Fülszöveg:
„Azt hitted, hogy a Gucci név csak márkajelzésekről és mokaszinokról szól? Ez a magával ragadó könyv a birodalomról és Maurizio Gucci meggyilkolásáról… felfedi a csúf igazsságot a divatvilág leghíresebb családjáról.” (Glamour)
Patrizia Reggiani azért ölte meg a volt férjét, Maurizio Guccit 1995-ben, mert a férfi vadul és korlátok nélkül költekezett? Vagy azért tette, mert a fényűző életet élő exe feleségül akarta venni a szeretőjét, Paola Franchit? Vagy lehet, hogy egyáltalán nem is ő tette?
A Gucci-dinasztia lejtmenetének, összeomlásának és újjáéledésének magával ragadó történetével Sara Gay Forden becsempész bennünket a tárgyalás színfalai mögé, felfedve korunk legnagyobb divatdinasztiájának szenvedélyeit, hatalmát és gyenge pontjait.
„A Gucci-ház egy családi vállalkozás feltörekvésének és bukásának mélyreható krónikája.” (Wall Street Journal)
„Az év egyik legjobb könyve.” (The Economist)
És akkor lássuk a borítót:
 |
| Előjegyzés Moly |
A szerzőről:
Sara Gay Forden több mint 15 évig foglalkozott az olasz divatipar témakörével, nyomon követte az olyan márkák robbanásszerű növekedését, mint a Gucci, az Armani, a Versace, a Prada és a Ferragamo ─ a családi műteremtől kezdve a világmárkává válásig. Most Washingtonban él, a Bloomberg Newsnál dolgozik, és egy olyan csapatot vezet, amelyik a nagy techvállalatok kihívásaival foglalkozik, beleértve az Amazont, a Facebookot és a Google-t is.
Exkluzív idézetek:
#1
„Káin és Ábel óta az érintettek irracionális és impulzív döntései jellemzik a családi vitákat, amelyekből ádáz harcok kerekednek, esztelen pusztítást okozva.”
#2
„Mozdulatlanul, elborzadva figyelt. Látta, hogy az első golyó a jobb csípőjénél találta el Gucci teveszínű felöltőjét. A második találat éppen a bal válla alatt. Észrevette, hogy Gucci teveszínű kabátja minden egyes tölténynél megrezzent, amint a golyó áthatolt az anyagon.”
#3
„Az emberek azt mondták, hogy mi vagyunk a legszebb pár a világon – emlékezett vissza Patrizia. – De miután Rodolfo meghalt, és Maurizio az apja döntéseinek végrehajtása helyett már a sajátjait hozta meg, tanácsadók garmadájához fordult segítségért. Olyan lett, mint egy székpárna, ami mindig éppen annak az alakját veszi fel, aki ráül!”
#4
„Csak a szobalány látta Patrizia Reggianit vigasztalhatatlanul zokogni 1995. március 27-én reggel, miután értesült Maurizio halálhíréről. Aztán letörölte a könnyeit, összeszedte magát, és odafirkantott egyetlen szót a Cartier naplójába, csupa nagybetűvel: PARADEISOS, vagyis „Paradicsom” görögül.”
