A fülszöveg:

Ötszáz évvel ezelőtt egy férfi és egy nő, a medve és a lazac útjai elváltak egymástól. A medve az elbitorolt örökségért harcolt, míg a lazac átszelte az óceánt.

Kai napjaink Japánjában még mindig őrizgeti az ainu őslakosok hagyatékát, miközben keresi a helyét a japán közösségben, amely idegenként kezeli. Úgy ragaszkodik a büszkeségéhez, akár a talpa alatt a földhöz. Amíg nem találkozik a lánnyal, aki újra álmodni tanítja őt.

Manuela a gazdagok és kiváltságosok életét élhetné Brazíliában, ám a múltja tele van hazugságokkal és titkokkal. Az egyik titok végül Hokkaidó szigetére vezeti, és Manuela lassacskán rádöbben, hogy van, amiért megéri az árral szemben úszni. Különösen, ha az út végén olyasvalaki várja, akinek a szívdobbanásai között otthonra találhat.

Két világ találkozik, mikor az ainu énekek és a brazil mesék összefolynak, és kiderül: a múlt mindenki számára rejt titkokat, a jelenben pedig küzdeni kell az álmokért.

És most lássuk a borítót:

A könyv előjegyzési linkje: >>> https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/eszes-rita-eszakrol-fuj-a-szel-10666 A szerzőről: Eszes Rita 1981-ben született Budapesten, és A sógun című regényből készült tévésorozatnak, majd később a Macskafogónak köszönhetően gyerekként évekig gésának készült. Az ebből fakadó romantikus emlékek késztették rá, hogy a középiskolában japánul tanuljon. Ösztöndíjjal egy évet töltött Oszakában, ahol a gimnázium középső osztályát végezte el és helyi családoknál lakott. Ha teheti, azóta is „hazajár” hozzájuk látogatóba. Mindig is elszánt családfa bogarász volt, ezért élete első munkája egy családnév eredet kutató cégnél betöltött fordítói állás volt. Elvarázsolják a legendák és a régi történetek, ez adta az alapját az Északról fúj a szélnek is. Szereti a misztikus helyeket, az elnéptelenedett házakat, a sötét erdőt, a régi romokat – viszont, ha elragadtatja magát, képes sikítva távozni ezekről a helyekről. Jelenleg Tatán él a családjával és ott próbálja elmosni a valóság és a fantázia közötti határokat. Első regénye, mely a Könyvmolyképző Kiadó V. Aranymosás Irodalmi Válogatóján Public Star díjat kapott,  Illangók címmel jelent meg, és az erdélyi mondavilágba kalauzol el. A Perkák kötet ennek a trilógiának a folytatása. Legsikeresebb regénye a Rókatündér, amelyet a Japánban töltött iskolai év és az ott született életre szóló barátságok inspiráltak. A fiatalok hatalmas rajongással fogadták a történetet. Web: www.eszesrita.hu Facebook: www.facebook.com/eszesrita Instagram: www.instagram.com/eszes.rita Tedd a kívánság/váróslistádra Molyon: >>> https://moly.hu/konyvek/eszes-rita-eszakrol-fuj-a-szel

Exkluzív idézetek:

#1 

„És akármilyen jelentéktelenek is vagyunk, nekem abban a pillanatban ő a mindenség.”

#2 

„– Mindennap elénekellek, és remélni fogom, hogy ha majd egy jobb világot ígérhetek neked, hazahív a dalom! – mondta Harukor. – Várni fogok rád a földön, és ha lejár az időm, várni foglak az égben is.”

#3

„Az ainuk népe soha nem írt le semmit, mégis mindenre emlékeztek. Esténként mindent elénekeltek a tűz meleget adó, jóságos istennőjének, és Harukor meg ő olyan történet voltak, amit nem lehetett elhallgatni. A medve és a lazac szerelme. Hogyan is érhetett volna jó véget?”

Fülszöveg:

Bence a 17 éves focista évek óta egy súlyos titkot hordoz magában: a fiúk dobogtatják meg a szívét, különösen a helyes és kedves évfolyamtársa, Martin. Bence úgy érzi, a titka és a ki nem mondott szavak felemésztik a lelkét.

Az ünnep közeledtével, ahogy karácsonyi fénybe öltözik a város, Bence mindennél jobban vágyik arra, hogy randira hívhassa Martint és előbújhasson, de retteg attól, hogy az idős, konzervatív szülei és a nagymamája mit szólnának az igazsághoz, és miként bánnának vele a csapattársai, és a legjobb barátja, Zalán…

Hol van az a pont, amikor a hallgatás már fáj?

Honnan meríthetünk bátorságot, ha úgy érezzük, a félelem az úr?

A szerelem elég erőt adhat ahhoz, hogy kiálljunk a világ elé? Két szó: Meleg vagyok. Ha kimondod, minden megváltozik? 

A Téged kérlek karácsonyra az év legromantikusabb coming out története, ami reménnyel tölti meg a szíved és mosolyt csal az arcodra.

És akkor most lássuk a borítót:

Moly Előjegyzés

A szerzőről:

Rácz-Stefán Tibor 1988-ban született,

Művei kortárs problémákat feszegetnek, olvasmányos, fiatalok számára is érthető formában. Korábbi regényei, a Fogadj el!, a Túl szép, a Szállj a dallal! duológia, a Pokolba a jópasikkal! és az Éld át a pillanatot nagy sikert arattak a hazai könyvpiacon.

