Tegnap voltam Baráth Viktória dedikálásán, ahol az írónő személyesen aláírt nekem négy könyvjelzőt, amiből úgy gondoltam, hogy hármat kisorsolok köztetek. Na? Mit szóltok? 

 Nem kell mást tennetek, mint:

Megírni a bejegyzés alá (ide a blogra) hozzászólásba, hogy melyik a kedvenc idézeted a könyvből, valamint megosztani a bejegyzést, hogy más is értesüljön a nyereményjátékról. 💖


JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: Január 30.
EREDMÉNYHIRDETÉS: Január 31.

1. Hogy jött az ötlet, hogy te elkezdj egy könyvet és egyáltalán ki is add?

Mindig is szerettem olvasni, a legtöbb nyaram azzal telt, hogy mindent elolvastam, ami a kezem ügyébe került. A városi könyvtárban jó ismerősöm volt az összes dolgozó, és egy cseppet sem csodálkoztak, amikor egy-egy hétvégén 10-12 könyvvel mentem haza. Az olvasás szeretete hozta magával az írásét, de sokáig csak kisebb novellákat, vicces sztorikat írtam. Aztán a főiskola után, a munkakereséssel együtt is sok szabadidőm lett, így elhatároztam, hogy egy korábbi novellámat, aminek a története nem hagyott nyugodni, továbbfejlesztem. Végigírtam egy nyarat, és megszületett az Enigma első verziója. Elég gyakorlatias vagyok, és kissé talán naiv is, mert elhatároztam, hogy ha már sikerült megírnom egy regényt, megpróbálkozom a kiadóknál. Időbe, és jó néhány átírásba került, de végül sikerült.

2. Honnan jött az Enigma ötlete?

Egy novellával indult, amelyet egy buszozás ihletett. Nem szeretem, ha túl közel jönnek hozzám, de akkor rengetegen voltak, mindenki hozzásimult a másikhoz. Rossz érzéseim lettek egy érintéstől, és elképzeltem, hogy milyen lenne, ha sokkal több mindent megtudhatnánk egy ilyen véletlen során. A főszereplőm olyan ember, aki az érintéseket egy teljesen más szinten érzékeli. Képes a bőr mögötti emberbe látni, vagy éppen egy tárgy teljes történetét feltérképezni.

3. Az írás előtt te csináltál fejezetvázlatot, amibe leírod, hogy mit is akarsz beleírni?

Nem, és ma sem használok ilyen módszereket. Általában csak eszembe jut valami, és azt bontom ki, majd az egyes részeket összefűzöm egésszé. Az írás nálam mindig ösztönös volt, igyekeztem úgy csinálni, ahogy én jónak éreztem, és ez jelen esetben azt jelentette, hogy gyakran ugráltam az egyes részek között, a hangulatomtól függően. A végén, amikor már felgyorsultak a dolgok, nem tudtam volna elvonatkoztatni a regény befejezésétől, amit elképzeltem, így sorrendben haladtam az eseményekkel.

4. Hogyan születtek a karakterek?

Változó. Mivel magamat ismerem a legjobban, sok dolgot használtam fel a saját érzéseimből és gondolataimból, de ugyanígy tettem néhány ismerőssel is, akik meglepően jó alapanyagnak bizonyultak. A megfigyelés híve vagyok, néha úgy érzem, órákig képes lennék csak figyelni az embereket. Egy idő után talán kitalálnám, hogy mi folyik bennük, érdekes próbálkozás lenne. Főleg a megfigyelés segített a karakteralkotásban, illetve a rengeteg olvasás.

5. Miért pont fantasy témában kezdtél el alkotni?

Nem gondolkoztam műfajokon, amikor elkezdtem. Egyszerűen ez állt közel hozzám. Szeretem a hétköznapi történeteket, amelyekben van egy kis plusz. Az Enigmában ezt az érző képesség jelentette. Igyekeztem nem elrugaszkodni nagyon a földtől, mert szerettem volna, ha az olvasók a lehető legjobban Lena helyébe képzelik magukat.

6. A történetben Lena ugye nem volt tisztában azzal, hogy az, akit a nagybátyának hitt, valójában az apja. Hogy-hogy? A szülei miért nem mondták el nekik?

Azt hiszem, ez kiderül a történetből. Abban az élethelyzetben Lena anyjának nem volt semmi reménye arra, hogy valaha boldog lehet. Elkövetett egy hibát, amiből aztán egy nagyon jó dolog származott. Szerencsére sikerült az életét jó irányba terelnie, és rájönnie, hogy mennyire szerencsés. Tapasztalataim szerint minél tovább titkolsz valamit, annál nehezebb lesz bevallani, míg egyszer úgy nem döntesz, hogy nem éri meg az a fájdalom, amit a titkoddal okozol másoknak. Lena anyja is így érzett, nem akarta felborítani a családja életét. Ugyanakkor a férje mindig sejtette az igazságot, de nem érdekelte. Addigra Lena az ő gyermeke lett teljesen.

