Fülszöveg:

Amélia ​azt hitte, ebben az évben az érettségi lesz számára a legnagyobb megpróbáltatás.
A kamaszlány élete azonban darabokra hullik, nevelőszülei balesetével. Nem sejti, milyen különleges családba kerül amikor a nagybátyja, Roland magához veszi. Ő és a fia egy titokzatos Intézetben dolgoznak, ahol gyakran megfordulnak a férfi örökbefogadott gyerekei, Damien és Lucienne is. Első látásra mind hétköznapinak tűnnek, ám idővel egyre több misztikus apróság jelenik meg körülöttük.
Vajon mit kutat Roland az intézetben, és miért figyeli néha Améliát a szeme sarkából?
Damien hogy tud mindig a legjobbkor feltűnni?
Lucienne-nek tényleg nincs választása a jövőjével kapcsolatban?
A család barátja és az intézet biztonságiőre Patrik miért akar ennyire jóban lenni Améliával?
De a legfontosabb kérdés a lány számára mégis az, hogy vajon mit is tehetett az apja, amiért Roland ekkora hévvel gyűlöli?
Amélia gyanítja, hogy Roland veszedelmes titkokat rejteget előle, de nem marad ideje válaszok keresgélésére, mert az idő gyorsabbnak bizonyul nála. Családja és élete darabokra hullik, és csak egyet tud biztosan: egy olyan ősi történetbe csöppent, ami legalább olyan idős, mint maga a Föld. 

Véleményem: 

 Egy újabb könyv a kedvenceim között. Hosszú idők után olvastam végre egy olyan fantasy-t, ami nem volt túltolva különleges elemekkel, mint például világépítés, sárkányok, démonok és ehhez hasonló dolgok. Bár ezeket is nagyon szeretem, de azért jól tud esni néha egy könnyedebb fantasy. Ez tökéletes volt erre. 

"– Mi van? – Damien hangja elvékonyodott. – Na jó Lu. Egy nap maximum egy csillagjegyes
teóriát tud befogadni az agyam. Maximum!" - 118. oldal

 Történetünk ott kezdődik, hogy a fiatalon árván maradt Amélia végre családra talál a nagybátyja és annak családja személyében. Azonban mikor odakerül még csak fogalma sincs, milyen titkokat rejtegetnek előle (míg meg nem tapasztalja, hogy az egyik fogadott testvére ledobja a másikat az erkélyről). Azonban mindezek nem maradnak sokáig titkok és Amélia egyre kíváncsibb lesz, míg végül Roland el nem végeztet rajta egy pár vizsgálatot. Ez a vizsgálat és az Intézet azonban sok kérdést felvet. 

"[…] az álmok csupán ki nem mondott érzésekből fejlődött gondolatok, amelyek éjszaka látogatnak meg minket." - 316. oldal

 Tényleg árván maradt Amélia? Na és ha már Amélia: Tényleg árván maradt a lány? Sok kérdés volt bennem az olvasás közben és még több a könyv végén. Szóval, ha belekezdtek a könyv olvasásába - amit NAGYON ajánlok -, akkor előtte szerezzétek be az összes kötetet és ne legyetek olyan hülyék, mint én, aki csak az első részt vette meg, mondván, hogy úgyis kibírom a második részig. NEM! Nem bírom ki. Ebben a könyvben annyi izgalom és kérdés rejtőzik, hogy az valami fantasztikus. Imádtam a testvérek kapcsolatát és azt, ahogyan befogadták Améliát. Vajon milyen kalandokat tartogatnak még a következő részek? Na és a legfontosabb: Mi lesz Améliával?