetet foghat az ember a kezében, ha ezt az olvasmányt választja, ami a humor mellett komoly témákat és mély mondanivalókat tartogat. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnek a szerzőtől olvasni, másod sorban pedig azoknak, akik szeretik a pszichothrillereket és érdeklődőknek a trauma-történetek iránt.

7/17/2025 No megjegyzés
Fülszöveg:

Te ​képes lennél megölni a legjobb barátodat?

Képzeld el, hogy az új diáktársad egy gyilkos a világ egyik vezető felsőoktatási akadémiáján, ahova csak a legkiváltságosabbak kerülhetnek be. A Carnivora Akadémia előkészítője látszólag egy elit iskola, de hamar kiderül, a falai között évek óta szunnyadó, szörnyű titkok rejtőznek.
Egy nap érkezik egy rejtélyes üzenet, melyben sötét játékra invitálnak. Felelsz vagy mersz?
Habár mindenki megveti és kerüli a kitaszított diákot, a sors fintora, hogy neked szükséged lesz a segítségére. A játék és a nyomozás alatt közel kerülsz a gyilkoshoz, és ráébredsz, hogy talán mégsem ő a tettes.
Vajon mi történhetett öt évvel ezelőtt az akadémia falai között? A múlt árnyai kísértenek, és hirtelen mindenki gyanússá válik. De vajon tényleg bízhatsz valakiben, aki a megtévesztés és az érzelmek manipulálásának mestere?
Egy múltban elkövetett gyilkosság.
Egy titkos társaság.
Rejtélyek.
És elfojtott vágyak, melyek akár a vesztedet is okozhatják.
A játék nem engedi, hogy kiszállj, és amikor kiderül az igazság, megsemmisítő pusztítást mér majd rád.

Értékelésem:

Diana Hunt a dark romance műfajain belül alkot, azt is mondhatnánk, hogy a dark romance egyik koronázatlan királynője. Történetei sokszor provokatív jellegüek, ugyanakkor a pszichológiai mélységükkel tabudöntögetők. Prédák háza egy sötét, bezártságra épülő regény, ahol a félelem és vágy összefonódik. Azért választottam jelen olvasmányomnak ezt a regényt, mert amit eddig olvastam tőle az egy picit más vonalúbb volt, kíváncsi voltam, hogy a szerző hogyan állja meg a helyét egy ilyen történetben. A történet alapszituációja egy iskola, ahova nagyon sok ember szeretne bekerülni, ám mindez keveseknek sikerül. Főszereplőnk Elizabeth sikeresen bejutott a Carnivora Akadémiára. Már csak két dolga van: jól teljesíteni, ezáltal elérni, hogy bent maradjon. Az első nap azonban már a kiközösítés határára lép, ahogy bemegy az osztályterembe. Hiszen ott egyetlen diák mellett van hely, aki nem más, mint az, aki megölte a legjobb barátját. De ez igaz? Vagy tényleg valós, amit William állít? Tényleg ártatlan lenne? Vigyázz, mert ebben az iskolában semmi és senki nem az, aminek látszik. 

„Aztán megismersz valakit, aki megváltoztatja az életed. Egy olyan hatalom kerül a kezedbe, amivel uralhatod az elmét. Úgy kényszeríted térdre az embereket, hogy ők észre sem veszik. Bármire ráveheted őket. Elkezdenek tisztelni, sőt mi több, már félnek tőled.”

309.oldal

A főhősünk Elizabeth a történet során vajon a túlélő vagy az áldozat szerepét tölti be? Ugyanakkor ott a másik főszereplőnk Wiliam. Rá melyik igaz? A főszereplőinknek a történet során érzékelhető a személyiségfejlődésük, amit nagyon értékeltem és pont emiatt is volt az, hogy szinte faltam az oldalakat. A regény központi kérdése, hogy vajon meddig lehet elmenni a túlélésért? A végsőkig? Vagy van egy határ? És mi történik, ha a hatalom megszokássá válik? A regény alaphangulata sötét, nyomasztó, de erotikával fűtött. Nem mondom egy szóval se, hogy én ezt egy percig is bántam. Nagyon jó hangulatot adott a történetnek. A történet kiemelt témái a kontroll és a behódolás, a mentális és fizikai túlélés, valamint a trauma feldolgozása vagy szőnyeg alá söprése.

"A jelenünk és a jövőnk a múltbeli döntéseinkből következik. A múlt megértéséhez fel kell tárni a meghatározó eseményeket." - 59.oldal 

A regényben a karakterábrázolás is szót kell, hogy kapjon, hiszen az is egy nagyon fontos eleme a történetnek. Hiszen, ha a szereplők nincsenek jól ábrázolva, ott veszett ügy a történet. A főszereplők karakterfejlődése mint említettem látványos. Áldozatból túlélővé válik, a férfi karakterek pedig… Nem mindenki olyan, amilyennek látszik. Azonban azt meg kell hagyni, hogy az emberi gyengeség, ami igenis valós egy életben, remekül van ábrázolva. 

"Annyira vágyok a szerelemre, akár egy betegségre." - 237. oldal 

A történet erotikai szálát viszont voltak olyan helyek, ahol nem értettem, aztán mégis. Hiszen a történetben az erotika, a szexuális vonzalom egyfajta manipulációs eszköz egyes karakterek részéről. Az intimitás mértéke kezdetben nem igazán, de aztán a szereplők akaratán kívül egyre többször van jelen. A cél viszont mint említettem nem az, aminek lennie kéne. Egyoldalú dominancia jellemzi ezeket az együttléteket és semmi változatosságot nem tapasztaltam. A könyv nyelvezete nyers, de mégis szépen van megfogalmazva, nem száraz szöveg. Pont olyan, amilyet egy mai fiatal felnőtt vagy tini szívesen olvas. Ugyanakkor a szerző nagyszerűen ért ahhoz, hogyan és mikor érzékeltesse az olvasóval a hátborzongató jeleneteket. Ezért is imádtam olvasni és kérdés sem volt, hogy az első befejeztével azonnal nekikezdek a másodiknak. A történetben még különösen tetszett az, hogy bár a történet Elizabeth szemszögéből lett az olvasók elé tárva, fekete lapon itt-ott egyes szereplők is hallatják a hangukat és mesélnek el hiányt pótló dolgokat. Ezáltal pedig a szerző szándékosan fokozta az olvasó izgalmát. Hiszen a történet beli feszültségeket se egyszerre zúdította rá az olvasóra, hanem szépen apránként eloszlatva. 

"A szerelem nem egy döntés, a szerelem az, amikor elveszíted az eszed. Ezt nem lehet befolyásolni." - 145. oldal

Az író rettentően jól ért ahhoz, hogy egy könyvben sok igenis fontos témát érintsen és itt nem csak a tabutémák bátor, de provokatív feldolgozására szeretném fektetni a hangsúlyt, hanem mindenre. A szexuális dolgokra, a család, valamint a bizalom kérdésére. Ám ez csak pár dolog mindabból, amit ez a történet tartalmaz. A történet ugyanis tele van az olvasó érzelmi határait feszegető jelenetekkel, amiket be kell valljak, én rettentően élveztem, hiszen ez is egyfajta feszültségkeltés volt. A történet szerintem méltó lezárást kapott. Olyat, ami után az olvasó azt mondja „Úr isten, ez meg mi volt?! Kell a második rész.” (megtörtént események alapján) Számomra teljesen kielégítő volt a lezárás, kíváncsi voltam, hogy a második rész milyen izgalmakat tud nekünk még tartogatni.

"Ha tudnám, hogy a szerelem méreg, én akkor is élvezettel innám meg. Te leszel a végzetem, mert bármit megtehetsz velem." - 153. oldal 

Minden tininek és fiatal felnőttnek ajánlanám, de szerintem még a felnőttek is megtalálhatják benne az izgalmat, ha szeretik a sötét és provokatív történeteket. Nekem ez a könyv egy jó történet és az izgalom mellett megmutatta, hogy nem szabad mindenkiben megbízni. Eddig is eléggé bizalmatlan voltam az emberek felé, de ez a történet megmutatta, hogy tényleg nem nagyon lehet bízni az embertársainkban, mert senki sem az, akinek látszik.

6/18/2025 No megjegyzés

 Fülszöveg:

Összeesküdtek ellened vagy valóban kezded elveszíteni az eszed?

