Perzselő ​hangulat a tárgyalóteremben

Hannah Jones, a harmincas évei közepén járó fiatal nő a miami ügyészségen dolgozik. Egy múltbéli botlása miatt a főnöke csak gyakornoki feladatokat bíz rá, ám amikor a férfi lányát megerőszakolják, Hannah kap egy lehetőséget, hogy ügyészként vehessen részt a vád képviseletében. Hajtja a bizonyítási vágy, és vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért vállalja a feladatot. Csak a karrierjével akar foglalkozni, mert tudja, ezúttal nem hibázhat. Az elhatározásnak azonban keresztbe tesz Max, a jóképű szomszédfiú, aki randira hívja Hannah-t. Látszólag minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműek, és Max-szel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik…

Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében?

Baráth Viktória, a kétszeres Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának első része romantikában, szenvedélyben és izgalmas fordulatokban egyaránt bővelkedik. Betekintést nyerhetünk az igazságszolgáltatás lebilincselő világába, ahol az ellenségeink könnyen válnak barátokká, a barátaink pedig ellenségekké.

Véleményem:

Hihetetlen volt ez a könyv – Amikor befejeztem a könyvet ez a mondat volt az első, mely a gondolataimba furakodott. Egy érzelmi hullámvasúton vezetett végig, ami hol lassan, hol gyorsan közlekedett. Voltak jelenetek, melyeket mosollyal az arcomon olvastam el, akadt olyan, ahol egy-egy szereplőt addig ütöttem volna, amíg mozog, de akadt olyan is, hogy legszívesebben átugrottam volna a jelenetet, mert nem akartam tudni, mi lesz a következő oldalon, mert attól tartottam, felrobbanok. Viszont hajtott a kíváncsiság és elolvastam.

"A család a legfontosabb." - 15. oldal

 Ez a kötet azon kevesek közé tartozik, melynek nem vártam a végét. Nem vártam a végét, nem néztem hány oldal van hátra. Amikor pedig az utolsó laphoz érzem... Az utolsó előtti fejezetnél azt hittem elégedett mosollyal engedem el a könyvet. Hát... Félig. Hiszen véleményem szerint a szerző egy függővéget írt a történetnek, mely nyitva hagy egy kérdést, melyre nagyon kíváncsi lennék. Viszont mivel én valami nagyon agyalágyult módon össze-vissza olvasom Viktória könyveit, így sejtem, mi lehet a következő részben. A könyv sok érdekes témát és kérdést boncolgatott, melyek miatt sokkal izgatottabban olvastam, mint vártam. Bárcsak lassabban haladtam volna az olvasással...

"Egy ügyész nem engedheti meg magának, hogy szubjektíven gondolkodjon az ügyről, csakis a tényeket és a bizonyítékokat szabad szem előtt tartania." - 36. oldal

  A történetbe mi olvasók ott kapcsolódhatunk be, hogy megismerjük a főszereplő Hannah új/régi munkáját. Mit is értek ezalatt? Ugyan azon a helyen dolgozik visszafokozott pozícióban (ügyészről gyakornokra) egy régebbi incidens (ha mondható annak...) miatt. Később pedig a magánéletébe is betekintést enged az írónő, melynek köszönhetően megismerjük Eliotot, Hannah lakótársát, akit én nagyon megkedveltem a történet során (na jó, azért volt olyan jelenet, mikor pofán tudtam volna verni, de az csak egy alkalom volt). A történet során a férfit Hannah a legjobb és egyetlen barátjaként emlegeti, viszont annak is tanúja lehet az olvasó, hogy az ő barátságuk sem felhőtlen. Azonban Hannah életében egy nap minden felfordul, mikor bemegy dolgozni. Akkor még nem is gondolná, hogy nap végére teljes változásba kezd az élete. Ugyanis a kolléganőjét, aki teát vitt a főnökének nagyon csúnyán elküldték melegebb éghajlatra, mely miatt képtelen volt a főnöke irodájába visszamenni. Hannah-nak itt csillant fel a remény a szemében, hiszen tudta, a lánya egy családon belüli erőszak áldozata lett, ő pedig ügyészként és a múltja egy darabkája miatt ez ellen küld. Tehát bevállalta a rizikót, hogy

"Ha nyugdíjas koromban visszatekintek az eltelt évekre, azt akarom érezni, hogy letettem valamit az asztalra, és nem csak ruhákra és manikűrre szórtam el a pènzt. Ezt már fiatalon eldöntöttem, és azóta is igyekszem így élni. Talán azért, mert már akkor beskatulyáztak egy olyan szerepbe, amitől távol akartam magam tartani, amennyire csak lehet." - 72. oldal

 Az írónő azonban arra is figyelt, hogy érzékelhető legyen sok helyen a mai valóság. Példának okáért felhoznám Hannah kollégáit, akik lenézik és kurvának titulálják csak azért, mert a semmiből kapott egy nagyon nagy ügyet, amilyenre mindenki vágyik abban az irodában és nem hisznek abban, hogy valakinek egyszerűen csak lehet szerencséje.

"Eddig csak a kemény munkától éreztem jól magam, de mióta megismertem őt, rájöttem, hogy nem csak ebből áll az élet." - 136. oldal

 Azonban, mikor az előzetes meghallgatásra kerül a sor váratlan fordulat történik. Ugyanis Hannah felismeri a másik fél ügyvédjét és rájön, hogy ő nem is az, akinek addig mondta magát, ez pedig egy kicsit kiborítja, hiszen akit ő eddig Maxként ismert, ő valójában Jason. Bár bevallom, amikor felbukkant legelőször és Maxként mutatkozott be femerült bennem a kérdés: Akkor hogyan kerül a képbe később Jason? Hát... Inkább nem szólok semmit.

"Az élet mindig képes még egy utolsót belénk rúgni, amikor már rég a földön fekszünk." - 192. oldal

 Sok jelenetnél a Dr. Szöszi című film jutott eszembe, hisz az a film is egy ügyvéd hallgatóról, majd később egy nagy ügyet

"Igaz, megint előről kell kezdenem mindent, de a változáshoz sosincs késő. Ha egy helyben toporgok, sosem lesz jobb. Lépnem kell, hogy rendbe hozzam az életemet. És ezúttal nem menekülnék a múlt elől, hanem azt elfogadva alakítanám jobbá a jövőmet." - 423. oldal

 A fülszövegben elhangzott egy olyan mondat, hogy „Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik…”. Tényleg igaz, mert az írónő először kezdte Jasonnel, folytatta Greggel, aki egy igazi faszkalap volt a történet során és csak egy állarcot húzott fel melyen keresztül mindenki kedvesnek és aranyosnak látta, egyépként pedig akaratosan küzd, hogy megszerezze akit vagy amit akar... a sort pedig Hannah főnöke zárta, melyen tényleg meglepődtem, hiszen nem is gondoltam volna. Olyannyira idegesítettek, hogy az utolsó előtti fejezetnél kedvem lett volna átugrani az oldalakat, mert attól féltem felrobbanok a karaktertől annyira idegesített.

 Az utolsó oldalakon azonban felmerült bennem a kérdés: „Akkor most kinek van igaza? Mi az igazság?” Hiszen a szerző annyira sejtelmesen írta meg a történetet, hogy csak a végére álltak össze a kirakós darabkái. A főszereplőnk még arra is rákényszerült, hogy lelki sebeit feltépve próbálja megoldani az ügyet, hiszen kísértetiesen hasonlított a mostani ügye egy korábbihoz. Így aztán a végén még nagyobbat néztem, hiszen felmerült bennem a kérdés: Akkor most mit fog lépni Hannah?

 Jogszabály, mely a könyvhöz kapcsolható: 

A családon belüli erőszak esetén alkalmazható legfontosabb jogszabályokról (pl. a 2009. évi LXXII. tv.-ben szabályozott ún. megelőző távoltartásról) a Patent Egyesület oldalán tájékozódhat. Ezeken kívül a Büntetőeljárásról szóló törvény 138/A.-139. §-a szabályozza a büntetőeljárásban elrendelhető távoltartást. (A családon belüli erőszakról 2013. július 1. óta van hatályban önálló büntetőjogi tényállás: Btk. 212/A. §, mely a hatályba lépés után elkövetett cselekményekre alkalmazható! Büntető törvénykönyvben található egyéb bűncselekmények tényállásai vonatkoznak azokra azokra cselekménytípusokra, melyeket a "kapcsolati erőszak" tényállás nem fed le.)

A nők erőszak egyéb formáira, vagy ugyanezeknek nem a párkapcsolaton belül megnyilvánuló formáira (pl. szexuális jellegű visszaélések) is a Büntető törvénykönyv releváns paragrafusai vonatkoznak (pl. a szexuális erőszak különböző eseteire a 196.§-tól a 207.§-ig található tényállások).

Forrás

Ti olvastátok már? Ha igen, hogy tetszett? Meséljetek a kommentrészlegben.