Gabriella Eld: Talpig feketében (Legendák a Bagolyvárosból 1.)

by - 9/26/2021

Fülszöveg: 

Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.

Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.

Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.

Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…

Véleményem: 

  Vélemény... HOGY MI A VÉLEMÉNYEM??? Kérem a második részt. Most komolyan. Kíváncsi vagyok, mit képes még belerakni az írónő ebbe a történetbe. Összességében tényleg egy nagyon összerakott regény tele váratlan fordulatokkal és rettentő sok izgalommal. Imádtam a történetet az első betűtől kezdve az utolsóig. Egyetlen pillanatra sem untatott. 

"Az ember mindig azoknak a véleményétől és ítéletétől tart a legjobban, akiket szeret." - 115. oldal

 Ezt a könyvet eredetileg az Almás pite readathlonra terveztem, de nem sikerült abban az idősávban befejezni, de sebaj, így is jó volt. Fő, hogy élvezzem a történetet.  Bár szerintem ezt a könyvet még aznap befejeztem volna, ha elmenekültem volna egy lakatlan szigetre. Vitt magával a történet és nem akart elereszteni. Mindenáron tudni akartam, hogy mi lesz a következő és az azt követő oldalon, míg az utolsó lapig nem érek. Ott pedig csak egyet akartam tudni: Hova mennek? Nem volt függővége, de a történet annyira jól meg lett írva, hogy nehéz volt elereszteni. Főleg Igort és Alaskát. Annyira a szívemhez nőtt az a két hülye, hogy az hihetetlen. 

"Ismét rádöbbentem, hogy ezek a Blankenschwifték egy külön állatfaj. Gyönyörű faj, de kiszámíthatatlan és életveszélyes." - 39. oldal

 Az egyetlen, aki a kezdetektől gyanús volt, az Chen személyében testesült meg. Az elején más szerintem még nem gondolta volna, hogy ő bármennyire is gonosz lehet. Én sejtettem, hogy nem komplett a pasi. Kíváncsi voltam arra, hogy ez mikor derül ki és... Mire kiderült már arra eszméltem, hogy az utolsó lapra értem. Szóval becsuktam a könyvet és csak tátogtam, mint egy hal. Szerintem a végén nevetségesebben festhettem, mint az elején, mikor Igor leugrott a tizenötödikről Alaska ablakába. 

"Neki volt egy piros szemüvege, nekem meg egy színes zoknim, amúgy talpig feketébe burkolóztunk. Úgy őriztük ezeket a színes foltokat a ruhatárunkban, mint a kifecseghetetlen titkokat. Pedig mennyi titok lappangott még azokon a zoknikon túl! Mi ketten is titkok voltunk. Ahogy a kirakatok üvegében őrült táncot lejtő Adorian, vagy az én lopott másodperceim. Elvesztünk az éjszakai fények között. Láthatatlanok voltunk." - 140. oldal

 De sajnos a második rész beszerzésével várnom kell még... Nem tudom meddig. Remélem csak karácsonyig, viszont akkor jön a másodikkal a harmadik is. Ha még nem olvastad, akkor nagyon ajánlom, hogy szerezd be. Vagyis csak akkor, ha szeretnél egy rettentő izgalmas világba csöppenni, ami magával ránt téged is.

You May Also Like

0 megjegyzés