Zakály Viktória: Emlékeznem kellett volna
Emlékeznünk kellett volna, hogy a lélek nincs hozzászokva a boldogsághoz.
Nick,
hat éve már, hogy nem láttalak, nem hallottam felőled. Ez nem
szemrehányás, nem is lehetne az, hiszen mindenféle magyarázat és búcsú
nélkül én hagytalak el azon az éjszakán… Esélyt sem adtam arra, hogy
visszatarts. Azt hittem, nem vagyok elég jó neked? Megijedtem, hogy nem
vagy tökéletes te sem? Lehet…
Hat éve menekülök előlünk. Most, miután egy rohadt félfamentes
papírból megtudtam, hogy el akarsz válni, szembe kellett néznem
mindezekkel. Talán ki kell gyomlálni a múltunkat, hogy kiderüljön, van-e
jövőnk. Ideje megtudnunk, hogy a sziklakertben is nőhet-e virág…
(Még) a feleséged, Blanka
A festői spanyol szigeten álló, a világ leggazdagabbjainak
fenntartott luxusszállodába gyakornokként érkező Blanka nem sejtette,
hogy munkába állásával ekkorát fordul az élete. Azt meg végképp nem,
hogy ennél nagyobbat csak akkor fog, amikor hat évvel később egy
rejtélyes végrendelet miatt visszatér a szigetre.
Zakály Viktória regénye humorral fűszerezett lírai érzékenységgel
meséli el egy önmagát kereső fiatal magyar nő és a jóképű, ámde
zárkózott skót vikomt nem mindennapi szerelmi történetét, kettőjük
önismereti utazását.
ZAKÁLY VIKTÓRIA, író, két kisfiú édesanyja. Mensa-tag és tudja, hogy milyen mentális jelenség a szinesztézia. 2012-ben megjelent első könyve óta sokat változott. Akárcsak regényeinek szereplői, ő is bejárta a nagybetűs felnőtté válás kacskaringós ösvényeit.
KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT
A DOPAMIN KÖNYVKIADÓNAK
Véleményem:
Unalmasan indult a könyv, aztán a közepe felé kezdett felfelé ívelni a sztori, ám még a végén se mondtam 100%-ra, hogy ez a könyv kedvenc lesz. Nem utáltam, de nem is szerettem annyira, mint vártam. Az egész történet úgy van megírva, mint egy levél, melyet a főszereplő nő ír a férjének, akivel éppen válni készülnek. Ez már nekem nagyon furán jött ki, hiszen egy 372 oldalas levelet gondolom senki se szeretne kapni. Kivéve, ha az nem egy könyv, de na.
"– […] Mindketten hordozunk sérelmeket a gyerekkorunkból, amiket máig nem sikerült megemészteni. […]" - 287. oldal
Az egész könyv két idősíkon keresztül mutatja be a történetet. Múlt és jelen. Érdekes volt végigolvasni a történetet azonban néhol kicsit vonatottnak éreztem. Az egész történet Blanka szemszögéből van írva, aki fiatal szállodamenedzser. Végig azt szemlélhettük, hogy Blanka élete hogyan lyukadt ki egészen a gyakorlatától odáig, hogy megvalósította a nem létező álmát. Értékes könyv, hiszen nekem nem kevés jelölő cetlim fogyott el, melyek az "élet nagy dolgai" és a "kedvenc idézeteim" kategóriákat jelölték.
"Ugye tudod, hogy nincs fontosabb, mint a család? Ne hagyd, hogy bármi is elterítsen az utadról." - 249. oldal
Blanka története és családja álomszerű. Ott segítenek neki, ahol tudnak. A legnagyobb bajban rohantak és segítettek neki. Ámde ott van két fogadás, ami olyan dolgokba hajtja bele Blankát, amit nem is gondolt volna. Például ez a két fogadás. Amiből az egyiknek csak a végén lesz értelme.
"Hibázom, talán néha észre se veszem, hogy mit, és azt sem tudom, hogyan tegyem jóvá, de mindig előrelépés, és próbálom nem újra elkövetni azt a hibát. De az nem segít, ha a fejemre olvassátok, és az sem, ha megpróbáljátok ti kijavítani. Mindig nem fogtok tudni takarítani utánam, és a hibáimat lesni. El kell engednetek." - 241. oldal
Olyan titkokat és mély érzelmeket tartogat ez a könyv, a maga műfajában tényleg nagyon nagy értékeket hordoz. Vajon tényleg létezik ez a bizonyos második esély? Egy részem szerette olvasni. Neked is bátran ajánlom, ha szereted a hasonló jellegű regényeket.
0 megjegyzés