Nathalie maga mögött hagyta a múltat. Egy új kapcsolatnak esélyt adva tiszta lappal indított. A férfi nyugalmat hozott az életébe, ám azt mindenki elől titkolja, hogy az elmegyógyintézet falai közti borzalmak nem múltak el benne nyomtalanul. A paranoia nem hagyja nyugodni, úgy érzi, valaki megint követi őt…

„Hiányoztam? Megígértem, hogy visszatérek.”
A félelme egynap megelevenedik és az élete rémálommá válik. Nincs más választása, a túléléshez el kell merülnie a sötétségben.

Készen állsz a félelemre?
Egy sötét, mindent elpusztító szerelemre?
Készülj fel a valódi őrületre!

Diana Hunt következő regénye, a nagy sikerű sorozat második része egy sötét, romantikus thriller, mely egyszerre szól szenvedélyes szerelemről, és egy nő harcáról, aki érveit eldobva keresi a kiutat az őrületből.

Vélemény: 

 Azt hiszem új kedvenc szerzőt avattam. Mi volt ez a könyv? A történet folytatódott, ezúttal már lerántva a leplet férfi főszereplőnkről. De mi van akkor, ha ez az egész csak egy kitaláció volt és ez az egész nem is történt meg? Történt ugyanis, hogy főszereplőnk Nathalie éli az életét, majd egy kórházi ágyon tér magához egy pszichiátriai intézményben. 

"A felszínes szar kapcsolat, amit néhány napra cukormázba forgattak, ettől még ugyanaz a


romhalmaz marad." - 44.oldal

Ám mivel ő végig kitart az igaza mellett, hogy ő Dr. Nathalie Lawson, így a lehetőségeihez mérten nyomozásba kezd. Furábbnál furább dolgok derülnek ki az intézet falai között. Vajon ez egy jól kigondolt terv volt? Egy bosszú? Úgyanis Nathalie épp egy kapcsolatból kilépve találta magát ebben a helyzetben. De hogy ki is volt az a pasi és milyen szerepe volt a történetben, arról nem árulok el semmit. 

"– Nem minden történetnek keli boldog befejezéssel véget érnie – válaszolom könnyedén.
– Nem kell minden történetben szerelemnek lennie.
– De aki nem szeret, az nem is él igazán." - 193. oldal

Ez a történet számos fordulattal és izgalommal áll az olvasók elé. Egy percig nem bántam meg, hogy elolvastam. Sőt. Örülök neki és nagyon várom a harmadik részt, hiszen kíváncsi leszek ennek a résznek a vége után, hogy mit tud még ez a könyv tartogatni. Hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy egy apró mondatnak ekkora jelentősége lesz a végén. Figyelj minden apró részletre, ha elolvasod a könyvet. Én szóltam.

12/09/2024 No megjegyzés

 Fülszöveg: 

„Megöltem Winklert, mégis ártatlan vagyok.”
Conor Fostert egy brutális gyilkosság helyszínén fogják el. Testét ellepi az áldozat vére, a késen lévő ujjlenyomat tökéletesen egyezik az övével.
Állítása szerint a tettes Lenard. Lenard Axe, nem más, mint elméjének a másik lakója.
Szabadságát ugyan elveszti, de börtön helyett a Bridewood elmegyógyintézet foglya lesz.
Dr Nathalie Lawson vállát súlyos teher nyomja.
Megállapítani, hogy valaki többszörös személyiségzavarban szenved, vagy mesteri színjáték kíséretében csupán hazudik, embert próbáló feladat.
Főleg, ha a doktornő gondolatait más is leköti. Ami eleinte csak furcsa, majd rémisztő érzéseket kelt benne.
Az új beteg és a hátborzongató események között párhuzamot vonni őrültség lenne.
Vagy talán mégsem?

 Véleményem:

 Mi volt ez a könyv? De komolyan. Úr isten. Számítottam rá, hogy ütni fog, na de hogy ekkorát? Hát ezt nem gondoltam volna.Történetünk ugye ott kezdődik, hogy Nathalie, a Bridewood elmegyógyintézet egyik orvosa kap egy új beteget, akit egy ember meggyilkolásával vádolnak, ám ő mindenáron azt állítja, nem ő, hanem a másik személyisége tette. Itt jön Nathalie feladata, hogy megállapítsa, hogy ténylegesen disszociatív személyiségzavarról beszélhetnek Conor esetében vagy egy nagyon jól felépített színjátékról.

 A disszociatív személyiségzavar egy ritka, ám súlyos pszichiátriai állapot, amelyben az egyénben több, elkülönült identitás vagy tudatállapot alakul ki. A „disszociatív” jelentése többszörös. Ezeket altereknek is szokás nevezni. Ezek az alterek különböző személyiségek és mindegyik más-más módon éli meg és érzékeli a világot. Mások az érzéseik, az emlékeik és az identitásuk.

A disszociatív személyiségzavarban szenvedő egyén élete összetett lehet, abból kifolyólag, hogy a különböző személyiségek eltérő módokon befolyásolják egymás és az érintett életét is. A különböző személyiségek nem feltétlenül tudnak egymásról, illetve általában van egy „fő” személyiség, amelyik a legdominánsabb.

 A köztudatban a disszociatív személyiségzavart gyakran a skizofréniával
azonosítják, ami részben a filmiparnak is köszönhető. Azonban fontos kiemelni, hogy két különböző kórképről van szó, melyek terápiája is eltérő! (Forrás)

"A szörnyeket nem az ágyad alatt kell keresned. Ők a fejedben várakoznak szép csendben." - 94. oldal

 Innentől kezdődik a történet és a talányok sorozata. Nathalie tipikusan az az ember, aki még a munkáját is hazaviszi, így kerül szóba legjobb barátnőjével az új betege, aki innentől kezdve úgy tekint erre, mint valami érdekes témára. Drága főszereplőnk ugyanis elől hagyta Conor aktáját. Ezután ismerjük meg csak igazán főszereplőinket, nevezetesen Conort, Lenard-ot és Nathalie-t. Kalandos út volt, ami a végéhez vezetett. Faltam a lapokat. (bevallom őszintén, nehéz róla spoiler nélkül mesélni, mert év végén kicsit megcsúsztam az értékelésekkel és már mind a két részt olvastam. 

"A kíváncsiság és az izgalom felülírja a józan ész tanácsait." - 183. oldal

Egy szónak is száz a vége. Ha kíváncsiak vagytok a történetre, akkor olvassátok el. Higgyétek el, megéri. Én amint befejeztem az elsőt, kezdtem a másodikat, mert tátva maradt a szám a végén (apró spoiler: a második végén még inkább és a harmadik résznek még nyoma sincs).

12/08/2024 No megjegyzés
Fülszöveg:

Vajon ​a szerelem kibír ennyi tébolyult fordulatot?

Mia azt hiszi, hogy egy életre elegendő traumát szerzett, amikor gyerekkorában végignézte édesapja meggyilkolását. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Keményen dolgozott azon, hogy kikerüljön a reflektorfényből, ám egy váratlan tragédia hatására – ha védeni akarja magát és a barátait – muszáj volna a nyilvánosság elé állnia. Aztán az események sodrásában lelepleződő hazugságok hatására azon kapja magát, hogy már abban sem lehet biztos, ki is ő valójában. Mindezek mellett saját vágyai is próbatételek elé állítják, nem csoda, ha néha úgy viselkedik, mint egy tébolyodott.

Sámuelt mindenki az élet császárának hiszi, de hiába állnak sorban az utána epekedő nők, nem tud másra gondolni, mint Miára. A pimasz vadász egy csapásra megszelídül, és miközben húgának, valamint a családi vállalkozásnak igyekszik segíteni kikeveredni a slamasztikából, még a féltékenység mardosó érzésével is meg kell küzdenie. És ebben a csatában nem feltétlenül ő áll nyerésre. Ráadásul amikor elhatározta, hogy kideríti, milyen titkokkal terhelt a családja múltja, egészen biztosan nem volt felkészülve a súlyos válaszokra…

A regény felnőtt olvasóknak íródott

Véleményem: 

Hát ez a könyv tényleg TÉBOLYODOTT!

"Meddig észszerű küzdeni valaki olyanért, aki folyton faképnél hagy?" - 24. oldal

Nagyon szépen volt végigvezetve minden egészen a tébolyig, aztán a vége... A legnagyobb téboly. Az utolsó oldalon azonban, mikor a "folytatás következik" szavakat olvastam, csak a fejemet fogtam. MI JÖHET MÉG???