7. Tervezel a két Enigma könyvhöz spin-off kötetet?

Egyelőre nem, előfordulhat, hogy kiegészítő novellák még lesznek, de most egy új történeten dolgozom, amikor jut rá időm.

8. Mesélj magadról egy kicsit!

Szeretek egyedül lenni, és saját magamnak beosztani az időmet. Szeretek moziba járni, a barátaimmal beszélgetni, olvasni még mindig nagyon, megfigyelni az embereket, és a kis közösségekben kialakuló konfliktusokat. Igyekszem magamba szívni mindent, és nem feltétlenül csak az írás miatt. Szeretem az esőt, de a vizes utakat nem. Az ősz a kedvenc évszakom, a levélhullás miatt, azt hiszem, és mintha a fény is sokkal lágyabb lenne ilyenkor. Szeretem az érzést, amikor hazaérek, és azt is, amikor vidékre hazamegyek a szüleimhez. Még mindig anyukám főztje a világon a legjobb. Szeretek aludni és álmodni, majd reggel nem emlékezni az álomra, kizárólag a jó érzésekre. Szeretem azt gondolni, hogy sikerült valami maradandót alkotnom. Remélem, hogy így van.

9. Az írás a napodnak hány százalékát teszi ki?

Mostanában inkább hetek vagy hónapok adják az alapot, sajnos nem tudok minden nap írni, a munkám eléggé lefoglal.

10. Mit üzensz az olvasóidnak?

Örülök, hogy vagytok, és hihetetlenül hálás vagyok azért a rengeteg visszajelzésért, amit tőletek kaptam. Nélkületek nem létezne Enigma, sem Lena. Szóval köszönöm, hogy lehetővé tettétek a világom megteremtését.

Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről. 

Vagy talán ezek sem. 

Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet. 

Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett? 

Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet.

Vélemény:

 Meg kell mondanom, hogy nekek ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az első része. Sokkal több izgalom volt benne, bár Lenát csak a végén ismerhettük meg egy kicsit jobban, de ez se volt baj, mert akik bejöttek új szereplők fantasztikus színt adtak a történetnek. Gratulálok a szerzőnek, hogy sikerült ilyen jól megírnia ezt a két regényt és izgatottan várom a következő könyveit. Nekem ennek a regénynek az olvasása közben volt egy olyan érzésem, mintha az író átmenne egy kicsit a krimi stílusába. De lehet, hogy csak én látom így. Emlékszem arra, amikor elkezdtem olvasni és nem tetszett, ezért félretettem. Most pedig az egyik kedvencem. Csak ezt akkor még nem is gondoltam. Sem azt, hogy Lenát jobban megismerem, sem azt, ami a végén történt, bár azt nekem lespoilerezték, úgyhogy utólag is köszönöm nekik.
 A történet elején Lena ugye amnéziában szenved, ekkor megismerkedik egy fiúval New Yorkban, akivel szépen alakulnak a dolgok, aztán felbukkan egy nem várt személy, aki akkor, abban a pillanatban teljesen idegen. Ti mit csinálnátok ilyen helyzetben?

Kedvenc karakter: 

Lena. Mert szerintem egy erős és kitartó lány maradt még a végén is, annak ellenére, ami történt. 

Kedvenc idézet: 

"Elhatároztam, hogy egy szót sem szólok hozzá, amíg együtt vagyunk. Így sokkal kevesebb az esélye, hogy tökön rúgjam a bál végére. Csakis az ő érdekében."

Kedvenc jelenet: 

Amikor Lena újra megtudja, ki is ő valójában.

Borító: 

Fantasztikus. Szerintem nagyon illik a történethez az ezüsthíd miatt, ami a történetben fontos szerepet kap.

1. Honnan jött a könyv ötlete? 

Egy olyan történetet akartam írni, amely arról szól, hogy milyen nehéz, ha az ember „kissé hibás egyedként” nő fel; mennyire nehéz beilleszkednie az úgymond „tökéletesnek” látott társai közé. Főleg akkor, ha nem veszi észre, hogy ők nem azt várják el tőle, hogy más legyen, mint amilyen, ők így is szeretik, elfogadják, s tulajdonképpen ő a saját boldogságának a legnagyobb gátja.

