Bevallom nehéz döntés volt, hogy ki is kapja azt az egy-egy könyvjelzőt, amit Viki által kaptam a

Gratulálok a nyerteseknek. Ne aggódjanak azok, akik most nem nyertek, mert lesz még nyereményjáték a közeljövőben. Előfordulhat könyves nyeremény is, úgyhogy figyeljétek a blogot. Ha szükségesnek érzitek és szeretnétek figyelemmel követni minden bejegyzésem, akkor akár fel is iratkozhattok. Persze semmit nem erőltetek. 😙

Véleményem:

 Hát. Gratulálok Jennifernek. Sikerült másodszorra is egy fantasztikus regényt alkotnia. Igaz, hogy Blake miatt többször is a földhöz akartam vágni a könyvet, de aztán nem tettem. Szegény könyvnek csak lelke van és egy átkozott szereplő miatt nem vághatjuk csak úgy földhöz. 

 Na. A történet engem magában tényleg lenyűgözött (és idegesített egyszerre), mert mint az első részben, itt is mindig jobban izgultam a szereplőknél. Most is voltak olyan pillanataim, amikor azt hittem Katy meg fog halni, de aztán megnyugtattam magam, hogy akkor ugyan, hogy lenne folytatás? 

 Blake viszont az első pillanattól kezdve az őrületbe kergetett. Hogy lehetett ilyen (elnézést a káromkodásért) fasz? De Kat is, hogy bedőlt neki az első pillanatól kezdve. Bár, hogy bevalljam az őszintét, én se csináltam volna másképp, de azért lehetett volna benne pár kétely a sráccal kapcsolatban. Kezdve ott, hogy alig tudott róla egy-két dolgot. Aztán persze ennek meg is lettek a következményei, csak épp nem az, amire egyesek számítottak. Például én nem számítottam arra, hogy az hal meg aki, mert ő tényleg nem érdemelte meg és őszintén sajnáltam, mert kedveltem. Viszont annak örülök (SPOILER!!), hogy Vaughn is meghalt, mert őt nagyon nem bírtam már az első felbukkanásánál sem. 

 Daemon viszont tényleg egyre kedvesebb lett a történet során és amiket mondott Katy-nek a végén... Ahw... ♥ 

 A másik, aki még jobban meglepett Will volt. Na, ő volt a másik, akit vízbe tudtam volna fojtani. Hogy lehetett ilyen faszfej? Már az elejétől fogva tudtam, hogy nem lesz egy pozitív szereplő és lám-lám. Tényleg nem az. Remélem örökre eltűnik a sztoriból Blak-kel együtt.
 Jennifernek sikerült elérnie nálam azt, amit eddig kevés írónak. Az, hogy annyira felidegesített minden egyes felbukkanásánál az a szereplő, hogy majdnem eldobtam szegény könyvet. 

Kedvenc idézet: 

"– Itt vagyok. – És valóban; óvatosan belépett a ketrecbe, és kisegített a rácsok közül. – Itt vagyok, cica. Most már vége."

Jennifer L. Armentrout: Ónix (448.oldal)

Kedvenc szereplő:

Még mindig Daemon. És (SPOILER!) Dawsonra is kíváncsi leszek majd a továbbiakban, bár nekem az alapján eddig szimpatikus, amiket Daemon mesél róla Kat-nek.

Borító: 

Nem nagyon illik szerintem a történethez, de azon kívül minden tökéletes. A háttér fantasztikus, a modellek nagyon jók rajta (bár Pepén nem is csodálkozom 😀). Az eddigi borítók is mind isteniek voltak, a harmadikra pedig kíváncsi leszek, mert azt csak képen láttam eddig.

Tejcsokoládé – egy népszerű könyv, amit nagyon el akarsz olvasni

Most már nem nagyon van olyan könyv, amivel nagyon nyúznak, hogy "Olvasd el! Olvasd el!". Talán egy-két ilyen van, de abból most csak egy jut eszembe, az pedig a Gyönyörű sorscsapás trilógia, amire őszintén szólva már én is nagyon rég óta kíváncsi vagyok. Nem is értem, miért nincs még fent a moly.hu-s listámon.

Étcsokoládé – egy sötét témájú könyv 

Sötét témájú könyv? Hááát... Nem igazán szoktam (sőt egyáltalán nem) horrort olvasni, a fantasy-ra pedig csak most kaptam rá igazán, így... Szerintem, ami eddig nekem a "sötét" témába sorolható, az Jennifer L. Armentrout: Obszidiánja lenne. Hogy miért? Magam sem tudom. Talán az arumok miatt. Halvány lila dunsztom sincs, hogy miért ez jutott eszembe a sötét témáról.

Fehér csokoládé – egy vidám könyv 

Mivel főként vidám témájú könyveket olvasok, így nehéz választanom, de mivel mégis kell, így azt hiszem a legjobban Leiner Laura könyvei illenek ide a legjobban, azok közül is a Szent Johanna Gimi sorozat. Azt viszont ne kérjétek, hogy abból kiválasszam, melyik a legviccesebb.