Legújabb regénye, a Téged kérlek karácsonyra egy komoly témákat boncolgató, mégis szívdobogtató romantikus történet. 

 Az író civilben népszerű könyves blogger, gondolatait havonta több ezren olvassák. Szabadidejében falja a könyveket, és nagy rajongója a minőségi sorozatoknak is.

Facebook

Blog

Tik-tok

Instagram

Exkluzív idézetek:

#1

"Megölelem őt, mélyen beszívom a rózsás illatát, és próbálok minden pillanatot az eszembe vésni. Annyira szeretem anyát. Bele se merek gondolni, hogy milyen lesz, ha elveszítem. Milyen lenne, ha kiderülne, hogy minden, amit mondott, csak üres ígéret, és nem bírna szeretni, ha megtudná, hogy meleg vagyok."

#2

"Elég nagy a különbség az elfogadás és a megtűrés között is, és nem akarom a saját bőrömön megtapasztalni. Félek. Annyira félek, mert ott vannak a szüleim, akiknek nem tudom megjósolni a reakcióját. És mégis rohadtul meg akarok nekik nyílni."

#3

"Aranysárga fény von körbe minket, a csillagszóró szikrái ezerfelé pattannak, de én csak Martin arcát nézem, az ajkát, a tengerkék szemét. Ő az. Az egyetlen, aki kell nekem."

 Ám panasz így se lehet, hiszen a hangulat így is megvolt. Találkozás barátokkal, sok nevetés és persze a legfontosabb: könyvek. Csütörtökön nyitotta meg a kapuit, azonban én csak szombaton és vasárnap látogattam ki. Teljes káosz volt, ami ott fogadott. Hiszen a könyvfesztiválnak a térképét csak a helyszínen láttam. Néztem is a dedikálásoknál, mikor kikerültek az időpontok, hogy mit jelent egy-egy szerzőnél a GE megjelölés. A helyszínen rájöttem. G épület emelet. Mondom jaj. 

 Az első napomon, szombaton egy csomó dedikálásra mentem, így nagyon sokat rohangáltam. Már reggel tízre, nyitásra kint voltam a könyvfesztiválon. Igen, képes voltam nyolckor felkelni egy dedikálás miatt. Ugyanis elsőként Ludányi Bettina dedikálására látogattam el, hiszen a dedikálás és minden más eseménymentes időszak alatt sikerült beszereznem a Mennem kell című könyvének a második kiadását, ami az Álomgyár Kiadónál jelent meg kibővítve. Aztán egy kis szünet, mely alatt végiglátogattam minden ismerős standot és beszélgettem rég nem látott barátaimmal. Mindezek után pedig siettem, hogy 14.10-re odaérjek L.J. Wesley dedikálására, hiszen végre beszereztem tőle a Brooke című könyvét, amit anno megjelenés előtt olvastam. Majd ezek után is jött egy hosszabb szünet, hiszen a következő dedikálásom csak délután négykor vette kezdetét, ám mire én odamentem a sorhoz délután négy előtt öt perccel, addigra már az emelet lépcsőjénél volt a vége, tehát volt egy kisebb várakozás. Sebaj. Addig olvastam. Hiszen most teljesen rákaptam Grecsó köteteire. Mire odaértem Gabriella Eld írónőhöz addigra pedig már lerohadt a lábam az állástól, így megfogadtam: a következő dedikálásra várakozva nem sorban állok, hanem sorbanÜLÖK. Hát, ez nem jött össze, hiszen Rácz-Stefán Tibornál gyorsabban haladt a sor, mint amire én emlékeztem. Én azonban azt hittem, hogy tök gyorsan végzek. Aláírja, beszélünk pár szót és megyek. Aha. Minden kezdődött ott, hogy megkérdezte, milyen névre írja, mert nem emlékezett biztosra. Mondtam, hogy Noel. A halott nevemre ugyanis már nem dedikáltatok. Na szóval. Elkezdte írni, majd megakadt és felém fordította a könyvet: "Szerinted ezt, hogy tudnám korrigálni?"- kérdezte, majd megláttam, hogy a "Noel"-ből véletlen "Nol" lett. Mondom: "Az O ás az L közé még oda tudsz írni picibe egy E betűt." Válasz: "Nem, az hülyén nézne ki. Így született ez: 

 Utána még volt egy vicces történet, mikor a szerzővel és a dedikálást fotózó hölggyel olyan hangosan nevettünk, hogy szerintem az egész sor minket nézett. Azonban ez... Nem egészen publikus, de nagyon feldobta a napomat, az biztos. No, ezek után pedig irányba vettem a lakásomat és út közben persze olvastam. Inkább, mint, hogy a hülye embereket kelljen elviselnem (bocs, túl antiszoc vagyok).

 Másnapra pedig már csak Grecsó Krisztián dedikálása maradt, amivel viszonylag gyorsan végeztem, hiszen 11 előtt húsz perccel beálltam a sorba (és már akkor volt előttem vagy tíz ember). Azonban nagyon kedves és közvetlen volt a szerző, annak pedig különösen örült, mikor meglátta, hogy a Tánciskola című kötetéből nem az új, hanem a régi kiadást hoztam el dedikáltatni. 

Találkozunk jövőre

N