Hat ​hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát. 

Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal. 

Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét. 

Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi lehessen.

 Számomra az Angelfall első része pozitív csalódás volt. Hiszen egyáltalán nem terveztem elolvasni a könyvet. Azért sem, mert nem nagyon szoktam fantasy-t olvasni és azt hittem ez nekem erős lesz. Mind ezt úgy, hogy tudtam, miről szól. Vagy legalábbis hallottam a történetét, volt sejtésem, mire számíthatok. Viszont annál jobb élmény volt. 

 Amikor elkezdtem a könyvet, csak egy átlagos fantasy-nak tűnt. A végén mondtam azt, hogy ezt megérte elolvasni, hiszen egy nagyon jó élményt kaptam ettől a könyvtől. Egy olyan élményt, amit egy ideig nem felejtek. 

 Maga a könyv egy átlagos lányról és annak a családjáról szól, akik menekülni próbálnak az angyalok által

Forrás: Pinterest

megszállt világból. Ám találkozik Rafival a sérült angyallal, akinek levágták a szárnyait. Az ő közös kalandjukat követhettem végig a regényben. Első pillanatban számomra furcsa volt, hiszen kint volt a komfort zónámon. Viszonylag erős fantasy-nak mondható, pláne nekem, aki a végét aligha mertem éjszaka olvasni. Tehát, mikor ahhoz a részhez jutottam, hogy a pincében vannak a végén, szándékosan mondtam azt este, hogy "jó, akkor ezt most tegyük le és holnap folytassuk". Nekem azok a lények picit furcsák voltak. 

 Ha végignéztek a blogot az "utóbbi aktív időben" láthattátok, hogy inkább LMBT regényeket olvastam, de ez most kifejezetten jólesett, mert nem volt benne romantika, sem más. 

 Reménykedem benne, hogy a további részeitől is hasonló izgalmakat kapok, de mindent a maga idejében. 

Kedvenc idézet: 

"Mire előkerülök a fürdőszobából, Rafi frissnek tűnik, mint aki most zuhanyozott. A fekete nadrágját és cipőjét viseli. A kötés eltűnt róla. Nedves haja a szemébe lóg, ahogy a keményfa parkettán térdel, a széthajtott takaró előtt, amin a kitárt szárnyai hevernek.
A tollakat rendezgeti. Ahol összeragadtak, szétválasztja őket, a törötteket pedig kihúzogatja. Mintha egy tollászkodó madarat látnék. Gyengéden, óvatosan nyúl a szárnyhoz, bár közben merev és kiismerhetetlen marad az arca, akár egy kőszoboré. A meggyalázott szárny cakkos széle, ahol belenyírtam elég rondán nézett ki."


"Nincs a természetnek olyan teremtménye, ami ilyesfajta félelmet keltene. Nem egyszerű fizikai támadástól tartanak, ez a lélek és a szellem birodalmába tartozó fenyegetés lehet. Mint amikor attól fél valaki, hogy elveszíti az ép elméjét vagy a halhatatlan lelkét."

 Vidám társaság, jó hangulat, fantasztikus könyvek. Ez az a három kifejezés, amivel nagyjából jellemezni tudnám a mai napot. Ha azt mondom most itt nektek, hogy fantasztikus volt, akkor tényleg nem túlzok. Ebben a társaságban tényleg nem lehet unatkozni. Ha nincs is ott ismerősöd, viszont van bátorságod, akkor egy-egy szerzővel leülsz beszélgetni egy kicsit. Ez tipikusan az-az esemény. Ráadásul ebből nagyon jó hangulat is kerekedhet. Főleg, ha abból a pár emberből társaság lesz. 

 Bár ezt pont én mondom, aki nagyon visszahúzódó. Viszont azért én is oda mertem menni a szerzőkhöz és köszönni, vagy beszélgetni velük. Például Baráth Vikivel csevegtem egy nagyon jót az esemény végének közeledtével a további könyveiről és a - most már akkor nem meglepetés - interjúról A főnökkel kapcsolatban. Illetve, ha már A főnök is szóba került, akkor faggattam egy kicsit, hogy nem akar-e esetleg írni egy kis folytatást a regénynek Ryanről. 

 Azt viszont nem árulom el, hogy erre mit mondott, mert hagyom, hogy ő pletykáljon nektek. Viszont azt nyílt titok, hogy a pólóját nem sikerült lefényképeznem (a francba), amin egy "Álomgyár ördögei" logó volt. Na, először én is nagyot néztem, mert először nem tudtam, mi a franc ez, aztán leesett, hogy Siennán (maradjunk ennél a megnevezésnél, mielőtt a rendes neve miatt kapok a fejemre) is ugyan ilyen póló volt. Itt jött ki belőlem egy kérdés. Ki a harmadik tag? Viki szerint az még nincs, de majd ki tudja, mi lesz belőle. :D Viszont azt elárulta, mikor jön a következő regénye, úgyhogy tavasz-nyár környékén készüljetek. Arról is sikerült kifaggatnom, hogy ez is romantikus stílusú lesz. 

 Basszus. Annyi mindent megtudtam Vikitől, de nem sok dolgot merek ebből nektek elmondani, mert nem tudom, mennyire kapnék ezért a fejemre. Lényeg viszont az, hogy egy nagyon jó hangulatú esemény volt ma, bár azt bevallom, hogy amikor tizenegykor felkeltem és megláttam, hogy Péter megváltoztatta az esemény időpontját, kicsit megdöbbentem, mert én úgy tudtam, hogy nem ma lesz. De minél előbb, annál jobb. Legalábbis én így nagyok vele. Ti voltatok esetleg? Nektek tetszett?

  Én mondjuk ezzel az eseménnyel már második alkalommal úgy mentem el, hogy tudtam, megéri. Ugyanis, amikor előző évben voltam elsőnek ilyen évzárón, akkor azt sem tudtam, hogy mi lesz ott, viszont találtam embereket, köztük a Kitablar blog blogerináját Barbit, akivel megismerkedtem, és mai napig jóban vagyok vele. :) 

1. Hogyan és mikor jött neked az írás ötlete?

 Szeretném azt mondani, hogy már gyerekkorom óta írogatok, de az hazugság lenne. Igazából sosem szerettem sem olvasni, sem írni. Otthonülő kisgyerekes anyukaként tévét néztem és a facebookon lógtam. Úgy 4 évvel ezelőtt jött a változás, mikor is egy véletlennek, vagy inkább a kíváncsiságomnak köszönhetően, képbe került E. L. James nagysikerű könyve A szürke ötven árnyalata. Én is elolvastam és teljesen rabul ejtett akkor. A trilógiát követően egyre több romantikus és erotikus könyvet olvastam. Megszerettem ezt a műfajt, mást nem is nagyon olvastam. Talán innen jött, hogy ugyanebben a műfajban tevékenykedem. Olvasás közben sokszor kaptam magam azon, hogy azt latolgattam, hogy az írónő helyében én ezt tettem volna, én úgy csináltam volna... így jött az ötlet, hogy leírjam azt, amit én gondolok, ahogy én szeretném a történetet alakítani. 

2. A Fekete bárány c. első regényed ötlete, hogy fogant meg a fejedben?

Ez egy vicces történet. Igazából nem ez az első sztori, amit elkezdtem írni. Az első írásom már félig kész volt, amikor egyik vasárnap ebédfőzés közben szöget ütött a fejemben két mondat. Ez a két mondat annyira piszkálta a fantáziámat, míg végül már egy jelenet játszódott le a fejemben. Nem akartam elfelejteni, így elzártam a leves alatt a tűzhelyet és leültem a gép elé írni. Bár aznap délután 3 órára tolódott ki az ebédünk ideje, de örökké hálás leszek annak a döntésemnek (no meg a családomnak, hogy nem tették szóvá :) ) Úgy egy óra alatt megszületett a Fekete Bárány első két oldala, ami végül maradt is a történet első két oldala. A többi már jött magától.

3. Hogyan jutottál el addig, hogy úgy döntöttél, kiadod?

Nem terveztem kiadni a történeteimet. Egyszerűen csak magamért írtam, azért, mert minden percét élveztem. Jobb volt, mint olvasni, mert így az én szereplőim tették azt, amit én akartam, hogy tegyenek (na jó, ez néha nem igaz, az író kollégák biztosan tudják milyen az, amikor egy karakter önálló életre kel és még csak véletlenül sem azt teszi, amit elterveztem vele). Miután megmutattam egyik kolléganőmnek a félig kész történetet, azt elolvasva ő közölte velem, hogy azonnal menjek haza és fejezzem be, mert tudni akarja a végét. Ez az egyetlen vélemény indított el a kiadás felé.

4. A karakterek, hogy születtek? Csak leültél, írtad a történetet és nevet társítottál egy karakterhez?

Igen. Igazából semmit sem terveztem előre. Még azt sem, hogy pasi szemszögből fogom írni a teljes történetet. Egyszerűen így tűnt jónak. A női főszereplőm nevét közvetlenül kiadás előtt változtattam meg. Az eredeti neve Amy Potter volt, de aztán rájöttem, hogy ott van Harry Potter, így lemondtam erről a névről, bár csak egyetlen betűt változtattam meg benne. De az összes szereplőm magától jött. A névválasztás sem okozott gondot, mert én élvezem, ahogy elnevezhetem őket. Mindig próbálok a karakterhez illő nevet adni.

5. Most dolgozol valamin? Ha igen, min? Tudsz mesélni róla egy kicsit?

 Igen. Jelenleg egy komolyabb hangvételű regényen dolgozom. Amíg a Fekete Bárányban sok a humor, addig a most íródó könyvemben a humorra kevesebb hangsúlyt fektettem. "A bosszú ára" mindkét főszereplő szemszögéből íródik. Fontos szerepet kap benne a függőség (alkohol és drog), a nemi erőszak, a kegyetlenség, de persze ebben is lesz bőven romantika és erotika is, és azért a humort is igyekszem belecsempészni, mert azt nagyon fontosnak tartom, még egy komolyabb hangvételű könyvben is.

6. Nekem volt egy olyan érzésem a történet vége fele, mintha kezdene átmenni krimibe. Ezt szándékosan így írtad? (amúgy férre ne értsd, nagyon jó lett)

A  válaszom újra az, hogy igen. Kell az izgalom, még a romantikus történetekbe is.

7. Továbbiakban is maradsz hasonló vonalon?

 Imádom a romantika/erotika műfaját, így biztosan ugyanebben a műfajban fogok továbbra is írni, de az biztos, hogy mindegyikben lesz akció-jelenet is, szerintem az feldobja a történetet.

8. A végén azt a jelenetet, hogyan írtad meg, amikor Jonathan és Tony beszélgetnek a Mennyországban? Mármint hogy hogyan jött, hogy azt oda belerakd?

 Ez egy személyes történet. Már írtam a regényem, amikor egy súlyos betegség következményeképpen elveszítettem az anyukámat. Nem terveztem beleírni ilyen szomorú részt egyáltalán, de akkor úgy éreztem, hogy muszáj kiadnom magamból a fájdalmamat. Amit Tony az édesapja halálakor érez, az részben a sajátom... És igen, az a jelenet talán azért íródott, mert szerettem volna én is egy ilyen találkozást az anyukámmal, amikor megbeszélhettük volna mindazt, amit nem tettünk meg, amíg élt. Jó lenne tudni, hogy jól van és boldog. Nekem csak a remény maradt. Tonynak viszont megadtam azt, amit én nem kaptam meg.

9. Tervezel ennek a kötetnek 2. részt, vagy ezt már így késznek érzed?

Nem terveztem folytatást, nem akartam sorozatot írni belőle. Ha egyszer mégis rászánnám magam, akkor azt Natalie szemszögéből írnám. De ez egyelőre csak egy kósza gondolat, mivel a jelenleg íródó könyvemen kívül is van még legalább két ötlet a fejemben.

10. Mit üzensz az olvasóidnak?

Mi történik velem? Feladom a legbecsesebb kincsemet azért, hogy egy rejtélyes idegen pofátlan módon belerángasson az angyalok és boszorkányok titokzatos világába. Abba a világba, amitől szülőanyám – mesterien szőtt hazugságokkal – egész életemben próbált távol tartani. Nem elég, hogy hibát hibára halmozok, felrúgva ezzel az egész korábbi életemet, még menekülnöm is kell, nem beszélve a felderítésre váró családi titkokról, melyek az életemet vagy a halálomat jelenthetik. Engem persze a szerelem sokkal jobban érdekel. De vajon ki lesz az igazi? Az, aki megszerezte a testem vagy az, aki fogva tartja a lelkem? A nevem Catherine Elwood, habár már ebben sem lehetek teljesen biztos.

Vélemény: 

ELŐZETES FIGYELMEZTETÉS!

A könyv hátulján ott egy 18-as karika. Bár ha bírod az erotikát, akkor nem szóltam.

M. G. Brown-al

  Őszintén megmondva elsőnek, amikor instagrammon megláttam a füldzöveget és a borítót, egyből megtetszett. Aztán elkezdtem olvasni és keresni benne, hogy hol a fantasy. A szerző segítségével pedig előbb megtaláltam, minthogy odaértem volna.
 A történetről szólva: A történettel semmi gond nem volt. De könyörgöm. Tördelés. A margók közti különbség bántotta a szememet. Na meg a néhai elütések, és a ritkán, de előforduló nevek előtti "a" betű.
 De összességében tényleg nagyon imádtam a történetet, a karakterek szimpatikusak voltak, kivéve kettő, őket viszont néha ki tudtam volna vágni az ablakon. De könyörgöm. A főszeplő, hogy lehetett ennyire... Áh... Inkább hagyjuk.
 Amikor az utolsó egy fejezetet olvastam közben épp a szerzővel beszélgettem és már annyira kíváncsivá tett, hogy mi lesz a folytatás, hogy aztán mesélt is egy két dolgot. Mondanom sem kell, örültem, mint majom a banánnak.

 A történetről röviden annyit mesélnél, hogy ugye van a főszereplő lányunk Catherine, akit a szülei beraktak egy vallásos, bentlakásos iskolában. Később ki is derül, milyen szándékkal, de ezt hagyjuk, ha elovasod, megtudod.
 Catherine megismerkedik az egyik kimenőjén egy sráccal, Daviddel, akit rögtön az igaziban, hisz, de rá kellett jönnie, hogy nem minden csak a rózsaszín köd.
 Ez után fellázad és hamar meg is lépi azt a döntést, amin már rég gondolkodott.

 A könyvben nem kevés, de nem is sok erotikus jelenet van, ami nekem különösen bejött. (SPOILER -->) Kivéve az, amikor David kvázi megerőszakolta Catherine-t. Fiú, akkor nagyon utáltam.

Ennél többet nem nagyon szeretnék mondani a regényből. Ha szeretnétek ti is egy példányt keressétek meg molyon a könyvet és menjetek rá a "molyok eladó könyvei"-re a könyv adatlapján, vagy keressétek meg a kiadó (Underground Kiadó) oldalát.

Kedvenc idézetek:

Kedvenc szereplő: 

 Daniele: Mert egy kedves, aranyos fiúnak tűnt ebből a kis részből, amíg benne volt az első részben és megismerhettem.

Borító:  

Egyszerűen imádom. Nem csak azért, mert fekete. Az egyszerűsége is fantasztikus. Nincs rajta más, csak rózsaszirmok és a cím. Ez pedig épp elég.

NYEREMÉNYJÁTÉK!!

 Négy szerencsés nyertes megnyerhet egy az író által dedikált könyvjelzőt. Ehhez nem kell mást tenned, mint:

1. Lájkolni a Facebook oldalának (Az információ részben megtalálod)
2. Ha olvastad megírod, hogy melyik volt a kedvenc idézetek, karaktered, ha nem, akkor azt, hogy szimpatikus-e a történet, és ha igen, miért.
3. Kommentben írd meg, hogy teljesítetted.
4. A Facebook oldalára írd meg a címét, ahová küldhetem. 

JÁTÉK VÉGE: Október 23.