A tizenkilenc éves Zoé nyári munkát vállal egy állatparkban, ahol a flamingókerttel szemközti pultnál árusít pereceket a látogatóknak. A monoton napok fénypontját eleinte csak a reggeli HÉV-ezés jelenti számára, ahol megtetszenek egymásnak egy vele egy időben utazó, de eltérő megállónál leszálló sráccal. Az idő előrehaladtával azonban Zoé a reggeli utazáson túl egyre több örömét leli az állatparki munkájában is. Zárkózottsága ellenére szép lassan összebarátkozik az állatparki dolgozókkal, különösen Szakóval, aki egyediségével és különleges gondolkodásmódjával tökéletesen kiegészíti az érettségi után megrekedt lányt, és segít tisztán látni önmagát.

A felnőtté válás előtt álló két fiatal útjainak kereszteződéséből egy nem mindennapi kapcsolat alakul ki, ami nem csupán végigkíséri, de nagyban meg is határozza Zoé állatparkban töltött negyven nyári napját.

Véleményem:  

 Hosszú egy utazás volt, mert szerencsétlen regényt nagyjából tavaly nyár óta olvasom, hiszen mindig közbejött valami, egy új könyvhöz volt kedvem, stb. Ám most végre befejeztem. 

 Maga a történet egy a végzős éveit befejező, diákmunkás lányról szól, aki az utolsó egyetem előtti nyarát egy állatpark pereces standjánál tölti el. Zoé azonban akkor még nem tudja, mekkora élményben is lesz ott lesz. 

"[…] Nem. Ott a különbség, hogy minden magányos ember egyedül érzi magát, de nem minden egyedül lévő ember érzi magát magányosnak…"

90. oldal

 Az első nap ismerkedik meg Szakóval és az ő húgával, na meg Tibivel a perecek szállítójával. A nyár sok-sok kalandot (na meg idegbeteg vásárlót) tartogat Zoé számára. Azonban a szerelem az ilyen stílusú regényekben egyáltalán nem maradhat el. Aki olvasott már Leiner Laurát, nektek nem árultam el nagy spoilert, meg úgy alapjáraton senkinek sem. 

 Na, de ott van egy titokzatos idegen minden reggel a HÉV-en. Vajon ki ő? Milyen szerepe lesz Zoé életében? Véleményem szerint amilyen unalmas regényre számítottam az elején (igen, Lauránál nálam ilyet is olvasni, de "sajnos" most se valósult meg) olyan jó lett a vége. Nem hittem volna, hogy egy sima diákmunkás sztorit meg lehet így írni. Az eleje igaz kicsit döcögősen indult, de a végére ténylegesen élvezhető és kalandos volt. Nagyon szerettem olvasni és nem bántam meg, hogy a kezembe vettem a regényt. Nektek is szeretettel ajánlom, ha szeretitek a nyári, lazább regényeket.