„Olyan, mintha hintán ülnénk, ingázunk, mindig változik a viszonyunk.”
Hányszor szerethetünk igazán? Megölheti-e a szívet egy feldolgozhatatlannak hitt veszteség?
Patrik lassan két éve temette el Imit. A gyászon szülei és barátai igyekeznek átsegíteni, az ő kedvükért létezik, igyekszik túlélni a hétköznapokat. A tomboló ürességet azonban egyre inkább kezdi kitölteni Márk. A jelenléte, a mosolya, minden, ami csak ő, lassanként új jelentést kap Patrik szemében. Tíz év barátság után változik a kép, úgy tűnik, egy viszonzatlan szerelem irányába…
Vélemény:
Számomra Kitti íróként és emberként is nagyon kedves. A történeteivel mindig megnevettet (értem ezalatt az eddig olvasott két könyvét, beleszámolva a most olvasott Hintát). Legalábbis a Falakban sokat nevettem. A Hinta kicsit más volt, hiszen Patrik szemszögéből kaptunk egy tükörregényt. Nála pedig a gyász és annak a feldolgozása volt a fő szempont a regényben. Az, hogyan hagyja, hogy rátaláljon ismét a szerelem.
Imádtam olvasni, örültem, mikor padlóra vágott, hiszen tudtam, hogy lesz jobb és fel fogok állni. Hiszen valamennyire tudtam, mi várható a történetben. Habár bevallom az elején kicsit össze voltam zavarodva, hiszen először azt hittem, hogy a Hinta teljesen a Falak folytatása. Hát nem. Egy kis fejtörés és jó pár ismerős jelenet után azonban rájöttem: itt bizony tükörregényről beszélünk.
Azonban félreértés ne essék egy cseppet sem bántam. Izgalmas volt Patrik szemszögéből újra élni a történetet, választ kapni azokra a „Na itt vajon mi történt?” kérdésekre, amiket Áron szemszögéből nem láthattunk.
Izgalmas volt végigolvasni Patrik örlődését egy új szerelem miatt és végigkövetni a gyász folyamatát. Tanúja lehettem egy macska egér játéknak, ami amellett, hogy néha idegesítő volt annyira izgalmas és végtelenül aranyos. Ezek után pedig a követlező olvasmányomról is az írónő fog gondoskodni, hiszen nem kérdés, hogy holnap a Főnixet veszem a kezeim közé.
Patrik és Márk története itt véget ért, de egy új kaland kezdődik, amit izgalommal vátok.
"Hiányzik. Már nem tombol bennem minden másodpercben, de folyamatosan ott van, lüktet. Mintha megszűnt volna dobogni az én szívem is, hónapokig semmit sem éreztem. Nem jobb, hogy újra képes vagyok rá." - 13. oldal
Kész hullámvasútként éltem meg ezt a könyvet. Egyik pillanatban lent a mélyben Patrik visszaemlékezései miatt, aztán fent egy-egy boldog pillanatot követően... Ez pedig váltakozott. Na meg néha közéjük szorult egy-egy „mi a f**ért vagy ilyen vak?” kérdés is.
"– Egyetlen beszólás, és a fejedre húzom a tévéd!
– Érdekes kiegészítő lenne. Bár a te ízléseddel?" - 49. oldal
"Olyan, minha egy hintán ülnénk, ingázunk, mindig változik a viszonyunk." - 226. oldal
"– Csillagokat akarok – sóhajtja, de ez túl magas labda.
– Fejbe vághatlak." - 272. oldal
Patrik és Márk története itt véget ért, de egy új kaland kezdődik, amit izgalommal vátok.
