A huszonhárom éves Iza szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadónál, és a nagy lehetőséget várja, ami váratlanul az ölébe hullik, amikor ráosztják napjaink legnépszerűbb színészének memoárját.

Csakhogy a kézirat még nem készült el, így Izának fejezetenként kell megszereznie az elfoglalt színésztől, miközben az élete éppen minden más területen is kaotikussá válik: a határidővel való versenyzésen túl kénytelen megküzdeni az új albérletében rászakadó pech-szériával, a szülei állandó aggodalmával, valamint a legjobb barátja friss kapcsolatával, ami nem várt érzéseket ébreszt benne. Iza nem tehet mást, mint sodródik az árral, ahol az életművész barátnőjén kívül már csak egy plakátba kapaszkodhat.

Munka, barátság, szerelem és rengeteg könyv Leiner Laura új, huszonévesekről szóló romkomjában.

Véleményem:

 Be kell valljam, ez a könyv valamivel jobban tetszett. Hiszen itt éreztem, ténylegesen, hogy Laura próbál felnőni az olvasóihoz. Szerintem sikerült is, hiszen egy olyan történetet adott ki a kezéből egyenesen az olvasóknak, ami bemutatja a huszonévesek problémáit. Azt, hogyan képes egy fiatal felnőtt épphogy kilépni a családi fészekből és a saját lábára állni, hogy megbirkózzon a felnőtt élet adta gondokkal. Emellett ott van a munkája is, hiszen a főnöke felajánlja neki élete nagy lehetőségét. Ha megcsinálja az egyik legnagyobb hazai színész memoárjának szerkesztését, övé a kedvenc szerzőjének új kézirata. Ti belementetek volna? Ám Izának ezzel a feladattal igencsak meg kell birkóznia, azonban

 Úgy álltam neki Laura könyvének, hogy egy jó kis kikapcsolódás lesz. Ugyan arra számítottam, mint eddig. De nem. Kiszakított egy kicsit az eddig megismert sémából, új utakra vezetett minket, olvasókat. Hiszen ez a könyv ténylegesen a huszonévesek problémájával foglalkozik. Szerintem Te is bátran olvasd el, akárhány éves vagy, hiszen nincs korhoz kötve. Bár azt megjegyezném, hogy a karakterek sablonosságai itt-ott fellelhetőek voltak. Például Csanád esetében, akiben valahol megtaláltam egy kicsit Nagy Márkot. De csak egy kicsit. Vagy éppen Hajni és Virág közti hasonlóság. 

Londonban járunk, egy kellemes nyári napon. Daniel felkeresi volt mentorát az egyetemen, aki segíthet neki elérni célját, hogy elismert festő legyen. Közben felfigyel egy magányos fiúra, Lucasra, és az élete gyökeresen megváltozik. Jelenleg is tanul, mialatt beteg édesanyját ápolja, egy bárban dolgozik a megélhetésükért. Itt találkozik Braddel, akivel nemrég még bensőséges kapcsolatot ápolt, de ez a jelenben már megromlott, ám a férfi képtelen belenyugodni. Daniel, amikor már azt hiszi minden rendben, lezárta előző kapcsolatát megszólítja Lucast. Olyan viszony alakul ki köztük, amit addig még nem tapasztalt. Úgy érzi Lucas az első, mindenben, legyen az testi, vagy lelki vonzalom. A művészet, a festés világa ötvöződik egy előítéletes, erőszakos jelennel. Az álmok utáni hajsza és az önmagunkkal való harc káoszában, egy gyöngéd történet az olyan szerelemről, amit a világ korlátok közé zár.

 Véleményem:

 Nehezen akart indulni a történet. Látszott, hogy kezdő az író, de ettől függetlenül jó kis történetet olvastam. Minden kis hibájával együtt egy valóságos történet tárult a szemünk elé megmutatva azt, hogy az élet nem feltétlen csak habos-babos. Pedig sokan ezt hiszik. Egy csodálatos szerelem történetét vetette papírra az írónő, bár én sokszor hiányoltam, hogy nem voltak kifejtve a dolgok. Véleményem szerint ezt jobban ki lehetett volna fejteni és bővebben megírni, de így is igazán olvasmányos lett. Én például Brad-ről többet olvastam volna, hiszen az benne egy nárcisztikus lelket fedez fel az olvasó.

 Bár ha a nehéz témákra eveztem, akkor már az elején nem indul valami jól a történet, hiszen a főszereplőnk, Daniel édesanyja rákos és gyógyíthatatlan. Daniel karakterén keresztül tehát azt is megéli az olvasó, hogy milyen egy súlyosan beteg édesanyával élni nap, mint nap. Daniel persze mindent megpróbál, hogy édesanyja mellett saját magára is figyeljen. Azonban sok dologgal kell megküzdenie. Például a coming outtal. Hiszen ez a kapcsolat nem egy nagy filmbe illő, ahol mind a ketten nyíltan vállalják a másságukat.

Maga a történet tényleg egy nagyon aranyos, romantikus, mégis valósághű cselekményeken alapuló történések sorozata, mely szó szerint megmutatja azt, hogy milyen egy nem teljesen boldog romantikus történet. Szerettem a történetet, hiszen az írónő nagyszerűen lezárta, pár dolgot azonban mégis az olvasóra bízott. 

 Ajánlom mindenkinek, aki szereti az LMBTQ történeteket, amik nem csöpögnek a romantikától, de mégis aranyosak. 

Két ​legjobb barát. Ugyanaz a születésnap. Hat év…

ERIC: Eljött a nap, amikor megszülettünk. Eljött a perc is, amikor Morgan meg én eldöntöttük, hogy életünk végéig a legjobb barátok leszünk. Évekig szinte összenőve éltünk; de Morgan anyukája meghalt, ő átköltözött a város túlsó felére, én bekerültem a focicsapatba, és a szüleim között egyre gyakoribbá váltak a veszekedések. Néha azonban aggódom, hogy nem maradunk örökre legjobb barátok. Hogy eljön a nap, a perc, a pillanat, amikor minden széthullik, és az időt nem lehet visszaforgatni.

MORGAN: Tudom, hogy minden születésnapot új kezdetként kellene megélni, de csapdába estem ebben az elcserélt testben, a téves életben, Tennessee államban, Istenhátamögött, és minden csak körbejár. Az apámat jobban érdekli a foci, mint én; az anyám mindennél jobban hiányzik, és a legnagyobb titkomat még a legjobb barátommal sem oszthatom meg. Talán eljön a nap, hogy azzá a valakivé váljak, aki legbelül vagyok. Azzá a lánnyá. Hogy eláruljam a világnak. Hogy eláruljam Ericnek… De mikor?

Hat születésnap története tárja fel Eric és Morgan életét, miközben közel kerülnek egymáshoz, eltávolodnak, szerelembe esnek, és felfedezik igazi önmagukat – és azt, hogy közös-e a sorsuk. A díjnyertes író, Meredith Russo szívfacsaró, mégis egyetemes érvényű
története önazonosságról, az első szerelemről és a végzetről.

Éld át a katarzisát!

Véleményem: 

Széttépett, aztán a végén bocsánatot kérve megpróbálta összeeszkábálni a darabjaimat. Legalábbis velem ezt csinálta. Bár én érintettként teljesen más szemmel olvastam Morgan sorait, mint más. Hiszen bár a történetben egy transznemű lány útkeresését élhetjük végig, én pedig transznemű férfi vagyok, a lelki dolgok ugyan azok. Azok nem változnak attól függően, hogy valaki férfi vagy nő. Ugyanúgy szenvedsz. A történet folyamán pedig egy csomószor kedvem lett volna odamenni Morgan-hez és egyszerűen csak megölelni, majd azt mondani, hogy "gyere, együtt végigcsináljuk". A végén pedig már alig láttam a könnyeimtől, mikor Eric a következő mondatot írta le:

 A történet egy érzelmi hullámvasúton vezetett végig. Pont, mint a Dán lány. Volt, mikor napokra letettem, mert egyszerűen nem volt erőm folytatni annyira mélyre dobott. Aztán fel, majd megint le. Ezt játszottuk a végéig. Viszont ettől függetlenül örülök, hogy elolvastam, mert úgy érzem, hogy ez kellett. Csak nem éppen a diszfória miatti depresszióm kellős közepén, de ez már mellékes. A lényeg, hogy elolvastam és köszönöm szépen a szerzőnek, hogy megírta, valamint a kiadónak, hogy eljuttatta a magyar olvasókhoz, mert igen, a világon több Morgan él, mint gondolnánk. 

"Ha egyetlen perccel is tovább kettesben maradok a saját gondolataimmal, félek, valami rémes dolog fog történni." - 131. oldal

 Viszont többet nemigen szeretnék írni erről a regényről vagy eléri azt a hosszúságot, mint a könyv. Egyet tudok biztosan. Remélem egyszer lesz alkalmam beszélgetni az írónővel. 

"A lélek létezik, és léteznék férfi és női agyak is. Ami engem illet, lány vagyok, de olyan mocsok balszerencsém volt, hogy fiútestbe születtem, és most, hogy tényleg beleadtam mindent, egyértelmű, hogy eleve esélyem sem volt." - 157. oldal