Kezdjük ott, hogy a mai nap összesen volt két darab órám (matek és magyar). A matek 9.20-tól volt, nekem pedig csak 11.00-re kellett volna bemennem. De én hülye elfelejtettem és bementem 9.20-ra és kint ülhettem az aulában.

Amikor végetért az utolsó órám (12:15) elindultam a könyvfeszre, persze esőben és éppen indultam volna a Könyvmolyképző standjához, amikor észrevettem a Fumax- és a Főnix Kiadó standját, ahol persze ott volt drága ismerősöm is az A.M. Aranth néven publikáló Holló-Vaskó Péter "úr" (aki nem mellesleg csókolommal köszönt nekem a mai e-mail váltásunk során). Ebből kifolyólag olyan jól elbeszélgettünk, hogy miután beszereztem a könyvet, amit akartam azután még ott maradtam zárásig beszélgetni. Tehát kicsit se unatkoztam. Beszereztem a könyvet, amire már azóta vártam, hogy a KMK kiírta, plusz találkoztam Andival, az egyik kedvenc booktuberemmel, valamint még az egyik könyves blogger ismerősömmel is beszélgettem egy darabig.

 Kezdjük onnan, hogy miután végeztem a suliban, elkísértem az osztálytársamat Kökibe, ahol rájöttem, hogy a suliban hagytam a pénztárcám, ami nélkül utazni sem tudok, így esélytelen volt, hogy tovább menjek metróval. 

 A pénztárcám összeszedése után futottam a könyvfesztiválra, aminek köszönhetően egy után egy picivel oda is értem és persze azonnal letelepedtem a Főnix standjánál. Viszont leülni végig nem tudtam, max egy-egy másodpercre, mert olyan kicsi volt a hely, hogyha egy ember leült, a többi nem tudott egy lépést se tenni. 

 Ez mind jó, mert tényleg nagyon jól elvoltunk. Itt még nem számítottam arra, ami a végén történt: Drága jó Péterünk (A.M. Aranth) átsétált a szomszét standhoz, amivel konkrétan egybe voltunk és levett egy Oculust, majd elindult felém. Erre én: De, ez most... Ne csináld. 

 Petinek egy feltétele volt: Elmegyek másnap a dedikálására. Hát persze, hogy igent mondtam. 

 A mai nap volt számomra a szó szerinti furam. Egyik standról a másikra, dedikálsról dedikálásra járkáltam. A facebook oldalamra feltettem a képemet, amiket a szerzőkkel csináltam. <3 A lábamat szokásosan lejártam. Viszont: találkoztam egy barátnőmmel ééés... Papp Dóri és Rácz Tibi ennyi idő után is felismertek. 😍😍 Két nagy kedvencem. Nagyjából röviden ennyi volt. 

4.nap: április 23., Vasárnap

 Tavaly közel sem fájt ennyire a búcsú. Olyan jó volt a hangulat egész héten, hogy azt elmondani is nehéz. 
Kezdődött ott, hogy kimentem délután kettőre Tavi Kata dedikálásra, aztán rá egy órára Csendes Nóráéra. Mind a kettő fantasztikus volt és akkor még bele sem gondoltam, mi vár ránk hamarosan. Pakolás, zárás. Nehéz volt ezt így felfogni abban a percben, viszont megnyugtatott a tudat, hogy Kildara rendezvényeken és Könyvhéten még találkozok velük. Nagyon élveztem és várom a Könyvhetet.