Fülszöveg:
Kedvenc idézet:
"– Na mindegy – folytatta Clarice –, a lényeg, hogy ebből támadt az ötletem. Hogy hogyan kerülj ki a bajból.
– Lopjunk el egy malacot? – kérdeztem.
– Neeeem! Dehogy!"
Borító:
Szerintem nem nagyon illik a történethez, de azon kívül szerintem egész jó lett.
Eliza teljesen kikészül, amikor eltűnik
legértékesebb holmija: a lila notesza, amiben listát vezet mindarról,
amit szeretne, de nincs mersze megtenni. Amikor megtudja, hogy a füzetet
az expasija nyúlta le, akkor aztán totál bepánikol. És joggal. Mert
Cooper és barátai – egy titkos fiúszövetség tagjai – megzsarolják: ha
nem állja ki egyetlen éjszaka alatt a noteszben szereplő összes próbát,
felteszik a füzetet a netre.
Csakhogy Eliza nem hagyja magát! Teljesíti ugyan a cikibbnél cikibb feladatokat, de közben két barátnőjével addig ügyeskednek, amíg meg nem találják a fiúk gyenge pontját. Mert hát mindannyiunknak vannak kínos titkai, amiket szeretnénk örökre megőrizni…
Vélemény:
Csakhogy Eliza nem hagyja magát! Teljesíti ugyan a cikibbnél cikibb feladatokat, de közben két barátnőjével addig ügyeskednek, amíg meg nem találják a fiúk gyenge pontját. Mert hát mindannyiunknak vannak kínos titkai, amiket szeretnénk örökre megőrizni…
Vélemény:
Azok
után, amilyen véleményeket olvastam róla, és csillagozásokat láttam a
könyvről a moly.hu-n a legrosszabb LOL könyvre számítottam, de rájöttem,
hogy tévedtem. Jó, talán lehet, hogy nem a megszokott, mert négyszáz
oldalnál rövidebb és nem olyan vicces, mint a többi, (mondom ezt úgy,
hogy még csak két LOL könyvet olvastam ezen kívül) de minden könyvnek
megvan a maga szépsége és én úgy vélem, hogy ezáltal Eliza és Cooper
történetének is.
Maga a történet
engem az elején nem nagyon kötött le, de aztán egyre jobban megfogott,
ahogy jöttek az események. Nem nagyon volt benne szerelmi szál, amit
eleinte hiányoltam a könyvből, hiszen én szeretem a romantikus tini
történeteket, de talán ebbe a történetbe nem is kellett.
Mielőtt
lezárnám a bejegyzést szeretném megköszönni a Móra kiadónak a könyvet,
ugyanis nekik köszönhetem, hogy elolvashattam és részem lehetett ebben a
történetben is, illetve, hogy megismerhettem Eliza-t, Coopert,
Claricet, Marissa-t, és még sok más szereplőt. :)
Kedvenc idézet:
"– Na mindegy – folytatta Clarice –, a lényeg, hogy ebből támadt az ötletem. Hogy hogyan kerülj ki a bajból.
– Lopjunk el egy malacot? – kérdeztem.
– Neeeem! Dehogy!"
Borító:
Szerintem nem nagyon illik a történethez, de azon kívül szerintem egész jó lett.
0 megjegyzés