Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Noel's Bookland

Fülszöveg:

Valaki ​a fotóival közöl, és van, aki gondolatokkal.
Egyesek szerint az emberekhez eljutnak a látottak, mások szerint az emberekhez eljutnak a szavak.
Nem lehet eldönteni, hogy a képek vagy a betűk erősebbek-e, de az kijelenthető, hogy bármekkora is önmagukban az erejük, együtt mindennél mélyebbre hatolnak.

Közel három évtized a Magyar Honvédségben, több missziós feladat végrehajtása különleges műveleti csoporttagként. Számos hazai és külföldi elismerés – mint például a Combat Infantryman Badge – mellett a fotói révén ismertséget szerzett P. J. valóságos betekintést enged a Magyar Különleges Erők operátorainak világába.
Tudás, technika, belső látásmód, amelyet az aktív szolgálat és a csoporttal átélt közös élmények alakítottak ki.

Borsa Brown, a többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt, 2015-ben az Év Könyve kitüntetést, valamint „2017 legnépszerűbb írója” elismerést elnyerő szerző szavaival, gondolataival támasztja alá a sajátos látásmódú képeket.

Hazaszeretet, bátorság, hit, hűség és becsület, amit egy hivatás és az anyaföld reményteli ígérete foglal keretbe.
Felkavaró, megrendítő, ugyanakkor ámulatba ejtő képek és szavak, amelyek minden embert megérintenek, és amelyeket a valóság szült.


Véleményem:

 Végre egy olyan katonai album, ami kívül-belül gyönyörű. Borsa és P.J. egy csodát alkottak együtt, amit nem  csak most, hanem később is örömmel fogok majd nézegetni és olvasni. A képek és a hozzá megírt szöveg mind magába szippantott és magával ragadott. Minden képen elidőztem legalább öt percet, mert egyszerűen olyan csodásan lett megcsinálva az album. Hihetetlen csodát alkotott ez a két ember. Megmutatták Marországnak azt az oldalát, amit kevés ember lát. Mert mindenki csak azt látja a

Fotó: P.J.
katonákból, hogy erősek, fegyvereik vannak és lőnek, meg nehéz hátizsákkal mászkálnak. Nem. Ez nagyon nem így van és a kötet pont ezt tárja az olvasók szeme elé. 

"Futás közben te vagy a homokszem a cipőd talpa alatt. Te vagy az esőcsepp a faleveleken, a szél, ami épp a képedbe vág, vagy a kifújt levegőd sípolása. Sok minden lehetsz, de gondolkodó ember az nem! A kiképzés célja az is, hogy monotonná válj, és ez nehéz, hiszen folyamatos a fájdalom, a düh vagy az elkeseredettség."

 Mikor megjelent a könyv azonnal be akartam szerezni, de nyílván nem lehet mindent azonnal. Tavaly karácsonyra azonban megkaptam, most pedig elolvashattam. Nem bántam meg, mert minden oldala maga a csoda.  

A civil életben az igazi katona nem agresszív, nem tör-zúz, nem fenyegetőzik, nem háborog. Ennek az az oka, hogy tudja, mi az élet, belenézett már a halál szemébe jó párszor. A tapasztalatok átrendezik az értékrendet. Érzed, miért érdemes időt áldozni, és min fölösleges kattogni. Valójában egyetlen érték van egy háború közepén: a család és az otthon.


11/20/2022 No megjegyzés

Itt van az ősz, itt van újra... És már el is múlt. Tartalmas év, tartalmas hónap. Arról nem is beszélve, hogy ez a hónap is telis-tele volt izgalmasabbnál-izgalmasabb olvasnivalókkal, aminek nagyon örültem. Az első olvasmányom, melyet az őszi évszak köreibe sorolhatok Gabriella Eld: Talpig feketében című regénye volt. Nagyon rég szerettem volna már elolvasni ezt a regényt, de valahogy soha nem úgy jött ki a lépés, hogy be tudjam szerezni. A könyvhéten viszont végre beszereztem, majd elolvastam és nem bántam meg. Vagyis de, mert nincsenek nálam a folytatások, de majd azt is beszerzem. Viszont így is találtam magamnak könnyen egy következő olvasmányt, ami Borsa Brown: A kezdet című könyve volt. Izgatottan vártam, hogy végre elolvassam, azonban a nagy izgalom ellenére rettenetesen lassan haladtam a regénnyel (olyannyira lassan, hogy emiatt elküldtek a kiadótól, de erről majd az évzáróban ejtek pár szót, ha úgy találom jónak, bár azt leszögezném, hogy nem haragszom senkire, nem hibáztatok senkit). A lassúságom oka viszont nem a történet unalmassága miatt volt, mert ezt a jelzőt nem tudnám a könyvre ragasztani. Nem volt unalmas egy percig sem. Csak nehéz úgy olvasni ezt a könyvet, hogy közben mindent látsz magad előtt. Még "azt a bizonyos jelenetet is" (erről bővebben írtam az értékelésemben nektek). Borsa könyve után pedig egy olyan világba utaztam, ahol most én is lennék, ha a családom meghallgatott volna. Következő olvasmánynak ugyanis Czank Lívia: Szép, zárt világ

című csodálatos képekkel teletűzdelt albumát vehettem a kezembe, melyen keresztül az írónő képekkel és szövegekkel egyaránt bevezeti az olvasót a balettiskola "kulisszáiba". Imádtam ezt a könyvet, letenni alig akartam. Csak egy bánatom volt: utazás közben nem tudtam olvasni. De ezen kívül tényleg elmondhatom, hogy egy olyan könyv került ezzel a polcomra, amit a jövőben többször is a kezembe fogok venni és elolvasni. Azonban minden véget ér egyszer, így ennek a könyvnek az olvasása is. Gyorsan kellett kerítenem egy másikat, ez pedig nem más volt, mint Anne L. Green: Toszkána vére című regénye. Itt a lassúságom oka pedig szimplán az időhiány és más különböző magánéleti dolgok voltak. 

 Na, de vajon a tél és az újév mit fog tartogatni?

11/30/2021 No megjegyzés

Fülszöveg: 

Ismerem ​az utam.

Gloria G. C. Latin-Amerikában nő föl, nyomor veszi körbe, és kilátástalanság. Az apja megtagadja, az anyja meghal, a bátyja pedig eladja. Gloria hiába próbál menekülni a sorsa elől, a származása nem csak lehetőségeket ad a kezébe, hanem halálos ítéletet is mond rá. Találkozása Jesus Herrerával megmenti az életét, de egyszer mindenért törlesztenie kell. Elhagyni kényszerül a hazáját, politikai menedékjogot kap, ezért az USA két elit katonát küld érte.

Robert Cooper, az egyik katona, veszélyesen közel kerül a védett személyhez, de egy Delta Force-os nem hibázhat. Azért mindig megfizet…

Mindenkinek van múltja, Gloriáé talán képes megsemmisíteni a jövőjét is.

Hol és miben van a hatalom?

A világ, ahol mindenkinek van ára, és ahol sokat kell érned ahhoz, hogy elkezdődjön az életed.