2. A saját életedből is merítettél dolgokat? 

Annának nagyon sok mindent kölcsönadtam önmagamból, és egy párhuzamos valóságban lehet, hogy én lennék ő, de mindketten más-más rögös úton jutottunk el önmagunk elfogadásához. Hiszem, hogy amíg ez be nem következik, addig a szeretetet sem tudjuk elfogadni másoktól, mert ehhez előbb önmagunkat kell megszeretnünk. 

3. Én úgy vettem észre, hogy mindenkinek - vagy sokaknak - Maxim lett a kedvence. Az ő származása honnan jött?  

Gyerekkorom nagy részét nagymamámnál töltöttem Munkácson. Attól függetlenül, hogy magyar család voltunk, a barátaim között voltak ukrán és orosz származású gyerekek. Az életemben meghatározó szerepük volt, így szerettem volna, ha legalább egy karakteremben visszaköszönnek. 

4. Lesz második része a könyvnek? 

A szó szoros értelmében második rész nem lesz, mivel Anna a következő könyvemben már csak mellékszereplő lesz. A főszereplő Maxim lesz, aki megmutatja majd, hogy mi rejtőzik a szívdöglesztő, és laza felszín alatt. 

5. Anna miért lett ilyen visszahúzódó?

A sorozatos tragédiák megtörték, és az újabb sorscsapások ellen úgy próbált védekezni, hogy elbújt a tüskékkel borított csigaházában.

6. A történet megírásának folyamatáról mesélnél egy kicsit? 

Folyamatról nem igazán lehet beszélni, mivel főállásban dolgozok egy multinál, így amikor éjszakánként volt még erőm harcolni az álommanók ellen, akkor leültem a géphez és írtam.

7. Magadról mesélnél? 

Valamikor réges régen olyan voltam, mint Anna, de a kellő számú pofon az élettől helyre billentette a fogaskerekeket az agyamban. A pofonokon kívül ehhez kellett egy csodálatos, támogató társ, és egy kutya is, aki tükröt tartott elém, keményen megmutatta milyen is vagyok, min kell változtatnom. 

8. Mik a további terveid könyvek terén? 

Az írás az, amit igazán szeretek, és ezért mindenképp folytatni szeretném.

Te ​megérdemelnéd a második esélyt?

Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út 

Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog. 

Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom?

Vélemény:

 Minden volt ebbe a könyvbe, ami kellett. szerelem, bánat, boldogság, vicc, barátok. Tünde egy olyan könyvet írt elsőnek, amit mindenkinek el kellene olvasnia. Szívem szerint kötelezővé tenném az iskolákban. :)
 A történet hullámként suhant át rajtam. Félbe is kellett hagynom, mert érzelmileg a földre vitt a harmadik rész után. A szereplőket imádtam, a cselekmények fantasztikusak voltak és egyáltalán nem az volt a vége, amire számítottam.
 A történtről kicsit röviden csak annyit mesélnék nektek, hogy van egy lány, aki egy baleset miatt a fél oldalára lebénult, de valamennyire helyrehozták, de még így is sok nehézséggel kell szembenéznie.
 De itt nincs ám végé Anna ugye az a fajta lány, aki nem fogadja el azt az érzést, hogy szerelem, egészen addig, amíg bele nem megy, a kapcsolatba egy fiúval, aminek végül nem lesz túl jó vége. Aztán... Itt sok minden van. Túl sok minden és nagyon kevés oldalban. De hála a jó égnek lesz folytatása. Juppi!

Kedvenc idézet: 

"– Ha mindenki megbocsájtott neki, lesmárolhatom?"
Megjegyzésem az idézethez: Szeretlek Maxim. 😀

Kedvenc karakter: 

Maxim 💝 Ki más? És az, hogy miért ő... Erre csak annyit tudok mondani, hogy olvassátok el és majd meglátjátok, mert nagyon nehéz elmagyarázni, hogy én miért szeretem. Lehet, hogy te pont más miatt fogod szeretni. Röviden, tömören: hülye és vicces.

Kedvenc jelenet: 

Nem tudnék kiemelni egy jelenetet, mert az egész könyv egy hatalmas nagy kincs.

Borító: 

Először nem nagyon értettem, mi köze a könyvhöz (bár most se nagyon), de megfogott annyira, hogy elolvassam a fülszöveget és hazahozzam a többi gyermekem közé. És nem bántam meg.

 Ezzel az első regénnyel az írónő olyan élményt adott az olvasóknak, melyet nehezen lehet elfelejteni. Imádtam a regény minden egyes sorát.

Fülszöveg:

 Atya... Úr... Isten... Na, jó. Fújjuk ki a levegőt és kezdjünk neki újra. ÁÁÁ! Na jó, befejeztem, mielőtt felakasztanátok magatokat tőlem. 

