Becca Prior: Festett testek (one)
Fülszöveg:
Elijah kényszerből vállalja el az aktmodell szerepét egy mesterkurzuson.
Leonard Chambers, a sikeres festő ugyanis köztudottan seggfej.
Arrogáns, beképzelt és elviselhetetlen.
Mégis annyira vonzó, hogy Ely az első pillanatban beleszeret.
Csakhogy a férfi tartós kapcsolatban él, Elijah pedig rejtőzködik.
El kell titkolnia a másságát, mert a nevelt fia gyűlöli a melegeket.
Ráadásul mindketten mást akarnak: Leon futó kalandot, Ely életre szóló szerelmet.
Becca Prior új sorozatának első kötetében ismét helyet kap a romantika, a bizsergetően nyers erotika és a humor is.
A tanítvány sorozat és a Stockholm-szindróma szerzőjének új trilógiája is tartogat meglepetéseket.
Vélemény:
Meg kell mondjam Becca Prior ezzel a könyvével is nagyot alkotott. A tanítvány sorozattól teljesen eltérő történetvilág, de mégis ugyan az, hiszen a szerző stílusa semmit sem változott. Ugyan az a szókimondó stílusa maradt meg Becca-nak, mint amit megismertem A tanítvány első és második részében, azonban ez a sorozat most nem feszeget tabu témákat, ezért is voltam rá kíváncsi. No meg azért is, mert a fülszöveg alapján kíváncsi voltam, milyen lesz belülről a történet. Mit ne mondjak... Többet kaptam, mint amire gondoltam volna. Tele volt a könyv meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal. És a vége... Jaj... Azt hiszem elvonási tüneteim lettek már az utolsó fejezetnél, hiszen tudtam, hogy nincsen nálam a második rész. Jaj... Már msot szenvedek. Alig várom, hogy nekikezdjek a második résznek és belepillantsak a következő párosunk életébe.
Pontosan ezért imádtam a jelenetet. Na meg persze az írónő folyamatosan ismertetett meg velem újabbnál újabb karaktereket, akiket még csak elképzelni sem tudtam volna. Ott van például Ink, aki egy nagyon érdekes, de annál izgalmasabbnak tűnő személyiség, no meg Russel. Russel volt a történet folyamán az a személy, aki ott volt Elijah mellett, ha szükség volt rá és mindig segített neki.
Ám ami a két "új" karakteren kívül meglepett az Ely fogadott fia Heath volt. Tisztában voltam vele már a történet elején, hogy mi történt vele és hogy miért gyűlöli a melegeket, de valamiért mégsem tudtam megérteni. Csak akkor értettem meg igazán, amikor egy picivel bővebben megismerhettük a bántalmazásának cselekményeit. Onnantól kezdve (na jó, nem teljesen onnantól) pedig ő lett a kedvenc karakterem. Mekkorát fordult a kocka... Hihetetlen mi minden nem történt egy év alatt. Hiszen annyi időbe telt, míg elolvastam a követ, ám ez egy hosszabb történet lenne.
Meg kell mondjam Becca Prior ezzel a könyvével is nagyot alkotott. A tanítvány sorozattól teljesen eltérő történetvilág, de mégis ugyan az, hiszen a szerző stílusa semmit sem változott. Ugyan az a szókimondó stílusa maradt meg Becca-nak, mint amit megismertem A tanítvány első és második részében, azonban ez a sorozat most nem feszeget tabu témákat, ezért is voltam rá kíváncsi. No meg azért is, mert a fülszöveg alapján kíváncsi voltam, milyen lesz belülről a történet. Mit ne mondjak... Többet kaptam, mint amire gondoltam volna. Tele volt a könyv meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal. És a vége... Jaj... Azt hiszem elvonási tüneteim lettek már az utolsó fejezetnél, hiszen tudtam, hogy nincsen nálam a második rész. Jaj... Már msot szenvedek. Alig várom, hogy nekikezdjek a második résznek és belepillantsak a következő párosunk életébe.
"Az én privátszférámat nem kell tiszteletben tartani – reklamált Gail. – Cserébe én is bejöhetek, amikor csak akarok – közölte és huncut pillantással nézett a fiúkra. – Mindkettőtöket láttam már pucéron, és nem állok meg a növésben a látványtól." /247.oldal/
Maga a történet egy festőről és egy cipőboltos fiúról szól, aki a történet elején lesz a festő modellje. Leonard, a festő arról híres a köreiben, hogy a párját fűvel-fával (általában a modelljeivel) megcsalja. Ez alól Ely sem kivétel. Ám valamiért ő mégis más Leon számára, mint az eddigiek. Voltak pillanatok a regény olvasása közben, amikor egy-egy szereplőt fel tudtam volna négyelni annyira idegesített, de nem akartam a könyvön kitölteni a haragomat, hiszen nem saját példány (az valahova felszívódott).
"…ezúttal társat akarok. Igazit. Nem olyat, aki kitölti az ürességet, ami bennem van, hanem olyat, aki űrt hagy maga után, ha nincs velem." /407-408. oldal/
Miközben olvastam a regényt rájöttem, hogy nem szabad a pletykáknak és különféle mende-mondáknak hinni, hiszen lehet, hogy nem is olyan az ember, mint azt állítják róla. Erre egy nagyon jó példa volt számomra Leon, akit a média egy beképzelt, egoista, szexmániás egyénnek akar beállítani, ám Elijah-nak megmutatta a valódi énjét. Azt, hogy ő teljesen az ellentétje annak, amit állítanak róla.Pontosan ezért imádtam a jelenetet. Na meg persze az írónő folyamatosan ismertetett meg velem újabbnál újabb karaktereket, akiket még csak elképzelni sem tudtam volna. Ott van például Ink, aki egy nagyon érdekes, de annál izgalmasabbnak tűnő személyiség, no meg Russel. Russel volt a történet folyamán az a személy, aki ott volt Elijah mellett, ha szükség volt rá és mindig segített neki.
Ám ami a két "új" karakteren kívül meglepett az Ely fogadott fia Heath volt. Tisztában voltam vele már a történet elején, hogy mi történt vele és hogy miért gyűlöli a melegeket, de valamiért mégsem tudtam megérteni. Csak akkor értettem meg igazán, amikor egy picivel bővebben megismerhettük a bántalmazásának cselekményeit. Onnantól kezdve (na jó, nem teljesen onnantól) pedig ő lett a kedvenc karakterem. Mekkorát fordult a kocka... Hihetetlen mi minden nem történt egy év alatt. Hiszen annyi időbe telt, míg elolvastam a követ, ám ez egy hosszabb történet lenne.
"Itt senki nem tudja, mi történt veled. Nem is kell elmondanod. Vagyis csak akkor, ha készen állsz rá, és úgy érzed, megoszthatod velük. Nem mindenki gonosz és nem kell kiteregetned a múltadat." /244. oldal/
Remélem mihamarabb a kezembe velehetem a másodikat.
0 megjegyzés