"Mennyi elfojtott érzés rejtőzik egy-egy magukra húzott álarc mögött…" - 200. oldal

Mia és Samu története olyan fordulatokat vett ebben a részben, amikre az első rész után nem is számítottam. Az eleje pedig... Mi volt ez a kezdés? De komolyan...

"Te a saját életedért vagy felelős, már csak azért is, mert ha saját magadat nem óvod meg, másokat sem tudsz." - 220.oldal

 A történet maga egy tragédiával, nevezetesen egy tűzesettel kezdődik. Mia a helyszínre siet, hogy a saját szemével is lássa az eseményeket. Az egész könyvet ez a tragédia, illetve az utána való, megoldásra váró feladatokkal. Na meg ott van Samu. Ám Samu mellett még más is megjelenik Mia életében. De ki ő és milyen kapcsolat fogja Miához fűzni?

"A lényeg az, hogy szerintem a boldogság egyik kulcsa, ha nem azt nézzük, mit vehetünk el a másiktól, hanem azt, hogy mit adhatunk neki." - 65. oldal

Egy biztos. Fogalmam sincs, mi lesz a folytatásban. Olyan dolgok derülnek ki a történet során, amikre oké, hogy az olvasó, de a SZEREPLŐ se számított. Mi volt ez a rész? És ami még jobb kérdés: MI VOLT EZ A VÉG? 

"Az elvárások először megszokássá, majd a részünkké válnak." - 41. oldal

 A Miával történt fordulatok se okék. De Ella? És Samu? Meg úgy mindenki. Még mindig nem józanodtam ki a könyv hatása alól.

 

6/27/2024 No megjegyzés

 Fülszöveg:

Két ​legjobb barát. Ugyanaz a születésnap. Hat év…

ERIC: Eljött a nap, amikor megszülettünk. Eljött a perc is, amikor Morgan meg én eldöntöttük, hogy életünk végéig a legjobb barátok leszünk. Évekig szinte összenőve éltünk; de Morgan anyukája meghalt, ő átköltözött a város túlsó felére, én bekerültem a focicsapatba, és a szüleim között egyre gyakoribbá váltak a veszekedések. Néha azonban aggódom, hogy nem maradunk örökre legjobb barátok. Hogy eljön a nap, a perc, a pillanat, amikor minden széthullik, és az időt nem lehet visszaforgatni.

MORGAN: Tudom, hogy minden születésnapot új kezdetként kellene megélni, de csapdába estem ebben az elcserélt testben, a téves életben, Tennessee államban, Istenhátamögött, és minden csak körbejár. Az apámat jobban érdekli a foci, mint én; az anyám mindennél jobban hiányzik, és a legnagyobb titkomat még a legjobb barátommal sem oszthatom meg. Talán eljön a nap, hogy azzá a valakivé váljak, aki legbelül vagyok. Azzá a lánnyá. Hogy eláruljam a világnak. Hogy eláruljam Ericnek… De mikor?

Hat születésnap története tárja fel Eric és Morgan életét, miközben közel kerülnek egymáshoz, eltávolodnak, szerelembe esnek, és felfedezik igazi önmagukat – és azt, hogy közös-e a sorsuk. A díjnyertes író, Meredith Russo szívfacsaró, mégis egyetemes érvényű
története önazonosságról, az első szerelemről és a végzetről.

Éld át a katarzisát!

Véleményem: 

Széttépett, aztán a végén bocsánatot kérve megpróbálta összeeszkábálni a darabjaimat. Legalábbis velem ezt csinálta. Bár én érintettként teljesen más szemmel olvastam Morgan sorait, mint más. Hiszen bár a történetben egy transznemű lány útkeresését élhetjük végig, én pedig transznemű férfi vagyok, a lelki dolgok ugyan azok. Azok nem változnak attól függően, hogy valaki férfi vagy nő. Ugyanúgy szenvedsz. A történet folyamán pedig egy csomószor kedvem lett volna odamenni Morgan-hez és egyszerűen csak megölelni, majd azt mondani, hogy "gyere, együtt végigcsináljuk". A végén pedig már alig láttam a könnyeimtől, mikor Eric a következő mondatot írta le:

"A lány a taxiból." - 250. oldal

 A történet egy érzelmi hullámvasúton vezetett végig. Pont, mint a Dán lány. Volt, mikor napokra letettem, mert egyszerűen nem volt erőm folytatni annyira mélyre dobott. Aztán fel, majd megint le. Ezt játszottuk a végéig. Viszont ettől függetlenül örülök, hogy elolvastam, mert úgy érzem, hogy ez kellett. Csak nem éppen a diszfória miatti depresszióm kellős közepén, de ez már mellékes. A lényeg, hogy elolvastam és köszönöm szépen a szerzőnek, hogy megírta, valamint a kiadónak, hogy eljuttatta a magyar olvasókhoz, mert igen, a világon több Morgan él, mint gondolnánk. 

"Ha egyetlen perccel is tovább kettesben maradok a saját gondolataimmal, félek, valami rémes dolog fog történni." - 131. oldal

 Viszont többet nemigen szeretnék írni erről a regényről vagy eléri azt a hosszúságot, mint a könyv. Egyet tudok biztosan. Remélem egyszer lesz alkalmam beszélgetni az írónővel. 

"A lélek létezik, és léteznék férfi és női agyak is. Ami engem illet, lány vagyok, de olyan mocsok balszerencsém volt, hogy fiútestbe születtem, és most, hogy tényleg beleadtam mindent, egyértelmű, hogy eleve esélyem sem volt." - 157. oldal

2/19/2023 No megjegyzés

Fülszöveg:

Ashley Hall, a fiatal lakberendező szerelméért két pasi is rivalizál, a jóképű Cameron és a nem kevésbé vonzó Ridge.
Míg az egyikük becsületesen játszik, addig a másikuk nem riad vissza a tisztességtelen eszközöktől sem.
Miközben ők Ashley szívéért versengenek, a lány családját súlyos csapás éri. Ashley-nek egyszerre kell megküzdenie a családi tragédiával, egy mogorva ügyféllel és a zűrzavarral, amit az álnok udvarló okoz.
Végül kiderül az igazság és a tisztességgel játszó fél elnyeri Ashley szívét. Ám a boldog befejezés csak álom marad. Fájó emlékek bukkannak fel a múltból, és egyre nyugtalanítóbb események zavarják meg mindennapjaikat. És amikor a meghittnek ígérkező hétvége végül rémálommá válik, már nem marad semmi kétség, valaki komoly fenyegetést jelent számukra. Az életük veszélybe kerül és csak magukra számíthatnak a havas hegyekben megbúvó, mindentől elzárt kis faházban.

 Véleményem: 

 Ez most nem az én történetem volt.  Ugyanúgy, ahogy az előző értékelésem olvasmánya sem. Valahogy nem akart jól indulni az újév olvasás téren. Ettől függetlenül viszont nem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen maga az elképzelés nekem nagyon tetszett. Az elején. Aztán viszont szinte mindig tudtam, mi után mi fog következni és ez így nem volt nagy élvezet számomra. Jó, oké, a végén történteket nem tudtam megjósolni, de azon kívül mindent. Ez a történet most nem nekem lett szánva, ettől függetlenül nem olyan biztos, hogy végleg félredobom és nem olvasom el a folytatását, mert mint mondtam, maga az elképzelés igenis tetszett. Szerintem jobban is meg lehetett volna írni, ám ez már csak az én véleményem. Ettől függetlenül viszont én még mindig azon a véleményen vagyok, hogy minden könyv hozzánk tesz valamit. Ezzel a könyvvel is gazdagabb lettem. 

 Az viszont tényleg nagyon tetszett, hogy éreztem a történetben szereplő karaktereknél a fejlődést. Nem csak az volt, hogy álltak ott egy helyben és csak voltak. Hanem tényleg változtak, fejlődtek, tanultak. Jobbá tették saját magukat. Ugyanúgy, mint mi valódi emberek az életünk során. 

 Habár véleményem szerint nem volt eléggé kifejtve a történet, akadtak benne kedvenc részeim. Például a faházas jelenet a végén, amire az előbb azt mondtam, hogy a végét tényleg nem tudtam megjósolni. Ez így is volt. Ott került a helyére az utolsó puzzle darab. Ott raktam össze, hogy akkor most ki kicsoda és ki, hogy van. Már csak ezért is tovább fogom olvasni (egyszer) a történetet, hogy megtudjam, mi lesz ezután. 