 Nem is tudom, mit mondhatnék. Sokkal jobban szerettem, mint a Fogadj el!-t, bár mind a kettőnek meg van az a része, ami megfogott benne. Míg a Fogadj el! című regény Petra szemszögéből egy tragikus életet mutat be, Dávidéból pedig egy gazdag, duci kissrácét, addig a Túl szép című regényében Márk és Olivér története teljesen más. Ugye abból indult ki az egész történet, hogy Olivér doppingbotrányba keveredik a volt csapattársa, Ricsi miatt és egy évre eltiltják az úszástól. Ezek után persze gondolom az, aki olvasta a regényt végig arra számít, hogy egy év után visszamegy a csapatba és kimegy az olimpiára Rióba, de... Jó, nem akarok spoilerezni. Egyszerűen imádtam. A történet egyszerűen olvastatta magát, alig bírtam letenni és bevallom, tűkön ülve várom Tibi új regényét, ami ugye egy spinin-off lesz Dávidék életéről. 

 A történetben ugye két szemszögből ismerjük meg ezt a "rövid" időszakot, amit átélnek és itt szó szerint tényleg minden van. Szex (nyugi, nem 18+-os -annyira :D -), szerelem, barátság, veszekedés... Minden, ami egy jó regénybe kell. Imádom az író stílusát, azt ahogyan ír, és csodálom azért, hogy mer ilyen témákról írni.

Kedvenc idézet:

"Te vagy az első fiú, akit kedvelek. Fogalmad sincs, milyen sokat jelentesz nekem. Nem érdekel a csomagolásod. Te érdekelsz. Az enyém vagy. Hozzám tartozol!"

Kedvenc karakter: 


Olivér. Nekem ő valamiért szimpatikusabb volt, mint Márk. Lehet, hogy csak az úszás miatt, mert imádok úszni. Nem tudom. De lehet. hogy azért, mert olyan vagyok, mint a többi lány és az általam elképzelt karakter kinézetét néztem.

Kedvenc jelenet: 

Amikor Olivér rájön arra, hogy nem minden a külső és Márknak igenis nagy szíve van.

Kedvenc idézet: 

"Te vagy az első fiú, akit kedvelek. Fogalmad sincs, milyen sokat jelentesz nekem. Nem érdekel a csomagolásod. Te érdekelsz. Az enyém vagy. Hozzám tartozol!"

Borító: 

Egyszerűen imádom. Bár csak a történet felét jelképezi, de akkor is. Valami fantasztikus. 

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2015

Szerző: Rácz-Stefán Tibor

 Azok után, amilyen véleményeket olvastam róla, és csillagozásokat láttam a könyvről a moly.hu-n a legrosszabb LOL könyvre számítottam, de rájöttem, hogy tévedtem. Jó, talán lehet, hogy nem a megszokott, mert négyszáz oldalnál rövidebb és nem olyan vicces, mint a többi, (mondom ezt úgy, hogy még csak két LOL könyvet olvastam ezen kívül) de minden könyvnek megvan a maga szépsége és én úgy vélem, hogy ezáltal Eliza és Cooper történetének is. 

 Maga a történet engem az elején nem nagyon kötött le, de aztán egyre jobban megfogott, ahogy jöttek az események. Nem nagyon volt benne szerelmi szál, amit eleinte hiányoltam a könyvből, hiszen én szeretem a romantikus tini történeteket, de talán ebbe a történetbe nem is kellett. 

 Mielőtt lezárnám a bejegyzést szeretném megköszönni a Móra kiadónak a könyvet, ugyanis nekik köszönhetem, hogy elolvashattam és részem lehetett ebben a történetben is, illetve, hogy megismerhettem Eliza-t, Coopert, Claricet, Marissa-t, és még sok más szereplőt. :) 

Kedvenc idézet: 

"– Na mindegy – folytatta Clarice –, a lényeg, hogy ebből támadt az ötletem. Hogy hogyan kerülj ki a bajból.
– Lopjunk el egy malacot? – kérdeztem.
– Neeeem! Dehogy!"

Borító:

Szerintem nem nagyon illik a történethez, de azon kívül szerintem egész jó lett. 

Fülszöveg:

Márk vagy Tomi? Bexi sokáig azt gondolta, hogy ez a kérdés nem létezik: Márkkal való kapcsolata már a múlté. A legutolsó szakításuk óta eltelt időben Bexi élete végre nyugvópontra jutott, és ebben fontos szerepe volt Tominak is az Üres Utcák együttesből. A nyári turné azonban felforgatott mindent a zenészek életében.
Fesztiválok, koncertek, fülledt turnébusz, őrült bulik Aszádékkal, zsarolás… Valahol a Balaton-parton.