Szenvedély…

Kokain…

Természetvédelem…

Gerillák…

Gyermekprostitúció…

Hol kezdődik az életed, ha csak egy macska vagy?

Mert azt mondod, hogy ismered az utad… De az utad csak most épül…

A kezdet című regény A végzet párhuzamaként, a másik oldalról, a nő szemszögéből mutatja be két sors egybefonódását, miközben feltárja Gloria múltjának szörnyű titkait.

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Új sorozatában, a tőle megszokott módon, titkos világba enged betekintést, amely bővelkedik érzelmi magasságokban és mélységekben.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT
 
Véleményem:  

Soha nem olvastam még el egy könyvet ilyen hosszú idő alatt. Azt hiszem, ez tényleg nem tartozik a könnyű olvasmányok közé. Főleg, hogyha az ember vizuális memóriával rendelkezik (márpedig az emberek kilencven százaléka magáénak tudhatja ezt a képességet. Brutális. Nehezebb volt, mint Robert szemszögét olvasni. Sok mindent megértettem Glóriával kapcsolatban, de a véleményem nem sokat változott. 

"Minden vég egy kezdet…" - 581. oldal

A regény első fejezete rögtön egy visszaemlékezéssel kezdődik Glória árvaházi éveiből. Ezt bevallom kicsit megrázó volt olvasni, hiszen nem minden nap olvas az ember ilyen történetet. Legalábbis én nem minden nap olvasok olyan történeteket, ahol egy tizenkét éves kislányt kényszerítenek esténként, hogy sz*pja le a nevelőjét, mert csak akkor kap enni. Kicsit (na jó, nagyon) meghökkentő volt nézni, ahogy követelte a nevelő, amit ő akart és ezzel manipulált és befolyásolt egy kislányt. A visszaemlékezésekből azonban arra is fény derül, hogy mindennek köszönhetően Glória tizenhat éves korára már drogfüggő lett, mellyel a saját életét nehezítette meg. Azonban amíg az első kötetben Robert oldaláról nézve azt gondoltam róla, hogy egy hisztis kurva... hát... Nem mondom, hogy száz százalékosan, de változott a véleményem. Sok mindent megértettem. Köztük azt is, hogy legtöbbször mit miért tett és mondott. Bár azt be kell valljam, hogy az állandó belső hangjainak ismételgetése az egekbe kergetett. Gondolok olyanokra, mint a "Gyere velem az utamra katona", "Add nekem az utad katona" stb. Legalábbis szerintem egy kicsit sok volt. 

"Érték számunkra, ahova születtünk, ahol éltünk, de nem tanuljuk meg, hogy más embereknek más hely jelenti ugyanezt. Nem gondolunk bele, hogy mindenkinek vannak helyszínek a szívében, és azok között nem lehet különbséget tenni." - 172. oldal

 A végére viszont egész normális lett Glória, ott csak egyszer húzta ki nálam a gyufát, mikor eljátszotta a kétségbeesett asszonyt Robert hazajövetelénél. Katonafeleség. Tisztában lehetne azzal, mit vállalt. Lehet csak én vagyok túl hideg és érzéketlen, de én így látom. Nem kell velem egyetérteni. Viszont egy valamit szerettem Glóriában. Hogy képes volt kitörni abból a ketrecből, amibe tizenkét évesen belekényszerítették. Képes volt kitörni a drog fogságából. Majdnem. Vagy teljesen. Nagyon nehéz utat vállal egy ember, ha úgy határoz leszokik valamiről. Legyen az bármi. Ám a kitartása is becsületre méltó, azt még meg kell említsem (SPOILER: Mikor pl Jesus az orra elé rakott egy tasak kokaint simán elgyengült volna). Minden szempontból. A drog egy dolog. Viszont neki a honvággyal is meg kellett birkóznia.
10/08/2021 No megjegyzés

Nőnap alkalmából egy bejegyzéssel készültem nektek, melyben a kedvenc könyveim azon női főszereplőit gyűjtöttem össze, akik inspiráltak vagy csak szimplán valamiért kiérdemelték a "kedvenc" jelzőt. De hogy kik is ők? Lássuk:

1. Lili Elbe (David Ebershoff: A dán lány)

Habár ő nem csak könyvszereplő, hanem egy valós személy volt, mégis méltónak találtam erre a helyre, hiszen nekem nagyon sokat segített mind lelkileg, mind máshogyan. Nagyon inspiráló személy és az, amin ő keresztülment egy csodálatos és aki nem érintett az meg se értheti azt a küzdelmet, amin ő keresztülment. 

2. Ana Moreno (Baráth Viktória: A főnök-sorozat) 

Úgy gondolom, hogy Ana is sok mindent mutatott meg az olvasóknak, hiszen az ő élete sem volt sétagalop. Szerintem sokunknak mutatta meg azt, hogy milyen egy erős és kitartó nő. 

3. Judit (Hajnal Kitti: Homokszemek)

Judit azért került bele a listába, mert a szerző az ő szemén keresztül mutatta meg az olvasóknak, hogy egy anyában mi zajlik le akkor, mikor a gyermeke bevallja, hogy ő más. Mondjuk én pont nem tudtam a homofób édesanyámat Judit helyébe képzelni, de biztos van olyan olvasó, aki igen. 

4. Marion, Colette, Léá (B. E. Belle: Árvák)

Ez az a könyv, ami tényleg megérdemli a helyét ebben a listában. Hiszen mindegyik lány egytől egyig erős személyiség olyan, aki megtanult küzdeni egészen kiskoruktól kezdve. 

5. Glória (Borsa Brown: A végzet)

Ő az a személy, aki sok mindenen ment keresztül és habár ezt a A végzetben nem ismerhettük meg eléggé, reménykedem abban, hogy A kezdetben sokkal részletesebb képet kapunk az ő szemszögéből.

3/08/2021 No megjegyzés

Fülszöveg:

Bármikor, bárhol bevethető.

Robert Cooper, az USA Delta Force alakulatának tagja. Egy napon különös bevetésre küldik: egy titokzatos védett személyt kell eljuttatnia Venezuelából Amerikába.
Gloria G. C. olyan nő, akit az Amerikai Egyesült Államok vesz védelmébe, de hogy miért, azt rejtély övezi.
Két teljesen különböző ember, akiknek szívében mégis ott lapul egy közös cél, és amelyre csak hosszas szenvedés után jönnek rá.
Múlt, vágy, becsület, mélyen gyökerező érzések, amelyek nemcsak a szereplőket, hanem az olvasót is magukkal sodorják. Háborúk, békék, végzetek, kezdetek, harcok és ölelések.
Kegyetlen világ, amelyben megbújik az ember gaztette és jósága.

Meginoghat egy katona hite?
Haza…
Kurvák…
Kokain…
Rumba…
Mi a végzeted, katona?

Mert azt mondod, hogy tudod. De nem tudsz te szart sem!

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Új sorozatában, a tőle megszokott módon, titkos világba enged betekintést, amely bővelkedik érzelmi magasságokban és mélységekben.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

 Véleményem:

 Borsa már sok világba bevezetett minket, sok mindent megmutatott nekünk. Olvashattunk már maffiáról, az arab kultúráról és még sok mindenről. Mind egy elzárt, mondhatni titkos világot mutatott meg az olvasóknak. Most is egy ilyen világba vezetett be minket. A katonák világába.