2/12/2023 No megjegyzés

Fülszöveg:

Elizabeth azért utazik az idilli Crater-tó wellness központjába, hogy kipihenhesse a mindennapok fáradalmait, nem is sejtve, hogy itt rá talál a szerelem David személyében. Minden tökéletesnek bizonyul, ám idővel a férfi múltjából sötét titkok kerülnek napvilágra. David élete pengeéles határvonalat húz a józanész és az őrület találkozásánál. De vajon lehet így szeretni? A Beteg szerelem egy izgalmas, filmszerű thriller, mely az emberi érzésekről, hazugságokról, egy beteg elme virágzásáról majd hanyatlásáról szól. Lehet, hogy akit Elizabeth közel engedett magához az egy hidegvérű sorozatgyilkos? Vajon mi mindent tud még meg Davidről?

Véleményem:

Nem. Ez a könyv nekem valahogy nem feküdt. Ezt már a fülszövegből éreztem, mikor azt olvastam benne: "A Beteg szerelem egy izgalmas, filmszerű thriller, mely az emberi érzésekről, hazugságokról, egy beteg elme virágzásáról majd hanyatlásáról szól." Itt már tudtam, hogy baj lesz, de hát üsse kő. Maga a történet azonban nem volt olyan rossz, mint amire számítottam. Csak nekem sablonos volt az egész. Bár véleményem szerint ebből lehetett volna egy ténylegesen jó regényt írni, mert maga az alapsztori az, hogy David skizofrén abból már lehetett volna egy bővebb, jobban és szebben megírt regényt írni. Így viszont sajnos nem nyerte el igazán a tetszésemet. Ettől függetlenül viszont nem azt mondom, hogy ha nem lett volna muszáj, akkor inkább félbehagyom és folytatom a megkezdett olvasmányom. Már csak azért is kíváncsi voltam a végére. Hát… Nem spoilerezek.
 

"– Ne csináld ezt! Hallgass végig. Mondtam, hogy megváltoztam és miattad. Téged nem lennék képes bántani." - 8. oldal


Magának a történetnek két főszereplője van, Liz és David. Egy ideje már beszélgettek, bár az a történetből vagy nem derül ki vagy csak én nem figyeltem rendesen, hogy hol ismerték meg egymást. Gyanítom társkeresőn. Végre eljutnak odáig, hogy találkoznak, ám David egyszer csak elviszi Liz-t arra a helyre, ahol az eddigi partnereit ölte meg. De pontosan hányat? Végig ez a kérdés járt a fejemben és reméltem, hogy választ is kapok rá. Kaptam és a választól a földön koppant az állam. Tíz év alatt ennyi embert megölni… - gondoltam magamban. Bár az egész történet nekem a közepe felé kezdett Stockholm szindróma jellegű képet festeni, ami megint csak egy érdekes téma lett volna.
 

"– Tudod, mire jók? Hogy el tudjak aludni. De tudom jól, hogy az álmaimban is szerepel, sőt. Beszél, tervez, diktál. Mint egy rohadt rabszolgahajcsár, aki belevisz a rosszba." - 52. oldal


Összességében tetszett a regény, nem azt mondom, hogy egy borzalom volt, amit szívem szerint kidobnék a kukába. Mert nem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha a szerzőnek a jövőben lenne annyi ideje, hogy kibővítse, majd újra kiadja a regényt, azt örömmel fogadnám. Hiszen tényleg egy jó kis sztorit vázolt fel a szerző. Mindezek hiányában azonban molyon is csak három csillagot tudtam rá adni.

"Előfordulhatnak véletlenek bárki életében. De történnek események, melyek igenis direkt, szándékosan alakulnak úgy, ahogy." - 59. oldal

Neked viszont bátran ajánlom, ha szereted a sorozatszerű (reklámmentes) krimiket, mert akkor neked biztos elnyeri majd a tetszésedet.

11/25/2022 No megjegyzés

Fülszöveg: 

Van egy ház valahol a városban, egy romosnak tűnő régi ház, amely rengeteg titkot rejt. A tizenkét éves Emma erről mit sem sejt, amikor egy szép napon beköltözik a családjával. Ő először csak a sárkányformájú kandallót látja, a kalandos zegzugokat meg az elvadult kertet. Hamarosan azonban különös dolgok történnek: Emma egy titokzatos tárgyra bukkan, valaki különös jelet kapar egy diófába, a házban leomlik egy fal, a környéken pedig felbukkan egy idegen, egy minden hájjal megkent Kalóz, akinek megjelenése semmi jót nem ígér. Nem mindennapi események sora veszi kezdetét, melyek során feltárul a ház és egykori lakói története. De mit titkol Emma nagymamája, miben mesterkedik a Kalóz, és vajon ki az a Regulus? Kódok és rejtvények, elsárgult levelek és régi naplóbejegyzések során feltárul az elfeledett ház története.

Véleményem: 

 Felnőttként is lehet gyerekeknek szóló meséket olvasni. Hiszen ez a könyv nem abban a bizonyos értelemben vett mese. Ez inkább felnőtt mesének mondható. Hiszen nem beszélnek az állatok, nem repülnek tündérek, sárkányok, nincsenek benne beszélő manók. Hopp, ezzel azt hiszem, sok szívet összetörtem. Bár bevallom őszintén, én is szívesen olvasok ilyesfajta történeteket. Ám ez a történet ezek nélkül is rettentően eseménydús és izgalmas történet volt. 

"A ház évtizedes lakói ugyanis megbújnak, beleolvadnak a környezetükbe és arra várnak, hogy jöjjön valaki és felfedje végre a titkaikat."

6. oldal

 Hiszen a főszereplőnk, a tizenkét éves Emma édesanyja halála után ellátogat a családjával egy régi, poros, felújjításra váró házba, melyről később kiderül: az édesanyja a házat rá és a testvéreire hagyta. Egy ponton azonban felbukkan a szomszéd ház kertjében egy alacsony, szemüveges kisfiú.

"– Kíváncsi leszek, mit tartasz majd elég értékesnek ahhoz, hogy a baziliszkuszra bízd."

184. oldal

Ki lehet ő? 

Milyen titkokat őriz a ház? 

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestem a választ. Rettentő sok izgalmat és kalandot rejt ez a könyv az olvasó számára, aki a sorok közé bújva ismét gyerek lehet egy kicsit. Egy család tele titkokkal és annál több izgalommal.

 

10/27/2022 No megjegyzés

Fülszöveg: 

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Véleményem: 

Évek óta csücsül a polcomon. Soha nem mertem eddig nekikezdeni, mert féltem. Féltem, hogy nem lesz annyi zsebkendőm hozzá. Az egész történet alatt nem sírtam. Kivéve az utolsó tíz-húsz oldalt, amit esti műszakban olvastam végig a sziget fesztiválon kint a szabad levegőn, miközben mentek körülöttem az emberek. Izgalmas volt. Egy ember oda is jött megkérdezni olyan éjjel három körül, hogy minden rendben van-e. Éppen akkor fejeztem be a könyvet és kicsit sokkos állapotban voltam. Mint mindig, most is előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna a könyvet. Ám most annyival volt másabb, hogy a filmet pár évvel ezelőtt láttam és nem nagyon emlékeztem rá. Ezért is volt akkora élmény számomra a könyv. Érdekes volt olvasni Hazel világlátását és életfelfogását. Érdekes volt megismerni a körülötte élők élettörténettét. Gondolok itt Van Houten-re és az ő történetére. Arra, hogy miért született meg az a könyv, amit írt. Arra, hogy miért döntött úgy, ahogy. 

 Ám pont ezért is ért váratlanul a vége. Mert már nem emlékeztem a filmre. Műszak közepén befejeztem a könyvet és csak küszködtem a sírással. Egyáltalán nem erre számítottam. Tudtam, hogy

nem lesz egy happy ending story, de... Akkor is. Ez olyan igazságtalan. 

 Most viszont, hogy pár év tologatás után elolvastam a könyvet azt hiszem ideje lesz újranézni a filmet, mert szeretném összehasonlítani a kettőt. Azonban biztos vagyok abban, hogy a könyv egy nagyon mély nyomot hagyott bennem (mint a Sziget fesztivál. :D) 

 Bár így utólag azért elgondolkodtam. Mi lett volna, ha... Igen, tudom, sok ilyen kérdés van. De szerintetek mi lett volna, ha minden fordítva történt volna? (szóismétlésért sorry) Mármint Augustusssal kapcsolatban (no spoiler)

8/20/2022 No megjegyzés

Fülszöveg:

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?

Lilla már évek óta a halál árnyékában él.

Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.

Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…

Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.

Nem is sejti Lilla sorsát.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.

Mi a jobb?

Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?

Éld meg a csodákat!

KÖSZÖNÖM A KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓNAK 
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

 Véleményem:

 Nehéz. Egy szóval így tudnám leírni ezt a könyvet. Rettentően nehéz olvasmány annak ellenére, hogy az elejétől fogva tudod, mi lesz a vége. Ám azt, hogy az eleje és a vége között mi történik csak akkor tudja meg az ember, ha elolvassa a könyv összes lapját. Én megtettem. Elolvastam. Nem volt könnyű. Főleg, hogy a születéskori betegségem miatt, melyet az előző értékelésemben említettem nagyon sokáig küzdöttem a halálfélelemmel. Aztán én is beláttam, hogy nincs miért, mert „egyszer mindenkiért eljön” (Lillát idézve). Na meg nyilván volt más oka is, de most nem rólam szól ez a bejegyzés, hanem erről a csodálatos, azonban végtelenül nyomasztó könyvről egy csodálatos író tollából.

"Egy biztos. Nem fogja megérni az orgonák virágzását." - 28. oldal

 A történetet ott kezdhetjük el megismerni, amikor Lilla már a kórházban van egy jóideje, azonban a tizennyolcadik születésnapja után nem sokkal meghoz egy nagyon fontos döntést, mely egy illúzióba rángatja őt egy kis időre. Tehát egy olyan gyógyszer szedése mellett dönt, ami


elmúlasztja a fájdalmakat, de hamarabb elhozza a halált egy haldokló számára. Lilla apukája azonban nem tud megbékélni a lánya döntésével, sem azzal, hogy el akarja hagyni a kórházat. Bár nem is csodálom, hiszen én se repesnék a boldogságtól, ha a feleségem után a lányomat is elveszteném. Ezidágig az apa mindent megtett, hogy életben tartsa Lillát. Különböző kemoterápiás kezelésekre és kísérleti tesztekre jártak, hogy megmenthessék az életét. A lány azonban már rég megbékélt a sorsával.

"– Az tesz valakit jó fotóssá, ha bármilyen készülékkel profin tud dolgozni." - 129. oldal

 

Lilla nagy terve, hogy ennek a gyógyszernek (melyre a szerző is felhívta a figyelmet, hogy csak kitalált) a segítségével teljesítse a bakancslistáját, mely sikerül is és végre nekiláthat. Ezt azonban az édeaapja nem nézi túl jó szemmel és a nagyobbik lányát okolja azért, mert Lilla ki akar menni a kórházból az utolsó heteire.

"Annyi éve küzdök a betegséggel, volt időm megtanulni azt, hogy nem kell félni a haláltól. Egyszer mindenkiért eljön, ez az, ami elől senki nem tud elmenekülni.

Én csak egyet tehetek: hogy élek! Amíg megtehetem." - 235. oldal

 Hazaérkezésének napján este egy üstököst néz az égen, ennek köszönhetően pedig megismerkedik Noellel a fotós sráccal. Hát mit ne mondjak... A szerző ennél jobban nem is írhatott volna bele a regénybe. Az egyik az, hogy a srác fotózik, a másik... A másikat még hagyjuk. Majd elmesélem kicsit később.

"Élni akarok! Élni, nevetni, boldog lenni. Amíg ki nem huny a szememben a fény." - 236. oldal

 Lilla bakancslistáján olyan dolgok


szerepelnek, ami nekünk ép és egészséges embereknek átlagos egyszerű dolgoknak tűnnek. Ám Lilla számára nem azok. Olyan dolgokra gondolok, mint pl: „kibékíteni aput és Edinát”, „Elmenni szánkózni”, „Hóembert építeni”. Ezek nekünk mind-mind átlagos dolgok, melyeket szinte bármikor megcsinálhatunk. De Lillának majdhogynem csak egy hónapja van. A lány a bakancslistája nagy részét a szomszéd sráccal teljesíti, hiszen ezalatt a kis idő alatt remek barátságot kötnek. Vele megy el például szánkózni.

"– Drága Lillám! Szeretünk, el se hiszed, mennyire, de… – mondja apu, és ahogy homlokon puszil, érzem a borostáját. – Pihenj csak. Épp eleget harcoltál már. Pihenj, Prücsök." - 246. oldal

 Azonban miközben ő teljesíti a bakancslistáját és igyekszik úgy tölteni a napjait, hogy az jó legyen és méltó a nagykönyvhöz a család egy másik tagjával szintén zajlanak az események. Egyik nap felhívja Edina Lilit skype-on és elmeséli, hogy rátalált a szerelem, azonban nem egészen olyan formában, mint azt egy ember elképzelné. Éppen ezért Lillának a bakancslistáján kívül azt a feladatot is teljesítenie kellett, hogy a nővére elfogadja önmagát és a szexualitását, hogy végre rátaláljon a szerelem. Személy szerint nekem az az egyik kedvenc jelenetem annak ellenére, hogy a két testvér kapcsolatát nem az írja le leginkább, hanem az, mikor egy hétvégét együtt töltenek. Aztán... Lilla bakancslistájára még olyan dolgok is kerültek, mint a korizás, vagy a legjobb barátnője szalagváltója. Na és az egyik legjobb pont a bakancslistáján: Az első csók. Csak az volt fájdalmas amilyen helyzetben és amilyen szavakkal lezajlott ez az egész. Nehéz volt könnyek nélkül elolvasni. Vagyis... Ezt még könnyű volt. Lilla utolsó perceit a családdal és az utolsó utáni fejezetet (Noel levelét) már nehezebb volt könnyek nélkül kibírni.

 Ha egyetlen kedvenc jelenetet kéne mondanom az a legutolsó, amikor Lilla a családja körében van. Olyan szép, mégis annyira szívbemarkolóan fájdalmas, hogy nehéz lenne értelmesen leírni. Imádtam minden sorát. Amire igazán megtanított és ami a fő mondanivaló volt a történetben számomra: Élj a pillanatnak, mert nem tudhatod, hogy lesz-e holnap. 

10/25/2020 No megjegyzés

Fülszöveg:

Mernél szeretni, ha tudnád, hogy mi lesz a kapcsolat vége?
Joel fél a jövőtől. Gyerekkora óta kísértik a szeretteit megjelenítő álmok: látomások arról, hogy mi fog történni, legyen az jó vagy rossz.
Az álmok megelőzésének egyetlen módja, hogy a szeretett lénytől távol tartja magát. Megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes.
Callie képtelen elengedni a múltat. Amióta a legjobb barátnője meghalt, elveszettnek érzi magát. Tudja, hogy sokkal ösztönösebben, sokkal felszabadultabban kellene élnie. Csak azt nem tudja, hogyan találjon vissza régi énjéhez, amely mert nagyot álmodni.
Joelnek és Callie-nek egyaránt megvan rá az oka, hogy megtanuljanak a mában élni. És noha nem kifejezetten keresik egymást, találkozásuk pillanatától mindketten érzik, hogy hatalmas fordulat következett be az életükben.
Aztán egy éjjel Joel Callie-vel álmodik, és az álomban megjelenik legnagyobb félelme.
Ekkor mindketten döntéshelyzetbe kerülnek: együtt maradnak-e annak ellenére, hogy tudják, mi lesz a sorsuk? És ha egyikük napjai menthetetlenül végesek, létezik-e olyan élet a számára, mint ami járna is neki?
Képesek befolyásolni az életük alakulását, vagy ami meg van írva számukra, azon nem lehet változtatni?
A két főszereplő, Joel és Callie által elmesélt Álmomban már szerettelek Holly Miller magával ragadó és felejthetetlen, romantikus debütregénye a szeretethez szükséges bátorságról, kiváltképp akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi lesz a szerelem vége.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

 Véleményem:

 Amikor találkoztam ezzel a könyvvel az előjegyezhető regények között, egyből megfogott a fülszövege. Én azonban kicsivel később szereztem csak be, jópár vélemény elolvasása után (hiszen a könyves bloggerek nagy része is olvas más bloggereket, mint tudjuk) úgy hoztam magammal haza a könyvet, hogy az eddigi olvasók tábora két részre szakadt. Voltak, akik nem szerették és akadtak olyanok, akik igen. Így vegyes érzelmekkel álltam neki a regény olvasásának. Kíváncsi voltam arra, én melyik táborba tartozom. 