Vélemény:

Nem is tudom, mit mondjak. Olyan volt, mint minden jó könyvnél: siettem, mert tudni akartam, hogy mi lesz a vége, de nem akartam az utolsó oldalára érni a könyvnek, mert fájt belegondolni abba, hogy ez az utolsó előtti rész. Nemsokára pedig jön az utolsó. :( De Laurának hála a jó égnek még lesznek könyvei és amilyen mázlink van, így csak egyre jobbakat várhatunk tőle.

 Na, akkor a cselekményről egy kicsit. Az elején még ugye benne van Tomi, akit annak, aki olvasta eddig a sorozatot nem kell bemutatnom, aki engem a kezdeteknél még nem irritált, de aztán egyre jobban kezdett.

 Nem tudom, hogy melyik Leiner Laura olvasó hogy van vele, de nekem ez és az első rész tetszett a legjobban, mert én valahogy nem csak a szerelmes szálat néztem ebben a sztoriban, hanem a szakmai részt is, így azon tépődök, hogy mi lesz Bexi karrierjével a következő részben. Remélem jól dönt. 

 Na, mindegy. A kedvenc szereplőm az egész sorozatban - különösen ebben a részben - Nagy Márk volt. Egoista "majom". Hiányozni fog, ha vége a sorozatnak, de legalább jön valaki a helyére. Hopp. Remélem ezt Márk nem olvassa, vagy kitekeri a nyakam. :D 

 Amikor belekezdtem a könyvbe egy ugyan olyan, mondhatni laza részre számítottam, mint az eddigiek, de nem. Ez sokkal jobb volt. A cselekmény, a poénok... De most komolyan. Én szinte minden második oldalon röhögtem, ha nem mindegyiken. Jó beszólások voltak. A másik kedvenc szereplőm pedig Lili volt. Tíz éves és olyan jó beszólásai voltak néha, hogy csak néztem, hogy egy tíz éves kisgyereknek, hogy lehet ilyen jó a humora. Ezek is csak könyvben történhetnek meg. Márkban viszont nem csalódtam. (SPOILER!!!) Tehát, amikor magával cipelte a szupermarkettből vagy honnan a karton-Nagy Márkot azon szétröhögtem magam. 

Balogh úrtól viszont agybajt kaptam. De komolyan. Ha nem szeretném úgy a könyveimet, mint a saját családtagjaimat, akkor nem tudom, hogy hányszor dobtam volna földhöz idegességemben. Szegény Bexit már tényleg megértettem, hogy fontolóra vette, amit ajánlottak neki. Remélem helyesen cselekszik és ott marad ahol (vagy aki mellett?) kell lennie.

Kedvenc szereplő:

Márk

Kedvenc idézet: 

"– Jó, mert csak arról van szó, hogy ő a volt barátod, akinek írtál egy rakás számot, aki megnyerte a műsort, amit én elbuktam, aki folyamatosan versenyez velem, és akiről ma azt hallottam, hogy olyan rohadt nagy volt a szerelem köztetek… De miért érdekelne? – nevetett lazán.
– Tudod, milyen aranyos vagy, amikor féltékeny vagy? – mosolyogtam rá."

Kedvenc jelenet:

Amikor Balogh nyaralójában kimennek a partra beszélgetni (Márk és Beki) kettesben.

Borító: 

Nem túlzottan értem, hogy miért épp violinkulcs van rajta, de nagyon megörültem, amikor megláttam, mert nem sokkal előbb tetoválták a csuklómra ezt a mintát.

Kicsit röviden a könyvről:

Író: Leiner Laura

Oldalszám: 446.oldal

Kiadó: L&L Kiadó
Kiadás ideje: 2016 október 14. Péntek

A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.

Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.

Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

Vélemény:

Hát nem is tudom, mit mondhatnék. Sok olyan meglepetést tartogatott nekem ez a könyv, amire nem is számítottam, és olyanokat is, amire számíthattam volna, de mivel hülye voltam, így tettem meg. Na, de mindegy. Lényeg, hogy jó vége lett. Bár ezt valahogy gondoltam, csak azt nem, hogy MIÉRT lesz jó vége. A történetben Lena számomra egy nagyon szimpatikus ember volt és Zoe, a barátnője is egy tipikusan olyan lány, akit szerintem mindenki elfogadna magának. Victorral már más a helyzet, őt valamiért csak a kilencedik fejezet körül kedveltem meg, minek nem tudom, mi volt az oka. Na, és persze ott volt Alex. Nem tudom, ki, hogy van vele, de én elfogadnám. Lena is ezt tette, hála a jó égnek.

