Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?

Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképpen távol kéne tartania magát, hiszen már a léte is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk Egyre közelebb hozza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnak a távolságból... Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szìvük?

Vélemény: 

Egyetlen kifejezést tudnék mondani erre a regényre, mégpedig azt, hogy: ez nem más, mint egy modern, kiszínezett Rómeó és Júlia sztori. Szép kis hipe-ot kapva, de ez közel sem rossz. A történet maga tényleg gyönyörű, a könyvben szereplő halálesetkor pedig szerintem mindenkinek sírni volt kedve. Ám néztem egy-két videót a film és a könyv között egy CF-es lánytól, aki azért elmondta, hogy ez nem teljesen így van, ahogy leírták a regényben. Attól függetlenül viszont egy végtelenül csodálatos és megható sztorit sikerült alkotnia az írónőnek.
 A könyv ugye a Cisztás Fibrózis (röviden: CF) nevű tüdőbetegségre hívja fel a figyelmet Stella és Will szemén keresztül. Az egész történetet Stella "első kórházi napjától" követhetjük nyomon, amikor is egy kis megfázás szerűséggel bekerül a kórház osztályára, ahol mindenki jól ismeri őt. Ott van Poe a legjobb barátja, aki szintén CF-es, na meg a nővérek. Ám majdnem vele egy napon bekerül a kórházba Will és minden a feje tetejére fordul. A karakterváltozások nagyon érzékelhetőek, hiszen látni lehet azt, hogy Stella miként tereli Will-t jó irányba, aki nem csinálta addig a kezeléseit, mert már feladta az életet és csak élvezni akarja az életet. Stella azonban... Ő pedig teljesen az ellentétje lett az akkori önmagának. Fogalmazhatnánk úgy: lázadó lett.
 A vége azonban a történetnek csodálatos. Hiába tudtam mi a vége, (mert már láttam a filmet) tudtam azt, hogy az adaptációkból a végét mindig lefaragják és nem teszik bele az eredeti befejezését a történetnek. Meglepő és csodálatos vége lett a történetnek. Olyannyira, hogy mikor az utolsó mondathoz értem csak kerestem a további oldalakat, hogy van-e még folytatás. Ám nem volt. Stella és Will története nem boldog, de még csak nem is szomorú. Inkább a kettő között. Azonban Így még csodálatosabb, hiszen a történetnek kerek lezárása van, tehát ha valaki szeretné, akkor a fejében tovább gondolkodhat Stella és Will további történetén. Ki tudja! Lehet hogy mind a ketten megtalálták az igaz szerelmet és jó barátok maradtak. Stella-t pedig Abby-ék odafentről figyelik őket...

Kedvenc idézet(ek):

"Elegem van abból, hogy anélkül élek, hogy tényleg élnék. Elegem van abból, hogy akarok dolgokat. Sok minden nem lehet a miénk."

"– Ő volt a legjobb barátom, és soha nem öleltem meg!"

"Megjelenik egy értesítés a képernyőn az alkalmazásától, szól, hogy vegyem be a délelőtti gyógyszereimet. Rámosolygok a táncoló gyógyszeres üvegre. Olyan, mindegy hordozható Stella, ami mindig velem van. Átnéz a vállam felett, emlékeztet, hogy csináljam a kezeléseket. Emlékeztet a több idő fontosságára."