Fotó: Pápai Joci Photo
Számomra ez a könyv sok mindent jelentett. Mióta Borsa megosztotta a csoportjában a kutatómunkával kapcsolatos képeket ezáltal betekintést nyerve a következő könyvbe, azóta izgatottan vártam. Hogy miért? Tudtok már rólam néhány dolgot, hiszen nem titkolok semmit, persze megválogatom a szavaimat. Így az sem titok, hogy egy születéskori betegségem miatt vannak és voltak is bajaim a múltban. Emellett nekem mégis az volt a legnagyobb álmom, hogy egyszer katona lehessek. Annak ellenére is, hogy tudtam, soha nem válhat valóra ez az álmom. Pedig emlékszem, hogy egyszer, mikor táborban voltam jött hozzánk egy katona és tartott egy mini-kiképzést (kúszás, kötélmászás és lövészet is volt többek között). Az ottani táborvezető nem engedte, hogy csináljam a gyakorlatot, csak a lövészetbe engedett beszállni. Akkor fogtam életemben először fegyvert. Hatalmas élmény volt és azóta is visszasírom. Na meg én voltam az az ember, aki nem azért hordta és hordja a terepmintás cuccokat, mert divat. Na, de belőlem ennyi elég, lássuk a történetet.

"Nem azért lettem katona, mert másokon akartam segíteni, hanem azért, mert én az akartam lenni. Fegyvert fogni, dönteni élet és halál fölött, szolgálni a hazát… Ezek nemes, ugyanakkor férfias dolognak tűnnek a szememben kissrácként." - 7. oldal

 Maga a történet ugye ott veszi kezdetét, hogy Robert a főszereplő és társa (valamint barátja), Paul közös küldetést kap. Védelmezniük kell egy személyt, ám arról kevés információt kapnak, sőt szinte semmit, hogy ki ő és hova kell pontosan vinni. Csak annyit tudnak, hogy az úticél USA. Amikor azonban már magukhoz vették a lányt és elindultak volna történik egy baleset és lezuhan a gép, mellyel az utukat folytatták volna. Így aztán tanúi lehetünk annak az időnek, melyet ennek a váratlan feladatnak a megoldásával töltenek, próbálják minél inkább megtudni, hogy ki is az alany valójában, ha már így hozta a sors, hogy valóban szükségük van erre. Glória és Robert azonban a kezdetekben nem mondhatnám úgy hogy egy hullámhosszon voltak. Legalábbis szerény véleményem szerint. Egyfajta csárdást jártak. Robert hűen a hivatásához megpróbálta elnyomni az érzelmeit, habár azért kezdetekben azt is észrevettem, tényleg idegesítette a nő. Bár bevallom engem is. Konkrétan úgy viselkedett, mint egy... Ám vajon kérdés, hogy meddig sikerül neki elfojtani  az érzelmeit? Ha egyáltalán sikerül, akkor meddig?

"Állandóan azt mondják a katonákra, hogy hősök akarnak lenni, pedig ez nem igaz. Ha hősökké leszünk, az azt jelenti, hogy valami rossz történt. A sima dolgokért, egyszerű harcokért a hétköznapokban senki sem kap elismerést. Ölj! Éld túl! Áldozd föl magad! Rokkanj bele! Igen… Akkor hőssé válsz…" - 28. oldal

 A történet két szálon fut, az írónő főszereplő múltját és jelenét is, ezáltal bepillanthatunk például abba, hogy Robert miként élte meg az alakulathoz való jelentkezésekor a kiképzést. Valamint a további küldetéseit is elmeséli. A történet egyik folyamatosan ismétlődő mondata az volt, hogy: Rothadó testek, elásott lelkek. Ezt a mondatot egészen az ötvenhatodik fejezetig nem értettem, de erről majd később. Mindössze szerintem ez egy jó megoldás volt, hiszen így nem csak elbeszélésekből ismerhettük meg Robert múltját és azt, milyen a múltja, hanem ő maga meséli el.

"A természet és a sors mindig maga dönti el, miként próbálja elvenni a szenvedő életét." - 43. oldal

 Robert a történet során sokat gondol az édesapjára, aki szintén katona volt, de már nem élhette meg a fia jelentkezését a különleges alakulathoz. Valamiért nekem az jött le a történetből, hogy nagyon kötődött hozzá és szerette az apját, ami be is vallom, mosolyt csalt az arcomra a későbbiekben is.

"Ha nincs benned kitartás, ha nem hiszel magadban, istenben vagy bármi másban, akkor neked annyi. A lényeg, hogy higgy." - 52. oldal

 A küldetés előrehaladtával míg Roberték úgy érzik, hogy egy állóvízben tapicskolnak, addig nagyon is halad előre a történet és sok minden derül ki az alanyról is, többek között az is, ki ő valójában. Azonban, mint minden Borsa könyvben, itt sem maradhat el a romantika. Egyre inkább kezdenek egymásra találni még akkor is, ha

Fotó: Pápai Joci Photo
Robert tisztában van vele, nem helyes, amit tesz. Döntenie kell. Szerelem vagy parancs. Bevallom nagyon izgultam, hogy ennek mi lesz a végkimenetele, de végül megnyugodtam, hiszen minden szép és jó. Kis bukkanókkal, ám melyik történetben nincsenek bukkanók? Hiszen hamarosan rájönnek arra, melyre egész út alatt szerettek volna.

"Talán, aki katonának áll, az nemcsak kihívást akar magának választani, hanem halált is. A végzetét." - 127. oldal

 Azonban egy idő után az átlag embernek rá kell jönnie, hogy a katonák élete cseppet sem fényes. Robert esetében például felmerül a kérdés: Haza vagy szerelem? Az értékelésem elejéből gondolhatnátok, mi lenne a válaszom. Ám vajon Robertnek is?  

"Ha függő vagy, nem érdekel a jövő." - 190. oldal

 A történet során egyszer lehettem tanúja annak, hogy Robert hazalátogatott, ezáltal megismerhettük az édesanyját és a vele való kapcsolatát, mely első pillanatban nem volt túl fényes az ő szemszögéből nézve. Azonban azt is láthattam, hogyan viszonyult az apjához. Az egész történetnek csupán két momentuma volt, mikor közel álltam a síráshoz. Az egyik ez volt.

"Nem megyek ebbe bele, inkább odalépek a kandallóhoz, kezembe veszem azt a képet apámról, amelyet mindig szoktam, és gyengéden beleöklözöm.
– Helló, apa! Itt vagyok! Hiányoztál!"
- 488.oldal

 A másik pedig – és most tényleg nem túlzok, ha elolvasod, meglátod – az egész ötvenhatodik fejezet. Kegyetlen. De még ott sem sírtam csak csípték a szememet a könnyek. Ott értettem meg a fent említett mondatnak a lényegét.

 Innentől már csak két mondanivalóm akadt:

1.Köszönöm, hogy megírásra és kiadásra került ez a regény. Kellett a lelkemnek, hogy ezt átéljem.

