Máté hamis magabiztosságával remekül leplezi, mennyire érzékeny lélek. Erre teljesen ráment az első igazi kapcsolata, Ákos ugyanis képtelen volt átlátni az álcáján. Mégis, amikor a férfi néhány hónappal a szakításuk után ismét feltűnik, Máté eltökéli, hogy visszaszerzi őt. Csakhogy közben a dolgok körülötte és benne rengeteget változtak, akármennyire próbál erről tudomást sem venni. Illés ugyanis elvarázsolja őt a zenéjével, a finomságával, és azzal, hogy képes olvasni minden apró rezdülésében…

Véleményem:

1. Lili Elbe (David Ebershoff: A dán lány)

Habár ő nem csak könyvszereplő, hanem egy valós személy volt, mégis méltónak találtam erre a helyre, hiszen nekem nagyon sokat segített mind lelkileg, mind máshogyan. Nagyon inspiráló személy és az, amin ő keresztülment egy csodálatos és aki nem érintett az meg se értheti azt a küzdelmet, amin ő keresztülment. 

2. Ana Moreno (Baráth Viktória: A főnök-sorozat) 

Úgy gondolom, hogy Ana is sok mindent mutatott meg az olvasóknak, hiszen az ő élete sem volt sétagalop. Szerintem sokunknak mutatta meg azt, hogy milyen egy erős és kitartó nő. 

3. Judit (Hajnal Kitti: Homokszemek)

Judit azért került bele a listába, mert a szerző az ő szemén keresztül mutatta meg az olvasóknak, hogy egy anyában mi zajlik le akkor, mikor a gyermeke bevallja, hogy ő más. Mondjuk én pont nem tudtam a homofób édesanyámat Judit helyébe képzelni, de biztos van olyan olvasó, aki igen. 

4. Marion, Colette, Léá (B. E. Belle: Árvák)

Ez az a könyv, ami tényleg megérdemli a helyét ebben a listában. Hiszen mindegyik lány egytől egyig erős személyiség olyan, aki megtanult küzdeni egészen kiskoruktól kezdve. 

5. Glória (Borsa Brown: A végzet)

Ő az a személy, aki sok mindenen ment keresztül és habár ezt a A végzetben nem ismerhettük meg eléggé, reménykedem abban, hogy A kezdetben sokkal részletesebb képet kapunk az ő szemszögéből.

Szinte mindenben. Kezdve azzal, hogy a kötet nem egyetlen regényt tartalmaz, hanem két kisregényt.

A Homokszemek más szemszögből, más hangnemben, más stílusban, de talán még más szóhasználattal is íródott. Egy nagyon új tapasztalat számomra. És persze az LMBTQ vonal is másképpen jelenik meg, egy szülő - gyermek kapcsolaton keresztül láthatjuk.

A Virágszirmok az egyik legsúlyosabb történet, amit valaha írtam, úgyhogy lehetséges, hogy akadnak majd, akik meglepődnek rajta.

2. Mennyire volt nehéz és mennyire volt más megírni ezt, mint az előző hármat?

Általában hamar elkészülök egy-egy regénnyel, a Homokszemek esetében viszont volt egy hosszabb leállás. Még 2018-ban kezdtem el, aztán félretettem, és egy évvel később fejeztem be. Más volt maga az írása is, sokkal lassabban ment, odafigyelősen, nem csak ömlött belőlem, mintha megnyitottam volna egy csapot, mint a többi esetében. Judit nagyon más karakter, ráadásul ez inkább családregény, nem romantikus történet, ami az általános írói közegem.

A Virágszirmok rekordidő alatt készült el, két-három hét alatt, de eléggé szétszedte a lelkivilágom. Egyébként minden történetet más megírni, mint a többit, legalábbis esetemben. Persze vannak sémák, amik körül mozgok, de igyekszem, hogy valamiben mindig eltérjenek. Itt leginkább abban térek el, hogy pont a lényeges dolgokat nem „látjuk”, hanem csak a következményeiket. Ez szintén egy nagyon újfajta megközelítés volt annak ellenére, hogy szeretek „elhallgatásból indulni”, és lassanként megmutatni dolgokat.

3. Miért pont egy anya szemszögéből írtad? Hisz bármely' más családtag szemszögéből írhattad volna.

Őszintén? Fogalmam sincs. Talán azért, mert egy családban az anya szerepe vízválasztó. Általában legalábbis az anyák viszik a vállukon a családot, szóval ha ő kizökken, akár minden darabjaira is hullhat. Viszont igazad van, bármely más családtag szemszöge is fontos lehet. Én egyszerűen az anyát választottam, vagy ő engem, ki tudja. :)

4. Mire számíthat az olvasó, mikor kinyitja a könyvet? (Célzok ezalatt arra: kell papírzsepi?)

Ez nagyon az olvasó ingerküszöbétől függ. Azt hiszem, talán nem ártana a biztonság kedvéért készíteni egy csomag papírzsebkendőt hozzá. Arra mindenképp számíthat, hogy az eddigi könyveimtől valami nagyon eltérőt kap, de remélem, ez egyáltalán nem baj. :)

5. A kiadó oldalán néhány nappal ezelőtt megosztásra került egy idézet a könyvből, melynek a vége a következő 2 mondat (a párbeszédből) a főszereplő, Judit fia szájából: "- Mutasd meg, ki vagy valójában!

