Az ő kapcsolatuk a pokolban köttetett…
A Griffin és a Gallos család generációk óta csatározik a chicagói alvilág irányításáért. Rivalizálásuk mindig is egy valóságos puskaporos hordó volt, ám a helyzet akkor válik robbanásközelivé, amikor Aida, a legkisebb és legzabolátlanabb Gallo testvér belóg egy, a Griffin-kúriában rendezett partira, és akarata ellenére óriási kárt okoz. Hogy elejét vegye a totális háborúnak, a lány apja gyorsan feleségül adja őt Callum Griffinhez, az ír maffiavezér legidősebb fiához és örököséhez.
A rideg, ambiciózus és kegyetlen Callum eltökélt szándéka megszelídíteni konok menyecskéjét. Ám Aidát sem kell félteni, mindent megpróbál annak érdekében, hogy Callumnak ártson. Azonban ez egyre nehezebbnek bizonyul, mert Callum túl jóképű…
Aida a szívét egy páncélszekrénybe zárta. Callum bizonyítani akar.
Az irányításért folytatott küzdelembe vajon melyikük bukik bele elsőként?

 Véleményem:

 Nem tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy ennyire még nem fogtam mellé a borítónak a tippjével. Egész olvasás alatt azon gondolkodtam, mi köze lehet az epernek a könyvhöz. Aztán mindent megértettem és ott kellett egy pár perc szünet. Komolyan? Ennyi? Nem hittem a szememnek.  

"Másrészt pedig, ha a te hibád is lenne, akkor sem érdekelne. Két térdem van, de csak egy húgom."

 No, de a történet. Az egész történet ott kezdődik, hogy a Gallo család belopózik, a riválisainak lakásába, ám mikor a legfiatalabb gyerek Aida fellopózik a palota könyvtárszobájába történik egy kisebb baleset. 

"A bizalom, mint a szerelem esszenciája."

 Ennek okán a Griffin-ek és a Gallo-k egyezséget kötnek, ami nem más, mint Aida keze. Tehát a legfiatalabb gyermeket kényszerházasságra adják a Gallo családnak szimplán egy kampány miatt. De ki mondta, hogy egy kényszerházasságból nem lehet valódi szerelem? Talán lehet, de az is lehet, hogy nem. Ki mondja meg, hogy egy kényszerházasságból nem lehet később valódi szerelem? 

"A bizalom ritkább dolog a szerelemnél."

 Ez a könyv rengeteg kalandot és izgalmat tartogatott az olvasók számára. Ha tehettem volna egyben elolvasom az egészet, de sajnos mindig volt valami, ami megszakította az olvasási élményt. Ám előbb-utóbb mindennek a végére ér az ember. Így tettem én is Aida és Callum történetével. Ez a történet egy humoros, de mégis komoly történet volt

Fülszöveg:

 KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

A DOPAMIN KÖNYVKIADÓNAK

 Véleményem: 

  Unalmasan indult a könyv, aztán a közepe felé kezdett felfelé ívelni a sztori, ám még a végén se mondtam 100%-ra, hogy ez a könyv kedvenc lesz. Nem utáltam, de nem is szerettem annyira, mint vártam. Az egész történet úgy van megírva, mint egy levél, melyet a főszereplő nő ír a férjének, akivel éppen válni készülnek. Ez már nekem nagyon furán jött ki, hiszen egy 372 oldalas levelet gondolom senki se szeretne kapni. Kivéve, ha az nem egy könyv, de na. 

 Az egész könyv két idősíkon keresztül mutatja be a történetet. Múlt és jelen. Érdekes volt végigolvasni a történetet azonban néhol kicsit vonatottnak éreztem. Az egész történet Blanka szemszögéből van írva, aki fiatal szállodamenedzser. Végig azt szemlélhettük, hogy Blanka élete hogyan lyukadt ki egészen a gyakorlatától odáig, hogy megvalósította a nem létező álmát. Értékes könyv, hiszen nekem nem kevés jelölő cetlim fogyott el, melyek az "élet nagy dolgai" és a "kedvenc idézeteim" kategóriákat jelölték. 

"Ugye tudod, hogy nincs fontosabb, mint a család? Ne hagyd, hogy bármi is elterítsen az utadról." - 249. oldal

 Blanka története és családja álomszerű. Ott segítenek neki, ahol tudnak. A legnagyobb bajban rohantak és segítettek neki. Ámde ott van két fogadás, ami olyan dolgokba hajtja bele Blankát, amit nem is gondolt volna. Például ez a két fogadás. Amiből az egyiknek csak a végén lesz értelme. 

"Hibázom, talán néha észre se veszem, hogy mit, és azt sem tudom, hogyan tegyem jóvá, de mindig előrelépés, és próbálom nem újra elkövetni azt a hibát. De az nem segít, ha a fejemre olvassátok, és az sem, ha megpróbáljátok ti kijavítani. Mindig nem fogtok tudni takarítani utánam, és a hibáimat lesni. El kell engednetek." - 241. oldal

 Olyan titkokat és mély érzelmeket tartogat ez a könyv, a maga műfajában tényleg nagyon nagy értékeket hordoz. Vajon tényleg létezik ez a bizonyos második esély? Egy részem szerette olvasni. Neked is bátran ajánlom, ha szereted a hasonló jellegű regényeket.  

Véleményem: 

 Levente esküszöm kicsinál. Mi volt megint ez a rész? Fordulat fordulatot követett, én pedig csak kapkodtam a fejem, hogy mikor mi történik. 

"Egy embert nem lehet megmenteni saját magától" - 222.oldal

 Ebben a részben minden volt. Szex, szelem, barátság, halál... Na jó, nem spoilerezek. Ezek után nem merem még egyszer komolyan leírni a "Mi történhet még?" kérdést, hiszen tuti, hogy lesz valami. Csak kapkodtam a fejem. Igornál pedig az a karakterfejlődés, amin a két regény alatt eddig végigment, az valami nagyszerű. Hihetetlen változásokon ment keresztül. Mind érzelmileg és máshogy is. Na meg Liza is, hiszen nála is érzékelhető a karakterfejlődés csak nem olyan intenzíven, mint Igornál. De maga a könyv... Szívem szerint már most folytatnám a harmadik résszel, de két gond van:

1) Nincs meg.

2) A páromnak megvan, de nem lakom nála. :D 

"...bármilyen rossz is gyötri az embert, minden kérdésben maga dönt a sorsa felől." - 267.oldal

 Na, de sebaj. Addig gondolkodom azon, mi a jó fene várhat rám ezek után a harmadik kötetben. Bár tudom giccses, de én ezek után már csak jóra számítok. Hiszen azzal a halálesettel nagyon sok kérdést nyitva hagyott a szerző. Nagyon remélem, hogy azokra a kérdésekre is választ fogok kapni. 

 Megérte idáig halogatni. Liza és Igor története kíváncsi vagyok, hova fog kilyukadni.