Vajon ​felépülhetünk egy a testünket és a lelkünket ért súlyos sérülésekből?
Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor a menyasszonya, Cat életét veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében elmerülve teljesen reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból.
Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de rendkívül kiábrándult és csalódott. Egészen biztos benne, olyan, hogy igaz szerelem, csak a romantikus könyvekben és mozivásznon létezik. Adam vonzó tekintete és tréfálkozásai iránti sóvárgása azonban erősebbnek bizonyul, mint a félelmei a múlt démonaitól. Mégsem képes egyedül eltépni a láncokat, mindent elfelejteni és újra hinni.
Az első találkozásuk azonban mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll még előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten azt hitték, soha sem lesz részük benne, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk fájdalmait. Az éppen sarjadó szerelmüket azonban váratlan fordulatok és fenyegető üzenetek teszik próbára, feltépve a már hegedő sebeket.
Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt? Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink?

Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje legújabb romantikus-erotikus regényének lapjain a korábbiaknál is mélyebb érzelmekkel és borzongással bontakoztatja ki két megsebzett szerelmes vívódásait.

Vélemény: 

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, azonban meg kell, hogy mondjam, nem az utolsó. Egyszerűen
elvarázsolt a fantáziájával és fogalmazásával. Chloe és Adam története egyszerűen csodálatos. Plusz még ahogy maga a szerző megfogalmazta a részeket, mint Chloe, mint Adam szemszögéből. Meg kell mondjam az őszintét, én a szerzőt 2015-ben ismertem meg, amikor odatévedtem a Garzon Caféba, a második könyvének bemutatójára. Előtte néhány nappal kezdtünk el beszélgetni és minden nap nézegettem vissza a beszélgetéseinket és láttam, mennyi hiba van benne. Ekkor elkezdtem félni, hogy vajon hogyan is írhat az írónő. Hát kár volt félnem. Fantasztikus, ahogy fogalmaz és maga a fantáziája is csodálatra méltó. Imádtam Chloé és Adam szemszögét is külön-külön, de mind a kettőt másért. De mindben volt valami közös. A felépülésért való harc. A romokat megtanulni összeszedni és újra építeni a lelkünket. Nem csak olvastatja magát a könyv, de tanít is. Megtanít arra, hogy ha valami veszteség ér bennünket ne zárjuk be a szívünket, lelkünket és ne csukjuk be a szemünket. Mert nem éri meg. Adam és Chloe is küzdött, végül pedig ki tudtak alakítani egy olyan jövőt, amilyet szerettek volna.
 Kiegyensúlyozottak lettek, bátrak, és nem féltek, ami a jövőben vár rájuk. Engem őszintén szólva mind a két karakternek a története nagyon megfogott és egyszerűen imádtam. És száz százalék, hogy nem ez volt az írónőtől az utolsó könyvem.

 A történetről röviden annyit mondanék, hogy azt is bemutassam nektek mélyebben, hogy ugye ott kezdődik a történet, hogy Adam értesül róla, hogy a jegyese repülő balesetben meghalt, az pedig később ki is derül, hogy miért repült hozzá. Ebbe Adam teljesen belerokkan, így felhívja a haverját és visszavonul a katonaságba, aminek a bácsikája és a nénikéje nem igazán örülnek és iszonyúan félnek, hogy valami baja esik. Ott aztán egy véletlen folyamán találkozik a titokzatos vörös démonnal, aki ki más is lehetett volna, mint Chloe, aki pszichiáterként dolgozik. A kezelések alkalmával többet is megtudnak egymásról, mint amúgy kellene és kialakul köztük egy mélyebb kapcsolat, melynek Mr. Staton nem igazán örül. De hogy mért is került oda Adam. Megpróbálta kinyírni magát a terepen a főnökével együtt.

Meg még tetszett az is a regényben, hogy az erotikus részeket nem úgy írta le, mint Lakatos Levente a Barbibébi című könyvében, a nemi szervekre pedig metaforákat használt. Ennél többet nem szeretnék mondani nektek a történetről. Szerezzétek be itt és meglátjátok, milyen varázslatot rejtenek a lapok.

Kedvenc szereplő:

Adam: Mert szerintem egy kitartó, aki erős, de mégis megmutatja az író nekünk azt, hogy egy férfinak van gyenge oldala is, amit Adam meg is mutatott nekünk a történet során.

Chloe: Mert nő létére képes volt talpra állni abból, ami a múltjában történt vele és nem ragadt bele a mocsárba (hosszú időre).

Kedvenc idézet(ek):

"Érthetetlen volt ez az egész, annyira valószínűtlennek tűnt, hogy én valaha is újra mély érzelmeket táplálhatok bárki iránt is, és most utolért a végzetem Adam Avens személyében. Ennek a felismerése segített, hogy messze űzzem a múlt démonait."



"Tetszett Adamben, hogy minden helyzetben őszintén, cukormáz nélkül tárta fel önmagát."


"– Én már elmélkedtem ezen eleget. Csak a bolond keveri össze a sorsot a végzettel. A végzet az, ami történik. A sors az, amit mi alakítunk Végzetünk dacára."


"Az élet a legjobb forgatókönyvíró, ha nem úgy akarta volna, akkor és ott az út szélén találkozunk, akkor nem így alakultak volna a dolgok. Nekem te vagy az igazi, ezt biztosan érzem."

"Hogy hozzád akarok-e menni feleségül? A válasz igen. Nem fogok fojtogató árnyak prédája lenni, mert ez a szerelem maga a szabadság."

Kedvenc jelenet:

Amikor Adam és Chloe először találkoznak. Azt a jelenetet úgy imádtam. Egyszerűen fantasztikus, ahogy meg lett írva. Sok volt benne a vicces rész, mégis romantikus volt, már az első jelenetük együtt. Chloe becenevét soha nem feledem. Eperke. 😍

****

Amikor Chloe apja egy kicsit megenyhül és elfogadja (végre), hogy Adam a lányával jár. 🙂

Borító: 

Nem túlzottan értek egyet a borítón szereplő női választással, mert én nem egészen így képzeltem el, de összességében nekem nagyon tetszik ez a borító is, mint ahogy az Álomgyáras borítók 90%-a is.