- Miért, kiváncsi vagy rá?"¹

Judit mennyit fog érzékelni abból az útból, míg a fia odáig jut, hogy ténylegesen önmaga legyen?

A történet azzal indul, hogy Boti megmutatja magát. Inkább az a kérdés, Judit mikor fogadja el.  Azt hiszem, Boti az egész kisregény folyamán őszinte. Az utat keresik egymáshoz, ez benne a lassú folyamat.

6. Boti számára a párkeresés ezalatt az idő alatt mennyire lesz bonyolult? Mennyire látunk majd bele az életébe?

Pont annyira látunk bele, mint az anyja. :P

7. Azt vettem ki az előbbi válaszodból, hogy Boti egy külön kisregényt megérne. Tervezel ilyet?

Hm. Egészen eddig ez eszembe sem jutott. De én egyébként is leszoktam már a tervezésről, úgysem az lesz, amit én akarok… :D Szóval ki tudja, még az is lehetséges.

8. Talán fogalmazhatnék úgy, hogy az LMBTQ témán belül ezzel a regénnyel egy fél lépéssel kiléptél a komfortzónádból, hiszen nem a "meleg főszereplő" jellemző erre a könyvre. Tervezel más irányba is lépni, mást kipróbálni írás terén? (Pl: Fantasy, sci-fi stb)

Valóban így van, eléggé kiléptem vele a komfortzónámból, egy kicsit féltem is tőle, hogy menni fog-e. De nagyon élveztem, és egyébként is szokásom feszegetni a saját határaim. Na meg néha másokét. :D Viccet félretéve, várható még tőlem, hogy ilyesmit csináljak. Fantasyt jelenleg is írok, az online olvasható is az oldalamon.

9. Na és a másik kisregény? Annak mi a miértje? Miért írtad meg?

Nálam a szó szoros értelmében véve nincsenek miértek. Nem döntöm el előre, hogy erről vagy arról írni szeretnék. Egyszerűen megjelenik a fejemben, és nem szabadulok, míg meg nem írom. A kiadásának már inkább van oka. Egyszerűen, hallgatunk arról, hogy ilyen történetek a valóságban is léteznek. Ez pedig súlyos problémákat szül.

10. A regényt pszichológiai oldalról nézve min megy keresztül az anya? (Lelkileg)

Hm, ez egy elég összetett kérdés. Nem vagyok pszichológus, úgyhogy erről inkább sejtéseim vannak. Azért jó esetben egy anya mindig a gyermeke boldogságát tartja szem előtt, de akad, hogy valakinek túl határozott, és sokszor akár eltérő gondolata van arról, hogy a gyermeke mitől boldog. Azt hiszem, az elvárások sokasága az, ami megnehezíti esetenként a szülő-gyermek kapcsolatot. Az elvárások elengedése valahol felé egy gyászfolyamattal. Meglátni, mégis ki igazából a gyermek, és miben tér el attól, akinek mi akarjuk nevelni. Aztán jöhet az elfogadás.

11. Jövőre mik a tervek?

A tervekkel tényleg hadilábon állok, de folyamatban van most több történetem, egyelőre az a kérdés, melyik élvezzen elsőbbséget. Van egy újabb coming outhoz kapcsolódó regényem, ahol a szereplők dinamikája nagyon elragadott, de akad olyan kisregényem, amiben szintén ugyanez fog meg. Nem merek semmit ígérni, úgyhogy meglepetés lesz. Még nekem is. :D

Megjelenés várható időpontja: 2020. november 29.

Rendelés ITT

¹Erről az idézetről volt szó:

“– Sosem fogod elfogadni, ugye?

Judit úgy érezte, megfullad a zárt térben. Miután meggyőződött róla, hogy nem jön másik autó, gyorsan kiszállt, és a táskáját is kivette. Megkerülte a kocsit, majd a hátsó ajtónak támaszkodott, Boti mellett. A fiú végül értette a célzást, megállt mellette, némán figyelte, ahogy rágyújt.

– Úgy érzem, nem ismerlek – kezdett bele Judit óvatosan, aztán feladta, úgy döntött, teljesen őszinte lesz. – Volt egy fiam, és nem találom.

– Ezt most nem értem.

Judit elmosolyodott. A fűszálakat bámulta a lábuk előtt, ahogy hajladoznak az éppen feltámadó szellőben, miközben próbálta megfogalmazni, mit érez, anélkül, hogy megbántaná a fiát.

– Nem az vagy, akinek hittelek – mondta, Boti pedig ingerülten felsóhajtott mellette.

– Csúcs. És ezzel mit kezdjek?

A fiú hangjába kiábrándultság vegyült, annyira elveszettnek tűnt, hogy Judit legszívesebben magához ölelte volna, de nem volt biztos benne, hogy ez most megfelelő pillanat.

– Mutasd meg, ki vagy valójában!

Judit maga is megdöbbent, amint a szavak elhagyták a száját. Még csak át sem gondolta, egyszerűen kikívánkozott belőle, mielőtt felfoghatta volna. Boti azonban nevetni kezdett.

– Miért, kíváncsi vagy rá?” (Hajnal Kitti: Homokszemek)