"– Hát, lehet, hogy inkább kerülöm a kockázatokat. A szüleim mindig nagyon… józan gondolkodású emberek voltak. Ezért nem is tettem nagy utakat sehová. Egy helyben maradni valahogy mindig sokkal biztonságosabbnak tűnik. Mert… ha az ember nem kergeti az álmait, akkor nem is kell sajnálkoznia, ha nem teljesülnek." - 113. oldal

 Véleményem szerint maga a történet egy egész jó kis fantasy sztorinak indul és úgy is ér véget. Habár azért volt egy-két pont a történet folyamán, mikor néztem, hogy most mi van. Egyszer például a neveknél zavarodtam össze, mikor az egyikről nem tudtam eldönteni, hogy most férfi vagy női karaktert szeretne az olvasói elé tárni az író. Aztán segítségül hívtam régi jó barátomat a google-t és megtaláltam a választ. 

"– Az embernek nem hiányzik az, ami sosem volt az övé…" - 207. oldal

 Azonban az előző szavaimhoz hozzátenném, hogy a történet azonban számomra elég lassan indult be, de egész hamar fel tudtam venni a történet fonalát, amivel a szokásos kíváncsiskodó kérdés is járt: Vajon milyen véget szán kettőjüknek a sors? Folyamatosan ezen kattogott az agyam és kíváncsi voltam, miként fonódik össze a két főszereplő sorsa. Erre pedig a történet végeztével meg is találtam a választ, azonban olvastam volna még tovább. Viszont bármennyire is lapoztam volna tovább, elfogytak az oldalak és nem volt tovább. Pedig kíváncsi lettem volna, hogyan alakul tovább a történet, milyen lesz a jövő. De erre nem kaphattam választ, mert nem volt több oldala a könyvnek. 

"– (…) Amikor valaki azt mondja, hogy úgy szeretne meghalni, hogy közben olyasmit csinál, amit nagyon szeret, akkor valójában arra gondol, hogy nem akarja tudni, hogy elérkezett a pillanat." - 298. oldal

 Mint említettem a könyv során számos kérdés felbukkant bennem. Mi lesz a vége? Hogyan alakul a sorsuk? vagy esetleg Joel képessége áldás vagy átok? Az utoljára említett kérdés szerintem megosztó ugyan úgy, ahogy a könyv olvasása utáni vélemények. Van, aki szívesen élne ezzel a képességgel, van, aki nem. Én azok közé tartozok, aki nem szeretné tudni, miként alakul a jövő, azt meg végképp nem, mikor fogok meghalni. Épp ezért is értettem egyet Callie-vel. Habár elgondolkoztam azon a történet végén, hogy vajon Joel nem próbálkozott azzal, hogy valamilyen módon megváltoztassa Callie-vel a jövőjét? 

"És hagytam, hogy a szavak a semmibe olvadjanak, édes ízük futólag még ott érződött a számban, mint a pezsgőpor az ember nyelve hegyén." - 135. oldal

 Ha a két szereplő közt kéne választanom és megmondanom, melyikőjük, illetve melyikőjüknek a fejezetei voltak a kedvenceim, akkor Joelt mondanám. Hiszen Joel fejezetei, illetve a karaktere sokkal izgalmasabb és érzelmesebb volt számomra. Valamint még az is hozzátartozott ahhoz, hogy Callie fejezeteit annyira nem kedveltem, hogy nekem a tájleírások néha kicsit soknak tűntek. Rendben, megértem, szakmai ártalom, ezért is nem hőbörögtem a történet során, habár lényegében nekem szinte minden madár „csak egy madár”. Így aztán érdekes volt egyes fajokat jobban megismerni. Valamint élveztem azt a jelenetet olvasni, amikor végre valóra vált Callie álma és élőben láthatta azt a madarat, melyről mindenki, aki ebben a körben „mozog” hallott, de még senki nem látta. Callie kivételével. 

"Tudni akarom, hogy mi a szerelem." - 179. oldal

  Azt azonban be kell, hogy valljam, izgalmakban és fordulatokban nem volt gazdag a történet és ezt nagyon hiányoltam, habár kárpótolt az, hogy egy pàr kedvenc szereplőm lett a történet alatt. Például mint már említettem, drága Joel nagyon a szívemhez nőtt, illetve az apja is. Főleg amikor együtt voltak. A kedvenc szereplőim közül pedig nem hiányozhhat Murphy, illetve Callie sem, bár mint említettem ő a végén áll ennek a sornak. Hiszen számomra nem volt annyira izgalmas karakter, mint amire számítottam. 

"A belezúgásnál sokkal több volt az Callie. Már az elejétől fogva tudtam. Semmi értelme nem volt tagadni." - 339. oldal

A legnagyobb tanulság pedig, amelyet ez a könyv nyújtott nekem, az pedig a következő volt: Élj meg minden pillanatot úgy, mintha az utolsó lenne, hiszen nem tudhatod, mikor jön el a vég.

8/29/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:


Ana ​Moreno élete darabjaira hullott. Miután mindent és mindenkit elvesztett, aki számára fontos volt, az otthonát is kénytelen elhagyni. Az albuquerque-i alvilág királynője immár csak egy kis tijuanai kocsma tulajdonosa. Jóval szerényebben él, de ebben a nehéz helyzetben is megtalálta a boldogságot: új barátokat szerzett, jótékonykodik, és úgy tűnik, a magánéleti gondjai is megoldódni látszanak. Azonban egy nap betoppan hozzá egy rég nem látott ismerős. Ana csak úgy szabadulhat meg a múltja sötét foltjaitól, ha elfogadja a férfi ajánlatát. Ehhez viszont kockára kell tennie a saját életét.

Begyógyulhatnak valaha a fájó sebeink? Jóvátehetjük a múltban elkövetett bűneinket? Képesek vagyunk megbocsátani a megbocsáthatatlant? Hogyan léphetünk ki egy olyan világból, ami egykor a részünké vált?

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Baráth Viktória A főnök című regényének folytatásában Mexikóba kalauzol minket, ahol a jót és a rosszat csak egy vékony vonal választja el. Ezt a határt pedig nagyon könnyű átlépni.



KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT


Vélemény: 

 Azt hiszem ez a rész most sokkolt... Jobban, mint az első. Arra a kérdésre pedig, hogy szükség volt-e erre a második kötetre, én csak egy határozott "IGEN"-nel felelnék. Kellett. Kellett, hiszen sok mindenre válszt kaptunk.
 Viki ezzel a kötettel ismét egy hullámvasútra ültetett fel minket. Egy gyönyörű, ám sokszor fájdalmas és bosszanró hullámvasútra. Imádom a stílusát, azt, ahogyan fogalmaz. Könnyű, de mégis olyan, amit mindenki szeretettel olvas. A főnök első része után az olvasótábora szinte azonnal elkezdte nyúzni egy második részért, és most láss csodát, itt van. 
 Maga a törtenet az előzőnrk a folytatása. Itt azt láthattuk első körben, Ana hogyan is boldogul úgy, hogy elvesztette a régi életét. Elvesztette a szerelmét, a birodalmát... Mindenét. Csak Rick és egy kis kocsma maradt neki. 
 Egészen a könyv negyedéig, ahol a szerző csinált egy hatalmas fordulópontot. Ennél a pontnál én úgy voltam, hogy szegény könyv akarva-akaratlanul is repült a kezemből, annyira megdöbbentem. Innentől kezdve pedig megintcsak kalandos Ana Moreno élete, hiszen újra visszacsöppen a régi életébe. Ami azt jelenti, hogy egy megbízás kapcsán drogot kell csempésznie. Itt jön rá valójában, ki is ő és mit is szeretne a továbbiakban az élettől. 
 Megmondom az őszintét, ha megkérdeznék, hogy melyik a kedvencem a két rész közül, nem tudnék választani. Bár a második részből a vége, ami nagyon nagy kedvenc lett. Szerintem ez a kötet kökéletes kiegészítés volt. Köszönjük Viki. 


 Szóval bátran ajánlom, hogy kezdj bele (az első részbe), ha szereted a kalandokat, izgalmakat, melyben van egy kis szerelem.


Kedvenc idézetek:

"A boldogság, úgy tűnik, nem nekem való."

106. oldal

"A hazugság is egyfajta megcsalás, csak nem testi, hanem lelki."

109. oldal

"Egy férfiak által uralt világban élünk, épp ezért össze kell tartanunk."