2.Kíváncsi vagyok, mit tartogat a második rész.

10/18/2020 No megjegyzés

Fülszöveg:

Suzanne ​Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…

Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?

„A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem” – adja meg a választ Osho, és e tantétel igazságát nem is bizonyíthatná hitelesebben e könyv.

BORSA BROWN lélektani folyamatokat is boncolgató, letehetetlen regénye feltárja, milyen pokoli mélységekbe és paradicsomi magasságokba juthat férfi és nő, ember és ember kapcsolata.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

 Véleményem:

Van az a mondás, mely szerint „Nem minden arany, ami fénylik”. Meg kell, hogy mondjam, eddig nem sűrűn tapasztaltam az életemben ehhez hasonló dolgokat, most azonban legalább olvashattam ilyen történetről. Susanne és Massimo története ezen a mondaton alapul. Hiszen mikor megismerték egymást egyből egymásba szerettek csak éppen azt nem tudták, milyen is a másik. Avagy... hogy ki is a másik.

"Egy perccel ezelőtt úgy ölelt, mintha én lennék vágyai netovábbja, most pedig úgy viselkedik velem, akár egy idegennel." - 35. oldal

 A fülszöveg alapján és amiket eddig hallottam, tisztában voltam vele, hogy nem lesz egy könnyű és átlagos történet. A könyv végére érve azonban a sejtésem bebizonyosodott. Egyáltalán nem egy habos-babos szerelmi történetről van szó. Bár, hogy őszinte legyek, nem is vártam azt. Talán pont ezért is kezdtem bele. A Borelli család „oroszlánját” végre jobban megismerhettem, ugyanis a Sapho duológiában kíváncsivá tett a karaktere. Hát nem csalódtam. Ha a gyermeki hiúságomat engedtem volna szárnyalni, akkor sajnáltam volna Susannét. Azonban egy cseppet sem sajnáltam. Hiszen ha szeretünk valakit, akkor olyannak fogadjuk el, amilyen. Nem? Susanne meg végig hisztizett és próbált ellenszegülni és „szabályt szegni”.

"Szerintem azoknak az embereknek vannak a legnagyobb belső harcaik, akik kívülről sziklaszilárdnak tűnnek." - 115. oldal

 A történet kezdetén Susannét egy látszólag


céltudatos lánynak ismertem meg, aki mint minden ember dolgozik. Azonban a főnökével több is van köztük mint főnök-alkalmazott viszony, ami az elején kicsit érdekes volt számomra azért, mert tisztában lehetett volna egy ilyen kapcsolatnak a következményével. Aztán... Jött a koccanás. Susanne első pillanatban elvarázsolta Massimo-t és már első pillanatban fellángolt köztük az a bizonyos tűz. Illetve jobban visszagondolva inkább az utána történt eseményeknél érzékelhető inkább az érzelmek kialakulása, mikor Susanne felkeresi Massimot a kártérítés miatt. Massimo pedig már az első pillanatbab szerelmes lesz és képtelen féken tartani magát. Szóval... Már itt is lesz egy és más. Azt viszont – hátha még nem olvasta valaki – nem áll szándékomban elmondani, mikor és melyik jelenetben, na meg hányadik oldalon.

"– Nem leszek az ellenséged, csak akkor, ha azzá teszel!" - 218. oldal

 A kapcsolatuk szépen lassan kezd kialakulni, minden rendben folyik, Susanne megismerkedik Massimo szüleivel, akikkel elsőre nem nagyon találja meg a közös hangot. Egészen addig minden jól megy, amíg Susanne el nem kezdi sejteni, majd később rá nem jön, kicsoda is valójában Massimo. Kíváncsi leszek, hogy ez a később milyen irányba fog változni. Vagyis inkább másképp fogalmaznék: Kíváncsi vagyok, mit tartogat a második és a harmadik rész, hiszen az első rész végén majd’ kiugrott a szemem a döbbenettől.

"Massimo nem csupán egy álarcot visel, hanem rengeteget, én pedig sosem tudhatom, melyik van éppen az arcán. Minden énjével azonosulni tud, talán a szerelmes férfit is csak eljátsza." - 243. oldal

 Ámbár ha már ilyen sokat fecsegek Massmoról azt sem felejtem el megemlíteni, hogy véleményem szerint általa jobban megismerhető az a világ, amiben ők élnek. A Sapho duológiából ezt hiányoltam a leginkább. Itt megismergettem (nagyjából) a felépítését a Cosa Nostrának, bár azzal is tisztában vagyok, hogy nem minden úgy van, ahogy itt le van írva. Elevenen él bennem az a jelenet, melyben Massimo ezen veszekedett Susannéval, amikor ő a „maffia” kifejezést használta rájuk. Ez pedig egy majdnem egész napos, avagy egész délutános beszélgetést eredményez, majd végül Susanne tudomást szerez néhány dologról.

"Én ugyanolyan felelősséggel tartozom a kiejtett szavakért, mint ő a brutalitásáért." - 393. oldal

Na és végül Susanne (ha már Massimoról is szót ejtettem). Számomra egy kicsit negatív karakter volt. Hisztis. Nem értem miért nem tudott a fenekén ülni és betartani a szabályokat, melyeket Massimo felállított csupán annak érdekében, hogy ő életben maradhasson. De nem-nem, ő ment a saját feje után.

 A Saphoban Massimo azt mondta csak egyszer ütötte meg Susanne-t. Hát... Bárhogy számolom, ez nem egy volt. De nyolcvan százalékban mindnek megvolt az oka, így nem panaszkodom, hisz egy nagyszerű történetet olvashattam az írónő tollából (ismét). Várom, hogy kezembe vegyem a folytatást.


10/04/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:

Szerelem és megtorlás a bűn kapujában.

Umberto Sapho, a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának vezére, alapos leckét kap. Nemcsak arra jön rá, hogy a hatalom ingatag, mindennap meg kell érte harcolni, hanem arra is, hogy a szíve az egyik legnagyobb ellenségéhez húzza.

Lia Dortella, a nyomozónő, elérheti azt, amit már gyerekkorában kitűzött célként. Apró lépések választják el a lelki békéjétől, de az érzéseivel nem tud harcba szállni.

Mindenkinek megvan a maga fegyvere, és nem fél használni a másik ellen… De megtanulják, hogy „Aki háborúba kezd, annak két sírt kell ásnia!”

Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
 A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

  Borsa Brown Sapho című duológiájának nagyon vártam a folytatását, hiszen kíváncsi voltam, mit tud még csavarni rajta az írónő. Habár nekem a történet már az első résszel is egy kerek egész volt, most rájöttem, hogy igenis jó, hogy jött egy második része. Hiszen itt is további csavarok és nem várt fordulatok, történések fogadtak, amiket körömrágós-izgalommal fogadtam.

