Leírás:

Mary Griffith (Sigourney Weaver) odaadó keresztényként a presbiteriánus egyház konzervatív tanításai szerint neveli gyermekeit, de mikor kisebbik fiáról, Bobbyról (Ryan Kelley) kiderül, hogy meleg, a család élete egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozik. Míg Bobby apja és testvérei kezdenek megbarátkozni a fiú homoszexualitásával, Mary meg van róla győződve, hogy Isten ki tudja gyógyítani Bobbyt ebből a „betegségből”, ezért aztán arra ösztökéli fiát, hogy még odaadóbban imádkozzon és vegyen részt minden templomi tevékenységen, hátha attól megváltozik. Bobby bármire hajlandó lenne azért, hogy anyja elfogadja őt, ám az egyház megtagadja magától a homoszexualitást, így Mary is, ennek hatására pedig a fiú egyre mélyebbre merül a depresszióba, míg tragikus elhatározásra nem jut.

Vélemény:

 Tegnapelőtt néztem meg másodszorra a Prayers for Bobby (magyarul Imák Bobbyért) című filmet. Hihetetlen volt megint látni, hiszen először is imádtam. A vége ugyan olyan hatással volt rám, ugyanúgy sírtam (ami csak azért volt gáz, mert este 10 körül fejeztem be a filmet, amikor már a szobatársam aludt). Hiszen valahogy saját magamat is megláttam a filmben. Engem sem fogadnak el. Teljesen (na jó, a végén kívül teljesen) tudtam azonosúlni Bobby-val. A vívódások és a magunkkal való küzdelem a szexuális irányultságunk terén nem volt ujdonság egy pillanatra sem. Ugyan ezeket éltem át.
 Az első megnézésnél a snitt.hu profilon ezt az értékelést írtam:
"Igaz történet. Ami annyi jelent – mint a film végén látható –, hogy Bobby élt és ez megtörtént vele. Ez pedig fájdalmas. Hiába 21.század, az emberek még mindig hasonlóak. Elítélik az ember azért, mert más. Bobbyt a családja ítélte el. Jobban mondva az anyja. Az anyja, aki meg volt róla győződve, hogy a homoszexualitás a Biblia szerint is bűn. Míg végül a tragédia bekövetkezte után el nem magyarázta neki egy pap, hogy a Bibliát több féle képpen lehet értelmezni. Akkor pedig az anya megváltozott. Csak hogy akkor már késő volt.
„Bobby fentről figyel minket.” – hangzott el a filmben. De miért fentről? Ha már a Bibliára támaszkodik egy ember (én magam nem vagyok hívő, de semmi gondom nincs velük), akkor kétszer, vagy többször olvassa el, mielőtt ítélkezik. Bobbynak is jobb élete lehetett volna a film végére, ha az anyja nem próbálja meg „kigyógyítani”.
Bobby története valamilyen szinten hasonlít az enyémre. Annyi különbséggel, hogy az én családom nem hívő. Nem volt esélye hosszan megismerni, mi az, hogy boldogság, vagy az, hogy szerelem. Pedig máshogy is lehetett volna.
 Ezeket a szavaimat most sem gondolom másképp. Akárhányszor meg lehet nézni a filmet és az ember mindig talál benne valami újat. Valamit, amit észrevesz, vagy éppen érettebb fejjel másképp látja. Én azt sajnálom, hogy az anyja görcsösen ragaszkodott a valláshoz és nem hallgatta meg a fiát. Csak utólag olvasta el a naplóját és akkor szembesült vele, "mit is tett".

kép a fimből

 Bobby boldog volt, mikor végre rájtalált a szerelem David személyében, ám ezt sem élvezhette túl sokáig. Nem tudott megküzdeni azzal a tudattal, hogy ő "bűnös". Legalábbis az anyja szavaival élve. Ő is csak addig gondolta ezt, míg el nem magyarázták neki, hogy a bibliát több féle képpen lehet értelmezni.