A történetről még annyit, hogy sok nem várt fordulat volt, emiatt is imádtam meg, pedig nem szerettem a fantasyt, de mostmár egy kicsit jóban vagyok vele, de még mindig nem a kedvencem. Amikor elkezdtem olvasni nagy izgalommal indultam neki, minden nap éjjel kettőig maradtam fent olvasni, annyira lekötött (de győzött a fárattság). Amikor viszont befejeztem örültem, hogy ott van a polcomon a második része és nemsokára nekikezdhetek, csak előbb kiolvasok még egy Leiner Laura könyvet.

Kedvenc karakter: Lena, mert sok mindent képes leküzdeni.

Kedvenc jelenet: Amikor (SPOILER) összejönnek Zoe testvérével.

Kedvenc idézet: 

"– Egyetértek – bólintottam, és átkulcsoltam a derekát. – Legalább lesz időm, hogy újra megkedveltessem veled a házasság gondolatát.
– Asszony, ha így nézel rám, már most beadom a derekam! – csóválta meg a fejét.
– Akkor gyere vissza az ágyba! – Hátráltam, és húztam magammal őt is."

Borító: 

Nem igazán értem, hogy miért egy levél van ott, de valamennyire már kezdem összeszedni az agyamban a gondolatfoszlányokat.

Néhány fontos infó a könyvről:
Írta: Helena Silencce
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző
Terjedelem: 356 oldal

Tegnap - október 12-én - Tolvaly Ferenc, A Zsolnay-kód című könyvének bemutatóján jártam, ami inkább

 Maga az esemény 19:00-tól 21:00-ig tartott, aminek az utolsó fél órájában természetesen mindenki dedikáltathatta a saját példányát, beszélgethetett a szerzővel, valamint a Zsolnay-család egyik tagjával, aki ott volt az eseményen (vagyis gondolom, hogy ő volt, mert nem mentem oda hozzá). Tolvaly Ferenc, a szerző, nagyon kedves volt, a sajtósokkal interjút is készített, így rám is jutott öt perce. 

Fülszöveg: 

Márk vagy Tomi? Bexi sokáig azt gondolta, hogy ez a kérdés nem létezik: Márkkal való kapcsolata már a múlté. A legutolsó szakításuk óta eltelt időben Bexi élete végre nyugvópontra jutott, és ebben fontos szerepe volt Tominak is az Üres Utcák együttesből. A nyári turné azonban felforgatott mindent a zenészek életében.

Fesztiválok, koncertek, fülledt turnébusz, őrült bulik Aszádékkal, zsarolás… Valahol a Balaton-parton.

A Valahol a Bexi-sorozat ötödik kötete.

Részlet:

 "8 héttel ezelőtt

 A tegnapi napon Kemese Fanni és Helena Silence a Pólus centerben lévő Könyvmoly store-ban beszélgetett olvasóival, különböző témákról, mint például, hogy melyik könyv volt az, ami megnevettetett minket, vagy mitől függ, hogy egy írónak mennyire vicces a könyve és ebből adódóan mit várhatnak az olvasók a következő könyvnél, ha például nem egy első könyves szerzőről beszélgetünk. Helena és Fanni nagyon jól elbeszélgetett az olvasóival, ráadásul még meg is lepett minket a két szerző. Mindenki, aki jelen volt kapott két kézirat félét. Az egyik Helenának gondolom egy másik története, a másik pedig Kemese Fanni A napszemű Pippa Kenn című trilógiájának előzménye, ezekről pedig ha szeretnétek be is számolok a blogon. A két szerző tényleg nagyon kedves volt és látszik, hogy tényleg törődnek az olvasóikkal, mert én már találkoztam olyannal is, akik szépen szólva letojták az ő művét olvasó embereket. 

 A dedikáláson minden olvasó kérdezhetett egyet az adott témában, amit Helena és Fanni felírtak és arról beszélgettünk és bár ez így kicsit unalmasnak hangzik, de épp ellenkezőleg. Ez így nagyon jó volt, mert legalább nem állt be semmilyen kínos csend, hogy senki nem tud semmit mondani, hanem mindenki kimondta azt, amit a témával kapcsolatban gondolt. Helena, Fanni és a jelen lévő olvasók is. :) 

 Egyszerűen imádtam és örültem, hogy találkozhattam azzal az íróval, akinek sikerült velem megszerettetnie a fantasy-t, még akkor is, ha ebben a két kötetbe csak egy minimális szál van. 