"Mindenki döntését becsülöm, és ő úgy döntött, hogy jó lesz. Segítek neki jónak maradni."
80. oldal 

 Az írónő stílusát Az arab című sorozatának első részével ismertem meg és azzal magához láncolt egy életre, hiszen lekötött és nem engedett el. No hát a Sapho első és most a második részével sem voltam másképp. Alig bírtam letenni. Tudjátok, van az a kép, ahol egy ember olvas és rajta van a felirat „Csak még egy oldalt”. Ez a könyv pont ilyen volt. Olvastam utazás közben, itthon, hiszen karantén volt, épp csak annyira tettem le, hogy elmenjek mosdóba vagy enni egy pár falatot. Na meg persze aludni és néha a családdal játszani. Habár az olvasásával egy kicsit várnom kellett hiszen előbb anyám akarta végigolvasni. Mondjuk... Az elég hamar megvolt. Borsa a könyveiben mindig ellentéteket fűz össze, így kreálva bonyodalmat és fájdalmat a történetben.

"Sosem a halál fáj, vagy az, hogy egy mocsok pokolra jut, hanem az, hogy történt valami, ami visszafordíthatatlan, és ami már örökre az agyam egyik rejtett polcán fog heverni."
104. oldal

 Maga a történet egy kicsit ugrott az első rész végét követően, ami számomra azt jelentette, hogy a két könyv közt eltelt időt az írónő az olvasókra bízza. A második részben történt cselekmények viszont számomra sokkal lendületesebbek és izgalmasabbak voltak. Volt, amire számítottam és megesett olyan, amit még csak nem is gondoltam volna. Például, hogy Lia képes olyan emberekben is kárt okozni, akik "közel" állnak hozzá. Bár az ő karakterét az első részben is nagyon bírtam, hiszen egy erős kitartó karakter, aki ha kigondol valamit, akkor elindul az úton és egyenesen megy a cél felé, amíg el nem éri azt. Akárcsak Umberto.

"Egykor ő is jó ember volt, és mindketten keressük az elveszett énünket."
193. oldal

 Amikor a végére értem a történetet minden kérdést megválaszoltnak tekintettem, hiszen számomra egy kerek egész történet alakult ki a végére. Izgalmas volt olvasni, habár Massimo történetét még nem vettem a kezembe. Viszont így is értettem az egész történetet és nem volt vele baj. Ezután viszont szerintem összemelegedem Massimoval is. Kíváncsi vagyok, hogy vajon az a történet mennyire lesz kalandokkal teli. Bár, ahogy az írónőt megismertem... Az lesz. Tehát... Jöjjön egy újabb kaland. Ez itt most lezárult, de egy cseppet sem bánom. Végtelenül izgalmas történetnek lehettem tanúja.

"Sokszor látunk dolgokat, ami mögött egészen más van." 445.oldal

6/20/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:

Vágy és bosszú a bűn kapujában.

Umberto Sapho a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának oszlopos tagja. Apja halálával megörökli a bűntől csöpögő birodalmat. Próbál hű maradni a régi Don értékeihez, de olyan kalamajkába keveredik, amiből talán sosem tud majd kimászni.

Lia Dortella a taorminai kapitányság csinos, ám felettébb kusza magánélettel megáldott nyomozónője. A szicíliai maffia tönkretette az egész életét, egy cél vezérli: bosszút állni mindenért.

Ám a céljai egyszer csak bilinccsé válnak…

Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT


Vélemény:

 Nagy örömmel töltött el, mikor megláttam, hogy megjelenik a Sapho, de nagyon örültem neki, hiszen szerettem volna elolvasni a történetet. A történet maga sok részen lebilincselt és magával tartott, ám azt sem tagadom, hogy voltak unalmasabb részek is a könyv folyamán, ám még azok is élvezhetőek voltak. A végét pedig egyszerűen nem tudtam felfogni. Szerintem nagyon is függővége van, amit én nagyon nem szeretek. Hol a második rész?
 A bemutató után már neki is kezdtem a könyvnek, ami azért is volt érdekes, mert egy másik olvasásba is benne voltam. Viszont egyáltalán nem.zavart közbe, így örömmel olvastam a megjelenés napjától tegnapig.
 Maga a történet Lia-ról egy századosról és Umberto-ról a Cosa Nostra család egyik fejéröl szól. Tipikus macska-egér játék volt kettőjük (egy kis szexel keverve). Néhol azonban számomra már unalmas volt olvasni ezt a kergetőzést. A könyven mind a két szereplő szemszögét és múltját megismerhettük részletesen. Megismerhettük Lia családját és az ő múltját, valamint Umberto életébe is jobban bele láttunk.
 Azonban, mikor a végén végre kiderült, hogy ki kinek a kicsodája (no spoiler), akkor már nagyon örültem, a vége meg... Én függővégnek tekintettem, hiszen szerintem nem kerek és lezárt. Ettől függetlenül azonban nagyon tetszett a vége is.
 Összességében továbbra is állíthatom, hogy imádom Borsa műveit. Valamint azt mindenképp meg kell említenem azoknak, akik szemezgetnek a könyvvel, hogy ennek a könyvnek van kapcsolata a Maffia-trilógiával, hiszen az ott megismert Massimo is szerepet kap benne, ám nem feltétlen szükséges annak a trilógiának az ismerete. Tapasztalat, hiszen én sem olvastam még. Örültem, hogy olvashattam és örömmel várom a májust, (juhé töriérettségi!) hogy olvassam a folytatást. Kíváncsi vagyok, mi a történetük vége.

Kedvenc idézet(ek):

"– Akkor veszel nekem lovat?
Ja! Hogy a lónál tartunk!
– Feleségül ne vegyelek? – borzolok bele a hajába, mire ő visítva üvölti:
– Deeeeee!"

22. oldal

"Egész életemben a határozottságom tett azzá, akivé. Persze annak születtem, akinek, oda, ahova, de a határozottságot sosem kellett tanulnom."

53. oldal

"Nevetni, miközben a lelked sír. Megtanultam."

162. oldal

"-(…) Inkább zárlak fogdába, mint hogy zokogjak a sírod fölött."

469. oldal
2/26/2020 No megjegyzés

Fülszöveg:

Érzelmes ​és sokkoló.

Történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között.

Csillának nincs egyszerű élete. Egyetemista, de az élet száz felől osztogatja neki a pofonokat. Alkoholista édesapja, és rákos édesanyja mellett azzal is szembe kell néznie, miként változik az öccse a drog hatására egy egészen más emberré. Egy tolmácsmunka alkalmával összehozza a sors egy szaúdi férfivel, aki felforgatja az életét.

Az Arab szeretője című regény Az Arab párhuzamaként a másik oldalról, a nő szemszögéből mutatja be egy szerelem kibontakozását, egy különleges kapcsolatot a két különböző kultúrából érkező ember között, egy fiatal lány felnőtté válásának történetét.

Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai nem véletlenül váltak az olvasók kedvenceivé. A két regény szépen egészíti ki egymást, egészen más érzéseket adva át az olvasónak, miközben egymástól függetlenül, külön-külön is megállják a helyüket.

Ha még nem olvastad Az Arab című regényt, ezek után biztos kedvet kapsz hozzá.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT!

