Csak ​akkor tudod meg, milyen erős vagy, ha rákényszerít az élet…

Marina di Natale a kórházban tér magához. Döbbenten látja, hogy a haját leborotválták, a fején húzódó vörös sebhely jelzi, hogy komoly műtéten esett át. Rövidesen világossá válik, hogy nemcsak az egészsége, de az egész élete összeomlott. Majdnem a nulláról kell újrakezdenie, mégsem adja fel, hisz bár a férje elhagyja, a szüleire sosem számíthatott, és a munkáját is gyűlöli, a kislánya megmaradt neki – érte pedig a lehetetlenre is képes.

Gyógyulása után Marina a festői tengerparti kisvárosba, Anzióba költözik a gyermekével. Kis kora óta vonzották az izgalmas ízek, rajongott nagyanyja különleges, rendhagyó süteményeiért, szinte kívülről fújta a recepteket, melyek a világ lenyűgöző tájait idézték, így rövidesen megszületik a fejében a terv egy saját pékségről.

Csakhogy mindez kapcsolatok és elégséges pénz nélkül meglehetősen kilátástalan vállalkozásnak tűnik… Ekkor azonban váratlanul támogatást kap, mintha a sors sietne a segítségére. Szerencséjére vagy szerencsétlenségére megjelenik egy férfi is az életében, de Marina nem bízik benne, ami nem csoda, hisz Domenico nem más, mint a volt férje Franciaországban élő bátyja, akivel ő soha nem találkozott. Úgy tűnik, Domenico di Natale célja az, hogy kihúzza Marinát a magánélete romjai alól…

De vajon mit akar valójában a rejtélyes múltú férfi? És lehet-e bizalmat építeni, ha az ember mindent elveszített, amiben hitt?

R. Kelényi Angelika új regénye egy igazi harcos története, tele vággyal, tervekkel, ízekkel és illatokkal. A Manna Marina egy erős, kitartó nőről szól, akit bár megtépáz a sors, nemegyszer padlóra küld az élet, mégis feláll, összeszedi magát, és a végsőkig küzd az álmaiért.

Véleményem:

Féltem belekezdeni. Féltem, mert bár a fülszöveget elolvasva tudtam, hogy nem a megszokott stílus fog fogadni Angelikától. Mégis tartottam ettől a történettől egy kicsit, de kár volt. Az első oldal után magával ragadott és onnantól kezdve szó szerint alig bírtam letenni. Imádtam a történetet és kíváncsi voltam, mi lesz Marina-val. Oldalról oldalra egyre inkább magába szívott a történet és szívem szerint le se tetten volna, amíg a végére nem érek.

Hiszen a szerző egy olyan történetet alkotott, amibe az olvasó szívesen beleképzeli magát és még nem is mondanám rá azt, hogy teljesen egy másik világ, hiszen mindaz, ami Marina-val történik, bármelyik nővel megtörténhetne. A főhősnő szemén keresztül pedig azt is megtapasztalhattam, hogy milyen a nulláról kezdeni mindent. Mert ezt is meg kellett élnie, bár ezzel nem árultam el túl nagy spoilert. Csodálatos, mi mindent kihozott abból, hogy végre önmagaként élhet a saját gyermekével.

Áh… Ha már gyerek. Adriana. Adriana az a karakter, aki megmutatja az olvasóknak, milyen az, mikor a gyerek úgy nő fel, hogy mindent megkap, amit csak szeretne. Aztán hopp. Eltűnik a varázslat. Adriana is így volt, aztán rájött egy nagyon fontos dologra, amire sajnos az emberek csak ilyen helyzetben jönnek rá: a legkisebb dolgot is értékelni kell.

Ám egy nap betoppan egy rejtélyes idegen a pékség ajtaján. Azonban mi van akkor, ha kiderül, az a rejtélyes idegen a sógorod, akit kitagadott a családja? Mi sülhet ki abból, ha beszélgetésbe elegyedsz vele? Minderre választ kapsz, ha elolvasod a regényt. Nekem az egyik nagy kedvencem lett, nem tagadom. Na meg van benne egy jó sütirecept, amit igyekszem nagyon hamar kipróbálni, mert imádom az édeset. 

Sok mindent megmutat ez a regény az olvasóknak. Sok csodálatos dolgot. Például az apró értékeket. Mert lehet, hogy ami neked van, másnak nincs. Sőt még az is lehet, hogy egyszer neked sem lesz. Ebbe belegondoltál már? Én a történet során nagyon sokszor elgondolkodtam rajta. Főleg, mikor igazán megismerhettük Adriana édesapjának valódi arcát.