 A furcsa számomra az volt, hogy amikor odamentem, Helenához, akkor egyből köszönt, hogy Szia Laura! pedig még nem is találkoztunk, mert ha Leiner Laurához mentem volna író-olvasó találkozóra, akkor megérteném, hiszen ő már a nevemet se kérdezi meg. Viszont Helenán meglepődtem, aztán rájöttem, hogy valószínűleg onnan ismert fel, mert indulás előtt írtam rá facebookon. :D 

 Fanniról pedig csak annyit mondanék, hogy bár még nem olvastam a könyveit, viszont most már tudom, hogy bátran nekikezdhetek, hiszen, ha egy szerző ilyen kedves, akkor baj már nem lehet a könyvvel se. :) Csak azt még nem sikerült megkaparintanom. De ami késik, nem múlik. Viszont ARRRRRG!!!! Leszpoilerezték az utolsó részt. Ez nagyon nem tetszett, de nem is nagyon haragudtam, mert ha azt nézzük, akkor a Szent Johanna Gimit is így olvastam ki. Tudtam, hogy Reni és Cortez össze fog jönni. Mégis kíváncsi voltam a történetre. :) 

 A beszélgetés után mindenki dedikáltatta a saját kötetét azzal a szerzővel, akiét éppen magával hozta. Mondanom sem kell én két baromi vastag (Helena Silence: Enigma, Ezüsthíd) bepakoltam egy apró táskába. :D Viszont a két "kéziratnak", amit kaptam nagyon örültem. Az egyik ugye Fanni Pippa Kenn-trilógiájának előzménytörténete, amit akkor is elolvashatsz, ha még nem olvastad a trilógia eddig megjelent két részét. :) Én se teszek másképp, bár azokról szerintem nem lesz vélemény a blogon, mert nem túl sok értelme lenne, hiszen nyolc, illetve tizenöt oldalasak. Mivel még nem olvastam az Ezüsthidat, csak az Enigmát, ezért nekem ez kicsit rossz volt, hogy egy szálat a sokból lelőttek, hiszen egy könyv akkor jó igazán, ha nem tudod a végét. Nem igaz? 

Ti olvastátok már a négy könyv közül valamelyiket? Ha igen, akkor várjátok a lányok következő köteteit? :) Ahogy értesültem, Helenának nem idén fog megjelenni a következő könyve, de megígérte, hogy biztosan lesz következő, ami viszont már ugye nem Léna életéről fog szólni, mint ezt gondolhatjuk is. De akkor vajon mi lesz? Nekem se árult el semmit, úgyhogy együtt izgulok veletek.

Még egyszer köszönöm a mai napot a szerzőknek. :)

Ezt a képet csak Helena feje miatt. :D

Sziasztok!

1. Lájkold be a facebook oldalamat. ITT találod. 
2. Oszd meg a bejegyzést.
3. Kommentelsz, (mindegy, hogy ide vagy facebookra) ha kész vagy.

Fülszöveg:

Bexi és Nagy Márk története sosem volt egyszerű. Az, hogy Márk leütötte Beki exét egy tévéműsor kellős közepén, nem sokat segített a kapcsolatukon, sőt. Vajon lehet újra Berk, esetleg Márxi, vagy a Fogd be Aszád tagjai újabb vicces párneveken törhetik a fejüket? És hogyan fog hatni mindez Körte, Evelin és Aszádék, Anti és a trágár csellista jól összeszokott csapatára? Van helye köztük újabb embereknek is, vagy végleg széthull a társaságuk?

Vélemény: 

Mondanom sem kell, imádtam a könyvet, mint minden egyes Leiner Laura kötetet. Bár Tomi kezdett kicsit idegesíteni. Akik viszont még nem olvasták, azok miatt inkább nem mondok semmit. Maga a történet jó volt, a szakmai rész is nagyon jól érthető volt, ebből is tükröződött, hogy Laura valamennyire a saját életéből adódóan tudja, hogy mit kell írni, hiszen mint mondta, az előadói és az írói szakma hasonló valamennyire, és ebben nagyon is igaza van, hiszen egy híres írónak, mint például Laura is, el kell viselniük a sajtó "nyúztatását", bár nem annyira, mint egy előadónak, de hasonlóan. Nekem összességében nagyon tetszett a könyv, és maga a történet is nagyon jó volt, szépen folytatódott a sztori, bár Laurától őszintln szólva még nem olvastam rossz könyvet. És szerintem nem is fogok. 

 Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy már tűkön ülve várom a következő részt, hiszen mint mindenki, aki olvassa a könyveit, az tudja, hogy ez milyen érzés.