Véleményem: 

  Fantasztikus élményt tárt elém az írónő ezzel a regénnyel. Annak ellenére, hogy tükörregény és az ötven százalékát már tudtam örömmel olvastam végig. Öröm volt Csilla nézőpontjából is látni a dolgokat. Egyet viszont megmondok nektek: Ne nézzétek meg, meddig olvastam a moly szerint. Katasztrofálisan hosszú ideig. Na jó, mentségemre szolgál, hogy nagyon kiborított Csilla családja. De azon kívül imádtam. Most már nincs bennem semmi félelem, örömmel folytatom a sorozatot, megszakítások nélkül. Annak ellenére is, hogy a listában nem az következne. Kicsit fejre állítottam.
 Magát a cselekményt azért is volt izgalmas olvasni, mert legalább 3D-ben nézhettem végig, hogy hogyan szakít Csilla Tamással. Nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de én nem túlzottan kedveltem a pasast. Túl... - hogy is fogalmazzak - nagyképű volt. Viszont ettől volt jó a történet. Hogy van egy olyan szereplő, aki miatt eldobhatom a könyvet. Na jó, nem. Csillát nem bántjuk. A lényeg annyi, ezzel kapcsolatban: Teljesen megértettem Csillát, amikor Tamással kapcsolatban megtette a megfelelő lépést, mert személy szerint én soha nem kedveltem, viszont egyetlen egy pillanatra azért megsajnáltam.

Utólag összehasonlítva a két kötetet teljesen meg tudom érteni Csilla gondolkodásmódját is. Nem lehetett egyszerű megérteni az első pillanatban Gamalt, ráadásul ilyen család mellett, ahol ezer felé áll a fejed, az öcséd és az apád is egy szenvedélymániás. Nem tudom, hogy fel tudtam volna nőni egy ilyen családban. Minden esetre - tudom, hogy nem létezik, de - nagy gratuláció ezért Csillának. Aki látta, hogy reménytelen a helyzet az öccsével kapcsolatban, mégis megpróbált rajta segíteni. De sajnos ehhez az ő akaratereje is kellett volna. Ami ilyenkor nincs meg az emberben. Legyen szó akár alkoholról, akár drogról. 
Anna
 Az írónő stílusát meg már említenem sem kell. Az első könyvénél megvett engem. Imádtam, ahogy
fogalmaz. Nem durva, de nem is finom cukormázas a fogalmazás. Ez pedig pont jó. Kicsit hülyén éreztem magam, amikor az első részbe kezdtem bele, hiszen tizennyolc év alatt voltam, a regény hátulján pedig ott van, hogy tizennyolc felett ajánlják.
 
 A történetről nem sokat mesélnék, mert aki olvasta az első részt, az nagyjából tudja. Csak annyit mondanék, hogy az elején ugye megismerjük Csilla családját, amit kezdetekben még az anyukája és ő is próbálnak összetartani. Aztán jön Gamal. Innen ismeritek már a történet egy-egy foltjait. Ugyanis, amikor nincs vele Gamal viszont már ott van a "gyümölcsük", akkor Csillának már többire csak ő lesz a fontos Gamal mellett. Valamint őszintén szólva még most is meglepődtem, hogy Gamal mennyire jól állt ehhez a dologhoz és ahhoz, hogy a "gyümölcs" lány. Pedig az araboknál ez nem szokás. Legalábbis az eddigi értesüléseim szerint. Ott a fiú az értékes.  

Kedvenc karakter(ek): 


Csilla:
Szerintem Csilla (ahogy Gamal mondaná: Dzshilla) egy baromi erős személyiség a történetben, mert ha megnézzük a családját és azt, hogy utána, mit vitt végbe, akkor tényleg irigylésre méltó.

Gamal:

Mint az első részben most is odáig voltam érte a gőgös stílusa ellenére is. Imádtam, ahogy a lányához viszonyult és nem hagyta ott őket. Hogy számára Csilla és Anna volt az igaz szerelem. 

Anna: 
Annak ellenére, hogy születésétől fogva egészen pár hónapos koráig ismerhettem csak meg a kötetben odáig voltam érte. Már most érzem, hogy a továbbiakban is szeretni fogom.

Kedvenc idézetek:

"A lelkem úgyis össze van törve, a szívem meg úgy repdes körülötte, mint egy pillangó, amibe két liter kólát öntöttek."

105. oldal

"Ez a férfi tényleg egy labirintus."

160. oldal

"Az ember erős és annak is érzi magát, de a sírás nélküli könnyezést képtelenség elállítani."

258. oldal

"Becsapás az egész. Az egész világ. A betegség, a gyógyulás, a mosolyok, az érintések, a boldogság… Semmi sem igazi, csak az az érzés, ami egy szülő és gyerekeközőtt létezik."

212. oldal

"Nagyot nő a szememben, és nem az anyagiak miatt, hanem azért, ahogy beszél a lányunkról."

393. oldal

"Ha valamit nem tettél meg, azt a saját erőtlenségednek köszönheted, ha hibát követtél el, amiért vezekelsz, az meg szinte már megnyugtató."

262. oldal

"Istenem! Miért mondta mindenki, hogy Tamásnál jobbat nem találhatok? Ez a férfi mellettem minden rezdülésével óvja a lányunkat, tiszta szívéből szeret mindkettőnket. Nem igaz, hogy az embernek az eszére kell hallgatnia! A szívére kell!
– Nagyon jó apa vagy, Gamal!"

426. oldal

"– A pokolra viszel, Csilla!
– Nem, Gamal! A paradicsomba!"

429.oldal
Kedvenc jelenetek: 

A végén volt nagyon sok kedvenc jelenetem. Így hirtelen most egyet sem tudnék kiemelni. Legegyszerűbb. ha azt írom ide: AZ EGÉSZ KÖNYV.

Borító:

Én soha nem pártolom azt, hogy alakok legyenek a borítókon, mert akkor az ad az olvasóknak egy képet, hogy "tessék, így képzeld el", viszont Az Arab-sorozatnál nem így vagyok. Nagyon tetszenek a borítók.
3/17/2018 No megjegyzés
Mikor kezdtél el írni?

Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem bele az irodalomba. Aztán egy jó időre lankadt ez a figyelem, vitt az élet el tőle. A saját szórakoztatásomra írtam meg "A maffia ágyában" című regényt, de a barátnőm is elolvasta. Az ő biztatására küldtem el kiadóknak. Máig áldom őt! Üzenem: Adrienn! Imádlak!

Mikor és miből jött "Az Arab" ötlete?
 
Sosem gondolkodom témákon. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy fejlövésszerűen jön, sokszor már akkor, amikor még az előző könyvön dolgozom. "Az Arab" témára semmiképpen sem buzdított a mai politikai helyzet, hiszen mire az ideért, a könyv már készen volt. Igaz, technikai okok miatt várni kellett a kiadásával. Le kellett zárnom előtte a maffiát. Csak az az oka, hogy Szaúd-Arábiáról írtam, hogy a legelzártabb, vahhabita országot kerestem az iszlám tekintetében.

Hogyan tudtad ennyire hitelesen megírni?  
 

Nyilván egy ilyen könyvet nem lehet megírni erős kutatómunka nélkül, és az is fontos volt, hogy a kutatómunka ne egyvalamire koncentrálódjon. Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek. Voltak, akik betekintést engedtek az életükbe, meséltek, felnyitották a szememet. Nekik örökké hálás leszek, mert ők voltak a legnagyobb segítőim.

Miért pont az arab kultúráról írtál?
Mert sokat tudunk róla, mégis keveset. Meg akartam mutatni, hogy egy éremnek nem csak egy oldala van, sőt, talán nem is csak kettő. Elfogulatlanul, egyenesen akartam bemutatni, és meg akartam benne mutatni az embert.

Mit tervezel még a jövőben?
 
Rengeteg könyv van még a fejemben. Most, hogy az arab sorozatot lezártam, úgy gondoltam beiktatok egy kis könnyedséget, ami mégis rámutat egy társadalmi problémára a maga Borsás stílusában.  Ezt a nők imádni fogják, mert mindenki magára ismer majd.  Ennek a címe: "A férj prostija". Vigyázat! A cím becsapós! ;) Ezután ismét egy trilógiával jövök majd, ami már nem lesz olyan mulatságos. Gyalázat trilógia lesz a neve, és az első kötet címe az lesz, hogy : "Gyalázat és hit".

Hogyan tudod összeegyeztetni a magánéletedet és az írást?

Semennyire sem különbözöm a többi nőtől, úgyhogy ezt a kérdést a többi nőnek is föl lehetne tenni. Talán csak azért volt nehéz, mert hobbinak indult, és nehéz volt agyban átlépnem ezt a határt. Szembesíteni kellett az egész családot vele, hogy ez innentől nem csak szórakozás, hanem kemény munka is.

Hogyan formáltad meg a karakterek jellemét?

Bár sok író vitatkozik velem, én továbbra is azt vallom, hogy egy könyvet mindig a karakterek viszik el a hátukon. Lehet bármilyen szuper a történet, ha a szereplőket nem lehet szeretni vagy utálni, akkor nem fog kötődni hozzá az olvasó. És lehet egy egyszerűbb történetet is úgy megírni, hogy a karakter miatt feledhetetlen legyen. Ennek alapján építem a karaktereimet.

A későbbi műveidben tervezel visszanyúlni ehhez a kultúrához?

 
Nem tervezem, de azt sem mondom, hogy soha. Nem tudhatom, mit hoz a jövő. 

Szerinted, ha egy ott élő ember elolvasná, mit szólna hozzá?
Olvasták arabok, akik hálásak nekem, amiért így, elfogulatlanul írtam róluk. Na persze más itt olvasni, és más kérdés, hogy megjelenhetne-e arab országban. Egyértelműen nem. Sok benne az erotika, a nyers, durva fogalmazás. Mindent összefoglalva azonban, eddig minden arab, aki olvasta, csak pozitívan reagált.

Mit adott neked az írás, ami azelőtt nem volt? (Az olvasóidon kívül, persze.... :))
Adott mindent és semmit. Ugyanaz vagyok, aki voltam, és ezt az igaz barátaim tudják. Hitet adott. Hinni mindenben, amit szeretne az ember, még akkor is, ha eleinte falakba ütközünk. Hit abban, hogy megvan a saját utunk, csak rá kell lelni. Nekem 38 éves koromban sikerült. És persze csodálatos ajándék, hogy megtapasztalhatom, micsoda emberek vannak a világon. Szeretettel vesznek körül, és ez épít engem. Ez a sok szeretet arra is megtanított, hogy ki tudjam zárni a negatív embereket.

"Az Arab fia" megjelenésén mit szóltál hozzá, hogy akkora sor állt? Meddig dedikáltál?

23.15-kor írtam alá az utolsót. Boldog voltam és nagyon fáradt. Hatalmas megtiszteltetés, hogy ennyien eljöttek. A visszajelzések alapján sejtettük, hogy sokan lesznek, de ez felülmúlta a várakozásainkat. Az egésznek inkább az a lényege, ahogy lezajlott. Valaki 4 órát várt, mégis mosolyogva huppant mellém a fotelba. Na és ami még elképesztőbb, hogy a sorban állás közben barátságok szövődtek. Fél füllel hallottam sokszor: „Akkor írj rám. Örülök, hogy megismertelek.”  Szólt ez az előttük, mögöttük állónak. Ez volt igazán szívet melengető!

Számítottál rá az elején, hogy ekkora siker lesz?
 
Bízok a könyveimben, hiszen ha nem így lenne, nem is írnék. Inkább az volt kérdés bennem, hogy az olvasók megtalálják-e benne az üzenetet. Azt kell mondjam, nekem vannak a legcsodálatosabb olvasóim, mert nem csalódtam. Minden embernek más a tanulság, és ez így jó. Az első könyvemnél nem voltak illúzióim, jót nem hallottam a könyvpiacról. Első könyvesként nagyon nehéz, főleg hátszél nélkül. Mi, a kiadóval, mindent az olvasókkal együtt, közösen értünk el. Nem övezett minket botrány, fölösleges allűr, nem fordultunk arra, amerről süt a nap. Erre vagyok büszke.

Egy gonosz kérdés. Ha kedvenc szereplőt kéne választanod "Az Arab"-ból, kit választanál?
 
Ez tényleg gonosz kérdés. Akik ismerik az életemet, tudják, hogy "Az Arab szeretőjé"-ben van benne a lelkem leginkább. Annak a megírása egy megtisztulás volt. Kiírhattam magamból mindent, ami nyomta a lelkemet, így Csilla volt a legnagyobb segítségem. Ennek ellenére tőle búcsúztam sietve, magam miatt.

Melyik kötetet érzed leginkább magadénak, és miért?

Hát erre nagyjából ugyanaz a válasz, mint az előző. Talán annyit mondanék, hogy "Az Arab" című kötet megírásához kellett a legnagyobb kutatómunka, abban van a legtöbb munkám. Ez hozta meg az áttörést is. Megosztó, de ez nem baj, mert vagy szeretik, vagy utálják. Közömbösség nincs a könyv kapcsán, és ez jó. És azt sem tagadom, hogy "Az Arab" hozott össze olyan emberekkel, aki előrébb vittek engem.

Mit üzensz az olvasóidnak?
 
Olvassanak továbbra is. Ne bánkódjanak, amiért elbúcsúztunk az arab sorozattól, mert higgyék el, fantasztikus karakterek élnek még az agyamban, és alig várják, hogy szóhoz jussanak.

11/01/2017 No megjegyzés

Fülszöveg:

Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között.
Gamal ibh Hussein Ál-Szudairi a milliomosok megszokott életét éli, míg egy üzleti tárgyalás alkalmával Budapestre érkezik. Ridegsége és elhatárolódása az új világgal szemben hamarosan átalakul valami egészen mássá.
Vannak érzések, melyek korlátokat döntenek le, és embereket formálnak át. Mindezt azért, hogy új útra léphessenek. Miként vállalhatja föl egymást két ember, akik oly különbözőek?
Miként lépnek új útra, vagy veszik fel a harcot saját lelkükkel szemben? És mikor jönnek rá, hogy valami végleges és megváltoztathatatlan Borsa Brown, a több ezer példányban eladott Maffia triógia sikerszerzőjének legújabb és eddigi legizgalmasabb regénye sajátos, erotikával fűszerezett stílusával dolgozza fel a kényes témát.
Csakúgy, mint eddigi könyveiben, elzárt világba kalauzol, érdekes karaktereket és élethelyzeteket, emberi kapcsolatokat mutat be, melyeket kellőképpen színez csattanós párbeszédekkel.
Az erotikus részekre tekintettel 18 év feletti olvasóknak ajánlott!