Csokoládé, aminek karamell van a közepén – egy könyv, ami ellágyított

Magam sem tudom, miért, de nekem legjobban ehhez a ponthoz Sebők Aida: Pont, mint te! című könyve illene.

Oreo – egy könyv, amiért megőrülsz 

Egyszerű a válasz. Rácz-Stefán Tibor: Túl szép című regénye. Fantasztikus volt. Imádtam, ahogy Tibi végigvezetett a két srác kapcsolatán.

Ostyamentes Kit Kat – egy könyv, ami meglepett téged 

Ide szintén Rácz-Stefán Tibor könyvét tudnám mondani, még pedig a Fogadj el!-t. Sok meglepő fordulat és cselekedet volt a könyvben. Például a legvége, bár bevallom az őszintét a közepétől fogva az is kiszámítható volt, de egészen addig nem is gondoltam volna, hogy ilyen befejezést kaphat a regény.

Forrócsokoládé tejszínhabbal és pillecukorral – egy könyv, amit bármikor újraolvasol 

Kelly Oram: Cinder és Ella. Már egyszer újraolvastam. Érik a második, de nagyon. 💟

Bonbon – egy sorozat, aminek olyan tulajdonságai vannak, amiket sokféle olvasó szerethet

Szerintem a mostani válaszomon senki nem fog meglepődni, ami nem más mint... Leiner Laura: Bexi-sorozata. Mondanám a Luxen-sorozatot, mert azzal egy évig nyúztak, mire végre belekezdtem, de annak még (jelenleg) csak a második köteténél tartok. Apropó! Nemsokára ÉRTÉKELÉS. 

Akiket én kihívnék erre a kihívásra, ha még nem csináltátok meg: 

1. Könyvmolyok Világa blog (Jó szórakozást Lili!)
2. Deszy Könyvajánlója blog (Jó szórakozást Deszy!)
3. Inside My Head vlog (Jó szórakozást Andi!)

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Vélemény:

 Fantasztikus ez a regény. Imádtam. Jennifer egy olyan könyvet adott az olvasói kezébe, ami megnevettet és együtt tudunk siklani a szereplőkkel. Személy szerint én néha jobban izgultam, mint a szereplők, hogy úr isten, most mi lesz, meg voltak olyan részek is a végén, ahol azt hittem, hogy Katy meg fog halni, de aztán rájöttem: Akkor nem lenne több könyv. Így valóságot nyert a második elméletem, miszerint nem halt meg. És jobb is így. Bár... Ha belegondolok Daemont jobban sajnálom valamennyivel.

 A cselekményről annyit, hogy ugye van a főszereplőnk Katy, (aki nekem személy szerint szimpatikus volt) az
anyjával együtt Nyugat Virginiába költözik Ott persze megismeri Deamont a szomszédsrácot, akivel nem túlzottan jönnek ki a stílusa miatt, de gondolom erre az is számít, aki még nem olvasta. Deamon hugáról pedig csak annyit, hogy ő is szimpatikus volt nekem első pillanatól kezdve. Tipikus vidám lány, aki "néha" veszekszik a testvérével, de azért mindent megtenne érte. 

 Deamont pedig első pillanatában már úgy ismerjük meg, hogy egy flegma, bunkó, egoista srác, aki védi a húgát és a többi luxent.

 Imádtam a könyvet. Már egy éve nyúznak vele, most pedig végre eljutottam odáig, hogy elolvassam és nem bántam meg.
Ebben a könyvben a kedvenc szereplőm egyértelműen Daemon volt, bár szerintem ezzel nem mondok senkinek újdonságot. Bár Daemon-on kívül Katy és Dee is nagyon szimpatikus szereplő volt. Katy különösen a könyvmolysága miatt. Viszont Daemon... Ahw... 💟💟💟 Mondanám azt, hogy ő a szőke herceg fehér lovon, de az nem lenne túl igaz, hiszen ő fekete hajú és... Nem is tudom. A lóval nincs kifogásom. 😆
 Amikor hazaértem akkor gondolkoztam el, hogy mit olvassak és úgy voltam vele, hogy két luxen kötetet nem szeretnék egymás után olvasni, de a barátnőm (Kitablar) mondta, hogy szerinte kezdjem el a másodikat. Ugyanis mondtam, hogy azért nem akartam, mert másnak hónapokat kellett rá várni, én meg ilyen gyorsan kiolvasnám és az úgy nem lenne igazságos. Bár az igaz, hogy a lányok 90%-a olvasta a regényt. Legalábbis a tavalyi dedikálást elnézve, ahol volt vagy öt-hat órás a sor. Szegény lányok. De azért megérte. Gondolom. Végül is azért megéri kettő-három-négy órát ácsorogni, hogy élőben találkozz Daemon-nel. Nem?
 Egyik kedvenc részem (SPOILER!) az volt, amikor a végén Katynak az arum kiszívta az erejét és Daemon megcsókolta. Ott megmutatkozott, hogy Deamon-nek nem csak a seggfej énje van, hanem tud emberien is viselkedni.

Kedvenc idézetem: 

"Kérlek! Kérlek! Nem veszíthetlek el. Kérlek, nézz rám! Kérlek, ne hagyj itt!" - Daemon