Kedvenc idézet: 

"– Ez micsoda? – kérdezem Evelint, aki egy üveg nutellával állt az ajtóban.
– Ez a "legalább tizennyolc óráig Nagy Márk barátnője voltál" díjad."

1. Honnan jött a könyv ötlete? 

Amanda Todd és Jamey Rodemeyer tragikus öngyilkossága adta az ihletet. Mindketten amerikai tinik, akiket bántalmaztak a társaik, és hiába kértek segítséget, nem kaptak. Amandáról többek közt meztelen képeket terjesztettek, Jamey-t a melegsége miatt érte támadás. 

A regényt egy fő gondolat ihlette: mi lett volna, ha Amanda visszavág? Ha bosszút áll… Onnan már a többi jött magától. 

2. Hogy-hogy mind a két könyv LMBT témájú? 

Egyrészt, meglehetősen alulreprezentált a magyar irodalomban az LMBT téma, ha vannak is ilyen karakterek, általában a hősnő legjobb barátai, és nem is jelentős karakterek. Persze, tisztelet a kivételnek. Másfelől, meleg fiatalként erről a témáról akartam írni, és a visszajelzések alapján úgy érzem, érdemes volt. Persze tervezek majd olyan könyvet is, ahol a főhősök nem LMBT karakterek, érdekes lesz. 

3. Petra miért ilyen félénk karakter? Szinte minden könyvben ilyenek a főszereplők.  

Mert ezt követelte meg a történet. Egy magabiztos, erős lány nem követte volna el azokat, amiket Petra, így nem lett volna regény sem belőle.

Igen. Sajnálom, hogy sokak számára a regényből nem derült egyértelműbben ki, de a spin-of kötetben ennek már nagyobb jelentősége lesz. 

Nagy kihívás egy biszex karakterről írni, pláne romantikus téren, de egyben izgalmas is, kifejezetten tetszett a kihívás. 

5. Ha választanod kéne a két könyved főszereplői közül, kit választanál? 

Nem igazán tudok választani, mert mindkét páros a szívemhez nőtt, és nagyon szuper volt róluk írni. De azt elárulom, hogy a Túl szépet, mint regényt, egy picit jobban szeretem. 

6. A Fogadj el!-nek és a Túl szép!-nek van valami köze egymáshoz az LMBT témán kívül? 

Nincsenek közös szereplők, különálló történetek. Pedig vicces lenne, ha Olivér és Áron találkozna, imádnám a beszólásaikat. Plusz lefogadom, hogy Márk és Dávid jó barátok lennének. 

7. A spin-offról mesélsz egy kicsit? Mit takar ez a kötet pontosan? 

A Mikrofonpróba az új könyvsorozatom első kötete, ami egy vidéki kollégiumban játszódik. Öt főszereplős, öt nézőpontkarakter, akik közül kettő Dávidé és Ároné. 

A Fogadj el! eseményei után másfél évvel járunk, és ebből a kötetből kiderül, hogy miként alakult Áronék kapcsolata, hogy dolgozta fel Dávid a tragédiát, és van-e közös jövőjük. 

8. Barbaráról a végén ugye kiderült, hogy mégse olyan gonosz, mint amilyennek tűnk. Te végig így „tervezted” Barbara karakterét? 

 Nem csak róla derült ki, hanem másról is. És igen, ez szándékos volt, pont ezért kerültek bele a könyvbe a plusz fejezetek. Hiszem, hogy minden olyan ember mögött, akit „gonosznak” nevezünk, van valamilyen háttértörténet, hogy miért is lett ilyen. Senki nem születik „gonosznak”, hanem azzá válik. Ezt akartam megmutatni a könyvben. 

9. A „szent fazék” direkt lett ilyen karakter? Volt valami oka? 

Anna már a történet első verzióiban is hasonlóan kétszínű volt, de a szerkesztés során kapott pár plusz megszólalást, ami ezt erősíti. 

Egyszerűen meg akartam mutatni, hogy vannak olyan emberek, akik a vallás mögé elbújva, magukat szentnek beállítva élnek, de eközben ugyanolyan gonoszul tudnak viselkedni, mint azok, akiket lenéznek. Sőt… De azt el kell mondanom, szerencsére sok olyan vallásos ismerősöm van, akik nagyon jó emberek, úgyhogy szerintem ez nem általános, Annából szerencsére nincs sok. 

10. Mit tanácsolsz kezdő íróknak? 

A legjobb tanács szerintem az, amit én is kaptam. Olvassunk nagyon sok könyvet, lehetőleg széles rétegben. Plusz írjunk és írjunk, amíg kedvet érzünk hozzá. 

Az is szuper, ha írótársak novelláit, regényeit bétázzátok, nagyon hasznos tud lenni. 

---