Fülszöveg: 

A ​nők nemcsak otthon végeznek láthatatlan munkát, sokszor a társadalomért is úgy tevékenykednek, hogy szinte megfeledkeznek róluk. Ezekről az alig emlegetett hősökről szól a regény. A fiktív szereplőkkel dolgozó kötet Frida, Magda és Médi történetén keresztül vakuvillanásnyi ideig megmutatja azoknak a bátor nőknek is az alakját, akik mertek cselekedni. Rajk Júlia, Ember Judit vagy Hodosán Róza figuráját többek között.
1987-ben járunk, Magyarországon, Budapesten. A kommunista rezsim elnyomási struktúrája omladozni látszik, de senki nem tudja, mikor dől össze. A besúgói rendszer még aktívan működik, az ellenzék is egyre több akciót szervez: a kötetben mindkét csoport életébe belepillantást nyerhetünk .A kamaraműként is felfogható regény az árulás és lázadás pszichológiájával foglalkozik, azzal, milyen apróságokon, rejtett családi kódokon, lelki töréseken vagy épp a véletlenen múlik az, hogy valaki a szocializmus kiszolgálója lesz, netán ellenáll. Ám nehéz pálcát törni bárki felett egy olyan korszakban, ahol a legnagyobb bűnös és áruló valójában a rendszer maga.
A regény lapjain 1944-től 1987-ig villannak fel a magyar történelemnek olyan drámai pillanatai, melyek mindenkire hatással voltak, de a nőknek sokszor még nagyobb traumát jelentettek. Amíg pedig megismerjük az ő túlélési stratégiájukat, addig is vígan pöfögnek a Zsigulik, kotyognak a kávéfőzők, végtelen lassúsággal épülnek a víkendházak, Beszélőket lapoznak titokban, hangulatjelentések készülnek, harmatosak a Kőbányaik, szól a Kontroll Csoport, a panellakások fagyöngyös függönyei engedelmesen csörögnek a vállunk körül, a főszereplők számára pedig a végére kiderül: ki árult el másokat, és ki önmagát.

 Véleményem: 

 Ez az olvasmány sajnos nem tartozott a kedvenc olvasmányaim közé. Nem volt teljesen idegen idegen számomra, de nem nőtte be magát a szívembe. Ettől függetlenül viszont hálás vagyok a Mert olvasni mindig jó bloggerinájának, hogy az Olvassunk hazait 2022-ben kihívás keretein belül megismerhettem a regényt. 

 Maga a regény az 1900-as évek nőjogi ügyeiről szól. Két testvérpár, Magda és Médi, illetve az ő baráti körük életét mutatja be. A történet sok helyen zavaros volt számomra, néha nem tudtam követni, hogy hol vagyunk, mert egyik pillanatban még Magda, aztán Médi, majd Pali szemszögén láttuk a történetet. Azonban nem a szemszögváltás volt a legnagyobb problémám, hanem az, hogy mindez nem is volt sehogy jelezve. 

 Azonban nem csak emiatt nem lett kedvencem a történet. Maga a történet nem állt közel a szívemhez. Már amiatt sem, mert az 1900-as években játszódik, meg amiatt se, mert a nőjogi helyzetről szól. Mindennek ellenére viszont izgalmas volt megismerni Magda és Médi kapcsolatát és ezt a világot, amiben ők éltek. Hiszen ezen a történeten érződött, hogy ha nem is igaz történet alapján íródott, de van ilyen alapja is. 

 Ajánlom ezt a történetet mindazoknak, akik szeretik az ilyen történeteket. Nekem nem lett kedvenc, de lehet másnak az lesz. Hiszen Magda és Médi, illetve barátaik története mögött néhány tanulság is megbújuk, illetve ebben a történetben olvashatunk az igazi testvéri szeretetről.