170. oldal

"Van, hogy egy kis időre félre kell tennünk a negatív gondolatokat, hogy utánna újult erővel nézhessünk szembe a problémákkal. A lelkünknek is szüksége van egy kis pihenésre. A munka helyett inkább a szép emlékeket idézzük fel, és azokat, amikor jól éreztük magunkat."

252. oldal

"Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, de az egészen biztos, hogy utána már semmi sem lesz olyan, mint régen."

285. oldal

Kedvenc szereplők:


Rick: 

Rick az első rész végén lett a kedvencem, ez pedig csak fokozódott. Van benne valami, amit nem tudok megmagyarázni, hogy micsoda. Talán az, ahogy bánik Ana-val.


Ana:


Ana eddig is nagy kedvencem volt, de most méginkább. Ugyanazt a határozott, erős nőt kaptuk vissza, akit az első részben megismertünk. 
3/02/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:

Szavak, melyek fontosabbak, mint élet…

Adorján évekig hazugságban élt. Ismert orvosként azt tette, amit a társadalom elvárt tőle: megnősült és gyereke lett. Ám találkozott egy férfival, és elhagyta a feleségét, hogy szabadon szerethessen egy olyan korban, amikor ez megbocsáthatatlan volt.
Évekkel később, amikor kiderül, hogy halálos beteg, versenyt fut az idővel, és már bármit megadna, hogy megismerhesse a fiát.
Fia, Tomi egy olyan főiskolán tanul, ahová anyja kényszerítette, és csak magában dédelgeti az álmot, hogy szakács legyen. Életét felborítja a hír, hogy az apja életben van, sőt, találkozni szeretne vele.
Vajon képes lesz megbirkózni a feltörő érzéseivel?
Szeretet és gyűlölet tánca zajlik közöttük, és az anya között.
Van megbocsátás? Meghallják-e egymást, mielőtt túl késő lenne?
Egy különleges, megkapó és hiteles regény a rendkívüli történetek kedvelőinek.

Kövesd a különleges karakterek sorsát!

Vélemény:

 Bálint Erika ebben a művében csodálatosan bemutatta, milyen is egy olyan 21. századi családnak az élete, akik sokkal inkább a "szegény" kategóriába tartoznak. Ám a bonyodalmi szál ennél is érdekesebb, hiszen ott volt Adorján, az apa, aki évekkel ezelőtt kisgyerekként látta még a fiát, hiszen elhagyta a feleségét, méghozzá egy férfi miatt. Azzal azonban semmi baj nem lenne a történetben, hogy az egyik főszereplőnk homoszexuális, hiszen ma már ez teljesen elfogadott (kivéve pár ember számára). A párjával Ákossal ellentétben ő titkolja a másságát, ami egyrészről érthető, hiszen sikeres orvos, másrészről azonban érthetetlen, hiszen úgyse kerülhetne az állásába.
 Azonban Adorján életébe jön egy időzített bomba, mikor is kiderül, hogy halálos beteg. Innentől fogva végig azon van, hogy találkozzon a fiával.t
 Összességében "boldog" vége van a történetnek. Már ha más is azt az oldalát nézi, amit én néztem. Ám azt bevallom, hogy az utolsó két-három fejezetet megsirattam. Így aztán nagyon gyorsan kerestem egy olyan könyvet következő olvasmánynak, amiről nem üvölt, hogy meg fog benne halni valaki.
 Ami igazán megfogott a könyvben az az volt, hogy nem kettő, hanem három szemszögből láthattuk a történetet. Megismerhettük az ő szemszögükből a múltat és a jelent, ami egy külön izgalom volt.
 Az egyetlen, ami zavart a történetben az az E/3-as írásmód volt, de a könyv negyedére már ráállt az agyam, ám ha nem tette volna, akkor is élvezetes marad a regény.

Kedvenc idézetek: 


"Nem kerestem ezeket a kalandokat, sőt, küzdöttem ellenük. Azt akartam hinni, hogy az ember nemcsak ösztönlény. Hogy képes az akaratával uralkodni a vágyain. De meddig lehet élni az alapvető szükségletek nélkül? Meddig lehet ellenállni a szomjúságnak vagy az éhségnek?"


85. oldalt

"Fantasztikusan játszott, és ahogy néztem, az jutott az eszembe, ha Jim Morrison még élne, pont úgy nézne ki, mint ő. És akkor azt gondoltam, mindegy, mire áll fel a farka, ez az ember az apám. És örültem neki."

273. oldal

"…az emberek a múlt színeit sokszor átsatírozzák, feketére vagy fehérre, attól függően, milyen eseményeket sodor a hátán múló idő. És megváltozik az emlékekhez kapcsolódó érzésük is."

281. oldal
11/02/2019 No megjegyzés
Fülszöveg:

Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?

Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképpen távol kéne tartania magát, hiszen már a léte is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk Egyre közelebb hozza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnak a távolságból... Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szìvük?

Vélemény: 

Egyetlen kifejezést tudnék mondani erre a regényre, mégpedig azt, hogy: ez nem más, mint egy modern, kiszínezett Rómeó és Júlia sztori. Szép kis hipe-ot kapva, de ez közel sem rossz. A történet maga tényleg gyönyörű, a könyvben szereplő halálesetkor pedig szerintem mindenkinek sírni volt kedve. Ám néztem egy-két videót a film és a könyv között egy CF-es lánytól, aki azért elmondta, hogy ez nem teljesen így van, ahogy leírták a regényben. Attól függetlenül viszont egy végtelenül csodálatos és megható sztorit sikerült alkotnia az írónőnek.
 A könyv ugye a Cisztás Fibrózis (röviden: CF) nevű tüdőbetegségre hívja fel a figyelmet Stella és Will szemén keresztül. Az egész történetet Stella "első kórházi napjától" követhetjük nyomon, amikor is egy kis megfázás szerűséggel bekerül a kórház osztályára, ahol mindenki jól ismeri őt. Ott van Poe a legjobb barátja, aki szintén CF-es, na meg a nővérek. Ám majdnem vele egy napon bekerül a kórházba Will és minden a feje tetejére fordul. A karakterváltozások nagyon érzékelhetőek, hiszen látni lehet azt, hogy Stella miként tereli Will-t jó irányba, aki nem csinálta addig a kezeléseit, mert már feladta az életet és csak élvezni akarja az életet. Stella azonban... Ő pedig teljesen az ellentétje lett az akkori önmagának. Fogalmazhatnánk úgy: lázadó lett.
 A vége azonban a történetnek csodálatos. Hiába tudtam mi a vége, (mert már láttam a filmet) tudtam azt, hogy az adaptációkból a végét mindig lefaragják és nem teszik bele az eredeti befejezését a történetnek. Meglepő és csodálatos vége lett a történetnek. Olyannyira, hogy mikor az utolsó mondathoz értem csak kerestem a további oldalakat, hogy van-e még folytatás. Ám nem volt. Stella és Will története nem boldog, de még csak nem is szomorú. Inkább a kettő között. Azonban Így még csodálatosabb, hiszen a történetnek kerek lezárása van, tehát ha valaki szeretné, akkor a fejében tovább gondolkodhat Stella és Will további történetén. Ki tudja! Lehet hogy mind a ketten megtalálták az igaz szerelmet és jó barátok maradtak. Stella-t pedig Abby-ék odafentről figyelik őket...

Kedvenc idézet(ek):

"Elegem van abból, hogy anélkül élek, hogy tényleg élnék. Elegem van abból, hogy akarok dolgokat. Sok minden nem lehet a miénk."

159. oldal

"– Ő volt a legjobb barátom, és soha nem öleltem meg!"

213. oldal

"Megjelenik egy értesítés a képernyőn az alkalmazásától, szól, hogy vegyem be a délelőtti gyógyszereimet. Rámosolygok a táncoló gyógyszeres üvegre. Olyan, mindegy hordozható Stella, ami mindig velem van. Átnéz a vállam felett, emlékeztet, hogy csináljam a kezeléseket. Emlékeztet a több idő fontosságára."

