Fülszöveg:

Egy baleset, ami mindent megváltoztat. Brooke emlékek nélkül a saját testének börtönébe kerül. A kezelések hatására lassan visszatérő emlékei meggyötrik a lelkét. Vajon miként viseli ezt az időszakot? Ugyanaz az ember lesz, aki volt? Van még bármiféle jövő Brooke számára?

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK
AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

 Hékás, Laci! Erről nem volt szó. Kérek még pár oldalt. Méééég. Most. Na, de viccet félretéve. Az író egy humoros, de mégis tragikus és egy picit elborzasztó történetet csepegtetett ki a tollából. Ami iszonyúan rövid, de sebaj. Így is jó. Amikor megláttam a "VÉGE" feliratot, majdnem megszólaltam, hogy "Itt nem lehet vége". Na! Laci. Egy második részt is kérek. Tudom, hogy nem vagy romantikus alkat, de kíváncsi vagyok, mi történt Brooke-ékkal. 

 Maga a történet annyiról szól, hogy Brooke egy rejtélyes balesetben megsérül és hónapokig tartó kómába esik. Onnantól kapcsolódunk bele a történetbe, hogy már se az elején, se a végén nincs akómának. Olyannyira, hogy magában bizonygatja az orvosoknak, hogy, "de igen, én ébren vagyok". Aztán pedig egy másik orvos átviszi a magánklinikájára, bebizonyítva ezzel, hogy ő igenis tud gyógyítani az ő módszereivel. 

 Ami viszont ténylegesen meglepett egyrészt az, hogy mi volt a múltjában, amiért a jelenben is küzdenie kellett, másrészt meg, hogy kivel jött össze. Na, nekem emiatt is hiányzott a végéről valami. Legalábbis nekem.

 Furcsa volt magának a könyvnek a felépítése, mert egy idő után két fejezet között mindig emlékeket írt az író, amik Brooke fejében utat törtek magának.
 A másik pedig, amit élveztem, amikor au exének odavávja, hogy már így is sokat volt nála, a pasi meg nem érti, honnan tudja. De többet nem mesélek. Zárom a szám.

 A szerző ezzel a művével engem száz százalékosan megvett. Jobban imádtam, mint az Egy űrállomás takarítóját. Nem néztem volna ki belőle, hogy tud ilyet írni. Ezek szerint mégis. Remélem, mégtöbb ilyen történetet kapunk, mert tényleg fantasztikus a fantáziája. 

 Bátran ajánlom nektek, hogy a könyvfeszten szerezzétek be. Nem bánjátok meg. 

Kedvenc karakter(ek):

Brooke: Imádtam a csajt, eltekintve a kóma előtti életéről. Imádtam a humorát. 

Borító:

Fura. Ezzel a szóval tudnám illetni. Tetszik is, meg nem is. Egy egy képrészlet tetszik, van, ami pedig nem, összerakva, pedig csak ennyit mondok: fura.