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT!
Vélemény:

Borsa! Nem szeretnél történelem könyveket is írni? Akkor szeretném a történelmet és nem kellene minden év végén kettessel átengedniük a tanároknak. Szó szerint olyan volt a könyv, mintha egy csak egyetlen egy leckéből álló törikönyvet olvasnék.
  Viszont komolyra fordítva a szót, nagyon tetszett, pedig egy éve kerülgettem. Féltem, hogy nem fog tetszeni, de tévedtem. De még mekkorát. Féltem, hogy egy számomra olyan kultúráról olvasok, ami most különösen nagy vízhangot kap.
 Maga a történet egy gazdag arab férfiról szól, aki a királyi család tagja. Az egyik üzleti útján megismerkedik a vörös démonnal, Csillával, aki azonnal rabul ejti a szívét, de először csak az ágyig akarja elvinni. Aztán szépen, sorban megismerjük Gamal érzékeny, szeretettel teli oldalán is.
 Imádtam a történet minden egyes sorát. A cselekményeket még annál inkább. Azt is, hogy bemutatta a vallást.

A végén pedig nagyon jól bemutatja egy ponton a könyv, hogy egy arab férfi, akibe születése óta belenevelték, hogy csakis arab nőt szerethet, hogy képes megharcolni az igaz szerelemért és egy nem arab nőért. Na, meg az "ajándék értéke".

 Azt pedig külön megjegyzem, hogy a vége lesokkolt.

Kedvenc idézet(ek):

"Egy időre elhallgat, nekem pedig az jár a fejemben, hogy egy kelet-közép-európai ország fővárosában miért neveznek el teret az USA 32. elnökéről."

50. oldal

"Eszembe jutott apám megjegyzése a magyar nőkről. Azt mondta, ők a legszebbek a világon."

83. oldal

"A teve szóra úgy néz rám, mintha egy másik bolygóról érkeztem volna. Most már talán sejti, mi is a véleményem a sertésről. Kábé ugyanaz, mint neki a tervéről.
– Tevét? – szemöldökét felhúzva kérdez vissza. – Ó. Nem furcsa az? – úgy érdeklődik, mint egy buta kislány.
Majdnem odavetettem, hogy még eszünk ízeltlábúakat is, de nem kínzom tovább. Csak egyféleképpen vagyok képes válaszolni.
– Nem. Legalábbis még nem nőtt tőle púpom."

133. oldal

"Senkivel. Gamal ibn Husszein ibn Abdul al-Szudairi nem a gyengédségről híres."

149. oldal

"A hozományt a férj fizeti, de nem a lány családjának, hanem magának a menyasszonynak. Egy nőnek a hozomány a bizonyíték az életre. Bármi is történjen, akár egy válás is, a magas hozomány lehetőséget biztosít az újrakezdésre. Ezt sosem kérheti vissza a férj, és senki sem veheti el a nőtől."

226. oldal

"A menyasszony családjának azért is fontos a véres lepedő, mert ezzel bizonyítják lányuk ártatlanságát és tisztaságát. Ma már a lepedőmutogatás sokszor elmarad, de úgy látszik, a körülöttünk sertepertélő nők fontosnak tartották ezt a hagyományt megőrizni. Ha nem végeztük volna össze az ágyneműt, valószínűnek tartom, hogy valami állat vérét szétmaszatolták volna rajta. Legalábbis régen hallottam hasonló cselekedetekről.
A vőlegény családjának is fontos a tárgyi bizonyíték. Számtalan dolgot jelképez. Rámutat a férfi és a nő egységére, valamint a férfi uralkodására a nőn."

281-282. oldal

"– Azóta akarlak, hogy megláttalak, Gamal!"

313. oldal

"– Gyönyörű vagy, kicsi hercegnő!"

382. oldal

"Nem rombolom le a képzetét, mert igazság szerint a mi túlvilági hitünk egy kicsit bonyolultabb. A Korán szerint hét föld van és hét ég. Tehát a földünk alatt még hat pokol helyezkedik el."

400.-401.oldal

"Az én lányom!
Az én családom!"

404. oldal

"– Nagyon jó apa vagy, Gamal!"

422. oldal

"Durcásan az ajtóhoz fordulok, a lélegzete is eláll. Gyönyörű. Egy tűzvörös, szűk ruha van rajta, egy tűsarkúval és gyönyörű ékszerekkel."

426. oldal
Kedvenc karakter(ek):

Csilla: Mert egy nagyon erős és határozott nőt ismerhettünk meg benne.🙂

Kedvenc jelenet(ek):

Mondanám azt, hogy az egész könyv, de ez nem lenne igaz, mert voltak olyanok, amiktől egyenesen a falnak mentem.
1. kedvenc: Amikor a végén Csilla felhívja Gamalt és mondja, hogy van számára egy ajándéka, ő pedig lemegy hozzá és először látja meg az "ajándékot".
2. Amikor Csillával elmennek várost nézni.
Még számtalan kedvencem volt, de nem fogom mindet felsorolni, mert holnap reggelig olvashatnátok ezt a bejegyzést.

Borító: 

Engem megfogott. Tükrözi a történetet. Legalábbis elmondja, hogy milyen világról is szól a könyv. 
10/31/2017 No megjegyzés
Older Posts

Most olvasom:

Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • Borsa Brown: Az arab
    Fülszöveg: Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő kö...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...

Címkék

2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó Aurora P. Hill B. E. Belle Bakos R. Laura Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna Betty Forester Borsa Brown Bálint Erika Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Darvas Petra Dawn Silver Diana Hunt Dopamin Könyvkiadó Dream válogatás Elena Ferrante Elle Kennedy Emma ZR Erdőss Alex Farkas Anett Freida McFadden Fumax Kiadó Főnix Könyvműhely Gabo Könyvkiadó Gabriella Eld Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L&L L.J. Wesley LMBT LMBTQ LOL Lakatos Levente Leiner Laura Ludányi Bettina M. L. Eperke Magnólia Kiadó Maxim Könyvkiadó Náray Tamás P.C. Harris Papp Dóra Park Kiadó R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor Sam Wilberry Sarah Dessen Sebők Aida Szivárványálom könyvek sorozat Tira Nael Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna Zakály Viktória Zubor Rozi adaptápció aszexuális baleset barátság bestseller betegség borítóleleplezés család családon belüli erőszak dark romance dedikálás ellentétek erotika fantasy filmajánló gyász halál igaz történet alapján interjú képregény maffia mentális betegség pszichothriller recenzió szerelem szórakoztató tabu történelmi regény Álomgyár Kiadó

Blog Archive

  • ▼  2025 (21)
    • ▼  szeptember (1)
      • Hogyan lettem könyvmoly? - egy eddig nem mesélt tö...
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (1)
    • ►  június (7)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2024 (21)
    • ►  december (7)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (6)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates