Váratlan ​vendég

Budapest, belváros, egy régi bérház

Mit rejt magában? Mi történt itt 1956-ban? A forradalom hogyan változtatta meg az emberek életét?

Lenke, a házmester lánya szerelmes Búzás Sanyiba, egy ügyvéd fiába. Sanyi azonban Juditért, az operettprimadonnáért rajong. Judit kihasználja a helyzetet, és úgy keveri a kártyákat, ahogy neki a leginkább kedvező. A primadonnának ugyanis van egy titkos szeretője, aki nem igazán kedveli őt.

Búzásék a forradalom hatására nyugatra menekülnek, és Amerikában kezdenek új életet. Sanyiból kiváló építész lesz. Judit azonban itthon, magányosan öregszik meg, ami nem tesz jót az idegeinek. Lenke pedig elvállalja a ház gondnokságát.

A három sors a jelenben ismét összekapcsolódik. De vajon ötven év távlatából számít-e már, ki kit jelentett fel annak idején? Régi sebek szakadnak fel, és sok, eddig megmagyarázhatatlan titokra derül fény.

R. Kelényi Angelika eddig kiadatlan kisregényéből megtudhatjuk, hogy a történelem nem hagyja megválaszolatlanul a soha el nem évülő kérdéseket, és nem engedi feledésbe merülni az egykori bűnöket.

Bécsi keringő

Gyilkos irigység és szenvedélyes szerelem a 19. századi Bécs forgatagában

1866 októberében véget ér a porosz–osztrák–olasz háború. Laurentino Marcetti bárónak ugyan semmi köze nem volt a harcokhoz, mégis meglepődik, amikor egy régi osztrák ismerőse látogatja meg római otthonában, hisz a háború a személyes kapcsolatokra is rányomta a bélyegét.

Joseph Winter újságíró arra kéri a bárót, hogy utazzon Bécsbe, és védje meg a makacs és önfejű Lisa Rosent, aki apja halála után úgy döntött, egyedül, férfisegítség nélkül kívánja vezetni divatszalonját. Marcetti soha nem vállalna el egy ilyen bagatell megbízatást, de most mégis igent mond, mert ott él a nő, Nella Rivera, akit képtelen kiverni a fejéből.

Lisa nemcsak azzal vívja ki konkurensei ellenszenvét, hogy nő létére önállóan vállalkozik, hanem pimasz és rebellis ötletével is. Egyedülálló terve sikeresnek bizonyul, a szalonját igen sokan látogatják, míg a nagy hírű szabóságok vendégköre megcsappan. Lisa sikere gyilkos indulatokat szül. A lány nem sejti, hogy a báró titokban segíti és védelmezi. Akár egy testőr, akire nem vágyott, de nagyobb szüksége van rá, mint gondolná.

Az utazásnak cseppet sem kedvez a politikai helyzet, Rosen kisasszony ügye is bonyolultabb, mint képzelte, és a Nellával való találkozása sem úgy sikerül, mint várta. Laurentino Marcettit azonban kemény fából faragták, nem hátrál meg a kihívások elől, sőt… a kihívások éltetik.

R. Kelényi Angelika befejezetlen történelmi-romantikus regénye élvezetes történetben jeleníti meg a 19. századi Bécs izgalmas, színpompás világát.

KÖSZÖNÖM AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Értékelésem: 

 R. Kelényi Angelika neve mára összeforrt a női krimik és a történelmi romantikus regények világával. Hiszen nem két kötetet írt, melyek az ezredforduló előtt játszódnak. Habár személy szerint én azokat nem olvastam, mégis nagyra értékelem a munkásságát, hiszen nem kevés fantasztikus könyvet hagyott maga után. Ez a regény a Mária Terézia-sorozat egyik kötete, ami ötvözi a történelmi hitelességet az izgalmas cselekményekkel. Az első benyomásom borító(k) és cím(ek) alapján az, hogy ezt nekem mindenképpen el kell olvasnom. Hiszen nem csak a borítójával, de szokatlan külsejével is magára vonta a figyelmet. Hiszen ez a kötet mivel két kisregényt tartalmaz, így ahhoz hogy a másikat olvasni tudjuk meg kell fordítanunk a könyvet. Fejjel lefelé. A fülszövegeket azonban csak akkor olvastam el, mikor már a kezemben volt a könyv. Igen, ez néha rossz szokásom, de nem csak a recenziós példányoknál. 

"Mindenért fizetni kell, vagy így, vagy úgy, de a világ megvásárolható." - 120. oldal - Váratlan vendég 

A történetünk főhőse Anna és Mária Terézia a 18.században Bécs császári udvarán. Habár a történet során inkább Anna nézőpontját és gondolatait követhetjük végig. Gyilkosság vagy valami titokzatos esemény történt a kastélyban? 

"– Minden háború kegyetlen, de amikor honfitársak ölik egymást, annál nincs borzalmasabb." - 113. oldal - Váratlan vendég 

 Szerintem a kornak az ábrázolása teljesen hiteles volt. Én magam is meglepődtem azon, mennyire szerettem olvasni ezt a két rövidke történetet. A leírások nekem nagyon tetszettek, a történelmi és fiktív elemekhez való viszonyulásomhoz a történet során pedig én magam is meglepődtem.  

"Magában már többször megállapította, egy férfit a hatalom tesz vonzóvá, nem a szépsége." - 98. oldal - Bécsi keringő

 A történet nyelvezete nem riasztott el, hiszen nem úgy volt megírva, mint a legtöbb történelmi romantikus és nem vette át az adott kornak a kommunikációs stílusát. Ennek én személy szerint örültem, bár biztos vagyok benne, hogy van, aki ellentétesen gondolja és örült volna neki. A történet úgy van megírva, hogy az olvasó teljesen beleélhesse magát, amit külön élveztem, hiszen emiatt sem volt nyögvenyelős olvasni a történeteket. A regény tempója kellemes, egyenletes és fokozatosan halad a vége felé. Nem siet, nem is csiga lassú. Pont kellemesen halad A-ból B-be.

"Olvasni szeretett volna, romantikus lányregtényeket, de nemigen voltak könyvek a lakásban, hiszen Mamó alig értette a betűket. Lenke pedig nem tudott könyvet venni, miután semmiféle pénzzel nem rendelkezett. Bár néha kuncsorgott egyikért-másikért, Mamó csak nagy ritkán engedélyezte a vásárlást. Kidobott pénznek tekintette az irodalmat, úgy gondolta, hogy az életben semmi haszna nem vehető. Ami otthon volt, azokat Lenke már régen kiolvasta, sőt, némelyiket többször is – szinte kívülről fújta a szerelmes részeket." - 24. oldal - Váratlan vendég 

A karakterábrázolások nekem teljesen átjöttek, nyílván egy olyan embernek, aki otthon van a történelemben (és nem utálja, mint én) ő jobban átlátja az egésznek a történelmi logikai vonalát. Nekem azonban teljesen hitelesnek tűnt. Már amennyire laikusként annak tűnhet. A mellékszereplők azonban nekem kidolgozatlannak és lényegtelennek tűntek, de ez lehet, hogy csak az én meglátásom. 

"A világon a legnagyobb udvariatlanságnak tartotta megváratni valakit." - 45. oldal - Váratlan vendég 

A rejtélyek a történetben nekem nagyon átjöttek, nem voltak sablonosak és egyhangúak. A feszültségkeltés fokozatos, semmi hirtelenség nincs benne, aminek külön örültem, hiszen szerintem nem illett volna a regényhez. Persze megvannak azok a regények, amelyekbe illik, de ez nem az volt. A szerelmi dinamika is nagyon átjött nekem, bár az egy történelmi regényben szerintem másodlagos, ám mivel történelmi romantikusról beszélünk, így kicsit lényegesebb, mint általában. Ugyanúgy, ahogy fantasztikusan van megírva az érzelmi vonzalom témája is.

"– Ebben a mai világban, már senkiben sem bízhat az ember!" - 6. oldal - Váratlan vendég 

A történetet erős női főhős jellemzi, legalábbis nekem ez jön le, a hangulatteremtés nekem nagyon tetszett és a történet egész leírása sem utolsó. A műfaji elemek kellő kiegyensúlyozottsággal keverednek, nem volt összecsapva a regény, minden a helyén volt.

"– Tudja, a kéz a legnagyobb árulónk. Mindent megmutat, rajta vannak az élet nyomai, és nem lehet őket eltüntetni." - 106. oldal - Bécsi keringő 

 Ezt a regényt elsősorban a történelmi romantikusok kedvelőinek ajánlanám, azonban bárki más is olvashatja szerintem, ha nyitott az új dolgokra. Nekem teljesen pozitív csalódás volt ez a két történet, hiszen nem számítottam rá, hogy ennyire magával ragadnak (habár az egyik jobban tetszett, mint a másik, de ezzel nincs semmi baj).

„Megdöbbent, ​felkavar, magához láncol.” – Anarchia Könyvblog

Fülszöveg:

A fájdalomból erő fakad

Kiliána

Betörtek az érintetlen szigetünkre, fegyverekkel támadtak ránk. Alakváltókat fogtak el, köztük engem is. Elraboltak. Bezártak. Kínoztak.

Soha többet nem fogom felvenni az emberi alakomat!

Egy alakváltó párduc kiszabadít. Vagy újra foglyul ejt? Nem tudom, mit akar tőlem. De ő is vágyik rám…

Meg kell szöknöm!

Ezel

Németország hegyes-völgyes tájai kedveznek a Szövetségnek. A levegő remek, az emberek befogadnak minket. Leginkább azért, mert fogalmuk sincs róla, hogy bármikor átváltozhatunk egy vadállattá.

Békében élünk, ameddig a kígyó alakváltók vezére hergelni nem kezd minket. Az a baj a csúszómászókkal, hogy végtelenül alattomosak.

Viszont a nagymacskák imádnak játszani, akár velük is.

A kígyóvezérnek van egy „ékszere”, akit kiszabadítok egy sötét pincéből. Ezzel akarom provokálni. De arra nem számítok, hogy egy gyönyörű, viszont elvadult jaguár alakváltót mentek meg, aki nem hajlandó felvenni az emberi formáját. Pedig válaszokra van szükségem tőle.

Ráadásul a bennem élő párduc azonnal reagál rá: meg akarom szerezni magamnak!

Emma ZR első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent, gyönyörű éldekorált könyve egy szenvedéllyel túlfűtött fantasy.

 KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Értékelés:

Emma ZR az Álomgyár egyik új szerzője, aki a Megtörve című könyvével mutatkozott be a kiadónál. A könyv műfajában inkább fantasy, vagyis urban fantasy, hangulata pedig inkább lassú, de pont azért élvezetes és izgalmas. Szenvedéllyel túlfűtött fantasy, alakváltós, misztikus hangulatú történet. Kiliána egy a sok fogságba esett alak váltó közül, azonban az ő története azért is különleges, mert ő magasan mindennapi. Hiszen a haját, hogy a jaguárok "általános" színét viselné, a természet fehér bundával áldott a meg. Kiliánat a fogva tartója rendszeresen kínozta és bántalmazta, ezért amikor Ezel kiszabadítja, sok nehézségen kell keresztül menniük, mire oda jutnak, ahol a végén tartanak. 

"Ha két rezgés összekötődik, az élet nem választhatja el, te az enyém, én a tiéd.” - 7. oldal 

Kiliána karaktere nagyszerűen felvázolta a sérültséget, a traumatizáltsángot és mind azt ami ezzel jár. Ez a történet nem csupán fantasy hanem egy olyan történet, ami felhívja az emberi - vagy állati - traumákra és sérelmekre a figyelmet, ugyanis ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Kiliána egy fájdalommal és kiszolgáltatottsággal küzdő főhös, aki visszanyerheti erejét: a párduc belső ösztönei szimbolikus szerepel bírnak a történet során. Ezzel szemben Ezel a kígyó alakváltók vezetője erővel és árulása a fenyeget. Ugyanis végig azt hallgatjuk a történet során, hogy Ezel ki akarja magának sajátítani Kiliánát, míg Kiliánától csak a végén hallhatjuk ugyan ezeket a szavakat. A történet egy csomó szenvedélyes leírással van megtűzdelve, borzongást keltő atmoszférával. A hangulata és a nyelvezete nekem nagyon bejött, imádtam minden sorát, aki látta a csillagozásomat molyon, megkérdőjelezheti ezt a mondatomat, hiszen három és fél csillagot adtam a történetre. Ez azonban csak azért történt, mert Ezelt nagyon nem bírtam a történet elején-közepén, valamint az elején nekem ténylegesen nagyon lassan akart beindulni. Annak ellenére viszont egy nagyszerű olvasási élményt nyújtott, nem bántam meg, hogy a kezembe vettem. (Na meg hangulatom se nagyon volt akkor a fantasy-hez)

"Változik a világ, mi is váltottunk, talán ez a jövőnk, olyanok leszünk, mint az emberek. Érdekekre alapozott kapcsolatokat kötünk." - 131.oldal 

Nekem személy szerinte ténylegesen nagyon tetszett, a történet egyedi világgal bír, erős karakterekkel, izgalmas intrikákkal, érzékletes stílussal. Egyes olvasók számára azonban túzsófolt lehet a mitológiai felépítés, vagy a romantikus feszültség dominanciája. Ezt a történetet főleg az alakváltós, dark fantasy-t kedvelőknek ajánlom, hiszen ők találhatják meg benne a számukra megfelelő történetet. A Megtörve egy erős vizuális és érzelmi hatású fantasy, amelyben a fájdalomból erő válik, és az identitás kérdése izgalmasan bontakozik ki. Ajánlott mint azoknak, akik szeretik, ha a fantázia mély érzelmi alapokra épül és egyedi megjelenésű könyvet tarthatnak a kezükben. 

"Senki nem akar elveszteni olyat, aki fontos számára. Ezért nem veszítik el egymást sohasem a társak: meghalnak a másikkal" - 359.oldal

Fülszöveg: 

A ​fiatal és gyönyörű Avril Hart a nagyapjától megörökölt temetkezési vállalatot vezeti. Úgy gondolja, tudja merre tart az élete. Azonban hamar sötét titkokkal átszőtt árulások hálójában találja magát, amikor a meggyilkolt bátyja, Arlo után kezd nyomozni.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

P. C. Harris új könyvének egyik főhőse Oliver egy igen komoly traumának a túlélője, hiszen tűzoltóként megszegett egy igen komoly parancsot és felfüggesztették a szolgálat alól. Emellett pedig egy igen komoly PTSD-vel is küzd. Másik főszereplőnk Avril pedig egy temetkezési vállalatot vezet 25 éves létére, melyet a nagyapja hagyott rá. Mikor elkezdtem olvasni elsőre izgalom, feszültség, együttérzés és kíváncsiság kezdett el vegyülni bennem. Aztán ezek csak fokozódtak egészen az utolsó lapig.

Maga a cselekmény rettentően jól meg volt írva, hiszen izgalmas és fordulatokkal teli történetet tarthattam a kezeim között, melynek egy percig sem bánom az elolvasását. Vannak ilyen történeteim az évben, de ez nem tartozott közéjük. A szerző nagyon figyelt arra, hogy fent tartsa az olvasó figyelmét. Egy percre sem untatott, minden oldalával csak azt éreztem, hogy kell a következő és az azután következő egészen a végéig. Habár most az olvasási statisztikám nem ezt mutatja az állapotom miatt, de higgyétek el, hogy így volt. A múlt néhai megjelenése nagyon jól hatott a történet dinamikájára, hiszen ezzel csak még izgalmasabb és pörgősebb lett a történet.

A főszereplők szerintem nagyon hitelesen voltak bemutatva, ráadásul egy mindennapi problémával. Megmutatta a történet azt, hogy nem minden lehet tökéletes és emellett egy fiktív szállal rávilágított arra is, hogy semmi sem tökéletes és nem feltétlen minden tiszta és becsületes. Hiszen a történet is rengeteg felfedésre váró titkot tárt a főszereplők elé. Ezekkel ilyen-olyan módon pedig az olvasó is tudott azonosulni. A történet trauma ábrázolása még egy nagy kedvenc részem volt a történetben, mert bár nem kifejezetten erről szólt a történet, örültem, hogy erről is szó volt benne. Azonban nem annyi, mint amennyit szerintem a történet megérdemelt volna. Szerintem jobban is ki lehetett volna fejteni az egész PTSD témát Oliver szemszögénél. Azt viszont nagyon szerettem, hogy szembenézett a múltjával és tűzoltóként folytatta tovább az életét.

Mint említettem a történet számtalan témát dolgoz fel. Ilyenek a traumák, a PTSD, a bizalom kérdésköre vagy csak egy egyszerű dolog, az emlékezet. A mindennapi dilemmák és a belső harcok is szépen meg vannak jelenítve, bár szerintem ez is kaphatott volna nagyobb hangsúlyt.

A szerzőnek a stílusát nagyon szeretem, ebben a történetben sem csalódtam stílus és írásmód szempontjából sem. A történet a maga rövidsége mellett gördülékeny, olvasmányos nyelvezettel bír. A nyomasztó, feszültséggel teli, de ugyanakkor emberi hangulatkeltéseiről nem is beszélve. Elbeszélésmódjában a már megszokott váltott szemszöget tapasztalhattuk ismét, ami azért jó – és én is azért szeretem jobban –, mert így mind a két főszereplőnek (sőt egy-egy fejezet erejéig még Arló, Avril bátyja) szemszögét is élvezhetjük. Ezzel megtudva azt, mit hogyan élt meg a másik – avagy éppenséggel, hogy mi történt a múltban.

Összegzésként tehát egy gördülékeny, izgalmas történetet foghat az ember a kezében, ha ezt az olvasmányt választja, ami a humor mellett komoly témákat és mély mondanivalókat tartogat. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnek a szerzőtől olvasni, másod sorban pedig azoknak, akik szeretik a pszichothrillereket és érdeklődőknek a trauma-történetek iránt.

Fülszöveg:

Tiéd a választás

Fanni, egy fiatal, ambiciózus lány, aki hiszi, hogy sikeres életet élhet, amiért érdemes megküzdenie. Azonban a sors váratlan fordulatai miatt megváltozik a boldogságról alkotott képe.

Amikor Dominik, a magabiztos és lehengerlő vállalkozó belép az életébe, egy csillogó, ígéretekkel teli világ kapuja tárul ki előtte. Szinte szárnyal a karrierje. De a siker valóban egyenlő a boldogsággal?

Fanni megismerkedik a szabad szellemű Olivérrel. A hedonista szépfiú különös
érzelmeket ébreszt a lányban, aki hiába vonzódik hozzá, valami mégis taszítja benne.

Fanni megreked. A szálak összekuszálódnak, a lányt a választás terhe egyre inkább feszíti belülről. Ráébred, a döntések jelentős következményekkel járhatnak. A jövője a tét, de merre induljon tovább?

Anne L. Green Szentendre színes kavalkádjába csábít minket, ahol az élet írja a forgatókönyvet, de a végszó az olvasóé.

 KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

Anne L. Green neve mára már összemosódott a romantikus-erotikus műfajjal és ez ebben a regényben sincs másképp. A regény bátran olvasható, hiszen egy önálló kötetről beszélünk, hiszen ha az olvasó a könyv végére ér tudni fogja, nem kell folytatás. A szerző ezen regényét erős női karakter és szenvedélyes románc jellemzi (na meg idegesítő férfi karakter, de hát az alap). Mikor elsőre megláttam már a borítóval teljesen magával ragadott, majd elolvastam, hogy ez az első olyan regény, ahol mi olvasók döntünk arról, hogyan alakuljon a főszereplő sorsa és ez felkeltette az érdeklődésem. Azonban amennyire csábítónak tűnt annyira stabilan és határozottan mondom, hogy nem szeretnék ilyen regényt olvasni. Ugyanis én pont azért szeretem a könyveket, mert nem az én fantáziám, hanem az íróé. Maga a borító is azonban egy kellemes, nyugodt kikapcsolódásra hívja az olvasót.

„Csak a testünket szégyelljük, pedig a legtöbbnek az agyát vagy éppen a lelkét kellene.” - 56. oldal

Na, de hogy miről is szól? Főszereplőnk Fanni Magyarország egyik turistaközpontjában, Szentendrén él. Boldogan éli egyedül a barátai társaságában az életét, mígnem beköszön az életébe Dominik, a sármos vállalkozó, aki persze azonnal meg akarja kaparintani magának Fannit, amint meglátja a munkahelyén. Nem sokkal később egy baráti társaságnak

köszönhetően Fanni megismerkedik Olivérrel, a hedonista szépfiúval. De vajon tényleg igaz a mondás? Nem minden arany, ami fénylik? Anne L. Green nagyon jól érezte, hogy melyik az a pont, ahol választás elé kell állítania az olvasóját. Ám az, hogy jól döntesz-e csak a legvégén derül ki. Bevallom őszintén, tényleg izgalmas volt így olvasni a regényt. Emellett azonban a regény mélyebb mondanivalókat is hordoz magában. Olyanokat, mint például a múltbeli sebek, az újrakezdés vagy a bizalom kérdésköre. Örültem, hogy ezekre is nagy hangsúly lett fektetve egy ilyen vékony regényben. A legfontosabb szerintem – legalábbis engem ez fogott meg nagyon – a gyászfeldolgozás kérdése. Ugyanis a regényben van egy ezzel kapcsolatos gyönyörű jelenet. Szerintem ha azon az úton mész végig mint én, te is elolvashatod, melyikre gondolok.

„Ideig – óráig hibáztathatjuk a sorsot a minket ért szerencsétlenségek miatt, ám egy idő után muszáj talpra állni, és továbbmenni az úton.” - 279. oldal 

A könyv a szórakoztatás mellett, mint említettem olyan fontos témákra helyezi a hangsúlyt, mint a megbocsátás, a gyászfeldolgozás, az újrakezdés és a döntéseink súlya. Valamint egy nagyon fontos kérdésre keresi a választ: Mindig van visszaút? 

„A múlt döntésein már nem változtathatunk, ám a jövőnk még rejtegethet új lehetőségeket.” - 349. oldal 

A történetben a karakterábrázolás igen jelentőségteljes szereppel bír, hiszen a végén mi olvasók választjuk ki, ki mellett kössön ki Fanni. Fanni az elején egy picit gyávább női karakternek tűnt nekem, de aztán rájöttem, hogy nem olyan gyáva, mint látszik. Megállja a helyét a helyzetekben, amiket a sors elé rakott. A két férfi főszereplőnket ahogy megismerjük őket mindenki máshogy látja, hiszen nem vagyunk egyformák. Mindenkinek mások a preferenciái. Azonban pont a

„Ha te magad sem hiszed, hogy győzhetsz, ergo eleve vesztesként indulsz, ne is számíts győzelemre!” - 249. oldal 

Mindenkinek ajánlom, aki egy könnyed kikapcsolódásra és izgalmas helyek felfedezésére vágyik (ha olvassátok a történetet, meg fogjátok benne találni a Fantázia Lángosozót. Mindenképpen menjetek el oda. No meg szerepel a regényben a Levendula fagyizó, azt se hagyjátok ki, ha már nyár van). Nálam kellemes és nyugodt érzéseket hagyott maga után a történet annak ellenére is, hogy nem éppen jól döntöttem. Te hogy döntenél?

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.

Értékelésem:

Szép borító, szép élfestés. De vajon a történet is ennyire tetszett?  

Anne L. Green a kortárs magyar romantikus-erotikus irodalom egyik kiemelkedő írója. Soha nem hagyja ki műveiből a forró, igen pikáns jeleneteket, melyek az olvasó érdeklődésének fenntartását is szolgálják. Az Ördögi kísértéssel sincs másképp. A regény egy sötétebb hangulatú, bűnnel és szenvedéllyel teli történet, ami inkább a rosszfiúk kedvelőinek szól. Én azért választottam ezt a könyvet, mert érdekelt a téma és kíváncsi voltam, a szerző hogyan rakja össze ezt az igen komplikált dolgot egyetlen könyvbe. Korábban is olvastam már a szerzőtől, de ez most nem ütötte meg nekem azt a szintet, mint a korábbiak. A főszereplők Reggie Reynolds és Vicky akiket egy kaszinó köt össze. Női főhősünk Vicky erős, de egy megtört múlttal rendelkező karakter, ami a történetben hosszabb-rövidebb ideig említésre is kerül. A férfi főhösünk Reggie már az első oldalakon nem volt szimpatikus. Egy nárcisztikus, egoista személyiségnek jött le, ám ez a véleményem a végén elkezdett leomlani, de még akkor se teljesen. A történet fő iránya a vonzalom és az, hogy Reggie megszerezze magának Vicky-t. De vajon sikerül neki? A történetben a belső vívódások is nagyon szépen papírra vannak vetve, ez különösen tetszett, emellett van egy pont, mikor a múlt traumái nem engedik a továbblépést.

„-… Állandóan a visszapillantóba nézünk, ahelyett hogy az útra koncentrálnánk. Ha valaminek vége szakad, valami más elkezdődik.” - 555. oldal 

A történetre azt mondanám, hogy szenvedélyes, de mégsem annyira, mint én vártam. Számomra elmaradt a folyamatosan építkező erotika, a lehető legváratlanabb helyzetekbe voltak odaszúrva az ilyen jelenetek. Emellett azonban az írónő stílusa igen olvasmányos, amit nagyon szeretek. Vicky belső harcait azonban néhol sablonosnak véltem. Értem mi volt ezzel a szerző célja, egy bizonyos ponton át is jött, de nem nőtt a szívemhez. Reggie vonzereje viszont lehet, hogy más olvasónak hatásos, de nekem nem jött át. Próbálta az írónő a rosszfiú szerepét ráölteni, de én láttam a történetben – és ezt most a történet javára mondom –, hogy neki is megvannak a belső vívódásai. Akárcsak beszéljünk a családjáról, akik megpróbálják eltenni láb alól csak azért, mert nem nekik megfelelően hozott döntést. A mellékszereplőket nem mondanám teljesen „dísznek”, de számomra nemigen volt nagy szerepük. Persze voltak olyan jelenetek, ahol igenis jó és fontos volt a jelenlétük, de ez nem az egész történet során volt így. 

„Aki egyszer fájdalmat okoz, az megteszi újra.” - 84. oldal

A férfi főszereplőnk múltja nem mondható éppen makulátlannak és bűntől mentesnek. Pont ez eredményezi a történet során a családi viszályokat. Hiszen Reggie ki akar szállni mindebből és nem akarja tovább folytatni mindazt, amibe a családja – vagyis inkább csak a testvére és az apja – belerángatták. Az írónő szerintem nagyon jól kezeli az érzelmi és a fizikai határokat egyaránt. Ha viszont visszatérünk Reggie és Vicky kapcsolatára, valahol az ő kapcsolatuk se a tényleges vonzalmon alapul véleményem szerint. Azt viszont biztos állíthatom, hogy ha szereted az ilyen történeteket, akkor egy szenvedéllyel teli történetet kapsz. Más kérdés, hogy én miként látom ezeket, nem kell velem mindenkinek egyetértenie. Habár erotikus irodalomról beszélünk véleményem szerint megmutatkozik a nők túlzott szexualizálása, ami nekem nagyon nem tetszett. Hiszen a nők nem használati tárgyak. Hihetetlen, hogy a 21.században ennek hangot kell adni (ez nem a szerző ellen szól csak egy vélemény). Visszatérve a történetre nekem néhol kiszámítható volt, de a történet végére kialakult történésekre nem számítottam. 

"„Amit elkezdek, azt be is fejezem.” - 57. oldal

Összességében ezt a történetet mindenkinek ajánlom, aki rajong az erotikus-romantikus irodalomért és a sötétebb hangvételért. Remélem ti megtaláljátok benne azt, amit nekem nem sikerült. Hiszen mint tudjuk, nem vagyunk egyformák.

„A ​pszichothrillerek rajongóinak kötelező olvasmány.” – Library Journal
„Tagadj mindent!”
Eve-nek jó élete van. Mindennap csókkal ébreszti a férjét, Nathanielt, és elindul matematikát tanítani a helyi középiskolába. Minden úgy van, ahogy lennie kell. Leszámítva azt, hogy…
Tavaly a Caseham Gimnáziumban botrány tört ki, miután elterjedt a híre annak, hogy egy tanár és egy diák között viszony alakult ki. Állítólag Addie Severson ez a tanuló. Eve azonban tudja, hogy a pletykák mögött sokkal több van, mint amennyi látszik.
Addie-ben nem lehet megbízni. Hazudik. Bántja az embereket. Életeket tesz tönkre. Legalábbis mindenki ezt állítja róla.
De senki sem ismeri az igazi Addie-t. Senki sem ismeri a titkokat, amelyekkel tönkre lehetne őt tenni. És azt sem tudják, bármit képes lenne megtenni azért, hogy ezeket a titkokat örökre megőrizze magának…
A New York Times, USA Today, Wall Street Journal és #1 Amazon bestsellerszerző Freida McFadden hátborzongató és fordulatos története megannyi rejtélyt tár fel az olvasók előtt, és egy régóta tervezett bosszúról mesél.
„Tele van titkokkal, és útközben rengeteg meglepetést tartogat.” – First Clue
„Zseniális, lebilincselő.” – Publishers Weekly
„McFadden szabályosan halmozza a titkokat és hazugságokat.” – Booklist”

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

Freida McFadden A tanár című regénye első pillantásra izgalmas pszichothrillert ígér, de sajnos a történet hamar kifullad a klisék és a kiszámítható fordulatok súlya alatt. A könyv ugyan próbál feszültséget teremteni és morális kérdéseket feszegetni, ám ezek a próbálkozások többnyire felszínesek maradnak. A karakterek sablonosak, a cselekmény pedig inkább emlékeztet egy gyenge tévéfilmre, mint egy valóban jól megírt, lélektani mélységeket kutató regényre. Bár McFadden korábbi műveit eddig még nem olvastam, az eddigi visszajelzések alapján nagy népszerűségnek örvendtek. Pontosan ezért is nem mondom egy könyv után azt, hogy nem olvasom el a többit. Ez számomra azonban nem ütötte meg azt a színvonalat, amit az eddig olvasott pszichotrillereimtől kaptam. Teljesen mást vártam.

"Mert az igazság az, hogy bármennyire is rossz a helyzet most, mindig lehetne rosszabb is." - 20. oldal 

 A könyv három részre van bontva. Az elsőben történik mindaz, amiről most beszéltünk. A második részéhez lapozva azonban csak faltam az oldalakat, egyszerűen nem bírtam letenni. Egyedül azzal volt bajom, hogy az csak a regénynek a húsz százaléka nagyjából. Maga a történet jó lehetett volna és én tényleg próbáltam szeretni. Így nektek is ebben a tudatban ajánlom csak a könyv elolvasását.  

Mit ​hoz a jövő?

"- Sosem fogsz elveszíteni - morogja a nyakamba. - Ha kell, a pokolból is visszatérek hozzád." - 224.oldal

Vigyázz, ​mit kívánsz, mert még valóra válik!

Egy mágikus erővel rendelkező naplóval lepi meg Matildát egy hónappal a harmincötödik születésnapja előtt az édesanyja. Azonban ebbe nem utólag kell leírni, mi történt velünk, hanem mindig előre, mit szeretnénk, hogy megtörténjen. Azaz: kérd és megadatik.

Kezdeti hitetlenségét követően, miután sorra valósul meg minden abból, amit kíván, Matilda egyre jobban élvezi a napló hatalmát. Csakhogy ez megannyi problémát szül. Pedig azt hinné az ember, hogy csak csupa jó sülhet ki abból, ha saját maga írhatja sorsát, és végre nemcsak álmodozhat, hanem meg is valósulnak az álmai.

De mi történik, ha a napló rossz kezekbe kerül? És egyáltalán milyen hatással lesznek a beteljesült vágyak Matildára, gyermekeire, házasságára, karrierjére, sőt, családi, baráti vagy akár munkahelyi kapcsolataira is? És hogy tud egy ember élete fenekestül felfordulni csupán egy holdciklus leforgása alatt?

A háromgyermekes IgenAnya, újságíró, podcaster, a Micsoda történetek könyvsorozat társszerzője, Zubor Rozi regényében több olyan tabunak számító témát érint, amelyek, noha itt vannak közöttünk a mindennapokban, mégsem szívesen nézünk velük szembe. De itt az idő beszélni és írni róluk!

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

Ez a könyv tényleg egy varázslat. Beszippantja, magával ragadja az olvasót és nem ereszti egészen addig, amíg az utolsó oldalon nem találja magát. A történet a maga kis egyszerűségével szippantja be az olvasót, majd viszi-viszi oldalakon keresztül. Izgalmakon és bonyodalmakon át. Maga a történet Matildáról egy kétgyerekes családanyáról szól, aki az édesanyjától kap egy mágikus naplót azzal, hogy amit beleír az valóra válik. Nos, hát ki ne élne ilyen lehetőséggel? Azonban mi történik, ha ez egy rossz ember kezébe kerül? Te mit kívánnál, ha egy ilyen napló lenne a birtokodban? 

"Na igen. De ez (majdnem) harmincöt évesen is nehéz elfogadni, hogy van, ami olykor, általában többnyire tőlünk független okok miatt nem sikerül. Vagy nem úgy. Mert mindenre nem lehet hatásunk. Mindent nem befolyásolhatunk. Sok mindent viszont igen..." - 104.oldal

 Matilda először tök hülyeségnek tartja ezt az egész napló meg egy mondat dolgot. Ezzel kezdődik az egész. Aztán mégis csak belelendül. Ő. Én pl nem tudnék csak egy mondatot írni. Nekem szükségem van arra, hogy kiírjam magamból a gondolataimat. Ezzel néha Matilda is így volt, legalábbis ahogy éreztem. Egy csomó kedvenc részem lett, bár ehhez az egész anyukás dologhoz nem igazán tudtam mit szólni. 

"Olyan nagy dolgokhoz kötjük a boldogságot amellett, hogy közben óriási elvárásaink is vannak már a boldogság érzetével kapcsolatban... Boldogok akarunk lenni minden pillanatban. Olyan boldogok, mint az esküvőnk napján, amikor életünk legjobb formájában, a szeretteink és a barátaink előtt kimondtuk a boldogító igent." - 158.oldal

 Ám ettől függetlenül ténylegesen azt mondom, hogy egy letehetetlen olvasmányt tartottam a kezemben. Matilda története egyszerűen lenyűgözött. Szinte mondhatom azt is, hogy a székhez szögezett, hiszen rekordgyorsasággal olvastam ki a könyvet, ami rám nemigen jellemző. Ez a történet azonban magával ragadott és muszáj lesz beszereznem A kulcsot is. Ti se hagyjátok ki.  

"Főzök egy kávét, és leülök olvasni kicsit. Most csak mi vagyunk itt a nappaliban. A csend, a kávé a könyvem és én. Ilyenkor mindig rájövök, milyen jó négyes vagyunk mi így." - 207.oldal

Fülszöveg: 

A  ​vámpírkirály meghalt…

Szóval most menekülnöm kell a mániákus utódja elől, méghozzá egy súlyosan sebesült vámpírherceggel, akit etetni kell, és egy szobalánnyal, aki totál bele van zúgva. És én még azt hittem, hogy nincs rosszabb a szüreti játéknál…

Fülszöveg:

Amikor ​egy életen át őrzött titok felszínre kerül, az mindent megváltoztat
Katie és Daniele életének fonala a köztük lévő ellentétek dacára egymásba fonódott. Szerelmük gyökere mélyre nyúlik, de megpróbáltatásaiknak közel sincs még vége. Szembe kell nézniük az Allegrinik titkainak béklyóival és a birtokot fenyegető rosszakarókkal. Daniele a nyomás hatására kitörésre készül. Úgy dönt, megméretteti egy neves borversenyen a Toszkána vérét. Kétségek gyötrik ugyan a sikert illetően, hiszen jól tudja, bárhogyan végződik a verseny, az egész életük megváltozik. Ha nyernek, a dicsőségnek hála határ a csillagos ég, ám ha veszítenek, a birtok jövőjét és az Allegrinik nevét örökre megbélyegzik, de jól tudja, az az egyetlen helyes döntés, ha a szívét követi.
A Toszkán rejtély a Hatalom, mámor, Toszkána-sorozat befejező része, amelyben az írónő váratlan helyzetekkel és a tőle már megszokott csavarokkal borzolja fel az olvasók kedélyeit. A történet előrehaladtával felmerül a kétely, vajon a szerelem beérik-e a legsötétebb időkben is.

Véleményem: 

 Ide is el kellett egyszer jutnom. A sorozat befejező kötete. Hihetetlen, mik nem történetek ebben a részben. Sokszor az volt az érzésem, hogy az írónő egy részbe akarta az össze megválaszolatlan kérdést, de aztán rájöttem, ez pont így volt jó. A végén csak fogtam a fejem. 

 Hiszen tényleg mindenre választ kaptam és minden úgy alakult, mint én olvasó reméltem. Anne a sorozaton keresztül bevezetett minket egy csodálatos világba, melyből nemigen akar szabadulni az ember. Legalábbis én nem akartam. Olvasás közben tényleg olyan volt, mintha Katie és Daniele személyén keresztül Toszkánába csöppentem volna. Fantasztikus élmény volt olvasni minden egyes mondatot, mely a papírra volt vetve. Remélem, hogy Bianca történeténél is ezt fogom érezni. 

 Ő volt a másik kérdőjel bennem a történet leges-legelejétől fogva. Mi lesz vele? Hogyan alakul az élete a Sergio-val történtek után? Ezekre és még sok más kérdésre kerestem a választ.

 Összességében kaptunk az írónőtől egy csodálatos regényt fantasztikus szereplőkkel és még annál is lehengerlőbb helyszínnel. Azt hiszem felírom a bakancslistámra, hogy el akarok menni Toszkánába. Ki tart velem?