263. oldal
10/20/2019 No megjegyzés
Fülszöveg: 

Mire ​képes egy nő a szerelméért? 
Jessica gyönyörű, de kibírhatatlan természetű, elkényeztetett fiatal nő, aki gazdag apja jóvoltából burokban nevelkedett. Amikor az apja vállalatánál kezd el dolgozni, megismerkedik az új alkalmazottal, a jóképű Lukassal, aki a sofőrje lesz. Jessica viselkedése eleinte taszítja a fiút, de aztán mégis beleszeret a lányba. 
Szerelmüknek rengeteg akadályt kell legyőznie: kiderül, hogy Lukas valójában nem is Lukas, és a lány apja sem az, akinek egész életében hitte. Ahogy egyre több titokról hull le a lepel, úgy bonyolódik Jessica élete is. Megismeri Lucas titkait, mégsem tud lemondani róla, és ez a végzete felé sodorja a törékeny lányt. Jessica feláldozza magát a szerelemért, és nagyon súlyos árat fizet érte. Vajon megéri? 
Katie Francoise erotikában és izgalmakban bővelkedő regénye Jessica szemszögéből mutatja be az olvasóknak, hogy a nő mire képes a férfi szerelméért. Választ kapunk arra is, hogy a titkok meddig maradhatnak titkok, és megbocsáthatóak-e egyáltalán. Az írónő eddig megjelent sikerkönyvei: Egy igaz szerelem története és az Utolsó. Esély, Bosszú. A harag ébredése. 


KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT
 AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Vélemény: 

Az írónőnek ezzel a regényével megint sikerült nagyot alkotnia, hiszen, mint az előzőt, ezt is imádtam. Valamennyivel az elsőt jobban szerettem, de mind a kettő a szívemhez nőtt. Nekem jobban bejött Nathan oldala, de Jessica szemszögét sem volt szörnyű olvasni. Azok után, hogy én mire számítottam. A fülszövegből egyenesen arra számítottam, hogy végig a hisztis oldalát kapjuk meg, amikor "egyedül van". Hát ehhez képest nem jöttek be a sejtéseim. Maga a történet lebilincselő volt, fogva tartott és nem eresztett. Azt akarta, hogy olvassam és ne tegyem le. Tegnap kiraktam egy olyan írást a Facebook oldalamra, ahol elmeséltem, miszerint amikor anyum nekiállt vasalni, én elkezdtem olvasni és másfél óra után csak annyit hallottam, hogy anyum kérte, tegyem el a vasalt cuccot. Én ránéztem az oldalszámra és majdnem elájultam. Közel száz oldalt sikerült egy ültő helyemben elolvasnom. Vigyázzatok ezzel a könyvvel. Elkezded és onnantól kezdve magával ránt, mint egy kutya a gazdáját. Annyi különbséggel, hogy a kutyát el tudod engedni, a könyvet meg... Azt is el tudod, csak nem akarod. Amikor a vége felé közeledtem szó szerint izgultam, hogy vajon happy end lesz-e a vége, pedig az első kötetből következtetve tudhatom a választ, hiszen a szereplőknek minden egyes lépésére emlékeztem. Nikolára, Nathan kényszerből elkövetett hazugságára, Jessica sírig tartó szerelmére, amit Nathan iránt érzett... Mindenre. A történet röviden arról szól, aki esetleg nem olvasta volna a férfi szemszöget, hogy van egy lány Jessica Scott, aki egy gazdagnak mondható családban él. Kiskorában meghalt az édesanyja rákban, mi pedig komolyabban ott kapcsolódunk be a történetbe, ha jól vettem észre, amikor már tizennyolc körül van. Akkor jön meg az életébe Nathan Bergen, akit az egész család akkor még Lukas-nak ismert. Innentől pedig gondolom kitaláltátok, hogy szépen lassan eljutunk a szerelmi részekig, amiből nem feltétlen lesz jó a végére, de nem akarok semmilyen titkot elmondani. Bízzatok a jóban. Azt sosem árt. Lényegében én majdnemhogy nyolcvan százalékban tudtam azonosulni a karakterével. Nem szívesen mentem volna hozzá feleségül. Persze ő sem tudhatta, ki ő valójában és azt sem, milyen igazából. Viszont én kockáztattam volna Jessica helyében és egy olyan pillanatban, amikor nincs itthon felhívom a rendőrséget és kérem, hogy várják meg. Nem csináltam volna végig azt, amit ő. Nyilván abban is van valami ráció, hogy ő ezt így csinálta, de nem teljesen értek vele egyet. Én ezzel a kötettel is száz százalékig meg voltam elégedve. Az írónő nagyon ért hozzá, hogy kell szerethető karaktereket írni. Ami viszont a vége felé már kezdett idegesíteni az, az volt (nem cselekményben, hanem korrektúrában), hogy volt, amikor ragokat lehagytak a szavak végéről, volt, amikor egy-két betű hiányzott (bár azt betudtam gépelési hibának), de ami nagyon idegesített az a párbeszédeknél kihagyott egy két gondolatjel volt. Sokszor csak néztem, hogy "Most mi van?". Összességében viszont tényleg egy nagyon szépen összeszedett és megírt regényt adott ki a kezéből (és a fejéből) az írónő. Fantasztikusan fogalmaz. Imádtam minden egyes sorát. Egy valamire viszont még kíváncsi lennék. Esetleg egy másik kötet az Jessica apjának a szemszögéből. Kíváncsi lennék az ő gondolkodásmódjára is. Viszont anélkül is tökéletes ez az egész történet, ahogy van. Bár Jessicát azért sajnáltam a végén. Megérdemelte volna a boldogságot. <---- Itt spoiler található. A bal egér nyomva tartásával húzd jobbra, ha már olvastad ezt, vagy az első részt. 

Kedvenc idézet(ek): 

"Aztán ahogy erre a vibráló, bimbózó kis találkozásra gondoltam, eszembe jutott, hogy Lukasszal nem is olyan rég még itt csókolóztunk, de azóta színét sem láttam. Tudom, hogy szabadnapos, nem számíthattam a felbukkanására, mégis valahogy hiányzott." 

77. oldal 

 "– Most szólítom az egyetlen áldozatát ennek a történetnek. Akinek kisfiúként végig kellett néznie, ahogy az apját elhurcolják. Aki árván maradt a világban és egyedül kellett felnőnie. Aki kiváló ember lett, aki céltudatos és kitartó. Tanúnak hívom Tom Bergen fiát, Nathan Bergent." 

138. oldal 

"– Szeretetből bármire képes az ember. Szerelemből titkolózunk, hazudunk, akár még gyilkolunk is. Elviselünk bármit a szeretett félért – feleltem neki, és reméltem, hogy érti, mit akarok mondani." 

254. oldal 

"– Tudod, vannak olyan helyzetek, amikor nem tehetsz mást, mint beletörődsz a sorsodba (…)" 

257. oldal 

Kedvenc karakter(ek): 

Nathan: Mint az első részben, itt is nagyjából ugyan azt tudom mondani. Sőt. Nem változott egyáltalán a véleményem, pedig egy év különbséggel olvastam a két kötetet. 

Unszimpatikus karakter(ek): 

"Daniel": Az elejétől fogva nem volt nekem szimpatikus már az első kötetben sem, de így, hogy közelebbről megismertük, végképp nem. Kedvenc jelenet(ek): Leginkább azokat a jeleneteket szerettem, amik Nathannal közösek voltak. Mint az első részben is. Borító:
5/16/2018 No megjegyzés
Older Posts

Most olvasom:

Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • Borsa Brown: Az arab
    Fülszöveg: Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő kö...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...

Címkék

2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó Aurora P. Hill B. E. Belle Bakos R. Laura Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna Betty Forester Borsa Brown Bálint Erika Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Darvas Petra Dawn Silver Diana Hunt Dopamin Könyvkiadó Dream válogatás Elena Ferrante Elle Kennedy Emma ZR Erdőss Alex Farkas Anett Freida McFadden Fumax Kiadó Főnix Könyvműhely Gabo Könyvkiadó Gabriella Eld Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L&L L.J. Wesley LMBT LMBTQ LOL Lakatos Levente Leiner Laura Ludányi Bettina M. L. Eperke Magnólia Kiadó Maxim Könyvkiadó Náray Tamás P.C. Harris Papp Dóra Park Kiadó R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor Sam Wilberry Sarah Dessen Sebők Aida Szivárványálom könyvek sorozat Tira Nael Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna Zakály Viktória Zubor Rozi adaptápció aszexuális baleset barátság bestseller betegség borítóleleplezés család családon belüli erőszak dark romance dedikálás ellentétek erotika fantasy filmajánló gyász halál igaz történet alapján interjú képregény maffia mentális betegség pszichothriller recenzió szerelem szórakoztató tabu történelmi regény Álomgyár Kiadó

Blog Archive

  • ▼  2025 (21)
    • ▼  szeptember (1)
      • Hogyan lettem könyvmoly? - egy eddig nem mesélt tö...
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (1)
    • ►  június (7)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2024 (21)
    • ►  december (7)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (6)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates