Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Noel's Bookland

 

 Mindenki más. Mindenkiben más érzések vannak az év utolsó napjával kapcsolatban. Egy kicsit olyan, mintha a halálos ágyunkon feküdnénk. Tudom, ez most morbid, de nem? Annyi különbséggel, hogy az új év még lehetőséget ad arra, hogy amit eddig elrontottunk, azt megjavítsuk és ne csak megbánjuk, hogy "áh, így történt, nem tudok rajta változtatni". 

 Az idei év számomra sok mindent tartogatott, leginkább magánéleti téren. Kezdtem ott az évet, hogy márciusban felkerestem a háziorvosom és elkezdtem pszichiáterhez járni, de a vele való kapcsolatomat hagyjuk. Ennek eredményeként májusban elmentem a SOTE pszichoterápiás osztályának első interjújára, ahol amint megemlítésre kerültek a szuicid gondolataim, egyből eredményezett egy két órás zárt osztályt, amíg át nem szállítottak a Nyírő ambulanciájára. Itt egy éjszakán át várakoztam egy nővel, aki azóta se tudom, hogy került oda, meg egy másikkal, aki végül a zárton között ki (bár nem csodálkozom rajta, azon annál inkább, hogy a kiengedésem előtt egy héttel, láttam őt a nyílt osztályon). 

 No, de mi történt az alatt, amíg én a nyílt osztályon voltam? Nagyon sokat beszélgettem a pszichológusommal, foglalkozásokra jártam, olvastam. Nagyjából ez ki is tette a napjaimat. Volt néhány betegtársam, akikkel beszélgettem is és jó ismeretségeket kötöttünk, de nyilván ez nem erről szól. Ezidő alatt elkezdődött a gyógyszerbeállításom, amire a kijövetelem után 5 nappal allergiás lettem. Szuper. Meg kellett várni a következő konzultációt a pszichiáterrel, aki a tüneteimre azt mondta "áh, ez nem vészes". De az. Úgyhogy egy kisebb "hiszti" árán felírta a jelenlegi gyógyszerem, ami jelen pillanatban úgy néz ki, használ. Szóval igen. Kiengedtek a Nyírőből egy érzelmileg labilis személyiségzavar diagnózissal, azzal cseppet se törődve, hogy a szuicid gondolataim még ott voltak. 

 Mindezek után tovább zajlott az élet, az olvasásba is igyekeztem visszarázódni, de mindezek után csak még több szar jött. Elmentem egy pót első interjúra a SOTE-ra, ahol július 17.-i befekvésre kaptam időpontot. Nagyon szuper - gondoltam. Valahogy kibírtam, magam se tudom, hogy hogyan. 

 Amikor azonban befeküdtem, nagy reményekkel kezdtem neki a terápiának, majd a kezelőorvosom a második héten megjegyezte, hogy nálam teljesen más irányba halad a terápia. És itt követte el a legnagyobb hibát. Nem mondta, hogy szakítsuk félbe. Azóta is "szenvedek" ennek a következményeitől. Felerősödtek a disszociációim és a derealizációim, ami nemigen jelent jót. Szóval elmentem a Nyírő pszichoterápiás osztályának első interjújára. December 13.-án. Akkor azt mondta a terapeuta, hogy lehetséges, hogy csak márciusban kerülök sorra. De a fiataloknak nincsenek problémáik. Á, dehogy. 

 Na, de hogy a pozitív részéről is essen szó az évemnek. Először is ott volt a Könyvhét, ahol sok-sok dedikálással lettem gazdagabb, még olyannal is, akire nagyon vártam, de erről a Könyvheti beszámolóban olvashattok. 

Aztán tartogatott az év még egy Álomgyár raklapvásárt, ahonnan sajnos üres kézzel jöttem haza, no meg rá egy hétre egy M. L. Eperke dedikálást. Mindezek után a szeptember egy Anne L. Green szülinapja alkalmából rendezett író-olvasó találkozóval kezdődött szeptember negyedikén. Nagyon élveztem és tényleg nem bántam egyetlen percét se, habár nem voltam a legjobb állapotban. Aztán huszadikán eljött az, amire tavaly óta vártam. A Bars and Melody koncert. Sokan akik követnek instán tudhatják, mit jelentenek nekem. Történt a következő: indulás előtt elszakadt a táskán. Indulni kellett, így sietve a géptáskámat kaptam fel. Úgy voltam, majd lerakom a ruhatárba. A nagy lószart. Az egyik énekes megkérdezte, nem szeretnék-e fotózni a koncerten. Úgyhogy koncert után még állhattam neki retusálni. Majd jött a könyvfeszt Simon Marci, Marie-Aude Murail dedikálással. A Könyvfeszten nem aktívkodtam annyira,  

 A novemberem egy újabb Bars and Melody fotózást tartogatott, ezúttal Hamburgban. Rendesen be voltam szarva, főleg, hogy nagy késéssel indult a vonat, nekem meg el kellett érni a csatlakozást. Visszafele meg rossz vonatra szálltam. Seeemmi baj. 

 December 30.-án pedig hozzám került egy kismacska, ezzel boldogítva az életem. Bár egyelőre csak alszik. 

Úgyhogy izgatottan és reménykedve várom a jövő évet. Sokat várok tőle.

12/31/2024 No megjegyzés

 A Leiner Laura olvasók az Iskolák versenye trilógiájának utolsó köteténél egy olyan mondatra akadhattak, hogy: 

"Vége az Iskolák Versenye első trilógiájának." 

Innentől kezdve sok olvasó elkezdett azon gondolkodni, hogy ez vajon mit jelenthet, és sokan rá is jöttek a megoldásra, miszerint Leiner Laura a Szirtes Gimnázium új csapatát ismét elhelyezi az Iskolák Országos Versenye köreiben. Ez a feltevés pár nappal ezelőtt megerősítést nyert, hiszen Laura kitette, hogy a visszaszámlálás megkezdődött és hamarosan több infót kapunk a 

Hamarosan megjelenő új Szirtes trilógiáról.

 Ennek a napja pedig ma, pontosan 18.10-kor jött el, amikor is megtudhattuk a megjelenés időpontját és végre fény derülhetett a borítóra is. 

Bízz bennem (Iskolák versenye II. trilógia 1. rész)

A kötet 2020. október 8-tól megvásárolható az L&L könyvesboltban, 2020. október 9-től pedig mindenhol.

Bízz bennem (Iskolák versenye II. trilógia 1. rész)

A kötet 2020. október 8-tól megvásárolható az L&L könyvesboltban, 2020. október 9-től pedig mindenhol.



 
 
8/07/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:

„Olyan, mintha hintán ülnénk, ingázunk, mindig változik a viszonyunk.”
Hányszor szerethetünk igazán? Megölheti-e a szívet egy feldolgozhatatlannak hitt veszteség?
Patrik lassan két éve temette el Imit. A gyászon szülei és barátai igyekeznek átsegíteni, az ő kedvükért létezik, igyekszik túlélni a hétköznapokat. A tomboló ürességet azonban egyre inkább kezdi kitölteni Márk. A jelenléte, a mosolya, minden, ami csak ő, lassanként új jelentést kap Patrik szemében. Tíz év barátság után változik a kép, úgy tűnik, egy viszonzatlan szerelem irányába…

Vélemény: 

 Számomra Kitti íróként és emberként is nagyon kedves. A történeteivel mindig megnevettet (értem ezalatt az eddig olvasott két könyvét, beleszámolva a most olvasott Hintát). Legalábbis a Falakban sokat nevettem. A Hinta kicsit más volt, hiszen Patrik szemszögéből kaptunk egy tükörregényt. Nála pedig a gyász és annak a feldolgozása volt a fő szempont a regényben. Az, hogyan hagyja, hogy rátaláljon ismét a szerelem.

"Hiányzik. Már nem tombol bennem minden másodpercben, de folyamatosan ott van, lüktet. Mintha megszűnt volna dobogni az én szívem is, hónapokig semmit sem éreztem. Nem jobb, hogy újra képes vagyok rá." - 13. oldal

 Kész hullámvasútként éltem meg ezt a könyvet. Egyik pillanatban lent a mélyben Patrik visszaemlékezései miatt, aztán fent egy-egy boldog pillanatot követően... Ez pedig váltakozott. Na meg néha közéjük szorult egy-egy „mi a f**ért vagy ilyen vak?” kérdés is.

"– Egyetlen beszólás, és a fejedre húzom a tévéd!
– Érdekes kiegészítő lenne. Bár a te ízléseddel?" - 49. oldal

 Imádtam olvasni, örültem, mikor padlóra vágott, hiszen tudtam, hogy lesz jobb és fel fogok állni. Hiszen valamennyire tudtam, mi várható a történetben. Habár bevallom az elején kicsit össze voltam zavarodva, hiszen először azt hittem, hogy a Hinta teljesen a Falak folytatása. Hát nem. Egy kis fejtörés és jó pár ismerős jelenet után azonban rájöttem: itt bizony tükörregényről beszélünk.

"Olyan, minha egy hintán ülnénk, ingázunk, mindig változik a viszonyunk." - 226. oldal

 Azonban félreértés ne essék egy cseppet sem bántam. Izgalmas volt Patrik szemszögéből újra élni a történetet, választ kapni azokra a „Na itt vajon mi történt?” kérdésekre, amiket Áron szemszögéből nem láthattunk.

"– Csillagokat akarok – sóhajtja, de ez túl magas labda.
– Fejbe vághatlak." - 272. oldal

 Izgalmas volt végigolvasni Patrik örlődését egy új szerelem miatt és végigkövetni a gyász folyamatát. Tanúja lehettem egy macska egér játéknak, ami amellett, hogy néha idegesítő volt annyira izgalmas és végtelenül aranyos. Ezek után pedig a követlező olvasmányomról is az írónő fog gondoskodni, hiszen nem kérdés, hogy holnap a Főnixet veszem a kezeim közé.
 Patrik és Márk története itt véget ért, de egy új kaland kezdődik, amit izgalommal vátok. 
6/30/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:

Valter és Vivien története boldog véget ért. Az igazság győzött, a rossz megkapta méltó büntetését. Az igazi küzdelem mégis csak most kezdődik… 
Vivien átgondolatlan döntése nem maradt következmények nélkül: Valter elveszítette a lányba vetett bizalmát. 
Vivien feladata, hogy helyrehozza mindazt, amit tönkretett. 
A sérelmeken nem egyszerű túllépni, úgy tenni, mintha meg sem történtek volna. 
Míg Valter a belső démonjaival küzd, megjelenik a valódi ellenség, és az életük lesz a tét. 
Vajon meddig képesek elmenni az igaz szerelemért? 
És a túlélésért? 
Miként építhető újra egy porba tiport szerelem?

Küzdj és megérint a fény.

Vélemény: 

 Hirtelen nem is tudom, mit mondhatnék még az első rész után. Szerintem azt csak fokozni tudom. Annyit mondok az írónőnek: Köszönöm. Köszönöm Valtert és Dénest. Leszögezném, ez nem spoiler akart lenni, csak egy apró figyelmeztetés. Zsepit viszont készítsenek be. Amilyen rövid a történet, egy-egy részen olyan megindító. Most pedig tűkön ülve várhatok a többi olvasóval. Messze van még a harmadik rész.
 Lényegében csak annyit mondanék: Köszönöm, hogy megírtad és köszönöm, hogy nem ott hagytad abba, hogy tervezted elsőre. Egy fantasztikusan megírt, csodálatos történetet kaptunk ismét a kezeink közé Valterék személyében. Akikkel néha együtt sírtunk, nevettünk. Köszönöm, hogy megírtad, mert kellett ez, és kelleni fog a jarmahar rész, hogy teljes legyen a történet. A vége pedig... No comment. Imádtam a végét, hiába olyan, amilyen.
 Egy szónak is száz a vége: Siess a harmadikkal. 
6/17/2019 No megjegyzés

 Mindenki minden év végén elgondolkodik. Milyen volt az évem? Ezt a kérdést én is feltettem magamnak, pedig még van két nap az évből. Feltettem a kérdést és nem. Nem volt jó az évem. Se olvasás szempontjából, sem... Sem sehogy. Ám ennek egy részét már tavaly láttam. Reméltem, hogy a vége nem úgy fog alakulni, ahogy történt, de hát ez van.
Helló depresszió! 
 Az idei évem nagyjából jól kezdődött. Pont ennyire ért rosszul véget. Idegességgel, depresszióval, éheztetéssel karöltve. Az egész nyáron, júniusban kezdődött egy esküvővel (nem az enyémmel), onnantól pedig csak romlott minden. Egyre többet volt olyan, hogy nem volt kedvem olvasni, sőt egyáltalán semmihez. Ez pedig év vége előtt odáig fajult, amit az első sorokban leírtam.
 Olvasni mostmár csak utazás közben olvasok (remélem nem sokáig tart ez az állapot) és inkább az írásba temetkezem. Ugyanis olyat is szoktam. Idén belekeztem az eddig álltalam egyik legjobbnak tartott írásomba (pedig nagyon minimalista vagyok). Erről viszont nem akarok mesélni (ha titeket nem érdekel), mert nyilván nem erről szól a blog.
 Viszont még mindig azt gondolom, hogy még így is jól teljesìtettem könyvek terén. Jövőre igyekszem összekaparni magam. Elolvasott könyveim mind hozzátettek valamit az évemhez. Mosolyt, örömöt, boldogságot, sírást, nevetést. Vagy épp mindet egyszerre. Hisz egy könyv elolvasása előtt, soha nem tudtam, mire számíthatok.

 Szó szót követ: Nem szeretem az ilyen bejegyzéseket hosszúra húzni csak szeretném, ha tudnátok nagyjából, hogy mi zajlik velem. Jövőre tényleg aktívabb leszek, vagy ha mást nem, igyekszem.

Nektek pedig örömökben gazdag, sikeres, boldog új évet kívánok.
12/30/2018 No megjegyzés
 
A történet dióhéjban: 

A főhősnőnk egy kemény újságíró, egy igazi kopó, aki nem fél a veszélyes helyzetektől sem, ha így lebuktathat egy-két mocskos bűnözőt. Korábban is voltak már összetűzései az alvilággal, de az élet a jövőben sem lesz túl kegyes hozzá. Azért érkezik Barcelónába, hogy új életet kezdjen (a múltban ért sérelmek, és egy csúnya szakítás után), de a hírneve még a spanyol városba is elér. Több kétes alak is megkörnyékezi, ám csak az egyikükbe szeret bele. Érzelmek, bonyodalmak, titkok, hazugságok egy izgalmas és veszélyes vázra felfűzve.


KÖSZÖNÖM AZ ÍRÓNŐNEK 
AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

Vélemény:

 Kezdjük ott, hogy a történet elejétől, a végéig úgy játszadozott velem, hogy úgy néztem ki, mint egy EKG jel. Természetesen csak belülről.
 Annak ellenére, hogy én a kéziratot olvastam, nagyon magával ragadott a történet. Bár volt benne pár hiba, ami természetes, hiszen az ember nem veszi észre írás közben a hibáit, csak hosszú idő után, amikor visszaolvassa. Viszont pont erre jó az íróknak, ha bloggerekkel bétáztatják a kéziratot. Én most ezért nagyon hálás voltam Bettinek, hogy nekem is odaadta a kéziratot. Ugyan az első regényét még nem olvastam, de már tudom, hogy be kell szereznem, mert fantasztikus a stílusa.
 A hibák alatt ne óriásiakra gondoljatok, mert semmi olyanról nem volt szó. Csupán vesszőhibák, melléütések és egy-egy betű kihagyása volt az, ami hibának számított ebben az esetben. Viszont meglepően kevés észrevehető volt. Őszintén megmondom, alig várom, hogy beszerezzem.
 Maga a történet hozzám nagyon közel állt, mivel - ti még nem tudjátok, de - imádom Spanyolországot, azon belül Barcelona a kedvenc városom. Pont ezért, amint megláttam, miről szól azonnal jelentkeztem előolvasásra. Hülye lettem volna kihagyni. Na, szóval. A történetünk fő helyszíne úgy Barcelona, ahova Bella elutazik, mert szeretné elfelejteni a volt barátját. Ez idővel sikerül is, de semmi sem úgy alakul, ahogy tervezi, ugyanis újságíróként mindig vonzza a bajt, ezáltal nincs - vagyis van, de alig - oldal, ahol nem keveredik bajba. De no spoiler. Aztán pedig felbukkan egy rejtélyes férfi. Na, de vajon ki ő?
Az üres hely, a borító helye.
Szerintetek lesz valami köze a főszereplőnkhöz, vagy mi a fészkes fenéért kerül ő oda? Ezután a főszereplőnk rejtéjesen mindig belebotlik, és így a harmadik-negyedik találkozásukkor már te is megkérdezed magadtól: "Ez vajon véletlen volt"?
 Maga a történet néhol egy kis krimivel megfűszerezett, romantikus, humoros regény, melyet nagyon jól sikerült megalkotnia a szerzőnek. Annak ellenére is, hogy szegény telefonomat egyszer-kétszer majdnem ledobtam az emeletről, amikor a drágalátos "férfink" felbukkant. Amikor viszont Betti behozta a szerelmi háromszöget (vagy legalábbis nekem annak tűnt), azzal együtt pedig egy kicsit krimis irányba vitte a történetet, annak egyszerre örültem, és őrültem meg tőle. Annyira elkaptam már ezt a romantikus szálat a könyvben, hogy nem akartam felvenni a maffia vonalát is. Kicsit későn sikerült megtenni, viszont nagyon is élveztem ennek ellenére is a regényt, mert egy izgalmas világba vezetett el. Viszont az a szerelmi háromszög (ami lehet, hogy csak nekem tűnt annak, na, de mindegy) nagyon bökte a csőrömet.
 Annyit viszont megjegyeznék nektek, hogy már csak a vége miatt is megéri elolvasni. Imádtam a végét, viszont nektek nem akarok spoilerezni. Egy dolgot sajnálok csak, mégpedig, hogy szerintem nem olyan véget kapott, amit nem muszáj folytatni. Pedig ha lenne folytatása, szívesen olvasnám azt is. Ezt mondom úgy, hogy még az első sincs kint.
 Mivel én általában a könyvekben valamiért mindig a cím okát keresem, így ennél a könyvnél sem tettem másképp. Bár megvallom az őszintét, nem volt nehéz dolgom. Az első fejezettől az utolsóig, ott volt a szemem előtt a válasz.

Kedvenc karakterek:

Bella: Hihetetlen mekkora karakterfejlődésen ment át a történet alatt. Imádtam a kezdetektől fogva.

Eric: Ahhoz képest, hogy az egész történet alatt a belsőm gyakorlatilag EKG jelként nézett ki miatta... Imádtam.

Unszimpatikus karakterek:

Tulio: Ő volt az egyetlen, aki végig bökte a csőrömet, viszont nem mondok semmit.

Kedvenc idézetek:

Szándékosan olyan részeket írtam csak, amik nem árulnak el cselekményt, de nekem nagyon tetszik.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Tudom, hogy nem ostoba, hisz egy kicsit minden író átadja magát a könyveknek. Nála alapból úgy éreztem, nyitott könyv vagyok a számára, ha elolvassa a regényemet, összerakja a képet a fiatal lányról, aki sosemlehetett teljes."

"Felnéztem a hatalmas fákra, és körbefordultam a porban. Mindenhol turisták álltak és a szökőkutat fotózták. Régen én is egyike voltam az újonnan érkezőknek, de akkorra már az otthonomnak éreztem a várost; minden egyes madarat, minden egyes hullámot és pezsgést."

"Nincs mentség, nincs megbocsájtás és nincs engedékenység. Elegem volt abból, hogy az emberek úgy gondolják, hogy simán átgyalogolhatnak rajtam."
1/22/2018 No megjegyzés

Fülszöveg:

Vajon ​felépülhetünk egy a testünket és a lelkünket ért súlyos sérülésekből?
Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor a menyasszonya, Cat életét veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében elmerülve teljesen reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból.
Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de rendkívül kiábrándult és csalódott. Egészen biztos benne, olyan, hogy igaz szerelem, csak a romantikus könyvekben és mozivásznon létezik. Adam vonzó tekintete és tréfálkozásai iránti sóvárgása azonban erősebbnek bizonyul, mint a félelmei a múlt démonaitól. Mégsem képes egyedül eltépni a láncokat, mindent elfelejteni és újra hinni.
Az első találkozásuk azonban mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll még előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten azt hitték, soha sem lesz részük benne, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk fájdalmait. Az éppen sarjadó szerelmüket azonban váratlan fordulatok és fenyegető üzenetek teszik próbára, feltépve a már hegedő sebeket.
Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt? Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink?

Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje legújabb romantikus-erotikus regényének lapjain a korábbiaknál is mélyebb érzelmekkel és borzongással bontakoztatja ki két megsebzett szerelmes vívódásait.

Vélemény: 

ELŐSZÖR IS SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK A RECENZIÓS PÉLDÁNYT ÉS ANNE L. GREEN-NEK, HOGY MEGÍRTA EZT A CSODÁT.
Ez volt az első könyvem a szerzőtől, azonban meg kell, hogy mondjam, nem az utolsó. Egyszerűen
elvarázsolt a fantáziájával és fogalmazásával. Chloe és Adam története egyszerűen csodálatos. Plusz még ahogy maga a szerző megfogalmazta a részeket, mint Chloe, mint Adam szemszögéből. Meg kell mondjam az őszintét, én a szerzőt 2015-ben ismertem meg, amikor odatévedtem a Garzon Caféba, a második könyvének bemutatójára. Előtte néhány nappal kezdtünk el beszélgetni és minden nap nézegettem vissza a beszélgetéseinket és láttam, mennyi hiba van benne. Ekkor elkezdtem félni, hogy vajon hogyan is írhat az írónő. Hát kár volt félnem. Fantasztikus, ahogy fogalmaz és maga a fantáziája is csodálatra méltó. Imádtam Chloé és Adam szemszögét is külön-külön, de mind a kettőt másért. De mindben volt valami közös. A felépülésért való harc. A romokat megtanulni összeszedni és újra építeni a lelkünket. Nem csak olvastatja magát a könyv, de tanít is. Megtanít arra, hogy ha valami veszteség ér bennünket ne zárjuk be a szívünket, lelkünket és ne csukjuk be a szemünket. Mert nem éri meg. Adam és Chloe is küzdött, végül pedig ki tudtak alakítani egy olyan jövőt, amilyet szerettek volna.
 Kiegyensúlyozottak lettek, bátrak, és nem féltek, ami a jövőben vár rájuk. Engem őszintén szólva mind a két karakternek a története nagyon megfogott és egyszerűen imádtam. És száz százalék, hogy nem ez volt az írónőtől az utolsó könyvem.

 A történetről röviden annyit mondanék, hogy azt is bemutassam nektek mélyebben, hogy ugye ott kezdődik a történet, hogy Adam értesül róla, hogy a jegyese repülő balesetben meghalt, az pedig később ki is derül, hogy miért repült hozzá. Ebbe Adam teljesen belerokkan, így felhívja a haverját és visszavonul a katonaságba, aminek a bácsikája és a nénikéje nem igazán örülnek és iszonyúan félnek, hogy valami baja esik. Ott aztán egy véletlen folyamán találkozik a titokzatos vörös démonnal, aki ki más is lehetett volna, mint Chloe, aki pszichiáterként dolgozik. A kezelések alkalmával többet is megtudnak egymásról, mint amúgy kellene és kialakul köztük egy mélyebb kapcsolat, melynek Mr. Staton nem igazán örül. De hogy mért is került oda Adam. Megpróbálta kinyírni magát a terepen a főnökével együtt.

Meg még tetszett az is a regényben, hogy az erotikus részeket nem úgy írta le, mint Lakatos Levente a Barbibébi című könyvében, a nemi szervekre pedig metaforákat használt. Ennél többet nem szeretnék mondani nektek a történetről. Szerezzétek be itt és meglátjátok, milyen varázslatot rejtenek a lapok.

Kedvenc szereplő:

Adam: Mert szerintem egy kitartó, aki erős, de mégis megmutatja az író nekünk azt, hogy egy férfinak van gyenge oldala is, amit Adam meg is mutatott nekünk a történet során.

Chloe: Mert nő létére képes volt talpra állni abból, ami a múltjában történt vele és nem ragadt bele a mocsárba (hosszú időre).

Kedvenc idézet(ek):

"Érthetetlen volt ez az egész, annyira valószínűtlennek tűnt, hogy én valaha is újra mély érzelmeket táplálhatok bárki iránt is, és most utolért a végzetem Adam Avens személyében. Ennek a felismerése segített, hogy messze űzzem a múlt démonait."


320.oldal

"Tetszett Adamben, hogy minden helyzetben őszintén, cukormáz nélkül tárta fel önmagát."

336.oldal

"– Én már elmélkedtem ezen eleget. Csak a bolond keveri össze a sorsot a végzettel. A végzet az, ami történik. A sors az, amit mi alakítunk Végzetünk dacára."

 364.-365.oldal

"Az élet a legjobb forgatókönyvíró, ha nem úgy akarta volna, akkor és ott az út szélén találkozunk, akkor nem így alakultak volna a dolgok. Nekem te vagy az igazi, ezt biztosan érzem."

365.oldal

"Hogy hozzád akarok-e menni feleségül? A válasz igen. Nem fogok fojtogató árnyak prédája lenni, mert ez a szerelem maga a szabadság."

377.oldal

"Aki elégedetten dől hátra ma, az a holnap foglya."

396.oldal

"– Meg kell szabadzlnod a tehertől, ami a lelked nyomja, le kell tépned a láncokat, mert sohasem lehetsz boldog. Fel kell szabadítani a lelked, hogy újra merjen hinni."

398. oldal

"– Ne menjünk ebbe bele. Tudom, hogy nektek, nőknek úgyis mindig igazatok van. Mindenre megvan a megfelelő érvetek, magyarázatotok."

403.oldal

"A gyerekek a világ legcukibb teremtményei, de olykor-olykor iszonyú helyzeteket tudnak produkálni."

424.oldal

"– Nem cserélünk? – nyújtotta felém a bögréjét a bácsikám.
– Pff, a szaga idáig érződik. Kösz, még élni szeretnék."
458. oldal

"Emellett nem tudom, ki nézett már egy újszülött szemébe. Na, nem úgyfelszínesen, mint ahogy mi felnőttek nézünk egymásra, hanem komolyan. Édenkerti tekintet a kisbabáké. Zavartalanul békés. Tiszta. Egy olyan világból néz, ahol nincs még fájdalom, gonoszság, dráma, ahol a lélek még nem előítéletekkel és rossz beidegződésekkel teli. Abban a pillanatban én magam is megtisztultam tőle."

511. oldal

„A szeretet boldog lelkek tánca. Nem vad, de lágy, lebegő, időtlen ringás”
(Müller Péter)
512.oldal

"Aki nem emelkedik, az zuhan. Vagy felfelé törekszünk, vagy süllyedünk."

512.oldal

"Rádöbbentem, ez az a hels, ahol az életem kezdődött, és itt is szeretném, ha véget érne. Na, de ez nem egy búcsú, mert még találkozunk… Az élet sosem áll meg, így mi is írjuk tovább életünk könyvét."

515. oldal

Kedvenc jelenet:

Amikor Adam és Chloe először találkoznak. Azt a jelenetet úgy imádtam. Egyszerűen fantasztikus, ahogy meg lett írva. Sok volt benne a vicces rész, mégis romantikus volt, már az első jelenetük együtt. Chloe becenevét soha nem feledem. Eperke. 😍

****

Amikor Chloe apja egy kicsit megenyhül és elfogadja (végre), hogy Adam a lányával jár. 🙂

Borító: 

Nem túlzottan értek egyet a borítón szereplő női választással, mert én nem egészen így képzeltem el, de összességében nekem nagyon tetszik ez a borító is, mint ahogy az Álomgyáras borítók 90%-a is.




6/07/2017 No megjegyzés
Older Posts

Most olvasom:

Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • Borsa Brown: Az arab
    Fülszöveg: Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő kö...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...

Címkék

2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó Aurora P. Hill B. E. Belle Bakos R. Laura Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna Betty Forester Borsa Brown Bálint Erika Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Darvas Petra Dawn Silver Diana Hunt Dopamin Könyvkiadó Dream válogatás Elena Ferrante Elle Kennedy Emma ZR Erdőss Alex Farkas Anett Freida McFadden Fumax Kiadó Főnix Könyvműhely Gabo Könyvkiadó Gabriella Eld Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L&L L.J. Wesley LMBT LMBTQ LOL Lakatos Levente Leiner Laura Ludányi Bettina M. L. Eperke Magnólia Kiadó Maxim Könyvkiadó Náray Tamás P.C. Harris Papp Dóra Park Kiadó R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor Sam Wilberry Sarah Dessen Sebők Aida Szivárványálom könyvek sorozat Tira Nael Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna Zakály Viktória Zubor Rozi adaptápció aszexuális baleset barátság bestseller betegség borítóleleplezés család családon belüli erőszak dark romance dedikálás ellentétek erotika fantasy filmajánló gyász halál igaz történet alapján interjú képregény maffia mentális betegség pszichothriller recenzió szerelem szórakoztató tabu történelmi regény Álomgyár Kiadó

Blog Archive

  • ▼  2025 (21)
    • ▼  szeptember (1)
      • Hogyan lettem könyvmoly? - egy eddig nem mesélt tö...
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (1)
    • ►  június (7)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2024 (21)
    • ►  december (7)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (6)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates