KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

 A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

  Borsa Brown Sapho című duológiájának nagyon vártam a folytatását, hiszen kíváncsi voltam, mit tud még csavarni rajta az írónő. Habár nekem a történet már az első résszel is egy kerek egész volt, most rájöttem, hogy igenis jó, hogy jött egy második része. Hiszen itt is további csavarok és nem várt fordulatok, történések fogadtak, amiket körömrágós-izgalommal fogadtam.


 Az írónő stílusát Az arab című sorozatának első részével ismertem meg és azzal magához láncolt egy életre, hiszen lekötött és nem engedett el. No hát a Sapho első és most a második részével sem voltam másképp. Alig bírtam letenni. Tudjátok, van az a kép, ahol egy ember olvas és rajta van a felirat „Csak még egy oldalt”. Ez a könyv pont ilyen volt. Olvastam utazás közben, itthon, hiszen karantén volt, épp csak annyira tettem le, hogy elmenjek mosdóba vagy enni egy pár falatot. Na meg persze aludni és néha a családdal játszani. Habár az olvasásával egy kicsit várnom kellett hiszen előbb anyám akarta végigolvasni. Mondjuk... Az elég hamar megvolt. Borsa a könyveiben mindig ellentéteket fűz össze, így kreálva bonyodalmat és fájdalmat a történetben.

 Maga a történet egy kicsit ugrott az első rész végét követően, ami számomra azt jelentette, hogy a két könyv közt eltelt időt az írónő az olvasókra bízza. A második részben történt cselekmények viszont számomra sokkal lendületesebbek és izgalmasabbak voltak. Volt, amire számítottam és megesett olyan, amit még csak nem is gondoltam volna. Például, hogy Lia képes olyan emberekben is kárt okozni, akik "közel" állnak hozzá. Bár az ő karakterét az első részben is nagyon bírtam, hiszen egy erős kitartó karakter, aki ha kigondol valamit, akkor elindul az úton és egyenesen megy a cél felé, amíg el nem éri azt. Akárcsak Umberto.

 Amikor a végére értem a történetet minden kérdést megválaszoltnak tekintettem, hiszen számomra egy kerek egész történet alakult ki a végére. Izgalmas volt olvasni, habár Massimo történetét még nem vettem a kezembe. Viszont így is értettem az egész történetet és nem volt vele baj. Ezután viszont szerintem összemelegedem Massimoval is. Kíváncsi vagyok, hogy vajon az a történet mennyire lesz kalandokkal teli. Bár, ahogy az írónőt megismertem... Az lesz. Tehát... Jöjjön egy újabb kaland. Ez itt most lezárult, de egy cseppet sem bánom. Végtelenül izgalmas történetnek lehettem tanúja.